Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Mezőgazdasági filmsorozatot indít a televízió Rolóháború Érdemes figyelemmel kísérni a televízió egyik új műsorát, a mezőgazdasági szakfilmekből összeállított so­rozatos adásokat. Témaköre: A mezőgazdaság gépesítésének kérdése. Nézzük röviden az egyes adások tematikáját: 1. A gé­pek helyes üzemeltetésének feltételei. 2. Műszak közben. 8. A terményszállítás gépesíté­se. 4. Gépek az állattenyész­tésben. 5. A vegyipar és az állattenyésztés. 6. Gépek a kertészetben, 7. Korszerű ta­lajművelés. 8. Vetés — nö­vényápolás. 9. A gazdaságos öntözés módszerei. 10. A vegyszeres gyomirtás géped. 11. A betakarítás gépesítése. 12. Szénakészítés gépekkel. A felsorolásból kiderül, hogy megyénkben is hasznosítani tudjuk majd a filmek nyújtot­ta sokoldalú ismeretanyagot. Hazánkban néhány éven be­lül gyakorlatilag befejeződik a legnehezebb munkák gépesíté­se, s ennek szemmel láthatóan hatása érezhető lesz és már ina is érezhető. Tehát, olyan kezdeményezés, mint a tévé Induló filmsorozata, a maga módján és méreteiben hozzá­járul mezőgazdaságunk fejlő­déséhez. Ez a kezdeményezés mind a termelést, mind a kulturális nevelőmunkát irányító és vé­gező szervek közös ügye, közös gondja, aminek megoldásán a feladatokat megosztva bár, de közös erőfeszítéssel kell mun­kálkodni. A SZAKFILMSOROZAT adásai november 26-án, csü­törtököm indulnak és az egyes filmeket tizenkét héten át ugyanabban az időpontban ve­títik (vasárnap ismétlés.) A fa­lusi népművelők tehát időben beilleszthetik éves munkater­vükbe és az intézmény prog­ramjába. A szakemberekkel közösen vá­lasszák ki azokat a filmeket, «melyeknek részletes feldol­gozása különösen fontos a községekben. Előre határoz- tsák meg, melyiknél rendeznek Vitát, bemutatót, határszem­lét, tapasztalatcserét, stb. s ezt vegyék be a programiba. A szak film-sorozat a jelenle­gi és jövendőbeli mezőgazda­sági szakmunkások szaktudá­sát kívánja bővíteni, legfonto­sabb tehát őket az adások szervezett megtekintésébe be­vonni. (Pl.: a kihelyezett me­zőgazdasági technikumok, szakmunkástanfolyamok, tsz- akadémiák hallgatód, mező- gazdasági szakkörök tagjait. Ugyanez vonatkozik valameny- nyi ismeretterjesztő akadémia közönségére, a rétegklubok tag­ságára, valamint az általános iskolák rendes és felnőtt tago­zatának VII.—Vili. osztályára és a KISZ Mezőgazdasági kér­dések tanfolyamára is.) A könyvtárosok is sok segít­séget nyújthatnak a nézők fi­gyelmének felkeltéséhez, az időpontokat közlő plakátokkal, sorozatokhoz kapcsolódó kiál­lítások szervezésével, vagy a kölcsönzés közben beszélgetés­sel irányíthatják az adásokra a figyelmet. A tévé-adások szervezett fel­dolgozásában a község, illetve a tsz vezetői sokat segíthetnek a dolgozók mozgósításával. TARNAMÉRAN 1963-BAN a község különböző pontjain helyezték el a tájékoztatókat és azokat megjelölték, hol né­zik közösen a műsort, ahová mindenkit szívesen várnak. így alakult ki a mezőgazdasági műsorok nézőközönsége. Fon­tos tehát, hogy a szóbeli és írá­sos propaganda minden lehe­tőségével éljenek a népműve­lők a sorozat sikere érdekében. Azok számára, akik otthon nézik végig a műsorokat, he­lyes tájékoztatókat kiküldeni (a posta név szerint nyilván­tartja a tévétulajdonosokat), amelyekben ajánlják a mező- gazdasági szakfii m-sorozat megtekintését és jelzik, hogy a sorozat egy-egy közős vitáján szívesen látják őket a művelő­dési házban. A feldolgozás módjait a he­lyi termelési feladatok, a ren­delkezésre álló személyi és tár­gyi lehetőségek, a lakosság igé­nye együttesen szabja meg. Az elmúlt évben több községben a tévé mezőgazdasági műsorához kapcsolódva, a helyi könyvtá­rak szakíró—olvasó találkozót rendeztek. A könyvtárak fon­tos feladata, hogy gondoskod­janak az útmutatóban javasolt szakirodalom beszerzéséről (szükség esetén megyei, vagy járási könyvtártól való könyv­tári kölcsönzés útján). Ahol er­re lehetőség van, a szabad Őszi terefere (Foto; Patty észter) polcra feltűnő helyre tegyék ki a könyveket. A művelődési házak televíziós szobáiban is helyes ilyen kiállítást, bemuta­tót rendezni. Minden filmhez külön röplapbibliográfia ké szül, amely röviden tájékoztat­ja az olvasót a felsorolt szak­könyvek tartalmáról. Ezeket a megyei könyvtáraktól lehet igényelni és azután a nézők között kerülnek kiosztásra. A GÉPESÍTÉS EGY-EGY témájából érdemes helyszíni szemlét rendezni a gépállomá­son, vagy a javítóműhelyben. Az antibiotikumok korszerű felhasználását egy-egy bemu­tató gazdaságban tekinthetik meg. A feldolgozás népszerű for­mája a sorozat anyagából ösz- szeállított szellemi vetélkedő. A fiatalokat a kisebb jutalom, de maga a vetélkedő is ösz­tönzi a filmek megtekinté­sére, hiszen anélkül nem tud­nak válaszolni a feltett kérdé­sekre. A film hatása megsok­szorozódik, ha azt megvitatják; Sor kerülhet a műsorok előtt tájékoztató beszélgetésekre is, amelyeknek célja: a nézők fi­gyelmét tudatosan egy-két fon­tosabb részlet megfigyelésére irányítani. Ilyenkor rendsze­rint csak a helyi tapasztalato­kat elevenítik fel, hogy azt majd összevessék a látottakkal. További szemléltetés szük­séges a gépek működésével kapcsolatosan, ezt vagy egy későbbi időpontban a helyszí­nen lehet megoldani (gépbe­mutató), vagy elmehetnek a gépállomásra, a gépjavító állo­másra, a helyi tsz udvarára, vagy javítóműhelyébe, stb., a működő gépeket bemutatni. A hatást le lehet mérni az egyes megbeszéléseken kiala­kult vélemények, javaslatok, tennivalók írásos rögzítésével, a filmek témáihoz kapcsolódó Vásárlók, kereskedők és a vasárnapi nyitvatartás RÉGI KELETŰ ez a huza­kodás. Az üzletek rolóit, ha. gyakorlatban nem is, de kép­letesen két oldalról szorongat­ják. Belülről a kereskedők igyekeznek mielőbb és minél több időre lehúzni a rolót, ami érthető is saját szemszögükből, hiszen így esténként korábban hazamehetnek, vasárnapjukat a családdal tölthetik, vagy ked­venc szórakozásuknak hódol­hatnak. Ráadásul még fizeté­sük sem növekedik olyan arányban, hogy ösztönző lenne számukra az esti és vasárnapi nyitvatartás. Ezért aztán ma­kacsul fogják a rolót, hogy amint lankad a vásárlótábor ébersége s harcikedve, a legelső pillanatban leránthassák az or­ruk előtt. A másik oldalról a vevők szorongatják a redőnyt, mert ők meg lehetőleg munkájuk végeztével szeretnének vásá­rolni, s nem mulasztani el azt a lehetőséget, amelyet az esték és az ünnepnapok kínálnak a közszükségleti cikkek beszer­zésére. A vevőtábor tehát kí­vülről feszül neki a rolónak, hogy lehetőleg minél hosszabb ideig tarthassa nyitva az üzle­teket. A háború váltakozó szeren­csével folyik. Kezdetben a harc a vevőért és nem a vevő ellen folyt, amikor mindent aláren­deltek a kereskedelmi elgondo­lásnak, miszerint legfontosabb a vevő megszerzése és megtar­tása, mivelhogy ők hozzák a hasznot, a megélhetést a ke­reskedők számára. Nos, a vevők jó néhány éve már nincsenek ilyen kivételes helyzetben, bár a „hasznot” most is ők viszik, de már nem a kereskedő zsebébe, hanem az állam kasszájába. Ezért tehát több helyen megváltozott a né­zőpont s koránt sincs oly te­kintélye a vevőnek, hogy min­dennel, minden időiben ellát­hassák. IDŐNKÉNT azért tudnak el­érni némi sikereket a vevők is. letette a fegyvert, elengedte a roló fogantyúját és békés idők következnek a két tábor kö­zött. De alig csökkent a vevők ha­dának ébersége, alig ünnepel­hette sziszifuszi győzelmét, a rolók egyszer csak megint le­csukódtak. A szemérmesebbek csak néhány órácskát csíptek el a nyitvatartási időből, mint a Marx utcai gyümölcsüzletnél, amelynek megnyitását és azt a tényt, hogy egyetlen este is nyitva levő bolt lesz, kitörő örömmel fogadta a vásárlókö­zönség. De, sajnos, a táblát már átírták azóta és este 8 óra helyett már hatkor lehull a re­dőny. Mintha ezt a jómódot iri­gyelte volna meg a Zalár utcai kenyérbolt, ott is lecsippentet­tek az esti nyitvatartási időből s úgy rémlik, mintha vasárnap is korábban gördülne a roló a vásárolni akaróik nyakába. MAS ÜZLETEKBEN nem szemérmeteskedtek. Kerek-pe­rec bezárt vasárnapra a Szé­chenyi utcai csemegebolt e e példát követve a Zalár utcai és más üzletek is. Mind. S hogy teljesebb legyen az öröm, most már a női fodrá­szatba is hiába mennek vasár­nap a vendégek; sajnálkozva közli a tábla: elmúltak már azok a régi szép idők, amik« ünnepnap is lehetett frizurát rendelni, ha nem jutott erre idő a hét végi hajrában. Azt, hogy baj van a Patyo­lat nyitvatartási idejével, s hogy ajándékárut sem lehet venni „minden időben”, már szóvá tettük, de beszélhetnénk azokról a felsült kirándulókról. egriekről is, akik busz-karaván- számra keresik fel vasárnap délelőtt a Szépasszonyvölgyet és nyitva levő borkóstoló pince híján az utcai csapból húznak nagyokat a vendéglátó város egészségére. Ügy rémlik, hogy a nagy csatában kiharcolt vasúti kis­vendéglő vasárnapi nyitvatar- tása is a múlté lenne ma már. Mondják, hogy a fotócikkek árusítása sem valami megnyug­tató vasárnaponként, beszélnek a fürdő zárórájának korábbi eljöveteléről, a lacikonyha csu­kott redőnyéről, a Sándor Im­re utcában, amelyre pedig igen nagy szükség lenne, rebesgetik, hogy jó volna, ha a szövetke­zeti standok árusítói se sietné, nék olyan gyorsan otthagyni a piacot, és még sok mást is ja­vasolnák, kérnek az egriek, ne. hogy szó nélkül belenyugodjam nak a nehezen kicsikart esti és vasárnapi nyitvatartási idők el­vesztésébe. A VÁSÁRLÓK hada újból és újból hangoztatja, hogy nem a kereskedők „bőrére” akarják munkaidő utáni vásárlásaikat lebonyolítani, és abban remény, kednek, hogy az illetékesek — meghallgatva e kérelmeket, pa­naszokat, a tanács kereskedel­mi állandó bizottságától kezdi* ve a szóban forgó vállalatok vezetőiig — olyan megoldást keresnek a tárgyalásokon, hogy ügyes munkaidő-beosztással legalább a minimális igények kielégítése lehetővé váljék a beáUhassoo a tartós fegyver- szünet a rolóháború híved kö­zött — mindkét fél megelége­désére. Kovács Endre kérdőívek segítségével, de a nézők között végzett interjú- módszerrel, vagy a tsz-agronó- mussal közösen néhány halo­gató munkájának megfigyelé­sével és számos módszerrel is, de a legfőbb hatás az, amely a termelésben megvalósul. VAN TEHAT TENNIVALÓ bőven. Lássunk hozzá mind­nyájan, ki-ki a maga terü­letén! SchilJinger Attila, a megyei Művelődési Ház igazgatója Hosszú csatározás után sike­rült például keresztülvinni — hivatkozással Eger idegenfor­galmi jellegére, mivelhogy a 40 ezer egrire való hivatkozás már rég kiment divatból —, hogy nyitva tartsanak néhány órára vasárnap is egy-két tej­boltot, fűszerüzletet, gyümölcs- árusító helyet, női fodrászatot. A turisták, az egriek vehettek sót, paprikát, almát, hab2ó sö­röket, a nők ünnepi frizurát kreálhattak s úgy nézett ki, hogy a kereskedők hada végleg Tudományos előadás az állattenyésztésről Űjabb, szakmai szempontból nyésztési szakosztálya ezúttal értékes előadásra kerül sor dr. Szép Iván, egyetemi tanárt szerdán fél tíz órakor Eger- hívta meg Heves megyébe, ben a megye mezőgazdasági hogy az állattartásról tartson szakembereinek rendszeres előadást. szakmai továbbképzésében. A A tudományos előadásra, Hazafias Népfront Heves me- amelynek A tartási és terme- gyei Bizottsága, a megyei ta- lési környezet jelentősége a nács mezőgazdasági állandó meddőség keletkezésében a cí- bizottsága és a Magyar Agrár- me, a megyei tanács nagyta- tudományi Egyesület állatte- nácstenmében kerül sor, Ntdmóafiok ífKönnyebb a tevének átjutnia a tű fokán .. — ebben az ügyben ke­restem fel öteveségét, nyilatkozzék, tényleg könnyebb-e, s egyálta­lán lehetséges-e, hogy egy teve átjusson a tű fokán. ötevesége né­hány pillanatnyi töpren­gés és kérődzés után rám tekintett és így szólt: — Uram, már megint egy újabb ostobaság ve­lem, a tevével szem­ben ... Hát nézzen rám, hogyan lehet elképzelni, hogy ezzel a két púppal átjussak egy tű fokán. Talán, ha egypúpú teve lennék... De akkor sem. nem, semmiképpen sem. írja meg nyugod­tan, hogy egy teve nem juthat át semmiképpen sem a tű fokán... — És, ha mondjuk ezért célprémiumot ad­nának? — kérdeztem és kíváncsian vártam a választ. A teve gyorsan körül­nézett és a fülemhez hajolt, úgy suttogta iz­gatottan:- Mennyit? Mert ugye, azért meg lehet a dolgot próbálni... (-6) Fö a látszat Pacolai Tihamér és neje, született Borbíró Amália elhatározta, hogy kölcsönösen bele­rúgnak egymásba* meri Tihamér egy kímélet­len, durva lelkű, érzé­ketlen fráter és Amá­lia egy követelődző, ki­bírhatatlan perszóna, akivel egyszerűen már nem lehet élni és vi­szont akivel már egy nyomorult nyilvános helyre sem lehet el­menni. Pacolai és a „né” békétlen egymás mellett ülésének alapja az volt, hogy Amália bejelentette a fekete után és az Indianer előtt: — Tihamér, megve­szem azt a cuki kis tweed-kosztümöt. Tihamér, aki éppen sört ivott, fulladozva levegő után kapkodott, aztán magához térése után, tömören csak ennyit mondott: — Veszed egy frászt! Bárki beláthatja, hogy egy tweed-kosz­tüm ügyét ilyen tömör brutalitással, a női lélek, a női tervezés ilyen ra­dikális semmibe tevé­sével elintézni nem le­het, bár az is kétségte­len, hogy sörrel a to­rokban meglehetősen riasztó, sőt, kétségbe­ejtő bejelentés egy fér­fi számára még egy vá­szonkosztüm is. — Miért egy frászt? — Csak! — Mert te mindent sajnálsz tőlem — pró­báit fátyolos hangra váltani Amália, de Pay colai Tihamér már is­merte ezt a trükköt és egyáltalán nem volt haj­landó meghatódva neje kacsójára borulni és elrebegni az áhított és szolgai „igen szívem”- et. Ekkor mondta először Amália Tihamémak, hogy undorító fráter, mire Tihamér buta li­bával válaszolt, amely­re önzőén aljas titulust kapott cserébe, amely­re lehetetlen perszóna volt a válasz és erre már kezdtek a környe­ző asztalnál felfigyel­ni. ., — Vigyázz, figyel­nek ... mosolyogj — sziszegte Amália és az asztal alatt, tűhegyes orrú cipőjével belerú­gott Tihamér térdébe,' aki ordítva felmosoly­gott és belecsípett fele­ségének oda, ahová nem csípni illik, amire Amália élesen felvisí­tott és arcán a halotti maszkok mosolyával nézett körül. A rugdo- sás, csipkedés és be­szélgetés ezek után szé­les és kínba torzult mosolyok közepette folyt tovább a tweed­kosztüm ügyében. már régen megfeledkezve a kosztümről, de a mo­solyról nem. Meg is jegyezte va­laki mellettünk; termé­szetesen idősebb hölgy volt az illető: — Nézd, Pubi, hogy ezek milyen jól meg­vannak egymással. Lá­tod, ez az igazi szere­lem ... Már könnyez­nek is a nevetéstől! Meg néhány rúgás és mosoly következett, az­tán Pacolaiék eltánto­rogtak hazafelé, már régen megfeledkezve a kosztümről és ismét beleszeretve egymásba. mert lám, milyen nor­mális férj és feleség ők: vigyázni tudnak a látszatra. És ez a fő! b S (egri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom