Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

Művelődési ház igazgató — termelőszövetkezeti alkalmazott A GYÖNGYÖSI járás sok­szor volt már az okos kulturá­lis kezdeményezések bölcsője. Néhány esztendővel ezelőtt a községek és a lakosság segít­ségével — és állami támoga­tással is megtoldva — egymás után épültek a falusi művelő­dési házak, — összesen 12 a járás területén. A napokban újabb hiradás érkezett: új tantermek építését tervezik. Hat év alatt, ugyan­csak a lakosság segítségével, községfejlesztési alapból 40 tanteremmel bővítik iskolái­kat, de természetesen kezdemé­nyezésükhöz kérik, igénylik az állam támogatását is. És, hogy a gyöngyösi járás vezetői megértették, sőt má­sokkal is megérttették a kultu­rális nevelés jelentőségét, egy­ségét a termelőmunkával — itt az újabb bizonyság erre: 11 községben függetlenített veze­tője van a művelődési háznak, s ebből 9 helyen a termelőszö­vetkezet fizeti a kulturális élet irányítóját. A járás kilenc termelőszö­vetkezetében a bérjegyzékeken ott a beosztásra utaló ilyen megjegyzés: művelődési ház igazgató. A szövetkezetek új, sőt új típusú alkalmazottai még ódig melegedtek meg a községben, most ismerkednek környezetükkel, munkájukkal, így — a népművelési évad kez­detén — eredményekről még keveset szólhatunk. A kezde­ményezés jelentőségéről annái többeb ROHANÓ, ' fejlődő életünk szolgált már meglepetésekkel, várt vagy nem várt eredmé­nyekkel, amelyek előtt gyak­ran időnk sem volt megállni. Mennyi szertefoszló kétkedés és győztes csata van mögöt­tünk! És előttünk is. De az esz­mei offenzíva kulturális front­ján nagy csatát nyertek a gyöngyösi járásban. Bár a, ki­lenc kultúrigazgató a megkez­dett úton halad, — csak maga­sabb szinten —, mégis függet- lenítésük puszta tényével is valami új kezdődött a szövet­kezeti mozgalomban, az embe­rek gondolkodásában; Beérett a gyümölcs, amelynek fáját a párt VIII. kongresszusán oltot­ták nemesebbre. Ideológiai munka, kulturális nevelés, tu­datformálás, — gyakran han­goztatott szavak, s lám, így nyer gyakorlati megfogalma­zást ott, ahol tettekre váltják a párt politikáját. Évekkel ezelőtt, amikor me­zőgazdászokat és brigádvezető­ket függetlenítettek a szövet­kezetek, gyakran kísérte meg­jegyzés a kifizetett forintokat: „Ez is a mi pénzünket viszi«.” Nem kevés meggyőző szó kel­lett, amíg felülkerekedett a józan ész. Igaz, segítettek a szakemberek is: megszolgálták a fizetséget, munkájuk, szak­értelmük nyomán gyarapodott, gazdagodott a szövetkezet, s a tagság saját munkaegységének értékén mérhette a mezőgaz­dász vagy a brigádvezető hoz­záértését. Most a kultúrigazgatót figye­lik, méregetik és itt-ott ismét elhangzik a jól ismert meg­jegyzés: „;;. mi fizetjük.. ■ mit dolgozik érte?” Az elnök, a vezetőség érvel, magyaráz, de a döntő bizonyságot a kul- túrigazgatóknak kell majd az asztalra tenniük; A szövetke­zet, az egész falu asztalára. Igaz, az ő munkájukat nem könnyű forintban mérni. Ám mégis lehet, csak idő kell hoz­zá; A kultúra munkásainak őszi és téli vetése nem érik be a nyári hónapokra. Sokszor fol> amatosan, nap nap után kell vetni a tudás magját, gyomlálni, nyesegetni az íz­lést, hogy valóban bő legyen az aratás. És eljön az idő, amikor már forintban is mér­hető a művelődés, a kulturális nevelőmunka eredménye. MÉRHETŐ. Ha a művelődé­si ház igazgatója az emberek szolgálatába állítja legjobb tu­dását, energiáját és a szívét is, akkor — ha nem is egyik évről a másikra, de — beérik a ve­tés. Ha majd a szövetkezetek vezetői elvégzik iskoláikat, ta­nul a tagság is, a szakkörök és ismeretterjesztő előadások közelebb férkőznek a termelés mindennapi gondjaihoz, kor­szerű módszereihez; ha a mű­vészeti csoportok a szórakozta­tás mellett szerepet vállalnak a szocialista ízlés kialakításá­ban; ha többet olvasnak az emberek, és a kultúra mun­kásai is bátran, de türelmesen politizálnak a mindennapi esz­mei, világnézeti viták, beszél­getések során, akkor nagyobb lesz a fejekben a rend. Tisz­tábbak, céltudatosabbak és gyümölcsözőbbek lesznek a gondolatok, több lesz az értés, a hit a szocializmus igazságá­ban. És a műveltebb, nagyobb szakmai hozzáértéssel bíró szö­vetkezeti parasztság keze nyo­mán jobb, korszerűbb lesz a munka: bővebb az aratás; E nagy munkában nincsenek egyedül a kultúrigazgatók. íme, két község tapasztalata. Budai György Debrecen kör­nyékéről jelentkezett a meg­hirdetett pályára. Lelkes fia­talember, harmadéves egyete­mista. Nagyjából már befo­gadta a falu. Gondos felméré­sen alapuló munkatervét 11 tagú társadalmi vezetőség se­gíti valóra váltani. A tikáron a Budapestről jött első éves egyetemista, Nagy Katalin 22 tagú kultúrbizotlságot szerve­zett, s tagjai közt ott találjuk a termelőszövetkezet elnökhe­lyettesét, mezőgazdászát, bri­gádvezetőjét is. ö pedig már hivatalos a tanács vb-üléseire, s a szövetkezetben is részt vesz a vezetőség megbeszélé­sein. így van ez jól, hiszen a szövetkezetben — az egész fa­luban — ő a gazdája egy ha­talmas, szinte beláthatatlan munkaterületnek — a kultú­rának, a népművelésnek. Kár lenne azonban elhall­gatni a kezdeményezéssel járó aggódó gondolatokat. A szer­ződés szerint munkájukról a szövetkezeteknek tartoznak be­számolással az igazgatók, a művelődési házat a községi tanács tartja fent, míg a szak­mai felügyeletet a járási ta­nács művelődésügyi osztálya gyakorolja. Az új igazgatók idegenkednék kissé e hármas irányítástól, s még nem látják tisztán a kapcsolatok módsze­rét, s nem tudják, hogy vajon a szövetkezetek vezetői ho­gyan, s milyen módszerrel ke­zelik ezt a számukra is szo­katlanul új munkakört. És ilyen tekintetben nemcsak a munkaadó teszi most a kezdő lépéseket, velük együtt lépe­getnék a kultúrigazgatók is. Ez a körülmény is azt diktál­ja, hogy a járási tanács mű­velődésügyi osztálya megkü­lönböztetett figyelemmel kí­sérje a kilenc község — Aba- sár, Atkár, Oroszi, Pata, Sóly­mos, Tarján, Nagyréde, Halász és Visznek — munkáját. EGY DICSÉRENDŐ kezde­ményezés vizsgázik majd, s rajta a megye szeme. Az ő munkájuktól is függ, hogy a következő években hány ter­melőszövetkezetben követik a példát, e nagyszerű kezdemé­nyezést, amelynek ma még nem is láthatjuk teljes egészé­ben politikai, társadalmi je­lentőségét, csak érezzük, hogy felér ez egy jó, kiadós májusi esővel, amelyről a földeken dolgozók azt tartják: aranyat ér. Márknsz László Miért ingyenes? 191 a az Eger Hotelben: Fintor a kritikáról Az egriek megkedvelték, megszerették a Megyei Műve­lődési Ház Irodalombarátok Klubjának a Hotel Egerben rendezett műsorait. Ma délelőtt 10 órákor a szálló halijában új, zenés, sza­tirikus műsorral mutatkoznak be a klub tagjai, Fintor a kriti­káról címmel. Az előadáson Komlós János, Feleki László, Benjámin Lász­ló, Bárány Tamás, Kellér De­zső és Tabi László szatirikus műveiből mutatnak be, ezen­kívül sanzonok és zeneszámok hangzanak el. A műsort Szívós József ren­dezte, a zenei szerkesztő Sze- pessy György. Szép, ízléses és tartalmas meghívót kézbesített a posta. A feladók — a tanárképző főiskola zenetanszéke, a TIT városi szervezete, és a városi tanács vb művelődésügyi osztálya — arról tudósítanak, hogy Egerben, a tanárképző főiskola zenetermében öt elő­adásból álló zenei előadásso­rozatot rendeznek, amelyre mindenkit szeretettel hívnak és várnak. Dicsérendő kezdeményezés: orgona hangversenysorozat Egerben. S milyen nagyszerű, művészi élményt igér a rész­letes műsor; Bach, Haydn, Mendelssohn, Weber, Mozart, Vivaldi, Liszt, Schumann, Glinka művei, hogy csupán néhányat említsünk a gazdag, változatos programból. És az előadók névsora; Rezasty László, Ary Tibor, Gergely Ferenc, Kovács Endre, Kele­men Imre, flémeth Zsuzsa, Hencz Irén, Cseh Béla, a főiskola női énekkara Tar Lőrinc és a főiskola kamara­kórusa Csikós Andor vezény­lésével, már előre fémjelzi a művészi interpetálást. Csak az az egy sor, a meg­hívó alján, csak az ne len­ne ... Belépés: díjtalan. Miért díjtalan ez a színvo­nalasnak ígérkező zenei elő­adássorozat? Az ingyen kultú­ra már rég divatjamúlt. Mennyivel rangosabb lenne az ilyen aláírás: Bérlet kaphatói —m— A JAPÄMI HALÁSZÓ Wolfgang Weyrauch rádsójátéka Vannak a történelembem rit­ka pillanatok — korunkban is úgy látszik —, amikor a kol­lektív lelkiismeret úgy védeke­zik a halálfélelem és a meg­aláztatás ellen, hogy az önkén­tes halállal harcol az életért A japáni halásziak kis falu­jukban kimennek a tengerre, mert a halászat az életet, a munkát, a gyermeket, a csalá­dot, a szerelmet, az erőt és a jövőt jelenti. A tenger kimerí­tő kemyéradó. Susushi őrködik éppen, amikor egy töibb fejre szétváló, hatalmas, vörös felhő­gomba szökik az ég felé, bebo­rítja azt, elnyeli a holdat és a csillagokat A felhő fénytor- nyából eső hull, de nem olyan, mint máskor; amikor Susushi rémültem felordít, a halászok átázott ruháikat tapogatják. Bnmek az esőnek olajos tapin­tása van. Az egyszerű halászok így ismerkednek meg a radio­aktivitással. ami szörnyűbb, mint a bűnre csábító ördög, nagyobb félelem oka minden eddiginél. A falu asszonyai megrémülnek attól, hogy fér­jeik húsa-bőre előttük olvad árnyékká és elhagyják őket; menekülnek tőlük, mert az ár­nyékokat nem lehet szeretni. A fiatal anya rémülten veszi tu­domásul, hogy torzat szül, aki­ben az élet halva kezdődik. A halászok testébe belebújt az atom, a pusztítás, s onnan alat­tomos utakon továbbindul. Az atom belebújt a kihalászott és eladott halakba és onnan az ember ékbe. Mindenkit megront ez az el- eza.baditott szörnyeteg ebben a faluban, amíg az apró közösség halászai és azok asszonyai úgy futamodnak meg a saját pusz­tulásuk ég a halál továbbter­jesztése előd, hogy felmennek a magas hegyekbe és a tíz kör­mük ásta sírba temetkeznek elevenen és önkéntesen. . A halál kívánása e lelkiisme­reti felháborodásban, tanácsta­lanságban öldöklő elhatározás szülője, mert az egyszerű em­berek nem találják az orvossá­got sem testben, sem lélekben, sem egyéb eszközökben erre a kegyetlen veszedelemre. Susushi gyáva meghalni faluja népével együtt, azazhogy nem is gyáva: reszketve marad élet­ben, hogy figyelmeztessen min­denkit, vagy legalább egyetlen embert, aki hírül adhatja még a pusztulásra ítélt világnak: tegyetek valamit emberek és higgyétek, hogy nagy a veszély, óriási. Susushi nem tudja: a falu népe járt-e jobban, vagy ő, aki életben maradt Ez az egyetlen monológba sűrített drámai kiáltás Wolf­gang Weyrauch rádiójátéka. Balladák remegő és árnyéko­kat vetítő hangján; a görög tragédiák kórusaira emlékezte­tő monoton felkiáltásokkal, in- dulatszavakkial marja ötven percig a lekiismeretünket az ismeretlenül is ismerős ve­szély. Komoly1 figyelmeztetés és ébresztés ez a rádiójáték. Weyrauch tudja, hogy az új veszély, az új élmény új for­mát kíván. Monológja szagga­tott háborgás, a lelkiismeret kínlódása és tépelődése. Egy­szerű emberekben zajlik le olyan konfliktus, amire nekünk is fel kell készülnünk. Lega­lábbis jobb, ha felkészülünk. Solymosi Ottó rendezése Susushi monológjának hang- váltásait arra használja fel, hogy a nagy vallomásba bele­ágyazza a többiek távirati stí­lusban és végrendeletszerűen fogalmazott kitöréseit. Nagy Attila az igazi megle­petése ennek a rádiójátéknak. Hangja és váltásai mindvégig ébren tartják érdeklődésünket. Orgánuma rádiós és művészi nyereség. Temessy Hédit, Győrffy Györgyöt, Várady Györgyöt kell még megemlítenünk a karakterisztikus hangok közül, Decsényi János kísérőzenéje P» ...Minden szekta a tévedésnek áldoz. Mond­ja csak, vannak-e szek­ták a geometriában? — Nincsenek, fiam, de­hogyis vannak ... hisz mindenki egyetért az igazság dolgában, mi­helyt az bebizonyítható; csak a homályos igazsá­gok tépik pártokra az embereket! — Mondja Inkább: a homályos hamisságok. (Voltaire; A vadember) A KOCSMÁBAN néhány semmittevő. Pálinkát isznak meg sört. Közben versengenek: ki tudja bal kézzel felemelni a támlás kocsmai széket, ki tud több fekvőtámaszt csinálni a kopott, olajos, csikkekkel tele­köpködött kocsmapadlón.., Egy éve hoztam magammal Nagyvisnyóról ezt a „csendéle­tet”. Hogy Jehova tanúinak erős fészke a falu .már régeb­ben tudtam. A falu nagy s nem is fiatal település. Ezerötszázhetvenkét lelket számlál. A Bükk aljában fekszik, enyhe ívű dombok öle­lik körül. Szegény sarka ez az egri járásnak, de a megyének is. Termelőszövetkezete, az Al­kotmány, nem a módos gaz­daságok közé tartozik. Huszon­négy forintot ért egy munka­egység tavaly és ezzel dicseked­ni bizony nem lehet. Egyik pe­dagógus mondja, hét esztende­je tanít a faluban: az állami gazdaság is öt mázsás átlagot ért el holdanként, gabonából. Négy, vagy hat utca az egész Nagyvisnyó; az utcákon csak gumicsizmában közlekedhet az ember, olyan fertelme® nagy a sár. A falunak van egy gyö­nyörű, új. modern kultúrháza mozival és több mint kétezer kötetes könyvtárral. Négyszáz- kilencen olvasnak rendszere­sen és állandóan könyveket. Az \kclának tíz pedagógusa van, A SÖTÉTSÉG PRÓFÉTÁI öten a faluban laknák, a töb­biek Szilvásváradról, Mikófal- váról, sőt Egerből vonatoznak ide nap nap után. Az eger— putnóks vasút jókora darabot hasít le a faluból s erre kanya­rog át a műút is, aminek javí­tásával éppen idáig értek. Az embereket íafcaruszok helyett már kényelmes autóbuszok szállítják naponta munkába, az Ózd melletti farkaslyuiki bá­nyához, de van, aki Somsályon vágja a szenet; többeknek a fa, az erdő nyújt megélhetést MÉG JÖVAL Nagyvisnyóra utazásom előtt heves vitám volt az egyik helybeli tanácsi emberrel, akivel megismerked­nem a véletlen szerencséltetett Tagadta Jehova tanúit s cso­dálatosképp arról sem tudott hogy a kiskörei jehovások fa­lujában s faluja környékén te­lepeditek le, odahúzódtak a ter­melőszövetkezet elől. Kiss Gergely Béla iskolaigaz­gató. született visnyói ember. Nevek röppennek fel, ő ismer minden ,hívőt”, fehér papírla­pon számolja össze, hetvenen vannak; huszonöt—harminc család — és nemcsak felnőttele, gyerekek is. — Családi hagyományként öröklődik — mondja. — És ter­jed, egyre terjed, új embere­ket nyernek meg maguk közé. Szőke, szeplős fiúval nya­kunkba vesszük a falut. Tizen­négy éves, nyolcadikos. Isko­la után pók szeretne lenni mindenáron, de a szüléd job­ban szeretnék, ha a vízvezeték­szerelés mellett döntene. Az se rossz, mondom, de a fiú dicsé­retet csak a kenyérsütésről tud. Szép, nagy, új ház portájára nyitunk be. — Nem értem, mit akar én- tőlem — Sz. János, a szép por­ta fiatal gazdája, merő gyanak­vás. Székkel se kínál, leráz a nyakáróL Pedig tudott volna mit mondani. Apósát koncent­rációs táborba zárták, mert nem fogott fegyvert a németek oldalán, ö már ebben a rend­szerben ismerte meg a bör­tönt, mert nem vállalta a kato­nai szolgálatot. — Jehova tanúi nem nyúl­nak a gyilkosság szerszámaihoz — mondja A. Aladár, a gyü­lekezet prédikátora. Ö is „bör­tönviselt”. Kilenc hónapra ítél­te a katonai bíróság az 50-es években. A prédikátor, 1937-ben épült, öreg háziban lakik. Négy gye­reke van, egyiket se keresztel- tette meg, csak bejegyeztette nevüket a tanácson. — Kerestem az igazságot — mondja erősen koncentrálva; pateükus hangsúllyal. Az öreg házban villany, rádió a sarokban, a vizeslóca mellett vadonatújnak tetsző mosógép. — Kerestem az igazságot — mondja. — És eljutottam Jé­zus tanításához... — Tdőzi a „Szeresd felébe • xii t. mint tenmagadat” kit lovis­ta változatát: - étek meg ellenségeitek* t és áldjá­tok meg azokat, ik ti két átkoznak! — Jehova tanúi nem bánta­nák senkit. Az ítélkezés ií ten joga, s isten arra alkotta az embert, hogy imádja és sz- telje Urát... — A fennálló társadalmi rendszernek nem vagyunk, el­lenségei, itt élünk ebben az országban s tiszteletben tart­juk törvényeit. Tiszteletben tartjuk a törvényeket mind­addig, amíg azok isten törvé­nyeivel megegyeznek. S mert nem isten törvényei mozgatják a világot, a társa­dalmat, a törvényeket nem sokba veszik. Választáskor nem szavaznak, mert nekik csak egy „jelöltjük” van —is­ten. Gyermekeiket nem enge­dik az úttörőfoglalkozásokon részt venni; az ő gyermekeik közül egy sem tanul tovább. •’ — Isten békességet hirdet s aki fegyvert fog, fegyver által vész él... Két világháború van már a hátunk mögött, azo­kat a háborúkat különböző vallású, felekezetű emberek harcolták meg; katolikus gyil­kolt katolikust, református gyilkolt reformátust. Az ő hi­tük nem isten törvényén épül. A. ALADÁR 40 körüli férfi; Tizenöt éve merítkezett meg a felduzzasztott Szalajka vi­zében, akkor született új em­berré, aki Jehova tanításait hirdetheti. Milyen tanításokat? Olyan tanításokat, amelyekar- ra intenek, hogy semmit se tégy, dolgozz annyit, amennyit muszáj, de többet nem; kisuj­jadat se mozdítsd, mindnyá­jan isten tenyerében vagyunk, és sorsunkat nem mi, embe­rek, hanem egyedül csak isten szabja meg. — Nem vagyunk fanatikus, bezárkózott emberek —mond­ja. — Nincs bennünk kétely a technika iránit, mert tudjuk, hogy minden egyedül istentől való... Érdekéi minket az élet minden területe, a válto­zásokat számon tartjuk, nem behunyt szemmel járjuk a vi­lágot. Le sem kerül a szájáról pil­lanatra se a biblia. Citál, bi­zonyít. Egy helyben röpköd, kering, mint a cérnára kötött cserebogár. Azt hiszi, elkáp­ráztathat a rengeteg idézet- özönneL És voltaképpen sze­rencsétlenül szánalmas figura. Jehova tanúi, adventisták, pünkösdisták, őskeresztények. Mint a gyomok tarka virágai, annyi a szekta. Kétezer szekta tag van a megyében, s ez. hét szekta között oszlik meg. A nagyvisnyói jehovisták hetve­nen vannak s felütötte fejét már a pünkösdista szekta is. A jehovisták nem fognak fegyvert a kezükbe, nem hoz­nak áldozatot a társadalomért; nem fogyasztanak vért — val­lási diéta szerint élnek. Kocs­mában vagy várótermekben, vonaton vagy bárhol, hirdetik Jehova tanait a világ elmúlá­sáról, a világi élet hiábavaló­ságáról. önkéntes szolgái a sötétségnek. Tilos a gyülekeze­tük s egy-egy testvér házánál jönnék össze; hiába büntetik meg az egyik prédikátort, he­lyébe lép egy másik, a mártí- riumság mániákus hordozói ők. Csak az ész, az értelem fegyvereivel küzdhetünk é' ”- nük hatásosan. A FALU NAGY, kiterjedt település. Szegény, gyenge er­re a föld is. S a lélek, a szel­lem még inkább mívelésre szorul itt A népművelés rop­pant offenzívájának kell itt kibontakoznia. Fénnyel felha­sogatni a sötétség apostolai körül a homályt. Fénnyel ron­gyokra tépni homályos hamis­ságuk palástjait figyelemre méltó. Garai Gábor fordítása színes, tömör és a félelem ezer árnya­latának kifejezésére törő. (farkas) Gyors előrehaladás a tibeti írott nyelv használatában Manapság több ember ír és olvas tibeti nyelven, mint a történelem során eddig bár­mikor. Amióta öt évvel ezelőtt Tibetben bevezették a demok­ratikus reformokat, 55 ezer gyermek tanul általános és kö­zépiskolákban és igen sok fel­nőtt tanul meg írni, olvasni esti tanfolyamokon. Sok fiatal tibeti folytatja tanulmá­nyait felsőfokon az ország kü­lönféle tanintézeteiben, Né- hányan filológiai kutatásokat végeznek a tibeti nyelvről; 1961 óta 18 tankönyv jelent meg, összesen 425 ezer pél­dányban tibeti nyelven; a ti­beti napilap példányszáma né­hány százról 5400-ra emelke­dett. Valamennyi kormányhiva­talban a kínai nyelv mellett hivatalos nyelvként használják a tibetit is. Hivatalos okmá- y,nyok készítésére tibeti írásra í Ikalmas írógépeket rendsze­resítettek. Megjelent a tibeti új kifejezések szótára és egy tibeti—kínai szótár is. Rövide­sen a könyvesboltokba kerül a 70 ezer szavas étfogó tibeti- kínai szótár; 4 XÍPUISÍGj Patak? Dezső W novemberiig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom