Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

Blzozifíiciiii akarnak ÜHrohpjjres rés«csé* . j. minusx 40 ?oV, ttlimotfedilt műhely A 31-es üzemre rá sem lehet ismerni. Nemcsak tatarozták, új gépeik érkeztek, a régieket átrendezték és a technológiá­nak megfelelően csoportosítot­ták. Tavasz óta birkóznak az új feladattal, hermetikus hűtő­gép-kompresszorokat keli gyár­taná a Finomszerelvénygyár- ban. elsőként az országban. — Sikerülni kell, gyártani kell... — így mondta a fő­mérnök, ezt hallottuk a tech­nológián és a munkapadoknak Nem kis feladatra vállalkoztam a mérnökök, munkások és a technikusok, tudták ezt mind­nyájan. Magyarországon nem gyáríotlak máj; ilyen kompresszorokat. De a feladat sürgős, a gyár jövője és mindnyájunk jó hírneve függ a sikertől. Akaratban és lelkesedésben nincs hiány, de sok váratlan akadály állja út­jukat. Pedig szemre egyszerű, alig másfél literes köcsögnek tűnik a kompresszor. De ez a hűtőgép szíve. A motor álló része és a kompresszor valóban olyan mint a szív. Hozzáférni, jayí- tani csak végszükségben lehet és majdnem annyi kompliká­ciót okoz mint egy szívműtét. — Ezt a kényes alkatrészt nemcsak a „széntől”, de a ned­vességtől, a legkisebb rozsdá- sodástól és minden szennyező­déstől óvjuk. Mínusz 40 fok harmatpomtiofn szárítjuk, tri- klóretüénben, ultrahangos rez­gőfejben távólítjuk el a legki­sebb olaj-, rozsda- és por- szennyeződést — mondta a gyár igazgatója és főmérnöke. Nem láttam soha olyan szép varratot, mint a kompresszoro­kon. Igaz, GaM József nem kéz­iéi, hanem ndtrogón-védőgázas félautomatikus körvarrathe- gesztővel dolgozik. Jó-e a var­rat, légmentesen zár-e? Szé­kely Imre mondja azt meg. Persze, nem találomra és szemre, hanem különleges cél­gép segítségével. Frissen gépelt papíron olvasható, hogy mit, hogyan, kell csinálná, mi a gép és z anyag titka. — Be lehet-e tartan, a tech­noi-, piai utasítást — kérdem a kaid abasári fiút. — lehet, sőt kötelező. Hi­szen íú ».tmosííér.'* u^otuá« nem játék, még a legkisebb hi­bára is ügyelni kell. Nem ad­hatunk szerelésre selejter. ■ Zupkó Balázs üzemvezető mérnök és Galovics Béla, a mao csoport vezetője elégedet­ten mosolyog a válaszon, de tanácsért, utasításért keresik őket, elsietnek. „Idegeneknek tilos belépni” — olvastuk a sőréidé ajtaján. De indokolt esetben és kísérő­vel lehet, ha . előbb papucsot húz az ember. Mindez érthető, hiszen a klimatizált és légkon­dicionált. helyiségben fontos munkát végeznek és versenyt futnak az idővel. Kézről kézre adják a pneumatikus mérőmű­szerekkel ellenőrzött alkatré­szeket, nagy figyelmet igény­lő, fáradságos munkával szere­lik a kompresszorokat. — A szalag még hiányzik és a trimosó-berendezést is csak az év végére ígérik. Forgácsoló és különböző célgépek hiá­nyoznak még — válaszoltak a műszakiak, amikor a műhely üres részei miatt érdeklődtem. A bervaiakra tízezer komp­resszor gyártását bízta az idén a minisztérium. December Sí­én híja lesz? Valószínű. De addig bizonyítani akarnak a bervaiak: korszerű, a nemzet­közi versenyt is álló, hermeti­kus hűtőgép-kompresszor gyár­tását előkészítik. Bizonyítani akarják, hogy a feladatra al­kalmasak. A gyár és önmaguk jövőjét látják a feladat sikeres meg­oldásában. Az érdekes és nehéz műszaki feladatokért érdeme, dolgozni. Vass Tibor termelési főnök, Sándor Sándor techno­lógiai csoportvezető, Tölesvári István konstruktőr és még so­kan mások könyvék és szakcik­kek tanulmányozásával folytat­ják az első műszakot. Techni­kusok és munkások adnak újabb ötleteket, vagy segítenek azok megvalósításában. Ha ennyi ember összefog, a pró­batétel sikerül. F. L. Uj magyar módszer a radioaktív sugárzás mérésére A radioaktív sugárzás mé­résére is alkalmasnak bizo­nyult az az új magyar eljárás, amelyet voltaképpen a -sejt­sugárzás észlelésére dolgozott ki Barkász Emil gépészmér­nök, a műszaki tudományok kandidátusa. Az eljárás már akkor is nagy érdeklődést váltott ki a szakkörökben, amikor beigazolódott, hogy ily módon a megfelelő beren­dezés-be helyezett, különleges vegyszerrel kezelt, de egyéb­ként közönséges filmanyag va­lóban elsötétül, esetleg telje­sen meg is feketedik az élő sejtek- igen gyenge elektro­mágneses sugárzásának hatá­sára. A további kísérletek köz­ben kiderült, hogy a film ak­kor is elsötétedik, ha semmi­féle élő sejt elektromágneses sugárzása nem hat rá, de va­lamilyen radioaktív forrásból gamma-sugárzás éri. Az eljá­rás tehát az előzetes feltéte­lezésen túlmenően nemcsak a rádióhullámok és az infravö­rös sugárzás közti tartomány­ban érzi meg az elektromág­neses sugarakat, hanem az infravörösön túl még a radio­aktív gamma-sugárzás iránt is érzékeny. oJi ? AZ ESET EGÉSZ váratlanul történt. Gortner elvtársat, a főnökét egyik óráról a másikra kinevezték a minisztériumba és ő, Kelemen Tivadar, teljes ta­nácstalanságban maradt. Mert ki jön helyette? Szinte összetöppedt azóta. Ha a folyosón találkozott va­lamelyik kollégával, behúzta a nyakát és túlságosan nagyot köszönt: mert hátha ő? Olyan váratlan dolgok történnek, hogy itt már senki sem ismer­heti ki magát. Gondolatban végigsorjázta minden kollégá­ját. Volt nap, mikor azt találta legvalószínűbbnek, hogy Huber lesz az új főnök. Huber, és senki más. Mert először is: Hu- bemek van egy gyermekkori barátja a főigazgatóságon. És ez nem kis dolog. No persze, persze, előfordulhat, hogy az a gyerekkori barát olyan, mint Havas Mihály, aki vele járt a negyedik bébe. És most? Ott ül a Nemzeti Bankban, és mikor ő azt hitte, hogy itt elbocsátják — mert mikor nem hitte ő ezt —, akkor a füle botját sem mozdította. „Sajnos”, — mond­ta — .. .„most éppen a leg­rosszabbkor ... de másban, bár­miben szívesen állok rendelke­zésedre.” És a szeme .... hohó, az a szem nem úgy nézett rá, mint valamikor régen. Hi­degen, borzasztó nyugalommal nézett rá, hát persze, miért fájt volna ő Havasnak, p Mi- cunak, aki már gyerekkorában is önző fráter volt, mindig ma­ga falta be a vajas kenyerét/. Hát lehet, hogy ennek a Hu- bernek is ilyen gyerekkori ba­rátja van a főigazgatóságon. De mire <gv látta a dolgot. Hé­bernek már vágy faszer kö­szön* o'őrp p folyósén és ágy hogy a derekát kissé meghaj­totta. elegánsan megmerevítve, a szája sarkát két oldalt fel­húzta, és amikor egészen egy­más mellé értek, gyorsan fél­oldalt fordult, hogy helyet ad­jon neki. És különös, már úgy látta, hogy ez a Huber megvál­tozott, valahogy méltóságtelje- sebb lett. A gondolat, hogy ő lesz a főnök... hát igen, ez a gondolat bevonta valami szinte földöntúli tekintéllyel.. j mi­kor aztán az a gondolata tá­madt Havas Micuval, akkor egyszerre Huber megint olyan kis nyamvadt fráter lett, mint volt, a nevetséges, lógó szemzacskóival, a lötyögős, ki­térdelt nadrágjával... Ekkor meg egyszerűen nem is kö­szönt neki, köszön a rossznya­valya. Bosszantotta, hogy eddig is így megtévedt és haragjá­ban, megsemmisítő pillantást vetve rá, mikor elment mel­lette, azt mondta magában: „fordulj fel a születésnapo­don.” DE EZUTÁN CSAK nem tu­dott megnyugodni. A gyomra is állandóan égett, sok a sava, ha izgalom éri, rendetlenkedik... Márpedig senkinek sem lehet közömbös, hogy ki lesz a fő­nök. Akkor éppen a kapuban találkozott Medveczkivel. A forgóajtónál botlottak egymás­ba, és ő majdnem belépett előtte, de hirtelen felötlött ben­ne a lehetőség: Medveczki a főnöki íróasztal mögött! Láz fogta el a gondolatra. Hirtelen félreu.grott és előre engedte Medveczkit, az meg csak bá­mult rá azzal a nagy birka­szemével, mintha meg is rán­totta volna a vállát, ami azt jelentette: ha te ilyen bolond vaev, hogy engem engedsz elő­re. hát éppen bemehetek, ö ud- ror'a«»!' tinep'ptt mögötte, és a hfthen úav »111; a nagy kövér ember mellett, hogy arcát el­öntötte valami kissé merev, buta vigyorgás, Hát persze, Medveczki lesz.:: És mikor a lift felért, és az a pimasz Gom­bos Medveczki előtt lépett ki, ő majd felöklelte a szemével. Még megjegyzést is tett rá, igaz, nem biztos, hogy meghallotta: — Micsoda arrogáns alak! — így mondta és Medveczkire né­zett alázatos gyengédséggel. De az rácsodálkozott: — Gombos? Á, jó fiú az, apám, semmi baj. De azért, ő, Kelemen, érezte, hogy jólesett Medveczkinek a kedveskedés. Ebédnél is igye­kezett Medveczki mellé tele­pedni, csak az a hülye Szabó odaugrott, hogy az az ő helye. Na és, tán kibérelte? De Sza­bó mégis leült, ő kénytelen volt eggyel arrébb helyet foglalni. Ilyenek is vannak, ilyen stré­berek. Ez biztosan már tudja, gondolta ő. De akkor Szabó nekiesett a levesestálnak és ki­halászta a húsdarabokat. Na­hát, van képe kienni az egész húst a levesből!... Persze, most Medveczki előtt csak nem köt bele Szabóba, mikor látnivaló, hogy közeli barátok ... Ki tud­ja, tán ebből a Szabóból is lesz valami, hajjaj, micsoda szeren­csés ember, ez kifogta, hogy kivel barátkozzék ... És akkor egyszerre az a hülye Szabó kezdte ugratni Medveczkit, hogy eddig csak mohosodtól, híztál, fiam, de ebből elég volt, most aztán megtanulod a munkát, majd az új góré gon­doskodik róla ... S AHOGY akkor ránézett Medveczkire, úgy látta, hogy valóban túlontúl zsíros a toká­ja, a nagy arca üres és — igen, — mintha ostoba volna. — Mi­kor kifelé mentek, már olyan dühös volt, hogy szinte félre­taszította a liftajtóban, Med­veczki még rá is szólt: — Na­na, aoafei. ne olvan tűzzel! Ak­kor ő rálépett Gombos lábára, mert ez meg mindig ott lábat­Öszi fényben fürdik az eger- szóláti határ. A meredek hegyoldalakon szántó-vető embereket simogat langyos sugarával, de rápazarolja a szőlőtőkékre is. amelyek gaz­dag termésről árulkodnak. A szövetkezet elnökével, Dér Jó­zseffel haladunk a hatalmas, új telepítésű szőlőtáblák kö­zött és gyönyörködünk az egészséges, szép szőlőfiutök- ben. — Az első táblák — mond­ja — jövőre még több lesz belőlük. Kiirtjuk a novát és Egerszóláton is megteremtjük az igazi szőlőkultúrát. A ta­laj megfelelő, de a többi adottság sem rossz, bátran vé­gezhetjük majd a telepítése­ket. A kezdeti eredményekkel elégedettek vagyunk. Így mondja az elnök és az­tán hív, menjünk a Fischer- dülő felé, mert érdekes dolgot szeretne mutatni nekünk. Amikor leérünk a szőlőtáblák között a rétre, a távoli bokor­sor mögül hullámzó fehér li- bafálka tűnik elénk. —A mi libáink! Ezekre va­gyunk a legbüszkébbek — szól mellettem az elnök, sza­vából az igazi és őszinte elé­gedettség, dicsekvés csendül ki. — Valamennyi rajnai lúd... a megye egyetlen liba- farmja ez amit látunk ... — Élő májgyár — jegyzi meg tréfásan özv. Prokaj Gy. Jánosné gondozó, hogy oda­érünk a közelükbe és meg­hallja az elnök szavát. — Minden egyes liba több száz forint hasznot, hoz a szövet­kezetnek. lan kod ik, ez a savanyú, cingár alak, ezzel a beesett képével. És Gombos meg sem mukkan, még ő mondja, hogy bocsánat! Nemhogy kiabálna, akkor leg­alább ő is megmondhatná ne­ki ... ajaj, de keserves ez a világ, most ez a Medveczki-do- log is... hát nem elképzelte már, hogy ez a hájgorabóc ül bele a főnöki székbe ... nevet­séges! És ez a tőkfejű Gombos tudta, hogy Medveczki egy nimand, mert fütyült rá, előbb ment be a liftbe, és olyan sa­vanyú arccal köszönt, mintha citromot nyelt volna... — Na­na, mit tolakszik, apáim? — mondta ő hirtelen Gombosnak és azért sem engedte előre, pedig az a fél vállát már oda­Egy darabig hallgatunk — bonként. Kecsesen lépkednek! szavunkat úgyis elnyomná a a réten, fehér tollazatuk va-j 700 liba gágogása - s csak a kítóan csillog a fényben. Özv. Vakter Tstvánné sokszor kezébe veszd legkedve­sebb libáját. (Foto: Kiss Béla)' (r*tá fúrta Medveczki és őközé. Min­dig rohan a nyavalyás, mintha a sok lótás-futásért külön pré­miumot kapna. Sötét fickó. Igaz, mondják, van valami ta­lálmánya, de ki tudja, kitől lopta. Zökkent a lift, és ő jól neki- dölt Gombosnak, hogy azért se mehessen előbb ki, érezte a so­vány könyökét, de ő jól bele­eresztette a magáét a száraz ludakat nézzük. Valamennyi megtermett, szép példány, hat-hét kiló is megvan dara­bordái közé. Egész bizonyta­lan keserűségét belefojtotta a haragba, amivel hátrább taszí­totta Gombost. És úgy látszott, Gombos megadta magát, mert bár a homlokát összeráncolta, utolsónak lépett ki a liftből. Pukkadj meg, gondolta Kele­men, és még a lábára is lépett, jól odanyomott egyet neki ci­pősarokkal, Gombos fel is szisz- szent, mire ő szinte kéjes elég­tételt érzett Huberért és Med- veczkiért egyszerre. MÁSNAP REGGEL döbbent csak meg. A folyosón íróasztalt szállítottak, a főnök szobájába igyekeztek befordulni. Gombos éppen akkor lépett ki az ajta­ján, kabátja a vállán, kalapja a kezében. Mikor Szabó beérte és nagyot köszönt neki, Kele­men agyában kétségbeejtő vi­lágosság gyul­ladt fel: ... De nem, ez -n©m le­het, nem lehet, hogy Gombos lett a főnök, hi­szen ő tegnap a lábára lépett, és jaj!... Ez soha nem fogja néki megbocsátani ... És csak állt ott töppedten. és szinte összezsu­gorodva, a feje mintha a válté­ból nőne ki, alig tudott de­rékból mereven előrehajolni, az arcára felraj­zolni azt a buta, kissé megkövült mosolyt, amely­ből már annyit elpazarolt, míg ez a pillanat el­érkezett . Gombos pedig nem köszönt vissza! Éppen elakadtak az íróasztallal és ő odaszólt az em­bereknek. Kelemen nem értet­te a szavakat, mert minden fi­gyelmét arra fordította, hogy a. szemében megjelenjék az a gyengéd és mégis csodáló kife­jezés, amellyel oly meggyőzően tudott mindenkori főnökére nézni. Balázs Anna — Július 2-án érkeztek a szövetkezetbe. Azóta neveljük őket. Ezren voltak, de ma már csak 700-an \ inak, 300- at elvitt az izzadmanyos nát­ha — világosít fel özv. Vakter Istvánná gondozó, amikor csillapodik a zaj —, de ezek egészségesek, átvészelték a bajt. — Ennyi veszteséggel szá­moltunk — folytatja tovább az elnök —, de így is eredmé­nyes lesz a tenyésztése. Job­ban járunk vele, mintha puly­kát nevelnénk. Csak egy pél­dát! A hasonló korú pulykák 3 kilósak, ezek pedig már 6 kilósak. Dupla súlyt szedtek magukra. És a liba ára nem olcsó kilogrammonként sem. Egyébként tojótörzsnek hagy­juk meg a libákat, ígyegy-egy liba 600 forintot hoz majd a szövetkezetnek. Ügy számol­tuk, hogy egy tojás ára 40 fo­rint — tízen felül tojnak —, a kétszer tépett tollért és ha eladjuk a libát, a húsáért is kapunk pénzt. Körülbelül 15 ezer forint tiszta hasznot haj- hatnak a szövetkezetünknek. A libákért kapott pénzből 5 forinttal tudjuk majd emelni a tágok jövő évi munkaegy­ség-részesedését. Ezért döntöt­tünk úgy, hogy jövőre még több libát nevelünk, mert ki­fizetődő, érdemes vele foglal­kozni. Ezt egyébként javas­lom a többi közös gazdaság­nak is: foglalkozzanak iibate- nyésztéssel, mert gyors pénz­forrást jelent. A libák, mintha értenék az elnök szavát, minden különö­sebb nyugtalanság nélkül tű­rik el. hogy közéi ük lépjen és egy párat bizonyításul felfog­jon közülük. .,sacco!ás” vé­gett: hány kilósak lehetnek már? Még egy darabig így néze­getjük. őrködjük a libákat, s aztán búcsúzunk. Távozásun­kat nagy. lármával köszöntik az állatok, éles hangjukat so­káig visszhangozzák a kör­nyékbeli szőlőhegyek. Az egerszóiútiak büszkesége: a li­bafarm tovább legelészik. — f. i. — 1964. Oktober 1., csütörtök \

Next

/
Oldalképek
Tartalom