Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-05 / 30. szám

Nőkongresszus | A Magyar Nőik Országos Tanácsa Végrehajtó Bizott­ságának legutóbbi ülésén be­jelentették, hogy az idén összehívják á magyar nőle országos kongresszusát. A kongresszust megelőzően gyű­léseken újraválasztják, illet­ve megerősítik a termelőszö­vetkezetek nőbizottságait, a községi, a városi, a városi kerületi, a járási és megyei nőtanácsokat. Az ülésen a továbbiakban elhatározták, hogy a magyar demokratikus nőmozgalom zászlóbontásának 20. évfor­dulója alkalmából összegyűj­tik a nőmozgalom két évti­zedes tevékenységére vonat­kozó dokumentumokat. Ezért az Országos Nőtanács kéri azokat, akik részt vettek az MNDSZ megalakításában, közöljék címűket a nőtanács megyei, vagy országos szer­vezeteivel, s a birtokukban levő dokumentumokat —tu­lajdonjoguk fenntartása mel­lett — kölcsönözzék a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak. (MTI) 'Ezt mondja a fiam: — láttam a tévében, hogy ha át akarok menni az út másik oldalára, akkor feleme­lem a karom és ezt a gépkocsivezető látja, megáll... Mehetek. Tegnap majdnem e'- ütött egy autó. Pedig felemeltem a karom... _ Biztosan olyan helyen akartál átmenni, ah ol az tilos gyalogosok számára! — Én ott, m -ntem át, ahol tavaly még olyan fehér sávokat festettek... — mondta és tovább nézte a KRESZ-ről szóló előadást a tévében. Én meg azon gondolkodtam, hogy szívesen követnék el szabálysértést, megtépázva kissé a gépkocsivezetőt, aki felelőtlenül képes egy gyerekben megingatni a „rend” iránti hitet és bizalmat és azon is töprengtem, hogy va­jon a megyeszékhelyen nem lehetne-e újra és mindig láthatóan — kijelölni, hol léphet le a járdáról a gyalogos? Tövrengése met ezúton közreadom ... f—ój Ki felel a tanulókért • • ? — Még menyecs­ke voltam én, lei­kecském ... Még menyecske... Az emlékezés nem az ókulárés kis öreg asszony rezigrur dója, csupán a le­hető legpontosabb kormegállapilása — a rokkának. Akkor kapta! S ma is pereg, forog a kerék, fut a• szál. a tilolt kendercso­mó úgy simul a tarló pálcára, mint arasznyi furcsa kis madárijesztő ru­hája a földbe szúrt karóra. Az okuláré időn- kint közel hajol, megnyílik a vé­kony, bizony már nem menyecske­száj, hogy min- hatvan, vagy ép­pen hetven éve mindig, hogy mint száz, vagy ötszáz éve mindig a nyelv legyen a szivacs, amely megnedve­síti a szálat, hogy jobban sodródjon, simuljon egymás­hoz. — Zsák lesz eb­ből, leikecském ... Zsák... És húzza Szabó nenő a fonalat, ap­rókat kacarász, hogy milyen is egy városi gyer­kőc — a gyerkőc természetesen én vagyok és termé­szetesen gyerkőc vagyok az ö S3 évé­hez —, aki még azon is csodálko­zik, hogy a kóc- ból fonál, a fonál­ból zsák' lesz, ami­be belekerül majd az élet. Hogy egy hónap, vagy még több is eltelik, amíg Sza­bó nenő elkészíti azt a zsákot ? Hogy a kendert ti- lolták, szárították, fonták, a fonalat meg is szőtték, amíg végre elké­szül a zsák, s hogy ez mennyi, de mennyi mun­ka? — hát mi van azon csodálkozni való. Aki S3 évé­ből legalább het­venötöt dolgozott, annak ezen nincs mit csodálkoz­nia... Hogy az üz­letekben olcsón le­het kapni? Lehet, sőt biztos. De az nem ez a zsák. Azt a> zsákot nem lehet úgy kézbe venni. vállon nyögni terhével, mint ezt. Persze mit ért ehhez egy t>árosi ember, aki még ráadásul gyerkőc is?! — Egy hónap, vagy még több is? Rengeteg idő az egyetlen zsákért. Rám hunyorít, megnyálazza a kócot, csak aztán válaszol: — Rengeteg idő? Akinek kevés va.n hátra, annak sok van az időből — pergeti tovább a fonalat bölcs nyu­galommal. Ó, fizikusok, csillagászok, ma­tematikusok és tu­dományos elvek: lám, itt Fedéme- sen, egy 83 éves öregasszony egy háromnegyed év­százados „műszer­rel” feloldta az idő fogalmát. A perceket órákká, az órákat napok­ká. s napolcat ta­lán évekké vará­zsolta a pergő rokkán. Mit értetek ti ehhez, tudósok, mit értetek ti eh­hez, városi gyer­kőcök ... Pereg a rokka, készül a zsák, ta­lán az időnek. Gyurkő Géza Nosza, induljon az anyagbe­szerző és a kérdéses csapágyat szerezze meg, égien, földön, minden áron, mert az üzem kü­lönben leáll. Az anyagbeszer­ző útnak indult, ment ide, ment oda, végül diadallal tért meg, mert a csapágyat sikerült „fel­hajtania”. Győztes csatából megtérő hősként tette le a csap­ágyat a műszaki osztály veze­tőjének íróasztalára. Napóleon nézhetett úgy szét a Waterlooi mezőn, mint az anyagbeszerző az íróasztalon. Már jött is a gépkocsi, betet­ték ülésére az ötszáz forint ér­tékű csapágyat, indultak véle azonnal az üzembe. Gondolom, kitalálták, mi lett a történet vége. Ügy van: erre a csapágy­ra semmi szüksége nem volt az üzemelmek. Nékik 1216-os csapágy kellett volna. Hát, ilyen az élet. Kérem, ne várják, hogy a két példa tanulságát megszöve­gezzem. Egyet kérek csak — akinek „inge”, vegye magára! (g. mól—) ÉM. Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat is, ha ... Ha nem kellene pironkodnia így utólag, a történtekért De, hogy az elején kezdjük, hadd említsük meg mindjárt: lassan, botladozva haladt az építkezés, sok hibával — mint minden olyan dolog, amelyet tanulókra bíznak. Az új házat ugyanis a vállalat hatvani kő­művesipari tanulói készítették. S nemcsak egyszerűen tanu­lók. — hanem magukra ha­gyott mondhatni szabadjára engedett tanulók... Akiknek gyakran hátat fordított felelős mesterük — gondolni egyéb, „hasznosabb” elfoglaltsága miatt. Csoda-e így, ha hiba hi­bát ért? Csoda-e, ha kicsit görbéik lették a falak, eredeti­leg rosszul lettek beállítva az ajtók, és kétszer—háromszor kellett felszedni egyes helye­ken a mozaiklapot? Bor ősi János művezető — szerencsére — elég hamar fel­ismerte mindig a hibát, azon­nal szólt miatta, intézkedett kijavításáról. Ha ő nem áll szüntelen a gyerekek sarkában, ha más, fontosabb elíoglaltsá­Tovább fejlesztik j diákotthono A Művelődésügyi Minisztéri­um erre az esztendőre az álta­lános iskolai diákotthonok há­lózatának _ fejlesztésére több mint 21 millió forintot irány­zott elő. Ez az összeg kétszerese a múlt évinek, s lehetővé teszi, hogy az 1965—66-os tanévben újabb ezer általános iskolás el­helyezését biztosítsák diákott­keresték telefonon, és e közül a nyolc beszélgetés közül nem egy százhúsz, illetve százhat­van forintba került. Testvérek között is egyetlen napon, egyet­len üzemegység megkeresése ezer forint volt. Hány ember kiküldetését tudták volna eb­ből az összegből elszámolni? Például. A másik dolog; befutott a központba a megrendelés, az üzemnek sürgősen szüksége van egy 2616-os csapágyra. A műszaki osztályon tamáskodva fogadták a megrendelést Való­ban ilyen csapágyra lenne szüksége az üzemnek? Felvet­ték a telefont, és megkérdez­ték: jó adatot közöltek? Igen, hangzott a válasz. Az igénylés ezután másik előadóhoz került. Ö sem volt biztos a csapágy megjelölésének pontosságában. Ö is megkérdezte: nincs elírás? De még mások is megkérdez­ték az üzemet, és minden eset­ben azonos választ kaptak: a csapág}" számát helyesen jelöl­ték meg. a csapágyra szükség van, méghozzá sürgősen. 2» ♦*« •> ♦** **« »*♦ ♦** «5» ♦> «5* ♦’* «5» «J» «J* «J* HAJNAL VAN. Téli, hideg hajnal. Az ablakok mögött bé­késen alusznak az emberek. Eger máskor mindig kihalt, de tegnap hajnalban hol itt, hol ott hangzott nótaszó — a ci­gány bál vidám vendéged bal­lagtak hazafelé. Négy óra múlt még csak, de a tejüzemben nappali forga­lom. Nekik ez a fő munkaidő, hiszen el kell látni az ébredő várost, a környező falvakat tejjel! Mlinkó Ferenc műveze­tő fehér köpenyes alakja hol itt, hol ott tűnik fel. Szarvas István gépkocsivezető már be­hozta az esti tejet, zúgnak a gépek, s hét órákor már az üz­letekben volt a szállítmány. Fejes Sándor árukísérő. Oroszi 1 Pál gépkocsivezető már csak 1 vezénylésre várnak, s indul­nak keresztül a városon a • többiekkel együtt. : Tizenegyezer liter tej — . csak Egernek! Ennek a Idszál- , Ittasához jó szervezés, össze­■ hangolt munka kell! Fél ötkor kelt a kis Mis• ■ kolezi baba, s alig kondit há- > romnegyedet a nagytemplom órája, édesanyja — Miskolczi j Józsefné — már tolja is a ko- , csit a Dohánygyár felé. Korán - kell kelni, korán kezdődik a . munka. A csendes Széchenyi utcán puhán gurul a kis em­berkével a sportkocsi, korán l megszokja a kicsi a hajnal; órákat! Birincsik László taxisofőr egymás után fordul a hajnala vanothoz igyekvőkkel, no meg olyan is akad, aki már-már elkésik távoli munkahelyéről, s gyorsan bevágja magát a ké­nyelmes, meleg Volgába, hogy mielőbb beérjen. EGYBE TÖBB emberrel ta­lálkozunk, sok a hatkor kez­dő munkahely, s a fázósan ösz- szehúzódzkodó, felhajtott ka- bátgallérú emberek: sietve tar­tanak a város minden pontja felé. A BARNEVÁLLi is kinyitott. Besorakoznak a kocsik, és Hídvégi István szállítási elő­adó irányításával rakodni kez­denek. Tegnap 40 mázsa ba­romfit és 54 ezer darab tojást szállítottak a bölcsődéknek, napközi otthonoknak, vendég­látó egységeknek, egyszóval: tegnap sok helyen volt papri- . kás csirke az ebéd! Mozgolódik a piac is. No, . nem úgy mint régen, mert most már azért sokkal ké­■ nyelmesebb a boltokban vásá- l rolni munkába menet előtt, de i azért az árusok már rakodnak, i Egy kis meleg borra beugranak ■ a Zöld Hordóba, ahol Kovács Sandorné és Lukácsi Józsefné i már negyed hatkor benn volt, hogy befűtsön, hogy rendbe tegye a pultot, hogy várják a lángost, meg a hurkát, aminek e Ébred a város igen nagy keletjük van, kü­lönösen piacinapokon. De világos van már a Női és Férfiszabó Ktsz Dobó téri üzemegységében is. Radios Bemátot az öt óra már a va­salóval a kezében találta. — Idősebb vágyóié, be kell hoznom a koromat! — mond­ja. — Vasaló vagyok a szala­gon, s bár csiak háromnegyed hatkor kezdünk, én mindig itt vagyok előbb, így jobban ha­ladok, — mondja. A MÁVAUT-megállóban fél ötkor megkezdődött az élet. Néhány perc múlva kiindult az első járat tegnap reggel, Kovács László gépkocsivezető rugaszkodott neki a novaji partnak, hogy a korán induló utasokat munkahelyükre szál­lítsa. Pirk Bernát forgalomirá­nyítót kicsit rossz hangulatban 1 aláltuk, mert lépten-nyomon szaladgálnia kellett a váróte­remhez — nincs kilincs, ha va­jaki becsapja maga után akikor ő következik — bicskával nyit­ja ki az ajtót. (Nem lenne jobb a csapóajtós megoldás?) És az utolsó állomás — mi­vel úgyis reggel volt már, s reggel minkenki éhes — a meg­álló melletti lángost sütő egy­ség. Király Károly, az egri lángos „királya”, másfél éve süti az egri vendéglátó egy­ségeknek, büféiének a reggel nég ropogás, nagyszerű lán­gost. Van is kuncsaft rá elég* mihelyt kinyit a kis büfé, megrohanják a korán kelők, hogy azon zsírosán, ropogósán jóízűt egyenek belőle. Mándoki Béla giépkocsivezető már türel­metlen, sietne a szállítással, hiszen ha késik, az üzletveze­tők rajta csattogtatják a nyel­tüket! Szuromi Antalné szin­te pirosabb mint a . lángosok. Nehéz ám a forró tűzhely mellett, a forró zsír mellett órákon át lángost sütni! Sietni kell vele, hat órakor már min­den üzletben lehet lángost en­ni. HAT ÓRA LETT mire a körséta véget ért. Egyre több ablak világosodott ki. egyre több kapuban csikordult a zár, s egyre többen vették kezük­be a táskát, kosarat, tejes- üveget, hogy munkába állja­nak. A reggel nem oldotta a hideget, s a kocogó léptéié csak úgy kongtak az utcákon. Hét óra sem volt még. de a város felébredt, iskolások és felnőt­tek, idősebbek és fiatalok rót­ták az utcákat, autók tülköl­tek ,s a kéményekből felbodo- rodott a füst, jelezve: ismét megkezdődött egy nap. Cs. Adám Év? gából időt nem szakít fijía meg újra a tanulók oktatásá­ra, fegyelmezésére, irányításá­ra, ki tudja mennyit késett volna az átadás, s mennyivel drágább lett voflna a három- emeletes ház?! A tanulók felelős mestere* Shósz Barnabás, „ügyes” mó­don elkerülte az izgalmakat, „leleményesen” tért ki a gon­dok, problémák sűrűjéből. Ar­ra hivatkozott, hogy ő nem a tervteljesítésért, hanem a ta­nulók oktatásáért felelős. Ami. kor szóltak hanyagságáért* amikor nógatták a lelkiismere. tesebb munkára amikor sür­gették a határidőt — mind­annyiszor kitért a szavak elől* hangsúlyozván, ismételvén ki tudja hányszor azt, hogy neki nem érdeke az épület mielőbbi befejezése, átadása. De az ipari tanulók oktatá­sával megbízott felelős mester­nek —. ha egyáltalán mester­nek vallja magát —, olyan oktatónak kell lennie, aki a pénzét azért kapja, hogy a jövő építőipari szakmunkás-u tán., pótlásával [kielégítően foglal­kozzék. Gyenes István íz általános iskolai k hálózatát honokban, így az ott lakó űaJ talok száma 3200-ra emelkedik, A következő tanévben a di­ákotthonok és a körzeti iskolák hálózatának bővítésével előre­láthatólag 92 százalékra emel­kedik majd a szakszerű okta­tásban részesülő általános isko­lai tanulók aránya. (MTI) Az új esztendő ajándékkal kedveskedett a hatvani mező- gazdasági technikum tanárai­nak: lakáshoz, kényelmes ott­honhoz jutottak végre egy mo­dem. háromemeletes épület­ben. Űj év, új lakás... Nagy öröm ez a tulajdonosoknak! Üj ház eggyel több megint — örülnek ennek építőik is, s büszkén jelentené a kivitelező Csak két példa Válóban annak szánom, ’ csak példának, ezért nem fontos: hol, milyen válla­latnál történt. Gyanítom, a pon­tos adatok nélkül, néhány üzem magára ismer. Két dolgot szeretnék elmon­dani, de mindkettőnek azonos tartalmú a tanulsága. Az egyik: a telefon. Ma úgy is általános téma, éppen a legutóbbi rende­let miatt. Szóval; a vállalat az elmúlt évben 500 000, más szó­val félmillió forintot fizetett ki telefonköltségre. A tavalyi táv­beszélő forgalmat alapul véve, az idén legalább háromszáz- ezer forinttal többe kerülne ez a nagys rű technikai eszköz, ha — ezentúl is olyan könnyed mozdulattal emelnék fel a te­lefonkagylót, mint tavaly. Mert megtörtént, hogy egyet­len napon ugyanazt az üzem­egységet nyolc esetben is meg­meghamisítják a tényleges ál­lapotot, pl. a számvitel, a mun­kaügy, anyagelszámolás ada­tai. Az előbbiekben felsorolt hiá­nyosságok felszámolása válla­latvezetőink elé több feladatot állít. Biztosítani kell, a termelés irányításaiba megfelelő szak- képzettségű dolgozók beállítá­sát. A termelésirányítás rendjét úgy kell megjavítani —, ha szükséges, a jelenlegit átalakí­tani —. hogy a termelés irá­nyításában érvényesülhes­senek az eredményesebb gazdálkodás! elősegítő szempontok és a „szűk. helyi” érdekek — sokszor a prémiumkifizetési feltételek — háttérbe szorulja­nak. Természetes, hogy az itt fel­sorolt feladatok egy része túl­lépi egy-egy vállalat lehetősé­geinek határát és csak közpon­ti intézkedések segítségével ér­hető el a termelést irányító munka színvonalának gyors ütemű emelése. Kétségtelen azonban, hogy ma még szám­talan olyan fogyatékosság is ta­pasztalható, amelyek megszün­tetése a helyi gazdasági veze­tés nem kielégítő színvonalá­val függnek össze. (K. I.) az egységes irányításnak hiá­nyosságai különösen érezhetők ma az új gyártmányok beveze­tésénél. Sajnos, ma még szinte álta­lános jelenség, hogy egy-egy új gyártmány bevezetéséhez szükséges műszaki—technoló­giai. anyag — munkaerő, stb. — feltételek felmér’’e, a soro­zatgyártással járó műszaki és egyéb követelmények megte­remtése időben nincs össze­hangolva. Ma, amikor iparunk terhelt az elavult gyártmá­nyok termelésében. az elmaradás felszámolása megköveteli egyes meglevő kapacitásuk vi­szonylag gyors átállítását, kü­lönös jelentőséggel bír az új gyártmányokra való áttérés meggyorsítása. A termelésirányítás színvo­nalának az emelését kétségte­len akadályozza még az ügy­viteli gépiek, a gyártás irányí­tását segítő, korszerű technikai eszközök hiánya, mint pl. a programtáblák, termelésnyiL- vántartó, adagolótáblák, a ter­melés előrehaladását, gépki­használását regisztráló beren­dezések. Ezek hiánya miatt csökken a programkészítés pon­tossága, a gyártásirányítás, s emiatt az ellenőrzés nem tudja időben követni a termelés tény­leges alakulását. A meglevő ügyviteli segédle­tekről is elmondhatjuk, hogy azok igen pontatlanok, sokszor Mit tapasztalunk, ha tüzetes vizsgálat alá vesszük a jelen­legi operatív termelésirányító tevékenységet? Nyugodt lelki­ismerettel elmondhatjuk, hogy általánosságban a termelést irányitó szervek munkája ko­rántsem kielégítő, a vezetés színvonala elmaradt a követel­ményektől. Miben nyilvánul meg leginkább ma a vezetés hiányossága? Ma még általá­nos a termelési feladatok vál­toztatása, gyakori a sürgetés, a kapkodás. A diszpécser-szol­gálat nem a termelést gátló akadályok elhárításával foglal­kozik. hanem napról napra programoz. A szervezetlenség következtében nem ismerik — az illetékesek — a műhelyek, a gépcsoportok terhelését, a gyártás napi állását, készenlé­ti fokát. A termelés irányítását alapvetően a vállalt termelési tervek teljesítésének sürgetése jellemzi, s háttérbe szorulnak a termelés irányításának olyan feladatai, mint a programké­szítés. a termelés ellenőrzése és elemzése, a termelés irányítá­sát szolgáló — hosszabb időre szóló módszerek kidolgozása, az időbeni műszaki előkészí­tés. Ebből következik azután, hogy a termelés közvetlen irá­nyítóinak a kiválasztásánál is első és szinte egyedüli szem­pont. hogy az illető „rámenős-e"» vagy sem. és háttérbe szorul a szakkép­zettség, a speciális szakmai tu­dás és egyéb, a vezetőkkel szemben támasztható követel­mény, mint pl. az emberi jel­lem és magatartás, stt>- A napi operatív termelés irányításában megmutatkozó kapkodás, szervezetlenség szo­rosan összefügg a műszaki elő­készítés gyengeségével. A mű­szaki előkészítésben jelentkező fogyatékosságok, hibák elsősor­ban abban keresendők, hogy a műszaki előkészítés folyamata szervezetileg erősen tagolt, a jelenlegi szervezeti felépítés­ben az érdekelt vállalati szer­vek élesen elválnak %ymástól. Gyakran tapasztaljuk, hogy például a szerkesztés sokszor nem számol a gazdaságos gyártás szempontjaival, a tech­nológia a meglevő gyártóesz­közökkel, a rendelkezésre álló kapacitással, stb. Ez a körül­mény sok esetben zavarja az „egy nyelven beszélni” helyes elvét s ez problémát okoz az előkészítés egységes irányításá­ban, végrehajtásában, a felada­tok időbeni összehangolásában. A műszaki előkészítési felada­tok időbeni összehangolásának, Pereg a rokka Hz üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze A termelésirányítás szervezése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom