Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-26 / 72. szám
flit: a tartalékok feltárása A nor märendes éltről nyilatkozik BÁ!\KI PÁL, a Munkaügyi Minisztérium Bérgazdálkodást Főosztályának vezetője Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknek teljesítménye általában a 100 százalék körül mozog, nem lehet „tartalék”. Ilyen eset előfordul. s ilyenkor a normákat a teljesítéstől függetlenül rendezni kell. És lehetséges, hogy ezekben a gyárakban most kevesebb a teendő. Néhány szénbányászati tröszt Például még a múlt év második felében a műszaki szintnek megfelelően „helyére tette” a normákat — náluk most nincs is „kampány”. KÉRDÉS: Ahol tehát a tervszerű norma-karbantartást nem hanyagolták él, — ott a normarendezés nem indokolt? VÁLASZ: Nem a vállalat, vagy üzemrész átlagos teljesítmény-százaléka az egyedüli, s főleg nem a legdöntőbb a normák szigorításának megítélésénél. Akad, ahol átlagosan 10 százalékkal kell szigorítani, mert a műszaki, technológiai változások, a beruházások, a felújítások, az évek során megteremtették ennek lehetőségét. Sőt: az intézkedések és beruházások megfelelő kiaknázása ezt megköveteli. Másutt pedig a műszaki adottságok esetleg 5, vagy csak egy-két százalékos átlagos emelést tesznek lehetővé, illetve szükségessé, vagy éppenséggel változatlanul kell hagyni a normákat. A mormarende- zést mindenütt felelősségteljes, elemző munkának kell megelőznie. Nem a norma szigorítás az elsődleges cél, hanem a tartalékok feltárása. A normákban mindig az általános fejlődésnek kell tükröződnie a legkedvezőbb. a leggazdagabb műszaki, szervezési, élettani feltételek biztosítása alapján- Nem a normálból kell kiindulni, hanem a műszaki szintből, a szervezési lehetőségekből, a technológia fejleszthetőségéből, a munkakörülmények megváltozáséiból. Előbb ezeket kell felmérni, hiszen csak erre épülhet a meghatározott körülmények között dolgozó ember teljesítménye. Munkanap fényképezést kell végezni, munka-tanulmányokat készíteni, a technológiát megfontolni, szervezési intézkedéseket latolgatni. — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az így kapott eredményeket kell összevetnünk a meglevő normákkal, s akkor megítélhető, hogy azok ösztönzőek, vagy sem. Ahol így járnak el, ott sem az egyes ember, sem valameny- oyiünk érdeke nem szenvedhet csorbát. A tervszerű normakarbantartásnak éppen ez a feladata. Ha ezeket a feladatoKÉRDÉS: Mint ismeretes az idén, az év első felében az iparban meg kell szigorítani a munkanormákat. Magyarországon az utóbbi 16 esztendőben, 1949-ben, 1950-ben, 52ben és 1961-ben volt rendeletileg előírt, központilag elhatározott normarendezés. Tehát a teljesítmény fokozásának igénye kampányszerűen jelentkezik és mindig általános érvényű feladatként írják elő. Miért van erre szükség? VÁLASZ: A kampányszerű normarendezés elkerülhető, ehhez megvan a lehetőség és minden eszköz — a vállalatok kezében. Mi a különbség az idei és a korábbi normarendezések között? A korábbiak általában rövidebb időközönként követték egymást, most a legutóbbi rendezéstől négy esztendő telt el. Másodszor: a megelőző normarendezések átlagosan legalább 10 százalékos szigorítást írtak elő, az idei követelmény ennek felét sem éri el. Harmadszor: az 50-es évek normaemelései a műszaki-technológiai színvonaltól majdnem teljesen függetlenek voltak, vagy a jelenlegihez képest csak nagyon csekély mértékben vették figyelembe a műszaki adottságokat. Végül: van ugyan bizonyos kampányjellege az idei normarendezésnek, ám valójában a normák rendbentartását előíró 22/1961. számú kormányrendelet alapján ugyanezt a munkát az év folyamán egyébként is végre kellett volna hajtani. Voltaképpen tehát ennek a folyamatnak a meggyorsításából van szó, úgy, hogy ez a munka ne húzódjék el az egész évié, hanem kapkodás nélkül, de minél hamarabb, legkésőbb a félév végére befejeződjék. KÉRDÉS: A normarendezés- *e tehát azért van szükség, mert a vállalatok elhanyagolták a normák karbantartását, illetve a műszaki adottságok fejlődéséhez méreten lassabban fejlesztették a normákat? VÁLASZ: Az a cél, hogy a lehető legkisebb ráfordítással minél nagyobb eredményt érjünk el. A gazdaságosság minden szempontból fontos. A munkaerővel történő gazdálkodás szempontjából is. A gazdaságosság fokozásának egyik eszköze a meglevő munkatartalék mozgósítása. 1960-tól 64- ig átlagosan évente 0,6 százalékkal nőtt az ipari teljesítmény-százalék. De ha azt nézzük, hogy vannak gyárak, amelyek 110 és gyáregységek, amelyek 115 százalékra teljesítették a normát, — akikor a 0,6 százalékos — első látszatra alacsonynak tűnő — lazulás sem elhanyagolható. Az esetek nagy többségében bőven van a termelékenység emelésére tartalék. Elképzelhetetlen például az. hogy egyszerre egy helyen több száz. az átlagosnál jóval; nagyobb képességű ember jöj-< jjőn össze és dolgozzék. Tehát, ] ha egy gyáregység, vagy gyár < 110—115 százalékos teljesít-] ményt ér el, akkor ott időközben majdnem bizonyos, hogy! valamilyen műszaki, szervezé-í isi. vagy technológiai válfcoz-« tatás történt, vagy a dolgozók ] tettek szert nagyobb begyakor-i lottságra, s azt nem követte] azonnal a norma kiigazítása.« Egy-egy ember természetesen* teljesíti a normát 110—115 szá-I zalékra, hiszen az átlagosnál ] jobb képességű munkás min-] !den szakmában mindig volt és] lesz. , Ilyen esetekben a norma la-] zaságára „gyanakodni” feles-] leges. Ha valaki a műszakilag < megalapozott normát magasan! túlteljesíti, ez nem jelenti azt, hogy a norma rossz, de ha] mindenki magasan túlteljesíti. < — ott a műszaki alapok, a le-] hetőségek felmérésével, elem-« zésével baj van. Azoknál a na-* gyobb termelőegységeknél te-« hát, ahol jó a norma, az átla-] gos teljesítményszázalék nemi szakadhat el túlságosain a száz-] tóL Elképzelhető ugyan olyan« üzemegység, ahol bár viszony-] lag magas a teljesítés, a nor-i ma mégsem rossz. Ez olyan1 üzemeknél lehetséges, amelyeknél az adott berendezés ki-] használhatósága már elérte az] Wömális szintet. A nők jogai Teheránban március 1 és 19 között ülésezett a nők helyzetével foglalkozó ENSZ- bizottság, amely a nőket érintő kérdéseket tanulmányozta. Bokor Pétemé, dr. Szegő Hanna kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia állam- és/ jogtudományi intézetének munkatársa a teberáni tanácskozásról elmondotta, hogy a bizottság — Anglia tartózkodása mellett — egyhangúlag elfogadta Magyar- ország, Guinea, Finnország és Irán képviselőinek a nők politikai jogaira vonatkozó javaslatát, amely felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul biztosítsák a nőknek a férfiakkal azonos jogait. Anglia képviselője azzal „indokolta” tartózkodását, hogy országa számos gyarmati területet „igazgat” és az ott élő lakosságnak csak bizonyos „fejlődési fokon” tudja az említett jogot biztosítani. — Magyarország és Guinea másik közös javaslata a nők művelődési jogának biztosítását szorgalmazta. Ez is egyhangú egyetértésre talált és az indítvány nyomán a bizottság felszólította a tagállamokat: fbkazzák erőfeszítéseiket az analfabétizmus teljes felszámolására. A magyar küldött egyébként részt vett a tanácskozás után az iráni televízió kerékasztal beszélgetésén —, erre a részvevők közül mindössze hatot hívtak meg — és beszámolt a magyar nők jogi helyzetéről, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkájáról. Hogy élni . és győzni tudj a nah Hosszú évtizedeken át építgették a maguk szörnyű és íj. j- ingathatatlannak tűnő gyarmati rendszerét az imperialists ,'c, s csak rövid ^történelmi idő kellett, hogy a népek e börtöne darabjaira hulljon szét. Másfél milliárd ember szabaddá vált; de ma is milliók sínylődnek, állati sorban tengődnek, nyomorognak a gyarmati elnyomás alatt — Afrikában, Ázsiában, Vél-Amerikában s földünk más részein. Hány százezreknek nem jut a feje fölé fedél, de kaparhat magának lyukat, vermet a tíz körmével, tapaszthat sárkunyhót. Hány és hány felnőttnek, gyereknek nincs betevő falatja, mindennapi kenyere, de szabadon felfordulhat az utcán, az éhség miatt. És ha nem az éhség, ott a betegség, kórházra, orvosra nem számíthatnak. Nem egy jól táplált burzsoá magyarázat azt állítja: „Van lehetőségük, hogy felemelkedjenek, de igénytelenek s ezért nyomorognak, ezért elmaradottak”. A nyomor és az elmaradottság éppen a lehetőségek valósága. Pontosan az elmaradottság nyit utat a kizsákmányoláshoz; a kizsákmányolás pedig tartósítja az elmaradottságot. A kapitalizmustól nem remélhetik sorsuk javulását, megváltást az elnyomott népek függetlenségük és szabadságuk, kivívásától várnak. Az egykori gyarmati világ lakosságának ma már csupán 5 százaléka él gyarmati elnyomás alatt, de a gyarmati börtönből még ki nem tört országok sem tűrik rájuk kényszerített sorsukat. Az angolai, mocambiquei, a dél-afrikai és az adeni hazafiak jól tudják, a gyarmatosítók önszántukból nem hagyják ott az utolsó végvárakat s ezért folyik szétzúzásukra az élethalálharc. Sanidár ázsiai barlangban nemrég kéz nélküli neandervölgyi ember csontvázát találták meg. Még életében vesztette el kezét az emberős, s mint a tudósok egyéb tényekből megállapították, társai nem hagyták elpusztulni, segítettek neki. hogy élhessen. A segítségadás, az együttérzés, szolidaritás az ember vele született tulajdonsága, ősi tulajdonság. Egyetlen józan, öntudatos ember sem nézheti tétlenül a gyarmati börtönük ellen küzdő milliók harcát. Nemzeti és nemzetközi kötelességünk, hogy segítsük azokat, akik függetlenségükért fognak fegyvert, akik elnyomatásuk végét akarják. Felszabadulásunk huszadik évfordulója ünneplésének jegyében, szabadságunkhoz ragaszkodó, szabadságunkat védelmező akaratunkra figyelve indított akciót a Magyar Szolidaritási Bizottság, a függetlenségükért küzdő népek megsegítésére. Nem sok, amit adhatunk, amit adunk, de adományaink kenyeret juttatnak az éhezők kezébe, jobb falatot a be börtön- zötteknek, könyveket az írni, olvasni tanulóknak, ruhát a mezíteleneknek és erőt a fegyverrel küzdőknek, hogy a világban nincsenek egyedül. Segítsük őket, hogy élhessenek, hogy győzni tudjanak. Bnyagtakarékosság — import-megtakarítás a könnyűiparban z idén gyorsabban búcsúzott el a tél, és idején ben köszöntött be a tavasz. Régen fordult elő, hogy március közepén el lehetett kezdeni a tavaszi munkákat, a szántást- vetést. Az elmúlt napokban a szövetkezeti emberek ezrei láttak munkához és ahol lehetett, dolgozni kezdtek a gépek is. A kora tavasziak jelentős része máris a földben van és jelenleg a tavaszi árpa vetése ke- rtilt napirendre. A múlt évről visszamaradt mintegy húszezer hold szántanivaló is erősen megfogyott, hiszen ahol csak lehet, már dolgoznak a traktorok. A szőlőhegyeken javaiban tart a nyitás, a metszés és a gazdák ezreit találjuk munkában. A termelőszövetkezetekben .most folynak a tervtárgyaló közgyűlések, az idei elképzelések végleges formába öntése. A feladatok világosak, az sem okoz már gondot, milyen munkát mikor, és hogyan kell elvégezni. Mivel a termelőszövetkezetek zöme még fiatal, nem haszontalan azonban néhány olyan szervezési — ha úgy tetszik — módszerbeli kérdésre felhívni a figyelmet, amely döntően befolyásolhatja egy-egy gazdaságban a munkát. Sokszor- halljuk ezt a sajt, Tjtwcuzi emlékezteié ezt a kérdést: milyen a „hangulat” nálatok? Az érdeklődők ilyen esetben természetesen a „közhangulatra” kíváncsiak. Arra, hogy a tagok százai, milyen kedvvel, ambicióval végzik a munkát, milyen kilátások vannak a jövőre vonatkozóan. Ez a bizonyos „közhangulat” ténylegesen olyan tényező, amelyen állhat, vagy bukhat a terv, egy-egy gazdaság előrehaladása. A z elmúlt nehéz esztendő — minden gondja ellenére — lehetővé tette, hogy a szövetkezeti gazdák bizakodva nézzék a jövőt. Mind a közös vagyon gyarapodása, mind a személyes jövedelem alakulása bizonyítja: ha szorgalmasan dolgoznak a tagok, helyes a vezetés, akkor az elemi csapások ellenére is előrébb juthatnak a közös gazdaságok. A jó közhangulatot sokszor olyan apró-cseprő ügyek, felhalmozódott és elintézetlen problémák rontják, amelyek tisztázása esetleg egy-két emberen, az elnökön, vagy éppen a vezetőségen múlik. Most egy éve az egyik termelőszövetkezetben a vetést végző emberekkel beszélgettünk. Immel-ám- mal végezték dolgukat, mert i- MPMjm ^ 1965. március 26., péntek kát folyamatosan végzik, nem gyűlhetnek fel a teendők. Ilyen munka folyt az iparban, ha azzal teljesen elégedettek nem is lehetünk. Ezt éppen az bizonyítja, hogy a régebbi normarendezések mértékének most csak mintegy félére, harmadára van szükség. Ha a normák karbantartását intenzívebben hajtották volna végre, a mostani intézkedésre egyáltalán nem lett volna szükség. KÉRDÉS: A dolgozók keresetére — várhatóan — milyen hatással lesz ez a normarendezés? VÁLASZ: Átlagos kereset- csökkenés nem következhet be, hiszen a normarendezés nem jár együtt béralap-elvonással, még kivételes esetekben sem. A nagy többség nem keres majd kevesebbet, sőt még arra is van lehetőség, hogy többet keressen, hiszen az idén is emelkedett egy százalékkal az átlagbér-előirányzat. Ez persze nem jelenti azt, hogy azokon a helyeken, ahol már régesrég rendezni kellett volna a normát, nem fog egyesek keresetén megmutatkozni. Ezek az emberek viszont eddig a többséghez viszonyítva, lényegesen köny- nyebben, kevesebb munkával jutottak keresetükhöz. A normarendezés hatással van a dolgozók igazságérzetére is. Elkedvetlenítő érzést kelthet például, ha a normában dolgozó ember úgy látja: „csak az ő feladatait növelik, csak az ő teljesítményük fokozásával „képzelhető el” a gazdaságosság növelése. A gyárak vezetőinek tehát valamennyi szinten, minden beosztásban, munkakörben fokozniuk kell a követelményeket. Az időbérben dolgozóknál is lehet munkanap-fényképezést végezni. S ilyenkor köny- nyen kiderülhet, hogy kevesebb létszám is képes „megbirkózni” a feladatokkal. Az erre irányuló anyagi ösztönzésnek most szélesebb lehetőségei állnak rendelkezésre, s célszerű ezekkel megfelelően élni. Az alkalmazotti létszám leterhelését is érdemes mindenütt elemezni. A prémiumos időbérben dolgozóknál a prémium-feltételeket lehet szigorítani... és így tovább. Mindez közvetve, vagy közvetlenül ugyanúgy kihat a termelékenységre, a gazdaságosságra, mint a normarendezés. Tartalékok az említett munkakörökben is rejtőznek. Tehát nem feledkezhetünk meg arról, hogy a műszakilag megalapozott norm are n dezés csak egyik — nagyon lényeges, de nem egyedüli eszköze a hatékonyabb, gazdaságosabb, termelékenyebb munkának. G. F. nem tudták, mennyit kereshetnek, milyen munkáért, mennyi prémiumra számíthatnak. Másutt a gépkezelő a tábla végén leszállt a vetőgéprőJ és azt a néhány négyzetmétert, amelyet a vetőgép a fordulónál kihagyott, gondosan bevetette kézzel. Érdeklődésünkre ez volt a válasz: Mi akkor kapjuk a prémiumot, ha majd kikel a vetés. A mezőgazdász és a brigádvezető, akkor döntik majd el a minőség szerint, kézhez kaphatjuk-e az előre megállapított prémiumot. Egyik fontos kérdés tehát, hogy már kora tavasszal,, a munkák múlásakor, minden szövetkezeti tag tudja, milyen munkát, mikor kell elvégeznie, mennyi keresetre számíthat Ezért ott, ohal a területvália- lást még nem beszélték meg a brigádvezetők, a munkacsapatvezetők a tagokkal, sürgősen pótolni keil a mulasztást. A másik kérdés, amit emlékeztetőnek! szánunk, hogy a vezetőség, az elnök, — de ha teheti a főkönyvelő is — járjon minél többet a határban a dolgozó tagok között. Palántaültetés idején — egy évvel ezelőtt — Tamaörsön azt kérdeztük az asszonyoktól: nem látták az elnököt? Nem tudják hová ment? — Most volt itt, biztosan a másik csapatnál találják meg. A tamabodi, a tis2anánai elnököt is alig lehet a munka dandárjában! az irodában, találni. Ha csak tehetik, oda mennek, ahol a legtöbb ember dolgozik, ahol leginkább sürget a munka. Sajnos, ennek az ellenkezőjére is van példa. Amikor az elnök felől érdeklődünk, a tagok legyintenek: két hete színét se láttuk. Ez rontja a közhangulatot, az emberek úgy érzik, minden más fontos az elnöknek, csak éppen az ő munkájuk nem. Nem lenne teljes e tavaszi emlékeztető, ha nem beszelnénk a jól dolgozók megbecsüléséről, a versenymozgalmak rendszeres értékeléséről. Sarudon tavaly a versemytáblán féléves adatokat találtunk, senki sem törődött a munkaversennyel. A termelőszövetkezetekben az embereket ma már végzett munkájuk szerint mérik. A munka ad nagyobb becsületet, tekintélyt, személyes pluszjövedelemét is. Egy-egy dicsérő szó, egy elismerő megjegyzés» vagy nyilvános dicséret néha fél prémiumot jelent. Az elnökök, a brigád- és munkacsapatvezetők ne fukarkodjanak a dicsérő szóval, és adjanak a nyilvánosság előtt is megbecsülést, elismerést annak, vagy azoknak, akiket illet. És ha kedvezményekről, juttatásokról van szó, azt is azok kapják elsősorban, akik jól végzett munkájuk után' azt megérdemlik. Az egyik elnök mondta nemrég: nálunk van kivétel. Azokkal kivételezünk, akik a legjobban dolgoznak, akik erre rászolgáltak. Fuvart, juttatást, jobb háztájit is azok kapnak, akik egész éven át szívvel-lélekkel segítik a közöst. JVéhány gondolat csupán 1 a tavaszi munkák megkezdése küszöbén, de talán nem lesz elpocsékolt idő rajtuk elgondolkodni. A jó közhangulat kialakítása elsősorban a vezetőktől, az ő magatartásuktól függ, attól, hogyan gondoskodnak a dolgozó tagokról, mennyire viselik szívükön gondjaikat. És a jó eredményekhez a gazdasági feltételek biztosításán kívül erre az egészséges közhangulatra is nagyon nagy szükség van. • Szalay István A könnyűipari termékek gyártásához szükséges nyersanyag 65—70 százalékát külföldről kell beszerezni. Importálja külkereskedelmünk a gyapot teljes mennyiségét, a feldolgozásra kerülő gyapjú csaknem felét, ezenkívül a bőr, a papír és több más nyersanyag jelentős részét. Ezért tekintik a könnyűiparban az anyagtakarékosságot egyben import-takarékosságnak is. A gyárak ez évi anyaggazdálkodási tervei i^en feszítettek, s nagy eredménynek számít, -ha valamelyik üzem egy százalékkal túlteljesíti a termelési tervét anélkül, hogy többletanyagot igényelne. A szabványelőírásokat szigorúan be kell tartani, a gyártmányból az anyagot „kispórolni” lehetetlen, mégis sok helyen nyílik alkalom a takarékosságra. A gyárak dolgozóinak kezdeményezései, versenyvállalásai, az intézkedési tervek tartalmazzák az erre vonatkozó célokat. A kötő—szövőiparban például azoknál a vállalatoknál, ahol magas a szabászat] hulladék aránya, a Habselyem- kötöttáru-gyárban, a Váci Kötöttáru-gyárban, a Békéscsabai- és a Hódmezővásárhelyi Kötöttáru-gyárban fellülvizsgáL- ják a szabászati módszereket, s a már kipróbált, legjobb megoldásokat terjesztik el. A takarékosság egyik fontos területe a rendelkezésre álló hazai nyersanyagforrások jobb kihasználása. A tilolt len szálhozamának növelése érdekében két rostf'eldolgozó turbina ér- .kezik, s úgy tervezik, hogy ezeket a drávaszabolcsi és a fenékpusztai telepen állítják munkába. Az importált nyersanyag helyett hazai poliamid műszál felhasználását szorgalmazzák a szakemberek. Az anyagtakarékosságot a nyersanyag beszerzésétől kezdve a gyártmánytervezésen keresztül a termék elkészítéséig mindenütt érvényesíteni akarják. Ezért határozták el, hogy az idén a p ap í rim port - tervszámot nem mennyiségi elő1 írásként hagyják jóvá, hanem devizaforint mutató képezi a behozatal alapját. Ilymódon fokozottabban lehetővé válik, hogy a papíripar a külkereskedelemmel együttműködve a legkedvezőbben alakítsa ki a termelés és az import összhangját, vagyis gazdaságosan használja fel a rendelkezésre álló importkeretet. Az elfekvő készletek hasznosítása is fokozottabban előtérbe kerül. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Szegedi gyárában például felfigyeltek arra, hogy a rostfeldolgozó üzemekben mintegy 4000 tonna gyenge minőségű lenkóc hever. Ebből az elfekvő nyersanyagból megpróbáltak ipari és me zőgazdasgi célra felhasználható kötelet, többek között arató kévekötő zsineget is készíteni. Hét gazdaságot felkértek, hogy az idén próbálják ki ezt a zsineget, és amenniyben beválik, mintegy évi ezer tonna zsinegimportot lehet majd megtakarítani.
