Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

Szilveszter — új év Azzal akartam kezdeni, hogy a „csecsemők és aggok kivéte­lével mindenki végigmulatta az év utolsó, s ez év első napját-’. De már Szilveszter estéjén úgy tíz óra tájban rájöttem arra — helytelen a kezdés, rossz az új­ságíró asztalnál kitalált elgon­dolása, mert a riportot legfel­jebb a csecsemők kihagyásával lehet kezdeni. De még azzal sem. A tizen­egyes vonattól hömpölygő em­beráradatból ugyanis az egri Lenin úton messzire hallatszott egy pólyás bába sírása. Apuká- a fején papírsapka, anyuka ci­pelte a cuccot, a gyerek pedig lelket indítóan sírt űrhajós bundájában — apja karján. — Mindjárt megérkezünk a nagymamihoz, lesz finom fe­jecske, meg lesz puha ágyi- kó... — gügyögött a papa. — Nem hallgat, az istennek, se hallgat el! De igaza van. Már engem is kikészített az út. Na­szályról jövünk, a nagymamá- éknál lesz a gyerek. — És maguk? — Mi? — egymásra néznek. — Itt voltunk elemisták, gim­nazisták. főiskolások, s innen kerültünk el tanítaná. Szóval, mi majd ott szilveszterezünk, ahol hely lesz. — És végre ta­láltak egy üres taxit, ami ki­vitte őket az ötös lakótelepre, hogy megkezdhessék a szilvesz­tert. ★ B. Sándor és a barátja nagy­szerű hangulatban, de még mo. lás ruhában á csorog a presszó pultjánál. — Mikor kezdők? I — Már befejeztük. — Neu ilyen hamar? _ ? — Mondom, ilyen hamar be­fejezték a mulatságot? — Mi? Két malomiban őrö­lünk, drága elvtársnő! Mi a Hannoverből érkezett gép be­emelésével végeztünk a Do­hánygyárban. Tudja milyen nagyszerű dolog volt? Az ÉMÁSZ-osok segítettek a da­ruval, mi kibontottuk a falat az egyik emeleti ablak mellett, mert a gép csak így ment be De benn van! És ezen gyártjuk majd a jó Fecske cigarettát Hát ezt fejeztük be. Most szé­pen felöltözünk és elmegyünk a Parkba! Ügy bizony! BUÉK! ★ Az Ifjúságiban minden hely foglalt. Foglalt volt már két héttel ezelőtt is. Az ajtó nyí­lásában a „gondatlanok”, akik elfelejtettek asztalt kérni, s most egyik lielyről a másikra próbálkoznak, de nem megy. Sehol nine; egy fia hely. Benn durrannak a pezsgősüvegeik du­gói, áll a bál. s a kintrekedtek egyik szemfülese (besurran a hátsó kapum, társai kezébe nyomva kabátját. — Az üzletvezetőt keresem! — szól a konyhán (mert oda nyílik a hátsó kapu). nek, hogy befellegzett, megin­dultam haza az apámhoz. Két­lábú vonaton. — Éjjel a faluvégi szalma­boglyából, ahol aludtam, csendőr ráneigált elő. Ű! Hogy fújódott volna fel a gebe he­lyett. Ordított: „Maga miért szökött meg?! A Hódy úr fel­jelentette. Szerződést csinál­tak, maga meg tesz a főidre'” „Megdöglött a lovam” — mondtam. * Végül, mert pa­rancs volt rá, bekísért az őr­szobára. — Egész reggelig, míg fel­jött a nap, jegyzőkönyvet csi­náltak, meg paragrafusokat mondtak a fülembe. — Két hét zárka után, a já­rási szolaabíróságon elítéltek. Vagy fizetek négyszáz pengő kártérítést — mert ha később vetnek, rosszabb lesz a ter­més —. vagy leülöm a bün­tetést. Mivel fizetni nem tud­tam: „Leülöm.” Gondoltam: pihenek egy kicsit és passz ... A napba néz, a kalapja szé­lén, mintha karima lenne, fe­hér haja csillog. — A börtönben nem volt Hevem. 112-es, így hívott az őr. De tudd meg, itt éreztem először, hogy az állatoknál mégis jobb az ember ... Tekintete túlszáll a gyárka­pun, és megáll egy kémény tetején: — Bekísértek a cellába. A priccsen fekete szemű ember tilt. Lábát rossz lópokróc ta­karta. Amikor csattant a re­tesz, végigmért és megszólalt: t,Munkás vagy?” Közel lép­jem, úgy feleltem; »Béreatvol­— Tessék bent keresni, ne a konyhában! Elegánsan kimegy, senki nem kérdi, hol a helye, hiszen ka­bát nélkül, otthonosan mozog az étteremben. Meg is keresi a főnököt. — Tessék már valamit csi­nálni, a barátaim most érkez­tek külföldről, nem tudtam, hogy ide is eljönnék! Sürgés-forgás, pillanatok alatt került valahonnan hely, hiszen vendégszerető nép va­gyunk! Bejönnek az „idegenek”. — Jósika! A teremtésedet! Te jöttél külföldről? — már Bállá István üzletvezető is nevet, hiába, találékonyak a fiatalok. — Én? Ja! Persze hogy én! Szállítmánnyal voltam Cseh­szlovákiában a cukorgyárból... Tavaly szeptemberben! Kacagás, vidámság, móka. Éjfélkor egy pillanatnyi csend, ilyenkor szalad át az ember emlékezetében az elmúlt esz­tendő minden öröme, búja, baja, gondja, s ilyenkor gon­dol azokra, akik elmentek, akik már nem köszöntik a ré­gi baráttal a felvirradó esz­tendőt. De csak pillanatokig tart a csend, hogy újra átad­ja helyét a reményteljes, bol­dog várakozásnak: 1965-nek, amiről ugyan ki tudhatja elő­re, hogy mit hoz? ... * Jóval elmúlt éjfél, mire az egri I. számú kórház szülé­szeti portáján megcsendül a csengő — bebocsátást kér az új mama! Andornaktályáról hozta a mentő, s mellette már ott sír a kisbaba. — Nagyon gyorsan jött ez a kis legény! Észhez se tértem, a mentő se ért már ki, amikor reggel 6 óra 50 perckor meg­született Józsikám. Otthon. Hát mit csináljunk, ha neki így tetszett? — mondja Pol­gár József né. Az édesanya már boldog, mosolyog, szívében egy gye­rek helyett kettőé már a sze­retet Az ötéves kicsi lány ott­hon s a csupa haj, fekete, ök­lét makacsul szorító kisfiú itt — ez az élete. — És az apuka? — Nem nagyon értem én rá törődni vele. Biztosan elujjong­ta már azóta a Hajtóműgyár­ban, mert ott dolgozik. Na­gyon vágyott egy kisfiúra, ne- iki az év jól kezdődött. De ne­kem is! Nagyon boldog va­gyok, remélem, sikerül egész­ségben, boldogságban felne­velni a kislegényt! * Szilveszter ... újév... szil­veszter... újév... Forognak az esztendők, de egy mindig vál­tozatlan: megszületik az új élet, amely majd tartalmat ad a mindig új évnek... Cs. Ádám Éva Negyvenmilliárd forint értékű közös vagyon a termelőszövetkezeti leltárakban Az új esztendő első napjai­ban országszerte megkezdődik a termelőszövetkezetekben a nagyüzemi közös gazdálkodás 1964. évi eredményeinek érté­kelése: a zárszámadás. Ennek legfontosabb előkészítő munká­ja, a leltározás, a szövetkezetek egy részében már elkészült és néhány napon belül mindenütt befejeződik. A leltározási bi­zottságok és az őket segítő szakemberek összesen mintegy 40 milliárd forint értékű épüle­tet, gépet, állatot, ültetvényt és más álló- és forgóeszközt vet­tek, illetve vesznek számba. Bár a közös vagyon növekedése következtében a leltározás év­ről évre nagyobb munkát je­lent, most ez mégis gyorsab­ban ment a szokásosnál. 1964- ben alkalmazták ugyanis első ízben az úgynevezett folyama­tos leltározást, azaz az eszköz- csoportok folyamatos leltárba vételét Így a múlt év végére, s az új esztendő első napjaira csak azoknak a készleteknek a tam.” Ennyit mondott; „Ugyanaz”. — Hogy ne vacogjunk, át­öleltük egymást, úgy alud­tunk el. Hajnalban kopogást hallottam. Nem volt mellet­tem az ember. A celiafalnál lépkedett. „Kitúrtalak” — mondtam. Erőltetve nevetett; „Nem tesz semmit!” — És mellém lépett és eligazította a takarót. — Reggel a nap a príccsem- hez jött. Az ember már a rá­csos ablaknál állt: „Csodála­tos az élet — mondta —. Pes­ten most nyitják a kapukat a házmesterek. A villamosok csilingelnek, anyám az ágyam­hoz lép, hogy felkeltsen: Sár nyi, mindjárt dudál a gyár — Szegény, biztos mindig elfelej­ti, hogy nem vagyok otthon.. Én is az ablakhoz léptem és ahogy a nap rá nie sütött, az anyámra ; idoltam. — Mik; a foglár kivitte a feketekávés bögrét, visszaordí­tott a kémlelő nyíláson: „Igye­kezni! Munkára!” Biztos ér­tetlenül néztem, mert cella- társam azt mondta: „Ebédig babákat csinálunk. Kitömjük fűrészporral és betűket ra­gasztunk a hasukra, hogy a nagyságos urak gyerekei já­tékból tanulják az ábcét.” Tet­szett a dolog, és nevettem rajta... Vékony, száraz ágat kapar fel a földről, azzal rajzol a porba, hogy jobban értsem, amit magyaráz: — A mi műhelyünkben hat pad volt egymás mögött. Fu­tószalagon készültek a babák. felmérése maradt, amelyekben a legutóbbi időben is volt for­galom. Január folyamán több mint 3400 termelőszövetkezet, csak­nem 300 termelőszövetkezeti csoport és 100 termelőszövetke­zeti közös vállalkozás készít zárszámadást, amelynek során az ország szántóterületének 80 százalékára kiterjedő közös gazdálkodás legutóbbi eszten­dejéről adnak számot. A napokban jelent meg a a pénzügyminiszter utasítása az 1964. évi zárszámadásokról. Az utasítás új intézkedést tar­talmaz a jól és közepesen gaz­dálkodó termelőszövetkezetek terven felüli jövedelmének fel- használására. Ezek a szövetke­zetek akkor járnak el helye­sen, ha többletjövedelmük na­gyobb részét — a közös gazda­ság további erősítése és a kö­vetkező éveik esetleges hiányai­nak pótlása érdekében — biz­tonsági tartalékalapba helye­zik. (MTI) Felépült, még sincs Egerben cukrászüzem gasztotta az összevarrt anyag­ra a betűket. Előtte Isis doboz­kában, nagyon sok, minden­féle betű ... A másik fűrész­porral tömte, a harmadik ha­jat tett a bábu kopasz fejére... s így ment ez sorba. Én a nyí­lásokat varrtam be. Unalmas volt. De a többiek mindig iz­galommal várták a következő babákat, és ha megkapták, bó­logattak ... A műhelyben, tilos volt a beszed. Hatunkra két fegyör vigyázott. Az öreg hamisan hunyorít, mint aki azt mondja: na, bé­kás, figyelj, most következik a beszéd java. — Négy hét után azt kér­dezte a fekete szemű ember: „Mondd, a babaműhelyben te nem vettél észre semmit?” — „Nem én” — feleltem az iga­zat. „Hát tudd meg — mond­ta au* iiaiiliatoaa. ■—- iut, Laa* Az egri vendéglátóipar régi hiányosságát volt hivatva meg­szüntetni a külső Lenin út ke­leti oldala mentén épített kor­szerű cukrászműhely. Az 1+7 millió forintos beruházás elké­szült, mégsem használható. Mi­ért? Az 1964 november 3-i átvéte­li kísérletnél kiderült, hogy a műhelyhez nem építettek be­kötő utat, és így a Lenin útnál jelentősen mélyebben fek­vő üzem út hiányában megkö­zelíthetetlen. Az átvételi eljá­rás során a megyei beruházási iroda képviselője — a felvett jegyzőkönyv tanúbizonysága sizerint — kijelentette, hogy a felvonulási jellegű utat a kivi­telező vállalatnál, a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­latnál többletmunkaként meg­rendeli. Végre, november 13-án a He­ves megyei Beruházási Iroda meg is rendelte a salakburko­latú, felvonulási jellegű utat, de a Tanácsi Építőipari Válla­lat december 16-ig várt és ak­kor Cseh főmérnök azt javasol­ta, hogy a felvonulási ut he­lyett betonútat építsenek a cukrászüzemhez. Tekintve, hogy rohamléptekkel közele­dett december 31, ameddig a rendelkezésre bocsátott hitel felhasználható, a beruházási iroda haladéktalanul meg is rendelte a betonútat. De aki »azt hinné, hogy ezzel az ügy 4 elintéződött, az téved. A kivi­5 telező vállalat főmérnöke ké- ísőbb közölte, hogy a eufarász­3 üzem bekötő útját 1964-ben 3már nem tudják megépíteni. t Milyen következményekkel t járt a huzavona és a valóra 3 nem váltott ígéret? Az annyira ^sürgetett és régóta várt beru- t házás ott fekszik az út menti alaposban, út nélkül és megkö- szelíthetetlenül. Egyelőre az tíze­imet tehát nem használhatják, 2mert nincs gáz sem, illetőleg a «gáztűzhelyek égőfejei hiányoz- 3 ti nie. És ezek hiányában az új r cukrászüzemben nem süthet- ijnek. 5 Eddig két gazdája volt az É épülő új üzemnek: a Heves ? megyei Beruházási Iroda, és az j Egri Vendéglátóipari Vállalat. t Nem jutott pénz az útépítés­ire? Hogyan és miért lett év vé­I gén? November 3-ig egyik „gazda” sem gondolt arra, hogy út nélkül hasznavehetet­len az új üzem? Ugyanis ko­rábban utat nem js terveztettek. És ki érti, hogy egy hét alatt miért gondolt kettőt a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat főmérnöke. Egy biztos, az Egri Vendéglá­tóipari Vállalat Széchenyi utcai cukrászműhelye annyira el­avult és egészségügyi szem- »pontból annyira kifogásolható, 3 hogy tovább semmiképpen <nem használható. Az új cuk- ^rászüaemre szükség van, befe- ?jezieüenül nem állhat. « Sugár István a dóznfból, a füst kéken száll — A cellatársam egyik este, amfkar már bekaptuk a fekete kenyeret és a teát, azt kér­dezte tőlem: „Mondd, Bakó, ismered te József Attilát?” „Az ki?” — kérdeztem vissza. A felhajtott gallérú rabkabát­ban elmondta egy versnek utolsó sorait. Még most is em­lékszem rá... Szépen mondta. — Kicsit később, odamen­tünk a rácsos ablakhoz, és ki­néztünk az égre. Este volt, máir fénylettek a csillagok. A cella társam sokáig mozdulat­lan állt Egyszerre megszólal­tam: „Mit nézel annyi soká­ig?” „Látom a házamat, a fe­leségemet, meg a gyerekemet. Szőke. amilyennek akar­tam.” Megint buta voltam, megkérdeztem: „Hát van ne­ked feleséged, meg gyereked?” Mosolygott és most nagyon szép volt az ember: „Még nincs, de majd lesz” — átfogta a vállamat. — „Gyere, nézd te is a csillago­kat és akkor te is látod a gyerekedet”. És én is néztem a csillagokat és én is láttam a gyermekemet, pedig nekem se volt Az öreg hirtelen feláll és kezet ad. — Most tizenkilenc éves a gyerekem... A négymázsás bála, a gvár- udvaron gyors táncot jár. Már öt ember ereje a ritmus. A raktárépületnél két fiú birkózik. Döngetik egymást, és nevetnek: a kedvük feszül. Közülük az egyik tizenki- ítenciéwea. ----­eg y gyárban dolgoztunk és sztrájk miatt vagyunk itt. A babákkal pedig üzenünk.” „Üzentek?” — csodálkoztam nagyot Az ember rábólintott: „Üzenünk. Van harminckét betűformánk... mi kell még A babák kézről kézre mennek, sorba, én pedig mindig rára­gasztom a szöveget.” Nem ér­tettem sehogy sem. Elmagya­rázta: „Tegnap az első babá­ra K betűt ragasztottam, a másodikra á-t, a harmadikra 1-t, a negyedikre m-et, az ötö­dikre megint á-t, a harma­dikra n-t Na érted már? Ez eddig, ha egymás mellé rakod, akkor Kálmán...” A teljes szöveg pedig, mint később megtudtam, ez volt: „Kálmán mindent tagadjon, hogy kien­gedjék, mi mindent magunkra vállalunk.” Az ores új cigarettát sodor A BUDAPEST ÉS VIDÉKE Tejipari Vállalat gyöngyösi üzemegységében a tavasszal alakultak az első szocialista címért küzdő brigádok. Nem azért késlekedett itt ez a ver­senymozgalom, mintha a dol­gozók, vagy a vezetők nem is­merték volna fel a cél nagysá­gát. Fiatal üzemről van szó, ahol a munkaversenynek még nem voltak hagyományai. — Nem folytattunk itt vala­mit. hanem kezdtünk, — veszi át a gondolatsort Herczeg Gá­bor üzemvezető. — Azért az eredményekkel elégedettek va­gyunk. Főleg a karbantartó részleg „Bamitság-ibrigád”-ját illeti dicséret. Az ajtón kopogtattak. És mint valami jól megrendezett .színdarabban a főszereplő, az irodába lépett Papp Lajos, a „Barátság-brigád” vezetője. Magas, szikár, ötvenes, komoly arcú ember. Kérdésemre szíve­sen válaszok — Tizennégyen alakítottuk meg a brigádot, meg is va­gyunk valamennyien... Ná­lunk mi nden szakmát meg le­bet találná, az esztergályostól a kazánfűtőig. — A munkaterületük... 7 — A tejkezeüésen kívül min­den. Szóval: biztosítani a zök­kenőmentes üzemmenetet — Akadt problémájuk az él­teit fél év alatt? — Közvetlenül a brigádban nem volt de egyénileg van. Ha talán felkeresnénk a tagókat... Amíg a hosszú, tejszagú fo­lyosók tehervágányain, halad­tunk, elmondotta, hogy Gyön­gyösön lakik. A Kálvária-par­ton vásárolt öröklakást OTP- részűetre. Az igaz. hogy az ár egy kissé borsos volt de hát a nyugodt otthon és a szép kör­nyezet kárpótlást nyújt min­denért TÓTH ÁRPÁD VILLANY­SZERELŐT a kicsi, de mo­dem műhelyben találtuk. Fia­tal ember még, alig néhány év­vel túl a húszon. Egy óve nős. — Család?... — kockáztat­tam a kérdést — Nem volt még idejük... — veti közbe nevetve Lovász László az esztergagép mellőL — Igaz... még nem volt időnk, — bólint (komolyan a fiatal villanyszerelő. — Meg egyelőre nem is akarunk. Tud­ja. a lakás... — Nincs lakásuk? — erőlte­tem tovább a látszólag kelle­metlen problémát Kedvetlenül legyint — Van és még sincs! A szü­leimnél lenne egy különálló lakásrész, amelyben jelenleg lakók vannak, bár a szerződé­sük már lejárt. Költöznének azok szívesen, ha megkapnák a szövetkezeti lakást. A részle­tet már régen befizették. Szó­val, így áll a kérdés. Most át­menetileg a szüleimnél húzód- tunk meg. Egyébként Tóth Árpád igyek" vő ember. Nemrégen végezte el a húsznapos kompresszorke­zelői tanfolyamot. Azt tartja, hogy a két szakma csak hasz­nosabb lehet. Meet pedig a te­lepkezelői vizsgát szeretné megszerezni. Az előbbi nevető és közbeszó­ló, Lovász László esztergályos, leállítja a gépet, amint mellé lépek. — És magának volt ide­je ... ? — vetem vissza az előb­bi kesztyűt. — De még mennyire! — sze­mében apai büszkeség ’/illan. — Kettő... egy lány és egy fiú. — Gyöngyösön lakik? — Gyöngyössolymosról járok be. Ott építettem családi házat 1959-ben OTP-kolcsönre. Szé­pen keresünk, és a lakást be is rendeztük kényelmesen. Tv, rá­dió. bútorok, háztartási gé­pek.— Lovász Lás2Üó már közel jár a negyvenhez. Ám az idő nem suhant el felette haszontalanul Az eredeti, esztergályos szak­ma mellé megszerezte a íógé- pészi és a technológus! vizsgát. A KAZÁNHAZ A SZERE­LŐMŰHELY szomszédságában van. Ez Viczián János fűtő bi­rodalma. A nyitott kazánajíó srinte elviseűhetetiein hőséget sugároz az előtte dolgozóra. Fiatal ember még Viczián Já­nos is, de már nem számít újoncnak a szakmában. Mielőtt megszólítanám, Papp Lajos brigádvezető a fülemhez hajol. — Ennek a gyereknek a problémáját kellene orvosolni, — mondja súgva. — Foglalkozott már ezzel az elmúlt években sok „orvos”, mégsem segítettek a bajomon, — legyint keserűen Viczián Já­nos elkapva a halk szavakat. — Talán ha elmondaná... — próbálkozom. — Szóval, itt lakom Gyön­gyösön, a Jókai út 17. szám alatt ötödmagammal, mert há­rom gyerekem van. A negye­dik pedig útban...! Csupán egy szobából áll az egész la­kás, de az is sötét és egészség­telen. Évek óta járok a lakás- hivatalba. Egy bizottság a la­kást is megnézte. De csak meg­nézték, a segítség eddig elma­radt. — Ígértek valamit? — Biztattak, hogy a legkö­zelebb átadásra kerülő laká­sokból részeimre is utalnak ki. Hát most várunk és bizako­dunk. LELKES, JÓL DOLGOZÓ emberek a „Barátság-brigád” tagjai. Az üzemvezető nyilatko­zata szerint a brigád hibájából termeléskiesés még nem volt. Ezt bizonyítja az a 600 forin­tos jutalom is, amelyet a közel­múltban kaptak. Igaz. nem nagy összeg, és az értéke in­kább az az erkölcsi megbecsü­lés. amelyben részesítik őket. ök az úttörők ennél az üzem­nél a szocialista brigád címért folyó vetélkedésben, de az el­múlt néhány hónap alatt dere­kasan helytálltak a munkáiban és magatartásiban is. LACZIK JANOS * 3 * 5 így dolgozik a „Barátság-brigád*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom