Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
Kis község, nagy gondokkal SZARVASKŐN a községi tanács épülete magaslaton fekszik, ablakaiból látni lehet a falu egy részét. Özv. Tóth Fe- Tencné, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke végignéz az apró házikókon és azután szólal meg. — Éppen azóta vagyok itt 'elnök, amitóa tanács van a faluban. Nekem nem kell el- snondani, hogy régen nem volt 'egyetlen köves út sem a köz- fségben, azt sem, hogy nemré- igen gyönyörű iskolánk épült, rój kutak vannak, és a kétszázáról nem kevesebb, mint 50 új ház épült, az elmúlt évek alatt. Ismerem az eredményeket, de azt is meg kell mondani, hogy Szarvaskő nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Nem olyan, mint azt a környék jellege, szépsége megkívánná. Tudom azt, hogy kis község vagyunk, vannak nagyobb gondok is, de nekünk természetesen a magunké a legnehezebb. — Községiejlesztés? Évente 30 ezer forint községfejlesztési alapunk van, ebből kell gazdálkodni. Igaz, a társadalmi munkára is lehet számítani, mert lelkesek, nagyon szorgalmasak itt az emberek. De csak kevés, nagyon kevés a pénz. Különösen akkor, amikor any- nyi mindenre kellene. — Most például összegyűlt egy kis pénzünk az orvosi rendelőre. Elkészültek a tervek, a telket is kijelölték, sőt, a lakosok társadalmi munkában az anyag egy részét is kiszállították. A Járási Lakásépítő Ktsz vállalta a munkát A terv szerint ebben az évben tető alá kiéli hozni az épületet. Idáig azonban még hozzá sem kezdtek. Az idő pedig nagyon gyorsan múlik és nekünk bizony nagyon kellene már a rendelő... — VAGY PÉLDÁUL az idegenforgalom. Szarvaskő idegenforgalmi község. Évente sokan látogatják, megnézik a környező, gyönyörű tájakat Nemcsak az országból, hanem külföldiek is jönnek. Csak éppen... Nem vagyunk felkészülve a fogadásukra. Most építenek ugyan egy turistaszállót a debreceni ktsz-ek, de ez egymagában kevés. Sőt, nemcsak, hogy szállás nincs elég, de jóformán még étkezni sem tudnak a vendégek. A faluban van egy italbolt, de főtt ételt ott nem lehet kapni, csak hideg élelmet. Nagyon kellene egy kisvendéglő, ahol kulturált környezetben lehetne ebédelni. Nem lenne rossz egy pavilon sem, ahol a turistaszezonban képeslapokat különböző emléktárgyakat árulnának. — Ezt azonban mi nem tudjuk megoldani, mert nincs rá pénzünk és végső soron nem is a mi feladatunk. De mégis szorosan összefügg a falu életével. Közünk van hozzá ... Vagy ott van a mozi és a kul- túrház ügye. Formálisan mindkettő van ugyan, gyakorlatilag azonban jóformán egyik sincs. Egy lehetetlen, nedves, vizes, kopott helyiségben működik mind a kettő, de ott szórakozni lehetetlen. A községfejlesztési alap viszont olyan minimális, hogy nagyobb létesítményt még évek alatt sem lehet létrehozni belőle. — De a községfejlesztési alap másra is kell: a mindennapos, legégetőbb gondok megszüntetéséhez. A patakjárási javításokra meg egyéb, különböző létfontosságú dolgokra. Helyzetünket még az is nehezíti, hogy a vállalatok sem jönnek azonnal a hibákat kijavítani. Most például az újtelepen lévő kutunk romlott el, állandóan folyik belőle a víz. Ez pedig nagy baj, mert amúgy is kevés a kút vize. A vízmű vállalatnak pedig hiába szólunk, idáig még nem érkezett meg. Még a sürgetésre sem. Különben is több víz kellene a telepnek. Van a faluban egy kút, annak a vizét szeretnénk még felvezetni... De hát ez ismét pénz kérdés. A legfőbb tapasztalatunk a községfejlesztéssel kapcsolatban az, hogy nagyon kevés a jelenlegi alap. Pedig megérdemelné ez a község, hogy gyorsabban fejlődjön. ★ IGAZ, A KÖZSÉG megérdemelné a gyorsabb fejlődést. Csak hát itt is érvényes a mondás: csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér ... Igaz, ez a takaró „meghosszabbítható”, a lakosságon, a községi tanácson múlik. Törvényadta joguk, a községi tanácsülés — ha szükségét látja — felemelheti a községfejlesztési hozzájárulás összegét. K .L. Az országos második helyezés kötelezi a petőfibányai fiatalokat... Gyöngyös 630 évéből A város hatása A sok fiatal ipari üzemekben faluról városba települt munkás. Ezzel a folyamattal a jövőben még inkább számolni kell, mert a terv szerint Gyöngyös lakossága néhány év múlva megközelíti a 45 000-ret, éppen a további ipartelepítés következtében. A lakosság növekedése a lakások építésének fokozottabb ütemét is magával vonja. Érdekesek a béralapra vonatkozó számok. A város lar- kossága az elmúlt évben munkabérként 327 millió forintot kapott. Ebből élelmiszerre költött 75 milliót, iparcikkre pedig 161 millió forintot. Ugyanakkor 33 millió forintot helyeztek el takarékbetétkönyvre a gyöngyösiek. Nézzük meg: hogyan élnek az egyes családok Gyöngyösön? Tóth Péter 36 éves építőmunkás, az új városrészben él feleségével és tizenkét éves gyermekével. Tóthék keresete havonta 3200 forint. Az apa levelező úton végzi a technikumot. A fiú a nyarat falun tölti, de a szülők is szívesen látogatják meg szülőfalujukat. A városban kényelmesebb az életük, mégis hazavágynak. Háztartásukat gépesítették. Esténként a tv-t nézik, rádióznak. A mozit, a színházi előadásokat nem nézik meg, de a könyvnek barátai. Könyvtáruk kétszáz kötetből áll, de látogatják a kölcsön-könyvtá- rat is. Mesterházi, Berkesi, Szabó Pál, Veres Péter a kedvelt írójuk. Bármennyire is szeretik Tóthék a falusi életet, azt mór nem vállalják, a városit pedig még nem szeretik. Társaságba nem járnak, de ha volna a közelükben munkásklub, oda szívesen elmennének. Ezen a környéken lakik S. János villanyszerelő is. Huszonnyolc éves, falun született, öt éve házas. Az apja cipész, az anyja tsz-tag. A férfi időnként hazajár a szüleihez, de már városlakónak tartja magát. Disznóhizlalással sem terheli a szülőket. Egy kisgyermekük van. Havi keresetük 3050 forint. Nézik a tv-t, a rádióban a magyar nótát hallgatják meg szívesen, havonta egyszer- kétszer színházba is elmennék. Könyvtári tagok. Jókait és Móriczot kedvelik. A férfi úgy vált városlakóvá, hogy munkahelyén a harminctagú szocialista brigádba került. A KISZ-munkából is szívesen kiveszi a részét. Szórakozni a Gagarin Ifjúsági Székházba jár. T. Rudolf rádióműszerész, felesége tisztviselő. Havi keresetük 3800 forint. Két gyerekükkel szükséglakásban kénytelenek meghúzódni. A férj sportember. Rendszeres tv-néző és rádióhallgató. Ö is hiányolja a' kártyacsatamen- tes, meghitt légkörű munkásklubot. Az Egyesült Izzó gépgyárában lakatos H. Ferenc. 48 éves. Húsz éves fia is lakatos, felesége takarítónő. A család keresete havonta 4500 forint. H. Ferenc kisiparos sorból került a gyárba. Régi mesterségét nem sajnálja. Keserűen emlékezik vissza 1933 szeptemberére, amikor a város munka helyett ingyen ínségebédet juttatott a kisiparosoknak. Családi könyvtárukban 150 kötetet számolnak. Jókai, Mikszáth a kedvelt írójuk. A fiú esti tanfolyamon végzi a gimnáziumot, mert úgy véli, hogy a nagyobb műveltségre szüksége van. Városi lányt vett el feleségül, mert a városi lányokat csinosabbaknak, műveltebbeknek tartja, mint a falusiakat. Szívesen van együtt a KISZ-ben gyári barátaival. Talán sikerült néhány jellemző családi keretet felvázolnom az előbbi példák segítségével. Az ismertetett tények bizonyos feladatok megvalósítására is felhívják a figyelmet Balázs Árpád seknél alkalmazzák gépkezelőkként. Ezt a továbbképzést biztosították a különféle szaktan- folyamok, amelyeken 78-an vettek részt, és ezt célozza A szakma ifjú mestere mozgalom, amelyben 70-en, A kiváló ifjú mérnök, technikus mozgalom, amelyben 36 fiatal műszála folytatja továbbképzését. Az országos verseny második lényeges pontja a balesetmentes munka, a bányászbalesetek megelőzése. De az első negyedévben két halálos baleset történt. A tröszt szakszervezeti és .KíSZ-vezetői közös intézkedési tervet dolgoztak ki, amelyet állandóan ellenőriznek és a hetenkénti baleseti oktatásokon az elmúlt hét jó és rossz tapasztalatait ismertetik a dolgozókkal. Ennek a következetes nevelő, felvilágosító munkáinak lehet köszönni, hogy az első negyedév után a balesetek száma örvendetesen csökkent. A tröszt dolgozói, fiataljai reménykednék, hogy ebben az évben is sikerrel zárják a kongresszusi év versenyét és az országos helyezettek között ebben az évben is ott szerepelnék a Mátravidéki Szénbányászati Trösat fiataljai is. AZ EDDIGI eredmények további lelkiismeretes ‘ munkát követelnek a tröszt fiataljaitól és ha gazdaságvezetéssel, a tömegszervezetekke! továbbra is megmarad a gyümölcsöző kapcsolat, akkor szinte biztosra vehető a múlt évihez hasonló országos helyezés, amely kötelezi is a petőfibányai fiatalokat. (—ács) EGÉSZ ÉVBEN ÜZEMEL A TOJÁSGYÁR — Eljöttem egy kis tapasztalatcserére! (Endrődi István rajza.) vwwy«vwivwwvwiftr/w,,i á Aiiifrrif yr n sUiisztvrz AZ ANGLIAI P0STAÍA8LÁS HITELES TÖRTÉNETE, 16. , Végre visszavonulhattunk Briannal a hálószobába, végre egyedül voltunk. Az ágyra vehettem magam, és keservesen sírtam. > A rendőrség tehetetlensége Időközben a rendőrség teljes erőbevetéssel nyomozott, de egyelőre eredmény nélkül. — Természetesen mindent megtettünk, amit ilyen esetben megtehettünk — mondta McArthur detektív főfelügyelő az első sajtóértekezleten az újságíróknak.— A bűnügyi nyilvántartó adatai alapján kiterjesztettük a nyomozást mindazokra, akik ilyen bűncselekménnyel kapcsolatban számításba jönnek. Természetesen sokat közülük nem találtunk a lakásukon, de ez érthető, hi4 Ttmms 1964. október 1., csütörtök szén augusztus van, és a gengszterek éppen úgy nyaralnak, mint akármelyik más polgár. Londonban a rendőrség újra és újra átfésülte az alvilág ismert találkozóhelyeit. Sok kisebb bűnöző, zsebmetsző, tolvaj, betörő, sőt egy körözött gyilkos is rendőrkézre került, csak a postarablóknak nem vcút nyomuk. Különféle okokból az alvilágnak is érdeke volt, hogy a postarablók minél előbb kézre kerüljenek. Legfőképpen azért, mert akkor megszűnnek a gyakori razziák. Nem minden bűnöző engedhette meg magának, hogy a postarablás után elhagyja a fővárost, és vidéken húzódjon meg, amíg a nagyszabású nyomozás véget ér. Sokan Londonban maradtak, nyitott szemmel és figyelő füllel jártak-keltek, hátha megtudnak valamit a postarablásról és a postai abl ókról. Némelyiket a kilátásba helyezett nagy díj csábította, a legtöbbnek azonban esze ágában sem volt a rendőrséghez fordulni, ha megtud valamit. Az alvilág íratlan törvényére számítottak, nevezetesen arra, hogy aki tud valamit, annak hallgatási díj jár, az pedig ebben az esetben nem lehet csekélység ... Időközben Gerald McArthur, a Scotland Yard detektív főfelügyelője, akit alantasai csak Mister Marnak szólítottak és segédje, Jack Pritchard hosz- szabb időre berendezkedtek Buckinghampshire grófság székhelyének, Aylesbury városkának A bikához címzett fogadójában. Régi szokásához híven a Scotland Yard csali két emberét küldte az ügyben illetékes kerületi rendőrfőnök, jelen esetben Malcolm Fewt- rell detektív főfelügyelő segítségére, nem számítva természetesen a technikai személyzetet, amely a helyszíni nyomfelvétel után visszatért Londonba a nyomok kiértékelésére. Ám hamarosan kiderült, hogy három ember elégtelen. Ugyanis naponta több százan hívták fel a háromtagú különítmény főhadiszállását, hogy közöljék gyanús észlekteiket. McArthur a sajtóban, a rádióban, a televízióban [közzétette telefonszámát, és felhívta a lakosságot, hogy bármilyen gyanús körülményt haladéktalanul jelentsen. De nemcsak a segítségre kész emberek tartották szüntelenül lefoglalva a fenti telefonszámot, hanem maguk a positarablók is. Ugyanis a környékbeli nyilvános telefonállomásokról felhívták az Aylesbury 5010 számot, és nem tették helyére a kagylót Ezáltal jó időre forgalmon kívül helyezték a rendőrség telefonját, legalábbis addig, amíg a posta nem kapcsolja szét az összeköttetést, és nem tette szabaddá a vonalat. Ez természetesen Reynolds őrnagy ötlete volt, aki a háború alatt tapasztalatokat szerzett szabotázs-cselekményekben. A beérkezett jelentések kiértékelése sok időt vett igénybe és a három detektívnek egy szabad pillanata sem volt. Ezért kétségbeesetten segítséget kértek Londonból, de hat napig tartott, amíg kérésüket teljesítették. Fewtréll és Pritchard nemegyszer már oda jutottak, hogy lemondanak állásukról, any- nyira tehetetlennek érezték magukat. Csak a bulldoghoz hasonló McArthur bízott rendületlenül, hogy előbb-utóbb rajtaüt az ismeretlen helyen rejtőzködő bandán. Nem lehetett eltéríteni attól a véleményétől, hogy a banda még mindig a 30 mér- földes körben rejtőzködik. — Rejtekhelyük legfeljebb fél óra autójárásnyira lehet a tetthelytől. Hiszen a vonat személyzetére is ráparancsoltak, hogy fél óra eltelte előtt ne mozduljon és ne hagyja el a szerelvényt. Ezzel szemben Fewtrellnek az volt a véleménye, hogy a postarablók a Birmingham— London autóúton kereket oldottak. — Biztosan tudták, hogy az autóúton nem szabad leállítanunk a forgalmat. Valóban, Angliában törvény tiltja, hogy a rendőrség az autóutakon bármilyen okiból is megállítsa és ellenőrizze a gépkocsikat, és ezzel gátolja a közlekedést. Pritchard elmélete szerint a postarablók a közelben elrejtették a zsákmányt, és. eltűntek egy időre, amíg némileg megnyugszik a helyzet. McArthur abban bizakodott, ho"v a banda valamilyen meggondolatlan cselekménnyel elárulja magát, és fontos nyomot szolgáltat. Terveibe beavatta a riportereket, akik valósággal megszállva tartották Aylesbury városkát, és megkérte őket, írjanak minél többet a rablás körülményeiről. A riporterek nevetve fogadták az utasítást. — Teljesen fölösleges a kérés. Nem hisszük, hogy a minden idők legnagyobb szabású postarablása hamarosan lekerül a lapoz e3s5 oldaláról. McArthur — Scotland Yard szokásától eltérően — mindennap részletesen ismertette az újságírókkal a nyomozás meglehetősen sovány eredményét, viszont megfosztotta a rabló» kát hírforrásuktól. Ugyanis leállította a rendőrségi rádió adásait. Egyelőre azonban a rablóknak teljesen nyomuk veszett a karikaturisták legnagyobb örömére, akik alaposon kihasználták ezt a témát a rendőrség tehetetlenségének ecsetelésére. Ez volt a helyzet 1963. augusztus 10-én reggel, 9 órakor. 54 órával a rablótámadás után. Lássuk most, hogy Karin Fiedel későbbi vallomása szerint mi játszódott le ezen a na- oon Brian Field ügyvéd vidéki házában. — Reggel 9 óra tájban keltem az álmatlan éjszaka után. A konyhában kávét főztem, miközben a nyolc postarabló valósággal megszállva tartotta a fürdőszobát. Egyszerre csak megszólalt a csengő. A folyosóról a pincébe tereltem az embereket, és ajtót nyitottam. — Jó reggelt, asszonyom. Pompás napunk van — üdvözölt a postás. — Igen, pompás napunk van — ismételtem gépiesen és átvettem néhány újságot és levelet. A postás szokása szerint beszélgetni kezdett, és természetesen a postarablásról, a nyomozás újabb fejleményeiről beszélt. (Folytatjuk) VI. kongresszusára készülő petőfibányai fiatalok valóban tettekkel, komoly munkával készülnek a közelgő ifjúsági eseményre. Az ecsédi külfejtésnél a második negyedévben határidő előtt négy nappal állították munkába a nagy tejesítmé- nyű kotrógépet, amely jelentősen megnövelte a letakarítá- si sebességet és biztosította az 1200 milliméteres szállító szalagrendszer jobb, gazdaságosabb kihasználását. Az MT kotrógépeken cella nélküli marótárcsákat építettek be, azért, hogy a gépek teljesítménye fokozódjon és ezzel is hozzá járuljanak a tökéletesebb gépkihasználáshoz. Az év első felére 51 3 százalékos gépkihasználást ''állal- taik és a fél év végére 56;2 százalékot teljesítettek a külfejtési üzemeknél. A körültekintő, alaposabb munkának tudható be az is, hogy a tavalyi 21,9 százalékos darabos szén termelését 22,43 százalékra emeltek. Szénrostákat állítottak üzembe, hogy minél több darabos szenet íudianatk szállítani a megrendelőknek. AZ EMLÍTETT szép eredmények értékét még tovább növeli az is, hogy a nagyobb teljesítményt a fajlagos energiafelhasználás három százalékos csökkentésével sikerült elérni. A gépesítési vállalásokban szerepelt a munkásgárda szakmai továbbképzése, azért is, mert az új gépek üzembe állítása képzettebb szakmunkásokat igényel és a mélyművelés fokozatos visszafejlesztése után felszabaduló bányászokat a külfejtéA MATRAVIDÉKI Szénbányászati Tröszt fiataljai megérdemelt ünnepet ültek ez é\ májusában, amikor a „Baleset megelőzés és gépesítés a bányászatban” címmel meghirdetett országos versenybe! második helyezést értek el Külföldi utak, pénzjutalmak további munkára serkentették a tröszt fiataljait és nagy lelkesedéssel csatlakoztak a2 1964 évi országos KISZ műsza ki fejlesztési és balesetmegelőzési mozgalomhoz. Ifjúsági gyűléseken, KISZ- taggyűléseken ismertették a: országos verseny feltételeit és üzemük lehetőségeit. Ezek £ tanácskozások sok értékes- javaslatot, vállalást hoztak. ? tröszt vezetői is nagy érdeklő déssel kísérték a fiatalok, műszakiak és fizikai dolgozók kezdeményezéseit. Segítették őket elképzeléseik megvalósításában. S most, amikor elkészültek a fiatalok munkájáról szólc gazdasági jelentések, meg le hét állapítani, hogy a KISZ
