Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-25 / 251. szám
UiMatis «Y»«»'-1"'“*” A volt Aranypart földjén Enyhe rázkódás jelezte, hogy Sildet értünk. A gép fékezett, az ifjú gh «maiakban, akik nagyon fogékonyak minden új iránt, s szívesen tanulnak. A magyar orvosok főleg tudományos kutatással foglalkoznak, a bizony eléggé elfoglalt emberek. Nagyszerű eredményeket tudnak munkájuk során felmutatni, de gyakran A Szabadság és Igazság emlékműve Accrába« majd megállt, elég messze a reptéri épülettől. Hallgattuk, hogy nyitják a repülőgép aj táját, s amikor a Lépcsőt lassan odaállították a kijárathoz, már mi is figyelhettük a műveletet. A lépcsőre lépve rögtön ránk telepedett a meleg, párás levegő, a légzés nehezebbé vált — így jelentkezett először a trópus. Mikrobusz szállította az utasokat a központi épülethez, ahol elég lassan intézték el a hivatalos formaságokat — vagy csak a hosszá út után tűnt így? Végre megkaptuk csomagjainkat, s autónk -száguldott Acer» - külvárosának utcáin. Valami furcsának tűnt, s csak később jöttem rá, hogy mi is az: sofőrünk a kocsi jobb oldalán ült és az út bal oldalán hajtottunk, ugyanis Ghánában „balra tarts” van. A város viszonylag nagy területen fekszik. Körülbelül 500 000 lakosa van, de a házak " ritka kivételtől eltekintve —- csupán egy-két emeletesek, s köztük szép, tágas kertek vannak. Ezért aztán a város központja is úgy néz ki, mint Budapesten valamelyik kiskert- város. Talán könnyen haza is képzelnénk magunkat a meleg augusztusi napokra, ha körülöttünk nem látnánk a siető ghapaiakat, és a sajátos trópusi kivitelben épült házakat. Kevés európai embert láttunk. Nyugat-Afrikában általában kevesebben telepedtek meg a kedvezőtlen éghaj lat miatt, mint Dél-, vagy Kelet-Afriká- ban, és Ghana függetlenné válása óta közülük is sokan hazaköltöztek innen. Accrában nem volt nehéz magyarokkal találkoznunk. Zenetanárok és orvosok dolgoznál? itt néhány év óta, és hogy milyen munkát végeznek, hogyan vannak velük megelégedve munkaadóik, azt gondolhatjuk szerződéseik újabb és újabb meghosszabbításából is. telkiismeretes, jó munkájukkal ismertté tették hazánk nevét ebben a távoli országban. Accrái tartózkodásunk során meglátogattuk R. T. zenetanárt, aki sokat beszélt nekünk itteni életéről. Zenészeink öntevékenyen kamarazenekari alakítottak, s már többször játszották a ghanai rádióban Kodály, Bartók műveit amellett, hogy mindennapi munkájukban a fiatalokat tanítják művészetük szépségeire az accrai egyetemen és más intézményekben. Munkájuk során sok probléma merült fel, sokat kellett vitatkozniok angol, vagy más nyugat-európai kollégáikkal a diákok neveléséről, az igazi művészetről, de szíwel-lélekkel dolgoztak, s ennek meg is van az eredménye: tanítványaik szeretik őket. Szép hivatás a művészet csíráját elültetni és kinevelni-------------------arra, hogy a tr ópusi melegben nehéz az egésznapos munka a huzamosabb ideig nem lehet folytatni megfeszített tevékenységet Valóban, az az ember, aki először van trópuson, hamar tapasztalni fogja, hogy a délelőtt pár óráján túl, amikor már tiszta aggyal lehet dolgozni, a komoly tárgyra való koncentrálás egyre nehezebbé válik, s egyre nagyobb erőfeszítést követel meg tőle. Mindenesetre tény, hogy a ghanai kutatóintézetek nagyon megkedvelték a magyar orvosokat, s szívesen fogadnak újabbakat is, valamint, hogy doktoraink jól érzik magukat odakint és sokat dicsérik a jó munkakörülményeket, amelyeket számukra biztosítanak. Sajátos területen dolgoznak ezek az emberek. olyan tapasztalatokat gyűjtenek, amelyekre idehaza nem lenne alkalmuk. Hazatértük után hasznosan járulhatnak hozzá orvostudományunk továbbfejlesztéséhez. őszintén be kell vallanom, hogy afrikai tartózkodásom alatt mindenütt keresve kerestem azt a romantikát* amely képzeletemben az „Afrika” szóhoz fűződött. Nos, azt a romantikát, amelyet megtalálni reméltem, sehol sem találtam, hanem találkoztam helyette egy érdekes és sajátosan romantikus Afrikával, ■ elképzeléseim átalakultak a realitásnak megfelelően. Accrában a látogatóknak nagyon ajánlják, különösen a forróbb napokon, hogy látogasson el Aburiba. Mit lehet ott csinálni? — érdeklődnek legtöbben a javaslat hallatára. A gha- naiák csak ezt a kérdést várják, hogy lefesthessék a múlt század végén telepített hatalmas kiterjedésű botanikus kert szépségeit. Autónk már elérte a dombvidéket és las- emelkefinom, átlátszó párába burkolózó tengerparti alföld. Most már megértettük, hogy miért épp ide építette Nkrumah elnök az új villáját. Millió apró lüktető nesz hallatszott fel az alattunk elterülő tájról és ml összes érzékszervünkkel észleltük a trópus ezerarcú, bonyolult életét. Néhol vékony füstcsík szállt az égre és ha jól megnéztük, még láthattuk is azoknak a falvaknak a körvonalait innen messziről, amelyeken útközben áthajtottunk. A park innen már csak néhány perc volt. Gyönyörű pálmasor fogadott minket, s egy kis bambuszerdő mellett állt meg a kocsink. Valóban, a park nagyon szép volt, csakhogy a kikövezett utak és a coca-colát árusító pavilonok nem engedték elfeledhetni velünk, hogy minden az emberi kéz munkája itt. Kipróbáltuk, hogy a mimóza valóban olyan érzékeny-e? — az volt. A legkisebb érintésre gyorsan össze zárta leveleit ez a kis növény, és csak nagy sokára volt hajlandó ismét kinyitni őket. Meggyőződtünk arról, hogy utat Accra és Conakry között, csupán Monro v iában kellett néhány percet vámunk. Co- nakryba érkezve, a reptéren gyorsan és udvariasan intézték el az útlevéllel és csomagokkal kapcsolatos teendőket, amiért itt már nem „thank you”-t, hanem „merci”-t kellett mondanunk. Ha valaki a rádiót hallgatja, vagy valamelyik guineai napilapot olvassa, gyakran szemébe tűnik egy szó: „Horoya”. A legtöbb példányszámban meg- - '—■»——«i»- «•» ríme itrg tAyiyi-r ja-v.---„ „ je lenő kormánylapnak a címe is ez. Végeredményben ez volt az a jelszó, amely alattaguine- aiak következetesen véghez- vitték függetlenségi harcukat. Ennek jelentése magyarul: „Emberi méltóság”. Kelet-Afrikában az uhura (szabadság) és a harambee (együtt, közösen) vált széles tömegeket megmozgató erővé, addig Guineában a „horoya”. Ez a szó évszázados érzelmeket, álmokat és kívánságokat sűrít egybe, tömören fejezi ki mindazt, amire az elnyomás alatt élő emberek mindennél jobban vágytak: hogy végre egyenrangú emberekként kezeljék őket azokkal, akiktől soha nem voltak alacsonyabb rendűek. És ez az, amit a guinea iák elvárnak az európaiaktól is — értse meg mindenki, hogy egyenrangú felek állanak szemben egymással, s ennek megfelelően cselekedjenek. A* „emberi méltóság” mellett egy másik jelszót is gyakran olvashatunk mostanában Sekou Toure beszédeiben, ez pedig a „munka”. Ez a két fogalom nehezen is képzelhető el egymás nélkül, hiGhanai diákok. gyűjtőnek bizonyult, a pár kilométer után azt hittük, hogy ennél nagyobb íorróság sehol a világon nem létezik. Aztán újabb kilométerek után rájöttünk, hogy mégiscsak létezik. Bármilyen felsőfokú jelzőt is használtunk egymás között a meleg jellemzésére, a valóság mellett irodalmi lag kitűnő kifejezéseink mind rendkívül módon eltörpültek. Ruhánkat csavarni lehetett, s bizony szívesen elbújtunk volna a tűző napsugarak elől, de hát úticéhogyan csapolják a gumifákat és láttuk a régi vágások már beforradt „V”-alakjait, majd a nagyszerű trópusi virágoknál fejeztük be a sétát. Guineában san dett fel a szerpentineken. Elhagytuk Nkrumah elnök most épülő, modem vonalú üdülőjét és Vizei keresnek megálltunk egy közeli kilátónál, ahol teljes pompájában bontakozott ki előttünk a a magyar kudúrók Guineauan A KÉM holland légitársaság gépe gyorsan megtette «2 A conaeri piacon. szén a munka teszi emberré az embert, s ahhoz, hogy a guineaiak behozzák mindazt, amit a gyarmati elnyomás évszázadai elvettek tőlük, dolgozná kell, még pedig komolyan. A külföld, a szocialista országok segítsége akkor lesz igazán hatásos, szép eredményeket hozó, ha a guineai nép áldozatos munkájával párosul és akkor a „horoya” joggal fog még büszkébben, még ön- tudalosabban hangzani. Természetes, hogy nem lehetett kihagyni guineai programunkból a „vizeseket” sem. A magyar kolónia büszkeségei, a „vizesek” általában vidéken dolgoznak, néha egészen távol a fővárostól. Kis karavánjaik gyakran úttalan-utakcm szelik át az országot. Az egyes tartományfőnökök között vetélkedés folyik azért, hogy hol fognak legközelebb megtelepedni a magyar szakemberek, meri. ez a legtöbb esetben életet adó vizet jelent annak a helynek, környezetnek, ahol a mieink felverik sátraikat. A víz pedig itt kincseket ér, hiszen a Szahara forró lehelete gyakran végigpásztázza az ország nagyobb részét. Micsoda különbség van a Ghánában látott tájak és a guineai vidék között! Amott élő, zöld, dús növényzet tárul az ember szeme élé mindenütt, itt pedig csupán a szomjúságtól tikkadt pálmafák tarkítják imitt-amott a forró napsugaraktól izzó, vörös színű talajt. Ez is — vas. Csak kitermelésre vár. A jeep, amivel irtunkra elindultunk, nagyon jé lünk még messze volt. Még le sem tértünk az aszfaltozott műútról, amikor a fúrótornyot már megpillantottuk. Azt hittük, hogy legalább ott találunk majd árnyékot, s ezért türelmetlenül vártuk, hogy a hepehupás földút ka- nyarai után végre megálljunk a fúrókocsi mellett. Reményünkben azonban mélységesen csalatkoztunk, mert a gépkocsi igen csekély árnyékán kívül más enyhet adó helyet nem láttunk. Üdvözöltük honfitársainkat, s első kérdésünk az volt, hogy hogyan bírják ki ezt a hőséget egész nap? Ök mosolyogva válaszolták, hogy csak eleinte tűnik olyan kibírhatatlannak, aztán alkalmazkodik hozzá a szervezet. Bemutatták munkatársaikat, azokat a guineaiakat, akik szíwel-lélekkel végezték munkájukat. Ezért is maradtak ők itt hatan abból a húszfőnyi csoportból, amellyel kezdetben a mieink foglalkoztak. A nagy gyakorlat — négy éve dolgoznak már együtt ezek az emberek — tűnt ki abból az összehangoltságból, amellyel a munkát végezték. Ennek az összhangnak is köszönhető az, hogy a nehéz feladatokat is gyorsan és precízen tudják végrehajtani. Közelebbről megnéztük a gépet, és érdeklődtünk, hogy ez a csepeli gép hogyan bírja a trópust, a levegő nagy pára- tartalmát? A válasznak igazán örültünk: ez a gép már négy éve dolgozik trópusi éghajlat alatt, s ma is igen jól végzi feladatát. Példapéppen „vizeseink” elmondják, hogy amikor ők elkezdték a munkát, más nemzetiségű csoportokat is alkalmazott a guineai kormány ugyanerre a munkára. A mi gépünk végigdolgozta a négy évet, amíg a töboi csoport időnként kénytelen volt leállni géphiba miatt. A műútról visszanézve még egy pillantást vetettünk a melegtől vibráló levegőben fel- magasló fúrótoronyra, s jóleső érzéssel gondoltunk arra, hogy ime ilyet is tud a magyar ipar. 3. Egynejűség, vagy tcbbncfűség ? — Ez a kérdés elég gyakra« . .vetődik fel. Nyugat-Afrikéban, ahol az emberek egy része a mohamedán vallást követi. E* a vallás, mint ismeretes, kö- ‘ vetőinek előírja a többnej űsé-> get. Az afrikai társadalom rendkívül heterogén fejlettségű csoportokból áll. Egyes területek (pl. Nyugat-Nigéria> fejlett kapitalista társadalommal rendelkeznek és a törzsi kereteknek alig van jelentőségük, míg másütt (Ghana, Észak-Nigéria) a törzsi összetartás a legerősebb érzések köze tartozik. A hagyományokhoz való ragaszkodás nagyon erős. Azokat az ifjú embereket, akik külföldön végeztek* sokat tanultál? és felvilágosulton gondolkodnak, vagy a családi kötelékek nem engedik cselekedni (általában a törzs- fők, s a módosabbak gyerekeinek nyílik alkalmuk tanulni* akiknek érdekük a régi rend fenntartása), vagy pe?lig, aki nem hajlandó betömi, azt erőszakkal nem engedik szóhoz jutni, tevékenykedni. Persze, ez nem jelenti azt, oSPu fZu aírLkai társadalom helyben topog, mert fejlődését nem lehet megakadályozni, csal? lassítani. Ha valakiben az a kérdés merül fel, hogy egy férfi ho- eyan kepes eltartani több feleseget, akkor azt kell mondam^Í ÄiClÄn a kérdés, mert általában a nők tartják azzal, hogy ők foglalkoznak a mezőgazdasággal F^v'CS?Ud létót biztolaí Ezenkívül csaknem minden ne- ez testi munkát is az asszonyok végeznek. Persze, most nem beszélek a nagy vagyonnal rendelkező törzsfök^1i Jí3lk10dÓkr<M’ vagyonukból eltartják feleségeiket. Hogy a nő dolgozzék, ezt természetesnek veszik, mert a házasulandó férj elég jelentős összeget fizet a, szülőknek azért, hogy lányukat feleségül vehesse. Az IL—18-as elindult a kifutópályára, és miközben megfordult, még láttuk az integető embereket a reptér teraszán. Aztán felbúgtak a motorok, gépünk remegve emelkedett felfelé a forró levegő hullámain. A kis, kerek ablakon egy utolsó pillantást vetettünk Conákryra. hogy elbúcsúzzunk Nyugat-AfrikátóL Kerékgyártó Laszti
