Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

A szervezettség lenini elv

Cikk a Pravdában

A Pravda keddi számában V. Sztyepanov cikket írt „A szervezettség lenini elv” címmel. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a tömegek akkor intézik jól az ügyeltet, ha jól megszervezik és hozzáértéssel irányítják őket. Mind a kettő a kommunista párt feladata. Amellett, hogy a szocialista demokráciát és a dolgozók kezdeményező erejét fejleszti, az ideológiai nevelést szorgalmazza a párt nagy jelentőséget tulajdonít a szerv ezettség fokozásának a párt-, az állami- és a társadalmi munka minden ágazatában.

A cikkíró emlékeztet a munkásosztály egységéről a szervezettségéről szóló ismert lenini tételekre és rámutat arra, hogy „a munkásosztály vasfegyelme és szervezettsége segített a szovjet népnek legyőzni az osztályellenséget, megteremteni hatalmas gazdaságát, felépíteni a szocializmust és megvédeni ennek vívmányait”.

Ilyen igazolatlan átszervezés történt 1962-ben, amikor a pártszervezeteket az úgynevezett termelési elv alapján átalakították. Az 1964. novemberi plenum a párt szervezeti szabályzatának megfelelően hatálytalanította ezt az átszervezést.

Sztyenpanov rámutat arra, hogy ezt az átszervezést megelőzően a pártbizottságok munkájában sok pozitív tapasztalat halmozódott fel. Ezeket fenn kell tartani, tovább kell fejleszteni és mindazt, ami belőlük hasznos, maradéktalanul fel kell használni.

Befejezésül a cikkíró határozott harcot sürget a pártmun- kában meggyökeresedett hibák ellen. Ezek: nagyszámú határozatok hozatala, eredménytelen ülésezgetés, a tárgyszerű, érdemi munkának általános elmefuttatásokkal, admimisztrál- gatással, parancsolgatással való helyettesítése.

Péter János, az UNESCO épületében.

1 k i 1 í - : ‘

sikeréért

2 XÍPWj

Részletek a jugoszláviai bányaszerencsétlenségről

Mint ismeretes, súiyos szerencsétlenség történt Jugoszláviában a Kraijevo környéki szénbányában. A tragédiát valószínűleg az okozta, hogy felrobbant egy kompresszor, és a légnyomásitól beomlott a bánya egyik föld alatti járata. Ezen a szakaszon 16 bányász és szerelő dolgozott, közülük csak kettőnek sikerült a felszínre jutnia.

A mentőosztagok riasztása után azonnal megkezdték a betemetett szakasz tisztítását, de a munka igen lassan halad. A mentők tevékenységét ugyanis megnehezíti, hogy a szerencsétlenség színhelyéről füst és mérgező gázfelhő tör elő.

UsJnJrr & meatocgagafok tsSr

jai szinte emberfeletti munkát végeztek, munkájuk hétfő éjfélig nem járt eredménnyek A gomolygó füst- és gázfelhőben csak nagyon nehezen haladnak előre, és a munkát többször félbe kellett szakíta- ni. A késő éjszakai órákban a mentőosztag két tagja a füsttől és a mérges gáztól eszméletlenül esett össze. Az orvosoknak csak nagy nehézségek árán sikerült őket magukhoz téríteni. A mentőcsapat eddig 250 métert tudott megtenni. A szerencsétlenség színhelyétől azonban még mind'g száz méteres távolság választja el őket.

A tragikus szerencsétlenséget, mint ismeretes, csak két bányász élte túl. Egyikük a következőképpen mondotta el

a szerencsétlenség részletéit: „vasárnap délután 14.00 óra tájban társammal együtt a ba- j nyába ereszkedtünk, hogy hcz-1 zálássunk az egyik vágat falainak megerősítéséhez. Verünk jött még 14 bányász is, akik tőlünk távolabb, légsűrítővel fejtették a szenet. A légsűrítő zaját 19.00 óráig hallotta«.. 19.00 órakor a légsűrítő hirtelen leállt, és társaink munkahelyének irányából sűrű füst- felhő tört felénk. ' Néhány perccel később a járat lángba borult és a falak omlani kezdtek. Nekünk egy mellékjáraton át sikerült nagy nehézségek árán a felszínre jutni. A szerencsétlenség idején nem hallottuk, hogy társaink segítségért kiáltottak volna.’*

IMS. január 13, szerű»

— A kommunista társadalom legfontosabb jellemvonása a magasfokú szervezettség — állapítja meg a továbbiakban Sztyepanov, kifejti, hogy a burzsoá ideológusok és reformátorok hiába próbáltak a kapitalizmusnak szervezetit jelleget adni. A mai kapitalizmusban is kibékíthetetlen ellentétek állítják szembe egymással az embert és a tósadal- mat.

Az SZKP, amely soraiban majdnem tizenkét millió tagot és tagjelöltet számlál, az egész szovjet nép pártja lett — hangsúlyozta ezután Sztyepanov. A párt tevékenységének jellemző vonása az újra val<5 törekvés, az örökké eleven alkotószellem, az állandó keresés. A párttól idegen a hivalkodás bármiféle megnyilvánulása, a handabandázás, az elsietett kapkodás, az alaptalan átállításokra, átszervezésekre irányuló beteges törekvés.

Francia lapok Péter János látogatásáról és Franciaország kelet felé érdeklődő külpolitikájáról

Tabouis asszony a Paris Jour- ban rámutat, Franciaország bármely NATO-országnál kedvezőbb helyzetben van ahhoz, hogy megnyissa az utat Kelet felé. A Nyugat csak örülhet, — írja —, hogy Franciaország egyre több ég fontosabb megállapodást köt a szocialista országokkal.

Az „atlanti” irányzatú Auro- re, amely első oldalán közli a magyar külügyminiszter fényképét, aggódik Franciaországnak a keleti országokkal erősödő kapcsolatai miatt Azzal vádolja De Gaulle-t, hogy „a kommunizmusra teszi tétjét” és ezzel nagy kockázatot vállal. A Combat pozitívan értékeli a francia külpolitika megnövekedett érdeklődését a szocialista országok iránt, de rámutat: Franciaország vonzóerejének a

■ szocialista országokra határt l szab a francia—nyugatnémet

szövetség. A lap hangsúlyozza,

■ az új kapcsolatok további ala■ kulása nagymértékben attól

> függ, hogyan szövődnek majd a

> jövőben Párizs és Bonn együtt- * működésének szálai.

Péter János külügyminiszter i és Couve de Murville francia

■ külügyminiszter megbeszélései megkezdődtek.

jelentős kapcsolatai lesznek valamennyi szocialista országtál — írja a Paris Presse. Ez teljesen új helyzet, nagy lehetőségeket ígér a jövőben, amennyiben megfelel a kölcsönös reális közeledési készségnek. A lap kitér Péter János látogatására és rámutat, a népi demokratikus országok viszonylatában különösen fontos a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése.

Franciaország és a szocialista országok kapcsolatainak alakulása változatlanul a francia sajtó érdeklődésének előterében áll. A szovjet rádióval és televízióval kötött egyezményt, a magyar és a román külügyminiszter párizsi látogatását, a francia—román kulturális

egyezmény megkötését élénken kommentálják a lapok.

Franciaországnak rövidesen

i

Több mint kétezer ügyfél naponta — hétszázezer károsult, 971 millió forint kártérítés egy éy alatt

— as Állami Biztosító sajtótájékoztatója

tés tanúskodik. Az életbiztosítás ugyancra«. jelentősen fejlődött. Az Á. B. megalakulásakor 1949-ben, meg csal: 177 millió forint volt, most pedig már 11 milliárd forint a mintegy 2 millió dolgozó életbiztosítási összege.

intézet munkája. Tavaly — az előző évihez képest — csaknem 100 millió forinttal többet, ösz- szesen 971 millió forintot fizetett ki 700 000 károsultnak. Vagyis naponta több mint kétezer ügy jelet kártalanítottak az A. B. jiókjai, kirendeltségei. Ebből az összegből 526 millió forint a termelőszövetkezeteknek jutott. Vidéken a legtöbb kárt a múlt évben is a jég okozta. Márciustól, szokatlanul későig, októberig 1456 község határát 2731 alkalommal érte jégverés, amely 346 000 kataszt- rális holdon pusztított.

Eddig mintegv másfélmillió- an kötöttek különféle vagyonbiztosítást. Ezek alapján épületek, lakások helyreállitásához, elpusztult értékek pótlásához egy év alatt 300 000 esetben 160 millió forintnyi segííséget adott a biztosító. A kötelező gépjármű-biztosítások alánján 600 va- donstúi Wartburg árának megfelelő összeget kaptak a gépjármű tulajdonosok.

Az önkéntes gépi ármű-biztosítás — a casco — száma tavaly két és félszeresére növekedett, ennek ellenére alig 15 000 kocsitulajdonos rendelkezik vele Pedis eev év alatt — a statisztika szerint — minden második rasoó biztosításra fizettek kártérítést.

Az utas balesetbiztosítás hasznáról a kétezer esetre 5d- S millió forint kártéeíAz Állami Biztosító kedden : a Magyar Sajtó Házában tar- - tóttá hagyományos évi sajtótájékoztatóját Fehér Sándor ve- . zérigazgató bevezetőben elmondotta, hogy a lakosság életkörülményeinek a javulása, pénzbevételeinek a növekedése kedvezően hatott a biztosítás fejlődésére. Egy év alatt mintegy negyedmillióval növekedett a biztosítottak tábora. A lakosság házának, lakásának, háztáji gazdaságának, gépjármüvének védelmére 140 000 új biztosítást kötött, 110 000 új ügyfél pedig az élet- és balesetbiztosítást vette igénybe. Jelenleg 3,5 millió különféle biztosítást tart nyilván az intézet. Majdnem minden termelőszövetkezetnek van összevont vagyonbiztosítása, amely 1,2 millió szövetkezeti tag közös tulajdonát védi. Körülbelül 80 000 gépkocsi és 600 000 motorkerékpár szavatossági biztosítását intézi az A. B. További tízmillióra tehető azoknak a biztosításoknak a száma, amelyeket a lakosság alkalomszerűen vesz igénybe.

A biztosítottak számának növekedésével megszaporodott az

A

z 1964. évi népgazdasági

terv 46 milliárd forintot irányzott elő beruházásokra, amelyet összességében kismértékben túlteljesítettünk. A programot évközben változtatni kellett, mert az építőipar kapacitáshiánya, valamint' kooperációs hibák nehezítették annak részletes megvalósítását. A költségtúllépések összege az 1963. évi szült körül mozog. A befejezetlen beruházások elsősorban a lakásr építkezések és az értékhatár alatti beruházások köréből származnak, de kedvezőtlen a helyzet a termelőszövetkezetek beruházásainál is. Számottevő talajjavítási, ültetvénytelepítési beruházás maradt el, mert több helyen hosszabb ideig maradt a termés a földeken a emiaft a munkálatokat nem kezdhették meg. A mezőgazdasági épületberuházások sem alakultak kielégítően. Egyrészt mert az építőiparnak nem jutott elég ereje a mezőgazda- sági beruházásokra, másrészt termelőszövetkezeti építőbrigádok — a mezei munkál: torlódása következtében — hosszú hónapokig a betakarítással foglalatoskodtak.

Lényeges javulás a határidők betartásában csak akkor várható, ha tökéletesebbé válik a beruházási programok megvalósítóinak koordinációja. Egyegy beruházás több tucatnyi intézmény, vállalat és gyár hibátlan együttműködését követeli meg. Nélkülözhetetlenül szükséges a munka pontos ütemezése: ki, mikor, mit tegyen. Ha csak egyetlen vállalat, vagy iparág megbontja ezt az összhangot, nyomban felborul a program.

A különféle tervező intézetek, pénzügyi szervek, és kivitelező vállalatok jó összhangjának azonban fontos feltételei vannak. Mindenekelőtt anyagi eszközeink, tervezői, és kivitelezői kapacitásunk koncentrációjára van szükség. A koncentráltság, vagy dekon- centráltság ügye a népgazdasági beruházási tervek összeállításakor és a terv alapján juttatott eszközök tárca szintű lebontásakor dől el. Az igények érthetően — általában a lehetőségek előtt járnak. A tervek összeállítóinak és az eszközöket szétosztó tárcáknak elsősorban a lehetőségeket kell számba venniük, és nem szabad engedniük, az egyébként többnyire jogos — de az adott időszakban teljesíthetetlen — igények kényszerítő nyomásának. Ha a lehetőségekhez mérten túlzott igényeket nem faragják le az eszközök szétosztása előtt, az élet — pl. a kivitelezés adott kapacitása —, úgyis reális keretek közé szorítja azokat. Csakhogy akkorra már a „túlfeszített” program szervezetlenséget, kapkodást szülhet a kivitelező apparátusban. Ez pedig az anyagi erő szétforgácsolódásá- hoz és további nehézségekhez vezet.

A

z értékhatár alatti (5 millió forintnál kevesebb) beruházások helyzete és tapasztalata mutatja ezt legszemléletesebben. Ezeknek összegszerű aránya tavaly

megközelítette a teljes beruházások negyven százalékát. Közismert dolog, hogy az értékhatár alatti beruházások megvalósítási időnormája egy év, amelyet csak úgy lehetséges betartani, ha az illetékes ' főhatóságok á megvalósítás egy évén belül a beruházók rendelkezésére bocsátják a programban előírt eszközöket. Az erők szétforgácsoltsága miatt 1964-ben. a szükséges ösz- szegnek átlagosan csak a felét biztosították a programkészítésre kötelezett értékhatár alatti beruházásokra. A kötelező egy év helyett tehát központilag, tárcaszinten „megtervezték” a kétéves megvalósulást. Ez az eszközök további szétaprózását idézte elő. Az áthúzódott beruházások befejezésére ugyanis a tárgyév keretéből kellett eszközöket juttatni, s ugyanakkor az új igények, új beruházások megkezdését sürgették, amelyekre a megkurtított összegekből nem juthatott annyi, hogy azokat határidőre befejezzék. A telvén felüli igények akadályozták az értékhatár feletti nagy beruházások megvalósítását is.

Ahhoz tehát, hogy hatékonyabbá váljanak beruházásaink; először is: kevesebb beruházást tervezünk a következő időszakra, hogy se anyagi erőink, sem a kivitelezők kapacitása ne forgácsolódjék szét. Ehhez természetesen szükséges még az egyes beruházások pontosabb, teljesebb, és reálisabb megtervezése is. A második ötéves terv kezdetéig a beruházási programokra általában az alultervezés volt a jellemző. Kevesebb pénzt kértek a beruházók, mondván: „csak elkezdhessük a munkát, befejezetlenül úgy sem hagyják a felettes pénzügyi szervek”. Manapság inkább túlterveznek, egyrészt mert úgymond úgyis lefaragnak a kért összegből; másrészt mert 1963 végén megjelent egy rendelet, amelynek ’ al3pjün~ a beruházót és a tervezőt jutalmazni lehet, ha a tervezettnél olcsóbban és hamarább készíti el a beruházást. (Eddig majd 10 millió forintot ki is fizettek ezen a rímen.)

A

z anyagi ösztönzés célja ebben az esetben teljesen nyilvánvaló. De ha a költségek és a kivitelezési idő tervezésekor kicsit „vastagabban” fog a ceruza — akkor tüstént könnyebb takarékoskodni. Igaz, nincs kizárva a jóhiszemű tévedés lehetősége sem. Az OTH Beruházási Irodája pl. 1964-ben kénytelen volt a hódmezővásárhelyi Egészségügyi Porcelángyár költségelőirányzatát felére, a Székesfehérvári Könnyűfémmű 2,3 milliárdos beruházási előirányzatát pedig 1,6 milli- árdra csökkenteni, mert az iroda szakemberei úgy találták: az eredeti beruházási célok, lényegesen kevesebb befektetéssel is megvalósíthatók Mindebből az következik, hogy a beruházók terveinek pontatlansága is gátolhatja az anyagi erők koncentrálását. Hiszen ha valahova többet adok — másnak nem jut elég; ha pedig valahol menetközben derül ki, hogy kevés a pénz — a többletet megint csak elő kell teremteni valahonnan: tehát Így is, úgy is felbonn a beruházási program költségeinek ütemezése.

Ebből a felsorolásból azonban nem maradhatnak ki a gépgyártók sem. A beruházási programok hatékony, gyors végrehajtása rajtuk is múlik. A berendezések szállítói, gyár- / tói elég gyakran nem igazítják munkájukat a beruházási programokhoz. A gépek és berendezések nagy részét év végén száüítják, nem törődve azzal, hogy azokra esetleg már év közben szükség van. Ezzel késleltetik a beruházásai: üzembe lépését. Kárt okozhatnak persze az ún. „előreszállí* tásokkal” is. A gépek ilyen-. kor gyakran a szabadban állnak „egészségtelen” körülmények között, s múlik már a garanciális idő is.

A második ötéves terv

n utolsó esztendejének beruházási programja sok tekintetben igyekszik már hasznosítani a korábbi évek tapasztalatait. Az újonnan induló beruházások arányát a teljes programon belül lényegesen csökkentik. így 1965. végére egy- harmoddal lesz kevesebb az értékhatáron felüli nagyobb beruházások száma. Mindez komoly lépés az apyagi erők és a kivitelezési kapacitás központosítása felé. így lélegzetvétel- héz jut az építőipar és a beruházók is jobban felkészülhetnek, pontosabb programokat készíthetnek a jövőt tekintve. A teljes beruházási összegből 22 milliárdot fordítottunk az értékhatáron aluli beruházásokra. Igyekezve kissé emelni az úgynevezett „C” csoportú beruházások arányát, tehát azokért, amelyek bár „limit alattiak”, mégis központilag irányítottak. A beruházási tervben szereplő 45 milliárdon kívül felújításokra 20 milliárdot költ- hetünk ebben az évben. Az erők koncentrációját az is elősegíti. hogy á MTriíszferfSnácS 1965-re zárolta az intézmények, vállalatok saját kezelésben ’. • vő különféle fejlesztési alapjait! Tehát a vállalatok saját kisebb beruházásai nem vonhatják el például a munkaer , vagy a tervezési kapacitást e.z országos feladatoktól.

1965 január elsejével érvér •*

’ be léptek a kivitelezések k —

. tartam-normái. Ezek a no mák az anyagi eszközök és kivitelezési kapacitás központosításának elősegítésére sz • lettek. 1965-ben a Beruház, si Bank ezek alapján folyósíthat ; majd a hiteleket s ellenőrzi -s ütemszerű, tehát hatékony fi használást. Továbbá: az építőiparban úgynevezett koncén*

■ ráltsági mutatókat dolgozni, : ki. Ha valamelyik kivitele vállalatnál, bál-melyik műnk helyén a koncentráltsági szint alá csökken a teljesítmény, al •

■ tor új munkát nem kezdh«

1 Ez a koncentráltsági szint íz időtartam-normák alapján ütemezett munka értékét >1 függ, tehát vállalatonként és beruházásonként más és más. Jó elgondolásnak látszik ez, hiszen így pontosan megálla■ pitható a kivitelezés melyik

■ szakaszában csökken a munka , üteme, s azonnal megtalálják.

IQ^LITmár a koncentrálj? UJJ ciQ jegyében indult. A második ötéves terv célkitűzései így is teljesülnek, hiszen az első esztendőkben a tervezettnél jelentősen több volt a beruházás és ha az idei költségelőirányzat az 1964-ik évinél nem is nagyobb, minő- : ségben, tartalmában értéke- i sebb. Elsősorban a kevésbé j gazdaságos éj a lassú megtérü- I léssel járó beruházásoktól áll• tak el és a programba főként : az árualapot közvetlenül érin- ; tő, valamint a külkereskedelmi l mérlegre kedvező hatással le- i vő beruházásokat vették be. S . mivel az 1965-ös globális be• ruházási terv az eddigieknél . hamarabb készült el, több ide■ jüi: marad a beruházóknak a

• felkészülésre és . nagyobb goo- , dot fordíthatnak feladataik tö| ké’.etes megszervezésére, a programváltoztatások elvégzé- sére, a koordinálásra, a beru- házások ütemességének meggyorsítására — hiszen _ végső

k soron ezek jelen til: a beruhá- 1 zási programok sikeres teljebí■ tésénelc előfeltételeit.

íf j. Gerencsér Feraaa

v