Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
> II. Tíy- A tízezres * szám azt je-1 lenti- h°sy CiCf egy-egy nyan vasárnap, ha kedvez az idő, s csúcsforgalom van az egri strandon, eiéri, vagy megközelíti a fürdőzők száma a' tízezret. A város legforgalmasabb területe a strand. Tízezer ember örül. ha szép az idő, ha jó a víz, s bosz- szankodik, mérgelődik, ha okot adnak rá. És most, sajnos, ismét adtak rá okot), méghozzá nem is keveset. Ennyi forintba narom- került a • a * • r strandvendéglő mSÜIO átépítése és berendezése. Több mint egy évig szurkoltunk építéséért, a csúszkáló határidőkért, s nagy örömmel fogadtuk megnyitását. S most, már az első napokban elrontották örömünket. Nehéz leírni a szavakat, de így volt; — (tanú erre a sok ezer strandoló) — az elmúlt nyáron, amikor kényszerűségből kellett „kiböj tölni” az . étterem építését, sokkal jobb volt az strand — ideiglenes — ellátása mint most, ezekben a júniusi napokban. S főleg olcsóbb, sokkal olcsóbb. A vendég mindig azt .r I hitte, az önkiOSZtaiy szolgáló étte# rém azért is praktikus és modem, mert gyors és olcsó. A Park Szálló kezelésében levő strandvendéglőben a gyorsasággal ez ideig még nincs hiba — eddig még nem érkezett él a csúcsforgalom —, de az árakkal és a praktikussággal annál több. A II. osztályú önkiszolgáló étterem drága. Ha önkiszolgáló, indokolatlan a II. osztály, sha már II. osztály, miért az önkiszolgálás? Ezért a pénzért a vendég elvárja, hogy kiszolgálják, hogy kényelmesen ebédeljen, vagy sörözzön. Azért, írjuk mindezt ilyen határozottan, mert népgazdaságunk minden területén azon munkálkodunk, hogy mindig nagyobb és nagyobb választék, egyre jobb áru álljon a vásárlók rendelkezésére, s ezek minél olcsóbb áron kerüljenek a fogyasztókhoz. S ez alól nem lehet kivétel a vendéglátás sem; Mail. osztály ebben a strandvendéglőben? A kényelmetlen kerti székek, a sorbaállás a pénztáraknál, vagy a pultnál? A III. osztályba illő kések és villák, a műanyagtálak, vagy a kis erdei turistaház választékát meg sem közelítő függesztett étlap? A meleg sör talán — amelynek hűtésére kevés a jóakarat, hordósör és hűtőpult híján, a jégVendégtűrés vagy vendéglátás * fl ^Eszi, nem eszi, nem kap mást UZ EGRI STRANDON szekrényekben nem „érnek rá” kihűlni a palackok? Vagy az jelenti a gyorsaságot és a II. osztályt, hogy ebéd után a vendég 20—30 méterre viheti az üres üvegeket és keresheti a visszaváltó helyiséget, hogy újból sorba állhasson? A vendég úgy érzi, becsapták. Ne menjünk messzire a példáért, maradjunk a Park Szállónál, illetve a kezelésében levő gyöngyösi Mátra Étteremnél. Az is II. osztály. Egy rántott sertésszelet 12 forint, egy sertés raguleves 4,20, a sertéspörkölt 10,80, egy üveg Kinizsi 6,80 forintba kerül. Az egri strandvendéglőben ugyanezeket az árakat fizeti a vendég, csakhogy az étteremben kiszolgálják (kitűnően!), a strandon pedig sorba állnak az emberek (vizes testtel, vagy felöltözve, vegyesen) és önki- szolgálják magúkat. És bosz- szankodnák. Jogosan. Jogosan, mert a Parik Szálló szinte egyeduralmat övez a strandon. Nemcsak az éttermet vette át, hanem az úgynevezett vas- bódékat is. Igaz, ezekben IV. osztályú áron mérnék az italt, vagy a szendvicset, ha nyitva lenne. De újabb bosszúság! A vállalatnak csak akkor érdeke megnyitni a büféket, ha már nagyon zsúfolt az étterem forgalma. Mert miért mérnék ugyanazt az üveg Kinizsit, bár törékeny, de ízléses pohárral tálalva — a vasbódéknál 4,90 forintért, amikor 6,80-at is fizet érte a vendég, mégpedig olyan műanyagpohárral körítve, amelyben még csak jó íze sincs a sörnek. És kinek fáj, hogy a több ezer vendég a strand legtávolabbi zugából néhány száz métert sétálhat az étéiért, italért...? H=c 51 Ig^n, es a gyea. gye- rekek? Ki Pa|cpl/ ? gon.?olt IC Ke IV • amikor elvitték, el engedték vinni á sftrandról a büfékocsit? Az elmúlt nyáron közel 200 ezer forintos forgalmat bonyolított le a büfékocsi. Legszorgalmasabb vásárlói a gyerekek voltak. Vasámapon- kint 150 liter tejet mérték ki, több száz bambi, citromlé fogyott naponta, de kapható volt A A A A A A A A A A A *•* A A A A A A A A A a csokoládétól a nápolyiig, a sajttól a szalámiig sok minden. A büfékocsinál egy forintból meguzsonnázhatott egy gyerek. Hatvan fillérért kapott két deci tejet és 40 fillérért egy zsemlyét. A citromlé 1,90 forintba került. Most? Ha nincs öt forintja, szóba sem állhatnak vele: 2,40 forint egy citromszörp, és 2,50 az üvegbetét!!!? A tízezer strandoló fele gyerek. Olcsó és jó ellátásukat semmiféle üzleti érdek nem előzheti meg. Felieb- Az önkiszol . r . gálásé a jövő. bezéssel így mondják, óllink’ I hogy így igaz-e, ClUllK . majd elválik. Vannak hívei, de ellenzői is. Egerben eddig még nem aratott egyértelmű sikert. Nem általában az önkiszolgáló éttermek felett törünk pálcát. Beváltak sok helyen, Budapesten, a Balaton partján, vagy más fürdőhelyeken is. De ezeken a helyeken az önkiszolgáló éttermek szomszédságában vannak hagyományos vendéglők is. A vendég tehát választhat, kinek hogy tetszik, mennyire engedi pénztárcája. Az egri strandon nincs választás: eszi, nem eszi, nem kap mást, s főleg más áron nem. Ez nem jó! Ezért volt kár önkiszolgáló éttermet építeni hárommillióért! Nem lehetett volna féle-fele alapon? Aki olcsóbban akar étkezni, s türelme is van hozzá, önkiszolgálja magát, de aki kényelmesebben szeretné, azokat szolgálják ki a pincérek. Akik most az üres üvegeikre „vadásznak” ... A 31—1160/1961-es számú, még ma is érvényben levő belker-utasítás az osztályba sorolás jogát a megyei tanácsok kereskedelmi osztályainak adja, s megadja a fellebbezés lehetőségét is. A strandolok érdekében most, e rendeletre hivatkozva, a fenti indokok alapján, fellebbezéssel élünk az osztályba sorolás ellen.. A strand vendégeinek — nem utolsósorban a gyerekeknek — megfelelő ellátása sürgeti a büfékocsi visszaállítását, s valamennyi vasbódé üzemeltetését. Ha már nincsenek ízléses gombák! De nemcsak üzleti alapon ... Márkus/ László Vissza a század elejére ? A tanácselnök, aki egyben telefonközpontos — Egy község« amelyikben megszüntették a postát Április másodikén megszűnt a postahivatal Mátraballán, mert összedűlt a rozoga épület. A vezetőt elhelyezték, a hivatalt bezárták. Ez a két mondat a Miskolci Postaigazgatóságnak nagyon keveset jelent, de a mátrabal- laiak azóta is fűhöz-fához járkálnak, hogy visszaszerezzék a megszokott, kényelmes hivatalt. Mert most nagyon kellemetlen ott a helyzet! Ha valaki levelet aikar feladni, gyalogolhat hét kilométert Mátraderecskére. Ha csomagot küld, akkor még cipelhet is, s a tanácsházán egy embert csak az foglal le, hogy a hivatalos küldeményeket áthurcolja Derecskére. A posta törvényeiben ugyanis benne szerepel, hogy az esetleges visszaélések elkerülése végett nem vihet a kézbesítésből visz- szatérő postás magával semmiféle küldeményt. Volt a községben 11 telefon. Köztük a bentonitbánya raktárában is egy, ahonnan' naponta bérletes telefonon jelentette a vezető Budapestnek a bento- nit minőségét, mennyiségét, s ki tudja hány féle kimutatás eredményeit. Fontos volt — exportra megy az istenmezeji bánya terméke. A lanácsházá- refl. havonta körülbelül 20—24 vidéki telefonhívás volt az átlag. Most egy kicsit megváltozott a helyzet. A tanácsházán állandóan cseng a telefon, ugyanis egyedül ott van működő készülék az egész községben. Hol az állomás telefonál, hogy valami érkezett. Nosza! A hivatalsegéd szalad, értesíti a boltot vagy a termelőszövetkezetet, vagy éppen a bentonit- raktárat. Alig hogy visszatér a tanácsházára, újabb üzenettel futkoshat magánoshoz és hivatalhoz. Az elmúlt hónapban 386 vidéki hívása volt a bdllai tanácsnak. Természetesen ide jön mindenki, inkább megkérik az elnököt, hogy engedje telefonálni, megfizeti, semmint gyalogoljon hosszú kilométereket. Az elnök is ember — megengedi. — Millió adminisztrációs hibalehetőség származik ebből. — mondja a vb-titkár —, azt se tudom, hogyan könyveljem! — A postától ugyan' — teszi hozzá Forgó László vb-elnök — minden alkalommal megkérdeztük, mennyit fizet a beszélő, beszedtük a pénzt, aztán végül mégis 174 forinttal több jött a számlán, mint amennyit beszedtünk. Kitől kérjem én ezt meg? Kifizetni meg ki kell. Kifiziettem. Közben a tanácsházán ott a telefonfülke, telerakva ablakkeretekkel. Legalább ezt munkába állíthatná a posta. De mi a helyzet, miért nem intézkednek? Ezt kérdeztük mi, ezt kérdezték tőlünk a mát- raballaiak. A miskolci postaigazgatóság két alkalommal kereste fél a községet — az első tíz napban! — keresték megfelelő házat, de az árban nem tudtak megegyezni a tulajdonossal, így a posta ügye — maradt. Azóta néhány telefon- üzenet jött csak: enged-e az árból a tulajdonos? Nem enged. Most ezen áll vagy bukik a posta ügye Mátraballán. De a tanácsiaknak és nekünk is az a véleményünk, hogy jobban szívügynek kellene tekinteni ezt a községet, hiszen itt van 13 mátrai falu vasútállomása, ahonnan az utazó, érkező, távozó emberek telefonálnának, táviratoznánaik. Nagy az idegein forgalom, szükség van a postára. Miskolcon talán nem is olyan nagy ügy egy kis falu postahivatala, de Mátraballán s a környező községekben igen! Elvégre a vb-élnőlknek egyéb gondja is van, mint egész nap postáskodni, üzeneteidet továbbítani. ládám) Diákok a várban w :-t : I Sok-sok tízezer diák keresi fel Egerben a nyári szünidőben Dobó István várkapitány híres várát. Sokan, akik könyvben is olvasták a történetet, ilyenkor a valóságban is gyönyörködnek a hősi várban, megnézik a kazamatákat, felelevenítik a Gárdonyi Géza által is megírt érdekes eseményeket (Foto- Kiss Bélái tpeMŰáXMSr g. „ fflSKÉtm ELSŐ FEJEZET Vihar — egyelőre egy pohár vízben Megfigyelték, mennyire más egy-egy városrész hangulata a nap különböző időszakában? Álljanak meg egyszer például a Szabadság téren, ilyen kora őszi nap délutánján, mint amilyen a mai. A parkokban néhány áramvonalas gyerekkocsi, meleg mackóba bújtatott, hancúrozó apróságok, a padokon kismamák és nagymamák. Négy óra múlt pár perccel. A hivatalokban véget ért a munka, emberáradat önti el a teret. Van, aki hazafelé igyekszik, mások a gyerekért a nap- közibe, vagy bevásárolni az üzletekbe, vagy a fodrászhoz. Ezren ezerfelé. Az úttest autókkal teli. Sűrű egymásutánban degeszre tömött tizenötös autóbuszok totyognak az egyik 4 1964. június 14., vasárnap oldalon a Szemere utca, az átellenes oldalon a Kossuth Lar jos utca irányába. Nyüzsgő, zsibongó, lüktető itt most az élet. Búcsúzóul rögzítsék magukban ezt a pillanatfelvételt, aztán térjenek vissza kilenc óra tájban, és vessék össze fényképüket a mostam látnivalóval. Néptelen, kihalt a hatalmas tér. A higanygőz-lámpák fénye nem oldja fel, csak sárga körökkel pettyezi a sötétséget. Mintegy véletlenül, befut egy kedvetlen, fáradt autóbusz, szusszant picit, aztán éppoly üresen, amiként jött, továbbáll. Az impozáns épületek der- medt-komoram alszanak. Szinte élettelenek. Hiába, munkahelyek, nem lakóházak. Csak a televízió-központ kivétel. Itt ebben az időben is folyik a munka. Erről árulkodnak a kivilágított a.blakok is. Egy első emeleti kis szobában nagyot ásított az ügyeletes, és kényelmesen dőlt hátra a székén... Csendesnek, nyugalmasnak ígérkezik ez a mai este. A mezőgazdász baj nélkül lement, és most tt film- közvetités is zavartalanul folyik. Igaz, kicsit öreg, és unalmas ez a ,-Szivek a viharban”, de úgy látszik, a nézők lassan beletörődnek a megváltoztat- hatatlanba... Helyesen teszik™ Ha nincs ínyükre a műsor, legfeljebb kikapcsolják a készüléket. Lefekszenek szépen. Az nagyon egészséges dolog. Aludni ... alukálni _ szundizni _ szundikálni_ hajcsteni ... hajcsikálni... Dudolgatás közben elbóbiskolt. Szemhéjai még megrebbentek néhányszor, aztán tar- tósabban is lezárulták. Megesett ez már mással is... Éktelen lármára ébredt. Csörgött, csörömpölt, csilingelt mind a három városi telefon. Mielőtt a legközelebbi hallgatót füléhez emelte volna, gyorsan az ellenőrző képernyőre tekintett. Semmi különös ... A lány és szerelmese, egymást gyöngéden átölelve, éppen nekiindult a horizontnak. Távolodó alakjuk egyre kisebbedik... Ez már a finálé... De mi történhetett közben? Filmszakadás? Vagy kétszer pergették ugyanazt a jelenetet? Ismét olvashatatlanok voltak a feliratok? Mindjárt kiderül. — Halló igen... Hogyan? ... Mikor?... Ne tessék tréfálni, kérem _ Hihetetlen!... Az egész család látta? ... Utánanézünk ... Köszönöm ~ A viszontlátásra. — Ez teljesen bezsongott — dörmögte, és már hallózott is a másik kagylóba: — ... Jó estét kívánok... On is? Igen™ Biztos, hogy nem ügyelet... Kérem, gorombáskodással nem jutunk semmire... Itt például normálisan befejeződött... Hogyan? ...Az volt a vége, hogy a lány és a fiú megindult az országúton™ Igen... Fix, hogy egymáséi lettek... Nem, azt spéciéi nem mutatták... Boldog vagyok, hogy sikerült megnyugtatnom, kedves asszonyom... Nem tesz semmit, máskor is szívesen. Most már ügyet sem vetett az együttes erővel újfent felcsert enő masinákra, hanem a szellemkép, vagy egyéb torzulás? ... Hogyne, feltétlenül kivizsgáljuk ... Minden jót. — Várj sorodra! — nézett dühösen az első készülékre, amelyik újra csengett. A harmadik után nyúlt, homlokát apró izzadtság cseppek verték ki. — Halló, itt a központi házi készüléken izgatottan hívta a lebonyolítási osztály vezetőjét. — Mondd, Ferikém, valami zűr volt a film közben? ... Szünet nélkül futnak be a reklamációk! Azt állítják, hogy a vége előtt megszakadt a történet, és két-három percig egy hálószobát láttak... Há-ló-szobát!... Egy kövér férfi enyel* gett egy láthatatlan nővel... Igen, ezt mondták... Kövér férfi, láthatatlan nő... Már megbocsáss, szolgálatban én soha nem iszom... Nem, a telefonálók sem váltak berúgva... Szervezett beugratás?.* Látod, erre nem gondoltam... Rendben van, majd érdeklődőm a nevük és a lakcíműk, iránt... Világos ... Jó, majd referálok. MÁSODIK FEJEZET A rejtély tovább bonyolódik Van, amikor a vendég ideges, van, amikor a vendéglátó. A színházban többnyire a színészek idegeskednek, és a nézők nyugodtak. Néha túlságosan is. Pályaudvarokon főként az utasok idegeskednek, a vasutasok viszont megőrzik szobor-nyugalmukat. Más a helyzet a közértekben, csúcsforgalom idején. Ideges a kedves vevő, mert kutyába se veszik, ideges az eladó is, mert állítólag mindenki előbb jött. A Népstadionban is mindenki izgul a bajnoki mérkőzésen. Kivéve a pereceseket és a játékosokat. És a rendőrségen? A budapesti kapitányság második emeletének modernül berendezett sarokszobájában négy férfi ül. Kettő közülük szemmel láthatóan nagyon ideges. Egyikük a televízió lebonyolítási osztályának vezetője, a másik ugyanott — üzemmérnök. (Folytatjuk.)
