Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
p 6 9 P ö K ( » iMÄtv < r>4. MAG/BOGOS BOSSZÚJA \ Szilágyi Elek: PORTRÉ VVWWWVVWVO/Wl^VV'VWVVWWWWUO/ ISZLAI ZOLTÁN: Nincsen olyan idő Most ut tadd meg, hogy érveld: az évek. Hogy bármi kell, mindent csak tőled kérek. \ Mely mérni tadja azt, \ bogy nekem megamaradtál, nincsen olyan idő és hamis az a naptár. Mert nincsen út, 1 melyen ne hozzád érjek. \ Az is enyém belőled, mit sem adtál, POLNER ZOLTÁN: Önarckép Hondával megjárt félvilág közös emléke vérem, álmom. Csavargó igric, kóbor én: a higanygyőz dáffiák alatt főtér gitáromon játszom« Kibuggyan paszták sós szele a város kőkemény torkából« Borostyán holdat égetek «zéthagyott, kormos dombokon és fetezafcitott ajtóm lángol« Szavak« sóbálvány énekek, í í kilátásom a virradatba: segítsetek, hogy arcomat \ a nap ormótlan kése az ^ éjszakából kifaragja. i FARKAS ANDBASe Gyantás Zsiga arra ment haza egyik hajnaliban, hogy a lakás üres. Ifjú felesége, aki farsangban esküdött neki örök hűséget, elhagyta. Ügy eltűnt a lakásból, hogy nem maradt utána más, csak a bánatosan ásító bútorok. Először nem akart hinni a szemének. Csak állt a ház közepén, hátán a nagybőgővel, g bámult a szemet szúró villanyfénybe. Hosszú bámészkodás után, ahogy visszaeszmélt balvégzetű sorsára, kibújt a nagybőgő alól. Letámasztotta a vászon- tasakba burkolt zeneszerszá- mot a sarokba, majd kutatni kezdett. Átkutatta az egész lakást, kinyitogatta a szekrényeket, betekintett a talpon álló tükör mögé, majd az ágyak alá is bekukucskált. Téblábolás közben egy sebtiben irt levelet talált az asztalon. Betűzni kezdte az írást inkles Zsigám! — kezdődött az érzelmes írást — Nem áltatlak tovább. Ma éjjel, míg te a Kanalas Marci lakodalmában muzsikálsz, elköltözöm. összeállók Potya Zolival, mert nagyon szeretem. Bocsáss meg: Rózsi.’* Szédelgő fejjel meredt az írásra. A töméntelen ital, amit a lagziban megivott, alaposan elcsigázta. No meg az álmatlanság. Az egy álló nap, egy álló éjjel tartó muzsikálás. Keserves sóhajtással dőlt a vetetten ágyba. Ruhástól, ei- pőstől, ★ Dél felé járt már az Idő, amikor arra neszeit fel, hogy valaki topog a szobában. Óvatos sutykoiással, mint amikar nagyon vigyáznak az alvó ember álmára. Ásítva törülte ki a szeméből az álmosságot Nagy huzakodással felült az ágyban* majd a háttal hajladozó anyósán akadt meg tekintete. Éppen akkor, amikor a szüle az egyik szekrény tartalmát gyömöszölte abroszba. — Mama! — kiáltotta <d magát Gyantás Zsiga* — Mit csinál? Várattam! szakadt a kérdés Fatálas Bemátnéra. De aztán összekapta magát — Mit csinálnék! — bőrként fel mérgesen. — Elviszem a lányom holmiját — Micsoda? — ugrott ki az ágyból a faképnél hagyott vő —* hát idejutottunk? Epés gúnnyal vonta meg vállát a szüle. — Rózsi nem hozzád való — Miért? — Azért, mert te csak egy ócska nagybőgős vagy. — De... de hiszen — fogta él Zsigát a dadogás —, ezt akkor is tudták, amikor a lányuk kezét megkértem! — Tudtuk, tudtuk — bizonytalankodott el az anyós hangja —, de most már másként alakul a helyzet Potya Zoli híres prímás. Jól keres, sok borravalót kap, s én azt akarom, hogy Rózsikénak gondtalan élete legyen. Gyantás Zsiga azt hitte, hogy menten rászakad a ház. Hirtelenjében nem tudott mit termi, mint csak nézett az anyósára, meredten. Aztán elfogta az indulat Hirtelen oldalhajlással felkapta a karosszéket, majd eaordí- totta magát. — Takarodjon a lakásomból! Tüstént, mert... Ügy vágta a földhöz a széket, hogy az valósággal szétreccsent Fatálas Bemátné pedig, megrémülve a kitörő indulattól, a hátára kapta a batyut és nagy visítással kilódult a nyitott ajtón. Kinn az utcán pedig világgá sivatfeod- ta, hogy a veje egy semmirePotya Zoli is ott van a próbán. A ficsúrként viselkedő prímás, akit a legszívesebben megkéselne. Aki úgy váltogatja az asszonyokat, mint más ember az ingét S most az ő asszonyával éli világát Lihegve torpant meg. Egy ideig tétovázva ácsorgóit az utcán, de aztán dühösen, legyintett és belépett a művelődési ház kapuján. ★ Kitörő lelkesedéssel fogadták. Hangos rivallgással vették körül a zenekar tagjai: ölelték, tapogatták, sőt a másodprímás, az öreg Árpi cigány is csókolta jobbról, balról, majd így szólt: — Zsiga fiam — szusszantott egyet —, már azt hittem, meghaltál Csák a prímás hallgatott Pufók, lárvaszerű arcán gúnyos mosoly suhant át shogy zavarát leplezze, a fűiéhez emelte hegedűjét Hangolás közben szólalt meg fitymáló hangon. — Zsiga! — fújta fel pampuskaképót — Elég az örömből! . . . Mindennap rám szól a remény Bejártam erdőt és mezőt, Ifjú szívvel tehettem. Hevertem fák és fű között Én boldog telhetetlen. Nem is kíméltem lábamat Sok-sok tavaszt bejártam, Néztem, mi van a hó alatt S mi éget úgy a nyárban, És láttam, hogy az ősz deres, A szétterült avarban Mindenki mást, másképp keres. Az őszben sok zavar van. És annyi-annyi út nyomán Most bennem is zavar van: Csak ennyi minden tartomány? Csak ezt és így akartam? Korán virul a hóvirág, A hó fölé kibúvik, Tavasz jön, a szirmába rág, S csak magja tart ki újig. Pattognak szűz-szelíd rügyek, Feszengnek-érlelődnek Kedvvel kínálnak jó ügyet Üzennek az időknek« Húznak türelmetlen napok És húznak néma éjek Az őszi lárma megszabott Inkább halljuk zenének« És hull a hó. Kristályai Épülnek rendszereikben. E munkán nincs mit vallani: Hó — mondjuk meglepetten. És a kutyaszájú szelek Vad reggelen vonítják A fogvicsorgató telet Felfedve félve titkát, Mert minden télnek titka van, Mint minden kis halálnak, Minden elmúlás nyugtalan — Ezt érzi ember, állat A háborúban jog helyett Kemény jeget haraptunk, Rengett, szűkölt reménykedett Az izzó föld alattunk« Remény nélkül garast sem ér A berce-hurca-élet, S bár sokszor volt garas a bér, Mitől erőnk feléledt« , Üj útra feätoerefcedtWfc Üj útra színesebbre, A képzelet játszik velünk, Előttünk jár a terve, Ez a terv mindig ugyanaz És mégis más, hiszen nő Belőle reggel és tavasz, Napszítta nyári felhő, Homályba hüllő végtelen, Mikor a nap lemenne, Mikor szememmel elnyelem Ahogy már meszemenne. Mielőtt én Is elmegyek A változó delejben Megmérek földet és eget, Mert hátha elfelejtem, Ahogy a jövő és a tér Testvéremül szegődött, Nem kárhoztatva semmiért Utódot és elődöt. Minden csak bennem és velem Történt meg igazában, Én ezt a drámát kedvelem És tartom érte hátam. Hisz embersors esett velem. Vonzódtam és szerettem S bár néha sírt a félelem, A gyűlölet helyettem, Gondolom, hogy újrakezdeném, Élőiről kezdeném-e? Mindennap rámszól a remény, Hogy induljak feléiéi Ezzel az ®la a!S kapta a szárazfát a levegőbe lendítette a lószőrrel felszerelt vonót és végignézett a zenekaron. A zenekar pedig, mint valami jól olajozott gépezet készültségbe vágta magát — Hát te? — nézett Zsigára ellentmondást nem tűrő hangon. Gyantás Zsiga leszegte a fajét Aztán a zsebébe nyúlt Rövid kalamolás után előhalászta cigarettartárcáj át és rágyújtott Nagy komótosan kifújta az első sluKkot s mint akit nem érdekel semmi, letár- masztotta nagybőgőjét az ajtó mögé és elindult a sarokba, a klubasztal mellé. Maga élé vette az asztalon heverő Esti Hírlapot. Ünnepélyes lassúsággal végigtamubnár- nyozta a lap híreit majd a lottó nyerőszámaihoz érve, felszisszent Bosszankodva kotorászta elő a ki töl tettemül felejtett szelvényt Már el akarta dobni, amikor megállt a keze a levegőben. Felcsillanó szemmel tépte le a fogadószelvényt Rubrikáiban átkeresztezte azokat a számokat amelyeket az újság nyerőszámokként közölt S mint aki jól végezte a dolgát, felállt az asztal mellől. Megvárta« amíg a zenekar abbahagyja a gyakorlást S aztán a másodprímás elé állt. — Árpi bátyám — lobogtatta meg a lottószelvényét —, mit szeretnél kapni ajándékba? Értetlenül nézett rá az öreg cigány. Csak lesett az egykori tanítványára, mire megszólalt Zsiga, végtelen egykedvűséggel. — ötös találatom van a lottón. Iszanyű csend kete&emte Az irgalmatlan csendben tizenegy szempár meredt Gyantás Zsigára, majd felnyögőtt Vancsura Lojzi, a keszeg brácsás. — Szentsége» isten, megürülök! __A nyakához kapott elmelege désében. — öt éve rakom a lottót * ez a kocalottós, a bőgőnyaggar tó, megüti a főnyereményt! Megtágította inggallérján a nyakkendőt. Bal kezével végigtörölte izzadásnak indult homlokát, majd esettenkedő megalázkodással a nagybőgős elé állt. — Zsigám, drága, egyetlen Zsigám! — lihegte. Végignézett magán, a kopott ruházatán, majd a zenekar tagjaira tekintett. S mint a jól nevelt kutyuska, amikor szolgálatkészen figyeli a neki szánt morzsát, úgy bámult fél a dúsgazdagnak mutatkozó nagybőgősre. — Csak egyetlenegy kívánságom van, Zsiga. — Kivele, Lojzi bátyám! — Tudod — húzta össze magát a muzsikálásban megőszült cigány —, a házamon még mindig csizmaszárból van a kémény. — Téglából rakatunk másikat. Újat — Nézd ezt az ócska, támbaimot! — mutatott Boka Samu a rozzant zeneszerszámra. — Azt is kicseréljük. Márkásra. S elindult a kívánságok lavinája. Egyiknek új szobaberendezésre fájt a foga, a másik meg a közelgő keresztelő miatt jajgatott Sőt, volt olyan is, aki a karácsonyi hízóvásárlás istápolását is kikunyerálta. Hiszen, akinek annyi pénze lesz* mint Zsigának* annak már egy disznóvá tel se nem oszt* se nem szoroz. Ügy sem tud mit kezdeni majd a tengersok peruzeL Gyantás Zsiga pedig bólogatott Nagyvonalúan, gavallér»- saru Sőt még azt js megígérte* hogy a lutrin nyert pénzből szalmakalapot vásárol mindenkinek. Hogy ne legyen panasza rá senkinek. Mindenki ujjongott* mindenki örvendezett* csak a prímás maradt néma. Mintaki megkukuit a számára kellemetlen hírtől' S évért, hogy ne kelljen szenvednie vetöy- társa szerencséjét, a hóna alá vágta a hegedűt és eivfiiar- aott Köszönés nélkül. ★ Másnap reggel arra ébredt Gyantás Zsiga* hogy kopogtatják a konyhaajtót Szemérmesen, tapintatosan. Mmft« szállodában ébresztenék. Eltűnődve bújt W az ágyból, papucsot húzott a lábára, majd ajtót nyitott — Ram, drága Zsiga fiam! — esett nyakába Fatálas Ber- nátné. — Azt mondja apád nékünk hajnalban: menjetek él Rózsival a vömhöz, kérjetek tőle bocsánatot, mert különb ember az, mint Potya Zoli, a prímás! Megrökönyödve meredt Gyantás Zsiga az anyósára, majd kedvetlenül morogta: — Kár az igyekezetért, mert én csak egy nagybőgős vagyok. — Akkor is különb vagy! Ezzel karon ragadta lányát és benyomakodtak a konyhába. Bent a konyhán kirámolták az élemózsiás kosarat és így szólt a szüle: — Éhes vagy-e, fiam? — Nem vagyok éhea — Pedig egy egész rucát sütöttünk meg a számodra. — Vigyék él Potya Zolinak, a híre§ prímásnak! — De fiam!.., — Végeztünk! — morrant Gyantás Zsiga a hápogó asz- szonyra. Nem vagyok kíváncsi többé magára, sem a drágalá- tos lányára. Összeharapta a fogát, végignézett a sápadozva feszelgő Rózsin, megvetően, majd sarkon fordult és bevágta maga után az ajtót. Bent a szobában rábukott az ágyra, belefúrta fejét a párnákba s kibuggyant belőle a hangtalan zokogás. "kell® alak, aki valóban néni érdemgl kíméletet a lánya részéről. * Nagyon efanyáttanadott Gyantás Zsiga a düMdtörés után. Elanyáttanodásában csak áLtt tovább a konyhában, szétvetett lábakkal, s jobb kezével végígsimította izgalomtól lüktető halánt&át Két álló nap nem mozdult ki a lakásból. Egész idő alatt csak ült az ágy szélén és gondolkodott Azon gyötrődött* hogy él kellene mennie a hűtlen teremtés után: rábeszélni a lelkére, gondolja meg a dolgot, amíg nem késő. Aztán elhessentette magától ezeket a gondolatokat Arra a következtetésre jutott, hogy kár az igyekezért Ha Rózsi így fogja fel a helyzetet* akkor menjen az útjára. Az élettől megundorodva gubbasztott a lakásban. Legfeljebb csak annyit tett, hogy este rázárta a tyúkokra az ajtót S felütött vacsorára két- három tojást, hogy éhen ne vesszen. Még a vállalt munkával sem törődött Hiába üzent neki Rucára ülés, hogy a ház vakolását be kell fejezni, mert itt a december* a legemberesebb hónap, fütyült az üzenetre. Ügy gondolta: minek dolgozzon most már ő? S főleg: kinek? Az asszony elhűttenedett, szakadjon le a csillagos ég, dőljön össze a világ, de többé nem dolgozik. Harmadnapra azonban elszánta magát Az estébe hajló délután hátára illesztette a nagybőgőt és betalpalt a faluba, hogy egy kicsit gyakoroljon a zenekarban. A kultúrotthon bejáratánál vastag vérhullám tolult agyára. Belésajduit az a tudat hogy
