Heves Megyei Népújság, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

> II. Tíy- A tízezres * szám azt je-1 lenti- h°sy CiCf egy-egy nyan vasárnap, ha kedvez az idő, s csúcsforgalom van az egri strandon, eiéri, vagy megközelíti a fürdőzők száma a' tízezret. A város leg­forgalmasabb területe a strand. Tízezer ember örül. ha szép az idő, ha jó a víz, s bosz- szankodik, mérgelődik, ha okot adnak rá. És most, saj­nos, ismét adtak rá okot), még­hozzá nem is keveset. Ennyi forintba narom- került a • a * • r strandvendéglő mSÜIO átépítése és berendezése. Több mint egy évig szurkol­tunk építéséért, a csúszkáló határidőkért, s nagy örömmel fogadtuk megnyitását. S most, már az első napokban elron­tották örömünket. Nehéz leír­ni a szavakat, de így volt; — (tanú erre a sok ezer stran­doló) — az elmúlt nyáron, amikor kényszerűségből kel­lett „kiböj tölni” az . étterem építését, sokkal jobb volt az strand — ideiglenes — ellátása mint most, ezekben a júniusi napokban. S főleg olcsóbb, sokkal olcsóbb. A vendég mindig azt .r I hitte, az önki­OSZtaiy szolgáló étte­# rém azért is praktikus és modem, mert gyors és olcsó. A Park Szálló kezelésében levő strandven­déglőben a gyorsasággal ez ideig még nincs hiba — eddig még nem érkezett él a csúcs­forgalom —, de az árakkal és a praktikussággal annál több. A II. osztályú önkiszolgáló ét­terem drága. Ha önkiszolgáló, indokolatlan a II. osztály, sha már II. osztály, miért az önki­szolgálás? Ezért a pénzért a vendég elvárja, hogy kiszol­gálják, hogy kényelmesen ebé­deljen, vagy sörözzön. Azért, írjuk mindezt ilyen határozottan, mert népgazda­ságunk minden területén azon munkálkodunk, hogy mindig nagyobb és nagyobb választék, egyre jobb áru álljon a vásár­lók rendelkezésére, s ezek mi­nél olcsóbb áron kerüljenek a fogyasztókhoz. S ez alól nem lehet kivétel a vendéglátás sem; Mail. osztály ebben a strandvendéglőben? A kényel­metlen kerti székek, a sorba­állás a pénztáraknál, vagy a pultnál? A III. osztályba illő kések és villák, a műanyagtá­lak, vagy a kis erdei turista­ház választékát meg sem köze­lítő függesztett étlap? A me­leg sör talán — amelynek hű­tésére kevés a jóakarat, hordó­sör és hűtőpult híján, a jég­Vendégtűrés vagy vendéglátás * fl ^Eszi, nem eszi, nem kap mást UZ EGRI STRANDON szekrényekben nem „érnek rá” kihűlni a palackok? Vagy az jelenti a gyorsaságot és a II. osztályt, hogy ebéd után a vendég 20—30 méterre viheti az üres üvegeket és keresheti a visszaváltó helyiséget, hogy újból sorba állhasson? A vendég úgy érzi, becsap­ták. Ne menjünk messzire a példáért, maradjunk a Park Szállónál, illetve a kezelésében levő gyöngyösi Mátra Étte­remnél. Az is II. osztály. Egy rántott sertésszelet 12 forint, egy sertés raguleves 4,20, a sertéspörkölt 10,80, egy üveg Kinizsi 6,80 forintba kerül. Az egri strandvendéglőben ugyan­ezeket az árakat fizeti a ven­dég, csakhogy az étteremben kiszolgálják (kitűnően!), a strandon pedig sorba állnak az emberek (vizes testtel, vagy felöltözve, vegyesen) és önki- szolgálják magúkat. És bosz- szankodnák. Jogosan. Jogosan, mert a Parik Szálló szinte egyed­uralmat övez a strandon. Nemcsak az éttermet vette át, hanem az úgynevezett vas- bódékat is. Igaz, ezekben IV. osztályú áron mérnék az italt, vagy a szendvicset, ha nyitva lenne. De újabb bosszúság! A vállalatnak csak akkor érdeke megnyitni a büféket, ha már nagyon zsúfolt az étterem for­galma. Mert miért mérnék ugyanazt az üveg Kinizsit, bár törékeny, de ízléses po­hárral tálalva — a vasbódék­nál 4,90 forintért, amikor 6,80-at is fizet érte a vendég, mégpedig olyan műanyagpo­hárral körítve, amelyben még csak jó íze sincs a sörnek. És kinek fáj, hogy a több ezer vendég a strand legtávolabbi zugából néhány száz métert sétálhat az étéiért, italért...? H=c 51 Ig^n, es a gye­a. gye- rekek? Ki Pa|cpl/ ? gon.?olt IC Ke IV • amikor elvit­ték, el enged­ték vinni á sftrandról a büfé­kocsit? Az elmúlt nyáron kö­zel 200 ezer forintos forgalmat bonyolított le a büfékocsi. Leg­szorgalmasabb vásárlói a gye­rekek voltak. Vasámapon- kint 150 liter tejet mérték ki, több száz bambi, citromlé fo­gyott naponta, de kapható volt A A A A A A A A A A A *•* A A A A A A A A A a csokoládétól a nápolyiig, a sajttól a szalámiig sok min­den. A büfékocsinál egy fo­rintból meguzsonnázhatott egy gyerek. Hatvan fillérért ka­pott két deci tejet és 40 fillé­rért egy zsemlyét. A citromlé 1,90 forintba került. Most? Ha nincs öt forintja, szóba sem áll­hatnak vele: 2,40 forint egy citromszörp, és 2,50 az üveg­betét!!!? A tízezer strandoló fele gyerek. Olcsó és jó ellá­tásukat semmiféle üzleti érdek nem előzheti meg. Felieb- Az önkiszol . r . gálásé a jövő. bezéssel így mondják, óllink’ I hogy így igaz-e, ClUllK . majd elválik. Vannak hívei, de ellenzői is. Egerben eddig még nem ara­tott egyértelmű sikert. Nem általában az önkiszolgáló ét­termek felett törünk pálcát. Beváltak sok helyen, Buda­pesten, a Balaton partján, vagy más fürdőhelyeken is. De ezeken a helyeken az önki­szolgáló éttermek szomszédsá­gában vannak hagyományos vendéglők is. A vendég tehát választhat, kinek hogy tetszik, mennyire engedi pénztárcája. Az egri strandon nincs vá­lasztás: eszi, nem eszi, nem kap mást, s főleg más áron nem. Ez nem jó! Ezért volt kár önkiszolgáló éttermet épí­teni hárommillióért! Nem lehetett volna féle-fele alapon? Aki olcsóbban akar étkezni, s türelme is van hozzá, önkiszolgálja magát, de aki ké­nyelmesebben szeretné, azokat szolgálják ki a pincérek. Akik most az üres üvegeikre „va­dásznak” ... A 31—1160/1961-es számú, még ma is érvényben levő belker-utasítás az osztályba sorolás jogát a megyei taná­csok kereskedelmi osztályai­nak adja, s megadja a felleb­bezés lehetőségét is. A stran­dolok érdekében most, e ren­deletre hivatkozva, a fenti in­dokok alapján, fellebbezéssel élünk az osztályba sorolás el­len.. A strand vendégeinek — nem utolsósorban a gyerekek­nek — megfelelő ellátása sür­geti a büfékocsi visszaállítá­sát, s valamennyi vasbódé üze­meltetését. Ha már nincsenek ízléses gombák! De nemcsak üzleti alapon ... Márkus/ László Vissza a század elejére ? A tanácselnök, aki egyben telefonközpontos — Egy község« amelyikben megszüntették a postát Április másodikén megszűnt a postahivatal Mátraballán, mert összedűlt a rozoga épület. A vezetőt elhelyezték, a hiva­talt bezárták. Ez a két mondat a Miskolci Postaigazgatóságnak nagyon keveset jelent, de a mátrabal- laiak azóta is fűhöz-fához jár­kálnak, hogy visszaszerezzék a megszokott, kényelmes hiva­talt. Mert most nagyon kelle­metlen ott a helyzet! Ha valaki levelet aikar fel­adni, gyalogolhat hét kilomé­tert Mátraderecskére. Ha cso­magot küld, akkor még cipel­het is, s a tanácsházán egy em­bert csak az foglal le, hogy a hivatalos küldeményeket át­hurcolja Derecskére. A pos­ta törvényeiben ugyanis benne szerepel, hogy az esetleges visszaélések elkerülése végett nem vihet a kézbesítésből visz- szatérő postás magával semmi­féle küldeményt. Volt a községben 11 telefon. Köztük a bentonitbánya rak­tárában is egy, ahonnan' napon­ta bérletes telefonon jelentette a vezető Budapestnek a bento- nit minőségét, mennyiségét, s ki tudja hány féle kimutatás eredményeit. Fontos volt — exportra megy az istenmezeji bánya terméke. A lanácsházá- refl. havonta körülbelül 20—24 vidéki telefonhívás volt az át­lag. Most egy kicsit megváltozott a helyzet. A tanácsházán állan­dóan cseng a telefon, ugyanis egyedül ott van működő ké­szülék az egész községben. Hol az állomás telefonál, hogy va­lami érkezett. Nosza! A hiva­talsegéd szalad, értesíti a bol­tot vagy a termelőszövetkeze­tet, vagy éppen a bentonit- raktárat. Alig hogy visszatér a tanácsházára, újabb üzenettel futkoshat magánoshoz és hiva­talhoz. Az elmúlt hónapban 386 vidéki hívása volt a bdllai tanácsnak. Természetesen ide jön mindenki, inkább megké­rik az elnököt, hogy engedje telefonálni, megfizeti, semmint gyalogoljon hosszú kilométere­ket. Az elnök is ember — meg­engedi. — Millió adminisztrációs hi­balehetőség származik ebből. — mondja a vb-titkár —, azt se tudom, hogyan könyveljem! — A postától ugyan' — teszi hozzá Forgó László vb-elnök — minden alkalommal megkér­deztük, mennyit fizet a beszé­lő, beszedtük a pénzt, aztán végül mégis 174 forinttal több jött a számlán, mint amennyit beszedtünk. Kitől kérjem én ezt meg? Kifizetni meg ki kell. Kifiziettem. Közben a tanácsházán ott a telefonfülke, telerakva ablak­keretekkel. Legalább ezt mun­kába állíthatná a posta. De mi a helyzet, miért nem intézkednek? Ezt kérdeztük mi, ezt kérdezték tőlünk a mát- raballaiak. A miskolci posta­igazgatóság két alkalommal ke­reste fél a községet — az első tíz napban! — keresték megfe­lelő házat, de az árban nem tudtak megegyezni a tulajdo­nossal, így a posta ügye — maradt. Azóta néhány telefon- üzenet jött csak: enged-e az ár­ból a tulajdonos? Nem enged. Most ezen áll vagy bukik a posta ügye Mátraballán. De a tanácsiaknak és nekünk is az a véleményünk, hogy jobban szívügynek kellene tekinteni ezt a községet, hiszen itt van 13 mátrai falu vasútállomása, ahonnan az utazó, ér­kező, távozó emberek te­lefonálnának, táviratoznánaik. Nagy az idegein forga­lom, szükség van a postára. Miskolcon talán nem is olyan nagy ügy egy kis falu postahi­vatala, de Mátraballán s a kör­nyező községekben igen! El­végre a vb-élnőlknek egyéb gondja is van, mint egész nap postáskodni, üzeneteidet továb­bítani. ládám) Diákok a várban w :-t : I Sok-sok tízezer diák keresi fel Egerben a nyári szünidőben Dobó István várkapi­tány híres várát. Sokan, akik könyvben is olvasták a történetet, ilyenkor a valóságban is gyönyörködnek a hősi várban, megnézik a kazamatákat, felelevenítik a Gárdonyi Géza által is megírt érdekes eseményeket (Foto- Kiss Bélái tpeMŰáXMSr g. „ fflSKÉtm ELSŐ FEJEZET Vihar — egyelőre egy pohár vízben Megfigyelték, mennyire más egy-egy városrész hangulata a nap különböző időszakában? Álljanak meg egyszer pél­dául a Szabadság téren, ilyen kora őszi nap délutánján, mint amilyen a mai. A par­kokban néhány áramvonalas gyerekkocsi, meleg mackóba bújtatott, hancúrozó aprósá­gok, a padokon kismamák és nagymamák. Négy óra múlt pár perccel. A hivatalokban véget ért a munka, emberáradat önti el a teret. Van, aki hazafelé igyek­szik, mások a gyerekért a nap- közibe, vagy bevásárolni az üzletekbe, vagy a fodrászhoz. Ezren ezerfelé. Az úttest au­tókkal teli. Sűrű egymásután­ban degeszre tömött tizenötös autóbuszok totyognak az egyik 4 1964. június 14., vasárnap oldalon a Szemere utca, az át­ellenes oldalon a Kossuth Lar jos utca irányába. Nyüzsgő, zsibongó, lüktető itt most az élet. Búcsúzóul rögzítsék maguk­ban ezt a pillanatfelvételt, az­tán térjenek vissza kilenc óra tájban, és vessék össze fény­képüket a mostam látnivaló­val. Néptelen, kihalt a hatalmas tér. A higanygőz-lámpák fé­nye nem oldja fel, csak sárga körökkel pettyezi a sötétséget. Mintegy véletlenül, befut egy kedvetlen, fáradt autóbusz, szusszant picit, aztán éppoly üresen, amiként jött, tovább­áll. Az impozáns épületek der- medt-komoram alszanak. Szin­te élettelenek. Hiába, munka­helyek, nem lakóházak. Csak a televízió-központ ki­vétel. Itt ebben az időben is folyik a munka. Erről árulkod­nak a kivilágított a.blakok is. Egy első emeleti kis szobá­ban nagyot ásított az ügyele­tes, és kényelmesen dőlt hátra a székén... Csendesnek, nyu­galmasnak ígérkezik ez a mai este. A mezőgazdász baj nél­kül lement, és most tt film- közvetités is zavartalanul fo­lyik. Igaz, kicsit öreg, és unal­mas ez a ,-Szivek a viharban”, de úgy látszik, a nézők lassan beletörődnek a megváltoztat- hatatlanba... Helyesen teszik™ Ha nincs ínyükre a műsor, legfeljebb kikapcsolják a ké­szüléket. Lefekszenek szépen. Az nagyon egészséges dolog. Aludni ... alukálni _ szundiz­ni _ szundikálni_ hajcste­ni ... hajcsikálni... Dudolgatás közben elbóbis­kolt. Szemhéjai még megreb­bentek néhányszor, aztán tar- tósabban is lezárulták. Meg­esett ez már mással is... Éktelen lármára ébredt. Csörgött, csörömpölt, csilin­gelt mind a három városi te­lefon. Mielőtt a legközelebbi hallgatót füléhez emelte vol­na, gyorsan az ellenőrző kép­ernyőre tekintett. Semmi kü­lönös ... A lány és szerelmese, egymást gyöngéden átölelve, éppen nekiindult a hori­zontnak. Távolodó alakjuk egyre kisebbedik... Ez már a finálé... De mi történhetett köz­ben? Filmszakadás? Vagy két­szer pergették ugyanazt a je­lenetet? Ismét olvashatatlanok voltak a feliratok? Mindjárt kiderül. — Halló igen... Ho­gyan? ... Mikor?... Ne tessék tréfálni, kérem _ Hihetetlen!... Az egész család látta? ... Utá­nanézünk ... Köszönöm ~ A viszontlátásra. — Ez teljesen bezsongott — dörmögte, és már hallózott is a másik kagylóba: — ... Jó estét kívánok... On is? Igen™ Biztos, hogy nem ügyelet... Kérem, gorombás­kodással nem jutunk semmi­re... Itt például normálisan befejeződött... Hogyan? ...Az volt a vége, hogy a lány és a fiú megindult az országúton™ Igen... Fix, hogy egymáséi lettek... Nem, azt spéciéi nem mutatták... Boldog va­gyok, hogy sikerült megnyug­tatnom, kedves asszonyom... Nem tesz semmit, máskor is szívesen. Most már ügyet sem vetett az együttes erővel újfent fel­csert enő masinákra, hanem a szellemkép, vagy egyéb torzu­lás? ... Hogyne, feltétlenül ki­vizsgáljuk ... Minden jót. — Várj sorodra! — nézett dühösen az első készülékre, amelyik újra csengett. A har­madik után nyúlt, homlokát apró izzadtság cseppek verték ki. — Halló, itt a központi házi készüléken izgatottan hívta a lebonyolítási osztály vezetőjét. — Mondd, Ferikém, valami zűr volt a film közben? ... Szü­net nélkül futnak be a rekla­mációk! Azt állítják, hogy a vége előtt megszakadt a tör­ténet, és két-három percig egy hálószobát láttak... Há-ló-szo­bát!... Egy kövér férfi enyel* gett egy láthatatlan nővel... Igen, ezt mondták... Kövér férfi, láthatatlan nő... Már megbocsáss, szolgálatban én soha nem iszom... Nem, a telefonálók sem váltak berúg­va... Szervezett beugratás?.* Látod, erre nem gondoltam... Rendben van, majd érdeklő­dőm a nevük és a lakcíműk, iránt... Világos ... Jó, majd referálok. MÁSODIK FEJEZET A rejtély tovább bonyolódik Van, amikor a vendég ide­ges, van, amikor a vendéglátó. A színházban többnyire a szí­nészek idegeskednek, és a né­zők nyugodtak. Néha túlságo­san is. Pályaudvarokon főként az utasok idegeskednek, a vas­utasok viszont megőrzik szo­bor-nyugalmukat. Más a hely­zet a közértekben, csúcsforga­lom idején. Ideges a kedves vevő, mert kutyába se veszik, ideges az eladó is, mert állító­lag mindenki előbb jött. A Népstadionban is mindenki izgul a bajnoki mérkőzésen. Kivéve a pereceseket és a já­tékosokat. És a rendőrségen? A budapesti kapitányság második emeletének modernül berendezett sarokszobájában négy férfi ül. Kettő közülük szemmel láthatóan nagyon ideges. Egyikük a televízió le­bonyolítási osztályának veze­tője, a másik ugyanott — üzemmérnök. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom