Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-08 / 106. szám
A hegyvidéki termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, adottságaik kihasználásáról írt cikksorozatunkkal kapcsolatban ezúttal Csabai Mihály országgyűlési képviselő véleményét közöljük, amelynek hangot adott a legutóbbi ország- gyűlési ülésszakon is. Dupla költség — fele termés ingadozott. Mondanom sem kell, hogy ez a kiesés mit jelent a tsz-tagok jövedelme szempontjából, mennyire befolyásolja a tsz-tagok jövedelmét. Természetesen vannak a hegyvidéki községekben olyan meghonosodott növénykultúrák, amelyek jobban díszlenek, mint az alvidéki részeken. Például a burgonya, különösen a vetőburgonya termesztése a pétervásári járásban, ha megfelelően művelik, kifizetődő, miként a völgyekben a cukorrépa termesztése is. Ez azonban nem ellensúlyozza az egyéb növénykultúrák rendkívül alacsony termésátlagát. Magas ebben a járásban az állattartás, az állathizlalás önköltsége is. Ezt részben megdrágítja a hegyi legelők rossz minősége. Hiába foglalkozunk azon a részen legelőgazdálkodással, a legelők ápolásával, hiába adjuk rá esetleg a 100 kilogramm nitrogént, jön a sebes eső, lesepri róla, tehát ezzel sem tudunk sokat segíteni. Kívánatos volna azonban azon a részén, ahol éppen előnyös—a pétervásári járásban, a hegyvidéki községekben — tt gyümölcstelepités ügyét előbbre mozdítani. De ez a járás Építőipari szocialista brigádvezetők tanácskoztak Egerben Tegnap délelőtt, a Szakszervezeti Székházban tanácskozásra, vélemény- és tapasztalatcserére gyűltek össze megyénk építőiparának szocialista brigádvezetől. Kakmics Ferenc, az Építők Szakszervezetének megyebizottsági elnöke üdvözölte a szocialista brigódvezetőket, a vendégeket, a vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetőit, majd Rozsnaki István megyebizottsági titkár mondott beszámolót. rf)is'új tulipánúk — Látja, engem nagyszerű képzelőerővel pótolt a természet Én még arra is emlékszem, hogy az első szerelmemnek egy lencsényi folt volt a füle alatt — Apu! Kihozhatom a hegedűt? A 4 x vak ember bólint. — Tudja mi az, megnősülni, úgy, hogy ne nézhesse azt, akit elvesz? A feleségemet, a kislányomat még sohasem nézhettem. No, ne szörnyűlköd- jön! Nem nagy dolog az egész, mert én látom őket. Joli sötétbarna, bőre kreol, a kislány inkább énrám hasonlít. És nézze csak meg a szemét. Milyen kék, milyen fényes. Tízéves koromban láttam a tengert. Apám egy hajón volt fűtő és elvitt magával az Adriára. Azóta tudom, milyen a kék. A kislány megjön a hegedűvel. Dúdolni kezdi a dalt, a másik pillanatban mér a hegedűn hallom. — Még egyszer, Jocóka! Itt nem tiszta! Miért viszed le a hangot? Mit szól majd a'tanító néni? Később kíhozat a gyerekkel egy-két fonott korsót. — Ezeket én csináltam. Olvasni is tudok a magam módján. Feleségem imádja a hegedűt, amikor neki játszom, úgy érzem, akkor szólnak legszel> ben a húrok. Szeretném látni az asszonyt, de hivatalban van. A kislány határozottan bájos és a szeme meglepően kék. A családjáról érdeklődöm. — Ml szépen élünk. Feleségem gépírónő, a kislány óvónőnek készül. De nem is az a fontos, hogy hol, milyen munkában dolgozik valaki, hanem hogy milyennek látja az életet. Mert az élet olyan, amilyen szemüvegen keresztül nézzük. Miért mosolyog? Én is látom a világot A múltkor olvastam az egyik kiadványukban, hogy egy tizennyolc éves legény öngyilkos lett Nem is emlékszem, miért. Én azt hiszem, az életben keresni kell a szépet és nem szabad túl sok rosszat feltételezni az emberekről. Nézni és látni az kettő. Én nem nézek, de látok. Vannak, akik néznek, de nem látnak. Ök boldogtalanok. De bocsásson meg! Nekünk, szem nélküli embereknek néha érdekes a filozófiánk. Zaj nélkül felállók. —- Megy? Megéreztem, hogy már nem ül mellettem. Tanult ugye valamikor a denevérről? A denevér is megérzi, ha közeledik, vagy távolodik valamihez ... Elbúcsúzom. A kislány megint előkerül. — A botomat, Jocóka! De várjon csak! Vigyen haza néhány szál virágot. T ehajol a tulipánokhoz és u tétova mozdulatokkal válogat. — Tessék! Csupa pirosat szedtem. Inkább a bimbósabbjából, hogy sokáig tartson. Átnyújtja a csokrot é« feh-ir botjával tapogatva, a kapuig1 kísér... Szalay István Értékelte a szocialista brigádmozgalom ötéves múltját, részletesen, számszerű adatokkal és tényekkel mutatott rá a fejlődésre, felhívta a figyelmet a kirívó visszásságokra, a további előrehaladást akadályozó körülményekre. — Sokat fejlődött a mozgalom, de emelni kell a mércét, főleg ott, ahoi már egyszer elnyerték a szocialista brigád címet és annak megtartásán fáradoznak. Konkrétabban, az üzem legfontosabb feladataira tegyenek vállalást a szocialista brigádok és ahol már 25—30 brigád dolgozik, szükségesnek látszik a szocialista brigádok tanácsának megalakítása — mondotta felszólalásában Furucz János, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkára. A vitában több gazdasági és szakszervezeti vezető, de kevés szocialista brigádvezető szólalt fel. Ágoston Dénes,, a szakszervezeti központ elnöksége nevében az építőipar, illetve a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést adta át Baranyai Istvánnak,' a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, valamint Sebestyén Sándornak, a Bútorgyár dolgozójának. Készül a Tanácstagi Híradó Tanácstugí híradót készít a * Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, hogy. megköny- nyítse a tanácstagok munkáját. A híradó első száma többek között az eddigi végrehajtó bizottsági ülések anyagát tartalmazza, majd foglalkozik a tanácstagok és népfrontbizötttógl tagok eö'-ottmüködésével. r'. wj 1964. május 8„ péntek és elvégeztük a kalászosok vegyszeres gyorníctűsáj, is. Most folyik a dinnye palántázása, a aukorrépa és a kukorica első kapálása. — Nálunk minden úgy megyi ahogy elterveztük- A mi szövetkezetünkben nem okozott küiöpösphh gomfot a késői ki* tavaszodás. VIGH LÁSZLÓ, a lenki Béke Tsz elnöke A szövetkezet élére március 18-án kerültem, őszintén szólva nálunk baj történt volna, ha az idő hamarább nyilatkozik. Nekünk egyenesen jól jött a késői kitavaszodáa, mert így rendezni tudtuk sorainkat, újjá tudtuk választani vezetőségünket, s a legfontosabb szervezési problémákat is megtudtuk oldani. — Alapos tervfeloaztást végeztünk a munkák megkezdése előtt. Ennek volt köszönhető, hogy amikor szántani, vetni kéllett mindenki tudta mi a feladata. Mindent elvetettünk, idejében. Ma már a sarabolá- son kívül palán fázzuk a paradicsomot, dinnyét és hamarosan a dohányt is. Ha összevetem a múlt év hasonló időszakát a jelenlegivel, elmondhatom, tavaly nem álltunk ilyen jól. Ez elsősorban az emberek munkakedvénék, az alapos munkaszervezésnek köszönhető. — Két hónapja vagyok elnök. Ez az idő nem sok. De úgy érzem, ha nehéz is volt az indulás, nincs okiunk panaszra. Ha ez a lendület nem hanyatlik, akkor nem történhet baj. — f. 1. — folytatás sem nwad el: már az első évben felzárkózhatunk a jó szövetkezetek sorába, KISS ZSIGMOND, a hevesi Kossuth Tsz elnöke — Április elsejével kezdtük az idei tavaszi munkát. Azóta mindennap rendszeresen tudtunk az embereknek munkát biztosítani. — Az idei feladatokra való felkészülést már az ősszel elkezdtük, amikor is minden talpalatnyi területet felszántottunk, s a tervnek megfelelően az őszieket elvetettük. — Ebben az évben úgy kezdtük a munkát, hogy összehívtuk a 10 munkacsapatot és megbeszéltük a tennivalókat. Még arról is döntöttünk, hogy mennyi előleget fizessünk minden hónapban. A vezetőség 50 forintot szándékozott, de a tagság 30 forintnál maradt. Azt mondták: jobb lesz majd a pénz év végén. Nálunk a 70 forintos munkaegység-értéknek nagyobb hatása van, mint bárminek, különösen akkor, amikor az emberek naponta 100 forintot is kereshetnek. Azt is elhatároztuk, hogy ebben az évben minden hold után 144 kg. húst adunk az államnak, sertéshúsból 470 mázsát, szarvasmarhából 230 mázsát, baromfiból pedig 66 mázsát. A március 28-ai közgyűlés után hozzákezdtünk a munkához. A tervnek megfelelően mindent földbe tettünk, sőt már 30 hóid paradicsomot, 30 hold uborkát is kipalántáltunk Ha nehezen, maid csak egy hónapi késéssel is, de megérkezett a tavasz. Felébredt a természet, virágba borultak a fák és zöldulni kezdtek a vetések. Megyénk termelőszövetkezeteiben azonban az egyhónapos kiesés sok gondot okozott. A márciusi vetemények csalt áprilisban kerülhettek g főidbe. Hogyan győzték a sok munkát, miiyen volt a munka szervezés, s egyáltalán sikerült-e elvégezni a legfontosabb feladatokat? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk megyénk három tsz-elnökét'el, s arra kértük őket, mondják el: hol tartanak a munkákkal? OLÁH MIHÁLY, a boconódi Búzakalász Tsz elnöke — Ez év február 10-én vettem át a termelőszövetkezet irányítását. Gyenge volt a gazdálkodás, laza a munkafegyelem, mindent az alapoknál kellett kezdenünk. A vezetőség első intézkedése a munkacsapatok megszervezése volt, hiszen a tagok nagy része azt sem tudta, melyik munkacsapathoz tartozik, később munkacsapat- és brigádértekezletet hívhatunk egybe, ahol a tavaszi feladatokat, és a premizálási formákat vitattuk meg. Ekkor folyt a tervkészítés is, úgyhogy a tagság véleményét a tervben már realizálni tudtuk. — Gondos előkészítés után március 18-án hozzáfogtunk a tavaszi munkák elvégzéséhez. Novak József brigádja két nap alatt 55 hold tavaszi árpát vetett el. — A kezdeti lendület nem csökkent akkor sem, amikor a többi növényféleségek vetésére került sor. Magam állítottam be minden gépet, magam ügyeltem a szakszerű, minőségi munkára. Nem eredménytelenül! Idejében földbe kerültek a tavasziak. A vetések szépek, szép termést ígérnek. A sikeres munka a tagság munkakedvéi) tovább fokozta. — A gyümölcsösben és szőlőben minden időszerű munkát elvégeztünk, de jól halad a növényápolás is. A borsót május egyre bekapáltuk, 240 hold vetést vegyszereztünk, 10 hold uborkát kipalántáltunk, most pedig a dinnye palántázása folyik. Napjában a munkabíró tagok 90 százaléka vesz részt rendszeresen a közös munkában. örülök, hogy így sikerült az indulás, s bízom abban, hogy a Szépen keltek a vetések, jó termést ígér a határ A tavaszi munkákról nyilatkozik három tsz-elnök hát én nem vagyok ilyen csodabogár. Én inkább az illatból, a tapintásból sejtem a virágok színét... — Miért hallgat? Tévedtem? Mondja meg bátran! Nem szeretem, ha kímélnek. Szóval? Megremeg a hangom. — Mtalálta. Piros tulipánt szaikítottam. Egy lilás rózsaszínt akartam először, de ez a piros megtetszett. |7gy méhecske röppent a váltamra. Piheg egy ideig, aztán tovább száll. — Harmadik gimnazista voltam, amikor elveszítettem a szememet. Maguk ezt vakságnak hívják. Pedig tévednek. Mert a vak ember is lát. Igaz, a ml világunk különös, mondhatnám úgy is, mesevilág. Nekem más a helyzetem. Én egy ideig láttam. Nekem csak visz- sza kell Idéznem a régit. Én tudom, milyen a lila, a piros, a fekete, fehér. Tudom, milyen a tulipán, egy szép nő, a patak, a virágzó barackfa. A szemét vesztette ember képzelete csodálatos... Kilenc—tízéves kislány fut ki a szobából. — Apu! Hegedüld el az énekleckét. Olyan nehéz, mindig eltévesztem. — Gondoljon csak első szerelmére. Hunyja le a szemét... Nos, világosan látja az arcát? Emlékszik hajára, szemére, a szája ívelésére? — Egy elmosódott kép van előttem. Huszonöt év telt el azóta... V/"[rágok nyílnak a kert- ’ ben. Tulipánok, jázminok, a kerítés mellett pedig friss levelek közül dugja elő apró bimbócskáit a gyöngyvirág. Ebben a virágágyban csak tulipánok vannak. Piros a legtöbb, de sok a sárga, Más, sötét, feketébe hajló. Őszülő ember üldögél a virágok között Két karja a nyugágy támláján pihen. — A májust az illata miatt szeretem. Illat és zsongás az egész hónap. Hallgassa csak! Mennyi bogár zümmög, és olt, azok a lepkék! Ügy libegnek, mintha örökké élnének. — Mondja! Maga ismeri a lepkék természetrajzát? Engem mindig érdekeltek a lepkék. A lepkék és a tulipánok, ők a kedvenceim. Kérem, szakítson le egy szálat. Szakítsa le, de ne mondja meg a színét. — Melyiket válasszam? — tűnődöm. Egyik szebb, mint a másik, ez blmbósabb, amaz már harang formájú. — Tessék. Talán néhány órája, hogy kinyílt Az őszülő ember kézbe veszi a virágot. Tartja maga előtt, aztán ujjaival leheletfinoman simogatni kezdi szirmait. — Ez piros. Ügy látom, maga nem szereti a sárga, meg a lila tulipánokat... Megdöbbenve hallgatom szavait Sárga tulipán ez! — szalad ki majdnem a számon —, amikor elneveti magát. — Csak ritkán tévedek. Igazán ritkán. Joli, a feleségem azt mondja, én az ujjaim hegyével látok. Valami folyóiratban olvasott ilyé&mit NoNagyon sok a bányász és egyéb üzemi munkás. A bányászok és más üzemi munkások havi keresete jóval magasabb, mint a termelőszövetkezeti tangók havi jövedelme. A pétervásári járásban egy tsz-tag jövedelme a múlt évben — tehát az 1902-es zárszámadás alapján — 6798 forint volt. Az 1963-as zárszámadások azt mutatják, hogy ezúttal nem haladta meg az egy tagra eső részesedés a 6000 forintot. Csak megjegyezni kívánom, hogy a termelőszövetkezeti tagok többsége — különösen a'férfiak — volt kis- és középparaszt, vagy azoknak a leszármazottal, akik ezen a területen, a hegyvidéki termelőszövetkezetekben még nem találták meg számításukat. Míg az ipari munkásók, bányászok zöme volt szegényparaszt, persze van köztük olyan középparaszt is, aki bányában helyezkedett el, s most jóval többet keresnek otthonmaradt társaiknál. A most kialakult keresetek közötti lényeges különség növeli az ellentétet a tsz-tagok és az ipari munkások között. El szeretném még ezzel kapcsolatban mondani azt is, hogy Heves megye többi járásában — a pétervásári és az egri járás északi részét kivéve — az egy tagra jutó jövedelem eléri, sőt meghaladja a 12 500 forintot. Tehát az alföldi járásokban kedvezőnek mondható a helyzet. A megyei tanácsnak és a megyei pártbizottságnak is a legtöbb gondot a hegyvidéki községek okozzák, a megye 22 gyenge termelőszövetkezete közül 13 ezekben a községekben van. Mindezt szükségesnek tartottam elmondani, ahhoz, hogy a földművelésügyi kormányzat ezentúl az eddiginél behatóbban és egy kicsit gyorsabban foglalkozzék a hegyvidéki községek problémáival és keresse meg a módját, hogy e problémák valamennyire is megoldódjanak. olyan kevés gyümölcstelepítési lehetőséget, „keretet” kap, hogy az nem is említésre méltó. Mindezt azért kívántam az országgyűlés előtt is elmondani, hogy kormányzatunk vizsgálja felül a hegyvidéki termelőszövetkezetek ez irányú problémáit és találjon valamiféle megoldást arra, hogy elősegítse e termelőszövetkezetek jövedelmezőségét. Mindenekelőtt arra gondolok, hogy perspektivikus tervek alapján nagyban elő kell segíteni a hegyvidéki talajeróziós problémák megoldását Ez azonban olyan kérdés, amely csak hosszú évek múlva hozza meg a várt eredményt. Itt viszont a tsz-tagok jöve- delmezését figyelembe véve olyan intézkedések is szükségesek, melyek már ebben az évben, vagy az elkövetkező években elősegítik a termelő- szövetkezetek szilárdítását, és az egy tagra jutó jövedelem •növelését. Ezért azt javaslom, hogy a kormányzat már az idei költségvetési évben is vegye ezt figyelembe, de különösen arra használják fel ezt az évet, hogy alaposan mérje fel a hegyvidéki termelőszövetkezetek problémáit, és már jövőre tegyen intézkedéseket e problémák megoldásának elősegítésére. Szeretném még politikailag érzékeltetni a hegyvidéki termelőszövetkezetek problémáit. Ezek a hegyvidékek erős iparral rendelkező területek, ahol az iparfejlesztésnek további nagy kilátásai vannak. A hegyvidéki termelőszövetkezetek rendkívül kedvezőtlen gazdasági adottságok és sokszor kedvezőtlen éghajlati viszonyok között gazdálkodnak. Még azokon a helyeken is, ahol a vezetés színvonala viszonylag megfelel a követelményeknek rendkívül sok nehézséget kell leküzdeni, s nehezen tudjuk biztesítani a tsz- tagok számára még a létminimumot is. A hegyvidéki termelőszövetkezetek jövedelmezőségét nagymértékben befolyásolja az egyes növényféleségek előállításának magas költsége. Ha figyelembe vesszük a gépek, különösen a traktormunkák Önköltségét, egy katasztrális holdat véve alapul, a hegyvidéki termelőszövetkezetekben az egy katasztrális hold megművelésének traktor-önköltsége 150—160 forint Ha a síkvidéki tsz-eket nézzük, egy traktornak az egy holdra eső önköltsége nem haladja meg a 80—90 forintot Vagy ha vesz- szük a síkvidéki területek vetőgéppel való vetését, ez annyit jelent, hogy a sík vidéken' egy katasztrális hold búza vagy kalászos elvetése nem haladja meg a 19—20 forint önköltséget míg a hegyvidéki tsz- eíknél az egy holdnyi vetés ára meghaladja a 37 forintot. Ugyanakkor ki kell han,gsúlyoznunk, hogy a termelés átlaga ezeken a területeken rendszerint alacsonyabb, mint az alföldi községekben. Csak a kenyérgabonát véve alapul, a pétervásári járás sok évi kenyérgabona átlagtermése 7—8 mázsa körül ingadozott, ezzel szemben a hevesi járás kenyérgabona termése sok évi átlagban 10—11 mázsa • körül mozog, nem is beszélve arról, hogy például 1963-ban a péter- vásári járás kenyérgabona átlagtermése 4—5 mázsa között J----XX
