Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

Blzozifíiciiii akarnak

ÜHrohpjjres rés«csé* . j. minusx 40 ?oV, ttlimotfedilt műhely

A 31-es üzemre rá sem lehet ismerni. Nemcsak tatarozták, új gépeik érkeztek, a régieket átrendezték és a technológiának megfelelően csoportosították. Tavasz óta birkóznak az új feladattal, hermetikus hűtőgép-kompresszorokat keli gyártaná a Finomszerelvénygyár- ban. elsőként az országban.

— Sikerülni kell, gyártani kell... — így mondta a főmérnök, ezt hallottuk a technológián és a munkapadoknak Nem kis feladatra vállalkoztam a mérnökök, munkások és a technikusok, tudták ezt mindnyájan. Magyarországon

nem gyáríotlak máj;

ilyen kompresszorokat. De a feladat sürgős, a gyár jövője és mindnyájunk jó hírneve függ a sikertől. Akaratban és lelkesedésben nincs hiány, de sok váratlan akadály állja útjukat.

Pedig szemre egyszerű, alig másfél literes köcsögnek tűnik a kompresszor. De ez a hűtőgép szíve. A motor álló része és a kompresszor valóban olyan mint a szív. Hozzáférni, jayí- tani csak végszükségben lehet és majdnem annyi komplikációt okoz mint egy szívműtét.

— Ezt a kényes alkatrészt nemcsak a „széntől”, de a nedvességtől, a legkisebb rozsdá- sodástól és minden szennyeződéstől óvjuk. Mínusz 40 fok harmatpomtiofn szárítjuk, tri- klóretüénben, ultrahangos rezgőfejben távólítjuk el a legkisebb olaj-, rozsda- és por- szennyeződést — mondta a gyár igazgatója és főmérnöke.

Nem láttam soha olyan szép varratot, mint a kompresszorokon. Igaz, GaM József nem kéziéi, hanem ndtrogón-védőgázas félautomatikus körvarrathe- gesztővel dolgozik. Jó-e a varrat, légmentesen zár-e? Székely Imre mondja azt meg. Persze, nem találomra és szemre, hanem különleges célgép segítségével. Frissen gépelt papíron olvasható, hogy mit, hogyan, kell csinálná, mi a gép

és z anyag titka.

— Be lehet-e tartan, a technoi-, piai utasítást — kérdem a kaid abasári fiút.

— lehet, sőt kötelező. Hiszen

íú ».tmosííér.'* u^otuá«

nem játék, még a legkisebb hibára is ügyelni kell. Nem adhatunk szerelésre selejter. ■

Zupkó Balázs üzemvezető mérnök és Galovics Béla, a mao csoport vezetője elégedetten mosolyog a válaszon, de tanácsért, utasításért keresik őket, elsietnek.

„Idegeneknek tilos belépni” — olvastuk a sőréidé ajtaján. De indokolt esetben és kísérővel lehet, ha . előbb papucsot húz az ember. Mindez érthető, hiszen a klimatizált és légkondicionált. helyiségben fontos munkát végeznek és versenyt futnak az idővel. Kézről kézre adják a pneumatikus mérőműszerekkel ellenőrzött alkatrészeket, nagy figyelmet igénylő, fáradságos munkával szerelik a kompresszorokat.

— A szalag még hiányzik és a trimosó-berendezést is csak

az év végére ígérik. Forgácsoló és különböző célgépek hiányoznak még — válaszoltak a műszakiak, amikor a műhely üres részei miatt érdeklődtem.

A bervaiakra tízezer kompresszor gyártását bízta az idén a minisztérium. December Síén híja lesz? Valószínű. De addig bizonyítani akarnak a bervaiak: korszerű, a nemzetközi versenyt is álló, hermetikus hűtőgép-kompresszor gyártását előkészítik. Bizonyítani akarják, hogy a feladatra alkalmasak.

A gyár és

önmaguk jövőjét

látják a feladat sikeres megoldásában. Az érdekes és nehéz műszaki feladatokért érdeme, dolgozni. Vass Tibor termelési főnök, Sándor Sándor technológiai csoportvezető, Tölesvári István konstruktőr és még sokan mások könyvék és szakcikkek tanulmányozásával folytatják az első műszakot. Technikusok és munkások adnak újabb ötleteket, vagy segítenek azok megvalósításában. Ha ennyi ember összefog, a próbatétel sikerül. F. L.

Uj magyar módszer a radioaktív sugárzás mérésére

A radioaktív sugárzás mérésére is alkalmasnak bizonyult az az új magyar eljárás, amelyet voltaképpen a -sejtsugárzás észlelésére dolgozott ki Barkász Emil gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa. Az eljárás már akkor is nagy érdeklődést váltott ki a szakkörökben, amikor beigazolódott, hogy ily módon a megfelelő berendezés-be helyezett, különleges vegyszerrel kezelt, de egyébként közönséges filmanyag valóban elsötétül, esetleg teljesen meg is feketedik az élő sejtek- igen gyenge elektromágneses sugárzásának hatására.

A további kísérletek közben kiderült, hogy a film akkor is elsötétedik, ha semmiféle élő sejt elektromágneses sugárzása nem hat rá, de valamilyen radioaktív forrásból gamma-sugárzás éri. Az eljárás tehát az előzetes feltételezésen túlmenően nemcsak a rádióhullámok és az infravörös sugárzás közti tartományban érzi meg az elektromágneses sugarakat, hanem az infravörösön túl még a radioaktív gamma-sugárzás iránt is érzékeny.

oJi ?

AZ ESET EGÉSZ váratlanul történt. Gortner elvtársat, a főnökét egyik óráról a másikra kinevezték a minisztériumba és ő, Kelemen Tivadar, teljes tanácstalanságban maradt. Mert ki jön helyette?

Szinte összetöppedt azóta. Ha a folyosón találkozott valamelyik kollégával, behúzta a nyakát és túlságosan nagyot köszönt: mert hátha ő? Olyan váratlan dolgok történnek, hogy itt már senki sem ismerheti ki magát. Gondolatban végigsorjázta minden kollégáját. Volt nap, mikor azt találta legvalószínűbbnek, hogy Huber lesz az új főnök. Huber, és senki más. Mert először is: Hu- bemek van egy gyermekkori barátja a főigazgatóságon. És ez nem kis dolog. No persze, persze, előfordulhat, hogy az a gyerekkori barát olyan, mint Havas Mihály, aki vele járt a negyedik bébe. És most? Ott ül a Nemzeti Bankban, és mikor ő azt hitte, hogy itt elbocsátják — mert mikor nem hitte ő ezt —, akkor a füle botját sem mozdította. „Sajnos”, — mondta — .. .„most éppen a legrosszabbkor ... de másban, bármiben szívesen állok rendelkezésedre.” És a szeme .... hohó, az a szem nem úgy nézett rá, mint valamikor régen. Hidegen, borzasztó nyugalommal nézett rá, hát persze, miért fájt volna ő Havasnak, p Mi- cunak, aki már gyerekkorában is önző fráter volt, mindig maga falta be a vajas kenyerét/.

Hát lehet, hogy ennek a Hu- bernek is ilyen gyerekkori barátja van a főigazgatóságon. De mire <gv látta a dolgot. Hébernek már vágy faszer köszön* o'őrp p folyósén és ágy hogy a derekát kissé meghajtotta. elegánsan megmerevítve, a szája sarkát két oldalt felhúzta, és amikor egészen egymás mellé értek, gyorsan féloldalt fordult, hogy helyet adjon neki. És különös, már úgy látta, hogy ez a Huber megváltozott, valahogy méltóságtelje- sebb lett. A gondolat, hogy ő lesz a főnök... hát igen, ez a gondolat bevonta valami szinte földöntúli tekintéllyel.. j mikor aztán az a gondolata támadt Havas Micuval, akkor egyszerre Huber megint olyan kis nyamvadt fráter lett, mint volt, a nevetséges, lógó szemzacskóival, a lötyögős, kitérdelt nadrágjával... Ekkor meg egyszerűen nem is köszönt neki, köszön a rossznyavalya. Bosszantotta, hogy eddig is így megtévedt és haragjában, megsemmisítő pillantást vetve rá, mikor elment mellette, azt mondta magában: „fordulj fel a születésnapodon.”

DE EZUTÁN CSAK nem tudott megnyugodni. A gyomra is állandóan égett, sok a sava, ha izgalom éri, rendetlenkedik... Márpedig senkinek sem lehet közömbös, hogy ki lesz a főnök. Akkor éppen a kapuban találkozott Medveczkivel. A forgóajtónál botlottak egymásba, és ő majdnem belépett előtte, de hirtelen felötlött benne a lehetőség: Medveczki a főnöki íróasztal mögött! Láz fogta el a gondolatra. Hirtelen félreu.grott és előre engedte Medveczkit, az meg csak bámult rá azzal a nagy birkaszemével, mintha meg is rántotta volna a vállát, ami azt jelentette: ha te ilyen bolond vaev, hogy engem engedsz előre. hát éppen bemehetek, ö ud- ror'a«»!' tinep'ptt mögötte, és a hfthen úav »111; a nagy kövér ember mellett, hogy arcát elöntötte valami kissé merev, buta vigyorgás, Hát persze,

Medveczki lesz.:: És mikor a lift felért, és az a pimasz Gombos Medveczki előtt lépett ki, ő majd felöklelte a szemével. Még megjegyzést is tett rá, igaz, nem biztos, hogy meghallotta:

— Micsoda arrogáns alak! — így mondta és Medveczkire nézett alázatos gyengédséggel. De az rácsodálkozott: — Gombos? Á, jó fiú az, apám, semmi baj.

De azért, ő, Kelemen, érezte, hogy jólesett Medveczkinek a kedveskedés. Ebédnél is igyekezett Medveczki mellé telepedni, csak az a hülye Szabó odaugrott, hogy az az ő helye. Na és, tán kibérelte? De Szabó mégis leült, ő kénytelen volt eggyel arrébb helyet foglalni. Ilyenek is vannak, ilyen stréberek. Ez biztosan már tudja, gondolta ő. De akkor Szabó nekiesett a levesestálnak és kihalászta a húsdarabokat. Nahát, van képe kienni az egész húst a levesből!... Persze, most Medveczki előtt csak nem köt bele Szabóba, mikor látnivaló, hogy közeli barátok ... Ki tudja, tán ebből a Szabóból is lesz valami, hajjaj, micsoda szerencsés ember, ez kifogta, hogy kivel barátkozzék ... És akkor egyszerre az a hülye Szabó kezdte ugratni Medveczkit, hogy eddig csak mohosodtól, híztál, fiam, de ebből elég volt, most aztán megtanulod a munkát, majd az új góré gondoskodik róla ...

S AHOGY akkor ránézett Medveczkire, úgy látta, hogy valóban túlontúl zsíros a tokája, a nagy arca üres és — igen,

— mintha ostoba volna. — Mikor kifelé mentek, már olyan dühös volt, hogy szinte félretaszította a liftajtóban, Medveczki még rá is szólt: — Nana, aoafei. ne olvan tűzzel! Akkor ő rálépett Gombos lábára, mert ez meg mindig ott lábatÖszi fényben fürdik az eger- szóláti határ. A meredek hegyoldalakon szántó-vető embereket simogat langyos sugarával, de rápazarolja a szőlőtőkékre is. amelyek gazdag termésről árulkodnak. A szövetkezet elnökével, Dér Józseffel haladunk a hatalmas, új telepítésű szőlőtáblák között és gyönyörködünk az egészséges, szép szőlőfiutök- ben.

— Az első táblák — mondja — jövőre még több lesz belőlük. Kiirtjuk a novát és Egerszóláton is megteremtjük az igazi szőlőkultúrát. A talaj megfelelő, de a többi adottság sem rossz, bátran végezhetjük majd a telepítéseket. A kezdeti eredményekkel elégedettek vagyunk.

Így mondja az elnök és aztán hív, menjünk a Fischer- dülő felé, mert érdekes dolgot szeretne mutatni nekünk. Amikor leérünk a szőlőtáblák között a rétre, a távoli bokorsor mögül hullámzó fehér li- bafálka tűnik elénk.

—A mi libáink! Ezekre vagyunk a legbüszkébbek — szól mellettem az elnök, szavából az igazi és őszinte elégedettség, dicsekvés csendül ki. — Valamennyi rajnai lúd... a megye egyetlen liba- farmja ez amit látunk ...

— Élő májgyár — jegyzi meg tréfásan özv. Prokaj Gy. Jánosné gondozó, hogy odaérünk a közelükbe és meghallja az elnök szavát. — Minden egyes liba több száz forint hasznot, hoz a szövetkezetnek.

lan kod ik, ez a savanyú, cingár alak, ezzel a beesett képével. És Gombos meg sem mukkan, még ő mondja, hogy bocsánat! Nemhogy kiabálna, akkor legalább ő is megmondhatná neki ... ajaj, de keserves ez a világ, most ez a Medveczki-do- log is... hát nem elképzelte már, hogy ez a hájgorabóc ül bele a főnöki székbe ... nevetséges! És ez a tőkfejű Gombos tudta, hogy Medveczki egy nimand, mert fütyült rá, előbb ment be a liftbe, és olyan savanyú arccal köszönt, mintha citromot nyelt volna... — Nana, mit tolakszik, apáim? — mondta ő hirtelen Gombosnak és azért sem engedte előre, pedig az a fél vállát már odaEgy darabig hallgatunk — bonként. Kecsesen lépkednek! szavunkat úgyis elnyomná a a réten, fehér tollazatuk va-j 700 liba gágogása - s csak a kítóan csillog a fényben.

Özv. Vakter Tstvánné sokszor kezébe veszd legkedvesebb libáját. (Foto: Kiss Béla)'

(r*tá

fúrta Medveczki és őközé. Mindig rohan a nyavalyás, mintha a sok lótás-futásért külön prémiumot kapna. Sötét fickó. Igaz, mondják, van valami találmánya, de ki tudja, kitől lopta.

Zökkent a lift, és ő jól neki- dölt Gombosnak, hogy azért se mehessen előbb ki, érezte a sovány könyökét, de ő jól beleeresztette a magáét a száraz

ludakat nézzük. Valamennyi megtermett, szép példány, hat-hét kiló is megvan darabordái közé. Egész bizonytalan keserűségét belefojtotta a haragba, amivel hátrább taszította Gombost. És úgy látszott, Gombos megadta magát, mert bár a homlokát összeráncolta, utolsónak lépett ki a liftből. Pukkadj meg, gondolta Kelemen, és még a lábára is lépett, jól odanyomott egyet neki cipősarokkal, Gombos fel is szisz- szent, mire ő szinte kéjes elégtételt érzett Huberért és Med- veczkiért egyszerre.

MÁSNAP REGGEL döbbent csak meg. A folyosón íróasztalt szállítottak, a főnök szobájába igyekeztek befordulni. Gombos éppen akkor lépett ki az ajtaján, kabátja a vállán, kalapja a kezében. Mikor Szabó beérte és nagyot köszönt neki, Kelemen agyában kétségbeejtő világosság gyulladt fel: ... De nem, ez -n©m lehet, nem lehet, hogy Gombos lett a főnök, hiszen ő tegnap a lábára lépett, és jaj!... Ez soha nem fogja néki megbocsátani ... És csak állt ott töppedten. és szinte összezsugorodva, a feje mintha a váltéból nőne ki, alig tudott derékból mereven előrehajolni, az arcára felrajzolni azt a buta, kissé megkövült mosolyt, amelyből már annyit elpazarolt, míg ez a pillanat elérkezett .

Gombos pedig nem köszönt vissza! Éppen elakadtak az íróasztallal és ő odaszólt az embereknek. Kelemen nem értette a szavakat, mert minden figyelmét arra fordította, hogy a. szemében megjelenjék az a gyengéd és mégis csodáló kifejezés, amellyel oly meggyőzően tudott mindenkori főnökére nézni.

Balázs Anna

— Július 2-án érkeztek a

szövetkezetbe. Azóta neveljük őket. Ezren voltak, de ma már csak 700-an \ inak, 300- at elvitt az izzadmanyos nátha — világosít fel özv. Vakter Istvánná gondozó, amikor csillapodik a zaj —, de ezek egészségesek, átvészelték a bajt.

— Ennyi veszteséggel számoltunk — folytatja tovább az elnök —, de így is eredményes lesz a tenyésztése. Jobban járunk vele, mintha pulykát nevelnénk. Csak egy példát! A hasonló korú pulykák 3 kilósak, ezek pedig már 6 kilósak. Dupla súlyt szedtek magukra. És a liba ára nem olcsó kilogrammonként sem. Egyébként tojótörzsnek hagyjuk meg a libákat, ígyegy-egy liba 600 forintot hoz majd a szövetkezetnek. Ügy számoltuk, hogy egy tojás ára 40 forint — tízen felül tojnak —, a kétszer tépett tollért és ha eladjuk a libát, a húsáért is kapunk pénzt. Körülbelül 15 ezer forint tiszta hasznot haj- hatnak a szövetkezetünknek. A libákért kapott pénzből 5 forinttal tudjuk majd emelni a tágok jövő évi munkaegység-részesedését. Ezért döntöttünk úgy, hogy jövőre még több libát nevelünk, mert kifizetődő, érdemes vele foglalkozni. Ezt egyébként javaslom a többi közös gazdaságnak is: foglalkozzanak iibate- nyésztéssel, mert gyors pénzforrást jelent.

A libák, mintha értenék az elnök szavát, minden különösebb nyugtalanság nélkül tűrik el. hogy közéi ük lépjen és egy párat bizonyításul felfogjon közülük. .,sacco!ás” végett: hány kilósak lehetnek már?

Még egy darabig így nézegetjük. őrködjük a libákat, s aztán búcsúzunk. Távozásunkat nagy. lármával köszöntik az állatok, éles hangjukat sokáig visszhangozzák a környékbeli szőlőhegyek. Az egerszóiútiak büszkesége: a libafarm tovább legelészik.

— f. i. —

1964. Oktober 1., csütörtök

\