Heves Megyei Népújság, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

Száztizexmégyezcr hold egy hónap alatt

Az átányi pulykafarmon

A gondolkodó ember éberen figyeli az eseményeket, azokból következtetéseket von le a jövőt illetően. A gazdasági élet eseményeit közgaszdászok, gazdasági szakemberek elemzik és a számok tükrében vizsgálják a visszaesést, vagy előrehaladást.

A mezőgazdaság fejlődését különös okunk van figyelemmel kísérni, hiszen az új szocialista nagyüzemek — amelyekre milliárdokat költött és költ az ország — most kezdik érlelni gyümölcseiket, kamatoztatni a ráfordított pénzt.

A fejlődést ezúttal egyetlen adattal szeretnénk igazolni és ebből adódóan további következtetéseket levonni:

Alig negyvennyolc órája, hogy megyénkben befejezték a termelőszövetkezetek az aratást Száztizennégyezer hold volt az aratnivaló, több mint minden ezelőtti esztendőben. Az aratás kezdetén — amikor az időjárás közbeszólt és több napos esőzés kezdődött — sokan kétségbeesve kérdezték: mi lesz most? Akadtak szövetkezeti vezetők, akik kezdték elveszíteni bizalmukat a gépek iránt és a szemerkélő esőben tétlenül álló kombájnoktól már nem sokat vártak. Akkor

— egy hónappal ezelőtt — kevés olyan ember akadt a megyében, aki állítani merte volna, hogy augusztusra végzünk az aratással. A mezőgazdaságban még ma is lényeges tényező az időjárás, de éppen ez a nyár bizonyította be, hogy az ember mindinkább ura a természetnek. Ilyen területű aratnivaló néhány esztendővel ezelőtt — a kézi kaszák idején

— háromhónapos munka volt, nem is szólva a cséplésről, amely itt-ott bizony ősz elejéig is elhúzódott. A száztizen- négyezer hold 86—88 százalékát kombájnok, aratógépek vágták az idén és a kézi aratás inkább csak a hegyes vidékeken volt számottevő.

Szakemberek, állítják, hogy az időjárási és apróbb alkatrész-gondok ellenére soha nem végeztünk ilyen gyorsan, ilyen időben az aratással. Ez nemcsak a 211 kombájnnak köszönhető, de elsősorban azoknak az embereknek, akik minden percet kihasználva dolgoztak. Kombájnosaink ezen a nyáron is jelesre vizsgáztak, de dicséret illeti a termelőszövetkezetek vezetőit, akik ügyesen, jól szervezték meg a munkát és egy-két kivétellel bebizonyították, értenek a nagyüzem irányításához, a szervezéshez. Ország-világ láthatta a televízióban, a tamabodi, a füzesabonyi és a többi Heves megyei adásokat, ahol e gazdaságok helyes szervezési módszereit állították példaképül.

Száztizennégyezer hold kalászost aratott le tehát a megye egyetlen hónap alatt. Ez mutatja mezőgazdaságunk viszonylag magas gépesítési fokát, igazolja a helyes szervezést és irányítást. Senki előtt nem kétséges, hogy az idei aratás mezőgazdaságunk egyik nagy erőpróbája volt és ezen az erőpróbán a fiatal nagyüzemek kitűnően helytálltak.

Az idei aratást vizsgálva a másik szembetűnő jelenség, hogy most az aratás járulékos munkái is gyorsabban haladtak mint bármikor. Tavaly még novemberben is arról beszéltünk, hogy a földeken rothad el a szalma, kevés a tarlószántás. Most fordult elő első ízben, hogy a termelőszövetkezetek nagy része az aratás után nyomban megkezdte a szalmalehúzását, a kazlazást. A megyét járva szembetűnik az is, hogy egyre szaporodnak a szántások és a legtöbb helyen nyújtott, vagy kettős műszakban szántanak a traktorok.

Az eredményekről nem lehet azonban szólni anélkül, hogy ne vennénk figyelembe azokat a tennivalókat, amelyek előttünk állnak. Az augusztus a betakarítás, a talaj előkészítés hónapja. Alii valamit is ért a mezőgazdasághoz, tudja, hogy itt láncszerűen kapcsaládnak egymásba a munkák.

A nyáron végzett tarlóhántás, a lezárt nyári szántás egyben ígérete a jövő évi termésnek is. Nehéz jó termést várni egy év múlva azon a földön amelyet rosszul, hanyagul műveltek az idén, amelyet az aratás után hetekig szárított csontkeménnyé a nyári hőség.

Megyénkben országosan is jelentős a zöldség- és szőlőtermelés. A zöldségfélék betakarítása most folyik és jelenleg naponta 100—150 vagon zöldárut adnak át a termelőszövetkezetek. Ez nem kis mennyiség, különösen, ha számításba vészük közismert szállítási és raktározási gondjainkat, a minőségi követelményeket. Ezekben a napokban a szövetkezeti gazdák ezrei foglalkoznak a zöldségfélék szedésével, csomagolásával. Munkájuktól lényegesen függ a közös és egyéni jövedelem.

Á szőlők ugyancsali ,szép terméssel biztatnak, folynak már a szüreti előkészületek ’s. Sűrűn van tennivaló a mező- gazdaságban, de ha az eddigi iparkodás és szervezettség megmarad, úgy ezek a munkák sem jelentenek különösebb gondot a falu előtt.

(sz. i.)

65 milliós betét

Elsi az abasári „falusi bank

A MÉSZÖV takarékszövetkezeti osztálya év elején betétgyűjtési versenyt indított a falusi bankokban. Célul tűzték ki a betétállomány növelését és a takarékos gazdálkodás megvalósítását

A megyében működő 24 takarékszövetkezetben folyó verseny szép eredményeket hozott. A falusi betétállomány megközelítette a 65 millió forintot. Év elején a takarékszövetkezetekben mindössze 38 millió volt a betét. Fél év alatt több mint 27 millió forintot helyeztek el megyénk dolgozói meglévő betétjeik mellé a takarékszövetkezetekben.

A betétgyűjtés terén különösen szép eredményt értek ej a domoszlói takarékszövetkezetnél, ahol jelenleg a betét megközelíti a 7 millió forintot. Gyöngyöspatán és Horton 5 millió, míg Abasáxon közel 6 milliós takarékbetéttel rendelkeznek a falusi bankok. A fejlődés, a szocialista átalakulás és a dolgozó parasztság bevételeinek növekedését mutatja.

A betétállományok növekedésével egyre többen lépnek be a takarékszövetkezetekbe. Taglétszámuk már meghaladja a 16 ezer főt és a befizetett részjegyek összege majdnem 1 millió 700 ezer forint. Különösen nagy segítséget adnak a

falusi dolgozóknak a kölcsönnyújtásban. Fennállásuk óta a takarékszövetkezetek megyénkben mintegy 27 ezer tagnak 16 millió forint éltékben folyósítottak kölcsönt. Tevékenységük ez évben tovább bővül, építési célra már 5 éves lejáratban is adnak kölcsönt

A betét és kölcsönfolyósítás mellett 4 takarékszövetkezetet bíztak meg totó-lottó-nyere- mények kifizetésével. A gép- kocsi-nyereménybetétek elhelyezésére is nagyobb lehetőség van.

Már 26 takarékszövetkezetben és kirendeltségnél válthatnak gépkocsinyeremény-betét- könyvet a falusi dolgozók. Ez évben szerepüket tovább bővítették és újabb két takarékszövetkezetet jelöltek ki áru vásárlási hitellevelek beváltására.

A jövedelmező gazdálkodás terén Szihalom, Gyöngyöspata és Kisköre érte el a legjobb eredményeket. Az első félévre meghirdetett verseny győztese az abasári takarékszövetkezet. Második a gyöngyöspatai, míg harmadik helyre a verpeléti takarékszövetkezet került. Az első három helyezett takarékszövetkezetek dolgozóit a MÉSZÖV igazgatósága pénzjutalomban részesíti.

A bevétel több mint másfél millió 17 ezret nevelnek Angliába utaznak a pulykák

5

►

Dél van. Tikkasztó a hőség, az égen' egy tenyérnyi felhőt nem látni. Ember, állat, hűvös és víz után kutat, de legtöbbször eredménytelenül, mert a perzselő meleg a kisebb tavak vizét is elpárologtatta.

Szabó Jánossal, az átányi Dózsa Népe Termelőszövetkezet főagronómusával gyalogolunk a szövetkezet határában, — a szikes réten.

— Erre, a széles fasorban kell lenniük — mondja kis idő múlva és kezével a távoli, sötét facsoportra mutat.

Ahogy közelebb kerülünk a magas akácoshoz, megpillantjuk a rengeteg pulykát. Sötét Színükkel, vöröses taréjukkal nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlítanak. Az idegenek érkezésére eszeveszett rikácsolásba kezdenek.

— Tizenhétezer van belőlük — magyarázza a főmezőgaz- dász és hozzáteszi: — Az egész országban mi vagyunk a második legnagyobb pulykatenyésztő szövetkezet.

Közben a pulykákhoz érünk. Két apró kutya és négy gondozóiba fogad bennünket. A kutyák nadrágszárunk után kapkodnak, de amikor látják barátságos szándékunkat, megnyugszanak.

— Hűséges segítőtársaink — mondja Sebek Józsefné.

Nézzük a pulykákat. Érdekes látvány ennyi mérges jószág.

Mint később kiderül, három

helyen nevelik a 17 ezer pulykát. Ebben a csoportban, a Rózsa-dűlőben 7500-at, a Dobogó-dűlőben 7000-et, a faluban pedig a többit, a törzs- állományt nevelik.

— Karácsonyra valamennyit exportra szállítjuk, Angliáiba — mondja Török Jánosné. — Még az angol királynő is ebből a szállítmányból kap, hiszen a pulykát ünnepi ebédként fogyasztják náluk.

Beszélgetünk egy jó ideig, s így tudom meg, hogy egy gondozó 1250 pulykát nevel, egészen apró korától az átadásig. Az idei pulykák már közel kétkilósak, s mindenki »elégedett a súlygyarapodással. A gondozók szép pénzt kapnak

az állatok után. Mint Calló Eszter, Nemes Mihályné és Együd Kár oly né elmondották: három- hónapos koráig 48 munkaegységet írnak jóvá javukra, havonként, aztán háromhónapos korukban 100 darabonként még kapnak 3,5 munkaegységet elválasztásig pedig *6 munkaegységet minden hónapban.

— De a szövetkezetnek is megéri — toldja a szót a fó- mezőgazdász —, darabonként a tiszta jövedelem 40—50 forint, attól függően, hogyan tudnak az állatok tarlózni. Ebben az évben egymillió 600 ezer forint bevételre számítunk. Az elhullási százalékunk sem rossz: négy százalék

mindössze.

A jövedelmezőségre a szövetkezeti tagok már az első év végén rájöttek, amikor csak kísérletből neveltek ezer pulykát. A második évben már háromezret, a harmadik évbe« 8 ezret és most, a negyedik évben 17 ezret nevelnek, Ügy tervezik, hogy jövőre 20—25 ezer pulykát tartanak majd* attól függően, megépül-e a 15 ezer férőhelyes ól, vagy sem. Ez évben is építkeznek, mert ezt a rengeteg állatot nehéz elhelyezniük éjszakára. Most, hogy még apróak, elférnek hat épületben, de ha nőnek, még másik kettőre te szükség les*.

Fora István brigádja éppen ezért szorgoskodik az öt méter széles, 30 méter hosszú pulykaól építésén, hogy Idejében hozzáfoghassanak a másikhoz is.

Elérkezik az etetés ideje.

Szemes takarmányt hintened* vedrekből a földre az asszonyok és a rengeteg pulyka mohó étvággyal kezdi csipegetni. Némelyik már n«m tagadja meg nevét, éles csőrével» nagy mérgesem támad társaira. Később megbékülnek, hiszen széles az átányi határj van eleség bőven a megye legnagyobb „pulykafarmján’% ahol ma már nagy szakértelemmel, türelemmel nevelik a biztos jövedelmet nyújtó állatokat, egyik fontos kiviteli cikkünket: a magyar pulykát Fazekas István

gém az éltet, hogy maga létezik, hogy van a világon, hogy Szőke és a szája olyan, hogy rágondolni is gyönyörűség. Azt már le sem merem írni, pedig ezt a levelet sem küldöm el, milyen lenne, ha én magát megcsókolhatnám! Milyen lenne, ha átölelhetném, feje a Vállamon, Mariska. Olvastam régen, szokás volt, hogy a halálra ítéltek utolsó kívánságát teljesítik. Arra gondoltam, Mariska, ülök szörnyű cellámban, holnap kivégeznek, nem tudom mit követtem el, amiért a fejemet veszik hajnalban. De ott ülök utolsó éjszakámban s bejön a foglár s gyilkosom, a hóhér: — Mi az utolsó kívánsága? Élete utolsó kívánsága, mert hajnalban meghal.

Akkor azt mondom: Szeretném Aiegcsókolni Mariskát!

Akkor nyílik a cellaajtó, s belép maga, Mariska, szőkén és a szeme olyan kék, mint a tiszta tó, kék, mély s halálon túl sem lehet elfelejteni.

De csak a magam cellájában vagyok és nem lehetnek kívánságaim, és tudja meg, Mariska, tegnap hosszan szorongattam a nagy Horváth kezét, mert azt beszélik róla, hogy tetszik megának, és hogy el

fogja venni magát feleségül. Szorongattam a kezét és azt mondtam, milyen szép az inggattam a kezét, mert. maguk bizonyosan megfogják egymás kezét, s kerestem a nagy Horkabátja, a kivinge, pedig nekem egyáltalán nem tetszik, mert durván csíkos. Szoronváth kezén a maga keze nyomát, melegségét, üdeségét, a keze szépségét, Mariska. S tőle loptam el, fiókjából, amikor nem volt a szobájában, a maga fényképét, Mariska, s nem adom vissza soha, az életem árán sem. És most befejezem ezt a levelemet is, mert most és örökké a képét nézem, amelyet elloptam magamnak, a magam örökkévalóságának, hiszen ahhoz jutottam ezzel az ellopott képpel, Mariska.

Aláírás is volt a levélen, egy nagy „A” betű. Én pedig, ha már elkezdtem, tovább kotorásztam a rekeszekben. A legbelsőből kérült ki a fotográfia. Nagy keblű, kövér nő, nem látszik túl fiatalnak. Egy fának támaszkodik, a kép nyilván kiránduláson készült. Nézem, nézem, jaj ez a Mariska — mert a kép hátsó oldalán ez állt: Drága, drága Mariska — hogy úgy mondjam, egyáltalán nem volt szép. Sőt. A képen jól látszik: bandzsít! A kép mellett, ugyanebben a rekeszben egy cédula: — Jónásnak holnap megmondani, szégyellje magát, láttam, bliccelt a villamoson.

Szépen visszaraktam mindent. Arra jött egy rendőr. Átadtam neki a tárcát, megmondtam: itt a földön találtain. Bodó Béla

Országutak vándorai

A HÉT ELSŐ napjain nincs nagy forgalom. A kirándulások túrák ideje a szombat és a vasárnap, ilyenkor van a legtöbb benzinre szükség.

De azért most is akad vendége az egri benztnkútnak, néhány autó, motorkerékpár türelmesen várakozik sorára.

Tancsa Imrével, a kút egyik dolgozójával beszélgetünk. Most van néhány percnyi ideje, befutott a tartálykocsi, a kiszolgálás kis ideig szünetel.

— Munkánk az van bőven — mondja — különösen ilyenkor, nyáron. Reggel 6 órától este 9-ig üzemel a kút, s hétköznaponként átlagosan 5—600 motorkerékpár, és ugyanennyi autó jön benzinért, szuperért, keverékért.

— De vasárnaponként még nagyobb a forgalom. Bizony nem ritka, hogy 1400—1500 járművet is kiszolgálunk.

Hogy honnan jönnek?

— Az ország legkülönbözőbb részedből. Eger népszerű város, nagy az idegenforgalom. Sok a külföldi is. Legtöbb a csehszlovák és lengyel autós, de jönnek az NDK-bcil Ausztriából és más országokból is.

S mintha csak Tancsa Imre szavalt akarná igazolni, befut a kút elé egy kékesszürke színű csehszlovák rendszámú Volkswagen.

— Dr. Puskailer orvos — mutatkozik be a kocsi tulajdonosa — Besztercebányáról. Pár napja jöttünk Magyarországra, megnéztük Miskolcot és környékét, most megyünk tovább Budapestre, azután a Balatonra.

— Hogy érzik magukat?

— Köszönöm, nagyon kellemesen.

AZTÁN FELBERREG a motor és az autó négy utasával megindul az országúton Budapest felé.

Egymás után futnak be a kúthoz az autók, motorkerékpárok.

— Legtöbb a Trabant, a Snoda és a Moszkvics — mondja Tancsa Imre.

De nincs sok idő a társalgásra. Három Simson kismotor érkezik, csomagtartójukon összegöngyölve sátrak, rászijazva hátizsákok.

A Debreceni Járműjavító

Vállalat három dolgozója évről évre együtt megy szabadsága idején országjárásra.

— Az idén — mondja — Ekli Imre — Szilvásváradot választottuk. Sátrakat viszünk magunkkal, letáborozunik a szabadban. valódi nomádéletet élünk. Nincs jobb dolog annál, mintha a természetben tölti az ember az idejét. Romantikus is, egészséges is és élmények is adódnák bőven. Lesz mire emlékezni.

Teherautó fordul a benzinkút elé. Bartók István, a miskolci ÉPFU tehergépkocsi-vezetője 500 liter gázolajért jött.

— Mióta vezet kocsit?

— Több mint 13 éve. Mióta elkezdtem a mesterséget, azóta mindig ezzel a gépkocsival járok, s nem is keveset. Körülbelül 500 ezer kilométert tettem meg idáig, 12-szer körülutaztam volna a földet. Ismerem is úgy a kocsit, mint a tenyeremet. A legkisebb hibát is azonnal észreveszem rajta.

Váltják egymást a motoros, tehergépkocsik, személyautók.

— 18—20 ezer liter benzint, szupert, és keveréket adunk ki naponta — mondja Tancsa Imre. Szép kis mennyiség.

— DE AZÉRT a munka mellett mindig jut idő. egy kis közérdekű eszmecserére is — mosolyodik el. A turisták rengeteget kérdezősködnek Merre lehet ide vagy oda eljutni, hol javítják az utat, sőt még azt is megkédezik, hogy hol lehet Egerben olcsón és jól ebédelni.

— Ezekre is válaszolni kell.

Kaposi Levente

/

1964. augusztus 5., szerda