Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

Telel a ménes Drága pénz a magyar ló Száz csikót várnak Egy rózsaszen tanártoni pa- rasztasszomy a száznál több je­lenlevő előtt elmondta: 13-an dolgoznak egv brigádban. Kö­zösen tartanak névnapot, a munkában is segítik egymást. Van közöttük egy négygyerme­kes anya, akinek férje brutá­lis volt. Anyagi helyzetük az apa viselkedése miatt már csaknem kétségbeejtővé vált Tanakodtak, mit tegyenek, ho­gyan segítsenek? Elküldték az asszonyt két hónapra a hatvani gyárba dolgozni, maguk pedig elosztották egymás közölt ott­honi munkáját... Gyöngyosbalászon divat lett a KISE-esküvü. 14 lány 1963 óta dolgozik együtt. Ketten szakmunkáséizsgára készülnek, tízen ezüstkalászos tanfolyamét végeznek. A hevesi járásban egy idős nénit írni és olvasni tanított meg esténként a bri­gád. Többen elmondták, hogy közösen járnak szórakozni, színházba, klubokat alakítanak, művelődnek. Mennyi apróságnak látszó, de figyelemre méltó dolog. Olya­nok, amelyeket csak itt-ott vé­letlenül hall meg az ember. A mázsákban, és hektókban ki­fejezhető eredmények nyilván­valók, a fejekben, a lelkekben végbemenő változást viszont nem írják be a munkaegység­könyvbe. Az emberek belső formálódása, változása csak gondos szemlélődéssel figyelhe­tő meg, a felbukkanó példák viszont tényeket bizonyítanak: alakul, váltó k a falu, új kö­zösségek, új kapcsolatok szü­letnek, a' ieb ?k keretei között sose érezheti magát számkive­tettnek, fölös] gesnek az ember. A szociális! a brigádgyűlés mást is bizonyított. A szocialista brigádmozgalom fiatal, új hajtása még íalvaink- nak. Gondozni, védeni kell. Se­gítség, biztatás szükséges és bá­torítás, merjenek új módon, bátran cselekedni az emberek. Merjenek szakítani a régi élet­tel, a régi szokásokkal. Egész népünk ünnepére ké­szül az ország. A 20. évforduló­ra százak és ezrek tesznek vál­lalásokat falvainkban is. A múlt esztendő sikerei bizonyos tekintetben reményt nyújtanak arra. hogy szándékaikat siker koronázza. Egy megye sok tíz­ezer lakója figyeli kíváncsian minden lépésüket. Szalay István Fellini vallomásai Van egy hibám: minthogy unom ugyanazt a ' történetet kétszer elmcrfidani, mindig újabb változatokat eszelek ki, amelyek természetesen külön­böznek egymástól. Elég kétszínű kisfiú voltam: szerettem feltűnést kelteni. Szerettem olyan helyzeteket te­remteni, amelyekben én kerül­tem az érdeklődés középpont­jába. Nem vagyok ..hazudós”, mint általában állítják, de ha őszin­tének kell lennem, nehezen tu­dom tárgyilagosan elmondani a történtekét. Peres ügyekl>en rossz, sőt rendkívül veszélyes tanú len­nék, mert minden jóhiszemű- égem mellett erősen eltorzíta­nám az eseményeket. A rendezés előtt szerződést tötök azok Icai a színészekkel, akik az elgondolásomnak meg­felelnek. De hogy mit fognak csinálni a filmben, azt nem tudnám előre megmondani. Téli beszélgetések Téli tanfolyam tulajdon­képpen a hivatalos elnevezés — így mondjuk már harma­dik éve —, de a beszélgetés jobban illik ide, s igazabban fedi a politikai tartalmat is. Két hét beszélgetés. Az egész faluval, a termelőszövetkeze­tek tagjaival, szót érteni az emberekkel: segíteni a falu fejlődését, termelőszövetkeze­tek gyarapodását. S mind ezt az őszinte tájékoztatást, a fel­világosító munka, az agitáció jól bevált módszereivel. Ezzel a feladattal indulnak majd a napokban kéthetes út­jukra politikai vezetők, mező­gazdasági szakemberek, a marxista—leninista esti egye­tem hallgatói; pártmunkások, mintegy százan a megyéből. 1963-ban 61 községben 390 előadást tartottak a téli tanfo­lyamokon közel 20 ezer hall­gató előtt. Hasonló volt az eredmény az elmúlt esztendő­ben is. Most. január 18 és 31-e között 100 községben rendező­tök meg a téli tani oly amoltat. A program sokoldalú, vég­rehajtása jó felkészültséget követel a tanfolyamok vezetői­től. Ez alkalommal is lesznek előadások, gyűlések, de a leg­fontosabb feladat a beszélget tés, a tsz-tagság tájékoztatása és a válaszadás gondjaikra, problémáikra. Nem lebecsülendő felada­tuk lesz a téli tanfolyamok­nak, hogy fórumot biztosítsa­nak, ahol a szövetkezetek tag­sága elmondja véleményét a helyi politikai és gazdasági ve­zetésről, a tsz életéről, vagy akár járási, megyei, sőt az or­szágos vezetésről is. Mozgalmas évnek bizonyult az 1964-es esztendő, kül- és belpolitikai vonatkozásban egyaránt. S a falu lakói, a szö­vetkezetek tagjai sok-sok kér­désre várnak most választ, a tsz-demokrácia értelmezésétől a nemzetközi helyzetig. És ha kérdeznek, válaszolni kell. Még az úgynevezett kényes kérdésekre is. őszintén, ker- tclés nélkül. Mint ahogy szövetségesek­hez, barátokhoz illik. (m) Mikor lesz cukrászda? — Iroda kultúrhelyiségben - Emléktárgyak boltja emléktárgyak nélkül Lezárt egri üzlethelyiségek nyomában.». Közismert dolog, hogy Eger­ben sajnálatosan kevés az üzlethelyiség. Egy-egy megürü­lő helyért szülte öldöklő küz­delem folyik a pályázó válla­latok között. S éppen ezért na­gyon furcsán hat, hogy a vá­rosban járkálva mégis lezárt, kihasználatlan üzlethelyiségek­kel találkozunk. A pálmát kétségtelenül a Szé­chenyi utcai volt OTP-helyiség viszi eh Az egykori, bank már több mint 26 hónapja, 1962 no­vember eleje óta üresen tá­tong. Pedig — mint a városi tanács igazgatási osztályveze­tője tájékoztat — még október 30-án megszületett az elvi döntés Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat reprezenta­tív cukrászdát alakít ki. 1964 január 14-e óta, immár egy esztendeje további helyi­séggel: komfortos, egyszobás­lakással bővült a Park Szálló bérlete, illetve ki nem használt helyiségeinek száma. A hoss­zú halogatást a városi tanács igazgatási osztálya végre rPe&~ sokalta és a múlt év júniusá­ban megkérdezték a Park Szál­ló igazgatóját: „Szíveskedjen arról tájékoztatni, hogy a he­lyiség felhasználását illetően milyen elképzelések és tervek vannak.” A megkérdezésre a szálló kérte, hogy adják kezelésébe a helyiségeket. Ezt a városi ta­nács teljesítette is. Ennek ellenére sem történt jó ideig semmi. Tudjuk, hogy ma már a cuk­rászda tervei készen vannak, _s [ talán az idén el is készül az új vendéglátóipari létesítmény. Ennek ellenére súlyos mulasz­tás terheli a vállalatot, mert nem engedhető meg, hogy a város szivében lévő hatalmas helyiségék 1962 novembere óta üresen tántomgjanak s máig sem nyerték el rendeltetésüket. Remélhetően a megyei építő­ipari vállalat még ebben a hó­napban hozzákezd az átépítés­hez, hogy felszámolja ezt a le­hetetlen állapotot. A Zalár József utcában egy jókora és az üzleti forgalom szempontjából optimális helyen lévő üzlethelyiséget a MEGYEVIGL bérel. Eredeti­leg kultúrhelyiségnek kapták meg, de azóta bizony irodává léptették elő. Annak ellenére, hogy a városi tanács már évek­A kopár téli puszta egyhan­gúságából komoran és némán emelkednek ki a híres nagyál­lási ménes épületei. Kihalt most ilyentájban a csikótelep környéke, nem látjuk a szoká­sos nyári, képet, a pusztán nyargaló és legelésző ménese­ket, szilaj csikókat. A lél bi­zony számukra is tél, és most a betelelés óta a fedett istállók­ban és karámokban ropogtat- ' jak a friss szénát és abrakot a külföldiek kedvencéi, az Euró- pa-szerte ismert csikótelep leg­szebb paripái. Gondos kezelésben és ellá­tásban részesülnek az egy éven aluli korosztályhoz tartozó kis- csikók — ők a legfiatalabbak, számuk 70. Ugyanennyi a két­éves csikók száma is, amelyek szintén külön csoportban telei­nek. Ismét külön csoportot ké­peznek a 3—6 év közötti, jól kifejlett fiatal lovak, amelyek forintra mérve is az állomány legértékesebb tagjai. Ezeket vá­sárolják nagy előszeretettel a külföldi vendégeink, s az el­múlt évben is igen sok elkelt közülük értékes valutáért. Kü­lönösen a svájciak és a nyugat­németek vásárolnak belőlük so­kat, és egy-egy jól bedolgozott versenylóért átlag 10—1;‘J ezer dollárt is fizetnek. Nagy a kereslet a hírés nagy- éllási versenylovak iránt, éppen ezért a telep vezetői 4 megfele­lő utánpótlásról is gondoskod­nak. Száz törzskönyvezett anyakanca készül a I közelgő le- ellésre, s a közeli hetekben, hó­napokban ismét 100 újszülött kiscsikóval szaporodik az állo­mány. A tél nemcsak pihenésből, ete­tésből és a napi gondozásból áll1 itt a csikótelepen,ezemkívtíl igen sok dolguk akad mo^t is a gaz­daság lovászainak. A, hideg el­lenére sem maradhat és nem is marad el a napi ‘rendszeres járatás, az edzés, a/csikók be­tanítása. A telep fedett lovar­dájában kemény íruinka folyik a lovászok és lovak,, számára egyaránt, mert igen s ok gond, Vesződés és türelem ke dl ahhoz, hogy a vad csikó is betörjön, megszokja a zablát éj* a nyer­get,kovászának parancsoló sza­vát, minden intését, mozdula lát» Több szakközépiskolát igények és lehetőségek a hatvani járásban Ha nincs meg az elméleti tu­dás, amit korunk modem technikája, az élet követei meg, úgy járunk, mint aki kellő alapozás nélkül akart tartós házakat építeni. De hí* szén éppen ezt kívánják meg­oldani az iskolareform tör­vénnyel. VJ dióban a szakközépisker ' Iákra egyre nagyobb fel­adat vár. Egerben és Gyön­gyösön már működnek olyan középiskolák, ahol az érettségi bizonyítvány mellé szakmun­kás-bizonyítványt is adnak. De a hatvani járásban még hozzá sem kezdtek, hogy a megnöve­kedett szakemberigényt kielé­gíthessék. Ám nézzük a másik oldalt. Milyen tanulási lehető­ség nyílik helyben az itteni fiataloknak? A hatvani ipari- tanuló-iskola. Utána sokan be­iratkoznak a gimnázium esti tagozatára. A szakközépiskolá­val szemben ez feltétlenül idő- veszteséget jelent. A petőfibá- nyai kihelyezett gépipari technikum korlátozott létszá­mot ielent. Nincs kollégium, inkább az üzemi dolgozók szakmai továbbképzését szol­gálja. De a hatvani Bajza Jó­zsef Gimnáziumban 1300 diák tanul a délelőtti és 900 az esti tagozaton. És Hatvanban nincs szakosítás. Pedig az üzemek és a szülők igénylik. A tavaly érettségizettek közül több mint negyvenen mentek Ikladra villanyszerelőnek és dektro­műszerésznek, de az üzem 60 főt kért. Azok az érettségizett diákok, akik Ikladon, vagy az ország egyéb ipari üzemében tanulják most a szakmát, vagy felsőipari technikumba, eset­leg műszaki egyetemre kerül­tek, vajon nőm jobban boldo­gulnának, vajon népgazdasági- lag nem lenne-e hasznosabb, ha a hatvani diákok egy része szakközépiskolát végezhetne? Yf ajon Hatvanban nincse­nek meg a szakközépis­kola tárgyi és személyi felté­telei? A gimnázium udvarán tavaly négy helyiségből álló tanműhelyt építettek, jórészt társadalmi munkával, és ren­delkeznek a legszükségesebb szerszámokkal. A szénbányá­szati tröszt és a gépállomások igazgatósága írásban vállalta, hogy Petőfibányán, illetőleg a Horti Gépállomáson a gya­korlati szakmai oktatás felté­teleit biztosítják, tehát meg­van a bázisüzem. A gimnázi­um 216 kollégiumi férőhellyel rendelkezik. Az iskola igazga lósága több írásbeli bizony­lattal igazolja, hogy vállalja, sőt kérte a szakközépiskolát. Egyetértünk a megyei ta­nács művelődésügyi osztályve­zetőjével, hogy az eddig léte­sített egri és gyöngyösi szak­középiskolákat meg kell szilái- dítani. Feltételezzük, hogy a várható igények figyelembevé­telével szervezték a már mű­ködő szakközépiskolákat. De iparunk, sőt tegyük hozzá, me­zőgazdaságunk átszervezése, fejlődése, szaJcositása, a ter­melékenység és a gazdaságos­ság követelményei azóta nem változtatták a szakember- igényt? Állítjuk, hogy orszá­gos méretekben, és a megyén belül is egyre több magasan képzett szakmunkásra, műve­zetőkre és technikusokra lesz szükség. A szakemberigény létszámban és minőségileg is gyorsabban növekszik, mint azt az iparitanuló-iskolák és a technikumok ki tudnák elégí­teni. Ezért az iskolareformot bátrabban, határozottabb in­tézkedésekkel kell végrehajta­ni. Meg kell ragadni minden alkalmat, erőforrást, és helyi kezdeményezést, hogy a szak- középiskolák anyagi és sze­mélyi feltételeit minél előbb megteremtsék. VT éleményünk szerint a ’ hatvani gimnázium sza­kosításával sem szabad az új épület megépítéséig várni. Az iskola jelenlegi túlzsúfoltságát is csökkentené, ha egy-két osz­tály hetente két-három napot az üzemében töltene. Szak­munkásokra és műszaki kör zépkáderekre van szükség és nem érettségizett „általános adminisztrátorokra”. Nehéz a távlati szakember- igény megállapítása, nem könnyű a különböző miniszté­riumok elképzeléseit és ellen­állását leküzdeni? De lehetsé­ges, és szükséges. A helyi és az országos igények is azt dik­tálják, hogy négy év után az 5 + 1-es oktatással Hatvanban is előbbre kell lépni, a modern technikának megfelelő jő szák­középiskolákra van szükség. Dr. Fazekas László kel ezelőtt biztosított a válla­lat részére irodaház építésé» területet. A nagy, gondozatlan kirakatok azonban mit sem tudnak erről s piszkosan szo- morkodnak a forgalmas utcá­ban. A Jókai utcában a fényké­pész fctsz riporter-részlege mű­ködött valamikor. A helyiség ajtaját azonban már hosszú hó­napokkal ezelőtt lezárták s az­óta is elégtétel után kiált a betáblázott ajtó:.. A Dobó utca 6. szám alatti helyiséget, már ki tudja mikor, emléktárgy-árusítás céljaira utalta ki a városi tanács, de bizony egyetlen percig sem folyt ott üzleti tevékenység. A Heves megyed Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat nyomtat­ványraktárnak használja. Az Alkotmány utca tZ. szám alatt valaha a ^fodráss Írisz borbélyüzlete működött. Még 1963-ban, a nyár utógán bezárták a helyiséget és ideig­lenesen a Dobó térre költöztet­ték a fodrászokat. A régi üz­lethelyiség — nemegyszer tár­va-nyitva —- sokáig üresen állt. Valamikor a múlt nyár végén, rende hozták a kőmű­vesek. De bizony azóta is sú­lyos vaspánttal van lecsukva a * bolthelyiség. Ügy látszik, nincs szükségük rá a fodrászok­nak? ... Bizonyára akadna pedig gaz­dája, aki nem csupán névlege­sen birtokolná a boltot!..: Sugár István Georges Besson nagylelkű ajándéka Egy idős francia kommu­nista házaspár, Georges és Adele Besson valóban királyi nagylelkűséggel ajándékozta meg hazáját, Franciaországot. Csodálatos képgyűjteményü­ket, amelyben Bonnard, Marquet, Signac, Renoir és más nagy mesterek képei ta­lálhatók, különböző állami múzeumok kapják. A gyűjte­mény jelentős része január végéig a párizsi Louvre-ban tekinthető meg. Sajnos a ki­állítás megnyitóján az idős műkritikus, George Besson nem vehetett részt, minthogy felesége aznap reggel elhunyt. A besson-gyűjtemény érté­két több mint egymilliárd ré­gi frankra becsülik. „Ez is bizonyítja, — mondotta Bes­son —, hogy kis eszközökkel is lehet nagyszerű gyűjte­ményre szert tenni.” Gyűjte­ményének két gyönyörű Bon­nard képét például néhány- száz frankért vásárolta, s ta­valy egy angol műkereskedő 250* millió régi frankot kínált értük. „Ezen a pénzen Rolls Roycot tarthatna sofőrrel....” — mondotta Bessonnek, aki így válaszolt: „Nem tudnék mit kezdeni vele.” mtpMsfá- 3 1965. január 13, szesáa 50 milliót vitt el az aszály. 300 brigádban 30 ezer szövetkezeti tag vett részt a versenyben, közöttük 36 brigádban 600 em­ber a szocialista címért küzdött. Ennyi lenne nagy 'másokban a mezőgazdaságban üyó ez - cialista versenymozgatem műit évi mérlege. Miből jött össze a 25 millió? Pál Irén mesr Nagy Katalin tamaőrsi lányok százezer forin­tos megtakarításából, amelyet az itatásos borjúneveiésbem el­érteik. a 36 tagú tiszanánai szo­cialista brigád holdanként 20 mázsával több cukorrépa-ter­méséből, a vísznekiek, a fü­zesabonyiak az atkáriak meg a többiek eredményeiből. Az is lehet, hogy egyik-másik helyen csak néhány kilóval, vagy sze­rény egy-két mázsával volt ma­gasabb a termés, vagy jelenték­telennek látszó megtakarítást értek el az állattenyésztésben, mégis ezek az yeredmények cso­korba kötve milliókra rúgtak. A magasabb terméseredmé­nyek. ea mázsákban és hektók­ban kifejezhető sikerek azon­ban egy magukban még nem je­lentenek szocialista életformát. A mi törvényeink szerint aki többet és jobban dolgozik, töb­bet is keres, így a személyes anyagi érdekeltség természetes és nyilvánvaló. De változott és változik-e a falusi élet? A gondolkodás, a tudat? Milyen mércével mérik falun maaapsag az embert? Mély, lényeget érintő kérdések ezek, amelyek folyton változó és formálódó bonyolult életvi­szonyaink miatt nem fejezhe­tők ki mértékegységben, száza­lékban sem. Az említett tanács­kozás azonban ebben a vonat­kozásban is hozott újakat. A Vili. KONGRESSZUS HATÁROZATA; „Ápolni és segíteni kell a dolgozók munkaversenyét, a szociális­ul munka új, nagyszerű for­májának, a szocialista brl- gádmazgalomnak fejlődését”. A múlt esztendő utolsó nap­jaiban rendeztek meg a ter­melőszövetkezeti - szocialista brigádvezetők értekezletét. Fiatal lányok, a legkülönbözőbb korú asszonyok és férfiak hall­gatták végig a beszámolót, szó­laltak fel. Az utóbbi hónapok legérdekesebb plénuma volt ez a tanácskozás. Mindenekelőtt megerősített ebben a hitben, hogy a falvakban folyó szo­cialista munikaverseny és egy­általán a szocialista brigád- mozgalom nem valami fülénél fogva előrángatott valami, ha­nem olyan eleven erő, amely ma már mind. erőteljesebb ha­tást gyakorol a falusi életre. A másik, ami meglepő volt, az az őszinte, bátor hang, amely a felszólalók mondanivalóit jel­lemezte. A hozzászólásokról csak any- nyit. hogy idő hiányában azo­kat mérsékelni kellett és a ti- zenegynéhány hozzászóló közül mindössze három beszélt papír­ról. Akár Pálinkás Jánosné »ba­sán asszony, akár Havanyecz Mária 18 éves gyöngyöshalászi brigádvezető-lány felszólalását hallgattam, vagy a 71 esztendős Nagy Jánost Rózsaszen tmár- tanboä, arra kellett gondolnom: ezek az emberek sokak nevé­ben beszélnek. Százak és ezrek nevében, akik élik a falu küz­delmekkel teli, egyre szépülő életét, jól ismerik saját gond­jaikat és sikereiket. Tavaly a megyében 25 millió pluszt hozott a munkaverseny. U] hallások a falun Utóhangok egy tanácskozáshoz Tél van még, de máris a ta­vaszra készülnek a gazdaság lovászai, s az edzésre befogott csikókkal a tavaszi körzeti ver­senyekre, bemutatókra készü- . lödnek. Kitartó és kemény munkával a jövőben még in- ‘ kább öi ibíteni akarják az egész világ előtt a nagyállási csikótelep jó hírnevét. A területi statisztikai zseb- könyv adatai szerint Her vés megye ipari üzemeiben 33 ezer ember dolgozott. Ebből a hatvani járás területén 8800 fő, a megye ipari munkásai­nak mintegy 27 százaléka. Az egri járásban az összes foglal­koztatottaknak 32.5, a hatvani járásban 33,5 százaléka az iparban do'gozik. Tehát a hatvani járás megyénk legjob­ban iparosított része. Szükség van-e jól képzett szakmunkásokra, az általános iskolai végzettségnél nagyobb műveltséggel rendelkező fiatal munkásokra? Az igenlő válasz a hatvani járásban a leghatá­rozottabb. A Mátraaljai Szén­bányászati Tröszt, az egyre erőteljesebben fejlődő külszíni szénbányászat, a lőrinci hőerő­mű, a két cukor- és konzerv­gyár több millió forintos gép­parkja egyre több szakembert igényel. Van-e utánpótlás és hogyan biztosították a következő évekre? Megyei, sőt országos tapasztalat, hogy nem a szakr emberek W számában van hi­ány, sokkal inkább a minő­séggel van baj. Nagy erőfeszítéseket tesz­nek, hogy a különböző üzemi tanfolyamokon képezzenek szakembereket. Minden elis­merést megérdemelnek azok, akik a nehéz mindennapi mun­ka mellett a tanulásra vállal­koznak. De a munkások és az oktatók együttes erőfeszítése is zátonyra fut. vagy nem hoz kielégítő eredményt, mert hiá­nyoznak az alapismeretek. Az elektrolakatosi, a nehézgépke­zelői, vaoy a mezőgazdasági gépszerelői vizsga és majd a tényleges napi munka alapos matematikai, fizikai, szakrajz- és egyéb isme reteket követel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom