Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-23 / 19. szám
Dolgozó népünk életszínvonalának további alakulása, így népgazdaságunk szempontjából is alapvető kérdés a mezőgazdaság fejlődése. Többek között ezért Is mindennapos kérdésként merül fel mind a v hasi, mind a falusi dolgozók között, hogy „hol tart ma a ma- gyár mezőgazdaság más országok mezőgazdaságához mérten” és az is, hogy „Mit fejlődött a magyar mezőgazdaság (közte megyénk mező- gazdasága) az utóbbi évtizedben?” Vannak, akik mind a szovjet, mind a hazai eredményeket lebecsülve, túlértékelik a Nyugaton látottakat Valóságos dicshimnuszokat zengenek egyes nyugati országok mezőgazda- sági ágazatairól és üzemeiről, valamint azok termelési eredményeiről, sokszor felszínes ismeretek alapján. Ugyanakkor a helyes, reális értékelést gátolják az olyan nézetek is, amelyek strucc módjára nem ismerik el a fejlett nyugati országok mezőgazdaságának eredményeit. Szinte mindenki egyetért azzal, hogy hasznos a mezőgazdaság hazai eredményeinek ismerete mellett mintegy összehasonlításként megismerni (a szocialista országok mezőgazdálkodásának ismerete mellett) a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugati országok eredményeit. Felmerül a kérdés, hogy mihez hasonlítsuk a magyar mezőgazdaság adatait? A világszinthez-e, amelyben szerepelnek az elmaradott országok alacsony termelési szintjei is, vagy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugati kapitalista országok szintjéhez? Érdemes esetenként a mindkettőhöz való viszonyítást nyilvánosságra hozni, mert csak így tudjuk reálisan feltárni a magyar mező- gazdaság szocialista fejlődésének igazi értékét. Azt is meg kell mondani világosan, hogy nagyon nehéz helyes alapot találni az összehasonlításhoz, illetve a viszonyításhoz. Nehéz ez azért is, mert az anyagi, technikai bázison alapuló műszaki haladás nemcsak a fejlett nyugati országok és más államok között, hanem egyes országokon belül sem egyértelmű, mert a fejlődési szint nemcsak országok között, hanem országokon belül sem egyenlő. Ezt tükrözi például az olyan ellentmondás, amely a nyugati monopóliumok és a kis- és középformák termelési szintjét mutatja stb. Mégis lehetséges bizonyos viszonyítás a gazdálkodás szintje, a műszaki fejlettség (a gépesítés, kemizáció, öntözés stb), a főbb növények termésátlagainak, a hozamok növekedésének és a belterjesség növekedésének területén, mind a növényteremelésben, mind az állattenyésztésben. I. Gépesítés A mezőgazdaság műszaki, technikai bázisa az utóbbi fél évszázadban igen jelentősen fejlődött Ha a gépesítés alapjának, a traktorlétszám növekedésének ütemét figyeljük, óriási fejlődés tapasztalható az egész világon. A traktor, mint vonóerő, különösen az utóbbi két évtizedben szorította ki a ló- és ökörfogatot. Jelenleg több mint 300 féle típusban 13 millió körüli traktor dolgozik a világ mezőgazdaságában. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy amíg viágsztnten 10 évvel ezelőtt 228 hold szántóra jutott egy traktor (a Szovjetunió nélkül), addig Közel-Keleten 1785, Távol-Keleten 19 350, Afrikában pedig 2040 hold szántóföld megművelésére jutott egy-egy traktor. Annál erőteljesebb a fejlődés a fejlet lökés országokban, Franciaországban pl. 2.C traktor jutott 170 hold mezőgazdasági területre 1963-ban. A traktorlétszám növekedése az utóbbi évtizedben öltött különösen nagy méreteket 1950-től 1960-ig Franciaországban 5,3-szere- sére, Olaszországban 4,3-szeresére emelkedett a traktorállomány. A traktorlétszám növekedésében a szocialista országok méltó versenytársnak bizonyultak. Ezt mutatja az a tény is, hogy 1950-1960 között a Szovjetunió és Csehszlovákia traktorparkja közel négyszeresére gyarapodott. Általában ez a fejlődési ütem figyelhető meg a többi szocialista országban is. Hazánkban is gyors a gépesítés fejlődésének üteme. 1963-ban tízszer annyi traktoregység dolgozott a mezőgazdaságban, mint 1935-ben. A gabonatermesztés gépesítése 1963-ban elérte a 80 százalékot A különböző munkagépek száma 800 000 körül volt 1963 végén. Igaz, hogy a fejlett nyugati tőkés országokban 30—60 hold szántóra esik egy traktor, hazánkban pl. alig csak 124 hold szántóra, mégsincs okunk kiilö- sebben nagy aggodalomra, mert ez a hátrány nem behozhatatlan, ha a mezőgazdaság gépesítése a legkorszerűbb típusokkal továbbra is az eddigi ütemben halad. A fejlett nyugati országok mezőgazdaságának másik fontos problémája, hogy kisgazdaságok is rendelkeznek traktorral, amelyet nem tudnak megfelelően kihasználni. A tőkésországok közgazdászai szerint 15—20 holdas gazdaságban átlagosan 20 százalékkal növekednek a költségek, ha ló helyett traktort alkalmaznak, mert a traktor csak 34 holdon felüli gazdaságokban kezd jövedelmező lenni. Ezért is terjed az összefogás gondolata a nyugati kisgazdaságok gazdái körében. A szocialista nagyüzemekben nem kell 20—30 hold szántóra egy traktor, azonban a jelenleginél több gépre van szüksége a magyar mezőgazdaságnak. A talaj jobb megművelése, a különböző gépi tevékenység legkedvezőbb időben és optimális körülmények között való elvégzése az eddiginél több vonóerőt igényel. Ezt igazolja a nemzetközi összehasonlítás is, amelyből kitűnik: az erőteljes ütemű gépesítés sem pótolta (mivel a lovak és az ökrök kivágását, tehát az élő igaerő csökkentését kellett pótolniuk az új gépeknek) a vonóerő-ellátottságban jelentkező hiányokat. Például 1700 hold mezőgazdasági területre 1961-ben a következő adatok jellemzők: Herr© tart a mezőgazdaság írta: TAMÁS LÁSZLÓ, a megyei pártbizottság titkára traktor igás állat Nemei Szövetségi Közt. 47 db 22 db Franciaország 21 db 24 db Olaszország 13 db 20 db Csehszlovákia J3 db 24 db Bulgária 7 db 38 db Magyarország 9 db 22 db A becslések szerint a mezőgazdasági nagyüzemek kézi munkaerő-felhasználásának 15-— 20, vonóeró-felhasznáiásának 50—70 százalékát vés 'génybe a szállítás. A belterjesség fokozásával egyre nagyobb mennyiséget kell szállítanunk a földekről, nemcsak a tsz-gazdasá- gok központjába, hanem egyre inkább a felvásárlási átvevőhelyekre is. Ezért egyre inkább előtérbe kerül a szállítás lehető maximális és racionális gépesítése mellett a betakarítás gépesítése. A betakarítás bonyolult gépeket kíván, különösen a gyümölcs, zöldség, szőlő, és kapások esetében. A fejlett me- zőgazdaságigal bíró országokban a kenyér- és takarmánygabona, a kukorica, a burgonya betakarítására rendelkeznek megfelelő gépekkel. A gyümölcs- és zöldségfélék, a szőlő gépesítése is mindinkább előtérbe kerül a közel* jövőben. Ha nem is jut ma még annyi gép, amennyit szeretnénk a mezőgazdaságban, a meglévő góphiányból sokat pótolhatunk a szakértelemmel, a jó szervezéssel és a mezőgazdasúg gépesítésében dolgozók szorgalmával. A gépkapacitás jobb kihasználására kell törekedniük a ts rgeknek. Ezt el lehet érni részben azzal, hogy a tsz-gazdaságok előre egy évre megtervezik és megszervezik a gépek legcélszerűbb hasznosítását. Segíti másrészt a gépkapacitás jobb kihasználását a gépek helyes tárolása, kezelése és: karbantartása. A gépjavításra külön gépjavító állomások állnak a tsz-ek rendelkezésére a szocialista országok* ban. Hazánkban a gépállomásokat alakítjuk át gépjavító és gépkölcsönző állomásokká 1965 végéig. Az igények alapján a gépjavító állomások végzik nemcsak n nagy- és középjavítást, hanem a tsz-ek teljes műszaki ellátását is, szerződés alapján. Éppen ezért amellett, hogy a gépállomások segítik jó, gépesítő szakemberekkel a termelőszövetkezeteket, helyes, ha a jelenlegi szakmunkás-dárdájuk megtartásúra és fejlesztésére törekszenek. összegezve: elmondhrtju •. hogy n magyar mezőgazdaságban is ugyanúgy, mint világviszonylatban, évről évre nagy ütemben fejlődik a mezőgazdaság gépesít ése. Ez észlelhető Heves megye mezőgazdaságában is. mivel az országos átlag felett állunk a gépesítés terén. (110 hold szántéira esik egy traktoregység.) _ A gép azonban csak akkor lesz hasznos igazán, ha Heves megye tsz-eiben a kapacitás maximális kihasználására törekszünk, mert becsléseink szerint az 1964-es évben egy kicsit jobb szervezéssel és a jobb munkafegyelemmel 25—30 százalékkal javítani lehetett volna a gépkihasználást. nedig sok millió forintos megtakarítást jelentett volna a termelőszövetkezeteknek és a népgazdaságnak is egyaránt. Műtrágyázás és növényvédelem A gépesítés mellett talán a legnagyobb perspektíva és lehetőség áll a mezőgazdaság előtt a kemizáció terén. Itt két alapvető kérdést szeretnék megemlíteni: a műtrágyázást és a növényvédelmet. A műtrágya használata évről évre fokozódik az egész világon. A II. világháború előtti mennyiséghez viszonyítva nitrogénből 2,5-szeres, káliumból több mint kétszeres, foszforból pedig kétszeres műtrágya-mennyiséget használ fel ma a világ mező- gazdasága. Egyre inkább a közép- és nagy- adagú vegyes műtrágya-felhasználás kerül előtérbe, különösen a fejlett államokban. A szocialista országok az egy holdra jutó műtrágya-felhasználás tekintetében a középmezőnyben varrnak, de egyre inkább felzárkóznak a legtöbb műtrágyát felhasználó államokhoz. Hazánk mütrágya-felhasználása az 1938-as 2,3 kilogrammos hatóanyag-t elhasználásról 1963-ra 58,8 kilogrammra emelkedett. Heves megye mezőgazdasági üzemei az országos átlag fölött vannak néhány százalékkal az egy holdra eső műtrágya-fel használásban, ennek ellenére messze elmaradtunk a fejlett mezőgazdasággal rendelkező államoktól. Egyes államokban a hagyományos műtrágyák helyett oldott, sőt gyárilag készített nagy koncentráltságú folyékony műtrágyát, sőt antibiotikumokat, karbamidos keverékeket használnak, amelyek elősegítik a termelés nagyobb effék- üvítását. E téren nagy lehetőségek állnak megyénk mezőgazdasága előtt is. A kérni zálás másik ága, amely ma már nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban, a vegyszer. A világszervezet statisztikai adatai szerint a világ mezőgazdaságának 20 százaléka vész el a hiányos növényvédelem miatt A gyomok és rovarok annyi veszteséget okoznak a világ gabonatermelésében, amely 150 millió ember évi szükségletét fedezné. Világviszonylatban a növényvédelemre fordított kiadások 2—3-szorosan térülnek meg, hazánkban három—négyszeres megtérülésre számíthatunk. 1962-ben hazánk mezőgazdaságában mintegy háreanmilliárd forint értékű termést mentettek meg a kártevőktől a növényvédő szerek. Ebből kétmilliárd a szántóföldi növénytermesztésre és a zöldségre, egy- milliárd a gyümölcsre és a szőlőre esik. A külkereskedelem útján a kormány az eddigieknél is nagyobb segítséget kíván nyújtani a mezőgazdaságnak a sikeres védekezésben. Az utóbbi időben világszerte elterjedt a hagyományos védekezés mellett a vegyszeres gyomirtás. Ma még a gabonafélék és a kukorica vegyszeres gyomirtása a legelterjedtebb, de egyre inkább terjedőben van ez más kultúráknál is. 1964-ben egymillió hold gabonából és 270 000 hold kukoricából irtották vegyszerrel a gyamot Heves megyében 64 000 hold kalászosból és 6100 hold kukoricából irtották vegyszerrel a gyomot E téren egy kissé bátrabban kell előremenniük termelőszövetkezeteinknek, mert a kiadás jól megtérül a termésben, különösen ott, ahol amúgy is kevés a kézi erő. Az öntözés js hozzájárult a növénytermesztés hozamainak növeléséhez, ha nem is oly nagy mértékben, mint a @ŐP és a kémiai szerek. 1961-ben a világ megművelt szántóterületének 14,7 százalékát öntözték, ez körülbelül 275 millió hold területet tesz kL Ebből körül- belül 200 millió hold Ázsiára esik:. A hazai öntözés fejlesztésében főképp a második ötéves terv hozott változást Amíg hazánkban 1939-ben 24 000 holdat öntöztek, addig 1959-ben 100 000 és 1963-ban 450000 hold vált öntözhetővé. Az öntözés 1962-ben 220 millió forint tiszta többletjövedelmet hozott országosan az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek. Megyénkben is megnégyszereződött ez utóbbi öt évben az öntözött terület. Ezekből a számodéból világosan látszik a mezőgazdaságiban az öntözés helyzete és jelentősége. Az öntözés azonban megfelelő termelésszervezést. istállótrágyázást, műtrágyázást kíván. Ezek elhanyagolása révén az egyoldalú és helytelen öntözés tönkreteheti a talajt és ellenkező lesz a hatása a termelésben. Az öntözés hagyományos módszerei mellett az utóbbi időben egyre terjed az esőztető öntözés, különösen ott. ahol a talaj egyenetlensége a gravitációs öntözést nem teszi lehetővé. Az utóbbi időben egyre nagyobb teret követel magának a belterjes mezőgazdaság kifejlesztéséiben — mind az egész világon, mind hazánkban — a növénynemesítés. Újabb növényfajtát újabb, még intenzívebb fajta követ A jó vetőmag hozzájárult a mezőgazdaság fejlődéséhez. Erre nagyon élő példák a nálunk is jól ismert kukorica-hibridek, amelyek jóval, átlagosan 25 százalékkal több termést adnak a szülőfajoktóL Ugyanezt él lehet mondani a nagy hozamú búzafajtákról (Bezosztájai—1, stb.) Sőt olyanról is hallani, hogy búzahibrid előállításával kísérleteznek egyes államok kutatói. A nagy hozamú búza- és más növényfajták és a hibridkukorica-fajták termesztése egyre inkább terjed és kiszorítja az extenzí- vebb növényeket nemcsak világviszonylatban, hanem nálunk is. E téren megyénk termelő- szövetkezeteinek is sokat kell tenniük, ezt világosan bizonyítják az utóbbi évek terméseredményei. Egy sor más növényfajtáról is ugyanazt lehetne elmondani, amit a búza és a kukorica példája világosan mutat. III. A főbb növények termelése Mindezek után vizsgáljuk meg, hogyan alakult az utóbbi időben a főbb növények világ- termelése százalékban. 1938 1*0 Búza (körülbelül 100% 209 Árpa 100 210 Cukorrépa 100 2L0 Rizs 100 160 Burgonya 100 120 Kukorica 100 200 Rozs 100 75 Zab 100 80 millió tonna) Előtérbe kerültek a nagyobb hozamot add, úgynevezett gazdaságosabb kultúrák, a kevésbé gazdaságosak rovására. Ami a termesztés megoszlását illeti, továbbra is Európa, Ázsia és Amerika termeli az ossz mezőgazda- sági termelés nagy részét. Fejlődés azonban tapasztalható az utóbbi időben Afrika és Ausztrália termelésében is. Megállapítható, hogy az utóbbi évtizedben fejlődés tapasztalható a világ növénytermesztésében. Ezt bizonyítják az egy holdra eső terméshozamok a főbb növényekből világátlagban: 1934—38-as átlag 1961 kh kh Búza 5,9 6,8 Rozs 6,4 7,2 Rizs 10,3 11,2 Árpa 6,7 7,9 Kukorica 7,6 12,6 Burgonya 61 64 Cukorrépa 128 134 Általában a világszint növekedési ütemének megfelel a magyar mezőgazdaság fejlődése is a terméshozamokat illetően. Kedvezőnek tekinthető, hogy néhány főbb növény, például a kukorica és a búza terméshozama az utóbbi években a világátlag emelkedésénél nagyobb mértékben növekedett hazánkban. Ez bizonyítja, hogy mezőgazdaságunk lépést tart a világgazdaság növekedésével, sőt el is hagyja azt néhány területen, azonban a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országok átlagaitól még elmaradtunk. A következő évek feladata ezek utolérése és túllépése. E téren van tennivalónk Heves megye mezőgazdaságában is. IV. Az állattenyésztés Az állattenyésztésben is fejlődés tapasztalható világviszonylatban. A szarvasmarha-tenyésztés fejlődésében a világátlagot túlhaladták hazánk mezőgazdasági üzemei, bár a fejlett mezőgazdasággal rendelkező államok 3090 —3500 literes, egy tehénre eső évi tejhozamától még elmaradtunk. De vannak élenjáró gazdaságok és az e téren elért eredmények bizonyítják. hogy hazánkban is elérhetők * fejlett országok fejésd átlagai. A századforduló idején hazánkban 1000 liter. 1938-ban 1588 liter, 1963-ban pedig 2233 liter tejet adott országos átlagban egy tehén. Ezt ja fejlődést a fajta javításával, a jó termelő egyedak (kiválasztásával és továbbte- nyésztésével és az új fajták meghonosításával, valamint korszerű tartási és takarmányozási módszerekkel tudta a magyar mezőgazdaság elérni. A szarvasmarha-tenyésztés, a mesterséges borjúnevelés terén, nagy a fejlődés mind világviszonylatban, mind hazánkban. Mindezekben Heves megye termelőszöveti kezeteiben még sok a tennivaló, különösen a tejtermelés terén, mert itt 2040 literes a tejtermelés, s az országos átlag alatt vannak termelőszövetkezeteink. A szarvasmarha-tenyésztésiben el kell érni az MSZMP Központi Bizottsága 1964 februári határozata által megszabott feladatokat: „Nagyüzemeink növeljék gyorsabb ütemben tehénállományukat, mielőbb érjünk el 2500 literes átlag tejhozamot, akadályozzák meg a háztáji állomány csökkenését is, 1965-től már számszerűen is növekedjék az ország tehénállománya”. A feladat végrehajtásához használjuk fél az állattenyésztés korszerű módszereit is. Egyre terjed a mesterséges megtermékenyítés, hazánkban még csak a szarvasmarha- és juhtenyésztésben, külföldön a sertéstenyésztésben is. A Szovjetunióban 200 000 sertést fedeztetnek évente mesterségesen. A mesterséges megtermékenyítés előnyeit egyre inkább felismerik Heves megye termelőszövetkezeti gazdái. Hazánkban a sertéstenyésztés is fejlődött, különösen az átszervezés után. Az utóbbi öt év átlagában félmillióval több sertést tartottunk, mint az ezt megelőző öt évben. Ennek megfelelően 1958 óta 20 százalékkal emelkedett a sertéshús-termelésünk. Az utóbbi időbeli a hússertések (bacon) iránt nőtt az érdeklődés. Ennék megfelelően sikerült sertésállományunkat átcserélni. 1935- ben sertésállományunk 80 százaléka zsírsertés volt, ma az ország sertésállományának 88 százaléka fehérhús, vagy húsjeilegű keresztezés és a mangalica fajtájú sertések aránya 5,5 százalék. Heves megye sertésállományát' is körülbelül hasonló arány jellemzi. A sertéshús- termelés növelése az országos átlagnál magasabb ugyan, azonban a korszerű sertésállomány gazdaságosabb, jobb kihasználása érdekében mindenekelőtt javítanunk kell a kocák nevelését, illetve a kocaforgót. Az évi egyszeri fi a1, ás helyett mindenütt legalább másfélszer, esetleg kétszeri fialás elérésére kell törekedni. Az elhullások csökkentésével, a tartási viszonyok javításával kocánként 14 malac választása és ebből (korszerű takarmányozással expressz- hízlalás útján) 10—11 hízó előállítása '9—10 hónap alatt az elérendő cél. (A befejező részt a holnapi számunkban közöljük.) e • Ülést tartott az országgyűlés kereskedelmi és mezőgazdasági bizottsága Pénteken a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés kereskedelmi és mezőgazdasági bizottsága. Az üléseken megtárgyalták a Bel- és a Külkereskedelmi Minisztérium, illetve a Földművelésügyi, valamint az Élelmezésügyi Minisztérium 1965. évi költségvetésének tervezetet. A kereskedelmi bizottság dr. Bognár József elnökletével ülésezett. Részt vett az ülésen dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke is. Tausz János belkereskedelmi miniszter ismertette a belkereskedelmi, Bacausií Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes pedig a külkereskedelmi tárca 1965. évi költségvetési tervezetének főbb előirányzatait. Meghallgatta a bizottság Sulyok Bélának, a pénzügyminiszter első helyettesének tájékoztatóját a költségvetés-tervezetének egyes pénzügyi vonatkozásairól. A mezőgazdasági bizottság dr. Erdei Ferenc elnökletével tanácskozott Az ülésen részt vett Vass Istvánná, az ország- gyűlés elnöke is. Királyi Ernő, földművelésügyi miniszterhelyettes és dr. Babos Zoltán élelmezésügyi miniszterhelyettes, ismertette a földművelésügyi, illetve az élelmezésügyi tárca 1965. évi költségvetés-tervezetét. A vitában felszólalt Ben- csik István. Farkas János. dr. Fekszi István. Kókai Járomé, Lakatos András, dr. Molnár Frigyes, Nagy Antal,. Z Nagy Ferenc, Péti János és Szobák András országgyűlési képviselő, továbbá Garamvöigyi Károly pénzügyminiszter-helyettes és Molnár Károly, a SZŐ VOSZ elnök-helyettese. A két bizottság az előterjesztett költségvetési tervezeteket elfogadta. (MTI)
