Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-05 / 30. szám

GRAFIKAI KIÁLÜTÁ: a szakszervezetek megyei székházéban FEBRUAR VÉGÉIG marad nyitva a Szépművészeti Múze­um grafikai anyagából készí­tett reprodukciók kiállítása a szakszervezetek megyei szék­hazának játéktermében. A ki­állítást január 31-én nyitották meg és a vendégkönyv tanúsá­ga szerint az érdeklődés egyre inkább fokozódik a vándorki­állítás iránt. Száznál több reprodukció so- - lakozik egymás mellett a fala­kon, A kiállítás élén két táblán olvashatjuk a Szépművészeti Múzeum anyagának vázlatos ismertetését, a kiállítást meg­szervező és utaztató Képzőmű­vészeti Alap Kiadó Vállalat el­gondolásait és célkitűzéseit. Tömör szövegezésű, a művet és az alkotót ismertető táblák kíséretében sorolnak egymás mellé, a XV. századtól a XVIII. század végéig az ismeretlen osztrák, cseh, dél-német, ve­lencei, normandiai festőktől egészen az angol barokkig a grafika remekei. A kiállítás reneszánsz kezde­teitől, a középkor túlvilágra meredő szemléletétől felszaba­duló ismeretlen művészek al­kotásaival indít. Itt-ott még érezhető a quattrocento levegő­je, kötött világa, zártabb for­manyelve, de a nagy század, a Cinquecento, az önmagára éb­redő ember életörömét, öntu­datát, önismeretét hozza. Leo­nardo da Vinci, Raffaello Santi — a kiállításról hiányzik Miche­langelo — a klasszikus görög és római példákon, leleteken, irodalmi és művészi örökségen okulva, útbaigazítást kapva ünnepli az embert: mozdulatai­ban, játékaiban, környezetében, evilágiságában, a természettel való barátságában. Ahány mű­vész, annyi fogalmazása az em­bernek. a természetnek és a formáiknak. Másként rajzolja meg festményei számára tanul­mányképpen a fejeket Leonar­do mint Montagna, megint másként mintáz Fra Bartolom­meo, mint Altdorfer, vagy Da­niele da Voltéira. VELENCE ANYAGI és szel­lemi gazdagságának ma is be­szédes bizonyítékát látjuk Ti­zian, Veronese és Tintoretto műveiben. Mennyire más tájat és embert ábrázol a pármai Co- reggio, mint a hollandok közül Claesz Allaert, vagy Hondecoe- ter, vagy az olasz barokk mes­tere, Guido Reni, vagy az ugyancsak a XVI. században működő német Elsheimer. Kü­lön világ Pieter Brueghel és Rembrandt, akinek öt grafiká­Kézikönyv a tanácsokról A z idén lesz 15 esztendeje, hogy Magyarországon létrejöttek az államhatalom szervei, a tanácsok, amelyek azóta is rendkívül fontos szere­pet töltenék be az állami szer­vezetben: a szocialista demok­rácia követelményeinek megfe­lelően egyesítik magukban a helyi államhatalmi és állam- igazgatási funkciókat. Az el­múlt 15 esztendő során több elméleti és gyakorlati munka látott napvilágot a tanácsok­ról, munkájukról, az állam- igazgatás sokrétű helyi tenni­valóiról. Mégis hézagpótlónak tekinthetjük dr. Dallos Ferenc „A tanácsok a szocialista de­mokrácia szervei” című köny­vét, amely nemrég került ki­adásra a Kossuth Kiadó gon­dozásában. Az eddig olyannyi­ra hiányzó kézikönyv funkcióit betöltő munka átfogó, részle­tekbe menő képet ad a taná­csokról, azok munkájáról és államigazgatási tevékenységé­ről. Az előszó szerényen jelzi a könyv célját: azt kívánja be­mutatni, hogy hazánkban mi­képpen bontakozik ki társadal­mi méretekben az állampolgá­rok részvétele a közügyek in­Felssn badulási versenyben A Dunai Vasain iudeg hengerművének építői a felszabadulási versenyben vállalták, hogy március 31-ig a hengermű összes berendezését üzemi próbákra készen átadják. A képen látható hatalmas kapcsolóteremben máris megkezdték a bonyolult berendezések próbáit. (MTI foto — Fényes Tamás felvétele, Dr. Dallos Ferenc műve tézéséfben. másrészt, hogy — a tanácsok szervezeti működésé­ről szólva — olyan ismereteket terjesszen, amelyekre minden átlagos műveltségű állampol­gárnak szüksége van. Aligha akad magyar állam­polgár. aki ilyen vagy olyan formában, ne kerülne rendsze­resen kapcsolatba az államha­talom, az államigazgatás helyi szerveivel a tanácsokkal. Ha bemégy a fűszerüzletbe, s tör­ténetesen kifogásod van a ki­szolgálás, vagy a vásárolt áru minősége ellen, a pénztárgép fölött függő táibla is a tanács kereskedelmi osztályához, mint felügyeleti szervhez irányít. Ha gyermeked születik, a ta­nácsnál anyakönyvezik, ott in­tézheted el az újszülött papír­jait. Utcád járdáján rossz a kö­vezet. s panaszt akarsz tenni, hová mégy? A körzeti tanács­taghoz! Ha az ember átlapozza Dallos Ferenc könyvét körül­belül azzal az összegezéssel te­heti le: az államigazgatási munkába, az államigazgatás te­vékenységébe sok minden be­lefér, s körülbelül ilyen sokré­tű is az a munka, amelyet a tanácsok végeznek. S ebből már következik az is, hogy ez a könyv nemcsak az államigaz­gatás dolgozói, vagy az állam­hatalom választott emberei szá_ mára nyújt ismereteket, nem­egyszer hasznos tudnivalókat, hanem bárkinek, aki igényt tart arra. hogy legalábbis átla­gos műveltségű embernek tart- sák. A szerző történelmileg ^ elemzi a választott he­lyű államhatalmi szervek ki­alakulását, s ennek során el­méleti és gyakorlati összeha­sonlítást tesz a burzsoá és a szocialista államhatalmi és ál­lamigazgatási szervek között. Könyvében mindvégig krité­riumnak tartja a tanácsok eredményes működésének elemzése során a címadó tételt, vagyis azt, miként érvényesül a szocialista demokrácia a ta­nácsok működésében. S mivel a szocialista demokrácia érvé­nyesülése nyomban a választá­soknál kezdődik, érthetően itt is elméleti és gyakorlati kitérőt tesz. s összehasonlítja a bur­zsoá országok választójogi el­veit szocialista választójogunk alapelveivel. A kézikönyv egyik nagy eré­nye. hogy mindvégig a legfris­sebb — 1964-es — statisztikai adatokkal dolgozik, s ha össze­hasonlításokat tesz. akkor nem. csak a felszabadulás előtti időkből meríti adatait, hanem átfogó statisztikai képet ad a tanácsok működésének 15 esz­tendejéről is. W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Az elmúlt évek folyamán különböző híradásokban, vágy- beszélgetésekben hozzászoktunk ffiz eleinte hosszúnak tartott címhez: Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegé­lyező Csoportja kifejezéshez. Hallottunk arról, hogy ez a csoport tagjait az ország kü­lönböző részeiben üdülteti, de emellett segélyekben is része­síti őket. A napokban felkeres­tük Ocsai Mihályt, az Állami Biztosító Heves megyei Igazga­tóságának helyettes vezetőjét és arra kértük: ismertessen meg bennünket közelebbről is ezzel g csoporttal, mondja el. kik lehetnek tagjai, milyen feltétel mellett s általában mi­lyen segítséget nyújtanak e csoport tagjainak? — A Pénzügyminiszter 1958-as rendeletére jött létre a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és önsegélyező Cso­portja — mondotta. — E cso­port, mint az elnevezése is el­árulja, a termelőszövetkezeti tagok biztosítását és önsegé­lyezését van hivatva szolgálni. Műiden tsz-tag beléphet ebbe a csoportba, a feltétel annyi, hogy fizesse meg aa évi 120 fo­rintos biztosítási díjat. Ennék fejében a tag természetes el­halálozása esetén élettársa, családja 850 forinttól 7000 fo­rintig terjedő temetkeziésd se­gélyben részesül. A segítség mértéke attól függ, hogy belé­pésekor a tag hány éves volt, amípujsíg 1965. február 5» péntek Debrecenben, Budapesten, Hévízen, Harkányban üdülnek a megye tsz-tag|ai Tavasszal tovább fejlesztik a biztosítási és önsegélyezS csoportot hány éven keresztül volt bizto­sítva. A fiatalabbak természe- íesen többet kapnak. A korcso­porttól függően e segély két­szeresét kapják a hozzátarto­zók, ha a halál baleset folytán következik be. Az elmúlt évek folyamáii számtalan esetben több millió forint értékben fi­zettünk ki ilyen segélyt. — És hogyan történik az önsegélyezés? — A tagdíjak egy részéből szociális alapot képezünk. Eb­ből az összegből adunk rend­kívüli segélyeket és ebből . az összegből fedezzük a tagok üdültetését, utaztatását is. Rend­kívüli segélyt kapnak a tagok, ha házasságot kötnek, ha gyer­mekük születik, ha betegségük a 30 napot meghaladja, ha ál­taluk gondozott idős szüleik halnak el, stb. Forintösszeg­ben nehéz lenne kiszámítani azt a pénzt, amelyet a megala­kulás óta kifizettünk már biz- tosítottainknak, de néhány számmal igazolni szeretném, hogy évről évre jelentős ez a szóm. 1961-ben 1009 rendkívüli segélyt adtunk ki 1962-ben 1269, 1963-ban 1230, és 1964-ben pe­dig 991 személy részesült ilyen juttatásban. — Hogyan történik az üdültetés? — A megyében több mint 18 ezer tagja van önsegélyező csoportunknak. Mi a rendel­kezésünkre álló összeseikből igyekszünk tagjainkat minden vonatkozásban támogatni, se­gíteni. Ezért fordítunk hagy gondot az üdültetésre, az uta­zások megszervezésére is. Szer­vezünk külföldi és hazai üdül­tetést is. 1960-ban 77 személy üdült, ebből négyen a Szovjet­unióban, a többiek az ország különböző üdülőiben. 1961-ben ez a szám már így alakult: 248 belföldi és 33 külföldi üdü­lés. Ebben az évben, a 33 tag közül- 26 vett részt szakmai tapasztalatcserével egybekö­tött utazáson Erfurtban, a ki­állításon, 1962-ben 426-an üdültek megyénkből. Ugyan­akkor 275 személy megtekin­tette a mezőgazdasági kiállí­tást, 116-ot elvittünk a Buda­pesti Jégrevü műsorának meg­tekintésére is. 1963-ban 440-en üdültek, 895-en részt vettek társasutazáson. 1964-ben pe­dig 192 tagunk üdült, 520-an pedig társasutazásban vettek részt. Ez az idény még nincs befejezve, hiszen az igazi sze­zon ez év első hónapjában kezdődött. Jelenleg öt turnus­ban 150 tsz-tagot üdültetünk az ország egyetlen tsz-üdülőjében: Debrecenben. Emellett Buda­pesten a nyomdászüdülöbe is küldtünk szövetkezeti tagokat pihenni. Heves megyében az idén nem tervezünk üdültetést, mert igyekszünk változatossá tenni a programot. Ezenkívül Harkány, Hévíz, Hajdúszo­boszló áll rendelkezésünkre, ahol a beteg tsz-tagok gyógyít­tatásáról is gondoskodunk. A tíznapos üdültetésben mindig azok vesznek részt, akiket a megyei intéző bizottság a ter­melőszövetkezet javaslata alap­ján elfogad. Megjegyzem, hogy eleinte nehezen tudtuk rávenni a tagokat arra, hogy üdülni, országot látni menjenek, de menet közben megjött az ét­vágy, ma már nem tudjuk ma­radéktalanul kielégíteni az igényeket, olyan sok a jelent­kező. — Milyen program várja az üdülő tagokat? — A 10 napos üdülés leg­fontosabb célja a pihenés biz­tosítása. Ennek alapján van összeállítva a program is. Debrecenben egyszer rendez­nek orvosi, egyszer pedig tu­dományos előadást. Egyszer városnézéssel töltik a napot, és egy napot a híres Hajdú­szoboszlói fürdőben töltenek el. A többi napokon „szabad foglalkozás” a program. Az üdülőkben kultúrfelelős van, ezeknek a jó hangulat megte­remtése a feladatuk. Budapes­ten annyiban változik az előbbi felsorolás, hogy több múzeu­mot, kiállítást tekintenek meg az emberek és gyárlátogatás, a Parlament megtekintése is szerepel műsorukban. Nyu­godt lelkiismerettel elmondha­tom, ma már nincs a megyé­nek egyetlenegy községe, tsa-e sem, ahonnét kisebb-nagyobb számban nem vettek volna részt üdülésben, társasutazás­ban tsz-tagok. Nagyréde, At- kár, Nagyút, Rózsaszentmár- ton, Zagyvaszántó, Domoszló, Eger, Gyöngyös, Hatvan — sorolhatnám a helységeket, ahonnét a tagok tömegével küldtek az üdülés alatt, vagy befejeztével elismerő, köszönő sorokat azért a 10 napért, amelyet részükre biztosítot­tunk. — További tervek? — Szeretnénk tovább fej­leszteni a biztosítási és önse­gélyezési csoportot. Ott, ahol anyagilag megalapozott a kö­zös gazdaság, az ún. 240 forin­tos biztosítást szeretnénk be­vezetni. Ezáltal a tagok több szolgáltatásban részesülnének. Egy-kettőt megemlítek. Az új módozatban nem lesz különb­ség az életkorban. Egységesen 30 ezer forintot fizetünk ki baleseti elhalálozás esetén. De van benne baleset elleni biz­tosítás is. Százszázalékos mun­kaképtelenné válás esetén 25 ezer forintot kap a tag, ha en­nél kevesebb a munkaképte­lenség mértéke, akkor a 25 ezer forint annyi százalékát, amennyire százalékban kife­jezve munkaképtelen. Az új módozatban a házastárs halá­lakor is kap segélyt a biztosí­tott, ha házastársa nem állt valahol munkaviszonyban, sót az 1—18 éves korú gyermeke halála esetén is. Ezt a bizto­sítási formát a tavasszal sze­retnénk bevezetni néhány köz­ségben — fejezte be nyilatko­zatát a biztosító igazgatóhe­lyettese, , Az olvasó e könyvből széles körű ismereteket kaphat a ta­nácstagok államjogi helyzeté­ről, működésükről, testületi és egyéni szerepükről, a hivatali szervezettel való kapcsolataik­ról, a tanácstagság megszűné­sének eseteiről. Megismerked­het a tanácsoknak, mint testü­leteknek a működésével, a kol­lektív vezetés érvényesülésével, az itt lezajlott vitákkal és ha­tározathozatali módokkal; el­méleti és gyakorlati tudnivaló­kat kaphat a tanácsok bizott­ságairól. albizottságairól; tájé­kozódhat a legfontosabb helyi államigazgatási szerv, a tanács végrehajtó bizottságának mű­ködési köréről, módjáról, fel­adatairól, a vezetők kötelessé­geiről és jogairól. Mindezek tu­lajdonképpen összefoglalót ad­nak tanácsaink munkájáról. De ez a kép — ha már kézikönyv­ről beszélünk — nem lenne teljes, ha a szerző nem említe­né oly részletességgel a taná­csok gazdasági, művelődésügyi, szociális és egészségügyi, igaz­gatási—hatósági feladatait; vagyis azt a rendkívül bonyo­lult és bokros államigazgatási tevékenységet, amelyet e szer­vek a napnak úgyszólván min. den órájában végeznek. C ha a fentiekben hézag- pótlónak jelöltük Dallos Ferenc könyvét, akkor éppen ez az, ami a korábbi, a taná­csokról szóló monográfiákból hiányzott. A szerző rendkívül gazdag ismeretanyaggal dolgo­zik. hiszen maga is több mint egy évtizeden át választott tisztségviselő volt a tanácsok szervezetében, ma pedig a ta­nácsok munkájának irányítá­sában tevékenykedik. így ter­mészetesen közelről, sőt „ be­lülről” tudja nemcsak dicsérni az államhatalmi és államigaz­gatási tevékenység eredmé­nyeit, hanem szakavatott szem­mel fel tudja tárni a fogyaté­kosságokat is. Dr. Dallos Ferenc könyve — kritikai munka. Bírálóan te­kinti át tanácsrendszerünket és annak munkáját, s bizonyos vonatkozásokban, ha valahol hiányosságokat vél, elemzően javasol isjpródszereket, megol­dásokat. Ezért fordít oly nagy gondot a vezetés stílusának és feltételeinek elemzésére, hiszen a tanácsi munka egyik alapve­tő feltétele, — csakúgy, mint az állami élet minden terüle­tén — a jó vezetési stílus, az eredményes vezetés. A szerző könyvének ezt a fejezetét ki­sebb részetekben már koráb­ban is nyilvánosságra hozta, napilapokban, szakfolyóiratok­ban. Most a könyv egészébe szervesen beleilleszkedve lát­hatja viszont az érdeklődő ol­vasó. Pizonyos. hogy a ** csókról, mint taná- a szo­cialista demokrácia szerveiről készült kézikönyv —, amely­nek előszavát Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke írta — hasznos lesz nemcsak azok szá­mára, akik a tanácsok „kebe­lén” belül vannak, hanem mindazoknak, akiket — a tá­jékozódni kívánó olvasó sze­mével — érdekel az államha­talmi és államigazgatás'] mun­ka. Szabó László Az opera hazájában Olaszországban, az opera ha­zájában, a kormánynak alapo­san támogatnia kell a dalszín­házakat, hogy fenntarthassak magukat. Operaházi igazgatók évekig erős nyomást gyakoroltak az olasz kormányra, hogy na­gyobb összegekkel segítse a társulatokat, mert az operaelő­adások költségei állandóan emelkednek és a világ nagy énekesed, karmesterei csak óriási összegeikért hajlandók fellépni Noha az operának Olaszor­szágban 300 éves dicsőséges hagyományai vannak, az anya­gi nehézségek szinte sohasem érnék véget. Az idei évadban az opera őszi megnyitása előtt például sok színháznál a mu­zsikusok, kórustagok, balett­táncosok és színházi munká­sok sztrájkba léptek a maga­sabb bérekért. Rómában emi­att egy teljes héttel el kellett halasztani az évad megnyitá­sát. Pedig történetesen Rómá­ban 20—25 százalékkal emeJ- tak a jegyek árát im. ját látjuk a kiállításon. A ve­lencei Tiepolót a XVII. század adta a művészettörténetnek, de sajátos stílust és világot fed­nek fel előttünk a franciák is: Lagneau, Claüde Lorrain, vagy a nem mindig művészi áhítattal említett Watteau is. A kiállítás a XVIII. század­dal ér véget, az osztrák Maul- bertsch-csel (az egri Líceum nagyszem freskójának kiváló alkotója!), Thomas Gainsbo- rugh tájképével és Hogarth (London) Karosszékben ülő köszvényes férfijával. A szakszervezeti játékterem­ben, annak hengerelt falain összezsúfoltan is, megfelelő környezet nélkül is hatnak ezek a klasszikus, ismert és ke­vésbé ismert alkotások. Célsze­rűbb lett volna levegősebb he­lyen, ritmusosabb elhelyezés­ben közönség elé vinni ezeket a reprodukciókat: ha az egri rendezők sötét, vagy legalább síma paravánokra helyezik a grafikákat, kísérő szövegeikkel együtt, az esztétikai nevelés nagyobb eredményt hozhatott volna. A kiállítás látogatottsága ör­vendetesen emelkedik napról napra. ELSŐSORBAN a fiatalol kíváncsiak a grafikákra, de nem hiányoznak a felnőttel! sem. A Szépművészeti Múze­umban is ritkán látható anyai iránt azonban az iskoláknál „hangosabban” kellene érdek­lődniük. Nem jutott eszébe ed­dig egyetlenegy rajztan árnál művészettörténetet tanítx pedagógusnak sem, hogy osztá­lyát elvigye erre a kiállításrí és egy órát szenteljen tárlatve- zetésszerűen a művészi érté­keknek. A szakszerű vezetés, í pillanatnyi impressziókon túl felnyithatja a diákok érdeklő­dését további kutatásokra, to­vábbi művészi élvezetekre. Hí már az esztétikai nevelés szük­ségességéről és fontosságáról jellemformáló erejéről olyar sokszor és olyan meggyőzőer beszélünk, tegyünk is érte va­lamit. Éppen akkor, amikor í kézenfekvő alkalom kínálko­zik. (farkas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom