Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-10 / 58. szám

Az István Gimnázium szimfonikusainak egri hangversenyéről Josef Hála cseh zongoraművész vendégfellépése Az Országos Filharmónia rendezésében hétfőn este ke­rült sor a budapesti István Gimnázium szimfonikusainak hangversenyére az egri Gárdo­nyi Géza Színházban. Tavalyi, első egri szereplé­sük előtt támadt az az aggo­dalmunk, hogy az Országos Filharmónia talán túlzott biza­lommal bízott a budapesti gim­názium „kamasz-szimfoniku­saira” egy technikailag is, szel­lemileg érettséget kívánó hang­versenyt. Ez az aggályunk a hangverseny után szertefosz­lott. Most, várakozásunkon túl az a meglepetés is érte az egri közönséget, hogy ez a tizenhat —tizennyolc éves lányokból és fiúkból álló együttes nemcsak létszámban gyarapodott: a vo­nósok határozott fejlődésén fe­lül a fúvósok felzárkózásáról, a zenekar tagjainak példás fe- . gyelmezettségéről is elismerés­sel kell nyilatkoznunk. A fiatalok műsora zenetör- ténetileg meglehetősen távoli alkotásokat fogott egybe. Sárai Tibor népi hangvételű Vonós­szerenádjának lírája a hazai tájakat, a mezők borongós han­gulatát idézte. Ebben a Vonós­szerenádban nem csattant el tréfa, a dallamok visszafej tot- tan keringtek, a jókedv helyett magányos melankólia uralko­dott. Brahms III. (F-dúr) szimfó­niájával bizonyította a fiatalok együttese a hangversenydobo­góra való érettségét. A drámai hangvételű Brahms-szimfoniát az egyes témák kitűnő kidolgozásával szólaltatták meg. A IV. tétel fináléjában az ünnepi hangu­lat, a küzdelem utáni boldog érzés lobogását éreztük. Ravel Bolerojával egy, Eger­ben évek óta nem hallott mű szólalt meg, újra bizonyítva azt, hogy stílusokon és korokon tál van valami a nagy alkotá­sokban, amit jobb híján szug- gesztivitásnak, utánozhatatlan­nak, egyszerű élménynek hí­vunk, s amit nem lehet elemei­re bontanunk. Ravel Boleroja talán egy zenei Archimédeszi csiga: a folyton ismétlődő ze­ned mozaik vándorol a fúvósok között, majd az egész ze­nekar beleszédül ebbe az is­métlődő hanghatásba. Nem vé­letlen, hogy a közönség ráadá­sul megismételtette a Bolero egy részét. Az est élményi csúcspontja Beethoven Esz-dúr zongora- versenye, a kitűnő fiatal cseh zongoraművész Josef Hála elő­adásában. Az természetes, hogy a technikailag elsőrangúan fel­készült művész érti Beetho­vent, de a közönséget kelleme­sen meglepte az a dinamika, a tel jes határozottság és belső fe­szültség, amellyel Josef Hála Beethovennek ezt a nagysod­rasu zongoraversenyét meg­szólaltatta. Még a legfinomabb lírai részleteknél is éreztük az idegek izzását, amivel a mű­vész közvetítette a zenetitán gondolatát — és érzelemvilá­gát. Beethoven éppen a mű ke­letkezési idején élte át életé­nek és pólyájának egyik legna­gyobb válságát. S bár az az ér­zésünk támadt, hogy a zongo­raverseny III. tételénél a mű­vész nem tudja elérni azt a ha­talmas iramot és hatást, amit az I. tételnél kaptunk tőle, já­téka így is nagyszerű élményt jelentett. Josef Hála játéka ta­nulság is egyben: a prágai ze­nekonzervatórium művészei sa­játosan és eredetien értelmez­nek olyan műveket, amelyek­nél mi a hazai iskolák fogal­mazását szoktuk meg. Josef Hála a beethoveni küzdelem grandiózus árnyékait lebben- tette fel játékával. Az est karmestere Zábor- szky József. Tavaly egri be­mutatkozása alkalmával méltat­tuk értékes zenepedagógiai munkásságát, ahogyan a „ka­masz-szimfonikusokat” érett együttessé kovácsolja. Most hangot adunk annak a vélemé­nyünknek, hogy mint karmes­ter is kitűnőt nyújtott: szilár­dan kezében tartotta a zene­kart, mindig odatéve a hang­súlyt, ahová a mű helyes ér­telmezése diktálta. Személyes érdemének, munkája gyümöl­csének kell elkönyvelni azt az elismerést, amely egy NDK- beli meghívás formájában jut együttesének az idén: nyáron, a város alapításának jubileumi hangversenyét az István Gim­názium szimfonikusai adják elő majd Karl-Marx-Stadtban. Záborszky József kifogyhatat­lan energiáját bizonyítja az együttes jelenlegi színvonala és az is, amit az együttes tudásá­ban és fejlődésében még ígér. A stílus szerint a hetero­gén elemekből összeállított mű­sort Lukin László zenetörté­nész fogta egybe. Írnunk kell közreműködéséről, mert nem­csak jól képzett zenetörténész Lukin László, akit a televíziós adásokból ismerünk. Több en­nél. Bevezető szövegeivel han­gulatot és helyzetet teremt. Majdnem közömbös, hogy a zeneszerzőről, vagy a műről beszél, mindig olyasmit mond — anélkül, hogy önmagát és mon­dandóját akadémikus ködbe burkolná. — ami emberi kö­zelségbe hozza a művet. Talán azért érezzük ezt, azért van a közönségben hatása és hitele annak, mit Lukin mond, mert maga is teljes meggyőződéssel és átéléssel ad elő. Így és ezzel ő is tevékeny részese a pesti gimnazisták forró egri sikeré­nek. (farkas) KISZ-lakásépítkezés Gyöngyösön Amire a gyöngyösi városi KISZ-bizottság vállalkozott, nem rendkívüli, egyedül álló jelenség, de jelentősége, kiha­tása megérdemli, hogy a nyil­vánosság elé kerüljön. A KISZ- bizottság legutóbbi ülésén el­határozta, hogy megkezdi a la­kásépítkezési akciót. Már az első lépést sem úgy tették meg. hogy csupán vá­gyaikra, elképzeléseikre ha­gyatkoztak. Előzetesen segít­séget kértek a városi tanács­tól és az OTP fiókjától. Dr. Raft Miklós a városi tanács, Körösi Géza pedig az OTP ne­vében biztosította a léhető leg­több támogatásról a gyöngyösi kiszeseket. hogy önerejükre, egymás segítségére és a válla­latok, intézmények gyakorlati hozzájárulására támaszkodva, mielőbb megteremtsék saját otthonukat. A városi tanács közművesí­tett telket biztosít az építke­zéshez, az OTP pedig építtető­ként maximálisan HO 000 fo­rint kölcsönt. Az eddigi tapasz- falatok alapján közölhetjük, hogy mintegy tízezer forint kezdő tőke szükséges az ifjú­sági társasház-építési akcióban való részvételhez. A többi már a fiatalok lele­menyessegén, ügyességén is múlik, hiszen nagyon sok se­gítséget kaphatnak különböző formában a saját vállalatuktól, üzemüktől is, de a KISZ- alapszervezetek társadalmi munkában többféle, szakkép­zettséget nem igénylő munka- folyamatokat is elvégezhetnek az építkezésen, aminek értékét az OTP jóváírja. Azt is elmondhatják, már az építkezés előzetes helyének ki­jelölése is megtörtént Gyön­gyösön. A fiatalok társasházai­nak részére a városi tanács a Kolozsvári utcát nyitja meg. Az első lépéseket tehát meg­tették a gyöngyösi kiszesek, az első tizenkét jelentkező nevét is feljegyezték már a KISZ-bi- zottságom, tehát bízhatunk ben­ne, hogy a jövő nyáron új, mo­dem lakásba költözhetnek a gyöngyösi „első fecskék”. Lé­nyegében: csak raituk múlik. Mi annyit ígérünk, hogy az ifjúsági társasház-építési ak­cióról nem feledkezünk