Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-10 / 58. szám
Egészséges közhangulat A z országgyűlés legutóbbi ^ ülése felelősséggel, reálisan, mértéktartóan elemezte munkánk eredményeit. A beszámolók és felszólalások nem rejtették véka alá azt sem, hogy az örömök mellett gondjaink is vannak. Drágábban termelünk a kelleténél, javítani kell gyártmányaink minőségét. Sok helyen bajt okoz a fegyelmezetlenség, a lazaság, a bürokrácia, s a felelősség ide- oda hárítgatása. De az ország- gyűlés a józan latolgatás fényében azt is határozottan megállapította, hogy nincs igazuk a borúlátóknak, a hamar kétségbeesőknek. Gondjaink a munka, az építés során adódó gondok. Lehet rajtuk segíteni, csaik neki kell látnunk, komolyan dolgoznunk. Általánossá kell tennünk az egészséges közhangulatot, amely lépten-nyo- mon szembefordul a hibákkal és a túlzó borúlátással is. Ez a közhangulat kialakulóban van, s máris termi gyümölcseit. Az elmúlt hetek termelési eredményei igazolják legmeggyőzőbben, hogy a bizakodóknak volt Igazuk, azoknak, akiket aa észlelt gondok tettekre ösztönöztek. Különösen a munkafegyelem területén van jelentős javulás. A közhangulat határozottan támogatja a fegyelem megszilárdítására hozott jó intézkedéseket. Fedig a borúlátók, a kákán is csomót keresők eleinte aggodalmaskodtak. Azt mondták például, hogy a Munka Törvénykönyvének módosításai olyan megszorításokat tartalmaznak, amelyeknek a becsületes dolgozók is kárát látják. A közhangulat megcáfolta ezeket a vélekedéseket. A szorgalmasok, a becsülettel helytállóak, a törzsgárda munkában edzett tagjai minden munkahelyen megértették, hogy a módosítások az ő érdekükben valók. Az ő tetteik, érdemeik elismerése sűrűsödik a módosított bekezdésekben, az ő erényeik méltánylása az is, ha a lógósokat, az árnyékban hűsö- lőket, a megrögzött vándormadarakat hátrányok, sőt büntetések érik közömbösségükért. Minden jó szándékú dolgozó egyöntetűen vallja: csak szorgalmasabb munkával, a feladatok gyorsabb és színvonalasabb teljesítésével haladhatunk a megkövetelt ütemben utunkon. Az egészséges közvélemény győzelmes térhódítását mutatja a mindinkább ki terebélyesedő felszabadulási rnunkaver- seny is. A nagyobb és a jobb teljesítés feltétlen akarása, céljaink megértése mutatkozik meg a vállalásokban. A felajánlások mindenütt a gazdaságosság szempontjai szerint történnek. Jobbat termelni és olcsóbban. Ez a jelszó kezd mindenütt társadalmi követelménnyé válni. Olyan követelménnyé, amelyet nem csupán a vezetők és a rendelitek hangsúlyoznak, hanem már a közhangulat is támogat, követeli és jót is áll érte, hogy a szándék tettekké érjen. T agadhatatlan, hogy a pa- • zarlás és itt-ott a köz javainak prédálása is sok kárt okozott a múltban, örvendetes dolog: a munkaverseny is a takarékosságot, az anyaggal, különösen a drága pénzen, beszerzett importanyaggal való gondos, megfontolt gazdálkodást tartja egyik fő céljának. Gazda módjára bánni a javakkal. S gazda módjára móresre tanítani azokat, akiknek semmi sem drága, akik könnyű szívvel és kézzel szórják szét azt. amit sokak verejtéke megteremtett. Egészséges, felelős közhangulat van kialakulóban Min denfelé a herdálok ellen. A jelentéktelennek látszó, fiilé rés selejtek gyártóitól, a százezrekkel való meggondolatlan dobálózóig, mindenkinek el kell gondolkodnia, hiszen az egészséges közvélemény ítéletét hívja ki maga ellen, ha nem javít munkáján, nem vállal kellő részt a közös felelősségből. A notórius bürokraták és kényelmeskedők, az időhúzók, a zavarosban halászok napja letűnőben van. S letű nőben van az utunk melletti fákról károgó gyászmadarak napja is. A kezüket mosó, felelősséget nem vállaló kibicek, a kéretlen jósok, a mindent előre tudó próféták, s a hibákon kezüket dörzsölő kárör- vendők is pórul járhatnák, ha nem számolnák az egészséges közhangulattal. U úsz év tapasztalataival és tanulságaival felvértezve haladunk tovább a kipróbált úton. Felnőtt sorba léptünk a szocializmus építésében, tehát felelős, gondra- érett gazdák módján kell vállalnunk az újabb tennivalókat. A tervek, a szép célkitűzések nálunk nem csupán néhány ember vágyát, óhaját jelentik, hanem közös ügyet, amely közös tetteket kíván. Jó dolog, hogy ma már a közhangulat is mind erősebben és hangosabban követeli a jó tervek pontos és gyors megvalósítását (K. Gy.) Tavasz küszöbén a káli Március 15. Termelőszövetkezetben KITÜNTETTÉK „Március 6-án délelőtt, a Parlamentben vette át a Munka Érdemrend bronz fokozatát Gere Istvánné, az egri Hámán Kató Bölcsőde vezetője, aki 18 éves munkásmozgalmi tevékenységével, a nők érdekében kifejtett eredményes munkájával érdemelte ki a magas kormányjkitüntetest. . .»* (Újsághír.) „Magas kormánykitüntetést .,.” Honnan indult, honnan ért el idáig ez a kedves, mindig mosolygó asszony, aki fél életét gyermekeik között töltötte, s akinek magáinak is három gyereke tanúskodik a jó anyai gondoskodásról, a meleg sze- retetről, s az igazi édesanyai szívről? Az egész megyében ő kapott egyedül kormánykitüntetést március 8-án, s ennek okának kell lennie. hiszen számos asszony és leány tevékenykedik a ma forrongó munkájában azon, hogy hazánk szocialista országgá legyen, amelyben a béke és a biztonság a jólét és a boldogság alapja. Gere Istvánné — bár a meghatározás szerint 18 éve dolgozik a mozgalomban — 1945- ben kezdte. Tagja volt az akkori ifjúsági szervezetnek, s mint Kislány mókussal városi (debreceni) leány, még azt is vállalta, hogy a felszabadulás utáni első hónapok ellenségei rossz szóval illessék, amiért járja a falut, s mint kultúrcsoport-tag mosolyt lop az emberek szívébe. Az agrártudományi egyetem munkásszakára nyert felvételt. De milyen az élet? Megismerkedik leendő férjével, akit egy aprócska nyírségi faluba szólít tanítói oklevele, s az egyetem — álom marad. Nem veszíti el a fejét, Nyír- mártonfalván van mit tenni. Meg kell szervezni a nőmozgalmat. segíteni kell a fiataloknak, s az iskolában is tevékenykedhet az apróságok mellett, Ekkor szereti meg a gyerekeket, akik egy életre a „szakmához” kötik. 1951-ben Egerbe jönnek, s 1952-ben már a Hámán Kató Bölcsődéiben van. 1953 óta pedig vezetője, anyja, istápolója, mindent kihajtó, tevékeny részese annak, hogy ma a kis gyermekközösségnek megfelelő otthona van. Férje az ifjúsági mozgalomban dolgozik, ő maga pedig megszámlálhatatlan funkcióban próbál eleget tenni a megbízatásoknak. Hűségjelvényt kap. Megérdemli. Hányszor merült fel benne a gondolat a nehézségek láttán: érdemes? És amikor választásra került sor, amikor mehetett volna olyan helyre, ahol kevesebb a felelősség, mindig így döntött: maradok. Maradt. S azóta is ott van a gyerekek között, azóta is ott van a város mindenféle társadalmi bizottságban, azóta is a húsz év előtti egyetértésben beszéli meg férjével a teendőket, s a gyümölcse e töretlen munkának a nagy elismerés: a Munka Érdemrend bronz fokozata, amit soha el nem felejthető külsőségek között kapott meg az ország szívében — a Parlamentben, a nők napján, március nyolcadikán ... Talán fölösleges húsz esztendő kemény munkája után idézni szavait, de a becsület megkívánja, hisz ő mondotta: — Ez a kitüntetés még több munkára sarkall s arra, hogy még a lehetetlennek látszó feladatot is oldjam meg mindaddig, amíg erre képes vagyok! (Ádám) büszke, mint a szárnyas gépére, amelyre alig várja, hogy felüljön. — Ma reggel kinevettek, mert megtudták, hogy ruhát varrtam a kutyámnak. Van egy kis kutyám, s féltem, hogy megfázik, ezért levágtam egy nyálat és kutyakabátot varrtam a bőréből. Vigyázni kell rá. — Nekem meg az volt a „bűnöm”, — szól közbe Veres János —, hogy araikor idejöttem, olyan kicsi voltam, hogy még a legkisebb esztergapadot sem értem fel. Sámlit csináltak, úgy láttam fel a pad tetejére. Bár most sem tartozik a megtermettek közé, de azért már nincs sámli a lába alatt. — Azt mondják, itt lettem ember —, s mosolya kamaszte- kintete még nem is igazán felnőtti, de munkája mindenképpen azzá teszi. — Mos bevonul majd a fiú, de hetedhét országra szóló búcsúzást rendezünk neki, — biztatja a művezető. HUSZONÖT EMBER, huszonöt egyforma ember. Mert ha termetük, szenvedélyük különbözőek is, de akaratuk, gondolatuk az esztergapadnál mindig azonos. Nincs köztük sztár, hős,... egyszerűek. Dolgoznak, hogy a pincei fogadalmon nehogy csorba essék. Koós József MtPünäG 3 1965. március 10., péket gyártunk, amelyek nem egy külföldi országban is elismerést szereztek gyárunknak. Ha a gyár nem is nőtt meg, de a hírneve jóval nagyobb lett. NEM TUDJA MIÉRT lett művezető, csak egyszer megkérdezték tőle: elvállalná-e? Meglepődött, de igent mondott. Persze, nem véletlen volt a ráeső választás: igazi szakember, bizonyítja a Kiváló dolgozó kitüntetés is. S amilyen szenvedélyesen hárítja a többiekre az eddigi eredményeket, nem csodálkozom azon, hogy mindenki szereti. — Éh' is csak azért vagyok itt, mert jó a főnök — mutat Király Zoltán „főnöke” felé. — Kétsizer hagytam itt a műhelyt, de visszajöttem. Nem tudom itthagyni. Szeretem. A többiek megbocsátották néki, mert tudták, hogy hová húz örökké a szíve. Mert Király Zoltán nemcsak jó szakember, hanem a repülés szerelmese is. Ki tudja, hány kilométert vitorlázott már a magasban? Oktatója a fiataloknak is, és volt úgy, hogy a kettőt egyszerre nem tudta végezni. De amit csinált, azt lelkiismeretesen, becsületesen végezte. Ezért kapta a Kiváló dolgozó-oklevelet, amelyre legalább olyan — A Fegyveres Erők Klubjában baráti találkozót rende-t zünk. A pincei szabályok kötelezően írják elő: részvétel minden műhelytagnak kötelező. Mivel a délutánosokat ideparancsolja a munka, az előtte való éjszaka előre ledolgozzák a műszakjukat, másnap este pedig: irány a klub. Nem lehet vádolni őket a gyakori kiruccanásért, hiszen mér elnyerték a szocialista üzem címet, két és félszeresére teljesítették a felszabadulás évfordulójára tett vállalásukat, pedig a pincei találkozás csak ez év januárjában volt. Tehát nem kell félteni a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 40-es számú egri gyárának forgácsolóműhelyét. Inkább tanulni lehet tőlük. Huszonötén vannak, valamennyien vasesztergályosok. — Tizenöt éves voltam, amikor tanuló lettem itt — mondja a művezető. — A mesterrel, Balázs Imre bácsival ketten végeztük az esztergályosmunkát. Igaz, a szénőrlő malmokhoz, esikótűzhelyekhez, kemenceajtóikhoz, lóvakarókhoz ket ten is elegen voltunk. Az öreg már nyugdíjas. De jöttek helyette 24-en. Bonyolultabbnál bonyolultabb g,é-: — Így volt. A pincében tét tünk fogadalmat, — magyaráz za Antal József, aki bármeny nyíre is nagyszerű szakember de ha a szerénység után osztanák a pozíciókat, sohasem kap ta volna meg a művezetői ránt got. — Évek óta együtt dolgozunl itt, a műhelyben. Jóban, rosszban együtt voltunk csak külön, külön, egyenként dolgoztunk versenyeztünk. Ez változotl meg a pince asztalai fölött, e: jelentette azt: hát akikor arra Erre koccintottunk. És elhatároztuk; elnyerjük a szocialista műhely címet, és ezentúl együt testvérként fogunk mindennel szembe nézni. A PIROS VÁSZONBA kötötl műhelynapló első lapjára írtál, fel a pincei „vérszerződés t”, amelyet toa-vényrangra emeltek itt, a forgácsoló-műhelyben. — Igazgatói jutalomból rendeztük meg a pincei kirándulást. Szétoszthattuk volna, de a vélemények ellenezték. így aztán az lett a vége, hogy itt, a műhelyben elhatároztuk terveinket, a völgyben pedig pecsétet ütöttünk rá a pohár fenekével. Amikor ezt a beszélgetést folytattuk, ismét útra készültök. HIDEG, JANUÁRI éjszaka. Hosszú libasorban 25 ember baktat a keményre fagyott csi- korgós hóban. Mintha fogadalom tiltaná a beszédet, szótlanul sorakoznak egymás- után. Vagy 20 perces menetelés után az első kilép a sorból: — Állj! Vaskos kulcscsomót kotor elő a zsebéből, néhány fordítás után a kemény tölgyfaajtó nyikorogni kezd. — Utánam — szólt a „vezér”, s a hosszú sor elindul az ajtó felé. Megterített asztalok, 25 vörös borral töltött egyforma pohár várta bent a sorakozókat. A kezek keresztül fogják a poharak derekát, a szemek „vezérre” nézték. — Hát akkor arra ... összekoccantak a poharak, s fenékig ürültek a köszöntés után. Néhány koccintás után elhangzottak az első magánszámok, majd közös kottát varázsoltak a tarka borok a szerep- 1 lök elé. A sötét éjszakából messzire csapott föl az ének, amely egyre szebben és hangosabban töltötte be a völgy sű- rű, ködfátyolos levegőjét. A . környékbeliek az ablakokba húzódva hallgatták a produkcióit és csak akkor lepődtek meg, amikor a várt dal helyett ' 25 embert számláltak meg a ; pince előtt, ahol katonamóidra sorakoztak, s mély hallgatás után búcsút mondtak a dallal telt völgy sötétjének. Huszonöt dal hangzott fel a pincében-. Ennyinek. kellett, a fogadalom követelte így. Egy- gyei se több, de nem is keve- ; sebb. Pincei FOGADALOM (MTI foto — Bajkor József felvétele) fordítanak be a földbe, mintegy 35 holdnyi területen. Jól felkészültek a tavaszi vetésekre a szövetkezet növény- termesztő brigádjai. A szükséges vetőmag- és műtrágyamennyiség előkészítve várja a vetéseket, s a kijavított gépek is készen állanak a kora tavaszi vetések elvégzésére. Amint az időjárás és a talajviszonyok lehetővé teszik, hozzálátnak 240 hold árpa, 10 hold zab, 70 hold zabos bükköny, és 45 hold borsó elvetéséhez. A szövetkezet vezetői és tagsága részéről minden lehető előkészület megtörtént, s a továbbiakban most már minden csak az időjáráson múlik. Császár István tett tanúságot. A szövetkezet főmezőga-zdásza elmondja, hogy mindössze csak 70 hold őszi mélyszántás elmaradásuk van. amit az erőgépeik a kedvező szikkadás esetén napokon belül pótolni tudnak,* Időben megkezdték a sikeresen áttelelt őszi vetések tavaszi ápolásét, fej trágyázását. Kézi erővel és a gépek segítségévéi 100 holdon szórták már ki a műtrágyát, a közeli napokban pedig a többi 500 hold kalászos is megkapja a szükséges mennyiséget. A tél folyamán hétezer mázsa istállótrágyát is kihordtak a földekre a szövetkezet gépei és fogatosai, amelyet a közelgő tavaszi szántások során A március eleji hideg, szeles, esős idő ellenére is egyre inkább érződik a közeli tavasz lel lelete. Március már tavaszi hónap, jól tudják ezt Kálbsn, a helyi Március 15. Termelő- szövetkezet tagjai, akik a kedvezőtlen időjárás ellenére sem tétlenkednek, hanem ott, ahol lehet, máris munkához láttak. — Szövetkezetünk 33 holdas gyümölcsösében idejében hozzáláttunk a tavaszi munkákhoz — mondja Regős Ferenc főmezőgazdász. — A műtrágyaszóró brigádok kézzel szórták ki a cseresznye-, meggy- és barackfák koronái körül a műtrágyát. Egy-egy fa alá átlagosan 3—4 kilogramm vegyes műtrágya került. A szövetkezet legjobban elfoglalt emberei ezekben a na-; pókban a kertészeti brigád tag- • jai, akik már hetekkel ezelőtt; munkához láttak. A 172 holdas j kertészet sok palántát igényel,'^ s éppen ezért a saját erőből! átalakított hajtatóházban, at hollandi ágyakban és a régi^ típusú, hagyományos módon •: elkészített melegágyakban 5 rendszeresen folyik a palánta-? nevelés. A hajtatóházban már; szépen zöld ellnek és 3—4 cen-j timéter magasra nőttek a pri-S xnőr árunak szánt paprika- és? paradicsompalánták, amelyek? nemsokára a hollandi ágyakba.) majd onnan a jövő hónap fo-J Jyamán a szabadba kerülnék. ? A hajtatóházi palántaneveié- \ sen kívül még összesen 20 hbl-S kandi és ugyanennyi régi tí-j pusú melegágyban nevelik dohány, a dinnye, és a külön-é féle kertészeti növényféleségek s palántáit a szövetkezet kerté-j pzeti brigádjának szorgalmasa dolgozói. | Az idei terv szerint a sző-5 vetkezetben 10 holdon termesz-? lenek burgonyát, amelynek? hajtatását, előcsíráztatását ist megkezdték már az elmúlt na-$ pókban. Az egyik meleg, fűtött? helyiségben hatalmas ládákban? csírázik az ültetésre váró búr-) gonyagumó, s amint ezek csi-\ j-ái 2—3 centi hosszúra meg-? nőnek, mintegy 3 hét múlva? már a földbe is kerülnek. ) A fagyos téli napokat jól ki-> használták a szövetkezet dől-? gőzéi a tavaszi felkészülésre.? A gépjavító brigád kijavította) a szövetkezet 8 erőgépét és av munkagépeket. A sikeresen < megrendezett tavaszi gépszem-S le, a gépjavítók jó munkájáról £
