Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Baj van a prémiummal — Baj Nem akarják ki­fizetni a prémiumot? — Ej, dehogy. Nem erről wan most szó. Azt mondd meg, hogy melyik a jó prémium. — Természetesen az, ame­lyik már a zsebben van. — Én azt tartom igazán jó prémiumnak, amiről nem tud az asszony — hunyorított fe­lém a deresedé halántékú fér­fi. Ezen már igazán nevetni kellett, mert köztudomású, hogy barátunk nagy papucs. De aztán komolyra fordítot­tuk a szót Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára az első ne­gyedévben becsületted eleget tett kötelezettségeinek, mégsem kaptak prémiumot a műsza­kiak. — Megvonták a prémiumot, mert a nagyvállalat, amelyhez a pesti gyár, Vác, a gyöngyösi gyár és még egy pár tartozik, nem teljesítette összesített tervmutatóiit — magyarázták vitapartnereim és érveltek, hogy a „nagy kalap”-eLrnélettel sehogyan sem lehet egyetérte­ni A tiszta munka az lenne, ha világosan megmondanák, hogy melyik gyárnak mit kell ten­nie, milyen eredményt érjen ei és kinek-kinek munkája után, érdem szerint fizessék a prémiumot. Az is baj, hogy később kapták meg a terveket, ennek követ­keztében év közben változtatni kellett • prémiumfeltételeket is. Gyöngyösön furcsán nézitek rám, amikor azt kérdeztem, hogy eddig mennyi nyereségré­szesedést értek eL Kelletlen vállvonogatás közben hangzott a válasz, hogy azt csak február végén tudják meg, amikor el­készül az egymástól 100 kilo­méter távolságban működő gyárak összevont mérlege. Ho­gyan, milyen mértékben tud­ják befolyásolni a gyöngyösiek az egész vállalat eredményét? Ki tudna erre a kérdésre meg­nyugtató választ adni ösztön­zőbb és igazságosabb lenne, ha mindegyik gyáregységnek saját eredménye alapján fizetnék a nyereségrészesedést. Mondják, hogy a tervmuta­tók és a költségek külön-külön nyilvántartása nagy munka, egyelőre nehezen megoldható feladat. Ha a gyáregység a szükséges adatokat üzemekre le tudja bontani, miért ne tud­ná ezt tenni gyáregységenként a központ? A Mátrai Érc- és Ásványbánya is saját tervtelje­sítése után és nem az országos összesítő alapján kapja a pré­miumot és a nyereségrészese­dést. Sokan tata hivatkoznak, hogy az országos nagyvállalat célkitűzései sokkal inkább szol­gálják a népgazdaság érdekeit, mint a kisebb termelő egysé­gek érdekei, ezért helyesebb, ha az ösztönzőket nagyvállalati szinten tűzik ki, az összesített adatok alapján ellenőrzik és fi­zetik. De mit ér az az ösztön­zési rendszer, amely nem ösz­tönöz senkit. Pedig nem baga- tell összegekről van szó. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyá­rában 300 ezer forint a pré­miumkeret és ehhez jön még 64 ezer forint célprémium, a gyöngyösoroszd ércbányában pedig 220 ezer forint a pré­miumkeret. Kiváncsi volí-rm és megnéztem, hogy mire hasz­nálják fel Gyöngyösön a cél­prémiumot. Az új gyártmá­nyok, az ampullázó gépek, a diódák és félvezetők gyártása sole gondot okozott. Az új pro­fil kialakítása, üzemrendezés, gépek áttelepítése, új gyártása rendszer kialakítása, az export- gépek határidős szállítása, új konstrukciók tervezése szere­pel a célkitűzésekben és az el­számolásokon. A gyáregység főmérnöke és üzemgazdasági osztályvezetője, a központ igaz­gatóhelyettese és szakmai fő- technológusa igazolta a feladat elvégzését, tehát nem kételked­hetünk a kifizetés jogosságá­ban. Más kérdés, hogy a túl­órákat mikor fizetik célpré­miummal. Gyakran fenyeget az a veszély, hogy a célpré­miummal hajrámunkát ösztö­nöznek és egyes emberek kü­lön dotációt várnak, vagy kö­vetelnek azért a munkáért,, amely becsületbeli kötelessé­gük. A vezetők hozzáértésén és felelősségén múlik, hogy a cél­prémium valóban a célt, a kö­zösség ügyét szolgálja. Gyöngyösorosziban azt ku­tattuk, hogy jók-e a szakmányok, alkalmasak-e m termelékeny­ség növelésére, a minőség javí­tására és a biztonságos terme­lésre Arra a megállapításra jutottunk, hogy a szakmányok nagyobb választékát kellene alkalmazni, akkor jobban kö­vethetnék a jöveszthetőséget A műszaki normák és ne a szerencse határozza meg, hogy ki milyen erőfeszítéssel és mennyit keres. Szükség van a normák karbantartására, a veszteségidők megállapítására. De ne csak regisztrálják az eseményeket, hanem derítsék fel a veszteségidők okait és ezt nyomban megfelelő intézkedés kövesse. Ezt a munkát lehet és érdemes is premizálni. Az ércbányászok és flotálók Jelenlegi prémiumrendszere fe­lett eljárt az idő. Célprémium­mal eredményesen ösztönöz­hető a technológiai osztály, hogy kísérletezzenek, korsze­rűbb eljárást kutassanak. A szunnyadó lelkiismeretet sem árt egy kis anyagi juttatással élesztgetni, olyan konkrét for­mában, hogy az üzemvezető és a beosztott mérnök találja meg a meddőbehullás elkerülésé­nek módját. Felnémeten üzem­zavar nélkül működjék a kö­télpálya, csekély veszteséggel és kevés minőségi kárral old­ják meg a mészpor tárolását. A vagonállások csökkentése, a műszaki fejlesztés és az ügyvi­tel ésszerűsítése mind-mind olyan feladat, ami ezreket hoz a vállalatnak és a népgazda­ságnak. A vezetők kötelessége, hogy meghatározzák a felada­tokat, a legjobban célravezető anyagi ösztönzést válasszák, és érdemük szerint részesítsék a példamutatókat. Napjainkban, a szocializmus alapjainak lerakása után szük­ség van-e az anyagi ösztön­zésre, a prémiumok különböző formáira, a nyereségrészese­désre és a jutalmakra? Igen, még jó ideig nem nélkülözhet­jük sem az anyagi, sem az er­kölcsi ösztönzőket, mindkettőt alkalmazni kell. Miért? Mert az igények és a rendelkezésre álló fogyasztási eszközök meny- nyisége és választéka között nincs kellő egyensúly és a munka nem vált még az embe­rek elsőrendű életszükségleté­vé. Nekünk többet, jobbat és olcsóbban kell termelnünk, hogy egyre jobban élhessünk. Ennek egyik eszköze az anyagi ösztönzés. De hiszen az emlí­tett példák többsége azt mutat­ja, hogy ösztönzési rendsze­rünk idejétmúlt és rossz. Két­ségtelen, éppen azért keresni kell az újat, az emberek öntudatának, az adott üzemnek és a munkakör­nek legjobban megfelelő ösz­tönzőket. Feladatainkat nem lehet csak rendeletekkel, vagy csak agitá- clóval megoldani. Az anyagi ösztönzést előzze meg és kö­vesse nyomon az észhez és a szívhez szóló agitáció. Okosan, idejében adjuk az anyagi jut­tatást és az erkölcsi elismerést. Fontos követelmény, hogy a prémium senkit se bírjon laza tervezésre, és ne a népgazda­ság ellen ösztönözzön. Csak a termelés gyors ütemű fejlesz­tése teremtheti meg a termé­kek bőségét, a kommunizmust és annak feltételeit, hogy az anyagi ösztönzés önmaga létét megszüntesse. Dr. Fazekas László ITTHON VILLANYSZEMÜKET hu­nyor gat ják az utcák, házak. Az őszi estében kuvaszok, komon­dorok felelgetnefc. Eger fölött, az Attlia utca végén, balkézre, öreg, magányos épület — dombtetőre cseppentett tanya. Száraz sövény, vesszőkből font kerítés fogja az udvart A fel­ázott kocsiút kásás sártenge­rén kőtörmelékből szórt „jár­da”; el ne merüljön a vendég, látogató. Sokan adják most egy­másnak a ház kilincsét. Hal­vány fény szűrődik az ablakon. Mr. Orbán hazajött! Erőis, széles vállak, kemény szorítású kéz, Brecht-frizura. — Sokat változott a város azó­ta, de még ráismertem. A md utcánkban betörjárda van és bevezették a vizet azóta. Va­lamikor a mi kutunkra jártak kannákkal, vödrökkel. A z ó t a.:. Különös jelenté­sű szókincsében ez a határozó­szó. Tizenegy évet jelent. 18 éves korában Pestre ment dolgozni, rendőr volt, katonai szolgálata idején pilótalekolás, majd újra csak munka; 1956. októberében, 24 éves korában az ellenforradalom szele túl­sodorta az országhatáron, nem volt bűne, világlátó kaland űz­te, s most 32 évesen — az At­tila utcába visszaérkezett. Baj-, nalban hagyta el a várost, es­te volt — október 27 — Szabi­na keddje, mikor az egri nagy- állomásra befutott vele * vo­nat. Tizennégy évi távoliét, ■ ezen belül, nyolcévi önkéntes száműzetés után. — Három testvérem volt, három lány. Csak kettőjüket láthatom. Két hónapja tudtam meg, hogy nővérem három esz­tendeje meghalt., SALZBURG, kaszárnya-lá­ger. Az épületekben 100 000 menekült; háziasok és nem há­zasok közös helyiségeikbe zsú­folva; a „válaszfalak” csak függönyök. Orbán vágya Ausztrália. Aztán egészen máshol köt ki, a Dél-afrikai Uniót választja. Első lakhelye Johannesburg. ÍO0 font a zseb­pénz — ebből kell élni, amíg a nyelvet megismerik és saját lábukra tudnak állni — eny- nyi egy jól kereső munkás ha­vi bére, aki - szerény, annak elég három hónapig. De hát nem elég, amíg beszélni nem tudnak, nem elég Olasz luxushaján megpróbálnak Ke­nyába szökni, ott él egy ma­gyar cementgyáros, az jó ke­resetet ígért. Kenyának nem kellenek a szökevények, vissza­vágják őket az Unióba. — A fiúk kedvéért szöktem, akik nem értettek semmihez, s szakma nélkül csak egyet vál­lalhattak. Az aranybányákat 8—12 000 foot, 2500—3600 mé­ter mélységgél, kevés levegő-: vei, primitív munkaeszközök­kel, feltételekkiel. Afrikáról azt képzelte, óriási dzsungel borít be mindent, s csak az irtott tisztásokon, van nyoma a településéknek. Lá­tott ilyen apró, elmaradott te­lepüléseket, de látott pazar és modem városokat is, megejtő, merész vonalú épületeket Johannesburg, Durban, Cape Town negyedeiben, széles su­gárutak mentén.. Látott néger rezervátumokat, csodás pálma- és mahagóni-, magnólia-ligete­ket szökőkuitakkaL — Szakmával könnyű az élet. Nekem érettségim van, asztalos mesterségem. Keres­tem havonta 60-80 fontot, ami 3500-4000 forintnak fele* meg. Részletre mindent megvásárol­hat az ember, autóitól egészen a mosógépig. Olyan ország ez, ahol csak a telt zseb a biztos támaszték. Ha van pénzed, él­hetsz, ha nincs, megdögölhetsz. Nincs esztéká, betegségi segély, csak biztosító társaságok van­nak. AZ ŰJ MAGYAR LEXIKON a Dél-afrikai Unióról kevés jót rögzít, s az újságok hírügynök­ségi jelentései még elriasztói* bak. Verwoerd a mindenható úr, a fehér isten, akit miszti­kus legenda övez, mióta egy el- Jene elkövetett merényletből egészségesen felépült — Tizenküencsnillió a néger lakosság, zuluk, masán gák, a különféle törzsök és csak két­millió a fehér, ez is kevere­dett tucatnyi nációból összese- reglett pénzhaj hása. Az arany: a nemes fémek, a könnyű meggazdagodás lehetősége so­kat vonz ide. A négereket em­berszámba sem veszik, s a sze­gény fehérek sem számítanak többet a gazdagok szemében a feketéknél. Verwoerd: a fehé­rek 75 százaléka gyűlöli, s a négerek közt nem akad egy, aki halálát nem kívánná. Egy törvény nevét említi Mr. Orbánt: ín morality act! A fe­hérek és feketék szerelme til­tott, s aiki e törvényt megszeg gi, hathónapi börtön és hat botütés vár rá. És csak a fehé­rekhez ennyire „humánus” az in morality act! — Könnyű az élet, kényel­mes. Minden gyalupadnál pél­dául két néger szolga van a fehér munkás kfze alatt, 5 csak parancsol, a feketék dol­goznak. De Verwoprd törvény­ben szabja meg azt is, hogy egy néger sem maradhat hat hónapnál tovább a gyárakban, munkapadok mellett. Hat hó­nap után haza kell témdök te­lepüléseikre, s egyhamar nem vállalhatnak munkát. — Lehet sok pénzt keresni az Unióiban, de a leggazdagabb ember sem érezheti nyugalom­ban magát. Nem tudni miko* válik az Unióból is egy Kon­gó. .. Nyolc évvel ezelőtt, miJ kor Johannesburgba érkeztem, csak félelmet láttam. A néger félt a fehértől, letért előle a járdáról is és levett kalappal köszönt. Ha a fehér valami miatt szidalommal támadt egy feketére az csak félénken azt mondogatta: „Igen, uram! Igen, uram!” Most már más a hely­zet. Ha egy fehér összekülön­bözik egy feketével, pillanato­kon belül százan is körülve: szik, s ízekre is szednék, ha a feketéhez merne nyúlni. EGER FÖLÖTT, az Attila utca végén öreg, magányos ház. Fénnyel hívogatnak az abla­kok. Mr. Orbán, Orbán József, lá­togatóiba érkezett Magyaror­szágra. — Meddig tartózkodik Ide­haza? — Sokáig.ü [ — Mikor megy vissza? — SohaI Egy hetet «ütött RómSbaA, Onnan indult repülőgépein Bu­dapestre. Meglátogatta 22 éves húgát, aki kereskedő. És haza­jött szüleihez; legkisebb húgá­hoz, aki 21 éves és padagógus. — Kérvényt írtam a belügy- miniszternek, itthon akaratit maradni. Biztosan megadják S letelepedési engedélyt. Édesapja #4 éves, édesanyja is betöltötte már a hatvanak Értük Jött haza. Értük marad — itthon. Tud írná, olvasni perfekt an­golul. A némettel és az orosz- szál sem áll hadilábon az egri asztalos. — Nekivágtam a világnak eél nélkül, tudatlanul. Itthon több reményem van, hogy szü­léimről is gondoskodjak. Feltekint és gyanakodni, mustrálja a fekete „Orkánt“! — Ugye, nem a rendőrségtől Jött...? Mondom, hogy nem. — Tudja — szabadkozik —< „odakint” annyi mindent be­szélnek, híresztelnek... Szabina napján lépte át a szülői ház küszöbét. Akár a rég látott rokonokkal, ismer­kednie kell azzal a világgal, környezettél is, amelyikből ön­kényesen kiszakította magát MAKOS RÉTESSEL kínál, kérlel, vegyék csak a gyümöl­csökből. ő régóta n«m érezhet­te a hazai ízeket. S csak úgy hersen fogai között az édes, parázs körte. — Halálosan jól érzem ma­gam. Ez a frankó helyzet, min­den blabla nélkül — mondja enyhe mosolygással — Halá­losan jól érzem magam... Éa bizonyságként jegyzetfüze-" SüköseR keserűt sóhajt: — Az anyátok istenit! Miért is találtatok a kocsi mellett!? — aztán Baloghoz: —- A fene egyen meg! Rád vártam. S úgy lecsökkentette a gázt, mintha meg akarna állni. A fegyverropogásba gránátrobba­nások szóltak bele. Kettő, há­rom, négy. A kocsi legördült a jégre. S most először, felbőgött élőre- rugaszkodva. — A tied megvan? — Micsoda? — A pisztolyod. — Meg. — Add ide. — Jó helyen van nálam, csak vezess. Hallgatnak. A lövöldözés el­maradt mögöttük. A kiskocsi meg nyomukban mindig vagy ötven méterre. — Nem mer közelebb jön­ni ... Megint csend. — Te! Mi van ebben a ládá­ban? — Nem tudom. Vezess csak. Ne törődj vele. — Mintha már nem is lö­völdöznének. — Meg. kellett volna várni a többieket. — Kinyírtak volna. Minket is. Sükösdi fejét ingatja. Nem hiszi. Halkon dudál a kiskocsi. — Előzni akar? — Fenét, hogy siessünk. Ad­jál gázt. Eándul a kocsi. Furcsán re­cseg a hó attól kezdve. A hátsó négy kerék alatt a jég roggyan. Verejték üt ki Sü­kösdi homlokán — milyen mély lehet itt? — Nem tudom hány méter, itt még nem mély. De majd beljebb! Balra forgatja a kormányke- réket Sükösdi, kanyarodnak vissza közben. A kocsi mögöt­tük tülköl, megáll, kipattan belőle Pócza. — Add ide a pisztolyod! — könyörög Sükösdi, s mivel siet­ni kell, ráveti magát társára. Leáll a motor. A csend ijesztő. Öt lépésre ott áll a tiszt. Mindkét kezében pisztoly. — Szitává lőlek, gazember! Fordul ki a nyíló ajtóval a vezető, a motorház előtt meg már Balog áll vigyázzban, re­megve. — Recseg a jég!.., Főhad­nagy úr, kérem — szól végre, hangjában kétszeres rémület. A két pisztoly rezzenetlen céloz, mintha nem is halló, ér­ző ember állna mögötte. Ha a sofőr szólna, menten halálfia lenne. — Irány az előbbi! — pat­togják a pisztolyok —, harma­dik sebességgel! Ha megfor­dulsz, lelőlek, mint egy ku­tyát! .. Pörgő hátsó kerékkel visz- szakanyarodik a Botond. Balog sapkája hever a havon. A fő­hadnagy lehajol Balog piszto­lya« derékszíjáért, s int a kis­kocsinak.. S mint akik sokallják az őtven métert, hoar a két gép bodogás-berregése egymásba — A sapkám.. ■ — sóhajt olvadjon, megközelítik a nagy- még Balog, de hirtelen meg kocsit — lőtávolban. kell markolni az ülést, olyan — A sapkám! — kap a fejé- puhán billen sík jégen a kocsi, hez Balog az ülésen. — Mi ez? De Sükösdi most már nem Nem mer kitekinteni. A jég felel neki. Nyomukban a halál. Ha megfordulnak, lelövik mindkettőjüket! S elkezdi bő- getni a motort, hogy ne hallja a másik kocsit. A nézőtükröt m lefeléi fordítja. ,, ■,, ,, horpad, persze. Egy pillanatra ráugrik sze­me társára, s amint lefelé cél­zó tébolyodott pillantását kö­veti, csípős, nyári verejték sza­gát érzi« , ,, .., „„ ., A g ázpedált nézik. Sükösdi bakancsát. Balog szeretné meg­szólítani ezt a bakancsot, meg­simogatni. Ha megszólalna, ha a gáz csökkenne, s vele a sebesség, elnyelné őket a süppedő jég. A motor bőg, teljes gázzal. Percenként eszi a kilométere­ket Megszűnik a verejtékezés. Ruhájuk csűröm víz. Nyelvük, szájuk száraz. Nem tudnak nyelni. „Itt milyen mély le­het?” Nem mernék felnézni, csakis a gázpedálra, Sükösdi lábára. Az most minden élet ura. Híz a bakancsos láb. „Négy­öt méter” „Csak?” „Elég az!” Ha már meg kell halni, leg­alább .. kibírhatatlanul hosz- szú idő... « Egy zökkenés, megrándul a gép! És nincs tovább. Megbé­nul a motor. Vége. Fagyott kezük még a kilin­csig sem jut el, már derekuk­nál a víz. Az első kortyok hűsítők, de aztán az életösztöm: Fel leg­alább az ülésre. Ml ez? Előttük a part. S megállt, áll, nem süllyed lejjebb a kő- est Teljes, mély csend mögöttük. Derékig vízben, eszükbe jut, hogy hátranézzenek. A nagy, fehér mezőben széles, fekete szalag, nyomukban utcányi széles csík, fekete víz. Nem látni végét, nem látni, hol me- ci * halál. _____,_____i tem be is beírja angolul az is-' mételt, kellemes mondatot: „f am having a wonderfool time... P t P. D. 17/ kísérletek a* aluminium felhasználás kiterjesztésére Az Alumínium Alkalmazás- technikai Központ számos új kísérletet kezdett az alumí­niumfelhasználás kiterjesztésé, re. A kísérletek egyik csoport­ja az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság megbízásából arra irányult, hogy javítsák az alumínium felhasználásának arányát az építőiparban. Ki­dolgozás alatt van egy újfajta tv-asztal mintapéldánya is. Az alumíniumkeretes asztalt úgy szerkesztik meg, hogy kerete egyúttal belső antennául is szolgál, a rajta elhelyezett tv- készülékhez. Számos kísérlet azt célozza, hogy megkeressék a Fémipari Kutatóintézetben kidolgozott hegal alumíniumötvözet legal­kalmasabb, új felhaszrtásáli te­rületeit. (MTI) 1964. november 1., vasárnap “t

Next

/
Oldalképek
Tartalom