Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

ggf az elmúlt szilveszterről A televízió jóvoltából kellő­képpen felkészültünk az év utolsó estéjéinek denis, kedves és önfeledt átélésére. Feleki Kamöll tanárkodása mellett Bőd Teréz, Magda Gabi, Szat­mári István és Szigeti Géza még a vacsora előtti időben el­játszották nekünk, mit illik és mit nem — szilveszterkor. Ugyan, hányán fogadták meg a képes tanácsokat? Komlós János már a kará­csonyi hármas ünnepek egyi­kén szellemesen csevegett ar- lól, miért is készülünk mi szil­veszterre és miért várjuk ket­tőzött szorgalommal az ön- és közöst pkeLődést, a személyes gúnyolódást és a politikai sza­tírát. az egyén és a köz paró­diáit: véleményünk van és ezt a véleményt kimondj ük. Kimondta-e a televízió az ön­gúnyolódással és a politikai szatíra szándékával minden számában azt, amire célzott, vagy — így is mondhatjuk — amire ígéretet tett? Ezt a ter­vet nem volt könnyű teljesíte­ni, de nem is maradt sokkal adósunk a televízió. A Bednai Nándor által ren­dezett Négylevelű lóhere ünne­pi hangulatát A tv túlsó oldala című műsor váltotta füszere­tó pesti polgár szellemes fel­színességével csak. azért mond valamit, mert ezzel a témával is, azzal az ötlettel is, sőt a csí­pős politikai megjegyzésekkel is inkább csak mulattatni akar­ja hálás közönségét. Mintha azt mondaná: Ezt is ki merj ül: mondani! A politikai szatíra akkor hat igazán, ha nemcsak a mondatokból összerakott szö­veg szellemessége él és lobog, hanem a szatirikus figurák egy- egy adott szituációban, a konk­rét mindennapi élet lehetősé­geihez mérten és arra utalva szidják vagy dicsérik az író ál­tal választott céltábla formáját, minőségét, anyagát. Kitűnő példa az elmondottak igazára ebből a műsorból a Gobbi Hil­da által elmondott monológ: minden mondata nevettet, hite­les, mert Gobbi Hilda olyan magabiztosan fecseg, mint a bérházák házmesterei, akik a néphit szerint nem annyira, azért vannak a világon, hogy a házat rendben tartsák és ke­zeljék a liftet. Sokkal inkább azért, mert így a ház egymást köszönés nélkül kikerülő lakói mindent tudhatnak egymásról. Gobbi Hilda alakítása telita­lálat, de az író itt. ebben a fi­gurában adott igazán szatírát. Kultúrára szánt A MEZÖGAZDASÄG szo­sebbre. Fejér István, Keller De­zső, Kiályhegyi Pál és Romhá- nyi József ötletei, szellemes helyzetei emelkedtek ki az on­es közparódiák közül. Kellemes meglepetésként könyveltük el, hogy a tv bemondói „megzené­sített formában” is (Takács Mária, Tamási Eszter) megáll- ták a helyüket. Chaplin buda­pesti látogatása figurában és történésben is élvezeteset és ka­rakterisztikusat nyújtott. A Stan és Pán látogatása a Magyar Televízióban című mű­sort már nem tartjuk ilyen si­kerültnek. Azt elhisszük, hogy a műsorra készülés izgalmait, a sok-sok technikai és műsor­beli csapdát, a színészek hiúsá­gát és a közreműködők esetleg ges érzéketlenségét a múló idővel szemben valahogyan ér­zékeltetni kell. a pillanatadta pánik bomlását, a mindennek egyszerre történő fejreállását, annak komikumát és nevetésre ingerlését ezúttal ez a szám nem teljesítette. A szilveszteri politikai szatí­ra Róna Tibor tollából került a fv képernyőjére. Róna kitűnő­en ért ahhoz, hogy néhány tö­mör szólással légkört teremt­sen: kiszólásai—ellentétpárai találnak és elgondolkodtatva nevetésre ingerelnek. Korábbi szatirikus írásainak sok-sok erényét éreztük csillogni most a képerenyőn. is, mint nemegy­szer évek óta a rádióban. S va­lahogy mégis az az érzésünk, hogy Róna Tibor a viccet gyár­A százhúsz éves ember Űj, értékes könyvvel gazda­godott mezőgazdasági szakiro­dalmunk. A napokban jelent meg könyvesboltjainkban a Mezőgazdasági Könyv- és Fo­lyóiratkiadó Vállalat gondozá­sában a Gyümölcsfák zseb­könyve. A 10,5 ív terjedelmű, 82 színes és 4 fekete ábrával illusztrált könyvet Rayman Já­nos és dr. Tomcsányi Pál köz­érthetően, de a szakma legpre­cízebb igényességével írta meg. A könyv elkészítésénél közreműködött még Ivády Sándor, a képeket dr. Brózik Sándor szakirányítása mellett Füzesi Árpád festette, dr. Fe­jes Sándor lektorálta, felelős szerkesztője Kaplonyi Károly. A könyv szerkesztői ezúttal a gyümölcsfajták közül az alma- gyümölcsűeket és csonthéjaso­kat: aa almát, körtét, birset, cse­resznyét, meggyet, szilvát, kaj­szit és őszibarackot ismertetik közös jellemzőik és fajtáik szerint. Mint azt a könyv lap­jain is megírják, a fajta dön­tően meghatározza a termelés módját és eredményét, vala­ugyancsak ilyen jó lehetőséget rejtett magában. Itt az író nem fordított ki minden garast a gazdag aggastyán zsebéből. A Vidám Színpad év végi ka­baréja nem sok újat hozott. Bilicsi Tivadar hézagpótlónak tűnt. Kabos László kitűnő ko­mikus, ha más írja számait: sa­ját amerikai árnény sorozata utazási fáradalmakra emlékez­tetett. Alfonso három paródiá­ja kellemes perceket szerzett a nézőnek. Mozgalmas díszletek között énekelték az 1964-es esztendő slágereit ismert és megszokott énekeseink. Az óévtől való bú­csúzkodás . emelkedett hangula­ta sem tudta feledtetni azt, hogy a hazai táncdalénekesek sikeresen titkolják egyéniségü­ket, mihelyst megszólal a ze­nekar s ők vállalt feladatuk­nak igyekeznek eleget tenni. A Táncol az egész világ cí­mű filmösszeállítás szórakoz­tatott. Az elmúlt szilveszter a ma­gyar tévében több helyről be­szerzett műsorral telt el. Ezért többféle színvonal és stílus ér­vényesült. Mi lenne, ha az idén a magyar tévé szilveszteri szándékában önellátó lenne? Hiszen a tévé évről évre fej­lődik. (farkas) mint a gyümölcs fogyasztói minőségét. A fajták felismeré­se és gazdasági tulajdonságai­nak ismerete ezért a termelő­nek, forgalmazónak és fo­gyasztónak egyaránt érdekes. A könyv nagyobb gazdaságok szakemberei részére készüli — a viszonylag alacsony, 7100-as példányszám erre utal — a rö­vid zsebkönyvben is a legna­gyobb súlyt, az áruként jelent­kező gyümölcs felismerésére helyezték, ezt jellemezték szí­nes ábrával és rövid leírással. A fa tulajdonságaira már csak annyira tértek ki, amennyire azok különösen jellemzőek a fajtára. A gazdasági értékelést szövegszerűen adja meg a könyv, utalva arra is, hogy milyen körülmények közé mi­lyen célra ajánlják az írók a fajtát, és felhasználását a jö­vőben mennyire tartják kívá­natosnak. Adatokat közölnek ezenfelül a fajták előfordulá­sának arányáról a termesztés­ben, — egyes esetekben külföl­di országokban is — mert a fajta gazdasági elterjedése az cialista átszervezésével meg­nőtt a falu kulturális igénye. Megszűnt a kora hajnaltól ké­ső estig tartó munka és jelen­tősen megnövekedett a dolgozó parasztok szabad ideje is. Sta­tisztikák bizonyítják, milyen jelentősen megnőtt a falusi könyvtárak parasztolvasóinak száma, sokkal többen járnak moziba mint eddig. Recsken például az átszervezés óta két­szeresére emelkedett a mozilá­togatók száma. A rádió és a televízió ma már hozzátarto­zik a falusi élethez, emelkedik az újságolvasók száma is. A recski példánál maradva érde­mes megemlíteni, hogy amíg 1948-ban 42 rádióelőfizetőt tar­tottak nyilván, úgy az előfize­tők száma 1965 első napján ezer körül mozog. Államunk évről évre nagyobb összeget költ kulturális célokra, sokan azonban elegédetlenek és azt mondják: több kellene. Ezek az emberek nem ismerik el azokat a lehetőségeket, ame­lyék éppen a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kap­csolatosan adva vannak. A termelőszövetkezetek létrejöt­tével olyan erőforrások szület­tek, amelyek jelentősen vihe­tik előrébb a falu kulturális ügyét. Emlékeztetni kell arra a hatalmas társadalmi erőre, összefogásra, amely számos he­lyen — kevés állami pénzzel is — művelődési otthonokat, egyik legfontosabb értékmuta­tó. Az egyes gyümölcsnemek azonos jellemzőit külön foglal­ták össze, hogy az ne növelje a faitaleírások terjedelmét. Itt röviden közük a gyümölcsnem legfontosabb növénytani, élet­tani, gazdasági fő tulajdonsá­gait és termesztési adatait. A könyv fajtaválaszték-is­mertetése azért is értékes, mert az 1964-es állapot szerint az Országos Mezőgazdasági Fajta- és Termeléstechnikai Minősítő Intézet hivatalos faj­taajánlása szerint készült. A könyvet Budapesten, a Kossuth Nyomdában állították elő, a tipográfia és műszaki szerkesztés Straub Jánost di­cséri. Ára ötven forint, ami a szép kivitelt, a színes ábrák sokaságát és nem utolsósorban hasznosságát tekintve igazán érték alatt van. A Mezőgazda- sági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat a gyümölcstermelők régi igényének tett eleget a Gyümölcsfák zsebkönyvének megjelentetésével. p. e. klubokat, sportlehetőségeket teremtett. Milliókra tehető az az összeg, amely kulturális cé­lokra, termelőszövetkezetek pénzéből rendelkezésre áll. Rendelet mondja ki, hogy a termelőszövetkezetekben a ta­gok között kiosztásra kerülő természetbeni és pénzbeni ré­szesedésnek a közgyűlés által megállapított hányadát, de legalább 2—2 százalékát kell ilyen célokra szentelni. Ha a szociális és kulturális alap költségeit vizsgáljuk, ki­derül, hogy megyénkben a múlt esztendőben e célra 12 millió 714 ezer forintot irányoz­tak elő. Ebből az összegből fel­használtak 10 és fél milliót. Ennek tekintélyes része szoci­ális juttatásokra ment, (az öre­gek és betegek segélyezésére, szociális jellegű beruházások­ra, stb.) de több millió forint maradt kulturális célokra is. A kulturális célokra fordított összeget sok helyen célszerűen és gazdaságosan az egész falu, a termelőszövetkezet kulturális igényeinek figyelembevételével használták fel. Olyan példák is vannak viszont, amikor a kul­turális alapot nem rendelteté­sének megfelelően költötték el. A HATVANI LENIN TSZ külföldi és belföldi kirándulá­sokat, tapasztalatcsere-látoga­tásokat szervezett az összeg­ből, segítette a fiatalokat és társadalmi ösztöndíjakat képe­zett. Az erdőtelki Űj Élet Tsz- ben csoportos színházlátogatá­sokat, baráti találkozókat és külföldi társasutazásokat ren­deztek ennek az összegnek ter­hére. A mezőtárkányi Búzaka­lász Tsz-ben kiállításokat hoz­tak össze, könyveket, rádiót, lemezjátszót vettek a fiatalok­nak. Nem egy gazdaságban vi­szont vagy nem használják fel ezt a pénzt, vagy csak kizáró­lag szociális célokra, segélye­zésre fordítják. A fő hiba, ami ez összegek felhasználása körül tapasztal­ható, az ötletszerűségben kere­sendő. Más esetekben attól függ a felhasználás; hogyan áll nak a sarkukra a fiatalok. Nem mindenütt tapasztalható, hogy a termelőszövetkezetek vezetőségei, az ügy fontossá­gának megfelelően tervszerű­en használják fel ezt az össze­get. A szociális célokra kői­milliók tendő forintok körül általában nincs vita, arra viszont sehol sincs szabály, előírás, hogy a kulturális célokra fordítható összeget pontosan mire hasz­nálhatják. Receptet adni nem lehet, hiszen mindegyik köz­ség, mindegyik szövetkezet más-más problémákkal küzdj mások a tervek és lehetőségek, így ezeknek megfelelően kell felhasználni az összeget. Nem helyes viszont a szociális alap terhére szilveszteri mulatságot, több ezer forintos italszámlá­kat kifizetni. Egerszalókon fordult elő az elmúlt években, hogy a termelőszövetkezet több ezer forint értékben a ze­nekar számára hangszereket vásárolt. A hangszereket ki­adták a tagoknak, ahol a drá­ga zeneszerszámok a gyerekek játéka lett. Az volt tehát csak a fontos, hogy a pénzt elkölt­sék. Helyesen járt el a járási tanács, amikor kötelezte az il­letékes szövetkezeti gazdákat a hangszerek megvásárlására* illetve a költségek visszafizet tésére. AZ ŰJ ESZTENDŐBEN ajánlhatjuk a szövetkezeti ve­zetőknek, üljenek össze a ta­nácsai, a pedagógusokkal, a község kulturális vezetőivel és együttesen állapodjanak meg, mire lenne helyes a kulturális alap címén elkölthető pénzt felhasználni; Ebben a vonat­kozásbein az ötletszerűségnek nincs helye, mert ez nem vinné előrébb egy-egy község, a kö­zös gazdaság ügyét Egyik leg­fontosabb kérdés a falun a művelődési otthonok anyagi támogatása. Az lenne az ide­ális, ha a község művelődési otthona, központja lenne a falu kulturális munkájánakk Ezért helyes, ha a tsz-ek anya­gilag is támogatják a művelő­dési otthonokat. A tudat formálása, a szövet­kezeti tagok gondolkodásmód­jának változása elsőrendű* fontos célkitűzés. A jól felsze­relt művelődési otthonok, a kulturális célokra fordított milliók e célt segíthetik élő ak-< kor, ha ezek felhasználása tu­datos és megfelelő. Az új esz­tendőben ebben a tekintetben előreléphetünk, ehhez viszont a szövetkezeti vezetők körül­tekintésére, előrelátására van szükség. Szalay István Rendkívüli állatorvosi teljesítmény A „Clydens Cottage" nevű nyolult műtétet végeztek raj- angol versenyló 9 hónappal ta és most már ismét indun# ezelőtt egy windsori verse- egy akadályversenyein. Az an- nyen elesett és két helyen is goi lósportban először fordult eltörte a kulcscsontját. A lo- elő, hogy ilyen súlyosan sebe- vat kivételesen nem lőtték sült versenylovat sikerült meg- nyomban agyon, hanem bo- menteni. fenyvcypoTc R4YM4N JÁNOS, DR. TOMCSÁNYI PÁL: Gyümölcsfák zsebkönyve Bállá Ödön és Baktai Ferenc 6. A portás meglepődik Ha valakinek tíz évvel ez­előtt azt mondták volna, hogy a Hotel Hungária — ahol va­lamikor a milliókkal szélhá- moskodó ál-iord Hampton la­kott — olyan hely, ahol nem lehet kibírni az életet, ahol nyomasztó a légkor, ahol fogházban, az ördögszigeten érzi magát a vendég, nyilván kinevették volna — és még­hozzá teljes joggal. De most a hotel — valóban fogházzá vált. Fegyházzá, amelybe önként mennek ugyan be a rabol:, de kijönni csak néha lehet belőle a séta idejé­re (egy kis tűzszünet délelőt­tönként, két légitámadás hul­lámai között). A szálló mene­dék is. lakás is — s mégis, mégis afféle rács nélküli bőr-, tön, aranykalitka, amelyben mindenki másnak mondja, 4 XtPBSS&G 1865. január 4., hétfő mint ami valójában. Péter néha már meg is fe­ledkezik arról, hogy Tamás remekül hamisított igazolvá­nya a mentőangyala. Fogalmai megváltozóban vannak: amit az első nap életmentő szabály­talanságnak érzett, most ter­mészetes törvény. Hazudni kell. Mindenki hazudik. Talán csak a naptár nem, ameiyen az utolsó lap árvál­kodik: 1944. december 31. Hirtelen eszébe jut: érde­mes lenne lenézni a portára. Nem sok oka van ugyan rá — maga se vallja be önmagának, hogy ilyentájban tegnap ott látta Marikát, s hátha most is. De miért is ne menjen le? Aki nem találja a helyét, annak mindegy, hogy hói nem talál­ja. A porta is veszített már fé­nyéből. Es nem használ az előcsar­nok eleganciájának se a tö­rött üvegajtó millióm szilánk­kal díszelgő, különös pókháló­ra emlékeztető csillogása, se az a magas, széles vállú, pisz­tolytáskás, nyilas karszalagös riportregénye katona, aki most tápászkodik fel az egyik bőrfotelből és ki­ballag az ajtó elé. — Ez meg micsoda? — kér­dezi udvariatlanul a portást Péter. — Állandó őrséget kap­tunk? — Ez, kérem speciális eset — mondja széttárt tenyérrel, mintegy mentegetőzve a tá- nyórsapkás férfiú. — A Feri itt volt londiner, úgy látszik visszahúzza a szíve. És a te­tejébe most azt hiszi, hogy mert ő mindént ismer, hát ő vigyázhat a legjobban ... Tet­szik érteni... A kapu előtt motorkerékpár fékje jajéul. Nagy NSU-motor afrikasárga-terepszínre fes­tették. Aki leszáll róla: bőrka­bátos, pilótasapkás, termetes fiatalember, géppisztoly hintá­zik a jobb vállán. S jön be a hallba, mintha világéletében itt lakott volna, sőt, mintha övé lenne az egész szálloda. S akkor elé áll az egykori londiner és ráreccsen. — Kicsoda maga és hogy mer géppisztolyt viselni. De a nagy darab motoros nem szívbajos természet. — Ahhoz magán ak semmi köze — válaszol, minden hangfogó nélkül. — Igazolja magát, amíg fi­nom vagyok! — kapcsol rá az erőteljesebb hangra a katona is. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény és megló­dítja géppisztolyát. Ujja a ra­vaszon. Olyan csend van a hallban, hogy ha lenne légy, a repülé­sét hallani lehetne. S most — No, most már igazán kí­váncsi vagyok, ki vagy... — Hát, ha annyira érde­kel ... S a bőrkabátos a zsebébe nyúl. Nyomtatott cédulát húz elő. A katona orra alá nyom­ja, Az nézi a papírost, aztán táskájába csúsztatja a pisz­tolyt és nagyon csendesen azt mondja: — Kérem, az más. És már ott sincs. Csak ak­kor sétál élő, amikor a bőrka­vele. Gestapo-papir j a van.u — Aranynak hívják... A portás hirtelen kinyitja a száját, mintha mondani akar­na valamit, aztán csal: krákog kettőt. És valami nagykönyv fölébe hajlik, némileg túlzott sietséggel. S csak akkor lesz beszéde­sebb, amikor „Feri” odébbáll. — Gestapo — mondja a sö­tétkék zubbonyos ember a portáspult mögött. — Látta, hegy vigyázzba állt előtte a végén a mi iondinerünk? Pe­dig lehet, hogy ennek a Ges- tapónak régen fejbe lőtték va­lahol a mamáját... — Ismeri? halk zaj mégis: az egyik bőr­fotelből jön. A kis ürge orrú Mihalkovics ül benne és olyan apróra húzza össze magát, hogy teljesen eltűnik a támla mögött... Hátha... De nem lesz verekedés. Sőt: Feri, az ex-londiner, a meg- juhászkodott modor láttán azt mondja: k. „ * „ bátos vendég felrobog a lép­csőn, győztes magabiztosság­gal. Senki se kérdez tőle sem­mit De a portás kérdő tekinteté­re úgy érzi: mégiscsak meg kell indokolnia, miért olyan kis fiú egyszerre. —• Mi az úristent csináljak — Kérem, mi mindenkit is­merünk és senkit sem... Ez a fiatal ember sokat kockázott itt a kis bárban. A tét néha egy üveg Dry Gin volt, néha egy szép ver­senyló. Néha csak ezer pen­gő ... Aranyifjú, tetszik érte­ni ... De hogy ehhez a papír­hoz hogyan jutott, nem tu­dom. Igaz, az anyját is eladta volna jó pénzért mindig. Ilyen az egész társaság — sza­ladt ki a száján, aztán egy pillanat töredékére elhallgat. Udvariatlan volt? Eh, mit, nem bán meg semmit. 1944; szilvesztere van. És ez a csen­des bújkáló mérnök (ő ezt is tudja) — nem tartozik igazán a bandához, ha valaki olyan segített is rajta, aki félig- meddig odaszámít. — Az egész társaság? — ka* paszkodik bele mégis a szóba Soós Péter. ÍFolyLujukJi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom