Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

FRANK BOOK:

A kis növésű malakkai öreg szakai ajkáról sebesen ömlöt- tek a szavak:

— Tuan (uram), akkor éjjel nagyon vizes volt a dzsungel. A szakai-törzs emberei tábortűziét gyújtottak, hogy a meleg hamuba ássák be magukat és ott aludjanak. Leégett a tűz, s az egyik szakai bele akart feküdni a hamuba, amikor valami a mellébe harapott. Felkiáltott és kezével a melléhez kapott Ujjai között felismerte az óriási királykobrát, amely a tűzhöz jött s révetette magát az első útjába kerülő áldozatra. A szerencsétlenül járt szakai kétségbeesetten kiáltozott, s odafutott társa görbe maláj i késével, krisztjével le akarta vágni a kobra tejét A mi öregünk, aki a legidősebb volt köztünk a így szava törvény-' nek számított, nem engedte bántani a kobrát Ügy számította, ha életben hagyjuk a hatalmas uh-át, a kígyót amilyet 6 még sóba nem látott, szép pénzért eladhatjuk majd. öregünk parancsára a szakaik egy hosszú rudat kerítettek, ahhoz kötözték liánokkal a kígyót... A megmart szakait így varázslónőhöz vitték, aki sok jeles gyógymódot Ismert A varázslónő először megpróbálta a vért a sebből kiszívni, hogy az áldozat mellébe hatolt gonosz szellemeket eltávolítsa, aztán füvekből borogatást rakott a szerencsétlen áldozat sebére. A kígyó azonban telistele volt gonosz démonokkal s ezek megölték a sebesült szakait, jóval pirkadat előtt Pár napig vártunk, hátha Jön valami idegen, áld megveszi az állatot, de nem jött senki. Akkor az öregek tanácsára á kobrát a legközelebbi településre szállítottak. Ott hallottank önről, tuan.,Z

A szakai tfa dollárt kört a kígyóért, köszönt és eltűnt Elé-i gedettnek éreztem magam. MS^

előtt malakkai felderítő írtamra indultam volna, a New York-i állatkert csúszó-mászó szakértője, dr. Dittmar megkért, hozzanak számára egy királykobrát s lehetőleg jó nagyot A kobráknál azt hiszem, alig van veszélyesebb élőlény a világon. Láttam már, hogyan faltak föl állatokat hogyan támadtak az emberre, akiket nem lehetett megmenteni. Legtöbb kígyó másodpercek alatt lövélli mérgét a harapott sebbe, s az áldozat gyakran le tudja magáról rázni az utálatos hüllőt A királykobra azonban egészen más, harapás után is benntartja a fogát az áldozat húsában s egész méregkészletét kiadja magából, amely pillanatok alatt végez az áldozattal. Szállítottam már Amerikába indiai szemüveges kobrakígyót fekete kobrát is. Királykobrát látni sem láttam még életemben, csak hírből ismertem. Elképzelni sem tudtam hát hogyan tehetek eleget dr. Dittmar kérésének. A véletlen segítette elém az öreg szakait s enyém lett az óriási állat Micsoda gyönyörű példány! Singapoore-ban, az állattani múzeumban óriási üvegtartályban, spirituszban őrzik a rekord hosszúságú kobrát — 4,25 méter. Az én kígyóm —, hogy előre szaladjak a történetben — a Singapoore-inál is hosszabb volt 30 centivel. S ami a legfőbb, az én kígyóm élő volt-ír

Hogy mennyire élő és eleven kígyóm volt, igazában csak Singapoore-ban tapasztaltam.

Egy ismerős kínai asztalosnál megbízható, erős teakfa ládát rendeltem. A kobra átköltöztetése az új ládába azonban nem ment simán. Ügy akartam, hogy a régi, durva ládát ráhelyezem a nyitott, új ládára, a régi láda fenekét egv erős ütéssel kilököm s az új börtönébe

esett kígyó fölött a láda száját elzárom. Négy segítő is rendelkezésemre állt ehhez a munkához, de úgy döntöttem, elég lesz kettő is. Egyiküket elküldtem, hozza a ládát a kobrával Egy régi garázsban várakoztam a kobrás ládára. Jött is a fiatalember, de a küszöb előtt valamiben megbotlott, elvesztette egyensúlyát s pár lépés után, terhével együtt végigzuhant a garázs betonján. A régi, gyenge láda feneke levált s ott tekergőzött előttem a hatalmas, sötét test; a királykobra!

Segítőim hanyatt-homlok menekültek, fél a garázs tetejére, a fára. En nem követhettem egyikük példáját sem. A betonon, köztem és a garázs bejárata között gyűrűzve mozgott

Szakadatlanul kiáltoztam segítőim után. Az egyik fiatalember előmerészkedett. Ahogy csak a torkomon kifért, kérleltem, segítsen, mert kiszabadult a kígyó feje.

— Az a farka, tuan... — mondta félénken, de nem jött közelebb.

A másik fiatalember bátrabb volt Nagyon lassan, nehogy a kígyó felemelhesse a fejét és valamelyikünket megmarhassa, testem alá csúsztatta a kezét, szorosan körülcsavarta a kígyót az inggel. A bebugyolált kígyó már nem tudott harapni, hamarosan bezártuk az új ládába.

Ideje volt „foglyom" táplálására is gondolni. Elküldtem segítőimet, szerezzenek a kiaz érfSdkfgyö; meHefTe sem

tudtam volna kijutni a szűk helyiségből, mert ládarakás állta utamat. Hátam mögött két lépésnyire volt a gará« hátsó fala — tehát hátrálni se tudtam hová.

Másodperceim voltak, elegendő idő arra, hogy a kobra tájékozódni tudjon. Fejét, testének első részét felemelte, keveset előrecsúszott a betonon és — körülnézett. Abban a pillanatban már észrevett engem is.

Ösztönösen hátrangrottam, a! fali& A kobra meg előre. Egy-; két méter lehetett a köztünk« levő távolság. Távolság? Elfogott az iszonyat. Nem azé-] gyellem, hogy féltem. Tudtam,) milyen halálnem várhat rám,' bármelyik pillanatban. Sze-' man kétségbeesetten kutatott! a közelben valami tárgyat,; amivel védhetem magam. Sem-' mi tárgy nem volt kőzetemben] — csak a kobra.

A kobra támadni készült! Förtelmes feje könnyedén tengett előttem, ide-oda a levegő-' ben. Istenem, milyen feleste-! gesnek éreztem most a keze-; met a lábamat a testemet. Mit« tehetnék?

Egy villanás volt az agyam-' ban. Egy ötlet... Már nem az; eszem, hanem ösztönöm, élni, akarásom kény szeri tett csele-; kedni. Mielőtt a kígyó tárna-" dasra szánta volna magát« egyetlen rántással letéptem) magamról nagy gallér-ki vágá-« aú fehér ingemet és a kobra; fejére dobtam. Rávetettem ma-, gam az ing alatt mozgó kobrá-; ra.

A kígyó vonaglott a testem« alatt, de nem engedtem, présel-) tem le a betonhoz. A mellem-« mel szorítottam, hogy ne tudjon harapni.

A kobra egyik végével kiszabadult alólam és a lábamra sújtott. Azt hittem, a feje« vált szabaddá s minden Ütésnél) azt hittem, már meg is

(Csőrit István ülusztmcidjo)

rálykobrámak kisebb kígyókat. Tudtam, hogy az óriáskobra kisebb kígyótársaival táplálkozik s néha hetekig is megvan táplálék nélkül. De ki tudja, mióta böjtöl már? Es a hosszú hajtóútoo is etetni kell valamivel.

Kis kígyókat nem átkerült szerezni, mert ilyet nem tartanak a Singapoore-i állatkereskedők, de hozzájutottam több, két méter körüli kígyóhoz. Tartottam agyán attól, hogy

ezek kárt tehetnek a kobrában, mielőtt beleegyeznének abba, hogy szépen lesétálnak a torkán. Rendes körülmények között megóvtam volna ilyen veszélyes tápláléktól, de hát nem volt egyéb választás. Reménykedtem a királykobra túlsúlyá- -ban.

★

A hajó fedélzetén tálaltam először az óriási hüllőnek. Megfogtam az egyik kígyót a feje alatt és kihúztam a ládából. Ha hosszabbak két méternél, természetesen nem próbálkozom meg ilyesmivel; az ilyen fajtájú kígyók körültekergőznek az emberen s képesek összeroppan tani a mellkasét. De a két métertől valamivel „kisebb” kígyók is megszoríthatják az ember karját úgy, hogy napokig használhatatlanná válik. Szerencsére ilyen baj sem történt. Ahogy a kígyót a fejénél fogva kihúztam a lá- dácskából, azonnal megragadtam a farkát s ellenkező irányba rántottam. Aztán már a királykobrára figyeltem. Kinyitottam kissé a láda zsanérokkal megerősített üveges ajtaját, a nyíláson benyomtam a kígyó fejét A kobra észrevette a mozdulatot, elkészült a támadásra, fogaival megszorította ellensége fejét Amikor ma állat teljesen besüdott a ládába, farkával többször a kobrára sújtott és vastag testére rá- tekeredett Minden erejével megpróbálta ősszep résein! a kobrát a kiszabadítani a fejét a foglak közül Már-már azt hittem, a kobra tesz a vesztes, kinyitottam a láda tetejét hogy segítsek dédelgetett foglyomnak, azonban erre nem volt szükség. A kobra csavarni kezdte ellenfele fejét A másik kétségbeesetten küzdött, de a feje már teljesen eltűnt a kobra szájában a hiába volt minden, lassan, módszeresen « utolsó centiméterek is eltűntek a kígyóból, a szemeim előtt ★

rrf - — a ««i .m » j sna a as_a

iittivku IrCvuel BxSODD BuKI"

tam dr. Dittmamak a gyönyörű állatot Sok évig esc a királykobra volt a New York-i állatkert esúszó-mászóinak dísze. Most már spirituszban őrzik, akárcsak Singapoore-i társát a még holtában is bámulatot kelt a Zoológiái Múzeum látogatóéban. Ha a kígyóbetegségeket Ismernénk, talán még ma Is vígan élhetne.

Kozányi György fordítása

KOVÁCS SÁNDOR:

Kemény föld

A szik kegyetlen só-virága, hol a parlagot eke nem vágta, nyárban satnya füvek mezője, birkák éh-szomjas legelője;

béléhullt dühök, paraszti átkok, inas kezek, kik megváltottátok némán az idő konok mélyén feküsztök már, nyugszotok békén.

Most gépek járnak ökör-vonta régi barázdákon dohogva, kövér föld hasad, jó mag pereg, új-kéken nyílnak tavaszi egek,

ö, régi táj, sovány szikes vidék,

korai talán elfeledni még, a véres nyakú, csupacsont ökröket, s azt, ahogy lerogyott egy-egy öreg

a párolgó barna-húsú földre az ökröknél is jobban elgyötörve^ de fölkelt és indult újra, tovább, szaporítani a barázdák sorát!

ANNA AHMATOVA:

ECHÓ

Vissza a múltba út nem vezet.

De mit is adna a múlt nekem? Ml a múlt? Pár kőlap, v«

Vagy befalazott ajtajú terem? Vagy egy visszhang, mely még ne Bárhogy is kérlelem, akarom?... E visszhangnak másik echó fedd. Melynek hangját szívemben

i battels

Fordította: Bán Ervin)

CSANADY JÁNOS:

A gyümölcsök előtt

A gyümölcsök előtt

_________

fe

hér bőröd havát kibontod, piros nyakad hajadba rojtod az ámbrás gyümölcsök előtt; a csap-harmatos szőlőfürtök közt újjaid elkeverednek, néha megvillan mdeg ajkad egy fényes szemet befogadva! míg a többiek megindulnak, fölkúsznak aranyló karodra levelek nélkül betakarnak, akár anyjukon, csüngnek rajtad lélegző bőrödre tapadva; húsodban indázó ereknek nedvelvei elkeverednek, s benned mindenből kirügyemek édes-illatos fürtöt hajtva: duzzadnak örökös nyaradban a vér-harmatos szőlőfürtök —% míg én csak megrendültén áRok hol bőröd aranyát kitárod, a gyümölcsök előtt.

méltatás művésze

80 éve született Kárpáti Aurél

tásában a shakespearenl mércét tartotta szem előtt, azt, hogy az alkotás „tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önön képét és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.” Minden műben, amelyet vizsgált, a Humánumot, a mélyen emberi „tükrét” kutatta és igyekezett felmutatni.

Az 1884. december 5-én

Cegléden született Kárpáti Aurél a tanítóképző elvégzése után festőművésznek készült. Ezzel az „álmával” azonban hamar felhagyott. Versek publikálásával kezdte írói pályáját Költeményei, noha két kötete (Az én örökségem, 1909; Kaláris 1920) is napvilágot látott, számos más versét pedig a különféle folyóiratok hasábjai őrzik — feledésbe merültek. Nem így elbeszélései, no vellái, különösen az első világháború előttiek (Éjszakai ballada; Budai képeskönyv); valamint regényei, elsősorban az 1918-ban közzétett Három régi esztendő. E megejtően szép, lírai hangvételű kisregény alapján — amelyben a

századforduló finom hangulatát eleveníti meg — bírálói joggal rokonították őt Krúdy Gyulával.

JA e aztán belevetette mas-' gát a színházi életbe. Krónikása lett a magyar szír.- műirodalomnak, színjátszásnak és vele egy időben a magyar irodalomnak is. Attól a naptól, hogy az elhunyt Ambrus Zoltán kritikusi székét örökölte a Pesti Naplónál, úgyszólván egyetlen budapesti színházi bemutató sem múlott el, amelyről ne számolt volna be. Bár színibírálatainak zöme közvetlenül az előadás után íródott, mégis többet jelentenek a beszámolóknál: kortörténeti hátteret is adnak, s a nemzeti színjátszás legjobb hagyományaihoz mérve mutatják be a szóban forgó teljesítményt. Feledhetetlen színészportrékat örökített meg: többék között Pethes Imrét Hamlet-, Odry Árpád SoJness-, Törzs Jenő III. Richárd-, Som- lay Arthur Hamlet és Ladányi Ferenc Peer Gynt-alakítását. Ilyen irányú munkáit Főpróba után (1956) éa Színház 1959. c.

köteteiben gyűjtötte tané.

A nemes művészet iránti rajongó tisztelettel vezette irodalmi kritikái és írói portiéi megformálásában is. Nagy’műveltségével és megelevenítő készségével szinte személyes ismerősünkké tudta tenni a magyar és világirodalom több kiemelkedő alakját. Így pL Madáchot, Cholnokyt, Színi Gyulát, Krúdyt, Bródyt, Karinthy!, Monnárt, Kiss Józsefet, Dosztojevszkijt, Turgenye- vet, Defoet és Jack Londont. I rod alomismertető munkáit tartalmazza az 1961-ben kiadott Tegnaptól máig c. könyve.

£T ivatásának tartotta az

11 irodalom és a művészet legjobb értékeinek népszerűsítését. Nemcsak ilyen jellegű írásaival, hanem személyesen is részt vett a közéletben. Vezetőségi tagként aktív szerepet jászott az Írószövetség újjáalakításában és a Pen Giub tevékenységében, egészen 1963 februárjában bekövetkezett haláláig. E halk szavú művész élete nem volt megpróbáltatásokkal terhes. Valahol egyszer úgy határozta meg az epikus és drámai hős közti különbséget, hogy „az előbbi keresztülmegy a világon, az utóbbin keresztülmegy a világ”. Kárpáti Aurél az előbbiek közé tartozott — áthaladt a világon, küzdve, harcolva az irodalmi és művészeti közízlés nemesítéséért

<— tt —)

t TJJ Kossuth-dfjasoínrt fcö> azöntöttek 1960 márciu- i sában az Írószövetségben. Az \ ünnepeltek egyike Kárpáti »Aurél volt; egész élete művé- Jért, elsősorban sok évtizedes i kritikai munkásságáért része- [sűlt a magas kitüntetésben. »Eleinte iesütött szemmel hall- [ gáttá a munkáiról szóló dicséire szavakat majd kiosont s »csak akkor tért vissza, amikor I már rég nem róla bestéitek. A »sok epizódból, amit emlékeiként őrzök, csupán ezt emLí- (tem. Akkor is, később is egyik [elbeszélésének hősét juttatia I eszembe, aki valósággal mene> küit, ha személyére, személyes í sikereire terelődött a méltató

(SZÓ.

| De mennyivel inkább örBm> mel osztotta az elismerést májsoknak és mások érdemeinek. (A csaknem fél évszázados, »hallatlanul széles körű — az | irodalmat a színművészetet, és »a képzőművészet egy részét ! átfogó — kritikusi tevékeny- >sége bizonyítja: ritkán tévédévé, avatott kézzel tapintott rá »az értékekre, s bőven elhal- [mozta őket — olykor serken- ítésnek szánt — dicsérettel. A »méltatás művészeként tartot- I tűk számon. Ugyanakkor azon> ban kitűnő „vívó”-ként is, áld I nagyszerűen vette célba a mű> vészi teljesítmény nyegébb * pontjait és „találatait” sosem (harsányan, hanem az igazmes- [ terekre íellemzö atyai figyel- k meztetőül adta tudtunkra. A »művek értékrendjének felálli-