Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-08 / 106. szám

f Figyelmeztető jelek TORONYÓRA MIKOR TAR? Műhely a toronyban — Huszonöt hibás inga „Hangja” lesz az óranak Az ember faiakat emel, gé­peket gyárt, számokkal, s ki­mutatásokkal birkózik, épülete­ket tervez — dolgozik. S utá­na...? Mit csinál munka után? Hasznosan, okosan tölti-e sza­bad ideiét, vagy a _ „teljes ki- kapcsolódás” ürügyén igényte­len, sivár Olcsóságokkal beéri? I Menekülni ci négy tol közül Az átlagember ideje nagy részéi munkahelyén, gyári csarnokok olajpárás levegőjé­ben, vagy Íróasztalhoz láncol­tán. tölti, gerendák álványza- tán, szántóföldön — és lehet­ne sorolni a szakmák jellegze­tessége szerint véges végtelenig, Ha a munkát letette, autó­buszra ül, annyit tölt szabad levegőn, amíg a megállóhely­től hazaér, vagy presszóba jár. A séta — nem divat. Tanúja voltam, s vagyok né­hányszor olyan eseteknek, mi­kor az anya azért szidja diák Cát-iányát, mert öt-hat-hét órai tanulás után egy-két-há- rom órás sétával szellőzteti lei fejéből — tüdejéből a tanter­mi szagot, s csak akkor ül könyvei mellé, ha a nap le- szóllm készül. „Mér megint csavarogtál..„nincs jobb dolgod, mint a sétafikálás?” — örökös és naponta ismétlődő verkli. Pedig mennyivel keve­sebb injekció, gyógyszer- fogy­na eL, mennyivel kevesebb len­ne az idegesség, a ^kullúrbe­tegség”, a kicsit több sétától. Az ember a négy fal rabja, mükahelyén és otthonában. Sánta Ferenc „20 órás ri­port” című kisregiényébein olyan orvosról ír, aki házának pincéjében tökéletes bárt ren­dez be, az ablakokat bedesz- káztatja a napfény elől, hogy a cigarettafüst, a levegő se „szi­várogjon” el. Mondhatnánk: nem tipikus eset. Tipikus, vagy nem tipikus, de ebben a figu­rában a század városiasodott emberének fő jellemvonása benne van, amit újabban „ká- véfőzés-pszichózusnak nevez­nek, nem ok nélkül I A technika ellustit A gyárakban automatikus gépeik, az irodákban számoló­gépek a családi otthonokban technika jelen van ez emberrel együtt mindenütt. A láb lassan — sőt! — csak arra lesz jó, hogy a gázpedált tapossa, a kéz meg a kapcsolókat kapcsolja, a bil­lentyűket nyomja.(?) Nincs hivatalos statisztikám, csak egyéni tapasztalataimra vagyok utalva, hogy az embe­rek többségében hogyan és mennyi művelődési igény él. — Könyvet nem olvasok, ko­molyat pláne. Örülök, ha be­kapcsolom a tévét, s a jnűsort végignézhetem. Nem elég...?! — Vidám, rövid könyvek kellenek. Tolsztoj Háború és békéje. Huh, a hátam is bor­sódzik. Inkább elmentem mo­ziba, amikor a filmet vetítet­ték. A lejegyzett mondatoknál, persze, akadnak színesebb, va­lóbb tények is. A Dohánygyár­ban- például 42 százalékos az olvasottság, a gyöngyösi Fél­vezető és Gépgyárban 29, a Bélapátfalvi Cement- és M ész- műben pedig 23 százalékos. A technika ellustit ja az embert. És népművelésünk — amely­nek válságát nem kis okkal emlegetik — most kezd rádöb­A Művelődésügyi ép a Mun­kaügyi Minisztérium — az ér­dekelt tárcákkal egyetértés­ben — irányelveket dolgozott ki a tanulóifjúság nyári szün­idei szervezett foglalkoztatásá­ról. Az irányelvek szerint a kü­lönböző vállalatok a diákokat — önkéntes jelentkezés alap­ján — a tervben meghatáro­zott) feladatok végzésére, és a jóváhagyott állományi béralap terhére vehetik igénybe. Ki­mondja az intézkedés azt is, hogy a nyári szervezett foglal­koztatásban részt vehet min­den 12. életévét betöltött 7-8 osztályos' általános iskolás, és 1. — 4. osztályos gimnazista. Jelentkezhetnek nyári munká­ra olyan fiatalok is, akik a kö­telező szakmai gyakorlat, illet­ve a KISZ-táborozás után is dolgozni akarnak a vakáció idején. A foglalkoztatás lehe­benni, más kell az embereknek, mint az eddigi „kulturális pin­cérkedés”, jó és rossz öm­lesztve zúdítása. Rendbenlévő, hogy szabad idejében lehető­ség hiányában egy ember se legyen semmittevésre ítélve, de nem mindegy így sem, hogy az igényeknek megfelelően vagy vaktában és ötletszerűen „szervírozzák” a kultúrát. I Törjük fel a parlagot! Ha az ember bottal böködi a parlagot, mdtsem ér. Az el­szórt magok közül kevés csírá­zik ki; a többi haszontalanul kárba vész. Ismerni kell az igényeket; de nemcsak ismerni, hanem köl- tögetés helyett felébreszteni az emberekben a vágyat a szépért, jóért, nemesért. Ala­pos, minden rétegre kiterjedő szociológiai felmérés nélkül ez nem megy. Csupán rövid „vak­repülésekre” jut erő. S azokra sem másutt, csak a lezárt négy fal között Minisztérium, az Építésügyi Minisztérium, és az Élelmezés­ügyi Minisztérium tájékoztatja üzemeit, vállalatait A munkát mindenütt úgy szervezik, hogy egy-egy csoport általában két hétig dolgozhas­son. Az üzemek gondoskodnak arról, hogy a csoportosan fog­lalkoztatott fiatalokat külön megbízott munkacsapat-vezető irányítsa, aki egyben a fiata­lok felügyelője is. Ha erre pe­dagógust kívánnak beállítani, ezt a nevelők külön megbízás alapján elvállalhatják. Az üze­mek kötelessége, hogy az ifjú­ság védelmével, munkakörül­ményeivel, foglalkoztatásával kapcsolatban a Munka Tör­vénykönyv és a végrehajtási utasítás előírásainak megtartá­sát biztosítsák. A munkafelté­telekkel, a munkabérrel, vala­mint a munkakörülményeikkel kapcsolatos kérdésekben ugyancsak a Munka Törvény­A VAROS FÖLÖTT — né­hány hete — megállt az idő ... Tornyairól leszerelték az órá­kat, tíz számlapot, húsz muta­tót, helyükön, szédítő magas­ságban, parányi ablakok alkal­mi járatán át varjúk, csókák keringtek szüntelen károgással, sipítozással; amig csak a gene­ráljavítás tart. No, ugyancsak regen lehetett már ilyen a Mátra alján — ta­lán valamikor még a háború előtt — tudom, az öregebbjei közül is megkérdezhetnék jó néhányat, míg akadna egy, aki hasonló dologra emlékezne! A levél, mely a ritka kérést vitte a Tisza-partra, még az ősszel elment a városi tanács­tól; megjavítanák-e 64-ben a gyöngyösi toronyórákat? És hogy vállalták azt a szegediek hamarosan útnak indult a megrendelés is a huszonnégy- ezer-négyszáz forintos munká­ról; tavaszra... Aztán pedig, hogy megjött végre a jó idő, mint annyi mis alkalommal, valaki' újra össze­pakolt az Órás Ktsz-ben, fog­ta a vaskos katonaládát: elhoz­könyv rendelkezései az irány­adók. Munkába lépés előtt a tanulók kötelesek orvosi vizs­gálaton részt venni. A munka­idő 14 éven alul legfeljebb na­pi 6 óra lehet. Az üzem, vagy vállalat köteles munkásvédel­mi oktatásban részesíteni a ta­nulókat a munkába állítás előtt A jelentkezéseik nyilvántar­tásával, az egyes munkacsopor­tok megszervezésével, a mun­kahelyre irányítással, s általá­ban a nyári foglalkoztatás elő­készítésével az iskolák úttörő-, illetve KISZ-szervezeteit bíz­zák meg. A nyári munkalehe­tőségekről a tanulókat osztály­főnöki órákon tájékoztatják. Az irányelvek kimondják azt is: a fiatalok munkába állítá­sát úgy kell megszervezni, hogy a 14 éven aluliak legalább négy hetet, a 14 éven felüliek pedig legalább két hetet pihe­néssel tölthessenek. ta benne műhelyét Gyöngyös­re, és felköltözött vele a Nagy­templom tornyába. Egy hónap 'múltán menteni csak utána, kopogó vaslépcső­kön, omladozó falak között, mit csinál szaki bácsi, hogyan tölti napjait a különös munka­helyen, a nagy egyedüllétben ? Meglepődöm, amikor fiatal­emberrel találom szemben ma­gam, a deszkából vert óraház­ban ... — Tíz esztendeje csinálom már, volt élég időm megszok­ni — kezdi mosolyogva Karizs Lajos. Az elsőt, a szegedi Foga­dalmi templom tornyán javí-. tottam, s hogy belejöttem, sor­ra jött a többi: Baján, Sze­rénáién, Szőregen, Hódmezővá­sárhelyen. Darabra? nem sok még, talán tucatra való... de abból nyolcat már önállóan hoztam rendbe. A többit mes­teremmel dr. Szabó Istvánnal. Eleinte vele jártam, jó ideje azonban már odahaza marad Szegeden: oktató a tanműhely­ben. Tőle tanultam én is az órás szakmát, nem a torony­órást, mert olyan nincs! Óra — óra... ha egyik na­gyobb is, mint a másik. — Milyenek a gyöngyösi órák? — A Nagytemplomé igen ér­dekes, a komolyabb darabok közé tartozik; valamikor na­gyon szép lehetett... Egy szerkezet mozgatja mind a ti­zenkét mutatót; hármat ebben a toronyban, hármat meg a másikban, áttételről... CSODÁLKOZVA nezem A hatalmas órát; legkisebb ke­reke, az anker is közel a tíz centiméteres átmérőhöz, a leg­nagyobbé meg éppen harminc- nyolc! A „sétálója” meg? — nyomhat vagy huszonöt kilót! — Milyen javítást végez raj­tuk? — Elöregedett, „kifáradt” és törött alkatrészeket cserélek ki bennük, áttisztítom, átfes­tem őket, a számlapokat festi csak egy itteni ktsz, és vissza­adom a hangjukat; ezentúl, újra ütik majd a negyedeket, egészeket, mint régen,.. — Mikorra? — Ezzel már majdnem ké­sze vagyok, s hónap közepére szeretném befejezni a Baráto­kéi is... öt órakor mindig ide. fenn vagyok már, és este kilene előtt ritkán megyek le. Van munka velük. A javítás még csak hagyján, a számlapok sze­relése a nehezebb. Ezt a hatot* négy nap alatt tudtuk csak le­szedni; kívülről voltak felerő­sítve, állványt nem építettünk^ volt mit kínlódnunk, amíg si­került „kipiszkálnunk” a he­lyéből. A visszahelyezésétől már előre félek... — Merre tovább? — VISSZA SZEGEDRE, « Lenin körúti órásboltba. Ott vagyok üzletvezető... Vár már otthon a család, igyekszem is haza. Ha el nem csal a szom­széd falu plébánosa, aki éppen a napokban érdeklődött, to­ronyórajavítás ügyében... (gyóni) mosógép, hűtőszekrény, porszí­vó, padlókefélő. A mindenható tőségeiről a Földművelésügyi KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Szűr-Szabó József rajza) Pataky Dezső Gondoskodnak a tanulók nyáii szünidei szervezett foglalkoztatásáról VAPÁfl FCRCNC a 26. Visszanézett. nem látta Haint. Egy vadásztársaság kö­zeledett Kikerülte őket. Tud­ta: a Mátyás utcánál ér véget Pestújhely. Putri állt nem messze, az utca végén. Rosszullét fogta el. A veré­sek után a rohanás, a szökés izgalma, az ijedtség felkavar­tok a gyomrát A kerítésnek dőlt, hányni kezdett. Megszé­dült néhány másodpercre el­vesztette az eszméletét. Arra ocsúdott fel, hogy egy 4 miPumG 1964. május 8„ péntek kis cigánylány ráncigálja a kabátját. — Ne menjen arra — muta­tott az utca vége felé, a putri irányába. — Két legény van ott elbújva. Észrevette, hogy két alak lép elő a putri mögül. Sze­rencsére még messze voltak. Futni kezdtek felé. ö továfib menekült, de fogytán volt az ereje, már inkább csak ván- szorgott, mint szaladt. Nem a Mátyás utcába for­dult be, hanem a következő sarkon. Egy régi vályogház állt ott, a Mátyás . utca felől volt kerítése. A ház mögött újra megállt, hogy összeszedje ma­gát. Átvágott az udvaron, s a Mátyás utca felé néző teleknél átpréselte magát a léckeríté­sen. A másik udvarban is a ház mögé került. Az épület a mezőre nézett, arrafelé, amer- ről jött A ház kerítésén belülről, kulcs függött egy szögön. Az udvarban szalmakazal állt at­tól két-három lépésnyire sűrű tüskés drótkerítés húzódott félkörben. Hirtelen elhatáro­zással a szalmakazalba fúrta magát Magára húzta a szal­mát. Már nem tudott egészen vi­lágosan, összefüggően gondol­kozni. Menekülése utolsó sza­kaszát inkább csak az Ösztönei irányították. Félig öntudatlan állapotban feküdt a kazalban. Nem tudta, mennyi idő telt el, amikor kocsdzörgést hallott. A ház gazdája hajtott be az udvarra. A Szilas partján Cigi kitapogatta a zsebórá­ját, amit nemrég az öccsétől kapott ajándékba, óvatos moz­dulattal előhúzta. Fél öt volt. Már erősen sötétedett Hallot­ta, amint kifogták a lovakat, ahogy nyikorgóit az istálló aj­taja. Valaki megállt a kazal mel­lett — Ezek a büdös kölykök már megint kihúzgálták a szal­mát — hallotta. A gazda lehajolt hogy fel­emeljen egy nyalábot. A lábá­hoz ért, visszahőkölt. Aztán megmarkolta a lábát s húzta kifelé. — Maga mit keres itt? — kérdezte. — Jaj, szívbeteg vagyok, azt hiszem, rám jött a roham. Fáz­tam, bemásztam az udvarra, hogy magamra húzzak egy kis szalmát Alig tudok magamról. A gazda végigmérte, lát­szott, elhitte, amit mondott — Ha beteg, miért nem ko­pogott be a háziba? A család segített volna magán. Miközben beszélt a szom­széd kerítés mögül felbukkant egy fiatal nő feje. Kócos volt — Alighanem ez az a fiatal­ember — rikácsolta —, akit a rendőrség üldöz. Megölt egy öregasszonyt. — Nem igaz — dadogta a fiú —, senkit sem bántottam. A gazda kutatóan nézett rá, aztán az asszonyra. Annak nem válaszolt semmit. — Menjen isten hírével — mondta csendesen és a kapura mutatott ¥ ... 1945-ben Kurimszkv Sán­dor rákospalotai rendőrkapi­tánynál hetenként jelentkeztek a felügyelet alá helyezett nyi­lasok. Az egyik asszony — ugyancsak nyilas volt —. ott állt a sorban, a jelentkezőit között. — Magát rég ismerem — bö­kött rá a rendőrkapitány, mi­kor felfedezte —, csaknem másfél évtizede. Ott laktak a Mátyás utca végén... — Akikor még igen. Honnan tetszik tudni? — Amikor (kihúztak a szal­makazalból, maga kiáltozott át a kerítésen, hogy én va­gyok, akit a rendőrség keres. Azt mondta, meggyilkoltam egy öregasszonyt. — Jaj, istenem — rémült meg a nő. — Most már mindegy — le­gyintett a rendőrkapitány. — Azért továbbra is csak egy­szer hetenként kell jelent­keznie. ★ Kivánszorgott a kapun, újra visszafelé ment, mert újra arra számított, hogy üldözői erre a legkevésbé sem számítanak. Az első sarkon egy vaskályhát ci­pelő munkás ment él mellette. — Lépjen meg, követik — mondta halkan. Néhány lépés után óvatosan visszanézett. Felismerte Wayand Tibort, a főkapitány­ság fiatal detektívjét. Látta már a tüntetések alkalmával, megjegyezte az arcát. Rohanni kezdett a mező felé. — Állj meg az anyád istenit, mert lelőlek — ordította Wayand. Tovább rohant. A Szilas partjához ért. Nem volt más kiút: ruhástól bele­vetette magát a patakba. Egérűt Nagyon hideg volt a víz. A télikabátját, kalapját már a menekülés első szakaszában el­hagyta. Most a salja úszott el. De azért átvergődött valahogy. A túlsó parton tovább futott. Már egészen sötét volt. Annyit még látott, hogy a detektív a Szilas partján áH, nem aka­rásaik neki gz átkelés. Cigi arra gondolt, ha vala­hol egérutait nyer, talán eljut Fótiig. Erősen szúrt az oldala, tüdeje zihált. Egy dombot látott Közelebbről észrevette, hogy nagy kupac paradicsom­karó áll ott, kátránypapírral letakarva. Megfordult a fejében az a gondolat, hogy alábújik rövid pihenőre. De hirtelen ló­dobogást hallott Egy füstöské- pű legény ült a lovon, egyene­sen felé rohant, vasvillát tar­tott a kezében, megcélozta , a mellét. — Add meg magad, vagy felnyársallak! — kiáltotta. A fiú felismerte a helyzetet. Bizonyosan Wayand küldte utána a legényt. — Te szerencsétlen! — kiál­totta neki. — Bántottalak én? Nyomban látszott, hogy a szavak itt nem használnak. Ci­gi a karókhoz ugrott, kiraga­dott egyet, s hirtelen lendület­tel a lovas felé ugrott', lesúj­tott a karóval. Az állat orrát érte a csapás. Nyerített és fel­ágaskodott, forogni kezdett a tengelye körül. Nem lépett elő­re. A füstösképű kiabálni kez­dett: — Segítség, gyilkos! Nem volt senki a közelben. Cigi újra futni kezdett, vissza­nézett, a lovas ellenkező irány­ba ügetett. Elérte a Dunakeszi — Alag— Vác felé vezető vasútvonalat. Eszébe jutott: Bárd Andrásék Megyeren laknak a sógoruk­nál, töl üli segítséget kaphat a további meneküléshez. A vizes nadrág csonttá fa­gyott, recsegett, ahol hozzáta­padt bőiéhez, égette, mint a parázs. Fázott, a hideg rázta. Sűrű pelyhekben havazni kez­dett. Mire Bárdékhoz ért, besöté­tedett. Az udvaron András sógornőjébe, Hoffman Károly- néba ütközött. — Láli, te vagy? — vacogta. — Mi az, Cigi, mi van ve­led? De furcsán nézel ki. — Szólj Andrásnak, jöjjön ki gyorsan. Bárd kijött, nem volt náluk senki, bevonszolta a lakásba, alig tudtak életet verni bele. Forró teával itatták. Kettesben maradt Andrással, — Lebukott a nyomda — mondta Kurimszky. Hain éa Wayand üldöz. ★ Bárdéknál nem maradhatott soká, ők is „feketék” voltak, Egy kicsit összeszedte magát, ruháját sebtében megszárítoíi- ták. András sógora — Hoff­man Karcsi — télikabátját ad­ták rá és sapkát kerítettek. Már öreg este volt, amikor villamosra szállt. Furcsán néz­hetett ki, mert a sapka nagy volt, a feje kicsi. De nem tör­tént baj. Megyerről Angyalföldre ment, Domonkos Lajosékhoz. a mai Reiter Ferenc utca het­venötbe. Domonkos régi kom­munista volt, a Lakos és Szé­kely-féle vasüzemben, a Béke téren dolgozott, mint szerszám- lakatos. Domonkosoknál éppen sejt- ülést tartottak, öt csak a házi­gazda ismerte, de megnyug­tatta a többieket. Hamar vé­geztek, a négy vendég ebnent Két napot töltött Domonko­soknál. aztán elkísérték Ke- ■ lenvölgybe -Lakatos Alberthez. — Lakatos elvtárs a Győri Va­gongyár vezérigazgatója lett a felszabadulás utáni években. Akkor a öanzban dolgozott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom