Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-04 / 155. szám

v Majdnem baleset A vígjáték — akár színpa­don. akár filmen — mindig va­lami igazságot mond el. gú­nyolód va-ne vettetve, okulásul. Ebben a színdarabból ké­szült angol filmben Alexander Wood, az angol légierők közle­gén e csetlik-botlik.' Rajong a technikáért és mindenhez hoz­zányúl — két bal kézzel egy­szerre. Viselt dolgai már köte­tekre rúgnak, amikor Wood Kingsley parancsnoksága alá kerül. Kingsley szabadulni sze­retne nyűgétől, s ezért nem is bízza másra Wood Londonba kísérését: személyesen felügyel a jámbor, szándékában nemes, de az angol birodalmat n-ár- már krízis elé állító sorscsapás­szerű ember, Wood eltüntetésé­re. S itt, e kalandban jutunk el a vígjáték mondanivalójáig, a szatirikusán ostorozható, de csak kinevettetett emberi buta­ságig. Wood kisember. Külö­nösebb képzettsége nincs egyet­len szakmában sem, mégis, mindenhez hozzányúl. Modern ember, kíváncsi, jó szándékú, segíteni akar. De ez a kisem­ber — talán az uniformis min­dent és mindenkit egybemosó szürkesége, vagy felelőtlensége miatt — a légierő legfontosabb pontján, a legfontosabb beosz­tások közelségében idétlenke- ddk és okoz veszélyes bonyodal­makat. Merő véletlenből meg­nyomja a rakétaindító-berende- zés gombját és ékkor valóban csoda, hogy nincs különösebb baleset. Wood nyomában házak dőlnek össze, vasúti szerelvé­nyek utasai párolódnak az ál­tála megjavított fűtőberende­zés gőzében, autók mennek tünkre, repülőgépek zuhannak le — látszólagos következmé­nyek nélkül. Wood személye üggyé lesz, ezt az események feleslegesen is igazolják, de nem ismerjük meg ezt a kisembert, aki a ma­ga nehezen elszenvedhető naív- ságában mindenről azt hiszi, hogy meg kell javítani és azt a Javítást csak ő végezheti el mintaszerűen. Eme naív hitnek nemcsak megmosolygói, de ál­dozatai is vannak. A vígjáték kitűnő ürügy ar­ra, hogy a szerzők bemutassák a nagyképű katonákat, ahogy személyük fontosságát és tet­teik horderejét ékes szavakkal hirdetik. Az sem rossz ábrázo­lás, ahogyan a hadügyminisz­tert hiúságában pácolódó és közvetlen beosztottjával sza­tócsként évődő bábként ábrá­zolják. A sok-sok telefon, a sok-sok intézkedés a modern Angol film élet egymásra utaló és egymás­ra hárító mechanizmusát gú­nyoljad Azokat az embereket állítja pellengérre Wood ügyé­nek ürügyén, akik az angol ál­lamgépezetben hatalmas szer­vezetet mozgatnak, üresjárat­ként, drágán, lélektelenül és értéktelenül. Közvetett kérdés ez a film: a technika és az ál­lami mechanizmus ennyi min­dent eredményez? Ez a szatíra azonban nem tud — vagy nem akar — teljes ha­tásra tömi. Marad a felszínen, mert Wood, a kisember meg nem írt fantom, távolról sem látjuk világosan indokoltnak helyét a történetben, a mo­dern világban fontossá vált szerepét. Ha egy Wood-szerü kisember vérkeringése zavart okozhat az angol hadseregben, azért nem ő a hibás — ez a vígjáték lényege. De ezt az igazságot nem meggyőző erő­vel, nem a művészi fogalmazás teljes hitelével hirdeti ez a film, inkább odavetett ötletek­kel, amik — mint apró gyuta­csok a száraz járdán — szor­galmasan elpukkannak, ha rá­juk lépünk menet közben. Pe­dig a téma több és igazabb en­nél a filmnél! • Don Chaffey rendezése Wood figurájával nem kezdhetett semmit, mert David Stringer és David Carr (a vígjáték szer­zői) elfelejtették megírni ép­pen a főhőst. Paul Beeson ké­pei ötletesek. Kenneth Connor, Jimmy Edwards, Shirley Wa- ton, John Pertwee és Richard Wattis játszották a film főbb szerepet!. Az alakítások önma­gukban véve jók, de nem áll­nak össze harsogó szatírává! A magyar szinkronból ki­emelkedik Páger Antal hangja. A miniszter jellemzésére az ő hangja sokkal nemesebb anyag­nak mutatkozott, mint a mi­nisztert alakító angol színész játéka. (farkas) Ötvennégyen a szocialista címért Két hónappal ezelőtt hatá­rozták el a Gyöngyös-domosz- lói Állami Gazdaság csókás! üzemének fiataljai, hogy mél­tóképpen készülnek a KISZ II. kongresszusára, összedugták a fejüket, és nem sokkal ezután megszületett a felajánlás. ötvennégyen szövetkeztek az öt munkacsapatban azzal a szándékkal, hogy a kongresz- szusig megkíséreljék a szocia­lista címet elnyerni munkájuk, magatartásuk elismeréseként. Vállalták, hogy elvégzik 200 hold termőszőlő minden mun­káját. Méghozzá olyan minő­ségben, hogy a tervezett 25 mázsás átlagtermés helyett leg­alább 27 mázsát tudjanak szü­retelni holdanként. Nem feledkeztek meg közvet­len környezetükről sem. Még jelszót is szövegeztek maguk­nak: „Tegyük szebbé második otthonunk környékét!” Hozzá­fogtak hát a munkásszállót kö­rülvevő terület parkosításá­hoz, ápolásához. És hogy a kö­zös gondok mellett közös örö­mökben is részük lehessen, ki­rándulást szerveztek a Mátrá­ba. Mind az öt ifjúsági munka­csapat részt vett a jól sikerült mátrai túrán. Az állami gazdaság igazgató­sága, KISZ-szervezete örömmel támogatja a fiatalok kezdemé­nyezését. Hogy a versenynek minél nagyobb nyilvánosságot tudjanak biztosítani, a brigád­tagok fényképével ellátott ver­senytáblát készíttetnek, amely­re havonként kiírják a verseny állását, a vállalások teljesítésé­nek mértékét. A csókási fiatalok lelkesedé­sükkel, tenni akarásukkal fel­hívták magukra a figyelmet. Reméljük buzgalmuk töretlen marad mindvégig, és a kong­resszus után is előállnak vala­mi újabb „meglepetéssel”. (gmf) Kijutottak a hullámvölgyből 1000 méter vágntkiliajtás egy hóuap alatt Kapnak-«* patronálókat a brigádok ? A gyöngyösi Xll-es akna több száz vagon szénnel tarto­zik a népgazdaságnak. Szokat­lan ez. mert háromszoros él-j üzemről van szó, és múlt évi munkájuk jutalmaképpen el­nyerték a megyei pártbizottság vörös zászlaját. Az adósság oka nagyrészt az, hogy a tavasz folyamán, két esetben is tűz akadályozta a déli szénmező folyamatos termelését. De azóta két hónap telt el. És közben arról is hírt ádtunk, hogy az üzemben törést szen­vedett a munkaverseny. Lazult a fegyelem, csökkent a terme­lés. még a tűz lokalizálása után is. Mivel lassan magunk mögött hagytuk a második negyed­évet, nézzünk tehát körül: Va­jon magára talált-e már ez a harcos, munkájáról híres üzem? Naponta 20 vagonnal többet Elsőként hallgassuk meg Menczel Sándor főmérnököt. — Két hónappal ezelőtt he­lyeztek Gyöngyösre. Utólag be­vallom, hogy a kezdeti hetek sikertelensége nagyon elkeserí­tett. Nem ment a munka úgy, ahogy akartam és terveztem. Azután kezdtünk rendibe jön­ni ... — És most... ? — Most mindennap közel 20 vagonnal adunk többet a ter­vünkön felül. A második ne­gyedéves tervünket tehát túl­teljesítjük. De az első negyed­évről maradt adósságunkat is letörlesztjük. Ehhez az ered­ményhez sokat segítettek az F 4-es brigádok. Júniusban pél­dául 1000 méter vájatot hajtot­tak ki. Ez biztosítja a követ­kező hónapok termelését. Az egyszerű természetesség- gel eső szavak után nem hall­gathatjuk el, hogy a hetekig tartó huzavonát követő, gyors kibontakozásban tekintélyes része van Menczel Sándornak. Szinte éjjel-nappal járta az üzemet, orvosolta a bajokat, dicsért és dorgált, ki mire ép­pen rászolgált. As árnyoldalak Ám nincs annyi jó, amely­nek ne lennének árnyoldalai, még ha halványak is azok. De erről hadd beszéljen Berta Ti­bor szb-titkár. — Huszonkét brigád küzd nálunk a szocialista brigád, il­letve a szocialista üzem címér.t Többen panaszképpen vetik fel, hogy havi telepítéskor szét­szednek brigádokat, amelyek év elején együttesen tettek vállalást. Igaza van, fohtos kérdés ez. Ám Mérai Károly üzemvezető­helyettes azonnal megadja a választ. — A termelés érdekében szükséges esetenként a brigá­dok megbontása. Egyes mun­kahelyek megszűnnek, máshol viszont kell a létszám. Horváth István versenyfelé- lős bővíti a választ. — A brigádtagok egyéni vál­lalást tettek, munkájuk tehát bármelyik brigádban értékel­hető. Így, lezárva a problémát, folytathatjuk, tovább az úgyne­vezett ámyjelenségek boncol­gatását. — Beszélnünk kell a patro­nál ókról is —, kezdi az szb- titkár. — Panaszkodnak a bri­gádok, hogy mindenki maguk­ra hagyta őket. Kezdetiben két- három műszaki vezető is vál­lalkozott egy brigád patroná- lására'. Most csupán két he­lyen, a műhelynél és a 62-es frontnál találunk ilyesmit. Ügy hallottam, hogy a 68-as front patronálását a napokban vál­lalta el a főmérnök elvtárs. Remélem, hogy a többi mű­szakra is serkentőleg hat ez a példaadás. De beszélnünk kell az anyaghiányról is, amely fő­leg az F 4-es gépek és brigádok munkáját akadályozza. Ha ezek a problémák megoldást nyer­nek, elmondhatjuk, hogy zök­kenőmentesen haladunk az élüzem cím felé. A bányásznapra nem marad adósság Az utóbbi időben tapasztalt verseny mozgalom fejlődésére, jellemző egyébként a brigád­naplók rendszeres, pontos ve­zetése is. Pádár László fenntar­tó vájár bejegyzése egészen új keletű. A bányásznap tisztele­tére tett felajánlását méltán követhetnék a többi brigádok is. Kilábalt tehát a hullámvölgy­ből a gyöngyösi XII-es akna kollektívája. Adóssággal zár­ják még ugyan ezt a félévet, de ennek ellenére az utóbbi hetek eredményei olyanok, amilyeneket ritkán jegyezték fel az üzem 12 éves történeté­ben. Szóbeszéd tárgya még, de ha mondogatják, akkor ez va­lóssággá is válik, hogy a bá­nyásznapra egy tonnányi adós­ságot sem mutat az üzem számlája. Laczik János .»» ,Bor-olimpia’ augusztus 10—20 között Négy világrész borai versenyeznek Budapesten JOGOS GYŰLÖLET AZ ÖRÖK ELÉGEDETLEN — Na, mit szól ehhez a remek országos esőhöz, Mihály bácsi? — Szép, szép, de a városban ilyenkor nem lehet taxit kapni! (Cerő Sándor rajza) A Kertészeti Kutató Intézet budatétényi központjában júli­us 8-10 között rendezik meg az országos borversenyt, amelyre a 12 megyében nemrég lezaj­lott versenyek 800 legjobb bo­rát küldték el az állami és szö­vetkezeti pincészetek, egyéni termelők. Csak az országos verseny „bajnokai” kerülhetnek be majd az augusztus 10-én Buda­pesten kezdődő „bor-olimpiá­ra”, ahol négy világrész leg­jobb, legszebb boraival mér­kőznek. A hazánkban rendezett eddi­gi nemzetközi borversenyeket az idei minden tekintetben túl­szárnyalja. Az 1962. évi leg­utóbbi nagy vetélkedőn 300 ha­zai, és 669 külföldi bor rajtolt Most viszont már eddig 1046 borral nevezett be négy világ­rész 24 országa. Jellemző pél­dául, hogy a nálunk most elő­ször bemutatkozó uruguay-i borok 44, az argentíniaiak 126 változatban szerepelnek a ver­senyen. A tüzes dél-európai nedűk képviseletében 41 por­tugál, 16 spanyol, 63 olasz, 3 görög, 16 török, 81 bolgár és 11 jugoszláv bor kerül a bírá­lók asztalára. A Fekete-tengeri A gyűlölet nem éppen ne­mes emberi tulajdonság. De a pacifista „mindenkit min­dig szeretni kell” szólásmon­dás tartalma sem helyénvaló, például — egy viperával szemben. Márpedig a faj­gyűlölők a legveszedelme­sebb és legutálatosabb vipe­rák közé tartoznak. Ez a magyarázata annak, hogy a Dél-afrikai Köztársa­ság hírhedt kormánya ellen folyamatosan tüntetnek az egész világon. Legutóbb sok tízezer ember fejezte ki dü­hös haragját, megvetését és nemes gyűlöletét Nairobiban 4 MÉPUJíMG 1964. július 4., szombat a dél-afrikai kormány üldöző politikája ellen. A tüntetők egy jelképes koporsót készítettek, benne egy bábbal, Verwood viasz­figurájával. A tüntetők az­után eltemették a koporsót és vele együtt — jelképesen — magát az embertelenségek kormányát. Az egyszerű afri­kaiak körében nem gyerme­kes kisiklást jelentett ez az aktus. Egész szívükkel-lel- kükkel átérezték a „politikai tett” jelentőségét. Erőt merí­tettek ebből a különös szer­tartásból harcuk folytatá-1 Sára. J Bizonyosak lehetnek ben- s ne, hogy a világ minden tisz-t tességes embere velük tart, sZ azt kívánja, hogy minden faj- i üldöző kormányt — ne csakt jelképesen temessenek el... ► (Pt) 7 Ma már nyilvánvaló, hogy helytelen volt az a gyakorlat, ha például egy könyvelő két szá­mot rosszul adott össze, akkor bebizonyították, hogy az illető az impe­rialisták beépített ügy­nöke, aki így akar rést ütni a béke bástyáján. Ma már mindenki ki­nevetne, ha azt próbál­nám bebizonyítani, hogy az üzemi kony­hán felszolgált, ehetet­len, zaixiros, húsleves­nek nevezett löttyben az ellenség keze van benne. Az emberek rá­jönnek, hogy ez már csak azért is lehetetten, mert abban a levesben semmiféle hús nem volt, különben is, a szakács becsületes munkásember, világ­életében mint kőműves, a két keze munkájával leereste kenyerét. Ma már tudjuk; hi­bákban nem szorulunk behozatalraugyanazok az emberek érik el a , hibákat, akik az ered­ményeket elkövetik. Ezért, aki hibát kö­vet el, azt meg kell ne­velni. És ez helyes is. Manapság mindenki ne­nendís i'óL vei mindenkit. Nevel a főnök, nevel a szakszer­vezet, az iskola, a nép­művelés, a tömegszer­vezetek, a brigád, a la­kóbizottság. Az egész ország egy hatalmas tömegszervezet, és itt kívánom leszögezni, hogy ez nagyon helyes, örvendetes, továbbfej­lesztendő mozgalom, csak.., Csak ne feledkezzünk meg azokról sem, aki­ken nincs mit nevelni. Mert ilyen emberek is vannak! Ezek becsüle­tesen elvégzik a dolgu­kat, rendes családi éle­tet élnek, nem alkoho­listák, nem verik a fe­leségüket, szóval: sem­mi említésre való dol­got nem művelnek. Normájukat néhány százalékkal túlteljesí­tik, időnlcént újítanak, eljárnak társadalmi munkára, nem válogat­ják a munkahelyeiket, nem károsítják meg a társadalmi tulajdont, nem fusiznak, tehát semmi olyat nem tesz­nek, amivel felhívják magukra az emberek figyelmét. Az ilyeneken aztán nincs mit nevelni, nincs mit javítani. Ezért nem figyel rájuk a kutya sem. Róluk nem írnak újságcikkeket, nem ír­nak életükről filmet, színdarabot. Még csak dicséretet sem nagyon kapnak, mert többet ér egy megtört bűnös, mint kilencvenkilenc igaz. Ez ugyan a bib­liában van, de gyakor­latban néhol ma is él. Mert mit lehet kez­deni egy ilyen ember­rel? Az ilyen rendes em­ber már évekkel ezelőtt elvégezte a munkájá­hoz szükséges iskolá­kat. Nem lehet megagi­tálni, hogy iratkozzon be az esti iskolába, hogy ezzel is növelje a műhely tanulási statisz­tikáját. Amikor a nevelés or­szágos program, akkor természetes, hogy na­gyobb becse van egy olyan embernek, akin lehet valamit nevelni, mint az olyannak, aki becsületes, szorgalmas és igyekvő. Mert ez ugyebár a szocializmus építésének időszakában természetes. Ugyan ki veszi észre, hogy a víz nedves, a só sós, és a szocializmust építő em­ber derék, becsületes pozitív hős. Az ilyen emberek elengedhetet­lenek a szocializmus építésénél. Ügy kelle­nek, mint a levegő. De ugyan ki beszél arról, hogy van levegő? Hát persze, hogy van, de ez tipikus. Erről nem le­het verset írni. mert még azt mondanák, hogy a költő semati­kus. Az ilyenről egy becsületes humoresz­ket sem lehet kisikerí- teni, mert mi van ab­ban vidám dolog, hogy partvidékről 60 szovjet és 42 román bor érkezett. Az ala­csonyabb alkoholtartalmú, de ízanyagokban, finom zamatok­ban rendszerint gazdag északi bortípúsokat a Német Demok­ratikus Köztársaság 33, a Né­met Szövetségi Köztársaság 215, Ausztria 124, Svájc 22, az Amerikai Egyesült Államok 10, és Kanada 5 bora reprezentál­ja. A nagyszabású nemzetközi verseny után az Országos Me­zőgazdasági Kiállításon nem­zetközi borpavilon működik majd, ahol — magyar borok cseréjével szerzett készletek­ből — a látogató közönség szá­mára borkóstolót rendeznek: emblémával ellátott kis poha­rakban mérik a földkerekség legjobb borait, körülbelül 4 fo­rintos áron, s a poharakat em­lékül adják a borok kedvelői­nek. Ugyanitt rendezik meg a világ borcímke-kiállítását is — erre eddig több mint 1000 cím­ke érkezett — továbbá a bor- és szőlőtémájú bélyegek ugyan­csak nemzetközi kiállítását, va­lamint egy magyar származású lengyel gyűjtő ex libris-rajzai­nak bemutatóját is. egy ember derék, je He­mes és tiszteséges? Hát nem mulatságosabb az, ha valaki minden este holtrészegen tántorog haza és a családját széklábbal veri? Pedig egyre többen vannak ilyen emberek, akiket nem kell nevel­ni, hanem kiállítható számukra a végbizo­nyítvány: egy fokkal magasabb társadalom­ba léphet. Ezek az úgynevezett egyszerű emberek, akiket azon­ban alig veszünk észre. Legfeljebb akkor, ha valami hibát követnek el. Ilyenkor nagyon fel­háborodunk, kemé­nyebb kézzel nyúlunk hozzájuk, mert az ö be­csületes múltjuk példa- mutatásra kötelez. Ná­luk a hiba súlyosabb bűn, mint annál az em­bernél, aki még neve­lésre szorul. akivel szemben türelmesnek kell lenni, akiket ál­landóan nevelünk' és ha éppen nem neve­lünk, akkor ők nevel­nek minket. Ősz Fereuc

Next

/
Oldalképek
Tartalom