Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
Nem fehér köpenyes szakma ?^\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\V\\\\\\VNX\\\\\>^^ Az ódon épületben ragyogó tisztaság. A folyosókon halkan suhannak a csinos lányok, s időnként nagyot koppan a fiúk bakancsa. Az iskola és az intézet egy. A gyöngyösi felsőfokú mezőgazdasági technikum növendékei és tanárai a kény szerű és állandó együttlét so rán alaposan megismerik egy mást. A hajdani rendházba) készülnek jövő pályájukra a érettségizett fiatalok, hogy ké év múlva mint végzett szőlészborász szakemberek vezessék egy-egy tsz vagy állami gazdaság termelését, borkezelését. A jelenről, a jövőről beszélgetünk három lánnyal. Füleki Irina másodéves Gyöngyössolymosról jár a technikumba; — Érdekes, szép szakma ez. Persze, nem kell azt gondolni, mányozok, s ha olyan gazdag szőlőkultúra épül ki alföldünkön, ahogy a tervek mondják, Jvooa^ akkor megéri a tanulást, megéri a fáradságot, lesz jövőm. Az egyetlen ilyen szőlészborász szakiskola ez az országban, azért jöttem ide. Már a hegyeket is megszoktam, remélem, mire végzek, meg is szeretem őket. Zliplia Ilona Kaskantyúról, Kisköre mellől jött két évvel ezelőtt a technikumba; — Főleg a borászat vonzott, mert kutatóintézetben szeretnék dolgozni. Itt módomban áll megtanulni mindazt, ami ehhez, jobban mondva ennek a munkának megkezdéséhez szükséges. Hogy mit tanulunk? Szőlőtermesztés, borászat, üzemszervezés, géptan, talajA szobákban az első pillantásra az tűnik fel, hogy nem uniformizáltak, hanem színesek, barátságosak, és egyéni ízlésről tanúskodnak. Van azért benne valami, ami mégis inté zetté teszi, vagyis nevelőeszközként használnak itt egy-két „anyagit”. Az a szoba, amelyiknek lakói a legrendeseb bek, a legszebb, legtisztább szobát tartják fenn, — különböző párnákat, szőnyegeket, faliszőnyegeket kapnak jutalmul. S az ágyakon mindenütt ott az elmaradhatatlan, az otthont idéző nagymackó, Bo- zambó vagy a kis szivacsbaba. Ezek a lányok, ha komolyan és szorgalmasan tanulnak is és már közel húsz esztendősek mégis, amikor elalszik a lámpa és vége egy napnak, álmodnak a jövőről, a jövendőbeliről és talán megálmodják azt is, hogyan szeretnék hasznosítani mindazt, amit két éven keresztül tanultak... ládám—kiss) Társadalmi munkálja: levelező Tíz esztendeje lesz már, hogy egy estén Nagy Piros!;a sokáig üldögélt az asztal mellett ceruzával a kezében. Nehezen szántotta ceruzája a papírt. Nehéz volt a kezdet. Mer* vajon hogyan is fogadják, hogy ő, az ismeretlen jelentkezik, hogyan veszik kézbe egyenetlen írását. És fogalmazni is milyen nagy munka. Inkább bekapálna egy fél hold kukoricát. Igaz. nem kötelezte rá senki, de jó lenne, ha az újság az ecsédi fiatalokról is megemlékezne már. Hiába, Eger messze van, az ő munkájuk elkerüli a megyeiek figyelmét Különben látta, mások is írnak. ö is megpróbálja. Legfel jebb megszidják érte, ha neu, jó. Ilyen gondolatok mellett született az első levél, amelynek feladója Nagy Piroska, ecsédi DISZ-titkár volt, a címzett a Népújság. És azóta évek szálltak el felettünk, de legalább kéthetenként bekopogtat a postás Nagy Piroska levelével is. Az újságnál ismerik írásáról, érdeklődve bontják fel, vajon mit ír Piroska? A levelező szorgalma változatlan, a téma változik, ahogy telnek az évek. A fiatalok munkája helyett talán többet ír most már az idősebbekről, az MHS- röl, amelynek egy ideig helyi hogy ha végeztünk, akkor majd kapunk valamiféle íróasztalt és fehér köpenyt! Igaz, lesznek közöttünk olyanok is, akik laborba mennek, s kutatómunkával segítik majd a termelést, de többségünkben bizony arra készülünk, hogy járjuk a határt, járjuk a szőlőtelepítéseket, a a helyszínen hasznosítjuk tudásunkat. Tanulmányú tjaink során már eddig megkóstoltunk vagy 20—25- féle bort Nem szükséges ugyan magát a bort szeretni, de minősíteni, értékelni, ízéről következtetni, — ehhez érteni kell, mire végzünk. Elvégre szőlőtermesztési szaktechnikust szakvezető lesz az emberi Kovács Katalin Zuptc*. éves. Most szokj a a hegyvidéket az Alföldről jött — Végeredményben az Alföldre irányul a szőlőtelepítések zöme, a oda kell a szakember. Makó, az én szülőhazám, ugyan hagymájáról híres, de a bor, a szőlő az, amit én sokkal szívesebben tanultán, kémia, és még sok más tantárgyunk van, legnehezebb a kémia. Lehet hogy azért, mert lány vagyok (?). Most még arra kérném önöket, nézzék meg az intézetünket Kiest de igyekszünk otthonossá tenni. Újra civilben... Leszereli katonák a gyárban „öreg legények”, kiszolgált, idejüket töltött katonák nyomán járok a csarnokban, dübörgő, dörgő gépek között keresem a pár napja leszerelte- ket — kérdem, idéztetem velük a már emlékké vált heteket, hónapokat, az egyenruhában eltöltött két esztendőt, s az első órákat, amelyek civilként visszahozták őket a gyárba, a régi munkahelyre... ★ Az egyik fiatalember. Nagy Géza ujjam Imrikagyúrű csillan; — Amikor bevonultam, feleségemet és négyhónapos kisfiámat hagytam idehaza-... Gondolhatja, nem volt könnyű a vagonirozás! De megszoktam én is hamar az idegent a pattogó vezényszavak közötti új környezetiét, a távolságot. Jó heiyre kerültem, Pestre, a díszelgő ezredhez! — mondja különös hangsúllyal, nem kevés büszkeséggel az utolsó szavakat az egykori szakaszvezető... — Élmények? Laktanya és a fogadások ... Már az első évben megválasztottak szakasz KISZ- ti tikárnak, azután pedig vezető, ségi tagnak a századhoz... Tavaly engem bíztak meg, engem küldtek az egri újoncokért ... Az idei őszön „kiváló katona” lettem, lefényképezték csapatzászlónál, jutalmat kaptam... Az 1963 április 4-i budaipesti díszszemlén még csak irámyjelző voltam, de utána úgyszólván részt vettem csaknem minden jelesebb külföldi vendég üdvözlésén. Legutóbb Hátié Szeiasszié etiópiai császárén ... Most pedig újra itt vagyok a Finomszerelvény- gyár 24-es üzemében. A régi helyemen, csak néhány méterrel arrébb a korábbinál. Tudja — magyarázza — míg odavoltam, átszervezés történt itt is; átcsoportosították a gépeket, átrendezték a ciklust. Egyébként más sem változott talán a két esztendő alatt... Csupán én szoktam el egy kicsit a szerszámoktól, a szakmától... Még kékük, még tiszta, új a ruhám, „ismerkedem” a munkával, de tudom, pár nap múlva ismét belerázódom, úgy dolgozom mint azelőtt, mintha él sem mentem volna a műhelyből...! ★ Cstifor Tibor közelébb szolgált, Verpelétea és Aszódon katonáskodott — 9 tizedesként jött haza a rokonokhoz, ismerősökhöz. Hogyan fogadták... ? — Nagy volt az öröm mindenfelé, itt az üzemben is. Már vártak... Az első nap? — Megvallom, szokatlan volt minden ... Körülöttem sokat változtak az arcok; segéddé emberesedtek a tanulóiként itthagyott kis kollégák, hazajöttek a tőlem korábban bevonultak, s két szaktársamat már nem találtam sehoL Kiléptek, elmentek azóta a gyárból... Bizony, meglepődtem, amikor újra a gép mellé álltam, amikor az egyszeriben oly bonyolultnak tetsző rajzokba belepik lantottam. Űj munka várt, eddig ismeretlen. Félősen megborzongtam a két esztendő alatt megkopott masinám láttán; hogy fog ezen menni a munka... ? Hogy? Hát ugyanúgy mint azelőtt! — kiáltottam fel kisvártatva, nem kevés örömmel; mert a hűséges jószág, a megviselt hajdani fényét vesztett helyzetmaró még mindig bélül dolgozik az egyszázados tűrésen ...! S kicsit majd igazítok még a gépen ... Hadd legyen olyan pontos, hogy a kompresz- szor alkatrészekhez készülő présszerszámok rendben mind elkészülhessenek...! ★ Gyár, műhely, gépzúgás, olajszag, egyforma — kék munkaruhák. Emlékké vált két esztendő. Termelő hétköznapi. „Búcsú a fcgyoerektST... Ismét a munkám a sori (gyártó) vezetője is volt, és a tanácsról amelynek maga is tagja. Van, amikor az ország valamelyik festői tájáról érkezik iaz üdvözlet a hűséges levele- 'zőtől, mert ilyenkor sem feledkezik el az újságról. Van, '-mikor híreket küld, máskor segítséget kér falujának. Legutóbb útón-útfélen meg- á lították az ismerősök: Piroska, megírhatnád az újságnak, mi lesz az egészségügyi kombi láttál víz nélkül. Ott bizton San nem tudják még ... És Piroska megírja a falu nagy gondját, az újságíró következő hónapi tervében pedig |már szerepel: mi lesz az ecsédi egészségügyi kombinát vízellátásával? Piroska, olyan szorgalmasan dolgoztak a gyerekek... Szép volt az előadás ... író-olvasó találkozó lesz ... Ő pedig hűségesen megírja, amit kémek, tolmácsolja a falu véleményét, s a levelező munika becsületet szerez neki. Természetesen más munkájáért is becsülik a községben Piroskát, akihez a válását már akkor is elviszi a posta, ha véletlenül lemarad az utca neve. Azok közé a kevesek közé tartozik, aikikmék magánélete háttérbe szorul a társadalmi munka mogult Aktív tagja a pártszervezetnek, dolgozik mint tanácstag és még ma is segíti a fiatalokat. Közben természetesen végzi mindennapi munkáját a község óvodája* ban. Itt érzi magát igazán otthon, saját gyermek helyett másoké felett anyáskodik sok- sok szeretettel. Most tamuL Boldogan mond» ja, hogy a levelezésnek lánaj itt is hasznát vette, ötösek a magyar dolgozatai. Tervei: te* nadná, mert úgy érzi, sokat vállalt magára az utóbbi években, s közben egy kicsit meg* feledkezefcLJatTaU„bogy képe» ze magát. Most néhány megbízatással kevesebbet vállal, és végzi szorgalmasan a hetedik osztályt. De egyet tovább* ra is szíves-örömest csinálj nem maradnak el a következő hónapban sem a levelek. Nem is tudná abbahagyni, hiszen minduntalan . megállítják? Piroska, ezt meg kéne írni aa újságnak. (d.) IRTA; ERWIN ZIEMER - POROlTOTTA: SIENT1RMA1 LÁSZLÓ O) A ^Telegraf* jelenti 1961. tnájus 19-én: Bocmaren Brazíliában? — A nád vezetők egy része tengeralattjárón szökött meg euró- pábói. »... Szerdán a volt argentin diplomata, dr. Topodevsky Tel-Avivban kijelentette, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére Bormann, Hitler volt helyettese Brazíliában bujkál.” „ A birodalmi vezető a háború végén tengeralattjáróval Argentínába érkezett. A fedélzeten tartózkodott Mussolini megszöktetője, Skorzeny SS-főrohamosztagvezető és más náci nagyságok... Ezek mind óriási összegeket hoztak magukkal Németországból: aranyat, ékszert és külföldi valutát. Eichmamn elfogatása után Bormann Brazíliába menekült.. A „Jerusalem Post” jelenti 1961. május 22-én: s... A volt izraeli argentin nagykövet, dr. Gregorio Topo- levsky Tel-Avivban kijelentette, a Dél-Amerikába szökött nád vezetőls 1945-ben 500 mii4 HÍPQJSSG |964. december 6* vasárnap Bő dollár értékű ékszert és valutát vittek magúikkal Argentínába .. Eddig a saj tó jelentések™ „Kifutni ismeretlen irányba! 1945 egyik hideg április éjszakáján német tengeralattjáró haladt nagy sebességgel Dánia partjai előtt délnyugati irányba. Rádiós voltam ezen a tengeralattjárón, s fogalmam sem volt róla, hova vezet utunk. A kifutási parancs valamenv- nyiünket nagyon meglepett, mert éppen akkor tértünk vissza utunkről, ahol az angolok úgy megkergettek bennünket, mintha nyulak lettünk volna. Csak nagy szerencsével sikerült megmenekülnünk és az egyik dán kikötőben kerestünk menedéket. Itt már pánik uralkodott. A német csapatok hosszú oszlopokban menekültek a városon keresztül Minden fejetlenül történt, minden tiszt másféle parancsot adott ki. Először azt mondták, lövészárkot kell ásnunk, majd az a hír terjedt el, hogy áthelyezték valamennyiünket a tengerészgyalogsághoz. Végül elrendelték: „Kifutni ismeretlen irányba!’ Megeswi kapkodtunk. A parancs azonnalra szólt, még azt sem vártuk meg, hogy minden tiszt visszatérjen a fedélzetre. Üzemanyagunk sem volt elegendő. Már órák óta a tengeren voltunk. A Diesel-motorok teljes erővel dolgoztak. De a bevetés területét nem ismertük. Néhány matrózzal a legénységi fülkében üldögéltem. Meglehetősen rossz hangulatban fogyasztottuk szűkös vacsoránkat. Senki sem szólt egyetlen szót sem. Éreztük, hogy az új parancs nem sok jót jelent a számunkra. Én sem éreztem kedvet a beszélgetéshez. Torkig voltam az egész háborúval. Egyik tengeralattjárót a másik után süllyesztették el, mégis megállás nélkül küldték az embereket az értelmetlen halálba. Ennek egyszer vége kell, hogy szakadjon. A legbutább is látta, hogy a háborút elvesztettük. A ♦"-’geralattjárók legénysége s. iiára a vég már 1943- ban kezdődött, amikor az angolok bevezették a radar alkalmazását a tengeralattjárók elleni harcban. Ezzel a készülékkel még éjszaka is fel tudtak fedezni bennünket. Nagy frekvenciájú sugarakat bocsátottak ki, amelyek minden tárgyról, amelyet ért a sugár, visszaverődött. Ezért tudták az angolok naszádjaink távolságát, irányát minden különösebb nehézség nélkül megállapítani. Védtelenül ki voltunk nekik szolgáltatva, ezért féltünk minden bevetéstől. Reméltem, hogy Cuxh a vénben kikötünk. Még a szökés gondolata is megfordult a fejemben. De a parancs minden tervemet keresztülhúzta. Hirtelen felriadtam gondolataimból. A parancsnok, patt. de egyáltalában nem volt gőgös, mint a többiek. Egy dologhoz ragaszkodott, mindig sikereket akart elérni A múlt évben nem sikerült egyetlen hajót sem elsüllyesztenünk, volt is ezért a parancsnoknak mit hallgatnia. Ez piszkálta, rágta bensőjét, elkeseredetté tette, s ezért nálunk, matrózoknál próbált emberi kapcsolatokat teremteni. Magában biztos meg volt győződve, Flensch kapitány lépett a legénységi fülkébe. „Na, emberek” — kezdte kedélyesen —, „megint kezdődik a tánc.’ Hangja bizonytalanul csengett, s mintha ironikus lett volna. Érezni lehetett, hogy meglehetősen kellemetlen hel vzetben érzi magát. Flensch fiatal, 32 éves tiszt Vall. Számos kitüntetést kghogy a háború elveszett. De sohasem beszélt errőL Nincs torpedó a hajón Ha az ember állandó életveszélyben hosszú ideig össze van ziárva tengeren másakkal, akkor olyan kapcsolatok alakulnak ki, amelyek «myhí.tüB azt az űrt, amely a tiszt és bes oszlottja között a szárazföl dóri mindig fennáll. Nálunk is ea történt. A parancsnok felém fordulta „Na, Schneider, mi a véleménye az új feladatunkról?’ Nem tudtam, mát válaszol-' jak. Megvontam a vállam. „Azt a parancsot kapta®, hogy Styltől nyugatra néhány mérföidnyire menjünk le” —* magyarázta a parancsnok. „Egy gyorsnaszádra kell ott várnunk. A további parancsot ott kapjuk meg” „Nem kész öngyilkosság, ha még most is ellenséges hajók elleni vadászatra indulnánk?’ — kérdeztem óvatosan. Néhány pillanatig szótiannű maga elé bámult a parancsnok, majd halkan megszólalt: „Nem tudom mi játszódik le bennetek, fiúk. Bennem meg* bízhattok. Én többé nem vezetem tengeralattjárónkat eHeni- séges hajók ellen. Valamennyi torpedónk elfogyott.’ A rákövetkező csendboó megszólalt az egyik matróz: „De még van kettő, kapó» tány úr.” A parancsnok egyikről a m W síkra nézett vizsgálódva, maid zavartan, mintha szégyetinü magát, megszólalt: „Még ebben az órában a tenger fenékére süllyesztjük azokat is. De erről egyetlen szót sem. Jelenteni fogocn a tengeralattjáró flotta parancs* nokságának, hogy egyetlen torpedónk sánca’ iFolytatjuk$
