Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-26 / 72. szám
CSONT VARY világhírű Mariann afestő képét idézték elém, amelyen a fiatal, sima arcú, kamasz legényke a bolthajtásos följáró alatt a lépcsőről festi a képet a falra. Jelképes a kép, az élet lép- csőjit vetítik elénk, amelyen a kis festő már átlépte az elsőt, s előtte ott fekszik a többi, mutatva az utat, föl a magasba, ki a napsütött szabadba. Húszévesek. Nyugtalan tekintetükkel, mély gondolataikat kísérő arcvonásaikkal, fiatalos lendületükkel kísértetiesen hasonlítanak a mandona- festőre. Ott járnak már valahol ők is a szabadba vezető lépcső alsó fokain, s hogy meddig és mikor érnek fel rajta, az elsősorban már tőlük függ. Szabad az út, neki lehet vágni. — Tudom, megvan a lehetőség. Léphetünk a lépcsőn, még segítenek is rajta — magyarázza szenvedélyesen az autószerelő Aradi Tamás. — Ezt a húsz évet ajándékba kaptuk. Nem dolgoztunk, nem harcoltunk érte. Legfeljebb tettünk érte. s hozzá valamit. Sokszor elgondoltam már magamban: hogyan éltem volna ha minden úgy marad, ahogy apám húszéves korában. Nehéz lenne megmagyarázni. de biztosan úgy, ahogy ők. Túrtam volna a földet, hajbókoltam volna már messziről egy-egy feketegallé- ros. iteménykalapos tekintetesnek. ö mesélte ezeket, tőle tudom. Biztosan úgy volt. Nagytalyán lakik. Onnan jár be az egri AKÖV szerelőműhelyébe. — Nem szeretteim tanulni. Az általános után szerelőta- njulónak jelentkeztem. Nem vettek fel. Elkéstem. Nem volt más, beiratkoztam a gimná- sáumiba. Egy év után ott hagytam. Felkerestem megint a műhelyt. Sikerült. Felvettek segédmunkásnak. Négy év után felszabadultam. Szerelő vagyok. Nékem ez többet ér mindennél. Ha majd. a vizsgák js Sikerülnek... — ... vizsgák? — Megint neki fogtam. Nem mondta senki, magamtól tettem. Esti tagozatra járok, gépipari technikumiba. Egyben gyalogló is lettem, mivel a vo. nat, amellyel a tanítás után hetente háromszor hazajárok, csak Makiáron áll meg. Önnön bandukolok vissza Nagytályára. Néhány nappal ezelőtt bonyolult” számítást csinált — Arra voltam kiváncsi, hogy mire megy el egy nap. Itt a kimutatás. Ha suli van, csali öt órát alszom. Szombat este tánc, vasárnap mozi, színház. A többi este a tanulásé. — Látta a közvetítést az űrhajósokról? — vágja el a gondolatot. — Csodákat művelnek a szovjetek. Kilépett a kabinból ... Ez igen... — Irigyli őket? — Inkább szeretem. — Felmenne? — Boldogan. — Mit szeretne csinálni? — Sokat utazni. Van egy, Pannóniám. Már voltam két külföldi országban, vele. Magam vettem. Gondoltam, nem árt egy motor. — Barátok? — Vannak. Tanulnak ők is. — Elégedett? — Persze. Mi bajom lehetne? Dolgozni kell becsületesen. A következő 20 évben már nekünk is helyt kell állni. Ügy, mint azoknak, akik nekünk adták a lehetőséget. ★ — NAGYAPÁM tanító volt Krasznán, szegény tanító. Ezt mindig hozzátette. — vezeti vissza a családi fonalat Vida József másodéves matematika- fizika-műszakis főiskolai hallgató. — Szegények voltak, öt gyerek volt. Miből élhettek volna jobban? A régi falu tanítója még a rangban is csak másodrendű volt. Az öt gyereke nem vitte sokra. Legalább is 45 előtt nem. Utána pótolták be. Van már a családban tanár, tervező, hegesztő, technikus, raktáros. Ez talán, mindent elmond életükről. — Testvér? — Egyedül vagyok. Édesanyám is dolgozik, ő a raktáros. Azelőtt portás volt — Miért akar tanár lenni? — Tanítani szeretnék, meg a műszaki szak vonzott ide. Különben technikus vagyok. A mezőtúri gépipari technikumban végeztem. Szeretem a gépeket. — Tanulás? — Megy. Csák erre van gondom. 200 forintért kollégiumot, reggelit, ebédet, vacsorát kapok. Még 100 forint marad is az ösztöndíjból. Könnyű most tanulni. Segítenék. — Szabad idő? — Kevés van. Most nem győztem csodálni az űrhajósokat. Mennyit hall majd róluk otthon. Berekfürdőn beszélni. Nagyszerű dolgok következnek most a technikában. Csak béke legyen. Az a legfontosabb. — A szünetet mivel tölti majd? — Traktoros leszek otthon, a tsz-ben. Van hozzá papírom. A műszaki szak a traktorra is ad képesítést. Jó lesz már, várom. — Hol szeretne tanítani? — Nekem mindegy. Csak műhely legyen az iskolában. Nem félek a falutól, nem olyan az már, mint nagyapám korában. Ha az ember megbecsüli a munkáját, dolgozik, akkor mindenütt otthon van. HÚSZÉVESEK. Szerteágazó gondolatokkal, nagy tervekkel indulnak felfelé a lépcsőn, amelyen szabad az út előttük. A Csontváry-kép elevenen él bennem. Akárcsak az autószerelő mondatai: „Léphetünk felfelé a lépcsőn, még segítenek is...” Koós József Káposzta, birsalma, esetleg egy kis krumpli így kezdtük a felszabadulás után Gazdag, változatos program a gyöngyösi művelődési ház gyermekklubjában (Tudósítónktól): A gyöngyösi művelődési ház munkatervét lapozgatva feltűnik az embernek, milyen gondosan összeválogatott, gazdag, változatos programot állítottak össze, — gyermekek részére. A gyermeki tudás és mosoly „felelősei” a kultúrházban Né Icám Lajos igazgató, Ivádij Jáno-ié művészeti előadó, Sass Cyulá- né könyvtáros, aki egyben a gyermekklub vezetője, Szálát Erzsébet óvónő, a bábszakkör vezetője. A művelődési házban nemrégen alakult meg a gyermekklub, s már nyolcvan állandó látogatója van. Legtöbbjük az V. számú általános iskola tanulója. A programban különböző műsorok váltakoznak. Keskeny- film-vetítés, kirándulás, közös üzemlátogatás, de nem hiányzanak a szórakoztató, nevelő klubfoglalkozások sem, a Ki mit tud?-vetélkedő(k, kérdezz— felelek délutánok. Rendeztek már farsangi bálát, ahöl kötelező volt a jelmez és nem volt könnyű dolga a zsűrinek, amíg a nyolcvan jelmezből kiválogatta a legjobbakat. Volt már zenei vetélkedő is. úgy körül fogtak, hogy na! Kicsi voltam, de el tudtam adni, amit rámbíztak! — Aztán azért csak megindult az élet. Nehezen. A város szélén a termelők kezdték felbontogatni a vermeket egyre több krumpli, kelkáposzta, még fekete retek is akadt eladniva- lójuk között. — Meg aztán nem vártunk senkire, ahogy tavaszodott, termelni kezdtünk — ismét Barta néni veszi át a szót. — Várni ilyenkor egyenlő a leégéssel. Kire? Volt nagyon sok parasztember, aki féltette, amije van. Igaza volt. Zűrzavaros és furcsa volt minden a tél közepén, a szakadt villanydrótofe között. Emlékszenek rá, milyen javában árultunk már, mikor a németék visszajöttek: bombázni a kórházat? Ki se akartam jönni egy hétig, míg eszembe nem jutott, hogy én ebből élek, csak kezdeni kell! ... és megkezdték. Kijártak! a határba, összeszedték ama megmaradt, alkudoztak, veszekedtek a termelőkkel, mert jő! tudták, minél drágábban veszik, annál drágábban adhatják azoknak, akik nagyon rászorulnak. .. — Volt olyan árunk, mint a fekete retek, meg a káposzta, amit szinte megegyezés neüriÄ csak a gyerekeseknek adtunk. Nehéz volt nagyon az élelme’ zés, pedig Eger termelő városi S ha most végignézünk a piacon, terítve, tömve minden asztal. Mosolygó primőrök integetnek a nylonzacskó védett mélyéről. A vásárlók nem gondolkodnak, nem alkusznak, megismerték a piaci árusokat, akik nagy része negyedszázada áll a standon. (áriám) tek. A tisztek ittak. Kis keserűséggel nezte őket. Valami irigységfélíét érzett. Milyen jó azoknak. Könnyelműek, felelőtlenek. A holnapra nem is gondolnak. Csak a mának élnek. Ki tudja, talán nekik van igazuk. Eh! Legyintett s feltápászkodott. Nagyot, jólesőt nyújtózott. Nyílt az az ajtó. Molnár tizedes, a sógora lépett a szobába. Tisztelgett s katonás tömörséggel jelentkezett nála. — Hadnagy úr, alázatosan jelentem, a kioldőkat parancsára megjavítottam. Egy pillanatig értetlenül meredt a fiúra. Ö nem adott néki ilyen parancsot Feri a szemével alig észrevehetően ráhunyorított. Megértette. — Köszönöm, ellenőrizni fogom! Futó pillantást vetett a kártyázó tiszteikre s kilépett a dekung alacsony, gyalulatlan deszkából eszká- foált ajtaján. Az egyik repülőgép mellett megálltak. Ügy tettek, mintha a gépet vennék alaposan szemügyre. A tizedes körülnézett. Senki sem volt a közelükben. Halk, fojtott volt a hangja a belső izgalomtól. — Nézd, sógor magad is tudod, hogy ez a háború nem a mi ügyünk. A németek, ha koncot akarnak, kaparják ki maguknak! Minket a pokolba küldték buzgó honatyáink, ők meg odahaza dőzsölnek ... — Veszélyben az ősi város, Eredj, János! Gyűr kőzz, János...! — Milyen igaz... ki is írta ezt a vemet? — Ady.' Feri megtörölte kezelőjével gyöngyöző homlokát. Látszott, hogy belső indulatok feszítik. — Figyelj rám! Most mondok neked valamit. Nincs sok időnk. Cselekedni kell Meglepődve nézett a nyílt, becsületes szemekbe, miközben hallgatta sógora vakmerő tervét. Kérdezőskö- désre már nem volt idő, mert éles. szaggatott kürtszó hasított a levegőbe: — Riadót! Futólépésben igyekezett a parancsnokság épülete félé. Csakhamar térképek fölé hajolva hallgatták az „X 12” bombázóraj bevetési parancsát. A tisztek összei gazították óráikat. Kisvártatva feldübörögtek a motorok. A bombázók elindultak. Mint óriási, mérges darázscsapat úsztak a „Messerek” a levegőben. A feladat az volt, hogy a szovjet tábori kórházat kell támadniuk. Mély-, séges megvetést és undort érzett parancsnokai iránt. Hát az emberi goi . niosaság ennyire képes? Még a kórházakat is el kell pusztítani ... Védtelen embereket legyilkolni... A pilótakabín plexi üvege sápadtan verte vissza a műszeréle tompa fluoreszkáló fényét. Odalenn észrevett ték jöttüket. Körös-körül fehér pamacsok jelezték, hogy a sízovjet lég- elhárítá ágyúk működésbe léptek. Megvárta amíg a bombáz» kötelék a légelháritó tűz hatására szétszóró-, dott. A Ferivel való megbeszélés szerint utolsónak repült a D. térség fölé. Az első gépek már harcban álltak. A szovjet vadászok rátámadtak a bombázókra. Lélegzetfojtva figyelt, Keze ráfeszült a botkormányra. Nem nyúlt a bombakioldó karhoz, sem a gépfegyver nyomólapjához. Lejjebb ereszkedett, hogy pontosabban láthassa a célpontot. Már közel volt a földhöz, hogy tisztán kivehette a szovjet légelhárító üteg félelmetes ágyú-torkait. — Megőrültél?! — ordította háta megett a gégemikrofonba a kis kövér zászlós. Nem válaszolt. Arcán megkérné, nyedtek az izmok. Még lejjebb ereszkedett. Széles ívben visszakanyarodott ismét, közvetlenül a légelhárí- tek fölé. Kioldotta a bombákat. Látt ta, amint kis porfelhőt vágva, a bombák becsapódtak. Meghúzta a magassági kormányt. A motor erőlködve egyet-kettőt köhögött, de vette a magasságot Lenézett. Mint apró, mozgó pontokat látta a szovjet katonákat, amint a fel nem nem robbant bombák körül sürögtek. Megkönnyebbülést érzett. Jól ment minden. Ügy, ahogyan’ Ferivel előre megbeszélték. (Folytatjuk.) BALCZER tLtME'R: 5. — Berepülő pilóta voltam, Herr Kommandant! A német tiszt ingerülten legyintett: — Bah! Az előttem nem jelent semmit. Tényeket kérek! Verstehen Sie? Tényeket! — Jahwohi, Herr Kommandant! Egy hét leforgása alatt négy baj társam zuhant le ... — Miért? — Nem nyíltak ki a futóművek! Az új típusú Messerschmidteken ezt a hibát már kijavították. A magyar légierő azonban a régi ü- pusú, elavult gépeket kapta. Az őrnagy egy pillanatig levegő után kapkodott. A térképekkel megrakott tárgyalóasztalról felkapta monogramos, brilliánsokkal kirakott' cigarettartárcáját. Kivett egy finom, aranyvégű bolgár cigarettát. S idegesen verte vele a tárca fedelét. Hangja metsző, elutasító volt. A porosz katona merevsége s fajtájának fölényes gőgje áradt a szavaiból. — Főhadnagy, ön téved! A Német Birodalom a legjobb fegyverekkel látja el szövetségeseit. A Führer ezt több alkalommal kijelentette. S amit a Führer mond, az úgy is van! Verstehen Sie? — Herr Kommandant.!. — Távozhat! Örült, hogy ép bőrrel megúszta a dolgot. Gyöngyöző homlokkal lépett ki az „oroszlánbarlang” ajtaján. Csak már vége lenne ennék az átkozott cirkusznak. Halálosan’ únta már a kártyát, a trágár vicceket és Füleki zászlós elképesztő szerelmi kalandjait. Gondolatai minduntalan hazaszálltaik. Mit csinálhat most az ö kis árva, elhagyatott fecskemada- Emi, drágám.. «. Harsogó nevetés zökkentette ki gondolataiból. Néhány méterre tőle a hosszú kecskelábú asztalnál kártyáztak a többiek, öt már nem is unszolták. Megszokták, hogy időnként szeret egyedül maradni. A -is kövér zászlós, aki a napokban jött meg szabadságáról — élemében volt: — Képzeljétek urak, azt a szituációt! Ott fekszünk a nővel a legintimebb körülmények között. Teljesen pucéron, mint két szerelmes hernyó. Egyszer csak kulcs csikordult azúrban. A nő halkan feüsikoltott mellettem: — Jaj, istenem! A férjem .. 1 A következő pillanatban nyílt az ajtó és ... belépett a férj... Maróth hadnagy — aki a kövér zászlós gáláns kalandjainak leghálá- sabb hallgatója volt — közbevágott: — S mond, kérlek, mi volt a kicsike férje? — Egy bugris, féltékeny rendőr törzsőrmester... — S nem lőtt azonnal keresztül?! A zászlós piros arcán elégedett mosoly fénylett: — Nem! Hajítófát sem adtam volna az életemért, amikor váratlanul felkiáltott az asszony: — Lajos! Ne gyújtsd fel a villanyt! Nyitva vannak az ablakok... kicsit ledőltem, nagyon fájt a fejem. Menj ki a konyhába, melegítsd meg a vacsorát... — S a férj nem gyújtott villanyt?! — Na hallod! Légó idején?! A nő kiadta a cuccom az ablakon s én szépen elsöpörtem. így húzott ki a csávából a női rafinéria és a háború. — Erre inni kell, urak! — A szerelemre! — A győzeJesneel — Prosit! Ä femyak*»pdlKKH#f ö&steeseiicfüla vevőket. Peatosan emlékszik mindenre. — Egyszóval, nagyon mérges voltam, de tudja, kedves, milyen a megszokás. Felszede- lőzködtem, azért azt mondtam annak a három marcona fiatalembernek, aki értem jött, jöjjön ki velem a földekre, keressük valamit, és akkor megyek árulni. — Ügy bizony! Fogtuk a hátit, a puttont, aztán elindultunk, hogy keressünk valamit a fagyos földön, ami a front után megmaradt. Szegényes, nagyon szegényes volt az asztalunk. A káposzta, amit behoztunk, félig megrohadt Állták érte. Birsalmát árultunk, az bírta a telet. — Én meg olyan nyolcéves lehettem, hoztuk be a krumplit, mert kellett a pénz otthon. — Szálkái Sándomé szól bele a beszélgetésibe, most is almát hozott Czicza Miklósné- na'k Báktáról. Régi ismerősök már ők. — Emlékszel-e rá, mikor behoztad a háti krumplit? — Lapcsák néni még emlékszik rá, ő is az elsők között kezdett árulni. — Hogyne emlékeznék? Nem is tudtam, ki veszi, ki viszi, — Tessék! Nagyon finom a retek! Sok benne a vitamin! — Sóskát, spenótot tessék! — Űjhagyma, kedves, vegyen, a gyerekeknek nagyon jó! — Finom az almám, most hozták Báktáról... Reggeli hangulat az egri piacon. Hétágra süt a nap, olyan jó válogatni a zsúfolt polcokon. Alma, retek, hagyma, káposzta, ezerfajta burgonya.. . Mintha mindig így lett volna. Pedig volt egy időszak, 1945, amikor... — Hajnalban zörögtek értem. Egy pecsétes írást hoztak, hogy azonnal kezdjem meg az árusítást, mert kell a népnek az élelem. Nagyon mérges voltam. Én már az első világháborúban is árultam, mit gondolnák ezek az emberek? Honnan van nekem árum? Honnan, miből áruljak? Mit adjak a népnek, ahogy mondták? Özvegy Barta Istvánná, a legidősebb piaci árus emlékezik. 73 éves, fagyban, hóban, sárban és napsütésben ott áll az asztala mögött, nem ismeri a betegséget, de annál jobban A rendszeres gyermekszakkö- ri foglalkozásokon túlmenően szakemberek vezetésével sajátítják el a gyermekek a zene, a balett alapismeretéit. A gyermekklub a szépen berendezett ifjúsági könyvtárban tálalt otthonra, azonban a legfiatalabbak sokszor veszik igénybe a többi termeket is, ha éppen úgy diktálja a program. A művelődési otthon dolgozóinak sok munkatöbbletet jelent a gyermekekkel való foglalkozás, de szívesen teszik, sok törődéssel, figyelemmel, szeretettel L. Elekes Éva
