Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
'S. Tarnaleíeszi értelmiségiek DÉLELŐTT TÍZ ÓRA. A falu éli megszokott, mindennapos életét. A házak némán sütkéreznek a téli napsütésben, a hegyek oldalán vakítóan csillog az olvadozó hóréteg. A cukrászdában a kiszolgálónő az újonnan érkezett lemezeket hallgatja, a kisvendéglőben egy toprongyos, néma cigány- gyerek fújja nagy élvezettel a cigarettafüstöt. A tanácsházán a végrehajtó bizottság titkára valami ügyet tárgyal, az iskolából alig hallható monoton zaj szűrődik ki. Ballagok a jégtől, hótól síkos úton az orvosi rendelő felé. A formás, szép házon ott a felírás: Dr. Húszak Ferenc körorvos. Amíg a kerten át megyek be az épületbe, ismét azon gondolkozom, hogy a falu értelmisége hogyan él, mi fűzi őket ehhez a 2200 lelkes, nem valami túl fejlett kis községhez. megtalálják-e távol a várostól számításukat, megvannak-e a kellő kulturális feltételek s az esetleges anyagi ösztönző erőn kívül van-e valami más is, ami itt tartja őket. A hatvannégy éves orvos éppen rendel. A betegnek kiírja a receptet, aztán beszélgetni kezdünk. Idestova 28 éve gyógyítja a falu lakosait. Felesége is segít neki a munkában. Jó ideig városban éltek, aztán kerültek Tárnál eleszre. Kezdetben sokáig lakásgondokkal küzköd- tek, 1948-ban költöztek a modem orvosi lakásba. — AZ EMBER MEGSZOKJA, megszereti a falusi életet, minden hátrányával, bajával együtt —- mondja az idős orvos. Pedig nem könnyű egy ilyen kis községben. Láthatja, ilyenkor télen alig lehet az utcákon járni, olyan síkosak, gondozatlanok. Pedig hányszor szóltam már a tanácson, hogy csináljanak valamit. Aztán az emberekkel is baj van. Sokat isznak. A kisvendéglőben is mondtam, hogy ne adjanak ki semmit a részegeknek. Eddig falra hányt borsó volt Volt egy tervem is: csináljanak egy szép sétányt a patakparton. Ez sem sikerült. Azt hiszem, a közösségi szemlélettel van baj. Mindenki magának éL Szeretem ezt a falut, s jó lenne, ha egy kicsit gyorsabban fejlődne. — Vannak gondjaink. Tizennyolcán vagyunk nevelők, jó néhányan közülünk képesítés nélküliek. Sokan tanulnak, nehezen tudjuk megoldani a helyettesítéseket. — Hogyan élnek a faluban? ... Van cukrászda, kisvendéglő, nemrégen művelődési ház épült. Csak a kultűrotthon- ban egyelőre más berendezés nincs, mint székek. Nem valami barátságos. Az iskola képesítés nélküli nevelői közül néhány fiatal lány. HOGYAN TÁLALTAK MEG a számításukat itt a községben, hova járnak szórakozni? Hágen Margit válaszol a kérdésekre. Elmondja, hogy többen albérletben laknak. Olyan helyiségekben, ahol fűteni sem lehet. Fizetése kevés, ruházkodásra alig jut belőle. Szórakozásra pedig semmi. A mozin kívül különben sincs egyéb szórakozási lehetőség a községben. Aztán arról beszélgetünk, hogy az egyedülálló nevelőnek elég unalmas az élete. Egy-egy könyvön, a rádión, televízión kívül más nincs. Pedig ezeken kívül más is kellene. Néha szívesen elmennének a cukrászdába is, meginni egy feketét, de nem mernek, mert a falu szájára veszi őkét. S talán, ha önálló lakásuk lenne, szívesebben maradnának örökre a faluban. Így azonban otthontalannak érzik magukat. Hétfőn este került sor az egri Gárdonyi Géza Színházban az Országos Filharmónia rendezésében az idei hangversenysorozat első bérleti hangversenyére. A műsoron Smetana: „Az eladott menyasszony” című vígoperájánák nyitánya, Dávid Brácsaversenye és Dvorzsálk Üj világ szimfóniája (e-moll) szerepelt. Smetana tiszta derűje, a népiromantikus felfogásból született hősök lelkivilágát vetítő muzsikája hangulatosan vezette be az estét. „Az eladott menyasszony” a falusi élet idilljét álmodó, naiv, gyermekkori hangulatokat idéző vígopera, amelyben a szerelmesek mókás és megmosolyogtató praktikák, vénastszo- nyos cselszövések árán és azok leküzdésével lesznek egymásé. A nyitány derűs, gazdag dallamáradása és a zeneköltő virtuozitása a dallamok kezelésében neon maradt hatás nélkül. Dávid Gyula Brácsaversanye egészen más világba vitt. hiszen keletkezésének időpontja — 1951 — csaknem egy századdal későbbi Smetana alkotásánál. A Brácsaverseny nemcsak hazánkban, külföldön is sikert aratott már, s ezt — véleményünk szerint — a forró lírát Szimeth Tihamémé elmondja, hogy amikor ő a faluba került, még semmi sem volt egy ütött-kopott vegyesbolton kívül. Ma viszont más a helyzet. S ha az ember felületesen szemléli a dolgot, akkor nem nagyon veszi észre, hogy a fejlődő falu mindennapos élete mögött problémák húzódnak meg. A falu még elmarad a város mögött, nem tud olyan életet nyújtani. S az értelmiségiek nagyon is érthetően sok mindent hiányolnak a falu életében. Elsősorban a kulturált szórakozást. Igaz, hogy a hivatás, a munka szeretete sok mindenért kárpótolja az embert, de nem mindenért. Ezért ió lenne, ha a falusi vezetők egy kicsit többet törődnének az értelmiségiek személyes gondjaival, problémáival, s segítenének megoldani azo- kst MÄR CSAK AZÉRT IS, hogy a falut ne életük egy kellemetlen szakaszának, hanem igazi otthonnak tekintenék. Kaposi Levente árasztó II. tételének köszönheti. Ebben a tételben Dávid megszabadulni látszik a zseniális mester. Bartók Béla hatásától és érzelmei szabadon szárnyalnak. Lukács Pál brácsajátéka letisztult művészi felfogásról tanúskodott A művész átéléssel interpretálta az alkotó gazdag érzelemvilágát. Biztos és köny- nyed technikája tisztán bontotta ki a legszebb dallamrészeket. A hangverseny fényét, ragyogását Dvorzsák Üj világ szimfóniája adta. Azt mondják, a zene akkor igazán művészet, ha a harmóniákon, túl gondolatokat ébreszt, az élmény megrendít és felemelő hatásán túl igazolja is jobbik énünket. Dvorzsák zenéje ez a muzsika. Ahogyan ezek a széles ívű, majd aprózó, makacs dallamok áradnak és pörögnék, lehetetlen nem gondolni a cseh zeneóriás sorsára. A kicsiny közép-európai nép fia évekre kikerült az új világba, az akkor harsogó fejlődésben lévő Amerikába. Megismerkedett egy fiatal földrész fiatal, forrásban levő népével, az indián és néger dallamokkal. A rázúduló benyomások hatása alatt komponált, Besenyőtelektől Poroszlóig szürke egyhangúságban nyúlik a betonút. Ezen a környéken szerte a széles határban szép számmal találhatóik termelőszövetkezeti és állami gazdasági tanyák, épületeik, magánlakóházak. Az itt élő emberek jó része most is mint tanyasi ember végzi itt munkáját, éli életét. Tanyavilág ez, de valahogyan mégis más mint a múlt tanyavilága volt. A villanyáram, a vasút és műút, a szaporodó járműveik egyre inkább összeköti őket a nagyvilággal. Tepélypusztán villany ég minden lakóházban, s az állami gazdaság üzemegységének központjában minden este népes közönség üli körül a televíziós készüléket. Havonta egyszer ellátogat hozzájuk a művelődési autó, filmet vetít, és könyveket, olvasnivalót kölcsönöz a lakosságnak. Néhány kilométerre Tepély- pusztától újabb tanyasi kulturögzített egy új életérzést, az új világ megismerésének hol borongós. hol dinamikus kottafejeit. S amikor ezt a hatalmas, fejlődő világot megörökítette zenéjében, elfogta a honvágy semmi mással össze nem téveszthető himndkus lobogása: a kis nép nagy fia a nagy világban is sajátságosán zárt világ, ahol eltéphetetlen szálak kötik a lelket és az embert a hazához, a tájhoz, a közösséghez, amelyben az élet és az alkotás fogalmai fészkelnek. Úgy éreztük, hogy Dvorzsák szimfóniáját Németh Gyula karmester a személyes vallomástétel mérlegével és átélésével vezényelte. A nagyrészt fiatal erőket tömörítő együttest a szimfónia negyedik tételénél magasra tudta emelni. Indulatos kavargás, ideget ajzó nyugtalanság és amerikai élmények ellentéteiből adódó, a honvágy. S itt Németh Gyula a nagy hagyományokkal rendelkező szimfonikusok szintjére hozta együttesét A közönség lelkesen tapsolta Németh Gyulát és a zenekart az Űj világ szimfónia után. A zenetörténeti bevezetőket dr. Szekeres K&lmán mondta eL (farkas) rális központ található, Kétút- köz. Viszonylag kis létszámú ez a település, mégis kicsinyben minden megtalálható itt, ami a kulturált életkörülményekhez szükséges. Szeretnek tanulni és művelődni az itt élő embereik, amelyet bizonyít, hogy a telep 131 lakója közül 22 felnőtt végzi a dolgozok iskolájának tanfolyamát. Dr. Komlódy Gyuláné, a telep tanító nénije, annak idején szinte személy szerint meglátogatott minden felnőttet és kérte: jöjjenek, tanuljanak tovább. Szép számmal hallgattak a,hívó szóra, s azóta a kis iskolahelyiségben minden délután és este folyik a felnőttek oktatása, készülnek a vizsgára. — Igen nehéz dolog itt a felnőttekkel foglalkozni — mondja dr. Komlódyné, — mert más időpontban tudnak jönni a traktorosok, más időpontban a telepről eljáró munkások, a késő esti órákban érnek rá a fejősök. s így szinte órarend nélkül. délutántól egiészen a késő esti órákig, szinte minden emberrel külön-külön foglalkozva folyik az oktatás. Szinte hihetetlen, milyen áldozatokat képesek hozni ezek a tanyasi emberek a továbbtanulásért. Habóczlcy István traktoros egész napi fárasztó szántás után veszi kezébe a könyvet. Többen közülük a távolabbi tanyákról, istállókból járnak be Kétútközre. ki 'gyalog, ki lóháton. Oláh János a csikótelepről. Sárközi Ferenc Tepélyről, Hajdú György Egerf arm ősről jár ide tanulni a kis tanyai iskolába. s nem egy esetben a késő esti órákban gyálogszerrel térnék haza lakásukra. Jó példát mutatnak a továbbtanulásban az üzemegység vezető beosztásban levő dolgozói is. Itt tanul Varga István ez üzemegység párttitkára, Riczkő József szakszervezeti bizalmi, Domoszlai István KISZ-titkár, Szabó István fővadász. Idősebb fejjel sem szégyellik a tanulást; példa erre Cs. Kovács János, akit már csak három év választ el a nyugdíjtól, de ő mégis egyik legszorgalmasabb tanulója a tanfolyamnak. — Ha másért nem, de már csak azért is megéri a fáradságot — mondja —. hogy legalább az unokáimnak segíthessek egy kicsit a tanulásban. Szabó László üzemvezető szarvasmarha-tenyésztési tan- folyamot szervezett Kétútközön az állatgondozók számára, s ezt is 21 dolgozó látogatja. Az idénymunkásokkal együtt közel 100 olvasója van a telep könyv, tárának. A kisüzemi könyvtár állományát Poroszlóról és Füzesabonyból állandóan új könyvekkel frissítik fel, s különösen így, télidőben, sokat olvasnak az emberek. A munkásszállás lakói szinte hiúsági kérdést csinálnak már abból, hogy vajon melyikük olvas több könyvet a téli hónapokban. Harangi László brigádvezető a könyvtár és az olvasómozgalom legfőbb támasza. Nemcsak a kölcsönzésben jár élen. hanem a telep minden lakóját, idénymunkását beszervezte már az olvasók táborába. A telep lakói a művelődés és szórakozás kötetlenebb formáit is örömest igénybe veszik. Egészen a késő esti órákig eleven és mozgalmas az élet a kis tanyaközpontban. Künn hideg szél süvít és a sötét éjszaka uralkodik, de a kis iskolából, s a kastély ablakaiból messzire világítanak a kultúra fényei. Császár István Rossz kooperáció ~ Lukács Pál is a li-szimfonikusck hangversenye az egri Gárdonyi Géza Szíaházhsa 5,— De ne felejtsük el, uraim, hogy nincs minden remény veszve. Mert ugyebár van egy angol—amerikai koncepció is... Magyarország régi tradícióit éppen az angolok, a másik tradícióhű nép nem hagyhatja veszni ... Nálunk még királyságra is van kilátás. Ez eldöntött kérdési Ottó tudja, mit csinál...” De a társaság már sohasem fogja megtudni, mit. tud Ottó és mit csinál, mert ebben a pillanatban egész közeiről félelmetes, mély dörrenés hallatszik és egy másodperc múlva üres a hall. Azután a dörrenések közelebb jönnek és a pince úgy táncol, mint valami különös, vasgerendákkal megtámasztott tetejű mentőcsónak a viharos tengeren. Csend van: csak a gyerekek sírnak fel és az anyák húzzák magukhoz őket, mintha a törékeny test védelmet adhatna a nehéz bombák és az aknák ellen. A villany pislog, azután kialszik. S ebben a a beadó csendben tisztán hallatszik a sohasem hall, min, nvrerfi ía ahol az aszfalt megolvad a bér csapódó bombák farróságától, ahol a keletről jött páncélosok hernyótalpainak csörgése már át-áthallatszik egy-egy csendesebb negyedóra hang- fátylain, itt most megkeserednek a szájban az üvöltő jelszavak. És Mihalkovics mester, aki a hallban állva — mint any- nyiszor, most is stratégiai leckét ad — a ^szerkesztő urat” néma derültséggel hallgatóknak, ma először tesz célzást airra, hogy a hadiszerencse forgandó és hogy a legerősebb hadsereget is megverhetik, mint például Napóleoni. Balia Ödön és Baktai Ferenc riportregénye 14. Tűz van? És a morgó Homoródy doktor szobáról szobára jár, átmegy az „asszonyok pincéjébe”. Na, mire várnak — ordít rá az asszonyokra, mint ha csak egy sebészeti osztály ápolónőit egrecíroztatná — sebesültek véreznek és maguk nem érnek rá? — Mivelünk ki törődik? — Pattan fel egy asszony a sarokban, a gyéréire mellől. Mo- kány, barna kis asszony, a doktor még sose látta, talán valamelyik rommá vált szomszéd házból került ide, ebbe a Ids külön Bábelbe. Ezek itt kímélnek? — Mi akkor is emberek vagyunk, kérem — néz rá az orvos és egy pillanatig tartja csak rajta a szemét éles, szúró téliintettel — a fiatalasszony nagy sóhajjal felkel, megigazítja a takarót a kisgyereken és indul. . Németeket kötözni. „Verbindungplatz im Hotel Hungária...” 4 MPUJSÍG IMS. január 13* szerda Az akna újra rákezdi a maga pokoli szimfóniáját. Sebesültek, sebesültek... mennyi sebesült.. már Mária is ápol, hátrakötötte a haját, kötöz és hőmérőz, szeme elgyötörtem nézi a szörnyű roncsolásokat, egy-egy törött csont, vérző férfifej láttán elsápad — aztán megint odakuporodik melléjük, vizet ad és próbál vigasztaló szavakat mondani. Pedig egy szót sem ért a nyelvükön. Az a szoros gyűrű, amelyet a közeledő front a Belváros köré font, ezen a hajnalon még szorosabbra szűkült össze és a gyűrűbe szorult utolsó Vehrmacht- és SS-egységek, a Luftwaffe sárgaparoiis légvédelmi géppuskásai és az acélkék egyenruhás Flak-tűzéiek nekikeseredetten szórták a tüzet az egyre sűrűbb rajokban érkező, darázsként dongó és a bombák apró mennyköveit vető szovjet csatagépékre. A Corso mozi előtt mély, ugató üvöltéssel döngölt egy Tigristank ágyúja, a mozi tetején kétcsövű légvédelmi gépágyú hosszú visszhangú sorozatai csatlakoznák az őrült hangzavarhoz, Magyar honvédségi egységről itt már nem lehet beszélni. Néhol feltűnik egy-egy karaalafiOGb teatonaruhM g£r fiakat terelgető nyilas — még mindig valami utolsó csapásról beszélnek, de már önmaguk sem hiszik. Könnyű Szálasimák valahol a Kőszeg környéki bunkerban — de itt, ahol a „kitartás” életbe kerül; szókimondó Homoródy dók«* hangja: — Persze, mert muszáj voll nagyfiúnak lenniök akkor is. amikor már a torkukon volt a kés. Mert ezek még a parlamentereket is lelőtték, mert ebeknek semmi se szent. A végen meg mi következünk ... Ä mi utolsó csepp vérünkig Adják ide azt a rumot! Mély, hörgő zúgás. Még itt. az óvóhelyen is hallatszik. A! repülőgépek teljesen leresz- ked^e. mély támadásban bombázzák a légvédelmi üteget, a szűk j belvárosi utcákba húzódott , vaskeresztes tankokat. Valami rögtönzött henzinrak- tár kaphatott bombát, harsogó, zengő dörrenéssel repül a levegőbe. Most fordulhatnak a rajok, ínért vékonyul, magasodik á gépek motorhangja, aztán újítja, még közelebbről orgonái, rivítóan és mennydörögve. j Péter (Marika kese után nyúlt a sötétben. A kéz uifjai ernyedten, a rémülettől szinte bénultam próbálják visszaadni a bátorító szorítást. V Ez mi volt? Alulról nem kaphat bombát az épület! És mégis, mihtha a pince betonfenekét löikte volna meg valami acélkcdapács, rettenetes, sújtó erővel. Azután idegekig ható, mélységes, reccsenő roppanás és nyomában nehéz sorozatú zuhanások. Az egész pince veszettül táncoL — Ezt mi kaptuk — mondja egy hűvös hang a sötétben. Tanyasi divatok Művelődési autó és televízió — £ elnőttek az iskolapadban
