Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-19 / 66. szám

Á szocialista brigádvezetők országos tanácskozása elé A közömbösség nyomán a halál jár lis elseje óta új munkavédel­mi törvényi; alkalmaznak, TV/T a és holnap kerül sor a szocialista brigádveze- tőik kétnapos országos tanács­kozására. Ez alkalommal első ízben fordul elő, hogy az ipa­ri üzemek szocialista brigád­jai mellett, képviseltetik ma­gukat a termelőszövetkezetek szocialista brigádjai is. Megyénkből 28 szocialista brigádvezető vesz részt a ta­nácskozáson. Huszonhat ipari üzemből, akiket az országos szakmánkénti tanácskozáson, kettő termelőszövetkezetek­ből, aíkdket megyei szintű ér­tekezleten választottak meg. A termelőszövetkezetek szo­cialista brigádmazgalmai még koránt 5em tekintenek vissza olyan múltra, mint az ipari üzemeiké. Eddigi munkájuk­kal azonban bebizonyították; érdemesek és érettek arra, hogy az iparban már jelentős múltra visszatekintő szocia­lista brigáidinozigalom mellé, felzárkózzanak, ott hallassák hangjukat és elmondják ed­digi eredményeiket, s további tervüket. Nemrég országos vizsgálat folyt megyénkben arról, ho­gyan élnek, dolgoznak a tsz- szodallsta brigádok, milyen gondokkal, problémákkal küzdenek és egyáltalán hol tartanak a munkában, a ma­guk választotta életformában. Mind az említett vizsgálat, mind pedig a mindennapi élet tapasztalatai azt igazol­ják; eredményesen fejlődik, terebélyesedik a falu új haj­tása: a szocialista brigádmoz­galom. Példa erre az atkári, a tarnaörsi, a gyöngyöshalászd és a tiszamánai küldöttek fel­szólalásai az Egeiben meg­tartott értekezleten, amelyek meggyőzően bizonyították: a mozgalom életképes, eleven erő, amely máris hatással van a falu változó, formáló életé­re, fejlődésére. A megye ipart üzemeiben a szocialista brigádmozga­lomban 425 brigád folytat nemes versenyt egymással, s 92 már elnyerte a megtiszte­lő címet. Külön említést ér­demelnek a Flnomszerelvény- gyár szocialista brigádjai, akik hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulójára ver­senyfelhívással fordultak a többi üzemekhez, amelyek kivétel nélkül csatlakoztak felhívásukhoz. Van azonban néhány olyan jelenség, amelyre n«m árt felfigyelni és amelyek bizo­nyára szóba kerülnek majd az országos tanácskozáson is­' I1 alán elsőként említhet- nénk a közönyt, amely még a zsenge, talán csak két-három ember fejében megfogalmazott szándékot csirájában képes megfojtani. Gyöngyöstarjánban az asz- szonyok már egy éve forgat­ják fejükben a gondolatot, hogy szocialista brigádot ala­kítanak. De mivel sem a párt- szervezet, sem a szövetkezet vezetősége nem lelkesedett, különösen a tényleg alulról jött javaslat gondolata iránt, még ma is csak ábránd a ta­valyi szándék. Vagy a Mátra- vidéki Fémművek, ahol a 3-as Üzemben, még híre sincs a brigádmozgalomnak. a mun- kaversenynek. Ilyenkor a kezdet kezdetén egy közöny, vállrándítás, egy kézlegyintés elég ahhoz, hogy feledésbe merüljön a legszebb szándéle is. Ennek az ellenkezője i-s igaz, hogy ahol a párt, a tanács, a tsz-vezető- ség segít az első lépésnél, ott szép eredmények születnek. A másik dolog, amelyről érdemes beszélni. a szocia­lista brigádmozgaíomban, itt- ott mutatkozó formalizmus. Az üzemek, szövetkezetek ve­zetői magúk tudják a legjob­ban, hogy a legnagyobb do­logidőben éppen a szocialista brigádok tagjai voltak azok, akikre számíthattak. Ök vál­lalták a legnehezebb felada­tot, és ők voltak azok is, akik a legtöbbet termeltek. Mind­ez nem mond ellent annak, hogy egyes brigádok csak for­málisan műkődnek. Papír szerint léteznek. A szocialista brigádmozgalom ott terebé­lyesedik leggyorsabban, ahol gazdája van a mozgalomnak, és törődnek vele. Végezetül, de nem utolsó­sorban szólni kell arról is, hogy mennyire ismerik fel a vezetők a mozgalomban rejlő lehetőségeket. Azokban az üzemekben, termelőszövetke­zetekben. ahol a vezetők ér­tik és segítik a szocialista brigádok munkáját, gyorsab­ban érhető el mind a gazda­sági, mind a társadalmi elő­rehaladás. IT eves megye üzemeiben, 11 termelőszövetkezeted­ben ezekben a hetekben újabb szocialista brigádok alakulnak. Céljuk: szocialista módon élni, dolgozni, gondol­kodni. Reméljük, a ma meg­kezdődő kétnapos országos tanácskozás munkája, és fel­szabadulásunk huszadik év­fordulója újabb motorja lesz a mozgalom kibontakozásá­nak, fejlődésének. Megyénk ipari üzemeiben 221« balosért történt az elmúlt évben. Tizenhármán belehal­tak sérüléseikbe és üzemi bal­esetek miatt 43 912 munka­nap esett ki a termlésből. Meghökkentő és gondolkodás­ra késztető adatok ezek. Munkavédelmi berendezé­sekre és íelszerlésekre évente milliókat költ államunk. Hiá­bavaló lenne az anyagi áldo­zat,, és falra hányt borsó az ok­tatásra pazarolt szó? Bár ug­rásszerű fejlődést nem mutat a statisztika, de 1963-hoz ké­pest 83-mal csökkent a bal­esetek száma és 530-cal keve­sebb munkanap esett ki. Ám ennek a csekély eredménynek sem örülhetünk, ha a terme­lőszövetkezetek balesetalaku­lását is figyelembe vesszük. A termelőszövetkezetekben nem csökkent, hanem 1183-ra szaporodott a balesetek szá­ma. Mind ezt egybevetve 3399 baleset történt tavaly munkiakőzben, vagyis 146-tal több mint egy évvel koráb­ban. Hogyan lehetséges és mi okozza ezt, hiszen 1946. ápri­amely növelte a szakszerve­zeti és a gazdasági szervek jogkörét és egyben kötelessé­gét. A szakszervezeti választá­sok során több helyen kifogá­solták, hogy a balesetek meg­előzésével sem a gazdaságve­zetők, sem a szakszervezeti bizottságok kellő mértékben nem -foglalkoznak, nem kü­szöbölik ki azokat a hiányos­ságokat, amelyekre a dolgo­zók figyelmüket ' felhívják. Sok jó példát és nem kelés gyakorlati eredményt lehetne felsorolni a munkavédelmi őrségek munkájáról. De ahol nem gondoskodnak folyama­tos képzésükről és naplóbe­jegyzéseikkel nem törődnek a vezetők, ahol nem használják ki a szocialista brigádok ön- tevékenységét, ott ne várja­nak eredményt, mert önma- guktól nem csökkennek a bal­esetek. A Gépállomások Heves me­gyei Igazgatóságán a műszaki beosztású dolgozóknak fela­datul szabták a munkavédelmi helyzet vizsgálatát és a szükséges Intézkedések megtételét. De a megyei ta­nács és a járási tanácsok me­zőgazdasági osztályán egyet­len emberré, többnyire a gé­pészeti előadóra bízták az ösz- szes munkavédelmi feladato­kat. Egy ember — sok más munkája mellett — nem old­hatja meg a termelőszövetke­zetek szerteágazó munkavé­delmi feladatait. A gazdálko­dó egységekben és üzemágan­ként kell keresni a megoldást. Sem az üzemekben, sem a tsz-ekben nem mondhatunk le a munkavédelmi kötelezettség gek társadalmasításáról, vagy­is az eddigieknél sokkal kö­vetkezetesebben kell támasz­kodni a munkavédelmi őrsé­gek, a szocialista brigádok és az élenjáró tapasztalt dolgo­zók segítségére. A balesetek többségét kü­lönböző tárgyiak esése, csú­szás, botlás, valamint anyagmozgatási szabálytalan­ság okozza. De mindez több­nyire okozat. A balesetek nagy százalékának valódi oka az, hogy rendetlenek az üzemek, rossz a munkaszervezés, meg­sértik a technológiai és a munkafegyelmet. Súlyos bal­esetek figyelmeztetnek arra, hogy közönbösek a vezetők és a munkások, eltűrik a sza­bálytalanságot. A tavalyi 19 emberhalál és a közel négyezer baleset kö­veteli, hogy szüntessük meg a közönbösséget. Minden üzem és termelő- egység állapítsa meg, hogy a korábbi időben hol történt többször baleset. Kutassák és részrehajlás nélkül állapítsák meg az igazi okot. A megszo­kás és a beidegződött rossz módszerek elhomályosítható ják az igazságot. Ilyen esetek­ben az üzemek vezetői igé­nyeljék a munkavédelmi fel­ügyelő, vagy más szakértő se­gítségét. A vizsgálandó üzemek nagy száma és a balestek gyakori­sága az követeli, hogy az el­lenőrző szervek differenciált módon dolgozzanak. Oda össz­pontosítsák erejüket és figyel­müket, ahol a legtöbb baj történik. Főleg a visszatérő vizsgálatokra kell nagy súlyt helyezni, hogy ne csak meg­állapítsák a hiányosságokat, hanem az eddiginél sokkal nagyobb créllycl szorgalmazzák a hibák kija­vítását, a balesetek megelőzé­séért küzdjenek. Az Egeresein Bányában, m Mátravidéki Fémművekbeta és megyénk több üzemében az utóibbi időben több erélyes intézkedés történt, hogy meg­védjék az emberek életét és testi épségét. Ismételt figyel­meztetés után több dolgozót más munkakörbe helyeztek, vagy eltiltották a munkától, mert szabálytalanságukkal, könnyelműségükkel önmaguk és mások életét veszélyeztet­ték. Az új munkavédelmi tör­vény következetes szigorúság­ra kötelezi a vezetőket, de le­hetőséget ad a sérült dolgo­zóknak, hogy kárigényüket a vállalattal szemben érvénye­sítsék. Sokan a törvényéből és a rendeletekből csak a jogokat emlegetik és hajlamossak ar­ra, hogy a kötelezettségekről megfeledkezzenek. Ennél is nagyobb bűn a közömbösség, mert megfojtja az életet. F. L. A nyugdíjas bányászok első találkozója Felnémeten A Mátrai Bánya és Előké­szítő Mű felnémeti üzemében most rendezték meg a nyugdí­jas bányászok első találkozó­ját Örömmel tapasztaltuk, hogy az üzem ma is a nagy bá­nyász családhoz tartozónak vallja a nyugdíjasokat és tudá­sukra, gazdag tapasztalataikra továbbra is számítanak. Elfo­gadtuk Bimer Tibor szakszer­vezeti titkár meghívását és a jövőben gyakrabban megláto­gatjuk az üzemet Nagy Miklós üzemvezető mu­tatta meg a korszerű, új gépe­ket és ismertette a megnöveke- dett feladatokat. Jóleső elége­dettséggel láttuk, hogy az új kőbányában rakodógépek, bag­gerok és dömperek segítségé­vel termelnek és rakodnak, úgyszólván emberi kéz érinté­se nélkül. A 2800 méteres drót- kötélpályán gyorsan jut az őr­lőbe az anyag. De pár éve csak­nem teljesen kézi erővel dol­goztunk. Éppen azért arra sze­retnénk kérni a mai fiatal munkásokat, hogy vigyázzanak, kíméljék a gépeket. Az általános iskolások szava­latai és Nagy Lászlóné éneke valóságos ünnepséggé avatta a nyugdíjas bányászok első fel­németi találkozóját. Szigeti Zoltán, nyugdíjas bányász A horti Kossuth Termelőszövetkezetben szerdán kezdték a tavaszi árpa vetését. Az első napon két gép 36 holdon jut­tatta földbe a magot. Tegnap már négy gép állt munkába és ha az időjárás továbbra is kedvez, ma már 16 gépi és foga- tos vetőgéppel vetik a tavaszi árpát. Az első fordulókat Kulacsik János traktoros Sultis János gépfarossa.l tette meg. A vetőgép beállítását Torma Ferenc brigádvezető személyesen is ellenőrizte, nehogy hiba csúsz­dán a vetésbe. A munkát a nehéz talaj is gátolta, de a gép is, ember is megbirkózik vele. (Foto: Kiss) Pályázati felhívás a Heves megyei Pártbizottság Marxizmus — leninizmus Esti Egyetemének 1965—66 tanévére A Heves megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a marxista—leninista esti egyetem hároméves tagozatára. Az esti egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók (mérnökök, technikusok, agronómusok, közgazdászok, orvosok, jogászok, pedagógusok), vezető propagandisták, párttagok és pártonkívüliek szervezett marxista—leninista oktatását- egyetemi színvonalon biztosítsa. Az esti egyetemen a tanulmányi idő három év. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaság­tant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkásmozga­lom történetet tanulnák. A tantárgyakból félévenként vizsgáz­nak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kapnak. En­nek törvényes elismerését az 103811957. számú kormányhatá­rozat biztosítja.. Az esti egyeta n hallgatóit minden tanévben 24 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. A tanév szep­tember l-töl június 30-ig tart. Hetenként egyszer—meghatá­rozott napon — kollektív foglalkozás (előadás, osztály foglal­kozás) van, amelyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 170 forint. Az esti egyetemre azok kérhetik felvételüket, akik leg­alább középiskolai, vagy annál magasabb iskolai végzettség­gel, illetve ennek megfelelő műveltséggel, valamint a tanu­láshoz elengedhetetlenül szükséges marxista-leninista kép­zettséggel rendelkeznek. Az esti egyetemre pártonkivüliek is jelentkezhetnek. A jelöltek felvételi vizsgát tesznek a marxizmus—leniniz­mus alapkérdéseiből. Azok a jelöltek, akik a marxista- leninista középfokú iskolán jó tanulmányi eredményt érnek el, a felvételi vizsga alól mentesítést kapnak. Az esti egyetem hároméves tagozata Egerben, Füzesabonyban, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen és Pétervásárán működik. A felvételi pályázatot a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem címére (Eger, Kossuth Lajos u. 15.) április 1-ig kell megküldeni. Utólagos jelentkezést nem fogadunk el. A pályá­zat az esti egyetemen és a járási pártbizottságokon beszerez­tető jelentkezési lap alapján történik. Heves megyei Pártbizottság ÖTEN ÜLJÜK KÖRÜL az asztalt, barátok, jó cimborák, akiket ritkán vet össze a sors, mesélhetnénk vicceket, szóra­koztató történeteket, vagy el­mondhatnánk egymásnak sze­mélyes dolgainkat. De se vicc, se szórakoztató történet, se semmi személyes dolgok. — ... Vagy fél esztendeje dolgozott már egy új ember az egyik üzemben, amikor a párt- titkár valamiért magához hí­vatta. Megkérdezte, mennyire elégedett, mi a véleménye az üzem munkájáról, a vezetők­ről, munkatársairól és hogy egyáltalán milyen tapasztalato­kat szerzett. És a jó ember el­mondott sorjában mindent... Hogy a műszála adminisztrá­cióban három ember is elég lenne a hat helyett, hogy az üzemvezető liblingjeiből egy kisebb ex-király udvartartása is kitelne, hogy a liblingeknek mindent szabad, semmi mun­káért pénzt szednek fel, ha va­lamelyikük hiányzik, altkor a többiek blokkolnak a kártyájá­ra ... A párttitkár persze, fi­gyelmeztette az üzemvezetőt. De nem arra, hogy az erkölcs­telen dolgoknak vessen véget, hanem arra, hogy ne vigyék túlzásba, mert lám, már az új embernek is szemet szúrt az ügy. „Meg sem melegedett és ez mer pofázni?! Ha ugrál, úgy repül, ahogy- én akarom!” Mondta az üzemvezető és nyu­godtan mondhatta, mert lib- lingjei közt. ott volt a párttit­kár sógora is. — És az új ember is llbling lett... cÁ láthatatlan falak — Azt nem! Elmondta érte­kezleten, a nyilvánosság előtt is, amit a párttitkárnak mon­dott négyszemközt. Semmi ha­tása n *.n volt a szavának. Il­letve: megfagyott körülötte a levegő, ott kötnek bele, ahol csak tudnak. Tehet, amit akar, láthatatlan falakba ütközik. AZ ESET NEM EGYEDI. Vannak ilyenek, csúfosabb be­fejezéssel is, mint az említett. Mint N. esetében is, alti a vállalatánál folyó visszaélések­ről illetékes helyen bejelentést tett. A bejelentést kivizsgálan­dó a vállalat közvetlen felet­tes szervétől jött egy revizor s mindjárt a vizsgálat elején úgy akarta N-be fojtani a szót, hogy neki szegezte a mellének: „Igaz, hogy maga büntetett előéletű?! Becsületsértő módon egy tíz év­vel ezelőtti ügy bélyegét sütöt­te újból N. homlokára. Amit kemény és becsületes munká­val már lemosott. Sok emberrel beszélgettem és beszélgetek munka adta gon­dokról; ezek a gondok országos gondok is. Le merem írni a vé­leményüket, amiket a „takaré­kosság” szóval burkolt és nem mindenütt indokolt elbocsátá­sokról mondtak, mert vélemé­nyüket magam is osztom. Azt mondják ezek az emberek, hogy nem az elbocsátásokat kell hajtani, hanem a társa­dalom javai ellem vétőket szi­gorúbb büntetésekkel sújtani. Jóllehet, jelentős összeget ta­karít meg az ország azzal, hogv kevesebb munkabért fizet ki itt-ott, de legalább olyan jelen­tős, vagy jelentősebb összege­ket veszít azzal, hogy sikkasz­tanak, lopnak és csalnak. Szi­gorúbb törvénykezéssel, ítéle­tekkel kell elvenni a kedvét azoknak, akik a megtermelt ja­vakat, a társadalom értékeit mértéket nem ismerve dézs­málják. Kádár János kormány­főnk országos figyelmeztetése az országgyűlésben nem lehet „elröppenő szó” ... SOKAT HALLANI: tehetsz, amit akarsz, láthatatlan falak­ba ütközöl. Hát nem!!! Hiszen azok a láthatatlan falak nem is annyira „láthatatlanok”, nem is oly észrevétlenek. Sógorság, komaság, önös és „baráti” ér­dekek összefonódása, anyagi ér­dekű érzelmek szolidaritása emelte azt a falat. Aki tenni próbál valamit, mondják, bele­ütközik ezekbe a falakba. És aki nem szól, aki nem tesz semmit, az talán nem ütközik falakba? Azt valljuk, mert úgy igaz, hogy becsületes emberek közössége teszi a mi társadal­munkat. De hát kinek közöm­bös az, hogy hogyan él és ho­gyan élhetne? Senkinek. A be­csületes emberek közössége kö­telességének tartja, hogy töb­bet, olcsóbbat és jobbat teremt­sen mindenből, mert akkor szebben öltözködhet, többet mehet színházba, moziba és több, finomabb falat juthat a családi asztalokra is. De hát hogyan, ha a megtermelt javak megóvását kevesen érzik még kötelességüknek, ha a megter­melt javak megóvásáért nem éreznek kellő felelősséget?! Nem ritkán hallani vezetők­től olyan véleményt, hogy X. és Y. vállalatvezető, igazgató, osztályvezető igaz, megkárosí­totta a társadalmat, visszaélt a bizalommal, de vigyázzunk, ne kerüljön az ügy nyilvánosságra, ne szellőztessék, mert ez rontja a többi, becsületes vezető te­kintélyét. Éppen fordítva van. Ha nem beszélünk az elköve­tett hibákról, vétségekről, ha elhallgatjuk, mi is történt, ez a nagyobb ártalom. Mert ez ad lehetőséget becsületes vezető­ket is érintő, sértő és bántó, ál­talánosító találgatásokra. Az igazság, a nyíltság és őszinteség nem gyengíti a tekintély erejét, a társadalom erejét sem. A LÁTHATATLAN FALA­KAT le kell rombolni, maguk­tól nem omlanak össze. Látha­tó falakat kell építeni, külön- külön és együttesen is. Fala­kat, gátakat kell építeni, amely azok útját állja el, akik társa­dalmunk javaihoz akarnak nyúlni jogtalanul. A pazarlás, a hanyagság, dologkerülés, a sikkasztás, csalás elé kell fa­lakat húznunk. Ez a mi kötelességünk. (pataky)

Next

/
Oldalképek
Tartalom