Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
0 Évszázadunk ünnepe A z Októbert Szocialista ■r*' Forradalom már úgy él m bakeszerető emberiség szívében, mint „évszázadunk ünnepe.” Olyan ünnep, amelynek fénye és melege a modem emberiség létfeltételei közé tartozik. A lenini október egy világtörténelmi átalakulás kezdete. 1917-ben a csodálatos orosz munkásosztály és vezetésével a cári Oroszország népei testvéri szövetségben vívták meg a nagy forradalmat a békéért, a szabadságért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. Oj kezdődött. Olyasmi, amiről az emberiség legjobbjai szépséges utópista álmokat álmodtak, de aminek valósággá váltásához addig hiányzottak a történelmi erők, elsősorban és mindenekelőtt az osztállyá szerveződött munkásosztály, továbbá a marxista-leninista forradalmi elmélettel és gyakorlattal felvértezett párt. Elemi erővel hatott az 1917-es magyar munkásságra, a politikailag öntudatosulni kezdő parasztságra és hazánk humanista értelmiségére a lenini forradalom. Egymást követték a nagy üzemi megmozdulások. Tömeggyűléseken követelte a gyárak népe az orosz testvérek példájának követését. Feliratok, röpcédulák; újságcikkek sürgették a magyar kormányt az azonnali béke megkötésére és a demokratikus fejlődés megindítására. Ebben az óriási kórusban nemcsak a marxista alapon szervezett munkások vettek részt A Pesti Hírlaptól • Világig a magyar napilapok — akkor még — fenntartás nélkül üdvözölték a lenini forradalmat A béke hírnökét látták benne, az emberiség diadalra juttatójaként köszöntötték; A polgári Bíró Lajos így kiáltott fel; „Úristen, csak most legyen eszünk és szívünk — az igaz szó meghallására és megértésére! Békét, békét és szabadságot!4 A nagy lenini október nélkül aligha kerülhetett volna sor az őszirózsás magyar forradalomra. És tény az is; az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ugyancsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom édes gyermeke volt. A magyar proletariátus, és a magyar parasztság színe-java, fegen sok értelmiségi ve! együtt — a kél világháború között mindvégig a szovjet fejlődés «kérőtől várta saját boldogulását. Aligha lehet zna már szavakkal kifejezni az érzelmeknek azt a forróságát, amely az 1919—1944 között tevékenykedő és a zsarnokságot gyűlölő magyar nemzedékeket áthatotta, amikor a Szovjetunióra gondolt. A kor gyötrelmeinek alapos ismerete nélkül ezt abg lehet megérteni. F gy szemernyi túlzás nincs tehát abban, amikor azt mondjuk: A lenini október olyan hőfokú szovjet- magyar barátság kohója volt, amelyben örök érvénnyel született meg a szolidaritás, a harcos összetartás és az elpusztíthatatlan. testvériség. És nem a szavak testvérisége ez, hanem a tetteké, és az eredményeké. A Szovjetunió az első szocialista állam a világon. Az ő példája és történelmi tapasztalatai egyengették az utat minden más országnak, amely ugyanerre az útra lépett Pék da és mérhetetlen erkölcsi és anyagi segítség — ez jellemzi a szovjet nép internacionalizmusát i Köteteket lehetne frni arról, hogy a fasiszta vezetők által a nemzeti, megsemmisülés szélére sodorta Magyarországot és népét — miként mentette meg a legyőzhetetlen szovjet erő. A Szovjetunió léte alapvető feltétele ma már minden emberi haladásnak az egész földkerekségen. Amikor a lenini forradalom győzött a világim- perializítnus mindent elkövetett e győzelem megsemmisítésére. A burzsoák, az erőszak, a di- verzió, a fegyveres konfliktusok minden fajtájával törtek a szovjet rendre. És ma, 47 évvel később, a földkerekség területének egyharmadán, a föld lakóinak egynegyede szocializmust—kommunizmust épít Több mint 90 kommunista párt az emberek százmillióit ihleti a végső harcra az emberek és népek testvériségéért és szabadságáért 1917-ben még az összembariség 80 százaléka gyarmati, vagy félgyarmati sorban sínylődött És ma a szemünk előtt omlanak össze végképpen és visszavonhatatlanul a tőkés gyarmatbirodalmak. Talán mindössze öt százalékra tehető a még szolgasorban élő népek száma —, de ezek is készülnek a nagy ünnepre. A Szovjetunió a világ legvonzóbb erkölcsi, politikai, gazdasági és kulturális centruma lett, s vívmányainak megőrzésében megvan minden elképzelhető katonai eszköz« is. A Szovjetuniót a Nagy ^ Októberi Szocialista Forradalom győzelme a világbéke legfőbb tényezőjévé tette. Olyan országgá, amelyben legszabadabb az ember, mert mindörökre megszüntette a kizsákmányolást A szó szoros értelmében a csillagokat ostromolja tehetségével, tudásával, szervezettségével a szovjet ember. Mi pedig elmondhatjuk: egész nemzeti történelmünk során soha olyan igaz; önzetlen és áldozatkész jóbarátunk nem volt mint a szovjet nép, a szovjet állam. Örök bizonyítéka ennek 1945 áprilisa, amikor a szovjet (katona elhozta számunkra is a szabadságot Magasan és fényesen ragyog Október csillaga. Jobban érezzük, mint bármikor azelőtt — ez a csillag az igaz utat mutatja. Ott a helyünk, azok sorában, akik ezt a fényt követik. Ott a helyünk mindörökre szovjet testvéreink oldalán a proletárn emzetköziség és igaz hazafiságunk parancsa szerint . L Idefigyeljen, kedves szaktársam... Ki nem állhatom azt a Zahorecet... Tolakodó, feltűnési viszke- tegségben szenvedő száktárs. Én mondom. Az mindenre képes, csakhogy az érdeklődés középpontjába kerüljön. Én szerény, csendes ember vagyok, pont az ellentéte ennek a Za- horecnek, meg is feledkeznek rólam mindig... « Mire alapozza ezt, kedves szaktárs? — Ide figyeljen, kedves szaktársam... Arra alapozom, hogy ez a Zahorec most kitüntetést, meg pénzjutalmat kap, én meg náthát... Nekem csak nátha jár, mert én szerény, csendes ember vagyok, nem úgy, mint ez a Zahorec, aki képes volt hajtani, újítani, takarékoskodni, csakhogy felfigyeljenek rá. Én, kérem, szerényen, csen- desen dolgozom, megfizetem a selejtkárt.~ De a kitüntetést ez a Zahorec kapja... Mert ugye, nálunk demokrácia, meg igazság van... Hát van? 1-6) ASSZONY LETT DAIÍINKÁBÓL Egy levél kerül a kezembe. Forgatom a lapokat és eszembe jutnak a régi idők. 1959 februárjában jártam Atkáron. A képekről ismerős arcok néznek. Fehéréknél borral koccint a gazda, a gyöngyösi Xll-es akna mérnökével, Bartók László tizenöt holdjával legek ső volt a belépők között. Da- rinkája még nem járta ki a nyolcadik osztályt. Hat év. A legöregebbek közül néhányan „elmentek”, az akkor születettek, most tanulják a betűt. Jól emlékszem. A legelső ház a falú szelén. A fal mellett járda, a kertben dér csípte rózsák. A kegyetlen ősz letépte a fák leveleit, melyek már nagyra nőttek az elmúlt hat óv alatt ! Bartókné fiával öl az asztal mellett gyapjú pulóvert köt amikor kopogtatok. Nem emu lékszik rám, csak amikor Dalinkat említem ragyog föl az arca. tak a Heves megyei Bútoripari Vállalatnál. A napirend első pontjaként Balázs Sándor igazgató emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójáról. Majd a termelésről és a tervteljesítésről beszélt. Ismertette a terv- és teljesítés-mutatókat azokat a nehézségeket, amelyekkel a vállalatnak meg kell küzdeni, s beszélt a kiváló dolgozókról is, akiknek teljesítménye lehetővé tette a gyár eredményes munkáját jártak, fényképeket is készítettek rólunk... Laci iskolába készül. Akkor alighogy írni tudott, most a nyolcadikat végzi, technikumba megy és jeles tanuló. — Mi van Darinkával? Az asszon y a szobába szalad. Fényképet vesz le a falról, keresi a régi újságot. — Itt van. Ebben a kockás ruhájában fényképezték le hat évvel ezelőtt. Akkor még megvolt az övig érő hosszú haja is. E képről egy másik jut eszembe: az asztalon bor, csordultig öntött poharak. Félóráj ja sincs, hogy Bartók László nevét említette a hangosbemondó. „— A tizenöt holdasok közül ő a legelső.” Gyorsan telnek a poharak. — Mi lesz, hogy lesz majd velünk? Ez rágja, marcangolja a nagydarab embert. Araikor bíztatom, gondterhelt arccal néz felém. — Most épült fel a ház. Itt áll bevégezeüenül. A lányom tizennégy éves múlt Maholnap kell a stefírung... De lesz-e majd tehetség? Lesz-e majd erő, hogy tanuljon a Laci gyerek is? Meg lehet-e élni a szövetkezetből? — És most hol találom meg Dartakát? Édesanya a tsa-be irányít. Kopogtatásomra egy férfi válaszol. — Kit tetszik keresni? Pillanatra zavartan állok. — Darinikát keresem, — A könyvelsőségen van, az oldalsó ajtón a bejárat — Maga Darinka? Kék szemében csodálkozást látok. Ezután került sor a jutalmazásra és a Kiváló dolgozó jelvények, s az ezzel járó pénzjutalmak kiosztására. Kiváló dolgozó jelvényt kaptak: lgricz Sándorné számviteli osztályvezető, Máté József és Linkecs Károly asztalosok. Kiváló dolgozó oklevelet és egy heti fizetést kaptak munkájuk elismeréseként: Antal Sándor kárpitos, Bata István és Szegedi Ferenc műasztalosok, s Tóth József művezető. Bárdos László — Emlékszik? Hat éve }Én tunk maguknál... Most, ahogy beszélgetőnél újra a régi gyereklány. A szeme, a nevetése sernmitae változott. — Egy éve, hogy férjhez mentem. A nyolcadik után könyvelőd tanfolyamra jártam és ide kerültem az irodára. Most nagy napok előtt állok. Várjuk a „kisfiút”... — Édesapjával nem beszélt hettem. — A tanyán van a jószágok körül. — Mennyit keresett tavaly? — Húszon kétezer körül. Édesanyám részes szőlőt dolgozott, meg a háztájival bibéi lődik. — És a stafírung? Teljesült-e a régi kívánság? — Tizennégyezer volt a hálószoba, ezenkívül a konyhabú« tor, meg a többi hozzávaló... Előttem van a hosszú, cop- fos kislány fényképe. Egy gondtalan gyereklány, akinek a mesésköniyv volt a mindene. Most asszony. A főagronémuS felesége. A fényes kötőtű egymásután ölti a szemeket. Ez lesz a pulóver újjá. — Meglátogatta a kislányomat? Ugye nem ismerte meg? Megasszonyosodott, mióta babát várnak. Darinka édesanyja a kapuig kísér. Megmutatja a virágos kertet és, ha hervadtak is a rózsák, de látni, nemrég még ezer színiben pompázott itt a nyár. Hat éve, amikor itt jártam; tél volt. Félig volt kész a ház; vastag hó borított mindent és az ablaküvegre csak a fagy rajzolt virágokat. Szalay István fe-i Gál Istvánná — és nyújt- — Hogyne tudnám már! Itt Ja a kezét Ünnepélyes termelési tanácskozás a Heves megyei Bútoripari Vállalatnál Csütörtökön este ünnepélyes termelési tanácskozást tartot<x_lrj1nnnni..wir„wvv. ..................................................................................................... A tettek mérlegén — A SZAVAK SŰLYAT, a tettek mérlegén mérik — hangzott él ez az aforizmában is bátran beillő megállapítás egy értekezletein, ahol többek között szavak bírálták a tetteket, mert az utóbbiak nem mindig igazolták a szavakat. S azok, akik e találó mondást hallották, rögtön tudtak, nem is kevés példát citálni arra, hogyan lebegnek az üres szavak a tettek támaszai nélkül, hogyan hajlandók egyesek inkább órákig beszélni, mintsem utána egy percig tenni. Nos, talán arról van sző, hogy nálunk felelőtlen fecsegés, nemtörődöm ígérgetés, frázis pufogtatás és közönyös semmittevés jellemezné a politikát? Vagy arról, hogy kisebb és nagyobb beosztásban dolgozó elvtársaink a tettek mérlegén mérve, általában könnyűnek találtattak? Semmiképpen sem. Az elmúlt évek mindennél ékesebben példázzák, hogy a párt politikáját a szavak és tettek, egysége, a kommunisták tevékenységét az elvek és a gyakorlat teljes azonossága jellemzi. Éppen ez a következetesség, a tettekkel mért szaval? súlya növelte és növeli nap mint nap a párt és a kommunisták tekintélyét; • következetesség az eredményeikben, de a hibák nyílt éa őszinte feltárásában is, — ez volt az az alap, amelyre bátran mernek építeni a párton- kívüliek milliói. A magyar kommunisták véglegesen leszoktak a hangzatos frázisokról, az öndicsőítő tirádákról, mintahogy ez a jónak nevezhető tulajdonság amúgy- sem volt azelőtt sem mindenki tulajdonsága, —a szerény, de határozott hang, a meggyőző érv, az eredmények adta magabiztonság és a feladatok várta felelősségérzet a jellemző a párt és tagjai munkájára. De, ha ez így van, aikSoor honnan és miért az aforizma, amelyet lám konkrét tények is alátámasztottak , miért a megjegyzés a szavak és tettek egységéről? A FELADATOK várta felelősségérzet diktálta és diktálja e szavakat, az a tudat, hogy a szocializmus végleges felépítése, a magyar kommunisták internacionalista kötelessége a kétfrontos harc következetessége, a népi, nemzeti egység megteremtése nem egy munkaszakasz végét, hanem jósze- rint a kezdetét jelenti az erőfeszítésekben is. Amit eddig tettünk, nem kevés, és ebben benne van a kommunisták mellett felsorakozó dolgozó müliők egyetértése és lelkes támogatása. Amit ezután kell tennünk, a dolgozó milliók még nagyobb aktivitását, az erők még jobb koncentrálását, a kommunista vezetés még kulturáltabb, magasabb szintű elvi és gyakorlati határozottságát követeli meg. És ennek a követelménynek fényében élesebb kontúrdkkal rajzolódnak ki azok az ellentmondások, amelyek ugyan korántsem determináló erejűek, de arra mégis alkalmasak, hogy gátolják az egység to- vábberősödését, kételyeket támaszthassanak akár csak szű- kebb rétegekben is a kommunisták szava iránt. Miről van szó? Nem nagy dolgokról! De csak országos kérdésekben lehet és szabad mindig a párt és a tömegek kapcsolatát mérni. Néha, szemre nem is feltűnő jelenség is elegendő ahhoz, hogy kisebb, nagyobb közösségekben, ha átmenetileg is, de meginogjon a bizalom a közvetlen pártvezetéssel szemben. Elegendő ahhoz csak annyi is, hogy valaki, vagy valakik egyszerűen csak azért, mert „lehetőségük” van rá, egyéni hasznot húzzanak beosztásukból. Vagy; az apci Béke Termelő- szövetkezet (kiszistád panaszolták el, hogy mikor ifjúsági brigádot kívántak alakítani, nem volt hiány sem a biztatásból. sem a segítség ígérgetésből. ami a szövetkezet vezetőit illeti. S lám, most valószínűleg felbomlik a brigád, mert az ígérgetés szavait nem követték a tettek tényei. Az egyik hegyi községünkben azon panaszkodott egy idős párttag, hogy kérése nehéz bajában süket fülekre talált... — Hivatalnokok, lettek, nem forradalmárok — vágta oda dühösen. S függetlenül attól, hogy „nehéz bajában” volt-e igazsága, vagy igaza volt-e, legfeljebb a megállapítás élességét, mintsem annak tartalmi valóságát lehetne kifogásolni. Az üres ígérgetés, vagy éppen a süket fülek kényelmes „filozófiája” régi hivatalnoki módszer. S mondjuk meg őszintén azt is, hogy ez a hivatalnokos- di, legalábbis szimptomáihan különböző fórumokon nálunk is jelentkezik. FORRADALMI tettekről, nagyszerű feladatokról beszélni, erről előadást tartani és utána gyorsan félrevonulni a falu vezetőivel egy kis baráti „eszmecserére”, — hivatalnoki módszer, nem a szavak és a tettek egységét jelenti. — Van olyan elvtárs, aki eljön ide a községbe, s csak onnan tudjuk, hogy itt volt, mert láttuk a kocsiját... — mondták másutt, mert az illető elv- társ szépen elmondja, mintha szemináriumon lenne, hogy meg kell hallgatni, ki kell kérni az egyszerű párttagok, a pártonkívüli dolgozók véleményét is —, de a tettek már csak a tanácselnök szobájáig, vagy a pártirodáig terjednek. Vagy: miért kell Mikó Ká- rolynénak Szilvásváradról megkövetni Ponciust és Pilátust, hogy ügyében tegyenek igazságot? Miért kell tsz-öregeknek — például Szalay Istvánnak Szűcsiben — hónapokig járni a jogos háztáji, vagy éppen az öregségi járadék ügyében? Sok ilyen miért akad, amely azt példázza, hogy a szavak — a dolgozó nép ügye mindenek előtt —, nem fedik mindenkor a tetteket, sok olyan miért akad, amelyre ahelyett, hogy az illetékesek, vagy az illetékes adná meg a választ, olyanok durúzslják a választ, akiknek szavait aligha fűti a népi rendszer iránti őszinte aggodalom. Lehet azonban az ilyen „ügyek”, a közönyösség, s a fejét itt-ott felütő hivatalnok szellem mellett, olyan ellentmondást is találni, ahol a szó szerinti ellentmondást a párthelyiség, a megfelelő vitafórumok helyett a kocsmában folytatják le. A pártnak, a kommunistáknak hazai, de nemzetközi kérdésekben is kialakított és tagjaira egyformán kötelező érvényű határozatai vannak. Hogy a határozatok mit jelentenek a párttagság számára, — ezt minden pártonkívüli tudja. Hogyan lehet hát a szavak és tettek egységéről beszélni azoknak, akik a vitafórumot egy határozat megjelenése után és ott tartják meg, ahol legfeljebb ilyen esetekben csak az elvtelenség ülhet tort? NEHÉZ, DE mindvégig becsületes, kommunista módszerekkel, a tények, elvek, érvek; az igazság és a törvényesség eszközeivel megvívott harcban érték el a magyar kommunisták is, hogy szavuk és tekintélyük van. A szólamok rongyos pendeiyek az elvtelenség testén. Ez nem volt és nem is lehet soha a kommunisták módszere. Ezt vallották és vallják ma is minden kérdésben, — ezért is hisznek, adnak és bíznak szavukban. Miért aláásni a szavak tekintélyét, mégha keveseknek is, az üres, vagy felelőtlen. fecsegés korhadt ásójával, a nemtörődömséggel, a lustasággal, a forradalmi esz. me helyetti kalamáris forgatással. A szavak súlyát, a tettek mérlegén mérik! Szavainkat nyugodt lélekkel tehetjük erre a mérlegre, — ami az egész párt politikáját,- ami az ország közvéleményének nagy, „központi” mérlegét illeti. De az sem árt, ha mindenki bátran, nyugodt lélekkel mérheti tetteit a kis „házi’* mérlegeken. AZ EGÉSZ nagyszerűségét ne homályosítsa egyéni kisstílűség! Gyurkó Gém
