Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-05 / 3. szám

I > Eredmények és tervek a Nyugatbükki Aliami Erdőgazdaságnál — AZ ERDŐGAZDASÁG mimikája rendkívül szerteága­zó. A fakitermelésen és az er­dőnevelésen kívül még sok ágazatban fejtünk ki gyümöl­csöző munkát. A fontosabbak­ra kitérek, elöjáróban azonban szeretném megemlíteni, hogy gazdaságunk termelő tevé­kenysége évente százmillió fo­rint termelési értékben reali­zálódik. , Az elmúlt gazdasági év dol­gozóinkat nagy erőpróba elé állította már a feszített pénz­ügyi tervek miatt is. Tervein­ket ennek ellenére — a vasút­üzem kivételével — teljesíteni tudtuk, bár a korábbi évek nagy összegű eredményjavu­lásait nem értük el. Mindent összevetve — ha nem is nagy összegű, de eredményjavulás­sal zártunk, terven felül mint­egy negyvenezer forintot hoz­tunk a népgazdaságnak. Gazdaságunk évente átlago­san százezer köbméter fát ter­mel ki, ezen túlmenően ezer hektárnyi területen végzünk erdőfelújítást, erdőtelepítést és fásítást. A gazdaság rendszere­sen végez építkezéseket, beru­házásokat, különböző felújítá­sokat és ezekre évente 6—8 milliót költ. Csemete és magtermelési ágazatunk feladata, hogy a jövő erdőállományához, vala­mint a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok fásításá­hoz szükséges ültetési anyagot biztosítsa. Ennek a feladatunk­nak eleget is tettünk. NAGY JELENTŐSÉGŰEK segédüzemeink munkája, igya gépállomás, a vasút- és fogat- üzem. Fő feladatunk, hogy a termelő egységeket állandó és üzembiztos gépi felszerelé­sekkel és jó fogatokkal lássák el. Különösen nagy jelentősége van a gépállomásnak, mivel az erdőgazdasági munkák legna­gyobb része ma már számos műveletnél teljesen, vagy rész­ben gépesített. Rég a múlté már a hagyományos baltával való termelés, mivel a fakiter­melés rendkívül nehéz, az em­berek fizikumát maximálisan igénybe vevő munkát már tel­jesen gépesítettük. A termelést 28, a legkorszerűbb Contra Sthil motorfűrésszel végzik dolgozóink. Évi átlagban a szállításoknál 20—22 teher­gépkocsit foglalkoztatunk 54 százalékos igen kiváló kapa­citás-kihasználással. A közelí­téseknél traktorokat, korszerű munkagépeket alkalmazunk. Szeretnék említést tenni a fr gyártmány termelésünk hely­zetéről is. Gazdaságunknak ez az ágazata eredményesen dol­gozik. Hivatása, hogy a íű rész­es lemezipari vonatkozásban már fel nem dolgozható, gya­korlatilag jó minőségű tűzifá­ból értékes, fontos népgazda­sági szükségletet képező ter­mékeket állítson elő. Gondo­lok itt elsősorban a bányaszél- deszkára, bányabéléspallóra, parkettfrízre és a szőlőkarók­ra. Üzemünkben mintegy 14— 16 ezer köbméter fát dolgo­zunk fel kész fagyártmánnyá. Érdekességként említem, hogy gazdaságunk 1964-ben mintegy 35 ezer folyóméter karácsony­fával állt a lakosság rendel­kezésére. Gazdasági ágazatunk közé tartozik a pisztrángtenyésztés. Évente egy-másfél millió iva­dékot keltetünk és az igények­nek megfelelően nem kevés mértékben járulunk hozzá az ország pisztrángos vizeinek be­népesítéséhez. EREDMÉNYEINK mellett szólni kívánok azokról a ténye­zőkről is, amelyek károsan hat­nak, vagy hatottak gazdálkodá­sunkra. Elsőként említeném a múlt nyári aszályt, amely kü­lönösein az erdőművelési ágaza­toknál okozott károkat és közel kétmillió eredménykiesést oko­zott. A másik probléma néhány iparvidéken levő erdészetünk gyenge munkaerő-ellátottsága. Ilyenek Ózd, Arló és részben Cserépfalu. Ezeken a helyeken munkaerő-átcsoportosítással próbáltunk megoldást találni. Ilyen gondok miatt még szep­temberben is kellett fakiterme­lést folytatni, amely viszont megnehezítette a gépek évi nagyjavítását, nem is szólva a pluszköltségekről. Mindent összevetve: az el­múlt gazdasági évet a terv fe­szi tetisége és egyéb problémák ellenére jól zártuk, termelési és pénzügyi terveinket teljesí­tettük. Ezért dolgozóinkat di­cséret, elismerés illeti, de kö- szönetünket fejezzük ki azon vállalatok dolgozóinak is, ame­lyek munkájukkal közvetlenül is segítették terveink megvaló­sítását. így a hármas és négyes számú AKÖV, valamint a MÁV-állomások dolgozóinak. Nem lenne teljes a mérleg, ha nem szólnék azokról a hi­bákról és nehézségekről, ame­lyeket mi magunk követtünk el és amelyek szintén akadá­lyozták az eredményesebb munkát. Ide tartoznak; a hi­bás szervezés, a helytelen in­tézkedések, az jtt-ott megmu­tatkozó hanyagság és a felü­letesség. Előfordul, hogy egyes munkairányítók nem készíte­nek kellően átgondolt, szaksze­rű műszaki intézkedési terve­ket. Nem dolgozzák ki precí­zen egyes műveleteknél a ter­melési eljárásokat. Nem han­golják össze ésszerűen a terme­lés és faanyagmozgatás mun­kafolyamatait stb. Előfordul, hogy elavult, gazdaságtalan termelési eljárásokat alkalmaz­nak csak azért, mert az meg­szokott és kevesebb szervező munkát igényel. Iít-ott hiány­zik az ellenőrzés is. Olyan ese­tek is előfordultak, hogy a tár­sadalmi tulajdont képező anya­gi eszközökkel nem bántak kel­lő gonddal, magyarul pazarol­tak. Néhány helyen a vezetők még mindig nem lennek fel kellő erényei a fegyelmezetle­nekkel szemben, elnézik, eltű­rik az annyi bajt, szerencsét­lenséget okozó italozást. Eredményeink ismeretében, de még inkább az új év gazda­sági célkitűzéseinek, feladata­inknak tudatában azon fárado­zunk, hogy megszűnjenek a fe­gyelmezetlenségek, rendszere­sebbé váljon az ellenőrzés. Ez­úttal is kérem dolgozóinkat, lu­ki a maga területén végezzen lelkiismeretes, odaadó munkát, használja ki, alkalmazza a kor­szerű módszereket és eljáráso­kat, mert esnie így tudjuk tel­jesíteni az új esztendőben is terveinket. MEGEMLÍTENÉM, hogy az anyagi ösztönzés módszereit úgy választottuk meg, hogy azok tényleg a jól dolgozókat juttassák nagyobb jövedelem­hez Az erdészeik egy forint prémiumot kapnak minden ki- hósztolt köbméter ipari fáért, a fatermelő munkások pedig minden köbméter terven felüli iparfa után 10 forint prémiu­mot kapnak. Reméljük, e mód­szerek is hozzásegítenek majd termelési eredményeink javu­lásához. Adanikó József, a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság igazgatója 1 megbízatást tettek kövessék A z év első munkanapján új naptár került az író­asztalokra és a műhelyek falá­ra. Sok helyen szokás, hogy a fontos elintézendőket nyomban feljegyzik az új naptárba. Azt mondják, hogy „az ember feje nem káptalan”. Ez igaz is, és a naptár feljegyzéseit figyel­meztetőnek szánják, hogy me­lyik nap, mit kell elintézni. Re­méljük, az Egyesült Izzó, az egercsehi bánya és a Finomsze- relvénygyár naptáraiban akad még hely, s az itt következen- dőket alkalmasnál: vélik, színes ceruzával feljegyezni. Pintér Béla, az Egyesült Izzó 2-es alapszervezet vezetőség- választó taggyűlésén felállt és javasolta, hogy az új pártveze­tőség személyesen keresse fel azoknak az öntödéknek a pArt- szervezete.it, amelyek öntvényt szállítanak a gyöngyösi gyár­nak. Tűrhetetlenül magas az öntvények selejtje, nagyon sok kár származik ebből. Magya­rázzák meg az öntödéknek, hogy a gyöngyösi új gyártmá­nyokhoz pórusmentes, tömör öntvény kell. A megrendelő és a szállító vállalat pártszerveze­te értsen előbb szót, aztán együtt beszéljenek az öntödék műszaki vezetőivel és munká­saival. Lehet jobb öntvényt gyárta­ni? Igen, lehet. De ennek első feltétele: az öntödék pontosam tudják, hogy a gyöngyösi gyár­ban milyen anyagra van szük­ség. Mindezt az igazgató, vagy a főmérnök levélben is megír­hatná. a szállítási szerződésben is kiköthetik. A műszaki-gaz­dasági vezetők is tegyék meg, ami kötelességük. De a hivata­los írás nem pótolhatja az élő szó meggyőző erejét, az üze­mek pártszervezeteinek élvtár- sias együttműködését. A tech­nológiai utasítás pontos betar­tása, a minőségi követelmé­nyek teljesítése az öntöde min­den dolgozójának munkaköri kötelessége. De legyen pártfel­adat, lelkiismeretbelí köteles­ség is. Es a megbízatást tettek kövessék, ezt várja a gyöngyö­si gyár párttagsága. A z egercsehi bánya dolgo­zói számtalan esetben bizonyí­tották, hogy a feladatok végre­hajtásában rájuk mindig lehet számítani — olvastuk a hi­vatali pártszervezet jegyző­könyvében. A vezetőség- választó taggyűlésen a felszó­lalók hozzátették, hogy a műszaki-gazdasági vezetők, és a igazgató és a főmérnök is, a munka jobb megszervezésére határozottabb intézkedéseket tegyen. Főleg a vasárnapi kar­bantartásokat ellenőrizzék szi­gorúbban. A jövőben ne for­duljon elő, hogy rövidre szab­ják a sodronykötelet, aztán hétfőn jó pár órai késéssel kezdjék a termelést. Ami a gé­pek karbantartásából, a gépek és a szalagok átszereléséből va­sárnap elvégezhető azt teljesít­sék is. A gépüzem vezetősége és a pártszervezet is követelje ezt. Ne tűrjék, hogy a vasár­napra kiadott munkát hétfőre halasszák. A részmunkákban az ellen­őrzésben a párt- és a gazdasági vezetők közül kinek mi a fel­adata? Mit, mikorra, kell elvé­gezni? Ügy véljük, hasznos^len- ne, ha az új naptárba fejegyez­nék. A Finomszenelvénygyár 26-os üzemében Gál Ráfo.el brigád- vezető, a 35-ös üzemben Bálint Zsigmond lakatos arra kérte a pártszervezet új vezetőségét, foglalkozzanak a szocialista brigádok munkájával. Sem az igazgató, sem a műszaki veze­tők, de a pártbizottság tagjai se várják meg, amíg a gondok, bajok összegyűlnek, hanem lá­togassák meg munka közben a brigádokat. A munkapadoknál, a gépek mellett hamar szót ér­tenek. Itt mondják el a veze­tők, hogy mit kérnek az üzem­től és a brigádtól, adjanak út­mutatást, hogy mit kellene újí­tani és mire ügyeljenek a mun­kások, hogy javuljon a minő­ség. Saját munkahelyén a dolgo­zó jobban el tudja mondani, vagy meg tudja mutatni, hogy mi akadályozza a nagyobb eredmények elérését, hol, mi­ijen vár segítséget a vezetők­től. A helyszíni beszélgetést és főleg az azonnali intézkedést nem pótolhatja semmi előre meghirdetett és bármilyen jól szervezett értekezlet. IYI egyénk három üzeméből három javslatot idé­zünk. Mindegyik megtalálható a vezetőség választó taggyűlé­sek jegyzőkönyvében. A javas­latokat elfogadták, helyesnek találták. De ezek — mint a többi taggyűlés kezdeményezé­sei se — ne maradjanak csak papíron. A taggyűlés, a párt­tagok megbízást adtak az újonnan megválasztott vezető­ségnek, ‘ hogy a javaslatokat valósítsük meg. Tisztségükkel a megbízatást is vállalták. Most már a teljesítésein a sor. Vegyék elő, tanulmányozzák a taggyűlések jegyzőkönyvét. Szükséges, hogy a feladatok sorrendiségét megállapítsák, mérjék fel a rendelkezésre álló erőt és az összes körülmények reális mérlegelése után álla­pítsák meg a felelősöket és a határidőket. Az új naptárra, vagy intézkedési tervben rög­zítik a feladatokat? Az mind­egy. Csak szem előtt legyen. Ne mulasszák el az ellenőr­zést és a pártszervezetek Ide­jében gondoskodjanak a meg­bízatások teljesítéséről. Dr. Fazekas László Miért unatkoznak az andornaktályai fiatalok? avagy Miért van zárva az új kultúrotthon? Késett a vonat. A sínek mellett egy csoport fiatal fá­zósan verte össze a bokáját. A várakozás hosszú perceiben azon vitatkoztak, hogy miért nincs szórakozási lehetőség Andornaktályaik Diákok vol­tak a vitatkozók, s bár tartott szerre akar felfogni. Kapkod, túl nagyot markol és aztán szétpattan, mint a túlfeszített öreg háló. Húszegynéhány esz­tendejéhez mérten elég sokat tud, feje azonban olyan, mint az új lakás: már benne vannak a bútorok, de még semmi sincs a helyén. Mindig valamilyen nagy dologra készül, de ha az elsőre nem sikerül, beleun, másba kezd. Amikor először keresett, se­gítettem jó tanáccsal. Amikor másodszor jött. éppen értekez­letre indultam. Mondtam neki. majd holnap. De másnapra el­feledtem. Két órát várt rám. Aztán nem jött többet. Én vagyok a hibás? Én is csak ember vagya!:. Elfoglalt, túlterhelt, feledékeny... So­vány bizonyítók, párttagsági könyvvel a zsebemben. A másik fiatal, Pásztori, ta­lán ha egy évvel idősebb nála. Vele különös módon ismerked­tem meg mindjárt megérkezé­sének délutánján. Hazafelé in­dultam, s ott találtam őt is az autóbuszra várakozóknál. Ma­gányosan. Az őszi tájat néze­gette. Megálltam mögötte, s fi­gyeltem egy ideig. Nem vett észre. Csak később szóltam: — Gyönyörködi]: a mi vidékünk­ben? Az autóbuszban, a városig, sokat beszélgettünk. Éreztem, szavának súlya van. Figyelme­sen hallgat, a feje jól vág. S mindez az elkövetkező hetek­ben bebizonyosodott. Munká­jával nem sietett sohasem, de mégis időre elvégezte a dol­gát. S az a szívós törekvés volt észlelhető nála, hogy min­dent kerek formába öntsön, és tartósan elraktározzon az agyában. Ez a vonása nagyon tetszett nekem. Erőt láttam benne, bár az első pillanatra jelentéktelen, szürke ember­nek látszott a szememben —, jhiTidon olyan rajta, mint a többi emberen. Csak ha fi- lint példáját követve, szintén gyelmesen szemügyre veszi az új dologgal próbálkozott. Nem ember, akkor veszi észre a mintha én ellensége lennél: szürke szempárban a szelíd, az újnak, az előrehaladásnak, Éppen talált lakk-réteget felkenik, ő, a zöldfülű mérnök megoldást rá! Bálinttal közösen. És az öreg Jakus segítségével. Két előre elkészíthető műanyagsapká.l val helyettesítették a hossza­dalmas festést. Bizonyítani akartam. A ma-1 gam igazát. Jakus ellen. Azi ellenem szólók ellen. Ez bizonyíték? A harmadik fiatal, Kassai,1 fél év után váratlanul hátat l fordított a gyárnak. Amikor az j igazgató kérdőre vonta, azzal érvelt: itt nem becsülik a1 munkáját. Amit rábíznak, el­végezheti egy jól képzett tech­nikus is. Forrófejű — legyintettem,! amikor az igazgató szóba hoz-| ta a dolgot. Nem tervező-mér-; nőknek vettük fel, nekünk’ gyakorlati emberekre van I szükségünk. Aki Kassai helyett jött, az­zal sem volt szerencsém. Már! másnap azzal kezdte: fiatal | házas, lakás kellene. Az auto^ mata-műhelyből jöttem éppen vissza. Pocsék hangulatom volt. Az egyik gép fogaskere­ke eltörött — legalább egy nap kiesés. Azt mondtam: Én csak főmérnök vagyok... / Valóban csak főmérnök va­gyak? Semmi több? Ha igen, akkor miért bánt, hogy nem választottak meg újra? Néha az élet megszokássá válik. Felkelés, munka, evés, lefekvés. Nyugalom. De a nyu­galom néha már betegség. A kór neve: közömbösség. Az emberekkel szemben. Az em-^ bér nem gép. Az embernek szíve van és érzelemvilága. A sötétség odakint lassan szürkévé fakul. Űj nap kezdődik. Olyan, mint a többi; De az is lehet, hogy mást . l .......l mé g a szünidő, szórakozni in­dultak Egerbe. Az andornaktályai fiatalok helyzete valóban áldatlan és problémájukat tárgyalta már •több ízben is a tanács. A he­lyi pártszervezet vezetősége ki tudja hányszor tűzte napirend­re eddig ezt, de mind ez ideig nincs változás. Alig hihető, de Eger tőszomszédságában a fia­taloknak nincs szórakozási le­hetőségük. Nincsenek közös ifjúsági összejövetelek, nincse­nek kulturális rendezvények. A KISZ-vezetőség hónapokon keresztül nem tud összehívni egy taggyűlést. A fiatalok azt mondják, ők a KlSZ-szerve- zettől többet várnak. Nemcsak taggyűlésre akarnak járni. Ta­lálkozóhely kell, klub, ahol lehet kulturáltan szórakozni, ahol élményeiket, véleményei­ket elmondhatják egymásnak, s a napi munka után táncra is perdülhetnek. Jogos igény ez és hogy még nincs meg, abban hibásak a fiatalok is, mert összefogással segíthetnének némileg a baju­kon. Igazságtalanság lenne vi­szont csak őket hibáztatni. Volt a községnek a környéken híres színjátszó csoportja, volt labdarúgó-csapata, élénk kul­turális élet foiyt. Akkor a fel­nőtték, a pedagógusok vezeté­sével szórakoztak. A fiatalok most is akarnak tenni a kul­túráért: ott, a hidegben, vo­natra várva nemegyszer el­döntötték, hogy színdarabot tanulnak. Még a szerepeket is kiosztották egymás között. Persze, nem lett belőle sem­mi, mert nem volt aki a kez­deményezést felkarolja, hiány­zott a hozzáértő ember, aki betanította volna a darabot. Andomaktályán az őszön új kultúrotthont avattak, ami el­sősorban hivatott lenne a kul­turális élet fellendítésére. Ez a sok költségbe került, szép kultúrotthon program nélkül, kihasználatlanul áll két hó­napja és jelenleg semmi kilá­tás sincs arra, hogy a kultúra, a szórakozás célját szolgálja. Amiál jogosabb a kérdés fel­vetése, mert Andomaktályán mindenki türelmetlenül várja, hogy meginduljon az élet a kultúrotthonban. Társadalmi munkával járultak a kultúr- ház felépítéséhez, csakhogy mielőbb meglegyen. Most meg­épült, átadták, de sajnos zár­va vannak az ajtók. Pedig már az ünnepekre várták, hogy lesz valami műsor, szín­darab. Joggal várták, de hiá­ba. Több éves probléma a szó­rakozás Andomaktályán, de semmi nem indokolja, hogy így legyen, mert a tárgyi és személyi feltételek biztosítot­tak. Annyira, hogy az új kul­túrotthon mellé félmilliós költséggel másik is épül 1965­ben. A termelőszövetkezet megszilárdult, minden évben több mint 40 forintot fizet munkaegységenként, vannak lelkes fiatalok, sok gimnazista, ipari tanuló. A faluban hatvan értelmiségi él, köztük 21 pe­dagógus. A község lakossága érdeklődik a kulturális ren­dezvények iránt, mint arról mér bizonyságot szerezhettek egy-egy jól sikerült jnűsor al­kalmával. Nem kétséges, hogy a csend megtörésére sürgős intézkedés­re van szükség. A pártvezető­ség, a tanács vezetői csak úgy segíthetnek, ha tartalmas programot dolgoznak ki a kul- túrotthomnak és végrehajtását megfelelő irányítás mellett a fiatalokra bízzák. A kulturális élet kibontakozásának ugyanis legfőbb akadálya, hogy a ta­nács és a pártszervezet meg­értő belenyugvással szemléli a fiatalok eseménytelen életét. Bizonyosra vesszük, hogy egy kis akarattal az andomaktá- lyai kulturális problémát el lehet mozdítani a holtpontról és akkor a község fiataljainak nem kell majd egy kis szóra­kozásért Egerbe utazniok. Varga Zoltán XlPŰJSMG 3 1965. január 5., de az ő javaslata engem is rég­óta foglalkoztatott: az induk- tor forgó részének szigetelése. Lassú, körülményes kézimun­kát igényel« amíg a nyola nyugodt szilárdságot, érzi tes­tében az akarat feszes rugóját. Néhány hónap eltelte után azonban az ő alakja is össze­zsugorodott a szememben. Bá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom