Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-13 / 61. szám

^cidlászof és ss népmazűmsáo A vadászatot és a vadgazdál­kodást nem ismerő embernek bizonyos illúziói, úgy is mond­hatnánk, ferde elképzelései vannak e sportot illetően. Ha a vadászok életével, munkájával egy kicsit is meg akarunk ismerkedni, érdemes megjegyezni néhány ide vo­natkozó adatot: hazánkban húszezer amatőr és ötezer hi­vatásos vadászt tartanak nyil­ván. Heves megyében kereken «zer sportvadász él, akik vala­melyik vadásztársasághoz tar­toznak, ott élnek szervezeti életet. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége, illetve a MAVOSZ Heves megyei vá­lasztmánya gondoskodik ar- .1, hogy e társaságok az alapsza­bálynak megfelelően éljenek és dolgozzanak. Tény, hogy a megye nagy vadászainak több­sége tudatában van annak, hogy a fegyver birtoklása mi­lyen felelősséget ró rá, fegyel­mezett magatartást tanúsít, és nemcsak a vadászat passziói­ból, de a vadgazdálkodásból is kiveszi a részét. 1 élő fogoly n I mázsa búza Még folynak a téli vadásza­tok, a vadbefogások összesíté­sei, de néhány adat máris vi­lágos: jól gazdálkodtak az ap­ró- és nagyvad-állománnyal, hiszen az eredmények túlha­ladták a múlt évit. Heves me­gyéből a télen hozzávetőlege­sen kétezer élő nyulat, mint­egy 7 ezer élő foglyot szállí­tott exportra a 39 vadásztársa­ság. Ez körülbelül tizenöt­húsz százalékkal több, mini egy évvel ezelőtt, és ha figyel- lerobe vesszük, hogy Nyugaton egy élő fogolyért egy mázsa búzát adnak és ennél is többet egy élő nyűiért, akkor mind Bárt világos lesz a vadászat népgazdasági jelentősége. Országosan a rendelkezésre álló statisztika szerint élő nyálból 12, élő fogolyból 25, élő fácánból 20 százalékkal emelkedett exportunk a múlt vadászati évhez viszonyítva. A Jőttvad-export is 12—20 száza­lékos emelkedést mutat és egyben azt is, hogy a vadászok nemcsak jól vadásztak, de jói is gazdálkodtak a vadállo­mánnyal, védték a pusztító kártevők ellen. A külföldiek bérkilövéseiből befolyó devi­zával együtt a vadgazdálkodás 1964—65. évi exporthozama mintegy 15—20 százalékos nö­vekedést mutat a korábbi esz­tendőhöz képest. Heves megye vadászai kétmilliót adtak a népgazdaságnak Ha nemcsak az exportvada­kat számítjuk, hanem a MA­VAD által megvásárolt, hazai fogyasztásra került lőtt vadat is, akkor kiderül, hogy Heves megye vadászai mintegy két­millió forinttal iárultak hozzá az elmúlt vadászati évben a népgazdasági költségvetéshez. Ebben benne van az a 30 ezer kiló vadhús is, amelyet a köz- eliátás kapott a vadászoktól. És ha figyelembe vesszük, hogy az ezer Heves megyei vadász a vadászszezonban ellátja konyháját, sőt a rokonokat, hozzátartozókat is friss vad­hússal, akkor még inkább lát­szik a vadászat jelentősége a közellátás szempontjából is. Jogos kívánság A vadászok a passzióért, a természet szeretetéért űzik ezt a sportot. Az is tény, hogy a megye vadászai mind többet dolgoznak azért — együtt a hivatásos vadászokkal, erdé­szekkel, vadőrökkel —, hogy a vadállomány ne csökkenjen, s"t szaporodjon. A vadászok akkor is ott vannak a vadász­területen, amikor nem puská­val, hanem hálókkal, kosarak­kal kell járni a mezőt, vagy a hegyekben az etetőket, sózókst kell igazgatni, feltölteni. E munkájuk eredménye, mond­hatnánk gyümölcse a gazd.’g zsákmány, a népgazdaság szempontjából is rendkívül fontos sikeres vadászat. A He­ves megyei vadászoknak van azonban egy fájó ügyük, még­pedig az, hogy ennek a testü­letnek, az ezer vadásznak, amely évente kétmillió forint­tal járul hozzá — szinte tel­jesen kiadásmentesen — a népgazdasági mérleghez, nin ’s a megyeszékhelyen egyetlen kis szobája, amely otthonuk lenne. Megtűrtként, hol ide, hol oda fogadják be őket, vé­gül az utcára kerülnek. Min­denki tudja, milyen nehéz — különösen Egerben — a lakás, a heiyiségkérdés. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy egy szervezett, ezer tagot és 39 önálló gazdálkodóssal rendel­kező vadásztársaságot szám­láló testület nem lehet helyi­ség nélkül, ahol írásbeli mun­káit, pénzügyeit kezelik. A Heves megyei vadászok joggá’ remélik, hogy a városi tanács az első adandó alkalommal megoldja ezt a problémát és a vadászok saját otthont, leg­alább egy szobát kapnak a megyeszékhelyen. Erre feltét­len szükség van, erre rá is szolgáltak. Szalay István Uimepi kiadások a felszabadulás 20« évfordul ójára Felszabadulásunk 20. évfor­dulójára több ünnepi kiadvány jelenik meg. A könyvek az el­múlt 20 esztendő irodalmi al­kotásairól adnak átfogó képet, mások viszont fényképen ta­nulmányokban örökítik meg 20 év magyarországi változá­sait, gazdag eredményeit. Tavasz M agyarországon Szerk.: Illés Lajos „Húsz év magyar verseiből” — ezt az alcímet viseli a kötet, amely bő válogatást ad felsza­badulás utáni lírák gazdag ter­méséből. Ez a húsz év ma már történelem, tele örömökkel, gondokkal, megoldásokra váró problémákkal. És ilyen ennek a kornak a lírája is: a 67 köl­tő, aki ebben a kötetben szere­pel, öt nemzedéket képvisel. Megtaláljuk közöttük a Nyu­gat-nemzedék ma is élő jeles képviselőit, éppen úgy, mint a két világháború közötti mun­kásköltőket, s a felszabadulás után indult kritikusokat. (Szép- irodalmi Könyvkiadó.) A megnőtt Élet Szerk.: Illés Endre Ez a kötet húsz év magyar elbeszéléseinek legjavát mutat­ja be. A több mint félszáz novella szerzői között ott vannak a XX. századi iro­dalmunk legkiválóbb alkotói, Ady kortársaitól kezdve égé­cfmikfír... Igen, amikor egy Dante nevezetű gyer­kőc egész köteg papírt tintázott össze, az idő­sebb Dante felesége így kiáltott fel: — Borzasztó ez a gyerek ... Ezt is tőled örökölte! És az öreg Dante keserű rezignáltsággal vette tudomásul, hogy a tintapacára való hajlamot tőle, az apá­tól örökölte a kis Alighieri... Amikor egy Leo­nardo da Vinci neve­zetű kis szmrtos ka­masz egy maga gyár­totta esernyőszerű al­kalmatossággal leug­rott a Palazzo de Vec- hiónak nevezett palo­ta tetejéről és kifica­mította a bokáját, kedves édesanyja há­rom pofon és félórás jajveszékelés közben így szidta gyermekét: — Borzasztó vagy. Pont olyan, mint az apá.d... Es az öreg Leonar­do kénytelen-kelletlen vette tudomásul, hogy a háztetőre mászkálás és az onnan leugrás rossz szokását tőle örökölte a fia, és ter­mészetesen azt is, hogy nem szerette a fülét megmosni. Amikor Napóleont elporolták a népek csatájában, így sóhaj­tott fel Napóleon ma­ma: — Borzasztó ez a kölyök. Gőgös, nagy- képű és mindig tüzet csinál. Pont olyan, mint te — tette hozzá, szúrósan nézve az öreg Napóleonra, aki méltatlankodva vette tudomásul, hogy min­den rosszat tőle örö­költ a fia, Jozefint ki­véve. ... amikor Einstein feltalálta a relativitás elméletét és ezért meg kapta a Nóbel-dijat, Einstein mama így ki­áltott fel: — Tudtam, mindig tudtam, hogy az én fi­am nagyra viszi még. Van benne kitartás, van esze a kölyöknek. Hiába, igazán rám ha­sonlít a gyerek... Amikor intőt ho­zott haza a fiam az iskolából, a feleségem igy tette fel a szónoki kérdést: — Kire ütött ez a gyerek? — már tud­tam, hogy csakis rám gondolhat és rögtön elmondtam az iménti példákat. Megvető te­kintet és kétségbeejtő asszonyi logika volt a válasz. — Jellemző... Most már legalább tudom, hogy miért nagyképű és öntelt ez a gyerek. Te, mint Dante, meg Einstein... — és meg­magyarázta a gye­reknek, hogy ne le­gyen öntelt, mert az apja csak egyszerű Ficere Balázs utókal­kulátor, akinek ö, mármint az anyja, odaajándékozta sugár­zó fiatalságát, har­minc kérőjét és le­ánykori nevét... a született Krampács Elzát. (egri) szén a legfiatalabb írónemze­dék képviselőiig. A válogatás azt kívánja bemutatni, ho­gyan tükrözi a mai magyar no­vellairodalom az országban végbement változásokat, újuló életünket. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Húsz év A tanulmánykötet problémá­kat feltáró mérleg a húsz esz­tendő politikai, társadalmi, gaz­dasági, kulturális fejlődésről. A tanulmányokat az egyes témák legjobb ismerői írták, köztük Berend Iván, Erdei Ferenc, Köpeczi Béla, Szabó Imre. (Kossuth Könyvkiadó.) Magyarország 1965. írta: Baktat Ferenc és Máté György. Kass János grafikái­val. Ez a szép kiállítású, művé­szi fotókkal illusztrált album a felszabadult Magyarország leg­különbözőbb alkotásait mutat­ja be. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem, az idegenforgalom, a szocialis­ta hazáját építő felszabadult magyar nép sokrétű, alkotó tevékenysége, egyre szépülő élete művészi felvételeken elevenedik meg. (Kossuth Ki­adó.) Megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat 1965 Hagyomány immár, hogy esztendőről esztendőre gyűjtő- pályázatot hirdetnek időszerű, szocialista átalakulásunkat tük­röző fo3klorisztikus jelenségek felkutatására, megörökítésére, gyorsan pusztuló néprajzi jelenségek megmentésére. Idén, a XIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat része­ként a néphagyományok megyei értékei összegyűjtésének pá­lyázatára is sor kerül. Pályázni lehet ifjúsági, és felnőtt tago­zatban, szabadon választott, vagy ajánlott témák feldolgozásá­val. Szabadon választhat pályázati témákat a megye népi“, anyagi-, szellemi- és társadalmi kultúrájának bármely tágabb, vagy szőkébb tárgyköréből: népi gazdálkodás, népi díszítőmű­vészet, népköltészet, népi kéziratok, irodalmi és történeti nép­hagyomány, népi családszervezet, munkásfolklór, nyelvjárás stb. Pályázni lehet néprajzi tárgyú rajzokkal, fényképekkel, magnós felvételekkea és a régi népéletre vonatkozó kiadatlan levéltári anyagok feldolgozásával. Egyetlen kikötés: a pálya­munka eredeti helyszíni gyűjtés legyen, amely eddig nyomta­tásiban még nem jelent meg. Az ajánlott pályatételek között több olyan téma is szere? pél, amely felszabadulásunk 20. évfordulójának megünneplé­sével kapcsolatban különösen időszerűek, például: A szocia­lista átalakulás tükröződése egy falu építkezésében; A falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül; Egy falu története a szájhagyományok és más helyi források alap­ján az első világháborútól napjainkig; Egy helység, tájegység, vagy vidék ünnepi szokásainak és szórakozásainak alakulása a felszabadulás óta. Más érdekes, izgalmas témákat is rejtenek' az ajánlott pá- lyatételek, például: Egy temető néprajza (fejfák, sírkövek, a temetőhöz fűződő szokások, hiedelmek); dé lehet pályázni bá- nyászhagyományok, babonás történetek, uradalmi cselédek éle­tének megörökítésével. A pályamunkákat illusztrálhatják raj­zokkal, fényképekkel és magnós felvételekkel. A pályamunkák beküldésének határideje, ifjúsági tagoza­ton április 15; felnőtt tagozaton június 30. A pályázatokat az egri Dobó István Vármúzeum címére kell beküldeni. A pálya­munkákat megyei zsűri értékeli majd, s az értékes munkák tovább jutnak az országos zsűri elé. Hat pályadíjat tűztek ki, mind felnőtt, mind ifjúsági kategóriában; az első díj összege 1000 forint. De a díjat nem nyert, dicséretes pályamunkák ké­szítői között is értékes pénz- és könyvjutalmakat, okleveleket osztanak majd. Eredményhirdetésre az ifjúságiaknál az iskolai tanévzárás előtt, a felnőtteknél a múzeumi hónap keretében, októberben kerül sor. Bővebb felvilágosításért és útmutatásért a pályázók az egri Dobó István Vármúzeumhoz és a Néprajzi Múzeum Adattárá­hoz fordulhatnak. — Megérdemlőm én azt az ételt, amit kapok? — És ón? — Maga más. Egészséges. — Nézze meg a lábam. Ijesztő, ugye? Húszéves va­gyok. Táncolhatnék, kikezd­hetnék a férfiakkal... — Olcsó mulatság. Arra jó, hogy az embernek kipiruljon az arca, és lihegjen. Egyébként Bem tudja, hogy mi lesz hol­nap, vagy a jövő héten ... — Térítőkét hímezek. Ügy tesznek, mintha ki tudja mi­lyen fontos munka lenne. Pe­dig tudom, höfey csak azért van: elfeledtessék velünk, hogy fölöslegesek vagyunk. Ö, pedig tudom, hogy mennyire haszontalan vagyok! — Láttam már haszontalan embert, aki megrakott csillét emelt vissza a sínre. — De én nő vagyok. — Szép a haja... — Ezt most miért mondja? — Mert látom a haját. — Nyomorék vagyok. «— Nagyon szép halál, ha az ember főbe lövi, vagy föl­akasztja magát. Ugyanis nem tart sokáig. Sókkal jobb, mint­ha az ember önmagát gyilkol- gatja a fölösleges gondolatok­kal. Már az is öl, ha az ember érzi, hogy milyen fölöslegesek némely gondolatai. — Ne féljen, én már tű’ vagyok ezen. Már régen... Tudja, egyszer öngy'ikos akar­tam lenni! — Élni mindenképpen jó. — Tudom. Azért nem tet­tem meg. S ha a betegségem­ről beszélek, vagy csak gon­dolkodom, már önsimogatás, megnyugtatás. Tudomásul vé­tetem magammal, hogy nem kellek senkinek. Ne nevessen ki, de volt idő, amikor még reménykedtem.:. És felad­tam egy hirdetést! Mit szól hozzá? Ugye, milyen nevetsé­ges? Még most is látom az apró betűket: „Tizenkilenc éves lány hozzávaló férfi tár­saságát keresi. Egy kis járási hibám van” ... És még hoz­zátettem a szokásos mondatot: „Kalandorok kíméljenek.” így láttam más hirdetésben is. És egy hónap múlva mór azt se bántam volna, ha felkeresnek a kalandorok is, akármilyen pimasz levéllek A kutya se nézett felém. Hiába. „Kis já­rási hibám van” ... — Nincs amerikai nagybá­csija? Úgy gondolom, aki ha­marosan meig fog halni és örö­kölhet tőle... — Hiába gúnyolódik. Egyéb­ként is úgy gondolom, hogy a nők keresik a partiképes fér­fiakat és nem fordítva. — Csak azért kérdeztem, mert ebben az esetben nem kérném meg... Ámbár vala­mi igaza van. Valamikor így volt. De a mi társadalmunk­ban ma az egészséges, szép, jó formájú nők... Ismertem én is egyet. Szerelmes voltam be­le. Ö határozottan állítja, hogy szerelemből ment a sze­mélyzetiséhez. akinek kocája van és nyaralója a Balatonnál. Meg vagyok győződve arról is. hogy szerelméből ment el két­hónapos házasság után a tech­nikussal. Örülök, hogy magá­nak nincs amerikai nagybácsi­ja, csak két szén szeme, ami­vel egy idő múlva helyettem is nézni fogja ezt a csúnya vi­lágot. — A bátyám házasságát majdnem elrontottam. A menyasszony-jelöltje nem mert hozzánk jönni miattam... Az egészséges ember fél a be­tegtől. Maga nem fél? — Ha egészséges ember lehetnék, illetve lennék, bizto san így lenne. — Érdekes dolog történt ve­lem egyszer. Két éve... Akkor írta az újság, hogy egy tizen­hét éves lányt többen megerő­szakoltak, s a lány belehalt Szinte nevettem: hogy lehet abba belehalni? Ó, milyen for­ró volt a vérem... hogy kí­vántam! Ne nevessen ki, hi­szen ember voltam, fiatal lány, akit még senki nem csó­kolt meg. A lábam miatt. Pe­dig tudom, hogy szép az ar­com. — Nem szeretem a múlt időket. Iskolában is sok prob­léma volt véle. Egy té, meg két té, különböző magán- és mássalhangzók... Miért mondjam, hogy „ember volt?” — Van, aki idegbeteg, vagy mit tudom én, milyen baja lesz, ha nagyon sokáig nem csinálja azt, amit pedig nagyon kíván. Van, aki kihűl... Azt hiszem, hogy már ón is... — Azért nem vette észre, amiket eddig mondtam? Miért nem akar arról beszélni? — Szeretem nézni a felhő­ket. Mindig tudok formálni belőlük érdekes alakokat. S akkor gondolatban elbeszélge­tek velük. Az egészséges em­ber, ha szomorú, azt mondják rá, hogy felhősödik a homlo­ka. Nekem a felhők a legjobb barátaim. — Én is annak érzem ma­gam. — Maga nékem egy felhő. Jólesik, hogy meghallgat. — Két hete többen ülték itt, amikor megláttam. Nagyokat kacagtak. Nekem úgy tűnt, hogy sokkal egészségesebbek, mint azok az ép testű embe­rek, akik lógó orral járnak az utcán, és szerencsétlennek ér­zik magukat, ha jem fémek fel a villamosra. Láttam azt a képet, s azóta is, ha Behunyom a szemem, mind-g látom. Kö­rülöttem minden sötét, csak ez a kép fénylik. Ehhez szok­tatom magam. A sötétséghez, és a képhez, ahol maga nevet. — Miért beszél folyton a sötétségről? — Túl sokat láttam világo­san. Sok hazugságot, malacsá- got, elrévedt női szemeket szeretkezés közben, felirato­kat, újsághíreket, légypiszkos krémest cukrászdában, lehányt kocsmapadlót, ahol ittas em­bereket nem szolgálnak KL.. szóval, láttam mindent. A kli­nikán hosszú latin szavakból szült diagnózisból megtudtam, hogy két éven belül megvako­lok. Ehhez szoktatom magam; s nagyszerűen megy. ‘ — Beteg vagy? — Beteg? ... Már eljutot­tam odóig, hogy az általam hangzatosán elnevezett Sötét­ség Világa olyan olyan szép lett, pedig még csak az előké­születekről beszéltek, hogy kezdek örülni eljövendő vak­ságomnak. Nem leszek rá­kényszerítve, hogy mindent megnézzek. Csak azt fogom látni, amit én akarok, s úgy, hogy akarom. Te sem vagy beteg. Hát lehet valami baja adnak, aki még így is nevetni tud? ... Egy egészséges ember ha hallaná, amit beszélek, azt mondaná, hogy átlagon felüli hülye vagyok... Tudod, olya­nok azok... várj csak, nehéz, hiszen most én egy egészsé­gesnek a helyébe próbálom képzelni magam ... Igen, meg­lát egy beteget, könny szökik a szemébe, átéli helyzetünket, beleéli magát, nyomoréknak képzeli a testét, de hát ez ne­ki nem megy, mert az agysej­tek másra, a tökéletességre vannak berendezkedve, így csupán a lelkét sikerül a rész­vét időtartamára megnyomorí­tani, s úgy képzeli, hogy nyo­morék testben nyomorék lé­lek ... Nagyszerű tétel, a gö­rög művészet ars poéticájának inverze... — Azt hiszem, megértelek..: Érdekes ember vagy. — Mi van abban érdeke^ hogy szeretlek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom