Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-03 / 128. szám
JHüljenek az egri kirakatok? Díszhangverseny a főiskolán Az Egri Tanárképző Főiskola ének—zene tanszékének zeneteremavató hangversenyére holnap délután 5 órakor kerül sor. A főiskolások körében „19- es terem” néven ismert előadót nagy költséggel újította fel a főiskola. A díszhangversenyen közreműködnek: az Egri Szimfonikus Zenekar, a főiskola női kórusa, a főiskola KISZ kamarakórusa és Ary Tibor zongorán, Asztalos Lóránt fuvolán, Kelemen Imre orgonán. Nyári egyetem Szegeden Első ízben rendezi meg augusztus 1-ből 12-ig Szegeden a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat pedagógiai irányzatú nyári egyetemét. A szakmai előadások bő választókban mutatják majd be a modern pedagógia technikai segédeszközeit. A szakmai tárgyak mellett ismertetik az Alföld múltját, jelenét, jövőjét, Szeged történelmét és megmutatják a hallgatóknak a Fehér-tavat és környékét: a vadvizek országát. A jelentkezők teljes ellátásáról az IBUSZ szegedi utazási irodája gondoskodik. Elszalaszfoit leheíőségek és kötelességek az egei gyermeknapon Több ezer egyenruhás kisdiák és avatószülő sorakozott fel vasárnap az egri stadion zöld gyepén, s . a lelátókat is megtöltötte az érdeklődő közönség. Szólt a zene, s ünnepélyes komolysággal hangzottak a fogadalmak. A kedves ünnepséget — amelyre oly nagyon készültek már a kis ' iskolások — néhány zavaró körülmény rontotta. Több iskolánál már reggel 8 órakor kezdődött a gyülekező. az ácsorgás. majd további várakozások a stadion előtt, a tűző napon, tíz órától pedig kezdetét vette az ünnepség. És a stadionban sehol egy üveg bambi, vagy egy pohár víz. Amikor már néhányon összeesnek a hőségtől, nagy üggyel-bajjal megnyitnak egy locsolócsapot és az egyetlen bögre jár szájról szájra. Hosszú ácsorgás a tűző napon, több ezer ember víz nélkül, s mindezek tetejében zártak a mellékhelyiségek is. Az ember szinte keresi a szavakat, mi ez?: hanyagság, felelőtlenség, vagy egyszerűen hozzá nem értés? Sajnos, sorolhatjuk tovább is a hanyagság listáját. Vasárnap gyermeknap volt, de ezt Egerben egyáltalán nem lehetett észrevenni. Az avatási ünnepségen — és az avatószülőkön — túl senki sem törődött a gyermekekkel. Nem gondolt rájuk a kereskedelem, a vendéglátóipar sem. Szépen feldíszített sátrak kellettek volna a stadionba és a környékén, tele játékokkal, cukorkával, de legfőképpen fagylalttal és hűsítő italokkal. Budapesten u Vidám Parkot is megnyitották a gyerekek számára, Egerben még a Fagylaltkert is zárva tartott a gyermeknap „tiszteletére”. A sörkertben fél tizenegylcor a vendégek szolgálták lei önmagukat, a cukrászdák pedig zsúfolásig teltek az ifjú vendégekkel, de ott ez alkalommal is, csupán egy felszolgáló ügyeskedett ugyanúgy, mint az egyszerű hétköznapokon. Ha már az ünnepség rendezői nem hívták fel a kereskedelem figyelmét és ha már a vendéglátóipar és a Park Szálló vezetőiben nem volt elég szív, legalább üzleti érzékük lett volna ezen az ünnepélyes vasárnapon! — márkusz — FORDÍTOTT isit. Brazíliai úti jegyzetek 14. Kuikuru faluban meghalt egy nemesember, aki közvetlen leszármazottja volt Maivotsi- nin-nek, a nagy szellemnek. Ilyenkor a szokások szerint meg kell rendezni a halál rituáléját, amelynek kuarup a neve. Ezzel az ünnepséggel akarják biztosítani, hogy a halott indián szelleme el tudjon szakadni a földtől és eljusson a jólét világába, az „örök vadászmezőkre” ... Kilenc szép szál xingu legény gyülekezett a folyó partján. Kenuba ültek. Három irányba indultak el a folyó mellékágain: a kalapalos, a ka- maiurás és a meinakos törzs4 rmpBmG: 1964, június 3., szerdát hoz, szomszédaikhoz követségbe, hogy meghívják őket az ünnepségre, a kuarupra. A szomszédos falvak határában a törzs kapitánya (főnöke) várta őket. Bekísérte a követeket a falu központjába. Leültek egy padra, középen a vezető. Mindez szó nélkül zajlott le és hallgattak egészen addig, amíg a kapitány a követ nyelvén megkérdezte: — Megérkeztetek? — Megérkeztünk — válaszolt a középen ülő vezető. Csak neki van szólásjoga, mert ő beszéli a szomszédok nyelvét is. Üdvözlő fejbólintások: — Nagy gyász ért bennünket — folytatta a követ. — Meghalt Maivotsinin egyik leszármazottja. Meghívunk benneteket a kuarupra. — Gyenge az én népem — válaszolt a kapitány. — Valamikor erősek voltunk, de hogyan vehetnénk fel veletek a versenyt. Mindenesetre megbeszélem népemmel. A főnök ezzel elment. Később a felesége szárított halat és egyéb élelmet vitt a követeknek, de azok hozzá sem nyúltak. Hallgatagon, szinte mozdulatlanul ültek alkonyaiig, amíg a kapitány vissza nem érkezett a törzs férfitagjainak kíséretében. — Népem úgy döntött, elfogadja a meghívást — mondta. Kísérete az utolsó szavaknál ovációban tört ki. Így fejezték ki örömüket, hogy részt vehetnek a xinguk ünnepségén. A követek most már elfogadták az élelmet, aztán elbúcsúztak. Indultak vissza, hogy előkészítsék a fogadtatást. A szokások szerint a szomszédos törzsek csak akkor vesznek tudomást a kuarup megrendezéséről, a halál híréről, ha a hivatalos követek megérkeznek. A valóságban már sokkal előbb megkezdik a felkészülést, hogy a harci játékokban megfelelő ellenfelei lehessenek a vendéglátóknak. Bár az őserdőben még nélkülözik a modem hírközlő eszközöket, de ott is gyorsan terjed a hír. Másnap reggel a meghívott törzsek kiválasztottjai ünnepi díszbe öltöztek, vagy inkább vetkőztek. Kifestették magukat urucum nevű állati festékekkel. Azután elindultak — természetesen kenukkal, az ünnepség színhelyére. A monda szerint Maivotsinin, a nagy szellem, óriás fa- tornyokat épített az őserdő közepén, hogy azokból embereket varázsoljon. Mindegyik torony mellett hatalmas tüzet gyújtott és énekelt A tornyok azonban nem keltek életre. Abbahagyta az éneklést, sírni kezdett. Ez segített! Hajnalra valamennyi torony emberré változott. A halak kijöttek a fclyókból, az állatok az őserdőkből és úgy csodálták Maivotsinin, a nagy szellem varázslatát. A varázsló teremfctek, már az egész törzs az ő fogadásukra felkészülve, nagy ceremóniával megkezdte a halott búcsúztatását. A halottakat képviselő fatomyok már ott álltak a falu közepén. Ezeket is befestették a vad harci színekkel. és amikor a festék megszáradt, homokkal leszórTutojdonképpen. ezzel kezdődött az ünnepség, mármint a hivatalos része. Körbetáncolták a tüzet. A halott hozzátartozói énekeltek, sírtak, imádkoztak. így kérték a nagy szellemet, hogy a halottat engedje elszabadulni a földtől és találkozhasson őseivel, az ÉsMSBSaUBBMm ■ ■ \ menyeinek nevelését a nemes indiántörzsre, az alto xinguik- ra bízta. Ez az egyetlen indiántörzs, amely a legjobb harcosokat neveli, a legkiválóbb fegyverforgatókat képezi, a legharciasiabb és legügyesebb vadászokat tanítja. Mire a vendégek megérkez.vUutásra készen... ták őket, hogy a napsugár ne csillanjon meg rajtuk. Ezzel is kifejezvén, hogy az elmúlás ünnepén az élet fényének a legkisebb töredéke sem kívánatos vendég körükben. A tornyok mellett sásból dombokat raktak és amikor mindenki együtt volt — meggyújtották. örök vadászmezőkön. A családdal, a vendéglátó törzs tagjaival együtt jajveszékeltek egész éjszaka a meghívottak is. Fantasztikus és félelmetes látvány ez a sokszínű gyülekezet A Kuarup nemcsak a halál rituáléja, de a színek orgiája is. (Folytatjuk) tásban a barokik, ablaknyílás- nyi „aiisziágok”-ban a harsány hideg színeket, a szögletes egymás mellé dobált geometriai formákat, s akkor rájönnek, hogy a járókelőt inkábt zavarja a kontraszt, mintserr a vásárlásra ingerelné. A harmónia minden jelenségnél jc hatást eredményez. Megjegyzésünk lenne a kirakati zsúfoltság ellen is. Nippek semmitmondó, sok esetben giccses porcelánfigurák minden mennyiségben az egyik kirakatban, babaruhák, toronyba épített konzervek a másikban, vagy konfekcionált női ruhák egy harmadikban, ugyancsak ízlést irányító szándék nélkül — nem használ a kereskedelemnek. A sok áru nem feltétlenül bőségről ad képet. A kirakatok rendezésénél nem lehet döntő szempont a vidéki emberek érdeklődése, sem az elfekvő áruk propagandája, vagy egy-egy áruda- vezető pillanatnyi tervteljesítési érdeke. Nem magyarázza, nem magyarázhatja a szürke, ötletek nélküli kirakatokat az sem, hogy általában három hetenként, de legalább egy-egy hónaponként minden kirakatot újra rendeznek. Inkább kevesebb árut és dekorációt, de mindig, valami olyan rendezési, vagy díszítési ötletet, ami a kíváncsian vásárolni indulót megfogja, elszórakoztatja, egy-egy pillanatra nem engedi tovább, még akikor sem, ha nincs pénz a zsebében a vásárláshoz. Több és izgalmasabb fényhatást a kirakatok üvegtáblái mögé, az esti városkép és az esti kirakatok élénkebbé tételére. Megérné a befektetést! Itt érdemes a fővárostól, nagyobb vidéki városainktól tanulni. A kereskedelem nemcsak az áru eladásának, de a közönség nevelésének is komoly fóruma, a közízlés irányítója. Az áru eladásához a vevő képzeletét és igényét fel kell gyújtani. Az üzlet csak' akkor nem lesz szürke „adok-veszek”, ha a kereskedelem az áru mellé — elsősorban a kirakatokban — elhelyezi finomabb ízlését, képzeletét, ötleteit, jó modorát is. Ez az a fáradság, amivel ingyen is gazdagodhatunk. (farkas) A közönség kíváncsisága a látnivaló és az áru iránt természetes. A kereskedelem tudja ezt: mindent el akar adni. Az ‘ érdeklődést érthetően irányítani akarja. Feltálalja áruit, feltűnően, hogy minél messzebbről vonzási körébe kerítse a tájékozódót. Ezért formákkal, színekkel, a kirakatok belső ritmusával, fénnyel, arányokkal hangsúlyozni kell az árukat. Azt mondják, ebben áll a művészet. Hogyan igaz ez Egerben? A város kereskedelmi centruma a Széchenyi utca, a Bajcsy Zsilinszky utca, Zalár utca, Dobó tér, Piac tér, a szűk Marx, a még szűkebb Alkotmány és Sándor Imre utcákra korlátozódik. Ebben a belvárosban legalább minden második ház barokk, vagy barokk jellegű műemlék. E régi, kereskedőcsaládok, egykori polgárok által építtetett házak' nagy kirakatokkal sosem rendelkeztek, mindegyiknél ablaknyílásmyi hely szorul csak a portéka megmutatására. Furcsának tartjuk, hogy az egri kirakatok rendezői a barokk házak stílus-zártságát nem tisztelik és nem igyekeznek formában és színben, fénynyel alkalmazkodni a műemléki környezethez. A belváros utcáinak összképe nem lenne bántó és ennyire vásári, ha a kirakatok rendezői (kétségtelen szorgalmukat és a korral haladó felkészültségüket több kirakat bizonyítja!) tu- domásul vennék ötleteik megvalósításánál a házak stílusát, az építészetileg-művészileg adott környezetet. A szakemberekkel folytatott beszélgetéseink során gyakorta hangzott el az érv kívánságunk ellen: a modem rendezés hívei, a világvárosi szinten mozgó budapesti kirakati formákat akarják megvalósítani Egerben1. Haladni akarnak a kor követelményei szerint. Ügy gondoljuk, hogy a haladás a korral, a modernség igénye akkor is kiélhető, ha a páti- j nás környezetet figyelembe veszik a kirakatok megalkotásánál a rendezők. Ne féljenek attól, hogy a barokk formák és színek elfogadása — ott, ahol az lehetséges — korlátozni fogja azok képzeletét, akik erre a szakmára tették fel az életüket. Nézzék meg akár nappali fényben, akár esti világíA Széchenyi utcán: Az OFOTERT üzletének két kirakata ízléses, harmonikus, teljes összhangban a belsejével. a Méteráru bolt szolid dekorációja mellett az áru „beszél”, a KERAVILL-bolt két nagy ablaka inkább figyelmesen összerakott raktári anyagnak tűnik, az Anyák Boltja zsúfoltságával harsog, az Alkotmány utca sarkán lévő cipőbolt és szomszédságában a - Műanyagbolt ízléses, harmonikus', vásárlót csalogató kirakattal rendelkezik, a Dobó-téren, az Állami Áruház széles ablakai előtt mindig ácsorognak a járókelők. Friss kirakataival, változó, az évadot megelőző árukinálásá- val az áruház vonzza a közönséget, az Üv«g-porcelánboit kirakati fülkéi hónapszámra idege- sítően zsúfoltak, különösen a porcelán-választék pöffeszkedik rogyásig a kecskelábú tartókon, nem nagy dicsőségére Heren dnek, a konfékciós áruházban a kínálat nem nevel különösebben ízlésre, ugyanezt állapíthat!] ük meg a kalaposüzlet apró fülkéiből is, a Bajcsy Zsilinszky utcában: stílus és kompozíció szempontjából egyaránt a Divatház és a Napsugár Áruház vezetnek, jól, álgondolt, a lehetőségeket kihasználó kirakataikkal. A többi kirakatok? Általában jók, vagy általában rosz- saak? Nem, egyik sem. Rutin-munka, átlagos, mesfti sok-sok szempont köti a rendezők kezét. A kereskedelem szakemberei és közülük is a kirakatrendezők, talán fejcsóválva olvassák az éiismerő szuperlatívuszok- tól mentes véleményüket, és azt kérdezik: hogyan gondolnánk mi, akik a vásárlók, az esti sétálók-kirakatnézők és az ide jövő idegenek szemével akarjuk nézni ezt a várost és a kirakatokat. A kirakatszemle során született néhány gondolatunkat leírjuk. A házak, utcák, terek, kirakatok, reklámok sajátos ötvözetéből áll össze egy-egy város képe. A kirakatok az épületek földszintjén, a legszembeszö- kőbb helyeket foglalják le. Hatásuk így igen előnyös lehet. Októbertől májusig a tanítás szünetel A gyöngyösi II. sz. iskola gondjai tójával és néhány vezetőjével* akik megígérték, hogy a megbeszélést követő ■ héten Gyöngyösön, a helyszínen vizsgálják meg, hogyan lehetne az iskola belső tatarozását elvégezni úgy, hogy a tanítás ne szüneteljen a tanév túlnyomó részében. Az ígéret azonban csak puszta szó maradt. És ezt nagyon sajnáljuk. Megmondjuk őszintén: kellemetlen csalódás ért bennünket. Mi az adott szót komolyan vesszük mindig. Azt sem értjük, hogy a megyei tanács szakigazgatási szerve miért állt a vállalat mellé az iskolával, a hatszáz általános iskolai tanulóval szemben. Erre a feleletet képtelenek vagyunk megtalálni. Ha kell, a felettes szervek lépjenek közbe a gyöngyösi II. sz. általános iskola tatarozásának ügyében. Kéthónapos tanévet mégsem produkálhatunk. Ne tegyük nevetségessé magunkat a fiatalok előtt. G, Molnár Ferenc a vállalat egyeztetést kért a megyei tanács közlekedési, építési és vízügyi osztályától. Csank Lajos osztályvezető a vállalat által közölt határidőket hagyta jóvá. Most már az ügy végére a jogi szabályoknak megfelelően pont került. Vitának helye nincs tovább. Papírforma szerint. Az élet azonban nem mindig felel meg a papírformáknak, mint jelen esetben sem. Az iskolának hatszáz tanulója van. Miután a belső tatarozás csak az épület emeleti részét érinti, a földszinten két tantermet tudnának tanítási célra használni egész évben. Nem kell különösen minősített számtan-zseninek lenni ahhoz, hogy a rendkívüli helyzet adta számtani műveletet elvégezzük, és levonjuk a következtetést: megoldás ebben az esetben nincs. Számtanilag nincs. És emberileg? Három héttel ezelőtt úgy tűnt: emberileg lehet megoldást találnunk. Személyesen tárgyaltunk a vállalat igazgaIgan: erről van szó — Gyöngyösön a II. sz. általános iskolában a következő tanév ofktó- ber 1-én a tanítást meg kell szüntetni és csak 1965. május 1-én lehet majd tovább folytatni. Ha én diák lennék, nagyon örülnék ennék a furcsa tanévnek, ami tulajdonképpen csak két hónapot tesz ki összesen. Az elmondottakban nincs semmiféle keresett túlzás, valami oktalan szenzációra való törekvés. A szokatlan tanévet hivatalos irat tanúsítja. Szerződés, amit a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalata küldött ki a Gyöngyösi Városi Tanács művelődésügyi osztályának. A szerződés szerint á vállalat az iskola belső tatarozását csak 1964. október 1-én tudja elkezdeni és csak 1965. április 30-ra tudja befejezni. Nyilvánvaló, hogy a művelődésügyi osztály a . határidő módosítását kérte. Mivel véleményeltérés állt elő, erről hivatalosan értesítették a vállalatot. Az ügyvitel rendje szerint
