Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
r> Termelés, piac, fogyasztó Nem öncél a termelés „Tizenöt százalékkal többet termelhetnénk, lenne hozzá kapacitásunk, anyagunk. így a sorozatnagyság növelésével nem kevesebb, mint ötmillió forintot nyerhetnénk csupán az önköltségben. A minisztérium mégsem engedélyezi a terv túlteljesítését. Ilyenformán nincs értelme a versenynek, a tartalékok feltárásának.” Körülbelül ez volt a lényege az egyik értekezleten elhangzott panaszos hangú felszólalásinak. Több más üzemben is felbukkantak hasonló kérdések: vajon milyen „magasabb szempontok” szólnak . egyes üzemek termelésének visszatartása, kapacitásának kihasználatlansága mellett? Valóban vannak olyan vállalatok, amelyek nem használják ki megfelelően termelési lehetőségeiket, és ez igen gazdaságtalan, rossz dolog. Az Ilyen esetékben azonban nem az a baj, hogy az irányító szervek nem terveznek maximális kapacitáskihasználást, hanem az, hogy o vállalat termékeire nincs szüksége a népgazdaságnak, mert korszerűtlenek, elavultak, gazdaságtalanok. Egyszer s mindenkorra már a múlté az a gyakorlat, amely kizárólag a termelés mennyiségi növelését, az erőforrások mindenáron való kiaknázását szorgalmazta, megfeledkezve a fogyasztók igényeiről, a népgazdaság szükségleteiről. Évekkel ezelőtt gyakran hangoztatott jelszó volt, hogy a szocializmusban a legfőbb érték az ember, a gazdaságpolitika mégis másodlagos feladatának tekintette a lakosság ellátását. Igaz, hogy a lakosság szükségleteinek maximális kielégítése nemcsak a ma, hanem a holnap törvénye is, s a jövő még nagyobb jólétet, előrelátást, beruházást, a termelés bővítését igényli. Az ötvenes években a hibás gyakorlatot még „elmélettel” is igazolták, mondván: a termelés hasztalan növekszik szüntelenül, mégis mindig elmarad a szükségletek, a vásárlóerő mögött. És amikor hiány volt fogyasztási javakban, csakúgy, mint beruházási eszközökben, elkelt minden áru, lehetett bármilyen silány és korszerűtlen. Akkor a termelő diktált3 a feltételeket. Az utóbbi években a szemünk láttára válik nagykorúvá a fogyasztó, a rendelő, aki ma már igényeket támaszt, megszabja, hogy mit is kapjon pénzéért. A termelés közvetlen célja a szükségletek kielégítése, ami mindinkább érvényesül a tervezésben is. Ezt tükrözi többek között az az általánossá váló gazdaságpolitikai gyakorlat, amely megtiltja az üzemeknek a termelést, ha nincs a gyártmány iránt kereslet és konkrét rendelés. Bármennyire is sajnálatos dolog, hogy a gépipar az utóbbi időben tervét nem teljesítette, csökkent a termelés fejlődési üteme, mint minden rosszban, ebben is van valami jó: nem pazaroltunk anyagot és munkát, elavult, értékesíthetetlen termékekre, s ezzel együtt csökkent a felhalmozott készletek növekedésének üteme. A termelés és a szükségletek összhangjának megteremtését aligha képzelhetjük el szűkös, nemzeti keretek között. A hazai gyártásban, mint reális igénnyel szükséges számolni a baráti és a tőkés országokba irányuló exporttal és fordítva: az itthoni szükségletek maximális kielégítésénél nélkülözhetetlen támaszkodni a nemzetközi munkamegosztás eredményeire és a saját lehetőségeinkre. Ez létkérdés ma már, ha valóban korszerű színvonalon kívánjuk kielégíteni a növekvő hazai igényeket. Képzeljük csak el a korszerű tu-i domány és technika jelenlegi körülbelül egymi'liófajta gép-5 ipari termékfélét és körülbelüli 200 ezer féle vegyi- és műanya- ? got ismer. Ezek korszerű szín-5 vonalon tartásához, fejlesztésé- s hez több mérnökre és’ techni-f kusra lenne szükség, mint ^ ahány munkást iparunk egésze > jelenleg foglalkoztat. Arról nem \ is szólva, hogy e termékek gyár-3 tása csak a korszerű gépek és* berendezések, automaták és, gépsorok alkalmazásával, nö-i vekvő sorozatnagyságban gaz-, daságoa. ► Ä taláros gyújtogató Amikor Hitler egy hatalmas söröskriglivel a kezében . első ízben rikácsolta el az „ausTúlbecsülni őt? Hiba. Lebecsülni őt? Bűn. Miben rejlik veszélyessége? radierfen”-t a müncheni Bier- Csupán abban, hogy miután halléban — a jámbor, értelmes az atombomba bevetését köve- emberek angyali ártatlanságuk telte Délkelet-Ázsia szabadságés szellemi fölényük teljes tu__________________________ da tában — pompásan szórakoztak a Chaplin-bajuszos bohócon. Kegyetlen tréfája annak a valaminek, amit némelyek sors-nak neveznek, hogy ezúttal a tengeren túl, a szabad és büszke Amerikában lépett porondra egy hasonló típusú bohóc. Barry Goldwater a neve és az Egyesült Államok elnöke szeretne lenni. És miután a John Birch Társaságnak nevezett, hallatlanul mozgékony neofasiszta szervezet ap- raja-nagyja torkaszakadtából üvöltözik érte — a jóindulatú amerikaiak óriási megrökönyödéssel, kénytelenek azt tapasztani, hogy ez a neo-Heroszt- ratész rengeteg szavazatot kap az elnökjelöltségért folyó elő- esatározásokon. harcosai ellen — Caliíomiá- ban — egyetlen USA-állambao — egymilliónál több szavazatot kapott. Ez az egymilliónál több YES — a többiről már nem is szólva: harsogó figyelmeztetés: Vigyázzatok, a tébolynak ismét akadt taláros prófétája! Most nincs helye az elnéző mosolynak, senki se mondja azt, „csak egy bohóc ágál itt!” Éz a bohóc szószéket kapott, a modem népbo- londítás minden eszköze a rendelkezésére áll. Bemutatunk itt egy képet Barry M. Goldwater szenátort ábrázolja, amint beszédet mond a Pennsylvániai Katonai Akadémia évzáró ünnepén. Nem sörtől kótyagos bajor lumpenproletároknak szónokot hanem az Egyesült Államok leendő katonatisztjeinek: „Dobjátok le a bombát!” És nincs híradós arról, hogy ezt a hideg arcú, kegyetlenséget árasztó, minden emberiességet lábbal tipró taláros demagógot — lekergették volna a szószékről. Bezárták kapuikat az iskolák és a kollégiumok. Maradnák még ugyan néhányan, akik politechnikai továbbképzésen vesznek résTá, de az is csak néhány nap és aztán irány hazafelé. A nyári nagy szünetben lesz majd bőven idő a kemény tanulás után a szórakozásra, kirándulásra. Képünk a hatvani Bajza József Gimnázium leánykollégiumában ké szült. Egy szüntelenül gondolkodó mérnökember nagy plánummal állt a mimsztériumi osztály- vezető elé. — Hihetetlenül elmaradott módszereikkel savanyítják Magyarországon a káposztát, messze a világszínvonal mögött, ezért célszerű len- ne ezt a munkafolyamatot korszerűsíteni. Minthogy ilyen speciális üzemeink még nincsenek, csak kis manufakturális savanyítok működnek, elkészítettem egy teljes savanyító kombinát tervét, amelynek felszereltsége elsőséget biztosítana hazánknak az egész világon. — Az ötlet nem rossz... A kombinátban le lehetne rövidíteni az érlelési időt három napra, különleges kisegítő vegyi eljárásokkal. Azután: az egész üzembn mindösz- síze tíz ember dolgozna, de ennek ellenére fedezné az ország teljes szükségletét és több ezer tonna exportárut adna. Azután: egy köz(Kiss Béla felvétele.) Hová tesszük a gabonát? Világszínvonal ponti irányító teremből lehetne mozgatni minden. gépet, ellenőrizni minden mechanikai és vegyi folyamatot. És végül: a kombinát által termeit savanyúkáposzta minősége harminc százalékkal javul a korábbi módszerekkel előállított káposztáéhoz képest... Az osztáljnrezető magához vette a testes dossziét és még aznap este áttanulmányozta a teljes anyagot, mert fogékony volt az újra, és különben is népgazdasági elv, hogy érjük el a világszínvonalat. Utána számolt a lelkes feltalálónak, átnézte a gépesítés tervét, a kémiai levezetéseket, és mindent a helyén talált. Nem is habozott sokáig, az első kollégiumi ülésen előadta a témát. S minthogy pénz éppen volt, két hét alatt megszületett a határozat: adják fci tervezésre! Igazán szépen haladt az ügy, mert a tervezők hat hónapon bedül visz- szaigazolták, két esztendőre ígérték és három alatt elkészítették a műszaki és dokumentációs tervet. Most már csak a helykijelölés volt a gond meg a beruházó. A kombinátért öt város versenyzett. Tanulmányokat, feljegyzéseket készítettek, küldöttségek jöttek és mentek vitatkoztak, mígnem egy teljes esztendő múltán eldőlt az ügy: a kombinátot Avas városban építik fel, a káposzta őshazájában. Kivitelezőről azonban magának a városnak kell gondoskodnia, tekintettel arra, hogy az állami építőipar úgy, de úgy el van halmozva feladatokkal, hogy már egy kutyaház sem fér a programijába. Megkezdődött hát az udvarlás és könyörgés. — A pénz megvan, de ha január 1-ig nem kezdődik el az építkezés, elvész az egész beruházási összeg... — Legalább fogjanak hozzá, csináljanak valamit ... — Csak egy milliónyi alapozás kellene, s akár többet is elszámolhatnak, jövőre pedig majd pótolják. így az építő vállalat is jobban jár, talán meglesz a terve, meg a nyereségrészesedés ... Az ajánlatok, mesések voltak, akadt hát vállalkozó, amely három évre ígérte a kombinát teljes elkészítését. S becsületére legyen: nem is késlekedett vele csak hat hónapot. Az avatásira meghívták a feltalálót is. Ünnepelték, szorongatták a kezét, kóstoltatták ősi szokás szerint, június vége, Péter-Pál napja jelenti nálunk az aratás kezdetét. A régi világban a fényesre vert kaszák tízezrei várták ezt a napot Az aratóbandák százainak tagjai akasztották a nyakukba a tarisznyát és indultak el aratni a földbirtokosokhoz. Ez a világ messze mögöttünk van már, emlegetni is inkább csak így, aratás előtt szoktuk. Országunk, megyénk újra aratásra készül. Kenyémek- valóból gazdagabb aratásra számíthatunk, mint egy évvel korábban. A szövetkezeti gazdák és szakemberek, de az ipari munkások, a városiak is kíváncsian figyelik a szép termést ígérő búzatáblákat. Milyen lesz az aratás, megtermeljük-e a magunk kenyerét? Gond ez, mind a tízmilliónkat érdeklő kérdés. A tavalyinál jóval több gabonát kell tárolni Tavaly az ismert okok miatt nem volt jó termés gabonából. Okulva a múlt évi hibákon, több olyan intézkedést tettünk, amelyek az idén a gazdagabb terméshez segítenek hozzá bennünket. Az egyik ilyen intézkedés volt a kenyérgabona vetésterületének növelése, amelynek következtében, az idén mintegy tíz százalékkal több kenyérgabonát kell betakarítani. Nem lenne helyes jóslásokba bocsátkozni, az aratás huszonnegyedik órájában sem, de az máris biztos, hogy a múlt évinél több termést kell learatni, illetve tárolni. Terv szerint közel hatezer vagon kenyér- és takarmánygabonát kell felvásárolni. Ebben a mennyiségben benne van a vetőmag és keveréktáp utáni csereárpa is. Ha ehhez hozzászámoljuk az állami gazdaságoktól átvételre kerülő mintegy 700 vagon kenyérgabonát, a más megyéből őrlésvele a káposztát. — Ez szép munka volt — mondta a minisztériumi osztályvezető. — Ha minden iparágban így menne a korszerűsítés! . — Én nem akarok ünneprontó lenni . szerénykedett a mérnök. — Valóban szép ez az üzem. De ne haragudjanak az elvtár- sak, kissé korszerűtlen. — Hogy értsük ezt? — És ezt pont ön mondja! — Igen, én mondom. Akkor, nyolc esztendeje, amikor én ezt a tervet benyújtottam, nem volt jobb. De nézzék ezt a prospektust! Külföldön közben olyan termesztési módszert dolgoztak ki, hogy egyenesen savanyúkáposzta terem. Hát ezt nevezem világszínvonalnak. — És akkor most mi legyen? — Itt az új terv. Itt elvetjük a káposztamagot, emitt learatjuk a töltött káposztát! Sz. Simon István re Idekerülő gabonát, a táp- takarmány-alapanyagot, úgy kiderül, hogy Heves megyében ezen a nyáron összesen mintegy 7,5 ezer vagon gabonát kell elhelyezni, tárolni. 859 vagon befogadóképességű új tárolóhelyek épülnek Senki sem tudná megmondani, hogy milyen idő várható az aratás időszakára Száraz, meleg idő-e, amikor könnyen megy a betakarítás, a szállítás, a tárolás sem okoz gondot, vagy csapadékos, nedvei lesz az időjárás. Az előrelátó emberek ezért minden eshetőségre felkészülnek, olyan időjárási viszonyokra is, amikor esetleg baj lesz a gabona nedvességtartalmával, a tárolással. Megyénkben az állandó bérelt és szükségraktárak befogadóképessége 2515 vágom Túl ezeken, a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatok rendelkezésére állnak még különböző béréit helyiségek, fészerek, színek, amelyek befogadóképessége újabb 515 vagon. Az idei nagyobb mennyiségű gabona befogadását szolgáljak majd a Gabomaforgal- mi Vállalat által építendő vasvázas, nyitott fészerek (13 darab), amelyek újabb 715 vagon gabona befogadását teszik lehetővé. Ezenkívül épül még további 7 darab 20xl0-es alap- területű fészer, összesen 144 vagon befogadóképességgel. Így az idei nagyobb termés befogadására megyénkben összesen 859 vagon gabona befogadására alkalmas raktárterület épül, ezenkívül mintegy 680 vagon férőhellyel segítenek a tsz-ek, az állami gazdaságok is. Ne késlekedjenek az építők í Az aratás előtti napokban érthető, ha az illetékesek erélyesen sürgetik az építkezéseket, az új tároló, vasvázas és egyéb színek elkészültét. A csővázat máshonnan kapjuk, ezért egy csöppet sem megnyugtató, hogy az újonnan építésre kerülő gabonatárolók még nem állnak kivétel nélkül a helyükön. Még van néhány nap, sok minden behozható ezen a téren, de nem nyugodhatunk addig, amíg bizonyosaik nem vagyunk abban, hogy a megtermelt és felvásárlásra kerülő gabonát megfelelő helyen tárolni is tudjuk. A felvásárlás fő időszakában, a harmadik negyedévben a gabonafelvásárló vállalatnak egyéb értékesítési és feldolgozási lehetőségei is vannak. Így kb. 2500 vagon kenyérgabonát malmi feldolgozásra diszponálhatnak, továbbá egyéb kiutalásokra mintegy 300 vagont tudnak elszállítani. Mindent összevetve: a megye felkészült az új gabona tárolására és a meglevő raktárak kitisztítva, fertőtlenítve várják a* új term«5«*-. Sz. I. MÍPÜJS&G 3 1964. június 14., vasárnap Igényeink, szükségleteink a tudomány és a technika viharos iramú fejlődésével együtt növekednek. Nevetséges dolog tehát a hazai vagy a világpiac viszonylagos szűküléséről beszélni. Sokféle igény maradt kielégítetlen a bel- és külkereskedelemben, miközben egyes vállalatok, rendeléshiány miatt nem tudták tervüket teljesíteni, termelésüket növelni. A szüntelen fejlődő termelés, gyarapodó életünk napról napra új igényeket támaszt. Ezek a megújuló, növekvő új szükségletek ugyanakkor ösztönzőleg hatnak a termelésre. Jelenleg az ipar és az egész népgazdaság fejlődésének meggyorsítása azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a szükségletek váíltozásához. A közmondás azt tartja: ajándék lónak ne nézd a fogát. De ha már valamiért pénzt adunk, bizony hogy alaposan körülnézünk. Ha egy ruhát, cipőt, vagy televíziót vásárolunk, számtalan tényezőt mérlegelünk. Döntésünket befolyásolják a rendelkezésre álló termékek hasznos tulajdonságai, minősége, a tetszetős, divatos forma, a választék, az ár egyaránt. S ha milliókat, vagy százezreket áldoznak bonyolult lermelőberendezésekre, az igények még összetettebbek. Nem veszik meg például tőlünk még feláron sem külföldön az olyan konzervgyári gépsort, amelynek kiszolgálásához ötször any- nyi ember kell, mint ameny- nyit a technika mai állása megengedne. Nincs más megoldás, minthogy a termelő üzemek is alaposan megfontolják, mire fordítanak , munkát és anyagot. Megkülönböztetett gondosságot igényel a gyártás előkészítő szakasza, a termék tervezése, fejlesztése, a muriltafolya- matok korszerűsítése, a lelki- ismeretes minőség. Szó sincs arról, hogy ma már nincs mód a versenyre. Ellenkezőleg. Minden üzem — ha akarja, ha nem — benevez a versenybe, s a piaci üzletfeleken kívül komoly versenytárs a tudomány, a technika haladása, az idő. S e versenyben minden osztálynak, műhelynek, brigádnak meg kell találnia a helyét, feladatát. A rendelőt pénzéért magas színvonalon szükséges kiszolgálni, igazodva ízléséhez, apró módosító igényéhez, a néha nagyon is sürgős szállítási határidőhöz. Nélkülözhetetlen a rugalmasság a termelőmunkában. Előfordul, hogy egyes nyugati cégek olyan rövid időre vállalják komplett berendezések, például vegyi üzemek szállítását, amennyi nálunk egyedül az anyag legyártásához és biztosításához szükséges. Nem is szólva a tervezésről, a gyártás és a kooperáció hosszadalmas, nehézkes útjairól. A termelés nálunk nem öncél, nem is a profit kedvéért, hanem a szükségletek kielégítéséért van. Érdemes tehát alaposan tanulmányozni a piaci viszonyokat, a fogyasztó, a rendelő igényeit. A kapacitások kihasználása, az ipar töretlen, gyors fejlődési üteme csak ezen az úton biztosítható. Kovács József