meg, szemünket rajtuk tartjuk, és rendszeresen beszámolóink ez eseményekről. Hátha a megye más városában is kedvet kap­nak a gyöngyösiektől a kisze­sek. (g. molnár) ítéletet nem hirdettek... ,,A jó mindig ott van a lelkűnkben, s a lélek jó, a rosszat csupán beleoltják.. Is. Tolsztoj 0 A rendőrségi meghallgatási jegyzőkönyv első mondata így kezdődik: „Feljelentést teszek... nevű fiam ellen..Az utolsó mondat pedig: „...a vele való élet ilyenformán lehetetlen.” — Miért? — Mindig úgy beszélt velem, akár a kutyával. Mikor az az eset történt, előtte való nap meg akart verni, mert nem szellőztettem ki a lakást... Megfenyegetett, hogy „agyon- szúriak!” A rendőrségre sza­ladtam, kijöttek érte autóval. Hogy beszélt velem a rend­őrök előtt is! „Kuss! Ne po­fázz! ... Ha elengednek, úgyis elintézlek, megöllek!” ... Mi­kor egyszer a kisebbik fiam védelmemre kelt, kihajította az udvarra. Még régebben, egy másik utcában laktunk, akkor felborította az asztalt- Máskor meg olyat mondott, hogy „a vöröshagymát a szádba nyomom, hogy megfulladj!” — De hát miért?! — ... Ivott. Elrontotta a tár­saság. Az utóbbi időben már pénzt is alig adott haza. Csak négyszáz forintot. s A kék színű, fehér betétes URH-s kocsi megállt a ház előtt. A rendőrök próbálták kinyitni a kanyhaajtót, de a szétdobált, szétzúzott bútorok darabjai eltorlaszolták az utat. Végül az ajtó törött ab­lakán léptek be. A látvány: akár egy kocsma, kiadós tö­megverekedés után! Törött tá­nyérok, a fali tükör darabjai, meghasogatott kredenc, az ab­lakkeretben repedezett üveg­szilánkok. A padlón ott hevert, bútorok romjai között, egy kő­műveskalapács, a bűnjel, amellyel romboltak. A falhoz közel. a villany sápadt sárga fényében állt a fiú. A tettes. Szeméből gyűlölet izzott és gyűlölet égette hajszolt szavait is, amelyeket az anyjára vá­gott: — Ha kiengednek, úgyis megöllek!!! Az autó a rendőrökkel el­vitte a fiút. Kora hajnal volt, hideg, sö­tét. A város még az igazak ál­mát aludta, a szomszédos há­zakban is másik oldalukra for­dultak az emberek. A fiú a fogdában sokáig aludt, amikor felébredt, vizet kért Tudta, hogy hol van. Pontosan visszaemlékezett min­denre, ami történt. Ez meg­nyugtatta. Csak a feje zúgott a kiszeliőzött, elpárolgott italos mámor után. Nem gondolko­zott egy percig sem azon. hogy minek ivott. Talán azért, hogy összetörje maga körül azt a világot Mikor a fogdából felvezet­ték, a kihallgató tisztnek azt mondta: — Nem igaz. hogy kést fog­tam az anyámra. Sose fogtam. A kés arra van, hogy azzal vág­jon az ember kenyeret. A kérdésre pontosan vála­szolt. Nem tagadott semmit. S Két munkahelyi vélemény. — Semmi panasz nem volt rá. Irányításra pontosan és szorgalmasan dolgozott. Fe­gyelmi büntetése nincs, társai­val megértésben végezte a munkáját. Amióta nálunk dol­gozik, nem tapasztaltuk, hogy ivott volna. Ezt a jelenlegi munkahe­lyén mondták róla. És ahol korábban dolgozott? — Anyagi gondjai nem vol­tak. Átlagosan 1470 forintot keresett, s ezt mind magára költötte, még az anyja is adott néki pénzt. Sok baj volt vele, munkatársaival nem fért ösz- sze. Egyszer az ebédlőben a vi­zeskannát vágta az egyik idős munkás fejéhez. Többször ka­pott fegyelmi büntetést és csak az anyja miatt tartottuk mert sajnáltuk azt az asszonyt. Em­berileg úgy nézett ki, mintha súlyos idegbaja lett volna... A fiút megvizsgálták az el­meszakértők is. A mun uhelyi információk mellé tegyük har­madiknak az orvosi véleményt. — A konkrét tárgyi fogal­makat tudja, ismeri, az elvo­natkoztatott fogalmak területén már legkevésbé otthonos. íté­lőképessége általában határo­zott, de erkölcsi dolgokban már gyenge. Kóros lelki alkat. Kóros lelki alkat. Miért? Az okot az orvosok nem derítet­ték fel. A fiú önéletrajzi nyi­latkozata sem nyújt erre sem­mi támpontot. De talán vala­mi mégis a magyarázat mag­va lehet: iskolai végzettsége 4 általános és könnjrűgépkezelői képesítése van; szülei hosszú évek óta különváltan élnek. De magyarázatnak csak ennyi nem lehet elég E Két tanú. Asszonyok. A* esetnek nem voltak szem- és fültamúi, de a fiút és a csalá­dot mindketten régóta nagyon jói ismerik. I. tanú: Az anya nem jól nevelte gyermekeit és ezmeg­tozásra bementem hozzájuk, « férfi meg az anyja ütötték a fiút. Hagyják abba, mondtam, mert rendőrt hívok. Azt mond­ja erre az anyja, mehetsz aho­va akarsz, de nekem egy tak- nyos ne dirigáljon!... Ilyen eset többször is előfordult* hogy a fiú férfit talált a la­kásban, az anyjával. Máskor meg az anyja sokáig oda volt és hallottam, hogy a fiú azt mondja neki: „Szétrúglak, ha csavarogsz, itthon meg nem főzöl!” Így mérgesedett el a helyzet, hogy az anyja, ugye, férfiakat fogadott. Ezért nem tudta tisztelni... Ez hát az indulópont, A; trauma, amely a fiút megse­bezte. Innen a kóros lelki al­kat, a kőműveskalapács, a gyűlölet, a rombolás elvakult- sága. És erről beszélni kellett volna a tárgyalóteremben. Ki akart beszélni? A fiú nem. S az anya pláne nem. Már más­nap tiszta holmival állított be a rendőrségre és hozott Miku­lás-csomagot is. Aztán meg a századosnál könyörgött, eresz­szék ki a fiút. mert disznói öltek, hadd kóstoljon egy kis hurkát, kolbászt. Nem baj, ha nem en gedik egyedül, kísérj a el egy rendőr, aztán, ha evett, visszahozathatják. Megvendé­gelik legalább a rendőrt is... Mert az anya nem akarta, hogy az igazság kiderüljön. Aláírt egy nyilatkozatot is: ,_A sérelmemre elkövetett rongálás bűntette miatt ma­gánindítványt előterjeszteni nem kívánok.” Ha magánin- ditvány van, akkor minderről beszélni kell. És hallgatni — jobb. S A fiú nyurga, szőke? Vagy izmos, zömök, fekete és gön­dör hajú? Keveset mondhat róla a külső rajz. És nem isi ez az érdekes, a döntő. Nem az, amit mindenki lát, hanem az, ami rejtett a szemek elöl. A belső törés, az ideget ziláló csalódás, amit a látomás ka­vart: az anyja és egy férfi, aztán a változó férfiarcok. És a kiáltozás, amire a szomszéd berohant: „Segítség, megöl­nek!” Régien történt ez? A! fiú akkor még fiatalabb votti Fiatalabb. Még most is meny­nyire fiataj. Nem töltötte be a huszonegyediket sem. mutatkozott az életben is... II. tanú: Évekig egy házban laktam velük. Volt úgy, hogy az anya 3—4 napig se főzött, a mosást is a gyerekek csinál­ták, a fiúk... Egyszer ez a gyerek hazajött és az anyját férfival találta otthon. Fel­ment a padlásra, hogy észre ne vegyék, aztán onnét kia­bált az anyjának. A férfi, aki ott volt, felszólt, hogy ne on­nét kiabálj, gyere le, ha nagy szád van. Aztán nagy kiálto­zást hallottam, a fiú kiáltozott. „Segítség, megölnek!” A kiál­Az ügyészség, mert a garáz­daság törvényi elemeit nemi találta, az ügyet megszüntette. S az anya magánindítványfr nem tett. Ítéletet hát nem hirdettek. Itt nem a bíróság szabott M verdiktet. S 'a büntetés mennyire a6*t lyos! Pataky Dezső Plasztik zsákokban teleltetik A KISZ Központi Művész­együttes budapesti klubjában jókedvű tereiére az asztalok­nál: próbaközi szünet, tanulás utáni kikapcsolódás. Esti látogatás... A fiatal énekesek, táncosok, zenészok között szűkebb pátriámba való fiúkkal találkozom, két „rajkó­val”: az Egerből jött Berki Bé­lával és a hevesi Keskeny Fe­renccel. A muzsika szárnyán jöttek á fővárosba, hegedűk családi tradíciója küldte őket a nagyviliág élé... Az egri fiatalember kétszer is nekivá­gott már az útnak. Először még csak úgy, „reklámként” — mint meséli —, s nem ju­tót tovább Szegednél. Az apai szigor, a szülői aggódás haza­vitte az akkor még tizenhárom esztendős gyereket, aki a hideg télben annyira megbetegedett, hogy félő volt, komolyabb baja esik. 1963-ban azonban már véglegesen a Rajkó-zenekarban maradit, akárcsak fél év múlva Keskeny Ferenc is, aki előtt — ahogy visszaemlékezik — egy újsághirdetés csillantotta meg a lehetőséget... No, persze, nem volt ilyen egvszerű bejutni a legjobb fiatal cigányzenészok 4 r*a>gffi6 r()iiá(iiáré rajkók közé, hiszen sok tehetséges le­gény pályázott szerte az or­szágból. Előbb szabályos felvételi vizsgát tettek s annak eredménye alapján döntötte el a zsűri, hogy ki le­het tagja a híres, nagy múltú együttesnek... Ahol vizsgázni kell, gondolom, ott tanítás, ko­moly oktatás is folyik. — Mindketten bentlakásos iskola hallgatód vagyunk — magyarázza Berki Béla. — Kö­zépiskolát végzünk, I. osztályos gimnazisták vagyunk... Reg­gel nyolctól délután egy óráig diákok vagyunk, ebéd után há­romtól hatig pedig zenészek: próbálunk, gyakorolunk, készü­lünk a fellépésekre. A próba­termek is itt vannak mind eb­ben az épületben: „összkomfor­tos zeneváros” — fűzi hozzá mosolyogva. — A jó nevű mester, Farkas Gyula, két tanítványát élmé­nyeikről, emlékedkről kérdez­getem. Az első fellépésekről, az első turnékról, kezdődő sike­rekről. A hevesi fiú belepirul, ami­kor a zalaegerszegi hangver­senyt említi: szokatlan volt ak­kor még a színpad, nem szokott a szerepléshez, zavarba jött, azt sem tudta, hogyan kell meghajolni a felépés uán ... No, de ez „regen volt már”, az­óta beutazták; a» oxsújjfit, csaknem minden n agyobb ha­zai városba ellátogattak] közös műsorukkal — és bemutatták, elvitték a magyar muzsikát külföldre is, távoli országok­ba... Berki Béla legnagyobb élménye a tavaly nyári japán turné. Az ezerszínű keleti met­ropolisban, Tokióban szerepelt — az olimpia előtt. Mi volt az érdekesebb, a hosszú repülőút, vagy a hajózás, mi tetszett jobban, Moszkva, Habarpvszkre vagy a négy japán város...? — nehéz lenne megmondani. Így sommázza inkább: feiedheiett- len marad az egész, a csaknem négy hónapig tartó keleti „por­tya” ... Keskeny Feri pedig Norvégiáról mesél lelkesülten. S előzményéről. Éppen egy vi­déki turnéról érkezett „haza” Budapestre, amikor közölték vele, hogy a külföldi útra elvi­szik őt is. Meglepődött, eddig nem érzett izgalom kerítette hatalmába, hiszen ez csodála­tos lesz...! Emlékei? Kamaszos zavarba jön, ami kor kdböki: ml tagadás, nagyon tetszettek neki a szép, szőke lányok... Gyönyörködött a sarki fényben — Éjjel tizenegy óra tájban játszottunk egy szabadtéri szín­padom; ,4>zQreöádiofc adtunk” a királynak. Nagy műsor volt, közvetítette a televízió is... Érdekes, olyan világosak az éj­szakák, hogy mindenféle ref­lektor, villany nélkül is ellát­tunk a nézőtér végéig... A fe­hér éjszakákról azelőtt csak hallottam, most láttam is vég­re.. „ Alig érkeztünk haza, ta­lán másfél hét múlva, újabb turnéra vittek. Ezúttal Nyugat- Németországba. Jóleső érzéssel gondolok ma is a passaui fel­lépésre: viharos sikert aratott együttesünk, a magyar zene egé­szen magával ragadta a német közönséget: végig lábbal verték a taktust, hosszú percekig szólt vastapsuk... Visszafelé Becs­nek jöttünk: így már az oszt­rák fővárost is láttam... A nagy hazai élmények kö­zött, természetesen egri ven­dégszereplését említi Berki Bé­la, amikor csupa ismerős előtt játszott — tavaly tavaszon az SZMTJkultú roíthonban — s a nézőtéren ott ült a család... Eltörött a hegedű Különös emléket őriz az egri fiú Jászberényből. A kultúr- házban játszottak tavaly, s az egyik szám közepén — hogyan, hogyan nem? — jókora roppa­nással kettétörött a hegedűláb. A közönség, természetesen ne­vetett. ö maga pedig rettene­tesen zavarba jött... No, de az­tán egykettőre „törlesztett”, jó­vátette a „bűnét”: egy másik hegedűvel... Keskeny Ferenc boldogan mesén, ő már fizetést is kap az együttestől: ötszáz forintot havonta! Berki Béla „még csak féüéptidíjas” — de amint mondja — a pénz miatt 6 sem panaszkodhat... Az állam ta­níttatja és fizeti őket, kényel­mes otthonban laknak — iga­zán nagyon elégedettek életük­kel, bizonygatják. Nem nehéz elhinni... Egyre „panaszkod­nak” csupán: ritkán tudnak ha­zamenni, annyi a fellépés. Még a karácsonyt, a szilvesztert is Pesten töltötték. No, nem bán­ták meg A parlamentben sze­repeltek az úttörő-karácsonyon, filmet készített róluk a Híradó, s ott volt a tv és a rádió is... A tavalyi esztendőt pedig nem kisebb helyen búcsúztatták, mint a híres „Hotel Ifjúság­ban”... Ők is szórakoznak Tanulás, próba után moziba, színházba járnak a rajkók — s ha idejük engedi, egy-egy étte­rembe is: tanulná. A két Laka­tos Sándorhoz, Boros Lajoshoz, Miskolci Balog Jánoshoz... Mit szeretnének? — Egyszer majd a nagy prí­mások nyomába lépni... Gyóni Gyula a fiatal fenyőket Az észak-svédországi fenyő, erdőkben a fák átlagos életko­ra mintegy száz esztendő és az ültetvények I százalékát kell évente pótolni, mert az időjá­rás viszontagságai miatt lő-, fagynák. Éppen ezért, igen fon-, fos, hogy a fenyőcsemeték üd­ültetése a legmegfelelőbb kö­rülmények között, a legalkal­masabb időpontban történjék. Svédországban ez április-má­jusban történik, abban a mint­egy háromhetes időszakban, amikor a nagy hidegek után a növények újból növekedésnek indulnak. Ha ilyenkor rossz klimatikus viszonyok közé ke­rülnek, sok millió facsemete sorvadhat eL Eric Stefa nsson professzor, az észak-svédországi erődgaz­dálkodás vezetője sikeres kísér­leteket folytatott fiatal növé­nyek plasztikzsákokban való teleltetéséveL Az eljárás egé­szen egyszerű: a három-éves, fiatal fáikat kiveszik a földből, fajták szerint válogatják és karácsonyig kötegelve, plasztik zsákokba kötve, mínusz 2 fok Celsius hőmérsékleten pin­cékben helyezik éL Az így át­telelt fákat ültetik ki tavasszal ismét az erdőbe. Az eljárás másik előnye, hogy az így ke­zelt növények korábban kiül­tethetek és jobban fejlődnék. 1965. március 10., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom