Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-03 / 52. szám
ét) — Jó napot kívánok! — hangzott tegzeim ezeut egyformasággal az üdvözlés, amint beléptem a Gyöngyösi V. sz. Állami Általános Iskola harmadik osztályába. A figyelő gyermekszemek Jdváncsiskodással fordultak felém, hiszen ritkaság, hogy illetéktelen látogatása zavarja meg az óra rendjét. — Ismeritek a bácsit? — törte meg a belépésem okozta csendet Serényi Gyula osztályvezető hangja. Ismeritek, tehát nem jöttem idegein helyre. Néhánynak a papírrepülő gyártásának titkát magyarázgattam üres nyári délutánokon, de a legtöbbnek az apjával együtt vágtuk a szenet. — Ejnye, gyerekek! Hát miért kell ezért akkora zajt csapni, — csóválta a fejét a szülök és tanulók népszerű Gyula bácsija, mert bizony az előbbi kérdés némi hangzavart okozott. D usnokpusztára került. — Nagyon sókat dolgoztam, — Emlékezik a küzdelmes évekre. — Reggel nyolctól este hatig tanítottam karbid- és petróleumlámpa mellett a bányászok és volt uradalmi béresek gyerekeit. De kárpótlást kaptam az élettől. Az akkori gyerekekből többen mérnökök és megbecsült vezetők lettek. Rájuk is szeretettel gondolok vissza ... A következő állomás Gyöngyös. Már csak lakóhelyként, mert innen néhány évig Gyöngyössolymosra járt, ahol igazgatóhelyettesként műi S- dött. Kiváló pedagógiai munkája nem maradt észrevétlenül. Csakhamar a járási tanács művelődésügyi osztályán dolgozik tanulmányi felügyelőként. A bányászgyerekek tudják, hogy édesapjuk a föld alatt milyen fegyelmezetten végzik veszélyes munkájukat. Tehát ti is legyetek fegyelmezettek, mint apukátok a bányában. És nekünk az iskola a munkahelyünk. A halkan elmondott néhány szó után a megszokott csend ismét helyreállt. A gyermekfejek a füzetek fölé hajoltak, és a vékony ujjak közé szorított tollak tovább rajzolták a kövér betűket Mi pedig egy több évtizedes vargabetűvel felidéztük az 1925-ös évet, amikor negyven évvel ezelőtt Egerfarmoson Gyula bácsi első ízben katedrát kapott — Régen volt, és mégis kössél, — mondja elgondolkozva, — A gyerekek, akiknek a fejében akkor a betűvetés tudományát csöpögtettem, már szintén nagyapák, mint én. Három tanerős iskola volt, részben osztott osztályokkal. Szerettem azt a falut... Szerette, de amikor a kötelesség, no meg a sors másik helyre szólította, tiltakozás nélkül ment Egyet tudott. Hogy ott is lesznek gyermekek, a másik helyen is szükség van. a tudomány művelésére. A második világháború vége Heves megye parasztságát a feudális nagybirtok sorvasztó bilincseiben találta. A Pala- vichini, az egri érsekség, a Hatvany-Deutsch, a Mocsáry, a Károlyi, a Gräfl, a Goszto- nyi, az egri káptalan s még hosszú-hosszú oldalakon át sorolható földesurák hallani sem akartak a föld nélkül tengődő agrárproletár tömegek földéhségének legminimálisabb csillapításáról sem Mi volt a helyzet? Előttem fekszik a Magyar Statisztika: Közlemények 102. számú kötete, 1935-ből. így vall az úri Magyarország birtokviszonyairól: A megye földbirtokterületének csak 22,6 százaléka volt a földtulajdonosok 89,5 százalékát kitevő 68 175 szegény- és kisparaszti kézben! De ugyanebben az időben 133 úri föld- birtokos, a földtulajdonosoknak csekélyke 0,1 százaléka, a birtokterületek 36,5 százalékát mondhatta a magáénak! Egy 1939-beii, a magyar földkérdést tárgyaló tudományos munka szerint, Heves megye mezőgazdasági lakosságának 49 százaléka volt proletár! Ezekhez a rideg, de a való szomorú lényekhez nem kell kommentár... Az országnak a fasizmus alól való felszabadulása nyomán, a forradalmi változás nem váratott soká magára... A felszabadulásnak már az első napjaiban nyilvánosságra hozta a Magyar Kommunista párt a programját, melyet 4 :^MPm§6 1965. március 3., szerda — Hasznos volt számomra ez a beosztás — jegyzi meg őszinte egyszerűséggel. — Mert amellett, hogy tanácsokkal láttam el a nevelőket, én is sokat tanultam a jó képességű kollégáktól. Ezt most hasznosítom. Amikor 1960-ban megnyitották az V. számú általános iskola kapuit, Gyula bácsit is a nevelők között találjuk. Csakhamar megismerték. A gyermekek rajonganak érte, kartársai tisztelik, a szülők bizalommal fordulnak hozzá. Az általa vezetett és szervezett kultúrcsoport, zene- és énekkar mindig sikert arat az iskolai rendezvényeken. — Szeretem, ha a gyerekek énekelnek. Tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy a dalokon keresztül férkőzhetem legközelebb az érzékeny gyermeki lélekhez. De a felnőttek is szeretik, a szülői értekezletek előtt a gyermekek kis műsort adnak dallal, tánccal. — Hallottam valamit avas- gyűjtésről is. — Ezt évről évre megrendezem az osztályommal. Az így szerzett pénzből kirándulni megyék a gyermekeimmel valami szép helyre. Így töltött negyven, munkában és tapasztalatban gazdag évet a katedrán Berényi Gyula. Tevékenységének elismeréseképpen megkapta az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. Így próbáltam bemutatni a pedagógust, aki negyven éven át generációkat nevelt. Ám nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk a másik énről, a közéleti emberről, fáradhatatlan szakszervezeti bizalmiról. Éppen húsz évvel ezelőtt, 1945-ben jelentkeztem először bélyegért Mezőkövesden, az akkori működési ködének járási székhelyén. Azóta is, hogy hogy nem, mindig és minden helyen öt bízzák meg ezzel az önzetlen, de sokoldalú tevékenységet kívánó tisztséggel. És Gyula bácsi immár két évtizede becsülettel helyt állt ezen a poszton is. Gyakran elhangzanak ilyen kérések a kollégák részéről: — Gyula bácsi, burgonya kellene ... Gyula bácsi, alma kellene... Gyula bácsi nem ígér, nem fogadkozik, nem használ hangzatos nagy szavakat. De listát készít, oszt, szoroz, telefonál, majd régi kerékpárjára pattan fiatalos tenni vágyással és... és néhány nap múlva kocsi áll meg az iskola előtt ládákkal, zsákokkal ra- kottan. A nagy, egész országot magában foglaló szervezet nevében intézkedett Gyula bácsi, és a kis közösség tagjai elégedetten veszik tudomásul a szakszervezet gondoskodását. Negyven év a katedrán, húsz év a szakszervezeti bizalmi posztján. Gyermekek nevelésével, másokkal való törődésben teltek el ezek az évtizedek. E gazdag életet néhány sorban visszaadni szinte lehetetlen. Lenne még be szélnivaló bőven, mert minden óra, a keze álól kikerülő gyermekek százai sokféle témát és embertípust mintáznak. Ám az idő elsuhant. A gyermekek is befejezték a másolást, az óra is vége felé közeledik. Búcsúzni kell. Már a folyosóról hallom a gyerekek egyforma üdvözlését. — Jó napot kívánunk, a viszontlátásra. Laczik János ! Várják a tavaszt] Nagytályán (Varga Zoltán tudósxtój: A nagytályai Viharsarok Termelőszövetkezet tagjai zárszámadáskor fogadalmat tettek, hogy az idei tavaszon nagy szorgalommal fognak munkához. Ennek érdekében már n.eg is tették az előkészületeket. Kulcicky Kajetán, a közös gazdaság főmezőgazdásza, szá mot adott arról, hogy a tavaszon 719 hold vár elvetésre, amelynek kis rész kivételével ősszel elvégezték a szántását, de ahogy az időjárás engedi, a gépek pótolják az elmaradást. Valamennyi erő- és munkagépet kijavítottak éj ezek elegendőnek bizonyulnak a talaj- és vetési munkák elvégzésére. A tavaszi munkákra ütemtervet készítettek, ennek értelmében már elvégezték a vetőmagvak csíráztatását, biztosították a műtrágyát és az egyéb vegyszereket, az istállótrágyát már kiszórták. A szövetkezet szakvezetése szerint kedvező idő esetén nem egészen fél hónap alatt meg tudnak birkóiznd a tavaszi feladatokkal. Szeretném, ha ostoba lennék földrajzból! Ha nem tudnám, hogy hol van Vietnam... ... hol van Laosz és Kambodzsa ... __ha nem találnám meg a térképen Moca mbigue-ot. ... ha fogalmam sem lenne, merre is van Kongó.., Szeretném, ha érteném és nagyon tudnám a földrajzot, mert a békés vietnami táj talán a legszebb a világon ... ...mert a Kongó-folyó olyan fenségesen hömpölyög az izgalmasan szép dzsungel partjai között... ... mert a fehér elefántok földje évezredes kultúrára ölt új, de ízléses ruhát... ... mert rettenetes, hogy a földrajz szemléltető „eszköze” diáknak, felnőttnek egyaránt — a vér, a pusztítás: a háború! (-ó) Jugos* lám film Földosztás 1945'ben Heves megyében 1. Széthullana!: a feudális úri nagybirtokok ká magára..: 1945. március 17-e döntő jelentőségű nap a magyar nép történetében: ekkor emelte törvényerőre a Debrecenben ülésező Ideiglenes Nemzetgyűlés a kommunistáik forradalmi földbirtok- reform-j avasüatát. A jó hír hallatára megmozdult az egész megye munkáslakossága. Az egri megyei Nemzeti Bizottság, a Magyar Kommunista Párt javaslatára, nyomban felhívta a megye valamennyi Nemzeti Bizottságát, hogy haladéktalanul alakítsák meg mindenütt a Földigénylő Bizottságokat, melyek vegyék számba a felosztásra kerülő birtokokat és azokat a parasztokat, akik földre igényt tartanak. A földigénylő bizottságok szorgalmas és a földbirtokosok csatlósaival szemben elnézést nem tűrő munkája nyomán, 1945 áprilisában kezdett darabjaira hullani a régi Magyarország egyik támaszát- talpkövét alkotó úri nagybirtok ... A megyei Nemzeti Bizottság iratai szerint, Mezőtárkány- ban hasított először a szegényparasztok parcella jelző karója a nagybirtok eladdig sérthetetlen testébe. Jacsó Józsefné , 1956-ban így emlékezik meg írásában a falu legnagyobb napjáról: „ ... Piros és nemzetiszínű : zászlók mindenfelé!... Milyen ^ mámoros öröm volt nézni, iiogy mennyire otthonosan nozognak a parasztemberek a i községházán, hogyan osztják e ;1 az urak földjét egymás kö- ( :ött. Nem volt itt kapzsiság, mgy törekvés a többért. Ju- ott mindenkinek annyi, * tmennyit erejével bírt és 1 (mennyiből bőségesen meg tu- n lőtt ébú..Sugár István t pro® ezek közül a hősök közül. Ohrad bácsi, Ahmet, Zlata, Milja és a névtelen ezrek — a filmen tucatnyi cserzett arcú öregasszonyt és hegylakó parasztot látunk — egy kaleidoszkóp szikrázó fényei. Isten, re hivatkoznak, mert vallásosak, átkozódnak, mert emberek. megsiratják halottaikat, mert minden perc végzetes. De énekelnek is, régi dalokat és új balladákat, mert a nép a versek és dallamok rögzítő mágnesével kötözi hőseit az emlékezethez, amely a neveket és a hősöket halhatatlanokká tudja tenni. Veljko Bulajic rendezte ezt az áradó, sodró erejű, népi élményként számon tartott és megörökített történelmi küzdelmet. Hősei keresetlenül azok, akik a hegyek között, keserves napok és éjszakák árán legyőzhették a betolakodóikat. Az események gyújtópontjában a partizánháborű áll, de a rendező ismerősünkké teszi a sokarcú Kozarát is, napsütésben és zuhogó esőiben, felperzselten és veszélyt rejtő nyugalmában. Mozgalmassá teszi ezt a szétfolyó eseménysort. Eleven vonásokkal jellemzi hőseit, s bár itt-ott idealizálja, mégsem emeli őket emberfeletti magasságokba. Az érzelmi túláiradást a rendező néha nem veszi észre, a szenvedések-se. besülések ábrázolásénál az erő. teljes színek helyett itt-ott naturalista elemeket vegyít. Ezek a néhány részletre jellemző torzulásoik azonban csak szereplőle egy nagy, a szokásosnál hosszabb lélegzetű filmalkotáson: joggal nyerte el a Kozara az 1962. évi legjobb jugoszláv film címet és később, a moszkvai filmfesztiválon az Aranydíjat. Aléksandar Sekulcmic képei határozott arcéllel ábrázolják a hősöket. A partizánharc részleteit, a németek bekerítő műveleteinek félelmetes látványát, . a tömegjeleneteket szuggesztív erővel ábrázolja. Vladimir Kraus Rajteric zenéje — egy kedves, melankolikus futam állandó ismétlésével — kitűnő lélektani hátteret fest az események mögé. A filmben érett jugoszláv filmművészeket ismerünk meg. Bert Satlar, Olivcra Markovié, Bata Zivojinovic, Milena Dra- vie és Davor Antolic nevét érdemes feljegyezni. A film példa hazai filmeseinknek is: nagyszerű tömegjeleneteket. emberi sorsokat lehet és kell ábrázolni, csak jó forgatókönyv kell hozzá: Ratko Djubovic, Stevan Bulajic és a rendező Veljko Bulajic az eposz minden alkatelemét egyesítették — a humort, a lírát, a küzdelmet és az elszánt hitet —ehhez a vallomástételhez. Mert ez a film a kozarai nagy napok vallomása. (farkas; azután magáévá tett a Ma- ! gyár Függetlenségi Front is, ; majd azt vette alapul a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány is, 1944. december 22-i forradalmi jelentőségű proklamációjában. Az új Magyarországot építők programjának egyik sarkpontja a radikális földbirtokreform, a földosztás volt. A hírt kitörő örömmel fogadta a munkásság, elsősorban természetesen a nincstelen és kisföldű parasztság. A munkás-paraszt összefogás szép példáját mutatták az 1945. februári pétervásári népgyűlés nagy és lelkes részvevői: a parasztok földosztást követelő hangját, az egercsehi bányászok támogatták. Lassan-lassan szervezkedtek megyeszerte a földigénylő bizottságok, melyeknek nem egyszer kemény harcot kellett vívniok a még erős, nyakas reakcióval. Március első napjaiban, az Egerben járt Kállai Gyula így támogatta a föld- ; osztás előkészítőinek fáradságot nem ismerő munkáját: ; „ :.. Szükséges a minden köz- ] ségben megalakuló földigénylő ) bizottság működése, mert a í földosztások végrehajtását ] meggátolni akaró reakciós ele- < meket csak így lehet az út- 2 bői félreállítani és a rendelet \ megjelenése után, annak vég- t rehajtását azonnal megkezdő- a ni!...” a Az idő nem is váratott so- c ellenére is. saját vérével , igyekszik azt letörölni. Kozara hősei, hegyi parasztjai csak annyit tudnak, hogy a németek parancsra minden emberi értéket felrúgnak; a németekkel együtt érző uszta- sák kíméletlenül azok életére törnek, akik az emberi jogokat hiszik és tisztelik. A hitleri parancs hatvanezer németet küld rohamra Kozara hegyei és völgyei ellen. Háromezer- ötszáz partizán szegényen felszerelve küzd a túlerő eEen, de nem reménytelenül. A gerillaharcnak nemcsak fortélya van, de magasabb erkölcsi célja, értelme is: megtartani a földet és hazát. A világháború forgószele már nem talál készületlenül egyeseket: Vuksa. a partizán- parancsnok már megjárta Spanyolországot. Jója, a tagbaszakadt golyószórós pusztíthatat- lan életerővel, ingadozás nélkül küzd. De itt van Sorga, akit csak a kegyetlen történelmi lecke tesz kérlelhetetlenné. Ivica és Mitar is külön í" Az eposzokat szülő nópi- nemzeti élmény, szenvedély, 1‘ történelmi esemény gigantikus és megejtő érzelemvilága, köi- 1, tészete, sodró ereje jut eszünk- i- be, amikor a film képsora pe- reg előttünk. Nem véletlenül. Itt a nép egy adott történelmi időben, a második világháború balkáni poklában, a köznapok >- és önmaga fölé nő. Kozara _ magasba törő hegyeket, erdőket, bokrokat, vízmosásokat, patakokat fog eggyé, de 1942. " nyarán Kozara nemcsak hegye- 5 két és vízmosásokat, fákat és . réteket jelent, de németek ellen harcoló partizánokat is, felégetett falvakat, menekülő asszonyokat és gyermeket is, ■ pusztulást is. S még mind- . ezeknél is valami többet: a hőssé érlelődé® szándéktalan folyamatát, amikor a legegy- 1 szerűbb emberben is nyilvánvalóvá és félreérthetetlenül tetté válik a becsület, a hazaszeretet, a tisztesség, az az önbecsülés, amely a sértést nem viseli el meghunnyászkodva. de minden fegyver és észokok
