Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

Varsó Óvárosának piactere ma. (Foto: CAF) 6 MÉPÜMG jjymác iS* Egy koldus az utcán a kezemhez ért és könnyező szemével így panaszkodott: — Uram, néhány fil­lért egy elnyomorodott milliomosnak, — Elnyomorodott milliomos? Hát ez ho­gyan lehet? — torpan­tam meg és őszinte ér­deklődéssel néztem a koldus két könnyező szemébe... — Uram... Engem Morgómnak hívnak... öccse vagyok a híres amerikai Margarinok ... Bizonyára tudja ki az ...Én is milliomos voltam és most látja, itt könyörgök az utca­sarkon néhány fillé­rért... — De hát mi tör­tént? A tőzsde? — Tőzsde... Hevet­nem kell, uram, vagy inkább sírni... Nem a tőzsde. A divat. Annak lettem az áldozata ... — Nagy a konkur- rencia, ugye? — Ne idegesítsen, kérem... Mert néhány fillért kérek magától, ' azért nem kell felide­gesítenie, hogy a né­hány fillért rögtön gyógyszerre költsem... Semmiféle konkurren- cia Divat, feleség, di­vatbemutatók, olcsó ./fiiért Leit kóldiu .Morgan ár Hát nem érti? Látom, nem érti... Megma­gyarázom ... A felesé­gem sokat hallott a magyar divatízlésről, éj ragaszkodott, hogy köl­tözzünk Magyarország­ra, legalábbis nddig, amíg néhány rongyot vásárol magának. Vá­sárolt. Elővettük a kü­lönböző lapok divat­ajánlatait, elmentünk néhány divatbemutató­ra és fél év alatt, ké­rem, nekem végem lett... Úgy kezdődött, hogy a feleségem meglátott egy cuki kis reggeli köpenyt, felkeléshez. Felkeltünk és megvet­tük, utóvégre egy olyan országban, ahol a dol­gozó nőknek készíte­nek érv vacak Ids fé- sülködőkörtenyt, ott az nem kerülhet sokba. Nyolcszáz forint volt. A Fifth Avanuen meg­kaptuk volna vgtran hatvan centért is, de ott csak a milliomosok vásárolnak... Aztán kellett egy Ids ruha, egy olyan kis semmiség, amit az egy­szerű magyar dolgozó nő hord bevásárlás- Im--, Sm vtém 9*' lér, egy vacak kis bros, hói elől, hói hátul, nem került sokba, utó­végre dolgozó nő bevá­sárlóruhája, s nem nagyestélyi. Ezerkétszáz forint volt. A Brooklyn Streeten ugyan meg le­hetett volna venni há­rom dollárért, de ott csak a milliomosok vá­sárolnak ... Természetesen kellett egy egyszerű kis dél­utáni ruha is, egy dol­gozó nőkből álló dolgo­zó ktsz mintakollekció­ja, igazán egyszerű, si­ma vonalú, semmi perzsa, semmi vidra, semmi nyest... Csak sima szövet. Hc> egjj magyar dolgozó nő megveszi, akkor egy amerikai milliomos fe­lesége is igazán megver heti. Megvettük. Ca- kumpak nem került többe 800 forintnál, csak a cakumvak ke­rült mén hatszázha, ezt maguknál úgv hívják, hogy rezsi. Igaz, az Empire State Building negyvenedik emeletén meg lehet vásárolni az ilyet tíz dollárért, de ott csak a milliomosok vásárolnak, s nem sze- géan {Bimm nők... Számol, uram? Számoljon, mert még csak az elején vagyok ... Mert kellett ugye egy színházi x£ha, s egy vacak estélyi, meg egy kisestélyi, termé­szetesen dolgozó nők­nek való árban... Az­tán néhány szoknya, pulóver, mind szerény és egyszerű, olyan, amit az újságokban le­het látni, s emelyeket a dolgozó nőknek ajánlanak... Aztán lastex nadrág és csiz­ma. mert dolgozó nő anélkül nem járhat, az­tán néhány hálópizsa­ma dolgozó női árban és minőségben... Szár mól, uram? Számoljon is... Aztán egy vacak kis ballon, egy vacak kis tavaszikabát, egy télikabát, egy kis fél biinda, síöltöny, mert a dolgozó rtö számára rendkívül fontos a sza­bad levegőn, való moz­gás ... Néhnnii vár ci­pő, természetesen ol­csón ... Kalapok, mind olcsón... Számol, uram? Számoljon! Mert amikor ez mind megvolt, odajött « ne­jem, s azt mondta: — Ide figyelj. Jack®, most már van mit fel­vennem, de még ránc* ruhám... Ha egy <lot- gozó magyar nőnek van ruhája, ha Magyar- országon minden olyan olcsó, ahogy hirdetik és javasolják, akkor ne­kem, mint milliomos- nénak, legalább min­denből kettő kell... És mindenből kettőt vet­tünk, mert Magyaror­szágon, a dolgozók or­szágában a divatrova­tok és divatbemutatók alapján minden csak fillérekbe kerül... — Uram, néhány fil­lérrel, ha ki tudna se­gíteni egy szerencsét­len, elrongyolódott mil­liomost .,. — Kérem, én szívesen adok önnek egy tízest. ... De, mi lett volna, ha felesége őnagysága holmijaiból egyet s mást eladtak volna... Az csak több, mint né­hány forint az utcasar­kon ... — jegyeztem meg jőszivüen, de sze­rényen. Morgan elsírta ma­gát: — Uram, hát hol él maga? Magyarország a dolgozók országa... Ki vesz itt már maguknál milliomosokról levetett, holmit? személy „ellenállására.” Volt olyan, aki „összeköttetésére” hivatkozott, majd ő „elintézi.” Neki lenne igaza? Azonkívül: mi a panasztevő „több személy” helyett összesen ötszázötven család panaszát tolmácsoljuk most: ők azok, akik lakást reméltek és remél­nek a Kálvária-parton. Még a ..több személy” önző, egyéni ér­dekének ellenére is. Számban is minőségben melyik panasz a legjelentősebb? Várjuk az engedélyt Ne folytassuk tovább. Mi is amellett vagyunk, hogy mező- gazdasági művelési területein­ket óvnunk kell. Jelenünk és jövőnk érdeke kívánja meg tő­lünk az ésszerű sáfárkodást a termőfölddel. De Gyöngyösön bárhová nyúlunk újabb házhelyek ki­alakítása végett, mindenütt jól megművelt Szőlőt és gyümöl­csöst találunk. Bépíthetetlen teleik legfeljebb tizenöt akad a városban. Utcasarkokat szanál­junk? Ez lenne az ésszerűbb? Egyszer erre is rá kerül majd a sor, hiszen a régi házak túl­nyomó többsége rég megérett a lebontásra. De ma még.,;! Rendeljük e4 Gyöngyösre a« építési tilalmat? Ez a már jó­váhagyott, több milliárdos iparfejlesztési program megva­lósítását is lehetetlenné tenné. Nem beszélve arról, hogy pil­lanatnyilag is több mint ezer jogos lakásigénylöt tartunk nyilván. Mit tehetünk hát? A szónoki kérdésnek tűnő megfogalmazás helyett mond­juk ki : egyetlen, ésszerű, reália és kézenfekvő megoldás a most ismételten sürgetett kérés el­fogadása. Az ÉM Településfejlesztési Főosztálya a kérést támogatja, ezt tudjuk. Az FM Földbirtok­politikai Főosztályának a véle­ményét azonban nőm ígérjük. A döntés joga a két miniszte­ré. Nyilván annak alapján hoz­zák meg határozatukat, ahogy szakembereik tájékoztatják őket. Kedves Földművelésügyi Mi­niszter Elvtárs! Elnézését kér­jük, hogy a nyilvánosság előtt tájékoztatjuk mi is a szóban- forgó ügyről! Bennünket is az óvatosság késztet erre a meg­oldásra. Most újból kérjük: szíveskedjék érdemi döntésé­ről tájékoztatni minket Reméljük, mielőbb megérke­zik a parcellázási engedély^ G. Molnár Ferenc városrendezési terv szerint célszerű, mert közművekkel el van látva, mert ezen a terüle­ten az OTP már megkezdte a társas-házak építését; de mindhiába kerestük az FM képviselőinek nyilatkozatát vagy véleményét vagy észre­vételét, azt sehol sem találhat­juk meg. Nem túlzott ez a furcsa óvatosság? Hadd hívjuk fel a figyelmet a jegyzőkönyv egy másik sza­kaszára. Eszerint: ha a város terjeszkedni akar — a mi meg­jegyzésünk: márpedig akar, mert a sokmilliárdos iparfej­lesztési program enélkül nem hajtható végre —, új házhelye­ket csak a Kálvária-parttal azonos értékű mezőgazdasági művelés alatt álló földekből tud kihasítani. Illetve: nem is tud, mert a város déli része ipari övezet, ide lakóházakat építeni közegészségügyi okok miatt nem lehet, keleti része közlekedési szempontból nem ajánlatos beépítésre, tehát ma­rad a nyugati rész, a Kálvária- part és az északi rész, a Kül- liatár, azaz; a sokat emlegetett kérvényben feltüntetett két terület. Ezek közül rrri a Kál­vária-part miatt emeltünk szót, mert „itt szorít a cipő” — készek a tervek, volt vállalko­zó az építésre, adva volt a ka­pacitás, „ugrásra készen” vár­ta mindenki a pecsétet. A jegyzőkönyv sem tudott tehát más megoldást rögziteni, mint amit december 9-i szá­munkban mi is sürgettünk. Néhány ellenérv A miniszterhelyettes eivtárs leveléből kell idéznünk. „Az első ütemben parcellá­zásra kerülő 37 katasztrális hold föld kisajátítása több mint 140 személyt érint. A tu­lajdonosok jelentős része ter­melőszövetkezeti tag, és e te­rületeket: háztáji földként használják”. Mi most is 11 holdat mon­dunk a Kálvária-parttal kap­csolatban. Erre a területre koncentráljuk a figyelmünket, mert ez égeti a bőrünket. A jegyzőkönyvben legutóbb 17 holdat tüntettek fel az első ütem részeként: 1965-re és 1966-ra szánt beépítésként. Eb­ből hat hodd tizenkét tsz-tag háztájija, egy hold beépített telek és park, a többi mintegy tizenkét család magántulajdona. Mindjárt másként hangzik minden! „A kérdem beérkezését meg­előzően több személy már a tervezett intézkedés ellen pa­naszt nyújtott be a Földműve­lésügyi Minisztériumhoz.” Kár, hogy nem tudjuk pon­tosan sem a panasztevők szá­mát, sem a panasztevők sze­mélyét. De december 9-i írá­sunkban ml is utaltunk néhány Azt reméltük, hogy decem­ber 9-i teásunkra választ ka­punk, és ebből megtudjuk, miért húzódott olyan sokáig a Kálvária-parton folytatandó OTP-házak építési engedélyé­nek elbírálása. Vártuk, hogy a Földművelésügyi Minisztérium í állást foglal a kérdésben, en­gedélyezi-e a Kálvária-parton az első ütemnek megfelelő mintegy tizenegy holdnyi me­zőgazdasági művelés alatt álló terület beépítését vagy eluta­sító határozatát közli, felsorol­va indokait is. Ehelyett megérkezett január 9-i keltezéssel a földművelés- ügyi miniszter helyettesétől a levél, dr. Soós Gábor aláírás­sal, amely „írásunkkal kap­csolatban az alábbiakban tájé­koztat”. És ebben a tájékozta­tásban az van benne, miért nem született még döntés a házhelyparcellázás ügyében. Vitáznunk kell Csalódásunkat nem tudjuk eltitkolni, de nem is akarjuk. Ha nem mondtuk volna el, mi­ért olyan sürgős nekünk a Kálvária-part beépítése, amire a kérvény már a múlt év júni­us havának, ötödik napján a minisztérium Földbirtokpoliti­kai Főosztályára megérkezett, és még a mai napig sem adtak rá választ)!) — ha nem részle­teztük volna: végleges város- rendezési terv alapján már felépült itt közel ötven lakás, elkészült a közművesítés úgy, hogy arra csak rá kell kötni a bővítést, hogy OTP hitelak­ció keretében tervezünk ezen a városrészen ötszázötven la­kásos. komplett, új városrészt kialakítani — ha mindezt nem mondtuk volna el, nem csodál­koznánk a válasz helyett érke­zett levélen. Akkor valóban ismeretlen területként lehetne kezelni a minisztériumban esst a kérdést, és szükség volna az újabb és az újabb tárgyalásokra. Bár az elmúlt fél év erre is adott bő­ven lehetőséget. Az is igaz, az utolsó helyszíni szemle január 8-án zajlott le Gyöngyösön. Erről jegyzőkönyv készült. Szolgáljon tanulságul néhány részlete. Mi von o jegyzőkönyvben? Hadd ne soroljam fel a jegy­zőkönyv aláíróit Köaöttük volt dr. Mészáros István, az FM Földbirtokpolitikai Főosz­tályának főelőadója és Juhász Miklós, az ÉM főosztályveze­tő-helyettese. De minden érde­kelt szerv képviselte magát A jegyzőkönyvben olvashat­juk a városi tanács vb-elnöké- nek megismételt kérését; az ÉM képviselőinek véleményét, melynek lényege: a Kálvária- ' part beépítése a jóváhagyott Ha választ kaptunk volna... Újabb kálvária a Kálvária-part ügyében Varsó nagy ünnepe mázott újat S habár mindez nagyon tetszett, hosszú ott- tartózikodásom legmélyebb és legszebb elmékéi nem a kövek­bant ki a 63 napos, hősi felke­lés, amelynek leverése érdeké ben a hitleristák történelmi példát produkáltak: a történe Talán nincs fiatalabb város a '700 éves Varsónál. 700 éves és fiatal? Nem ellentmondás ez? Varsó esetében nem. . A lengyel fő­város valóban 7Q0 esztendős, a XIII. század derekán alapi, tották. A XIV században már az egyik nagy hercegség szék. helye, 1596-ban pedig III. Zsig- mond király az ország főváro­sává emeli. De nemcsak az évek, hanem a történélim nyo­mok sokasága, az óváros, a ba_ rokk paloták, a gótikus templo­mok, Varsó je­lenlegi belváro­sának közel 800 műemléke is bi­zonyítja, hogy a város régi. S mégis, mind­össze 20 észtén.- dős. Fiatal, mert az épületeik 75 százalékát az el­múlt 20 évben építették, 25 százaléka pedig a romokba! épült újjá. Fiatat men_ vala­mennyi híd, a közlekedési út­A varsói Óváros piactere 1945 januárjában. lemben először fordult elő, hogy egy nagy várost tudato­san, előre kitervelt és követke­zetesen végrehajtott akciókkal teljesen elpusztítottak. Ez volt hez, hanem az emberekhez, a mindig siető és mosolygó, büsz­ke és szorgos, élni vágyó és élni tudó lakókhoz fűződnek. A fő­város felszabadulásának 20. év­vonalak 80 százaléka, a víz- és a csatornavezeték 80 százaléka á felszabadulás után épült Fia­tal. mert a jelenlegi lakosság nagy része mindössze 15—2Í1 éve él Varsóban. A nagymúitú lengyel fővá. nősről egy-egy időszakban úgy beszéltek, mint „a politikai eszméli és forradalmi mozgal­mak forrásáról”, „Lengyelor­szág szívéről, agyáról, kincses­táráról”, „a világ egyik legna­gyobb temetőjéről”, a „hős vá­rosról”, .romjaiból újjáéledt Főnix-madárról”, „a modern nagyvárosról, a következő év- tízed egyik világvárosáról”. Ezekben a felemelő, drámai, büszke meghatározásokban Varsó egy-egy korszaka eleve­nedik meg. Tükröződik egye­bek között a XVII. század, amelyben Varsó vezette a bar. cot a függetlenségért és a tár­sadalmi haladásért, ébren tar­totta a hazaszeretetét a harci elszántságot és a hősiességet Szót kér 1918, amikor Varsó a lengyel állam önálló létének élső pillanatában visszanyerte fővárosi rangját és gyors fej­lődésnek indult. Elszomorít 1945, amikor az egykor virágzó város kihalt, rombadőlt, a vi­lág egyik legnagyobb temetője lett Talán kevesen tudják, hogy 1939 és 1945 között Varsó háromszor pusztult el. Erre a városra hullottak először Euró pában a náci orvtámadok bom_ bái, s ez volt a pusztítás első felvonása. Rt ragadtak fegy­vert a teljes megsemmisítésre ítélt varsói gettó foglyai, amit a nácik irtózatos rombolással toroltak meg, s ez volt a má­sodik felvonás. Varsóban rob* a harmadik felvonás, s 1945 január 17-én, amikor a szovjet és a lengyel csapatok bevonul­tak Varsóba, a hős város fel­szabadításáról csak jelképesen lelhetett szó. A város helyén romhalmaz sötétlett. Vatrsó felszabadulás utáni történelme optimizmust, derűt sugároz. A népi hatalom az el­ső rendeletek között kimondta, hogy Lengyelország fővárosa és a kormány székhelye ismét Varsó. Induljunk el a város szivé­től, az égibenyúló Kultúra és Tudomány PalotájátóL Szembe vele már állnak a 12 emeletes lakóházak, s mellette a város egyik új látványossága, a hen­ger alakú irodaépület Innen a város legszínesebb és legvilágo­sabb útvonalán, a fényes neon­reklámokkal ékesített Aleje Jerozolimskien jutunk el a No. wy Swiatdg. amelyen új üzletek tucatjai jelzik a szüntelen épí­tést. Egyenesen haladva elérke­zünk Varsó „ékszeresdoibozá- hoz”, az óvárosba, amelyet a korabeli rajzok és fényképek álapján eredeti stílusban, ugyanakkor modem belső be­rendezéssel (távfűtés beépített bútorok, stfb.) építettek újjá. Ide látszik az egykori gettó te­rületén épített Nowotki lakóte­lep, ahová igyekezve, elhala­dunk a monumentális Opera és Nagyszínház épülete előtt- Az egykor _ földig rombolt gettó területén ma színes, korszerű épületek magaslanak, amelyek közel 40 000 embernek adnak otthont. Nejn messze innen a Varsót körülvevő lakótelepek egyike, a ..Bielany”, amely «szel. lős ízléses házaival a varsóiak egyik kedvence A mai Varsó széles utcáival, korszerű lakásaival modem város, amely hangulatosan ol­vasztja egybe a féltve Őrzött hattpoiDáDrt bátran «trat fordulóján őket — e két évti­zed hőseit, — a népi Lengyel- ország egyik legnagyobb művé­nek végrehajtóit, Varsó épí­tőit, gazdáit — böszöntse e szerény teás. Pálos Tamás AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom