Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
Látogatás a MÉK-nél Ot és fél exer vagon árut vásároltak fel — többet exportáltak — Kevesebb a termelők és a felvásárlók között szállítási és raktározási gondok A tavalyinál panasz és a vita a — Megmaradtak a Jó két hónap múlva vége az esztendőnek és élcsendesednek a MÉK felvásárlótelepei is. Megszűnik a nagymérvű felvásárlás, a sok izgalom az áruk miatt, s viszonylag egy csendesebb időszak következik. Az elmúlt napokban felkerestük Patkó Józsefet, a Heves megyei MÉK igazgatóját és arra kértük, válaszoljon kérdéseinkre, mondja el: hogyan sikerült feladataikat végrehajtani, két hónappal a<z év lezárása előtt mit mutatnak a számok? — Az 1964-es esztendő részünkre jobban Í9 sikerülhetett volna — mondotta Patkó József. — Ez évi terveink általánosságban kevesebb áru felvásárlását irányozták elő, mint amennyit a múlt évben értékesítettünk, s valószínű, hogy e tervet nem tudjuk teljesíteni. 1963-ban 7007 vagon árut (zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát) értékesítettünk, addig az idén 6717 vagonos tervünkből még 1217 vagon áru felvásárlása hiányzik. Egész pontosan 5500 vagon árut vettünk át ebben az évben a termelőktől, s ahogy számítottuk, még 700 vagon áru felvásárlására kerülhet sor. — Ha részleteiben nézzük a terv teljesítését, akkor a következő képet kapjuk: zöld- paprikból és uborkából mintegy 450 vagon a kiesés, de kevés árut vásároltunk fel vöröshagymából, fokhagymából, főzőtökből. A lemaradás óka, hogy nem volt jó az időjárás ezekre a növényekre. Sok paprika és uborkapalánta kipusztult a tavasz folyamán. A kezdeti lemaradást más áruféleségekkel .jgyekeztüGk, J,sUe§ítgry. így szőlőből 1000 vagonos tervünket már túlteljesítettük. Jól sikerült a dinnye, a paradicsom, s ebből is többet vásároltunk fel és értékesítettünk a megadott irányszámoknál. Érdekességként említhetem meg, hogy ennek ellenére exportterveinket lényegesen túlteljesítettük. Tavaly 1953 vagonnal, az idén pedig 2350 vagonnal szállítottunk árut külföldre Heves megyéből. Ugyanakkor még azt is hozzá kell tennem, hogy ha a tavalyi évet leszámítom az összehasonlításból — ugyanis 1963 a rekord- termések éve volt —, akkor azt tapasztaljuk, hogy 10 év átlagában az idén sikerült a legtöbb árut értékesíteni. — Milyen tapasztalatokat hozott az idei év a felvásárlás területén? Milyen problémák akadályozták a gyors munkát, és milyen új értékesítési formákat alkalmaztak? — Az idén javult a felvásárlás módszere az elmúlt esztendőhöz viszonyítva. Az áruk minősége is javult, termelőszövetkezeteink igyekeztek legjava áruikat átadni. Javult a tsz-ek és a MÉK, az átvevők és átadók kapcsolata — egymás megértésében is sokat léptünk előre... Problémák, hibák azonban még most is voltak. Az első és másodosztályú árukat nem minden esetben válogatták szét a szövetkezetek, nem volt elegendő gépkocsink, vagonunk az áruk szállítására, mozgatására és voltak raktározási gondjaink is. Szállítási eszközeink ebben az évben sem javultak, sok problémát jelentett a csökkentett termés mellett is a szállítás megoldása. A tsz-ek segítették és mintegy 1500 vagon árut ők szállítottak. A vasúti vagonoknál főleg az export- vagonok tekintetében volt hiba. Keveset kaptunk belőlük, és a rakodást megnehezítették a szűk rakodóhelyek. Ha jövőre dolgozik a gyöngyösi hűtőt, ház, akkor ezen a gondunkon is tudunk majd segíteni. A felvásálásban szerzett tapasztalatainkhoz tartozik: jövőre cikkenként kell teljesíteni terveinket, mert helytelennek tartjuk, ha egy-egy áruból sok, a másakból pedig aldg-alig tudunk valamit a fogyasztók elé rakni. Éppen ilyen okok miatt voltak egyes árukból ellátási nehézségeink. A tsz-térvek elkészítésénél erre is gondolni kell — Mint már mondottam, a tsz-ék, és a MÉK kapcsolata javult, de még sok a javítani való. A tél folyamán a tszátadók és a MÉK-felvásárlók »észére közös tanfolyamokat rendezünk. Itt közösen értékelik majd az idei évet, s elsajátítják azokat a tudnivalókat, amelyeket a modern áruszállítás megkövetel. Erre nagy szükség lesz, hiszen 1965-ben 9000 hold burgonyát és zöldségfélét kívánunk leszerződni. Az országos irányelveknek megfelelően azon tsz-ek áruit, amelyek a MÉK-kel szerződtek, átvesszük még akkor is, ha nem első osztályúak. A többieknél továbbra is a minőség az első szempont. — Hogyan készült fel a MÉK a télre? — Mintegy 500 vagon árut tárolunk a téli hónapokra. Burgonyából 250 vagon a készlet, vöröshagymából 30, s már 20 vagon almánk is van. A betárolást tovább folytatjuk. Az előbb említetteken kívül tárolunk még gyökeret, céklát, zellert és más, egyéb zöldségfélét is. Előreláthatóan nem lesz probléma a lakosság téli ellátásával Tartósító üzemeinkben tovább folyik a munka, első készítményeiket már árusítják az üzletekben. Összesen 100 vagon árut szeretnénk tartósítani, már csak azért is, mert a fogyasztók véleménye szerint ilyen áruink minősége kifogástalan, jó — fejezte be nyilatkozatát a MÉK igazgatója. Fazekas István Felhívás A megyei rendőrfőkapitányság felhívja a lakosság ügyeimét, hogy az 1/1954. (I. 9.) MT. sz. rendelet értelmében 1965. évbén ki kell cserélni azokat a személyi igazolványokat, amelyeknek az érvényességi ideje lejár. Kicserélésre kerülnek az 1955. évben kiadott, 1957. évben 1965. évig érvényesített és 1960. évben 5 évi érvényességi idővel kiadott személyi igazolványok. A személyi igazolványok kicserélését a városi és járási rendőrkapitányságok ütemterv szerint fogják végrehajtani, mind a városokban, mind a községekben. Azért, hogy a lakosságnak munkakiesést és külön költséget ne okozzunk, felhívunk minden olyan személyt, akinek a személyi igazolványa 1965. évben lejár, hogy a rendőrkapitányság által meghatározott időben és helyen adja be a személyi igazolvány cseréjéhez szükséges okmányokat. A községi lakosság részére a személyi igazolványcsere időpontját a községi tanácsok hangos bemondó és falragasz — felhívás — útján fogják tudatosítani. Stl, az. iiitőlíős... *=! Te zseni, te isten. te csodálatos — borult a nyakamba Kajeváe és szerelmesen ölelgetni kezdett t~- Ne... ne szólj, ne tiltakozz... Ismerem a szerénységed, te isten, te zseni, te csodálatos.~ t— De hát végtére miről van szó? ■—* jutottam szóhoz és lélegzethez, de Kaje- vác újra rám ború It, mint matrózra a vizes vitorla és már valósággal hörögte: — Sz._ sz™ sz™ mit csoda gondolatok, mit csoda írás™ Hiába, erre csak te vagy képes ebben az egész országban... Mit, hogy az országban? Európában? Mi az, hogy Európában? Az egész világon. Szellemes és könnyed, igaz és nem okoskodó, érvel, de nem kioktató Te isten, te zseni, te csodálatos,™ Ezzel az írással befutottál™ Ott vagy a nagyok között, a Nóbel- és Kossuth-díjasok közötte. Ott az Olimposzon, az istenek között.^ Kérlek, nagyon kérlek, hogy szót váltasz valamelyik istennel, vagy Nóbel- díjassal, ne feledd el hűséges és lelkes szolgádat, aki elsőnek jött el megjósolni neked, hogy mire vagy képes, és mit tehetsz az emberiségért.^ — De kérlek, én... — Ne, ne szakíts félbe... Ismersz, ami szivemen, a számon, s ami a számon, azt meg is mondom ■=* csókolta most már babérosra a homlokom™ — Nos, hát megmondom, hogy zseniális írásod, ami a Népszerű Közlönyben megjelent, új korszakot nyitott az egyetemes irodalom- történetben.., Űj korszak, új ember, új üstökös és istenem!, nekem adatott meg, hogy ennek az üstökösnek megrázhassam a kezét, hogy ezt az üstököst._ — De nagyon kérlek, csak egy pillanatra — próbáltam megtörülközni... — Semmi de, semmi pillanat, amikor ezt az üstököst én fedezhettem fel az örökkévalóság számáraCsak egyet tégy meg nekem... Mi 'az egy üstökösnek? Semmi. Csak egyet: ezt a kis iráskát, küldd el és támogasdTudod, ez az írás egyszerű meteorporszem csak a te fényedhez, de a te zseniális támogatásod lehetővé teszi, hogy én is megjelenhessek a Népszerű Közlönyben — dugta a zsebembe a cédulát, rajta valami irka-firkával... — De értsd meg már végre, hogy az csak névrokon, az nem én vagyok.„ “ Nem? — ámult el Kajeváe, aztán lemászott rólam, háromszor leköpött és belémrúgva távozott... (egri) nttPBJSMr 5 1964. október 25„ vasarnap a férj a vasúinál, vagy gyárban kap munkát. így a szövetkezet nagy 1 családjához a 600 tag helyett 1000 ember tartozik, akiknek gondjai, örömei elválaszthatatlanok a szövetkezettől. — A termelőszövetkezet úgy is előmozdítja a házasságok erősödését, hogy rendszeresen előleget űzet, 17 forintot az idősebbeknek, 35 forintot a fiataloknak, hogy anyagi gondok miatt ne legyenek súrlódások. — Pénzzel segítjük a nagyobb vásárlások lebonyolítását is, ha tv-t akar venni a család, ha bútorra, autóra gyűjtenek, ha lányt kell kista- fírungozni, a szövetkezet pénztárcája mindig nyitva áll a megszorultak előtt — Meg azóta, hogy közösen dolgozunk, többet tud a családjával lenni a parasztember, sokkal többet, mint egyéni korában bármikor. — Aztán színházba, kirándulásra is rendszerint együtt mentünk a családdal, mert a szövetkezet minden jó előadásra, színházi bemutatóra 40 jegyet vesz, hogy együtt szórakozhassak férj és feleség. Családi kirándulásokat is szerveznek, Budapestre, Lillafüredre, Tapolcára, Visegrád- ra, ahová minimális összegekért rándulhatunk él a családdal. — Ráadásul még hozományt is kapnak a fiatalok, 1000 forintot páronként Lehetőségünk van külföldi nászúira, s ha szaporodik a család, szülési segéllyel járul hozzá a szövetkezet az anyagi gondok könnyítéséhez... És sorolják, sorolják, milyen módon tudják a legnehezebb tényezőt, az anyagi gondokat eloszlatni a fiataloknál, öregeknél. De nemcsak segítenek, fegyelmeznék is. Diszkréten, míg úgy vélik, hogy a jó szó használ, kemény ebben, ha a család, a gyerekek érdekéről van szó. A renitenskedő, pénzüket italra költő családfők esetében nem ritka a fegyelmi sem, s az már bevett szokás, hogy ilyen esetben az asszonynak fizetik ki az előleget és a szövetkezet házhoz viszi a részesedést, hogy a család ne csonkuljon anyagiakban, ne ihassa él a férfi munkája eredményét. |\1 ég azokról se mondanak 11 le, akiket más vállalatoktól ez ügyben már többször elbocsátottak, mert itt is a családot nézik és előmozdítják, hogy a brigádok erkölcsi nevelő hatása helyes útra téríthesse a züllésre hajlamos embereket. így van ez, ebben a nagy családban és ennek alapján mondhatjuk el a szövetkezet- beliekkel együtt, hogy sokféle rágalmat kiálthatnak a közös gazdaságokra, de azt semmi esetre sem, hogy erkölcsileg romboló hatással van a társadalom fontos sejtjére, a családra. Ezzel a véleménnyel egyetértve zárom ón is soraimat ez „istentelen világ" védelmében. Kovács Endre aanyftásra alkalmasabbak azok a a számok, amelyek az elvált t házastársak foglalkozásbeli megoszlását mutatják. A kiknek házasságát e hét h évben érvénytelenítette a a bíróság, azok közül 62-en li alkalmazottak, háztartásbeliek t voltak, utánuk következnek a munkások, vasutasok, 55-en, }, majd a különböző foglalkozá- e‘ súak, rézművesek, főfúrók, diá- e kok, stb., éppen 17-en, aztán 8 j, értelmiségi és végül mindössze £ hat tsz-tag, akik a község két ^ nagy közös gazdaságához viszonyítva és ahhoz képest, hogy majdnem félét teszik ki a föld- “ művelő foglalkozásúak Füzesabony lakosságának, igen el- ^ enyésző számban jutottak a f családi kapcsolatok felbontá- . Flzdknek az adatoknak a birtokéiban már nyugodt lelkiis- . merettel mond ellent az ember ? a szövetkezet erkölcsromboló J' hatásáról hangoztatott mende- ® mondáknak, rosszindulatú hí- 1 resztedésefcnek, de ettől függetlenül még mindig nekem sze- I gézfaetik a kérdést, — ezt az r istentől elrugaszikodott, világot s szidó asszonyok —, hogy hát a ez a néhány szövetkezeti tag 4 miért került a válóperes bírók s elé? Miért is? s Mert ők sem kivételek a szokásos családi tragédiák alóL £ Egyiket azért hagyta ott a j férje, mert az egyetemi végzettségiét — úgy látszik — túl . magasnak találta az asszony ' tsz- tagságához, mások elköltöztek a faluból, iparba men- f tek, volt, aki börtönbe került, . más esetben a férj nem akarta * engedni, hogy az asszony dől- j, gozzék, ismét másnál az előző munkahelyen megismert nő r miatt került sor a szakításra. t € A helyzetet jól ismerő fa- g lubeliek szerint azonban bármilyen munkahelyen dől- goztak volna ezek a nők, fér- j fiakT akkor "sesm sSkertHT volha i együttéléslüket meghosszabbi- * tani. Az 6 esetükben tehát ? nem a tsz-en múlott elsősorban, j hogy elváltak, nem ott kaptak s erkölcsi ösztönzést a válási le- j hetőség kihasználására. ^ De ennek kijelentése sem < hangozhat teljesen meggyőzően, I nem elégítheti ki a hitetlen- e kedőket, hiszen manapság la feljegyeznek olyan eseteket Füzesabonyban — ha nem is a t tsz kebelében —, hogy pél- . dául egy kisiparos lányt nem t adtak hozzá a vasútnál dolgo- J zó fiúhoz, mert annak családja ( nem volt élég rangos a leányéhoz képest ( Ezért essék hált szó inkább r arról, miként magyarázható a 1 legalacsonyabb válási szám a j termelőszövetkezeti tagoknál, t pontosabban, mivel erősiti a i családok összeforrottságát a * közös gazdaság és az ott ural- ( kodó erkölcs, ahelyett hogy — i a vitatkozó asszonyok szerint < — előidézője lenne a válásoknak. Gondolom, ezeket a tényeket T ismerik Füzesabonyban, hiszem 2 szemük előtt, velük történik, Z de a hűség kedvéért, bizanjd-7 tásképp, újból emlékezetükbe ? idézzük: 5 „Ügy gondoljuk, magánügy, S hogy ki meddig él azzal a| férfival, növel, akiinek örök 5 hűséget esküdött de a gazda-? sági ügyek mellett eddig is? sokat tettünk azért, hogy a? szövetkezetünk tagjai békés, i harmonikus családi életet él-? hessenek”. — így vélekedett 1 Barta András, a helybeli Petőfi 5 Termelőszöveikezet elnöke és ? rövid időn belül érvekkel csat- i lakoztak hozzá a szövetkezeti más vezetői, tagjai is, elmond-? va, hogy nemcsak a szövetke- 2 zetben dolgozó családok össze-? tartozását mozdítják elő, de aj szövetkezet még azokra a csa- ’ ládi kötelékekre is kedvező? hatással van, ahol csak az egyik ? fél dolgozik a közösben, mígl /"\lyam gyorsan szedelöz- ^ ködték fel az asszonyok, hogy szőni se volt időm. Meg ismeretlen emberek beszédébe kéretlenül beavatkozni, az se tartozik a legillendőbb cselekedetek közé. így nem maradt más hátra, mint hogy a vitatott témára, a nyilvánosság előtt, e levélben keressünk választ, amely talán alkalmas lesz a füzesabonyi vasútállomáson felröppentett aggodalom elosztására. Egész asszonykoszorú üldögélt a padokon a vonatra várva, miközben terítékre került ezernyi pletyka és komoly kérdés, a kővetkező párbeszéd vonta magára a figyelmemet. — Ebben az istentelen világban már semmin se lehet csodálkozni. Most éppen Ju- liséfc váltak eh — Hagyjad, a mi utcasorunkon már négyen mentek szét. — Azt mondom, mindezt a teacs-nek köszönheti ük, ezeknek az istenteleneknek a keze alatt úgy hullnak szét a házasságok, mintha bottal vernék különélésre az asszonyokat, embereket. — Én mondom, nem lesz ennek Jő vége — replikáztak rá nagy helyeslések közepette, nriközíben a vonathoz indultak. ' E téma annál is inkább felkeltette a figyelmet, mert az utóbbi években egyre-másra olvashattuk a szövetkezeti parasztokról írt novellákban, tárcáikban, s láthattuk filmeken és drámákban, hogy a valósnak kikiáltott paraszti figurák, úgymond megszabadulva a régi világ erkölcsi gátlásaitól, most a tsz kebelében úgy bontják fel a házasságokat, és keresnek gyorsan új szerelmeiket. mintha nem is egy-egy élet, család sorsáról lenne szó, hanem csak kenyérmorzsát fricskám ának le a bőséges szalormázás ~ után “ kabátjuk hajtókájáról. C tehetik mindezt a plety- káló asszonyok, a nem kevésbé pletykáló kedvű szó- és toliforgatók azért is, mert eddig főleg az új paraszti élet gazdasági problémáiról festettek inkább hű képet a krónikások, s kevésbé e változás erkölcsi oldaláról. Ez a tény lehetővé teszi, hogy egyre-másra hemzsegjenek a tsz-ron tóttá házasságokról szóló kömnyfa- esaró történetek és más eiiköl- cst vonatkozású „felfedezések”, a közös gazdaságok hozta változást okolva a történtekért Nem mintha ismeretlen fogalom lame manapság a régi, vagyon miatt kötött házasságok esetleges felbontása, miután gazdaság alapja „elveszett” az Gyen életközösségeknek, a termelőszövetkezetek kialakulásával. De az általánost ti ást még így sem bírja el az a megállapítás, hogy a termelőszövetkezetekben kialakult erkölcsi légkör a legfőbb meg- romtója a földművelő családok harmóniájának, veszélyeztetője létének. De úgy gandioiom, okoskodó kinyilatkózások mit sem érnek az ügyben. Ezért rátérnék a számok tárgyilagos felsorakoztatására, bizonyítsanak előbb a jelen helyzetiről, arról, hogy „mi van”, hogy aztán miértekre is választ adhassunk. Tehát „mi van”? t1 Füzesabonyról lévén sző, vegyük hát bizonyítékainkat, adatainkat e községből, hogy a „messziről” jött ember azt mond, amit akar, kifogása se ronthassa az érvek meggyőző erejét Hét év távlatát véve figyelembe, az anyakönyvek tanúsága szerint majdnem másfél száz férfi és nő bontotta fel hivatalosan is házasságát ez idő alatt, — de főleg az 1958— 59-es években, amikor tudvalevőleg, a falu mezőgazdaságának átszervezése még nem történt meg. E két évben 52-en mondták ki a nemet a házassági kapcsolatokra, mig a termelőszövetkezetek szervezésének ideje alatt és az azt követő éviién csak 12-en, illetve 6-an (a vizsgált hét év közül a legkevesebben) döntöttek úgy, hogy nem élnek tovább együtt törvényes házassági kötelékben. De még érdekesebb és biEz „istentelen világ" védelmében A felhívásban megadott határidőre a községi lakóhely- nyilvántartó könyv vezetőjénél kell beadni 1 darab személyi igazolvány cseréhez szükséges bejelentőlapot (10-es számú, zöld nyomású) — amelyet a községi lakónyilvántartókönyv vezetője ellenőriz és aláír — 1 tíb 10 forintos illetékbélyeglet és 2 darab személyi igazolványhoz szükséges (szemben álló és fedetlen fővel készített, retusálatlan, cégbélyegzővel ellátott fényképet. Amennyiben az előző személyi igazolvány adataitól eltérő változás történt (névváltozás, házasságkötés, válás, születés, elhalálozás, szakképzettség változás, stb.) külön okmánynyal kell igazolni és azt íS csatolni kell. Az okmányok beadása után a személyi igazolványokat a városi és járási rendőrkapitányságok készítik el, melyeknek kiadása, illetve átvétele a tanácsházán történik, a községi tanács által előre hirdetett napon. Városokban a személyi igazolvány kiadása névre szóló felhívás alapján történik, a városi és járási rendőrkapitányság igazgatásrendészeti alosztályán. A megyei rendőrfőkapitányság felhívja a lakosságot, hogy a személyi igazolványcserével kapcsolatban kiadott felszólításnak és határidőknek pontosan tegyenek eleget — amelyeket a községi tanácsok és rendőrkapitányságok adnak meg — mert a hatóságok csak igy tudják zökkenőmentesen a lakosságot kiszolgálni és a személyi igazolványcsere végrehajtását biztosítani. Az 1962. évi 10. tvr. 48. paragrafus (1) bekezdése értelmében szabálysértést köveinek el és 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható azok a személyek, akik a személyi igazolvánnyal, valamint a bees kijelentkezéssel kapcsolatos rendelkezéseket megszegik, vagy kijátsszák. Libertiny Sándor r. alezredes, a Heves megyei Rendőr-főkapitányság vezetője
