Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Cihh-eahk r Tegnapéi Siti jegyzetünk Nemrég kemény, szigorú felhívás jelent meg lapunk­ban az elszaporodott és fa­lánk mezei pockokhoz: „Ne egyétek meg a termelőszö­vetkezetek jövőjét!” S most a hevesröcsögi Rakéta-al­váz Gyártó Üzemben me­rült fel ehhez hasonló kér­dés: megegyük-e a cipötal- pdt? A cipőtalp — jóllehet ál­lati eredetű termék — nem élvezeti cikk, mint a fekete­kávé, a paszuly, vagy a burgonyakolompér. A cipő­talpból készülnek a cipő­talpak. Elfogyasztásuk nemcsak az egészségre ár­talmas, de az egész népgaz­daságra nézve is. Nem aka­runk bocskorban járni! Mert a cipötálpfogyasztás előbb-utóbb a bogskorhoz vezetne, s nemcsak ma­gunk, de a felnövő, a maj­dan születő nemzedékek is hasonló sorsra jutnának. Ez megbocsáthatatlan bűn vol­na részünkről. A cipőtalp nem arra ren­deltetett, hogy elpocsékolva megegyük! Ezt vegye tudo­másul mindenki. ________________________) Mi -pari ripoTfunk A szocialista brigád talpon marad... Mindenki szereti a kék szemű huligánt — Üzenet a börtönbe Bankett az „Aranykapcában” — Ott leszünk! Ármin nevét csupa nagybetű­vel Írták be a brigádnapló lapjaira! Ha letölti 7 évi sza­badságvesztését, amit a bíróság különböző bűncselekmények­ért szabott ki fejére, tárt ka­rokkal várják majd régi szak- társai. Azt üzeni neki a bör­tönbe — V2 emelet 3/B cella — tartson ki, mert bankettot rendeznek tiszteletére. A ban­kettre, amelyet az „Aranykap­ca” feher termében tartanak, meghívták a szerkesztőség minden dolgozóját. Történelmi ebéd, halaknak LEÜLTEM a karosszék támlájára. Elpirultam, mikor kopogtatás nélkül egy apró kutya lépett a szobába és nyü­szített. Valaki cukorspárgával farkára kötötte a Consul tás­kaírógépet. Mindjárt tudam, hogy az a valaki az én fiam, — Apu, mi az a feudalizmus? — kérdezte és felkapasz­kodott a térdemre. — Azt értem, hogy dal. „Leesett a pap az ágyról, twiszt...” — No, no — köh intettem feddőn. — A könyveimet bab­ráltad? — Ä, tücsköt szedtünk. És ott mondta egy fiú: annyi most a tücsök, mint bolhacsípés a feudalizmusban! — AHA! — bólintottam. — Figyelj hát. A feudalizmus a kapitalista, tőkés termeűésd módot megelőző szakasz az emberi történelemben. Erre a korszakra a jobbágyoknak a íöldesurak által való kizsákmányolása volt a legjellemzőbb. Érted? A grófoknak, báróknak és a különböző hűbéruraknak nagy latifundiuma volt! — És mit csináltak azzal a latáfuval? — Hát csak elterpeszkedtek rajtuk és ne adj isten, hogy megmozdultak volna. — És miért nem mozdultak meg? — ... Mert féltek minden megmozdulástól! — És a jobbágyok? — Nem tűrték, hogy a vérüket kiszívják a hűbérurak... — ... meg a bolhák! — Pontosan! Megmozdultak, hogy megöljenek minden vérszopót. Félreverték a harangokat és felgyújtottak maguk körül mindent. Az egész társadalmat, az egész feudalizmust! így vetődött fény arra, hogy az ember és a társadalom között milyen fontos dialektikus eUenmomdások feszülnék. Egy barackot nyomtam a fiam fejére: — No, szórd bele a tücsköket az akváriumba szépen, hadd legyen a halacskáiénak történelmi ebédjük! ÜGY TETT, ahogy mondtam. Láttam rajta, mennyire büszke az ő mindentudó édesapjára. Ez ő gazdasági rippentyünk: Mózsi a íéeszben Két hete sincs, hogy riporte­ri légyottom volt a hevesverői vak kántorral és máris megest esek feltarisznváztam maga­mat: hírt adni Kis Béni Má­zsáról, a tarnócai bojtárról, ki­nek, vagy húsz éve még én vertem palatáblával fejibe az lx9-efc Azán meg a téeszbe is én agitáltam őtet. — Lépj bele, Móasá fiam! — mondtam. — Amit ott adnak — így 5 *— kés nélkül is megeheted! — Ügy-ügy, Mózsá, de nem hal a vízbe, akinek fel keli akadni!! És az akasztófán se nehéz, csak szokatlan ... —■ No, mán a tanétó úrnak is jól kihúzták a dugóját, any-, nyit’ letykel. Vitatkozott még Mózsi, de aztán mégiscsak belelépett. A meztelen, kopár pusztasá­gon bükkök integetnek meg katáng. A bokrok sűrűjében, hová nem jut el a lélekha­rang szava, csak ülünk ketten Mózsival, s nagyokat hallga­tunk a nekiborotválkozott idő­ben. —Tudja, mennyi bárkát őrzök? Ezerötszázötvenkettőt! — Akkor írta Gárdonyi az Egri csillagokat. — Lehet, de én még csak a Kasiopeiát láttam a gunyhó- bóL Szól a lélekharang és megy le a nap. Ügy, mint gyermek­koromban. Csömböllékes vén ürü ájta- toskodik térdemhez, ő a lottó- árus remete. Azt hiszem, az éjszaka há­rom fiókát költött az albáni szürke gerle. Egy furcsa hang­ra felkapom a fejein: Ikarus 55-ös dudaszavát vélem halla­ni a pusztán. De nem, csak egy csigamarna tülköl a csont- házában, nehogy a kanyarban elkarambolozza porontyait. Nagy itt a szűzi csend. És van jutúró, meg gomolya. — No, Mózsi fiam, mondd meg: panaszoké mán a kutya szájába a tojás? — A körte nem szilva! Lassan szedel őzkődöin, mert csak erre voltam kíváncsi. Termelőszövetkezeteink fej­lődnék. A páncélszekrény és vidéke X. számú hír, lapzártakor: „Nárittyenben, egy régi bér­ház alagsorában, 'befalazott páncélszekrényre akadtak egy derék tatarozó kőműves-bri­gád kiszesei. Nem tudják, mi van a szekrényben. Forrasztó­pákával próbálják felnyitni, mert a hivatalos kasszafúró is tehetetlen.. 2. szám, tudósítás: „Forrasztópákával az acél­monstrum ellen. Régi ház, sokablakos, tegnap óta ez ke­rült a nárittyeni közvélemény homlokterébe. Eddig senki sem tudott a szuterén falában rejtezkedő páncélszekrényről, de hála a KXSZ-fíataloli helytállásának, most már mindenki tud. Olyanok is tudnak róla, akiknek nem ké­ne tudni Többen Attila ko­porsójára esküsznek. Lehet a páncélszekrényben valami! A forrasztópákával átlyuggatott acélpakundekli mögött látsza­nak a kincsek..." 3. szám, gyorshír: „A nárittyeni páncélszek­rénybe eddig már 983 kon­zervnyitó törött bele. Valaki­nek a foga is beletörik ebbe az egészbe.” Egy leggyorsabb hír: „A páncélszekrényben fel­tételezett kincsekről kiderült, hogy nem is kincsek. Egyelőre ihatatlanná váltak a nárittye­ni közkutak, pánik tört ki a borkóstolókban. Emberéletben és egyebekben nincs kár, de ebből még nagy veszedelem származhat. Tőrök áfium, né­met maszlag! Vörös és fekete! Meztelen diplomata! A legesleggyorsabb hírek: „A Magyar Tudományo» Akadémia, az UNESCO, az In­terpool és a pácsrászi önkén* tes Tűzoltószervezet megvizs­gálta: milyen hatással vannak a nárittyeni páncélszekrények a nyasszaföldi hőforrásokra! Utána szép ünnepély volt és elénekelték közösen a „Cifra szűröm a tanúja, hányszor voltál a vállamra borulva” kezdetű ismert néger spriritn- álét...” Nagyriport: Üjra az egész. Az a fő, hogy ne feledjük azt, ami a fő! 4% 3porlinlo?:á t A Népújság kérdezget a hozzáértő válaszolgat Az év vége alkalmából felkeresett bennünket Patvar Ti­hamér, aki nagyon szereti és ezért nem ért a sporthoz. Kérdéseimre a következőket válaszolta: KÉRDÉS: Véleménye szerint, hol van Eger? VÁLASZ; Ahol az Egri Dózsa székhelye van. KÉRDÉS: Melyik a vüág legjobb vízilabda-csapata? VÄLASZ: Az Egri Dózsa. KÉRDÉS: Melyik a világ legjobb labdarúgó-együt­tese? VÄLASZ: Az Egri Dózsa. KÉRDÉS: Melyik a világ legjobb kézilabda-csapa­ta? VÁLASZ: Az Egri Dózsa. KÉRDÉS: Véleménye szerint, melyik a legjobi birkózógárda a világon? VÄLASZ: Az Egri Dózsa. KÉRDÉS: Különben, hogy van? VÄLASZ: Az Egri Dózsa. Hogyan verjük a gyereket? M3MOP/!l/Wom*£ Kisiklon élet (Tálka) n és % A neves olasz filmrendező J 'és filmíró, Fellini neve sokak< fülében ismerősen cseng. Bizo-J nyara és kétségtelenül azért,, mert kitűnően óit bonyolítani.í Egy laikus néző a. filmvetí-? tés után kijelentette: „Az ola-< szos 8 és % helyett magyaro-A sabb címet adtam volna a film- \ rek. „Háromnegyed kilenc.” f Ebben érződik a realizmus.” r Kérdés, hogy melyik „há­romnegyed kilenc?” Délelőtti, • vagy esti?! A művészet ennyit meghatározatlan időtlenséget ^ mégsem bír el. Q Tél van, szombat este. Tele van hóval, meg hideg­gel a falu. Macskák kóri- cálnak a nádi tarlón. Fél óra múlva itt a május. 0 Linka, a parókia tündére megkönnyezve dalol és be­nyújtja a válókeresetet. 0 s Egy kisfiú a tornácon tú­rós kukoricagancát villáz. — Anyám, szeme van « gancának! — Szúrd ki, fiam, szúrd fej... B Kétszeres kiváló dolgozó búslakodik m/igában, A tél, a falu, a hideg, a gancás kisfiú, a búslaJcodó sztahanovista, meg Linka — mind félárú jegyet váltanak az Arlberg-expresszre. A vonat, akár az élet, kisiklik velük. Hja, hiszen én akar­tam. Ragaszkodtam a t. Vágyakozás szerelemre (Versíke a Frigid poémák ciklusból) A költő minden áldott reggel kedvenc kis presszójába nyit be megmosott lábakkal és leikkel kurta kis Urai vizitre. Ügy érzi; szinte fiatal ma* más halandónál több a tnersze. Mint precíz kőműves a falba úgy épít rímeket a versbe. A sarokban lófarok fityeg. „Hümm! Cuki nő! Gödrös az álla . ..” 8 az extázistól» mint a brikett feketén garjadz a szakálla. Elébe csúszhatna féítérden,1 de nyelve béna, vágya torzó, Kimet lopott már — csókot még nem, mert lírikus csak «■» és nem vadorzó. Szemez, beojt, akár egy kertész. (Mellesleg így tovább nem bírja!) 8 mert potenciája üzemkész, amit tenne: versben — megírja. A vita, hogy verjük-e, vagy >sem a gyereket, már régen el­adóit. Naná, hogy verjük. Az »acél is úgy edződik, meg min­iden. De, hogyan? Helytelen az »a tudománytalan és amtipe- í dagógus-pszichi átér álláspont, i hogy csak a fejét, hogy meg ne »sántuljon. A fej kemény dolog, >s megfájdulhat az ember keze ttőle! A gyereket ott keli verni, Jahol a nadrág szakad, egyszór- svai a se ... szóval, semmikóp- £pen sem a fejét Aprókat és t szaporán kell ütni, hogy órez­?ze az a büdös kölyök, hogy »még elbírunk vele. Ha a férj > beszól, át kell adni, folytassa Jő, ha az asszony szól bele, meg »lehet azt is verni, hadd lássa a £ gyerek, az apa az úr a háznál, Is minden család támasza, talp- rköve a tiszta erkölcs, és így to- jvább... <.. és így tovább kell verni, fámig bírjuk. Ha kifáradtunk, >ne adjuk fel a reményt, majd 5követ még el gazemberséget. IHa visszaüt, akkjor sürgősen ? hagyjuk abba. Már eredmé- jnyeeebb, mint mi. Es rosszul neveltük a gyermeket Csüg- gedésre ekkor sincs ok, még az újságok is írhatnak rólunk. Meg is érdemeljük! Hs-hi... hírek — Keczán Flórián, újdon­sült Trabant-tulajdonos, mát­rai túrája után így dicseke. dett: „annyi volt a gépjármű, hogy lépten-nyomon beléjük ütköztem.. ” Őrizetbe vették. — Néprajzkutatók tanulmá­nyozták modem kibernetikai gépekkel Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című ver­sét. Az ismert, népszerű vers­ben felfedezték a — nyomtatás­ban megjelent — legrégibb „bu- ék” kívánságot: „Ördög búj­jék az uradba ...” stb. Az egészet felképelte: Greskovits László Aki bírta, írta: Pataky Dezső csak kékre mázolta a szemét. Most azonban másról van szó! Ha magkondul az 1000-ik bú­várharang, el kell dönteni: ki­zárják-e Ballagó Ármint, vagy nem?! — Igaz, hogy tönkretette a bakdarut, de egyszer sem ké­sett az üzemből! — mondta Pendeli szaki. — Igaz, hogy mindig selej- tet gyártott, de akármit bíztak rá, elvállalta. — 19 éves létére elvégezte a szabás-varrás tanfolyamot, ha­ladó fokon! — Sosem panaszkodott az üzemi konyha ételeire. Mint szocialista brigádtag. példamu­tatóan többször repetát kért! — Érző gyerek az Ármin. Amikor az api át agyonütötte, mindjárt intézkedett, hogy édesanyját felvegyék a szoci­ális otthonba... Minek is folytatni! Nemes, egyedülállói, ritka humanista cselekedet fül- és szemtanúja lehetett az újságíró: Ballagó Az echos, te- nyérnyi ' SZ'^C a merő csönd. ként minden |f/J y|| gép fülrepesz- fffl/JMt főén zúgott, MmílJM mint a túrázó íií I !■ ! '"AH repülőmotorok. Persze, mindent megért az ember, mert itt dolgozik a híres búvárharangkészítő szo­cialista brigád. — Mi újság, emberek, ml új­ság? — Meló! Meló! Meló! Természetesen ezt úgy kell érteni: szocialista meló. Hogy szocialista, azt a vak is láthat­ja. ugyanis a brigádnak csak a fele dolgozik, azok is poroltó­val, mert a többiek keze alatt állandóan ég a munka. Szelíd­kék szemű mind. Múltkoriban új ember jelentkezett közéjük, persze, nem vették fel, mert gyen. Ítélethirdetés: „Szőke Anna Iza- bella — volt süketnéma — 67 éves bejárónőt a bíróság 300 forint pénz^ bírsággal sújtotta. A pénzbüntetést megfizetnie nem kell, mert ügye kegyelem alá esik . ..” A vén szipirtyó! Csak egy haj­szál választotta el a halálos ítélet* tol. Ezt nevezem mázlistának! A bíróság asztalán vaskos alcta- tssomó: 650 oldalas peranyag. Gyil­kosságok, rablások, betörések, sik­kasztás, csalás, nemi erőszak és egyéb súlyos bűncselekmények bi­zonyítékai. Az ítélet nem lehet más, csak — halál. — Mándai Alfrédné, sértett, mond­ja el, mi történt a Sósav utca 9/b, 17-ik emelet 35. számú lakásában, 1964. október 29-én,, este fél ll-kor? — Kérem, a bejárónő megijedt égy szürke egértől és sikított. Te-< leíonáltam mentőkért, mert elvesz-< tette az eszméletét meg a nyugdíj-« jogosultságát. Jött a rendőrség ésc kiráncigálta'a férjemet a fürdő-« kádból, hogy bandita. - < Tehát a vén bejárónő a bűnös!?« Mindegy, csak halálos ítélet le-' Írósííjfi krónika r Álkulcsos bandita a bíróság előtt Süketnéma bejárónő a koronatanú A baleset következtében Buteürn Benő, a jármű vezetője könnyebb, míg a roller pótutasa, BanczáK Flóriánná 34 éves férjezett, háztar­tásbeli, ugyancsak helybeli lakos, fi napon túl gyógyuló tércLficamot szenvedett. A társadalmi tulajdon­ban, mintegy 24.30 forintos kár ke­letkezett A szabálytalanul közleke­dő gyalogos szenvedte a legna­gyobb sérülést: őt ugyanis életve­szélyes állapotban szállították a helybeli kórházba. (Megérdeimetttjel — A szerk.) A hatóság a s*abá3.yta1#mul közle. kedő gyalogos ellen, míg But&ka Benő háztartásbeli a férje, Van- czák Flórián pedig a felesége ellesi indított eljárási. A nyomozás és a családi perpat­var folyamatban van. A sarokról jelentjük Tegnap, 1964. december 31-é* megdöbbentő közlekedési baleset történt Egerben, a Széchenyi és a Sándor utca sarkán. Ügy estefelé pontosán fél öt és háromnegyed kilenc között Luczerka Tivadar 42 éves nőtlen középpályái lakos a sa­ját tulajdonát képező 43 és feles számú Tisza gyártmányú, duplatal­pú, goys-orvarrott lábbelijében kö­zepes alkoholbefo-lyásoltság hatása alatt a járdáról szabálytalanul Le­lépve elgázolta az úttest meneti rán- ti jobb oldalán Felnémet irányába szabályoson közlekedő, a Felsőne- m ügy ártó Üzemi Vállalat tulajdonát képező AC 74—93 forgalmi rend­számú, Merc&pán gyártmányú, két­üléses rollerját, amelyet Btrtel'ka Benő, 32 éves, nős, főellenőr, hely­beli lakos alkoholos befolyásoltság nélkül vezetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom