Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

Minden tizedik diók — énekes Házassági ígéret — lakásért Ne áltassuk magunkat: meg­történhet és egész bizonyosan meg is történt már, hogy a megkötendő háziasságban a legfőbb vonzóerőt éppen a la­kás jelentette. Most mégis ha­sonló esetről szeretnék elmon­dani néhány dolgot, mert tör­ténetünk hőse csak ígérte a házasságot, nem is egy alka­lommal, így akarván lakáshoz jutni, és végül a bíróság mégis a „becsapottat” volt kénytelen elítélni. Hogyan történt? As első házassági ígéret Még 1963. májusában ismer­kedett meg Horton Dénes Fe- rencné a gyöngyösi lakos H. D. fiával. Megegyeztek abban, hogy az asszony elválik a fér­jétől, utána ők összeházasod­nak. így került H. D.-ékhez Gyöngyösre a fiatalasszony. Telt. múlt az idő, Dencsné ott élt „vőlegénye” szüleinél, de sem a válásra nem gondolt, sem az új házasságkötésre. H. D. megúnta a várakozást, és albérletet szerzett „menyjelölt­jének”, hogy a furcsa állapo­tot megszüntesse. Még az al­bérlet első havi díját is kifizet­te. A fiatalasszony nem is ma­radt „hálátlan”, cserében H. D.-ék ágyneműjéből elvitt ma­gával néhány darabot, nyilván emlékül. A városi tanács szabálysérté­si előadója volt kénytelen emlékeztetni Dencsnét arra, hogy az ágynemű nem az ő tulajdona. Ezzel zárult az első „felvo­nás”. Majd a második Űj lakhelyén ismerkedett össze M. J. a fiatalasszonnyal. Keleti Miklósáé zeneiskolai ■ró, 1848-ban írt kórusművét. Próbájukon vettünk részt. Egy próbán a sok közül, ami már a jövőt nyilógatja. Mögöt­tük van a decemberi nagy hangverseny, amikor a Kodály Zoltán tiszteletére ajánlott hangversenyükkel a szakembe­rek elismerését vívták ki, de előttük még több munka van. Reggelenként skálázás, hang- feépaés szűrődik a forgalmas gyöngyösi utcára — héttől nyolcig próbálnak. Fárasztó, mert úgyis hosszú a diák szá­tanár kíséri Verdi Hazám cí­Gimnáziurnnak. Erre minket is meghívtak. Szorgalmasan ké­szülünk. szorít az idő, ilyen­kor az ember azt szeretné, ha a huszonnégy órából az ének­karnak jutna legalább — 26! — mondja Záborszky József. — Aztán ismét olyan szereplés következik, amire nagyon fel kell készülni — a sárospataki diáknapokon adunk hangver­senyt. Egy-egy országos fórum végeredményben, s mi úgy is fogjuk fel a próbákat, váloga­A terméssel rekordjai Íme néhány ke­véssé ismert adat a „rekorder" növé­nyekről. A pálmák népes családjában (1700 pálmafajta van) találjuk az ázsiai és afrikai trópusi erdők Ca­lamus nevű növé­nyét. Ezt a pálmát tekinthetjük a földkerekség leg­hosszabb növényé­nek. Voltaképpen lián-pálma, amely az egyik fáról át­kapaszkodik a má­sikra és sajátos tüs­kéivel megkapasz­kodik a fák tör­zsén Szára 2—300 méter hosszú, át­mérője 2—3 cm. s* Dél-Amerikában él a rafia-pálma (Raphia taedigera Mart), amelynek levelei a 30 méter hosszúságot is el­érik. * A legnagyobb vi­rágzata — 14 méter hosszú és 10—12 méter széles — a Carypha Umbraou- lifira nevű pálmá­nak van. Ez a nö­vény életében csak egyszer virágzik és hoz gyümölcsöt. A termés beérése után a pálma el­pusztul. A legnagyobb magja a hodoioea Seychellarum ha- bill nevű pálmá­nak van. Magjai­nak súlya 25—30 kg. Az ilyen óriás­mag igen lassan érik be. A virág­zástól a beérésig tiz esztendő telik el. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumiban nagy kultusza van a kórusművészetnek. Két éve rendszeresen dolgoznák, azóta, amióta Záborszky József karnagy a városba került. Szá­mára a muzsika és a kórus nem elsősorban kenyeret, ha­nem szenvedélyt jelent. Ez természetesen hamar „megfer­tőzte” a semmi jó és hasznos elől el nem zárkózó iskolát, s ma már a Vak Bottyán Gim­názium 1000 növendéke közül minden tizedik, száz diáklány ének*-' mára a délelőtt de a dallamok magukkal ragadják a lányokat, ; önfeledten éneklik a szebbnél szebb feldolgozásokat. A kó­rus ennek a reggeli „beének- lésnek” köszönheti, hogy nem esik a magassága, s egy olyan nehéz művet, mint Kodály Ci- gánysdratója, délben, fáradtan, szinte abszolút magasságban énekeltek végig. Mire készül a kórus és kar­mester? — Március első napjaiban lesz egy hangversenye Pesten, fi 7n*ionlrnr?nrn;ón Tcff^rj tást egyaránt. De hallgassuk inkább a kó­rust. A karmester most nem egészen érett művet, a Rákóczi indulót próbálja. Tisztán cseng­nek a szopránok, melegen és határozottan az altok, a mezzó- val van valami hiba. Nem megy tovább, leállítja az egé­szet, s míg a többiek pihennek, bizony, a középszólamnak nincs ideje semmire, gyúrják, gya­korolják, rögzítik a nehéz dal­lamot. Egyébként a hallottakból (Ci­gánysirató, Verdi egy dala a hazáról, a Rákóczi induló, Bar­tók Leánynézője) azt lehet le­szűrni, hogy a fiatal lányok kó­rusának hangvétele elsősorban a modem Bartók-, Kodály- Tiuzsi kához alkalmazkodó. A romantikus zene távolabb áll (ölük, s valahogy szinte fellé­legeznek, amikor a számúkra értett és kicsit különös mai kórusműveket éneklik. Első szereplésükre e próba után szombaton került sor. a mezőgazdasági könyvhét meg­nyitóján énekeltek. Még talán annyit a kórusról, hogy jó kezekben van. Igaz, Zá- borszky József elsősorban ze­nekari karmester, de nem a tudása, hanem a szíve miatt. Tudása nagyszerűen érvénye­sül a kórusnál, s ő nem is vá­lasztja szét a zenét a daltól, de az nehéz is lenne. Külön tur­néra készül, meghívást kapott Weimarba és Karl-Marx-Stadt- ba, ahol két alkalommal diri­gál. Igen. Erre is készülnie kell, a koncertnek a kezdő hangtól a záróhangig a vérébe kell olvadnia a karmesternek, ha emlékezeteset akar produ­kálná. S bár iskolai kórus a gyön­gyösi. amelyik évről évre új tagokkal cserélődik, mégis itt is maradandót, emlékezeteset kíván alkotni diákjaival együtt. (ádám) Segített a szobát kitapasztani, rendbe hozni. Az idő múlásá­val egyre mélyült a kapcsolat közöttük. Már a férfi édes­anyját is bensőségesen „anyu­kának” szólította Dencsné. Jö­vendő „sógornője” esküvőjén teljesen úgy viselkedett, mint egy családtag. Már mindenki az új házasságot tervezgette, és hogy még könnyebb legyen a fiatalok helyzete, a férfi édesanyja a házában elköltö­zés miatt megürült egy szoba, konyhás lakást átengedte Dencsnének. Űgyis ott laknak majd a fiával, gondolta az édesanya. Dencsné azonban- váratlanul meggondolta magát, amikor már a szép kis lakásba beköl­tözött. Neki ugyan esze ágában sincs férjhez menni M. J.-hez. A hoppon maradt család a járásbírósághoz fordult. A já­rásbíróság ítéletében nem ál­lapította meg, hogy Dencsné milyen módon került a lakás­ba, ezért a háztulajdonos ke­resetét elutasította. Magánlaksértés A bírói ítélet nagy felhábo­rodást váltott ki M. J.-éknél. Ügy érezték, az igazság az ő oldalukon áll, és ha már a já­rásbíróság nem ítélte meg sae* rintük jogos keresetüket, nem rendelte el Dencsné kilakolta­tását, hozzáláttak maguk. Tehergépkocsit rendeltek az AKÖV-tól, kifeszítették Dencs­né lakásának ajtaját, három tar nú jelenlétében felrakták rá a bútort és elküldték Hortra. Dencsné szüleihez. Az ügyész erőszakkal és több személy által elkövetett magánlaksértés miatt emelt vádat M. J-ék ellen. A bíróság a vádlottak bűnösségét meg­állapította és 400—600 forint pénzbüntetésre ítélte őket. Íté­letében azonban figyelembe vette, hogy a vádlottak Dénes Ferencné csalárd magatartása miatt követték el a bűnesetek* ményt. ★ Eddig tart a történet. Tanul­sága is van néhány. Az egyik: milyen könnyű az emberi hi­székenységet „kamatoztatni” néha. A másik: a törvény az törvény, még akkor is, ha oly­kor keménysége értetlenséget vált ki bennünk. De hogy ne tudjon senki csalárd módon megbújni mögötte, nem árt a megfontoltság, a körültekintés. (g. molnár) A megyei Nőtanács, a MÉ­SZÖV és a MÉK értékelte a múlt évben meghirdetett ba­romfitenyésztési, tojástermelé­si és értékesítési verseny ered­ményeit. Megyénkben az évi 15,5 va­gon os baromfi-felvásárlási ter­vet 23,5 vagonra, a tojás-felvá­sárlási 8 millió darabos tervet 11 millió 907 ezer darabra tel­jesítették A tapasztalatok azt mutatják, hogy a megyében je­lentősen megnövekedett a ter­melési kedv, amely főleg a kor­szerűbb termelési tapasztala­tok felhasználásának, az árak kedvezőbb alakulásának és a minden évben végrehajtott na­poscsibe-akciónak köszönhető. A megyei értékelő bizottság járásonként értékelte a ver­senyt. A megyében a hat első helyezettet 6 napos moszkvai úttal jutalmazták. Első díjat nyert Nyikos Károlyné Kiskö­re, rakhát-tanyai lakos, aki 7500 tojást, 408 kiló csirkét és 960 kiló pulykát adott át Ugyancsak első dijat kapott Tóth K. Sándomé pélyi házi­asszony, 23 ezer tojás, 20 kiló csirke és 92 darab liba átadá­sáért Az első helyezettek kö­zött szerepel még Kobolák La- josné tiszanánai lakos, aki 13 ezer tojást 250 kiló baromfit értékesített. Búzás Béláné nagy­úti háziasszony 80 libára kötött szerződést 82 darabot adott át 558 kiló súlyban. Ugyanilyen jó Szundi Ferencné Csány, já- szágó-tanyai lakos teljesítése is, aki 213 kiló baromfit, 382 ki­ló libát adott át szerződésre. Az első díjasok között szerepel még Nagyváradi Antalné nagy- tályai háziasszony is. A második helyezettek egy­hetes belföldi üdülésben része­sülnek, a harmadik díjat nyert háziasszonyok 300—300 forint értékű vásárlási utalványt kap­nak. A díjakat februárban já­rási nőaktíva-ülés keretében osztják ki a nyerteseknek. • «J* «j* *2* «J* •** «j» «J» *2» «J* »2* *2* *2* «2* ♦2* «2* *1* *Z* *2* *1* ♦2* *2* K* *3* *2* PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ: i—Amikor a szálak i— elszakadnak 8. Börtönbe kerül... Pedig még csati most kezd igazán élni. Most jött rá a fővárosi élet ízére, most kezdi tu­lajdonképpen megízlelni a miunka utáni pihenés, szórakozás örömeit.. De ez a Forrai úgy csinálta, hogy erre nem tudnak rájönni... Honnan is sejtenék, hogy ők voltak... És tény­leg, majd vigyázni fog a pénz elköl­tésével. Minden hónapban csak két ruhát vesz. Évekig el fog tartani ez a sok pénz... Elaludt. Másnap, ahogy betette a lábát a gyárkapun, úgy érezte, mintha kiál- bélyeg lenne a homlokára sütve, ndenkinek az arcán valami gú­nyos mosolyt vélt felfedezni, sejtel­mes, jelentőségteljes pillantásoíkat hámozott ki az emberek tekinteté­ből. Az öltözőben összetalálkozott Magdival, de rá sem néztek egy­másra. Szaladt a munkapadjához, és úgy beletemetkezett a munkába, hogy órákig fel sem nézett. Pedig az üzem olyan volt, mint egy megboly­dult méhkas. Már mindenki tudort arról, hogy az éjjel kirabolták a pénztárt, elvitték a munkások fize­tését, s így a kifizetés egy napot késni fog. Sokan káromkodtak, egye­sek nevették, mások pedig közöm­bösen adták tovább az újabb és újabb híreket. Többen már tudni vélték azt is, hogy ki volt a tolvaj, mennyit vitt el, mikor járt itt, ho­gyan jutott be. De Mari bármeny­nyire is beletemetkezett a munkába, a hírek hozzá is eljutottak. Kimér­ten válaszolhatott, mint akit az egész história egy szikrán yit sem érdekel. Fellegi Feri szállította neki az újabb és újabb híreket. — Azt mondják, hogy egymilliót vitt el a tolvaj... — Ha a fizetést megkapjuk, akkor aztán engem igazán nem érdekel — felélte Mari. — Hát azért mégis. Hogy-hogy nem érdekel? Téged is megkárosí­tottak! Azt mondják, hogy már nyo­mon vannak... Rövidesen elfogják őket... A lány felkapta a fejét. Idegesen kérdezte: — Milyen nyomon? — Hát azt nem tudom — vála­szolta Feri —, de mindenesetre a nyomukban vannak. — Szerinted ki lehetett az? — kérdezte a lány. — Csak innen, az üzemből vala­ki ... Olyan, aki ismeri a járást, tudja, hogy mi hol van, hová ho­gyan kell bejutni. Mari egyre idegesebb lett. A fiú is észrevette. — Mi van veled? — A, semmi... Csak ezt a vaca­kot nem tudom meghúzni... Már ötödször próbálom ... Feri közelebb lépett, kivette Mari kezéből a munkadarabot és segített neki... A lány munka után úgy szaladt haza, mint akit kergetnék. Egyene­sen a ruhásszekrényéhez futott. Megtapogatta a csomagot és meg­nyugodva állapította meg, hogy a pénz a helyén van. De nem merte elővenni. Most még nem lehet sem­mit setm költeni, majd ha már elfe­lejtik az ügyet..! Átöltözött, és sza­ladt Magdáékhoz. Az elvált asszony szintén otthon volt. Ott voltak a fi­úk is. Amikor Mari megérkezett, megrohanták a többiek, hogy milyen új híreket tud. Kölcsönösen elmond­ták egymásnak, és nevettek. De érezni lehetett ezen a nevetésen az eröltetettséget, azt, hogy tulajdon­képpen csak önmagukat akarják megnyugtatni. Mindegyikükben ott lappangott a félelem: mi lesz, ha rájönnek? Még Forrai is izgatot- tabb volt, mint egyébként. Csak Ma­ri állt nyugodtan közöttük. Ez a fia­tal leány az egyik szélsőségből a má­sikba csapott. Most például azon törte a fejét, hogyan köithetne máris a pénzből. — Gyerekek, én addig egy fillért sem tudok elkölteni, amíg a nagy- bátyáméknál lakom — szólalt meg. A többiek egymásra néztek és egy rövid ideig hallgattak. Aztán Magda szólalt meg. — Költözz el... Ide hozzám . Jól megleszünk ketten... Maii nem szólt egy szót sem, hanem felállt és elindult az ajtó felé. — Hová mégy? — csattant rá Forrai. — Haza_ Ideköltözöm... Most... A lány hazafelé tartva azon töp­rengett, mit fog mondani Lajos bá­csinak és Klári néninek. De mivel semmi okos nem jutott az eszébe, rábízott mindent a véletlenre, majd csak eszébe jut valami, amikor La­jos bácsiék elé áll. Klári néni éppen vacsorát főzött, amikor a lány megérkezett. Mari odasündörgött hozzá. — Elköltözöm... — mondta hal­kan. Klári néni felkapta a fejét. — Hová? Miért? — Mert nem érzem itt jól ma­gam ..; — Szó sem lehet róla’ Lajos, gye­re csak ki ... A konyhaajtóban megjelent Lajos bácsi. — Hallod? Mari el akar költözni... Nem érzi jól magát közöttünk... A taknyos! — De miért? Nem kapsz meg min­dent? Bántunk? — Ügy kezelnek engem, mint egy taknyos gyereket... Most is mit mon­dott Klári néni? Taknyos. Pedig én egy felnőtt dolgozó nő vagyok, ön­álló akarok lenni. — Megígértük a szüleidnek, hogy vigyázunk rád ... Szó sem lehet ró­la, hogy elköltözz... — próbált vé­get vetni a vitának Lajos bécsi. De Mari nem szólt egy szót sem. hanem elindult a szobájába és cso­magolni kezdett. A két idősebb em­ber kicsit magatehetetlenül nézte a lányt, amint összepakolta a holmiját Könyörögni próbáltak neki;­— Értsd meg, hogy nem engedhe­tünk el... A te érdeked is, hogy rendes helyen lakjál... Itt egy Al­iért sem keil fizetned. Meg fogod bánni... Ne menj el..: De Mari nem válaszolt, hanem tovább csomagolt. Amikor elkészült, odalépett Klári nénihez, flegmán megcsókolta, aztán Lajos bácsit is és elindult. Lajos bácsi az előszobában erővel akarta visszafogni. De a lány kitépte magát és ekkor Lajos bácsi is rájött, hogy ez semmit sem ér. A lány után nézett... A fiúk megvárták Marit. Ott ül­tek a rekamién, amikor a lány belé­pett a két bőrönddel. Meg se moc­cantak, nézték. Magda felállt és se­gített Marinak kicsomagolni. Min­dent elhelyeztek a szekrényben, az­tán Magda kiszaladt g házigazdájá­hoz is, hogy megbeszélje a részlete­ket Mari ideköltözéséről . .. Az üzemben senki sem tudta, hogy Beke Mari Magdához, az elvált asz- szonyhoz költözött... A fő téma még mindig a pénztárrablás volt. Most is új és új hírek röppentek fél s a tettesekről á legképtelenebb személy- leírásokat adták. Fellegi Feri ebéd­időben Mari mellé ült. Látszott raj­ta, hogy valamit mondani akar, de nem tudja, hogyan kezdje, — Mit csinálsz ma este? — szó­lalt meg végül is. — Dolgom van ... — Pedig szerettelek volna elhívni moziba... — Nem érek rá. ’.. Marinak tetszett ez a fiú, de most, a pénztári eset óta különösen óva­kodott mindenkitől, kerülte az üze­miek társaságát, nehogy elszóli a ma­gát. Azelőtt talán örömmel találko­zott volna Fellegi Ferivel, de most tőle is félt Ezért volt ilyen rideg hozzá. — Hát szóval, akkor tárgytalan:.. — szólalt meg rövid szünet után is­mét Fellegi. — Igen... — válaszolta Mart miközben a levest kanalazta. — És holnap is? (Folytatjuk.) Külföldre utaznak a baromfi- és tojásfelrásárlási verseny győztesei Nyikos Károlyné 7500 tojást, 408 kiló csirkét 960 kiló pulykát adott el háztáji gazdaságából

Next

/
Oldalképek
Tartalom