Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

Annyit oszt a tsz, amennyit termel Mint már jelentettük, szom­baton megtartotta zárszám­adási közgyűlését a tarnazsa- dányi Egyetértés Tsz. A köz­gyűlésen részt vett Kovács László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Nagy Károly, a Hevesi Járási Pártbizottság első titkára, Papp Sándor, a járási tanács yl>-titkára, He­ver Lajos országgyűlési kép­viselő, Sramkó László, a járá­si pártbizottság tagja, Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Tsz elnöke, Kurumfi István, a He­vesi Állami Gazdaság igazga­tója, Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszter- tanács első elnökhelyettese táviratban köszöntötte a szö­vetkezet tagságát, vezetőjét. A tagság előtt Tóth László, a tsz elnöke adott számot az egyéves munkáról. A beszá­molóból és a hozzászólásokból is az derült ki, hogy a tsz tag­sága a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére is szorgal­masan és eredményesen gaz­dálkodott. A növénytermesz­tési ág nem teljesíthette a tervét, de az állattenyésztés több mint egymillióval, ered­ményezett többet, mint a ter­vezett. A tsz teljesítette hízó- marha-értékesítésí tervét, és túlteljesítette több mint 130- cal hízósertés-érté "ítési ter­vét, és a juhtartás is jőve ■ delmezőbb volt a' tervezettnél épp úgy, mint a tojásterv tel­jesítése. A termelőszövetkezet az állattenyésztésben dolgo­zóknak majdnem 40 ezer fo­rintot fizetett ki prémium­ként A termelőszövetkezet 1963 végén 8 millió 193 ezer forint tiszta vagyonnal rendelkezett, és 1964-ben 2 millió 107 ezer forinttal növekedett a szövet­kezet. tiszta vagyona. Az el­múlt évben növekedett a tsz állóeszköze, gépparkja, állat­állománya. A szövetkezet 1964. évre 99 ezer munkaegység-felhaszná­lást tervezett, de mintegy 12 ezer 500-at megtakarított. Az eredményes munkát bizonyít­ja, hogy a termelőszövetkezet­ben egy munkaegység 40 fo­rintot ér, s a növénytermesz­tésben átlagosan a mnnlcaegy- ségből és a százalékos műve­lésből származó jövedelem el­éri a 18 950 forintot, az állat­tenyésztésben dolgozóknál pe­dig a 25 500 forintot. Mindez a becsületes, szor­galmas, hétköznapi munkák eredménye. A zárszámadó közgyűlés nem fukarkodott a dicsérő szavakkal, de hangsú­lyozták azt is, hogy ezt az eredményt öntudatosabb, lel­kiismeretesebb munkával to­vább lehet növelni. Hangsú­lyozta a közgyűlés: a zár­számadásra vcló készülődés január elsején l-cezdődik, s egész évben tart. Éppen azért, hogy az 1965-ös év milyen eredménnyel zárul, az már a mától, í's a közvetlen hónap tói is függ. A járási pártbizottság nevé­ben Nagy Károly, a járási pártbizottság első titkára kö­szöntötte a közgyűlést, kívánt jó egészséget és sók sikert az i 965-ös munkához. A szövetkezet tagjai az est: órákban közös vacsorán zár­ták le az eredményes 64-es esztendőt, (p.) Rendhagyó zárszámadás Megkétszereződött a közös vagyon és a munkaegység értéke a verpeléti Dózsa Tsz-ben Nemcsak bo­ráról, de ki­egyensúlyozott és megalapo­zott gazdasági helyzetéről is ismert a megye határain túl is a verpeléti Dó­zsa Termelő- szövetkezet, amelynek múlt évi eredményei egészséges fej­lődésről tanús­kodnak. Erről győzte meg a szövetkezet tag­jait a szombati zár- számadási köz. gyűlésen Feke­te Győr Endre termelőszövet­kezeti elnök. Elismeréssel nyilatkoztak róla és őszinte örömmel fogad­ták a jó gaz­dálkodás ered­ményeiről szóló jelentést a ven­dégek, köztük Szirmai Jenő, a Magyar Szocia­lista Munkás­párt Központi Bizottságának tagja, a SZÖ- VOSZ elnöke, Szabó István, a földművelésügyi miniszter titkára, Gubán Dezső, az Eg­ri Járási Pártbizottság eiső titkára, valamint a járás és a község tanácsi és tömegszerve­zeti képviselői, a patronáló verpeléti honvédség parancs­nokai. A beszámoló az elmúlt há­rom év gazdálkodásának ered­ményeit ölelte fel, aminek végső kicsengése az volt, hogy a szövetkezetneik ez idő alatt megkétszereződött a vagyoni helyzete és a munkaegység ér­téke. A múlt év végére 2229 forintra emelkedett az egy szántóegységre jutó gazdálko­dási eredmény, 1961-ben hét és fél millió forint, tavaly pedig közel tizenkétmillió forint volt a szövetkezet gazdálkodási eredménye. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére teljesíteni tudták az állammal szembeni áruértékesítési köte­lezettségeiket. A termésátla­gok nagyobbrészt meghaladták a tervezettet, burgonyából 80 helyett 87,3, cukorrépából 100 helyett 175, dohánynál 30 he­lyett 78, a paradicsomnál pe­dig 90 helyett 132 mázsás át­lagtermést takaríthattak be a szövetkezetiek. J ó eredményt hozott az ’ állattenyésztés. A szarvasmarha- és sertéshús előállítására fordított abrak­mennyiség. országosan is a leg­alacsonyabbak közé tartozik. Egy kiló élő szarvasmarha-hús előállítására 2,10 kiló abrak­takarmányt használtak fel, így a költség 11,4 forint volt, míg a felvásárlási ár 14 forint, Egy kiló sertéshúst 3,4 kiló abrak­ból állítottak elő, a felvásár­Aranak a termelőszövetkeze­ti zárszámadó közgyűlésnek, amit szombaton este a gyön­gyösi középfokú mezőgazdasá­gi technikum IV. osztályos növendékei tartottak meg, nem a hely és a forma miatt kell a minősítését rendhagyónak megállapítanunk. A formát, nyugodtan nevezhetjük hagyo­mányosnak. Ott volt a tsz-el- nök, nem is egy. Tóth József, a gyöngyösi Mátragyöngye, va­lamint a halmajugrai Béke Tsz elnöke, Szalóki Béla is. Az elnöki asztalnál ült még Ho- dászy Miklós, az iskola igaz­gatója, a. KISZ városi bizottsá­gát maga a titkár, Barta Jó­zsef képviselte, Popovics Géza kollégiumi igazgató pedig a tanári kart. bár a tsz-mozga- lom patrónusa is ő már negye­dik éve a tanulók között. Vé­gül magas beosztású vendég is megtisztelte a technikumi osztály zárszámadó közgyűlé­sét Vlcskó Lajosnak, a Föld­művelésügyi Minisztérium szakoktat, si H »igazgatóságának helyettes vehetője személyé­ben. A hivatalos „protokoll” sem volt tehát kisebb, mint a „nagy” szövetkezetek hasonló közgyűlései esetében. Mégis rendhagyó zárszámadás zaj­lott le Gyöngyösön szombaton este a mezőgazdasági techni­kumban. A negyedik osztály ugyanis teljes jogú tagja az említett mindkét tsz-nek. Még ház;óii földdel is rendelkez­tek. amit Halmajugrán jelöltek ki a számukra. Ezen a földön szitán valóban kedvükre gaz­dálkodhattak. De mire jó mindez ma, ami­kor a gyakorlati oktatás kere­tében úgyis mindenütt „bevi­szik” az iskolába az életet? Valami különcködésnek tűnhet az egész. Érdemes Hodászy Miklós igazgató megállapítását idéznünk: — Mi ezzel a szövetkezeti tagsággal a fiúkat vittük ki az életbe. Nevelési szempontból felbecsülhetetlen az az élmény, ami így éri őket közvetlenül a termelőmunkában és a közös gazdaságban szorgoskodó em­berek között. Tangazdaságunk­ban, bár az minden vonatko­zásban jó lehetőségeket bizto­sít a fiúk szakmai képzéséhez, nem tudunk olyan feltételeket teremteni, mint a „valódi” kö­zös gazdaságokban. Ez utóbbi­akban maga a kendőzetlen élet alakítja a fiatalokat, ké­szíti fel Őket későbbi munká­jukra. Tudomásunk szerint az egész országban egyedülálló a gyön­gyösi középfokú mezőgazdasági technikum tanulóinak tsz- tagsága. Pedig példájuk alkal­mas arra, hogy szélesebb kör­ben elterjedjen. Négy évvel ezelőtt kezdték, akkor még megfontolt szervezettség nél­kül, csupán az ifjúi segítő­készség vitte őket a tsz-be, ké­sőbb alakult csak a társadal­mi munkából jogi viszony. Anyagi Ösztönző ereje sem le­becsülendő. Évenként átlag­ban húsz-huszonötezer forint jövedelmet mondhattak így magukénak, amit hasznos ta­nulmányi utakra fordítottak, jártak már két baráti ország­ban és ehhez az anyagi fede­zetet a tsz-tagságukka! terem­tették elő. Akárhonnan nézzük, minden­honnan csak pozitív oldalait láthatjuk a gyöngyösi kezde­ményezésnek. Ebben az isko­lában nem szukád meg a hasz­nos hagyomány a jövőben sem. Talán kedvet kapnak tőlük mások is. (g. molnár) Ésszerűen, hasznosan9 hatékonyan A dolgozók különböző rétegei tanácskoznak most megye- szerte. Egymást követik a fontos megbeszélések, ahol őszin­tén számadást adnak az elmúlt évek tetteiről, s ezzel párhu­zamosan a készülődésről, amelyek újabb, nagyszerűbb felada­tokat vázolnak a jövő elé. A kép, amelynek első vonásait <t Központi Bizottság 1964. december 8-10-i határozatának meg­jelenése után kezdtünk megrajzolni, egyre inkább formáló­dik, kezd mind teljesebbé válni: milyen legyen ez az eszten­dő, mit kell 1965-ben megoldanunk? Mint arról már beszámoltunk, pénteken a megyei párt­bizottság kibővített ülésen tárgyalta: mit végeztünk az elmúlt évben, s mit teszünk most, amikor az ötéves terv befejezésé­nek utolsó évéhez értünk? Jogos, sőt szükségszerű ez a szám­vetés! Most válnak valósággá az elmúlt évek munkájának eredményei és most kell megtenni a lépéseket a következő tervidőszakra is. Az elmúlt évben terv feladatainkat — ha nem is minden vonatkozásban — eredményesen oldottuk meg. S hogy most mégis — mint ahogy a pártbizottsági ülésen, ezen a jelentős tanácskozáson is — nemcsak a múltról, hanem inkább a má­ról és a közeli jövőről szólunk, annak megvan az oka: lehe­tett volna jobban, és ésszerűbben, hasznosabban, hatékonyab­ban is munkálkodnunk. Hogyan? — tehetik fel többen a kérdést. Észszerűbben — hangzott el a beszámolóban és a hozzá­szólásokban egyaránt. Mi e szónak a lényege? Az, hogy job­ban számoljunk erőinkkel és lehetőségeinkkel, meg kell fog­nunk az eddig ismert és ismeretlen csatornákon elguruló fo­rintokat, idővel, anyaggal, erővel, beosztóan, számítóan, jól kell gazdálkodnunk. Mert gurultak és gurulnak a forintok az ismert és az is­meretien csatornákon át. A létszám-túllépés kétmillió forint­ba került a megye iparának, ugyanakkor kétmilliót fizetttünk ki túlórára. Magasak a veszteségidök — a gépállás, az anyag- ellátás szervezetlensége, a selejt sok —, pedig a veszteségidő­ket csak ha két százalékkal csökkentjük, 13 millió forint bér­megtakarítást eredményez a megyében. Alacsony több helyen a munka, a gyártás szervezése, a gyártástechnológia, a mű­szaki fejlődés nem a megfelelő ütemben haladt előre. S ezek mind-mind forintban mérhetők! Lehetett volna ésszerűbben? Lehetett volna, mert lehet is ! Ezt bizonyította a megyei pártbizottság beszámolója és majd minden hozzászólója. Hasznosabban: sok sző volt erről! Hasznosabban, tehát erőinket — szellemiekben és anyagiakban egyaránt — csak arra szabad fordítanunk, ami jó a népgazdaságnak — mert ez jó valamennyiünknek — jó a vásárlónak itthon és külföldön — mert ez mindannyiunk érdeke. Ismerjük meg az igényeket, a piacot, a keresletet. S ez évben, de a jövőben sem ne illet­hesse érdem és elismerés azt, aki bár magas százalékot telje­sít, de a munkálkodásának eredménye: el nem adható, telt raktárak áruja lesz. Erre kell most minden erőt fordítani! Mert a termelé­kenység több új értéket, magasabb nemzeti jövedelmet, még jobb életkörülményt jelent. S hogy ez megvalósuljon, min­den tárgyi és személyi feltétel adva van. A párt, a társadal­mi szervek, a gazdasági vezetők, a dolgozók jobb munkája milliókkal emelheti eredményeink grafikonját. A megyei pártbizottság ülése, az ott elhangzottak — mind elvi, mind gyakorlati oldalról nézve — munkára, tettekre szó­lítanak, buzdítanak. Jogosan. A megyénkben is egyre tere­bélyesedik a munkáverseny, amellyel köszönteni kívánjuk felszabadulásunk huszadik évfordulóját, Párt, állami, társa­dalmi és gazdasági,,, szerveinknek minden eszközzel elő kell segíteniük ezt a nemes mozgalmat. Éspedig úgy, hogy a mun­kavállalásoknál is ezt tartjuk szem előtt: ésszerűen, haszno­san, hatékonyan segítik-e ügyünket, célunk megvalósítását. Mindezek nem meglepően újak, nem is valami tűz és víz, homlokegyenest más mint ami eddig is célunk volt. Az ötéves terv utolsó esztendejében azonban e vonásokat, feladatokat a KB és a megyei pártbizottság határozatának tükrében éleseb­ben, világosabban látjuk. S ha túl a felismerésen a három fogalom — ésszerűen, hasznosan, hatékonyan —, a dolgozó tömegek, mindannyiurűt élete, mindennapunk középpontjába kerül, jelentős lépéseket tettünk ez évi tervünk teljesítéséért és az új tervidőszak elő­készítéséért. lási ár és a költség közti kü­lönbség 4,5 forint eredményt hozott kilónként. Negyven mázsás átlagter­mést hozott a négyéves telepí­tésű szőlő, aminek termőre for­dulására az idén számítottak. Mindemellett növelni tudták a közös gépparkot és a gazda­ság nagyüzemi fejlődése jói jövedelmező stádiumába ért. Tavaly 42 és fél millió forint volt a termelőszövetkezet mun­káját segítő állóeszközök és források értéke. Megduplázó­dott az állóeszközök értéke és 1964 év végére 16 és fél nuLió forintot tett ki, a fel nem osztható szövetkezeti alap már 12 millió forint, a tehermen­tes tiszta vagyon több mint tizenhatmillió forint a szövet­kezetben. A gyenge termelő- szövetkezetek kategóriájából három év alatt a jól gazdálko­dó termelőszövetkezetek kate­góriájába került eredménye* alapján a verpeléti Dózsa Tér melőszövetkezet. Lépést tar­tott a szövetkezeti tagok jöve­delmiének alakulása is. A múlt évi gazdálkodási eredmények alapján 42 forintot fizettek egy munkaegységre, az egy dolgozó tagra jutó részesedés tizenháromezer forint. A munkafegyelem megszi­lárdulása mellett olyan ered­ményt is magukénak mond­hatnak a verpelétiek, hogy az idei oktatási évben tíz mező- gazdasági tanulót iskoláztak be és külön oktatási felelős foglalkozik a szövetkezet szak­munkás-utánpótlásának kép­zésével. (p- ej AZ IPARI TERMÉKEK kor­szerűségét legáltalánosbban az jellemzi, hogy rendeltetésé­nek megfelelő feladatát milyen eredménnyel és hatásfokkal teljesíti. Korszerűnek csak az olyan terméket nevezhetjük, amely pontosabban, teljeseb­ben és közvetve, vagy közvet­lenül olcsóbban elégít ki meg­határozott szükségleteket, mint hasonló rendeltetésű elődje. Űj terméknél ez az összehasonlí­tás nem lehetséges, s ebben az esetben az jelenti a korszerű­séget, hogy valamilyen addig ki nem elégített szükséglet ki­elégíthetővé válik. Persze a korszerűtlen termék is megfe­lelhet bizonyos igényeknek, de az egyes embereknek, a ter­melőkollektíváknak. az egész társadalomnak természetes tö­rekvése, hogy a technika a tu­domány fejlődésének elért színvonala mellett a lehető legjobban elégítse ki az egyre sokrétűbbé váló, szüntelenül növekvő követelményeket. Napjainkban korszerű példá­ul az a forgácsológép, amely­nél a munkadarab felfogása pneumatikus, vagy mágneses úton pillanatok alatt elvégez­hető, különösen, ha ez párosul fokozott nagy pontossággal, és a kényesebb beállítások auto­matikus vezérlésével. Megér­demli a korszerű jelzőt az a tehervagon is, amely hidrauli­ka alkalmazásával egy gomb­nyomással üríthető, anélkül, hogy emberi kéz érintené a ra­kományt. Az új lakó is akkor tartja lakását korszerűnek, ha az viszonylag olcsó fenntartá­si költség mellett, maximáli­san kényélmes, praktikus, egészséges, amelyet könnyű tisztán tartam, és különféle­képpen berendezni, a szobák méretét változtatni, stb. Bizo­nyára az a mérőműszer is el­ismerést vált tó* amellyel — Korszerű termékhez - korszerű alapanyagot sokoldalú használhatósága ré­vén — olyan különféle jellegű mérések végezhetők egyazon időben, melyeket korábban csak három- vagy négyféle műszerrel külön-külön végez­hettek el. Ha csak az említett termé­keket tekintjük, akkor is ha­mar szembetűnik, hogy a kor­szerű elgondolás valóra váltá­sához elsősorban korszerű anyag kell, amelyben testet ölthet az új, a jobb megoldás. A konstruktőröknek, a mo- delltervezőknek ezért a korsze­rű elgondoláshoz első lépés­ként korszerű anyagot kell ke- resniök. A korszerű anyag említésekor általában minden­ki azonnal a műanyagokra gondol. A műanyagok ma már a különböző anyagok között külön családot képeznek. Szá­mos területen, kiváltképp a híradás-technikában, a gép­iparban és az építészetben sok elképzelés egyszerűen megvaló- síthatatlan lenne, ha nem lé­teznének speciális tulajdonsá­gú műanyagok. Hol van példá­ul a hagyományos anyagok kö­zött a térfogat súlyához mér­ten olyan rendkívüli szilárdsá­gú anyag, mint a műanyag­hab. A danamid bizonyos te­rületeken' sokkal eredménye­sebben felhasználható mint a kiváló színesfém-, vagy acél­ötvözetek. Jól tudják ezt a gyártmánytervezők is. Mégis elgondolkoztató, hogy a kon­struktőrök, s a gépgyártók, de más iparág szákemberei is korszerű anyagként gyakran csak a műanyagot tartják szá­mon. A HAGYOMÁNYOS kor­szerűként jelenik meg például az extrudálási, vagyis a me­leg-folytatásos eljárás segítsé­gével. Minden ötvözet, amit ma nem tudnak hengerelni és csak nehezen kovácsolni, kivá­ló minőségű, az igényeknek megfelelő profil-anyagként állítható elő ebben a folyamat­ban. Vagy például 30—40 szá­zalékkal olcsóbb az alakítás, ha nem öntecset csapolnak a Martinból, hanem folyamato­san öntött rudat, amit nem kell hengerelni, rögtön ková­csolható. A kevesebb munka- művelettel csökken a hiba-le­hetőség és jobb lesz a minőség. A gömb-grafitos öntvények, a precíziós öntvények, a gépi formázással készült öntvények tulajdonságai — méretük, mi­nőségük, szilárdságuk — sok­kal jobbak, és csökken annak a lehetősége, hogy valamilyen öntvény-szerkezeti hiba mialt a végtermék hasznavehetet­lenné válik. Sajnos azonban a korszerű kohászati eljárások lassú ütemben terjednek, s ki­váltképp az öntödék maradtak el jó pár évvel a világszínvo­naltól. Sok múlik azon is. hogy a konstruktőrök mennyire köve­telik meg az „új” anyagot. A gépiparban ugyanis általában forgácsolási technológiára szerkesztik meg a legtöbb új konstrukciót. Szovjet köz­gazdászok nemrég kiszámítot­ták: ha egymillió tonna henge­relt árut forgácsolás helyett képlékenyen alakítanak, akkor 250 ezer tonna anyagot, 30 ezer munkást és 15 ezer szer­számgépet takarítanának meg. Nálunk pedig becslések sze­rint évente 132 ezer tanná fé* met forgácsolunk el feleslege­sen, és az utóbbi három évben mégsem emelkedett a precíziós kovácsoló berendezések aránya a megmunkáló gépparkon be­lül. Az átlagos anyag-kihozatal nálunk csak a 60 százalékot éri el, részben a konstruktőrök korszerűtlen gyártási szemlé­lete, másrészt a hagyományos anyagok „hagyományos” elő­állítása miatt. Azoknak az el­járásoknak. amelyekkel a ha­gyományos anyag korszerűvé tehető és korszerűen használ­ható fel, csak töredékét em­lítettük. Az új eljárások beve­zetése sajnos késik, pedig az alapanyag-gyártó és felhaszná­ló gyárak szakemberei sajat hatáskörükben is sokat segít­hetnének azzal, ha egy-egy új termák, korszerű gép, vagy műszer konstrukciójának el­készültekor nem elégednénk meg az elgondolás korszerűsé­gével — hanem a kivitelezést is az anyag megválasztásától kezdve a technológiáig igye­keznek az új konstrukcióhoz alakítani. EZ A FELADAT nem tűr gé­piességet. A technológusnak^ a konstruktőrnek és a közgaz­dásznak tökéletes kooperáció­ját követeli meg az alapanyag gyártóktól kezdve a feldolgo­zókig — hogy együtt keressék meg a gyártási eljárás, a fel­használt anyag és a konstruk­ciós megoldásoknak azt a leg­kedvezőbb találkozását, ahol az egyes termékek úgynevezett műszak: és gazdasági paramé­terei már nemcsak külön-kü­lön jók — hanem együtt) együttesen korszerűek.' iíj. Gerencsér Fere Á zárszámadásokról jelentjük:

Next

/
Oldalképek
Tartalom