Heves Megyei Népújság, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
Sméllíimm kSzbon Útban as első szőlőexport — Bosszúságok és jogos igények I\incs vagonhiány a MÉfí gyöngyösi kirendeltségén A z éjjel-nappal forgalma- zó gyöngyösi MÉK-ki- rendelíségen délelőtt az adminisztráció dolgozik. Délben a diszpozíció alapján befutnak, az első szállítmányok, délután pedig a mérleg előtt már sort állnak a gépkocsik, hogy utána közvetlenül a vasúti szerelvényhez tolassanak. Ekkor már pokol az élet, az irodai zajt túlharsogják a motorok, a rakodás egy pillanatig sem áll meg. Gépkocsivezetők „centizik” a rakodópályát, futkosnak az emberek, paradicsommal, uborkával telt rekeszek tornyosulnak — fogynak, látszólag szervezetlen a munka. Valósággal 25—30 vagont raknak meg a késő este folyamán, a gépkocsik nagy forgalma, menetrendszerű vonatindítása valami láthatatlan irányítót sejtetnek. hogy külfölddel nagy versenyt vív a magyar áru: többször győz annak ellenére, hogy másutt már repülőgéppel történik a szállítás, nálunk még az országúti forgalom is döcög. Nem lenne-e jobb nekünk, na árunkért többet kapnánk? Ez a komoly kiesés nem néhány ember mulasztása miatt következik be immár évről évre? Még mindig kevés a gépkocsi. Hogyan lehetne tiszta árut továbbítani? Nem kevesebb, mint kettőezer-háromszáz vagon gyümölcsöt és zöldségfélét továbbítanak ez évben a MÉK gyöngyösi kirendeltségéről. Az áru- beszállításhoz az AKÖV húsz gépkocsit adott, a honvédség 12 gépkocsija szállít éjjel-nappal, Tíznél nem több azoknak a száma, akik mérlegelnek, irányítanak, nyugtáznak és ellenőriznek a nagy forgalmú telepen. Lehetetlen állapotok a te- ' lefonálásban, húsz éve rosszak az utak. Négy telefonon naponta félezer beszélgetést bonyolítanak le a megyén belül és az ország szinte valamennyi nagyobb városával. A termelőktől percenként érkeznek az előrejelzések; mennyi árut várnak másnapra, mennyit szállítanak aznap. Megyén kívüli beszélgetésekben tízvagonos tételekben kötik lé az árut, mind a budapesti, mind a zalaegerszegi beszélgetések népgazdasági- lag is fontosak. Mégis a posta nem egy esetben gátolja beszélgetéseiket, vagy szétkapcsol, vagy más vonal közbeiktatásával teszi lehetetlenné a segítenek saját közlekedési eszközeikkel a halmajugrai, nagyfügedi, nagyrédei és az atkári termelőszövetkezetek. Ez még mind kevés. A biztonságos szállításhoz szükség van, további tíz gépkocsira. A kevés kocsilétszám és a vezető-váltók hiánya miatt gyakran megtörténik, hogy a fővárosba irányított gépkocsik az országúton vesztegelnek, míg a vezető jogos pihenőidejét letölti. A nagy szükség ellenére ez ideig más vállalat gépkocsit még nem adott a zöldség-gyümölcs szállításához. A vasúti kocsi igényt a MÁV mindenesetben kielégíti. A hiba ott van, hogy a kiállított vagonok piszkosak, a MÉK dolgozói kénytelenek előzőleg meszet és egyébét szállító kocsikba rakodni. A kocsik tisztításának költségeit minden esetben számláznák, ha a MÁV azt tisztító brigádokkal megoldaná. Jogos igényük sürgős megoldást vár. Befutott Halmajugráról az első export minőségű szőlő. Külföldre 6—7 vagon Csabagyöngyét szállítanak néhány nap alatt. Lefutott a kajszibarack, kevés málnát várnak még, paradicsomból a tervezett hétszáz vagonból mintegy másfa száz vagonnal továbbítottak, görögdinnyéből egy vagonnal szállítottak Ludasról az NSZK-ba, kedden Halmajugráról Kaszás György zetoros hozta be az első húszmázsás csabagyöngye szállítmányt. Gyöngyös vidékéről, főleg Halmajugráról, Abasárróű, Msrkazrói, GyÖn- gyöstarjánról, Atkárról és Gyöngyösről osztrák megrendelőiknek szállítják a Csabagyöngyét mintegy 6—7 vagonnal és néhány hét múlva a csemegeszőlőből közel ezer vagonnal továbbítanak az ország más vidékeire és külföldre. Már most bizonyosnak vehető, hogy az 1961-es rekordtermés megismétlődik. ' riyöngyög vidékéről ez VT évben ezer vagon zöldségfélét és 1300 vagon gyümölcsöt szállít el a MÉK, a legutóbbi napokig négyszáz vagon áru hagyta el vasúti és országúti járműveken a kirendeltséget A szállítási feladatok nagyobb része ezután következik és annak sikerében — ami az ország ellátásálban és külföldi deviza bevételünkben egyformán számottevő — kell, hogy az eddiginél jobban segítsen az AKÖV, a posta, de mindazon szerv, amely erre még hivatott. Pilisy Elemér Csak egy gumicsizma sürgős tárgyalásokat — Húsz évvel ezelőtt még jobb volt a markazi út, 1 mint most — mondja a felvásárló szakma egyik veteránja. — Eddig a szőlőnek jelentős részét, mintegy 120 vagonnal innét szállítottuk. [VT em lehet ismételten! él- hallgatni a megjegyzést, mert a fáradságosan megtermelt Európa-hírű Mátra alji szőlők nagy károkat szenvednek. A gépkocsik lépésben viszik értékes terhüket, mégis gyakori a rázkódás, nyomódás miatti kár, s nem beszélve a porról, ami a szigorúan megkövetelt csomagolás értékét rontja le. Szakemberek nemegyszer kijelentették már, í.Különös’** de van, aki még nyáron sem szeret jeges vízben, gumicsizma nélkül járkálni. Így van ezzel Kocsis István is, a Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalat hatvani jéggyárának dolgozója. Kocsis István már két éve jogosult gumicsizmára. Egy jő darabig azonban nem kért ebből a számára nélkülözhetetlen használati cikkből, mert a régi csizma még bírta. De egyszer minden elhasználódik, elromlik. Így történt ez Kocsis István gumicsizmájával is. Szétment, szét• # • szakadt, s gazdája azóta kény. télén jeges vízben járkálni csizma nélkül, akár tetszik neki, akár nem. Szólt ugyan a vállalatnak, hogy utaljanak ki számára új csizmát, meg is ígérték, de ez azóta is csak ígéret maradt. Különös az, hogy a vállalat nem érzi kötelességének a dolgozójáról való rendszeres gondoskodást, különös még akkor is, ha mindössze csupán egy gumicsizmáról van szó. I (k. 1.) Két vitázó között a lakosság esik a földre Huzavona a mátraballai posta ügyében keznek a válaszok, viszontválaszok, amelyben hol a ‘postaigazgatóság közli, hogy nem felel meg számára az épület, vágj’ a telek, hol pedig a községi tanács vb értesíti az igazgatóságot arról, hogy miért nem tud részt vállalni a postaépítés költségeiből (tekintve, hogy a mát- raballaiak közpénze öt évig az új kultúrház felépítéséhez, illetve annak költségeinek kifizetéséhez kell). A postaigazgatóság azt írja levelében, hogy a mátra- ballaiak által felajánlott házat nem tudja megvásárolni, mert az ingatlanközvetítő által becsült összeg és a tulajdonos árajánlata között majdnem 30 ezer forint az eltérés, .... továbbá, hogy a községi tanács ez ideig telket sem tudott biztosítani az új posta felépítéséhez. S mit válaszol erre Forgó László, a tanács vb-elnöke? „Ha az ingatlankezelő a felajánlott épületnél a mellékhelyiségeket is értékelte volna, nem lenne árkülönbség. Egyébként is a lakosság keservein kívül a postaigazgatóságnak jelentős kára származik abból, hogy nem tud működni a posta községünkben. így még a tulajdonos által kért árért is megérné a postaigazgatóságnak, ha megvásárolnák az épületet. De ezenkívül öt telket is felajánlottunk a község közepén.” A válaszok, viszontválaszok kezdetben fölöttébb udvarias hangnemben íródtak, ám az utóbbi időben hallható nyilatkozatok már egyre inkább elkeseredettebb és indulatosabb hangúak, hovatovább lassacskán nem az lesz a kérdés, lesz-e sürgősen postája Mátraballának, hanem, hogy „ezt a gesztenyét ki kaparja ki atűzből?” a községi tanács-e, vagy a postaigazgatóság? ÉS HA AZ ÉPÜLET, a roskatag ház nem bírja ki a végtelennek ígérkező viták, értekezések végét? Újból előáll az áprilisi helyzet s a két vitázó szerv között megint a lakossáp esik a földre, vagyis járhat naponta kilométereket a legközelebbi postáig. Hacsak ez a riasztó tény időközben nem készteti cselekvésre a két vitázó valamely felettes szervének vezetőit ... a mátraballaiak érdekében, Kovács Endre Megszűntek-e a lopások Fémművekben ? „a pétervasári járási TANÁCS VB építési és közlekedési csoportja, mint elsőfokú építésügyi hatóság, a mátraballai postaépület azonnali elbontását rendeli el... tekintettel arra, hogy az épület bármelyik pillanatban összedőlhet.” Ezzel az áprilisban kelt határozattal kezdődött meg a mátraballaiak hosszú hónapokig tartó keserve, mert ettől kezdve csomag-, pénzfeladás ügyében s más postai ügyekben a hét kilométerre lévő Mátrade- recskére kellett jármok. Négy hónapja tart már ez az áldatlan állapot s ez idő alatt panaszos levelek, kérelmek özöne indult Mátraballá- rál a gazdasági és társadalmi szervekhez, segítséget kérve az összedülőfélben lévő posta ügyének rendezéséhez. Négy hónapja járnak Mát- raderecskére a ballaialk mindén postai ügyben s a lakosság elkeseredése emiatt oly magasra nőtt, hogy a községi tanács nem nézhette radikális intézkedés nélkül, újbóli felülvizsgálását kérte a lebontási határozatnak. Így sikerült elérni, — mivel a száraz időjárás jóvoltából pillanatnyilag nem süllyednek, repednek tovább az ósdi épület falai —, hogy ideiglenes megoldásiként a régi f épületben újból működhessen a posta az épület heti alapos ellenőrzése mellett. EZ A MEGOLDÁS azonban nagyon is ideiglenesnek tekintendő, mert újabb esős- időszak katasztrófával fenyegetheti a vizes talajra épült házat, amely ideiglenesen helyet adott a postának. S miközben a ballaiak örülnek afölött, hogy nem kell minduntalan Derecskére járni, a községi tanácsnak tovább fő a feje, hogy végleges megoldást találjon a posta elhelyezésére. Nem fogynak ki ötletekből, hogy valami módon biztosíthassák, hogy a Miskolci Postaigazgatóság — bebizonyítandó sokszor hangoztatott jóakaratát — felépíthesse az új postaépületet a községben, vagy ilyen célra alkalmas épületet vásárolhasson. A VÉGLEGES MEGOLDÁS azonban csak nem akar megszületni. Egyelőre a mindinkább mérgesedő telek és „becsérték” — viták, levelezések zajlanak. S miközben a községi tanács és a postaigazgatóság egymást túllicitálva bizonygatja jóakaratát a lakosság gondjának elhárításában, egymás után éra Mátravidéki .... kért,... és én adtam néki. Amikor csak jött az Emil, vagy a testvére, Rozi. Tizenkét láncot vitt el- az együk, tizenegyet a másik ... A WC-ben, vagy az ötös üzem mögötti kis épületben adtam oda nekik, ahol nem látta senki... Tavaly novemberben történt az egyezség, decembertől ment a „bolt”. Keveset keresek, kellett odahaza a pénz.'.. — Az én fizetésem is kicsi .... OTP-tartozásom van. — Én apátián gyermekemet, öreg szüléimét tartom el magamon kívül, abból a kevésből... Peregnek a kérdések, hangzik a válasz, — ki tudja már hányadszor. Vádlottakat álliA vádlottaknak nincs „priuszaik”, dolgos, szorgalmas embernek ismerték őket a gyárban, a jellemzés csak egyiküknél tesz említést a lazább munkavégzésről... Mindhárman a kevés fizetésre hivatkoznak. Azt Kimondják, az vitte bűnbe őket... Azért adták el a becsületet. Mennyit kaptak érte? Az 5792 forint értékű Danú- via- és Pannónia-motorkerék- párláncokórt; összesen 1550 forintot. A két férfi 650-650 forintot, a leányanya 250-et. Áz 5792 forintból —■ a lefoglalt bűnjelekben, — 3840 forint megtérült a gyárnak. 1952 forint hát a ténylegesen okozott kár, és külön hozzá Rozi hét darab fűszeres doboza 21 forint 35 fillér értékben, melyeket szintén az üzemből vitt haza. j egy zőkön jwben. Érdemes volt? Előrelódult fejjel, lesütött szemmel mondják: nem . _ . Nem gondoltak a családra? tott elő a Pétervásári Járás- bíróság, és tanúkat idézett. A Mátravidéki Fémművekben történt lánclopások miatt. Peregnek a kérdések, vádlottak és tanúk felé, vallomások sorai követik egymást a kombinkban hajlongtak. A modem kosztüm a gyár legújabb készítménye. Egy fekete karcsú kislány a haját igazgatta fésűvel, s végigsimítotrta magát. — Milyen gyönyörű ez a smaragdzöld! A másiik sötét hajú lány sárga színt illegetett magához. Dundi szőke kislány karolt beléjük, sétálni húzta őket — ő tengerészkék kosztümöt választott. A másik kettő habozott még, válogatták a mintákat, színeket. Kibontottak három dobozt egjmiás után. Az igazgató visszafordult, elküldte a raktárost: — Vigyázzon az ajtónál... Ne engedjen be senkit. Majd én elintézem ezt a dolgot! — A piros pulóvereket is... hozzák vissza! Szemmel intett csendet az igazgató s a ráktáros kifelé settenkedett. Felöltözött a másik két kislány is; ezek különböző színű alsó és felsőrészt párosítottak maguknak. összekapaszkodtak mind az öten, páváskodva lépkedték az árubálák közötti utcán. Nevetésük úgy szálldosott, mint egy csapat vidám, széptollú madár. Éppen átöltözni készültek a lányok, mikor adatóppant az igazgató. Egyikük sikkantott s ösztönös női mozdulattal kaptak magukhoz. — Mit csinálnak itt, kislányok? Sudár fekete lány sírta cl magát először: — Mi semmit. . csak .. . — S visszapillantott a közben bezárt lapos raktárablafcra; azon bizony csak karcsú termettel lehet beférni. Egy vörös hajú kislány szalma színű pilláin súlyos könnycseppek vergődtek: — Nem csináltunk semmi rosszat... tessék kiengedni. Az igazgató szigorkodott: — Hányadszor vannak itt? Hallgattak a lányok. — Többször bemásztak? Tétován bólintottak. — Mit vittek el? Szánté egyszerre föleitek: — Semmit. — Hát akkor mit keresnek itt? S a piros twisztpu 1 óverek? A legkisebb termetű lány a legbátrabb: — Ó, mi csak fel,próbáltuk... Mert tetszik tudni, igazgató elvtárs ... csúfoltak a többi lányok, nekünk nincs divatos holmink... de igazán, most már tessék kiengedni. — Az ajtó felé pislogott. Az igazgató támadott: — Hová lett a hat twiszt.pu-- lóver ... azt mondják még! S mehetnek! — Mi nem vittük el, A vörös hajú lány ugrott, mint aki csapdából szabadul. — Tessék jönni, megmutatom, itt vannak, mind a hat. Múltkor bent volt egy másik kislány is, ő maradt utoljára . . Én figyeltem, hogy jön a raktáros ... Itt a sarokban a bálák alá dugta. Nagyon kellett sietnünk. Ne tessék haragudni ' ránk, igazgató elvtárs... Mi nem loptunk... — elővette sorra, a gyürés sem ártott a szép pulóvereknek. Azt hittük, majd megtalálják... Tessék! Most már mehetünk? Az igazgató mélyeket lélegzete; nézte a kamaszlánnyá visszavaltoaott divathölgyeket, szemükben nem volt már riadalom.-- Magának mi az édesapja, kislány? Felelt a saepegő vor« hajú: — Orvos. — S magának? — A kis feketére mutatott. — Tanácselnök. A következő is illedelmesen — Szóval maguknak nincs divatos holmijuk, mint a többinek? Az akadozó válaszokból kiderült, hogy még ha van is, a szülők nem engedik felvenni; a tizenhét éves hölgyek túlöltöztetése tehát másutt sem a szülők keresetétől; hanem szemléletüktől függ. Szi- gorkodott: (Csont István illusztrációja. válaszolt, mint az iskolában: — Gyári munkás. A következő lány azt mondta: — Szüleim elváltak, nagyszülőim nevelnek. S végül egy diindiarcú: — Tsz-tag az apám. Az igazgató elmosolyodott, mert a legutolsó divat szerint öltözött lányok, fogták egymás kezét. — Ilyet többé ne próbáljanak, lányok... No, ne sírjanak ... ígérem, hogy nem tudják meg az iskolában. A raktárirodában átöltözhetnek ... De nem mozdulhattak a lányok, mert bejöttek a gyár megrendelői, a csoporthoz sétáltak. S az ősz, műfogsorú angol ügynök, csiptetőt váltott s elismerően mondta: — Igazgató úr... ön kitűnő üzletember... Itt lesz a bemutató? Remek! Igazán nagyon csinos próbakisasszonyok! A gyár vezetői elképedtek, de az igazgató feltalálta magát: — Kérem ... kislányok, egy kicsit sétáljanak, mint az imént... Először együtt, aztán külön... itt jó a világítás. — Intett a közreműködőknek. így kezdődött a „próbakis- asszonyok” szereplése. Az osztály közben dolgozott a műhelyekben — páran napoztak a raktár déli falánál — s röppent a hír, nem igaz, hogy az öt lány lopni akart a raktárban, az igazgató bízta meg őket, mivel próbakisasszonyokon akarták látni a szép holmit a megrendelők. Déli szünetben — s hazafelé a HÉV-en — megnézték az öt lány twistpulóverjét; mert megajándékozta őket a gyárigazgató, a jól sikerült üzletkötés örömére. S hálás volt az ötletért, a legközelebbi bemutatóra hivatásos próbakisasz- szonyokat alkalmaz. Furcsa következménye lett a dolognak: az iskola igazgatója elrendelte, ezen túl politechnikára is kötelező az iskolai viselet, a kék köpeny. A „dámák” bizony mérgelődtek; amúgy is irigyelték az ajándékot s azt sem értették, miért, éppen ezt az öt lányt kérte meg a gyárigaz.gató, mikor egyszer sem mentek kiöltözve az üzembe. — De igen, arra gondoltam ... — hangzik szinte egyformán mindhárom embertől... kellett a pénz... De nem csinálnám máskor soha ...! Vádibeszéd, védőbeszédék... A bíróság ítélethozatalra vonul vissza. A bíróság ítéletet hoz: Czuczu Géza elsőrendű vádlott 8 hónapi szabadságvesztés, Ráxz Emil másodrendű vádlott 1 évi szabadságvesztés, Szajkó Rozália harmadrendű vádlott 8 hónapi szabadságvesztés ... ég mindhármukat az okozott kár, és a bűnügyi költségek ráeső hányadának megtérítésére kötelezi ... Az utolsó szó jogán fellebbeznek ... A tárgyalást berekesztik. A terem kiürül. Vádlottak, tanúk, védők, az ügyész, a bíró és az ülnökök hazamemnak ... Az idén a második tolvaj- lást leplezték le a Mátravidéki Fémművekben. Az elsőt talán két hónapja tárgyalta a társadalmi bíróság, — a másikat a napokban a Pétervásári Járásbíróság. A gyár részéről mind a két ügy le lett zárva. De megszűntek-e, megszűnnek-e ezzel a gyárban történt, történő lopások? Nem ártana kicsit jobban is utánanézni. (Gy. Gy.) HMPm&Gi 3 1964. július 31., péntek
