Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-06 / 104. szám

Szovjet—algériai közös közíeményt írtak alá

Ben Bella Leningrádba utazoMNyikita Hruscsov és Ahmed Ben Bella Jaltában szovjet-algériai közös közleményt írtak alá.

A. Ben Bella elnök kedden a Krímből elutazott Leningrádba. A szimferopoli repülőtéren Nyikita Hruscsov és Pjotr Se- leszt búcsúztatta a vendégeket.

N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a szovjet Minisztertanács elnöke május 4-én Jaltában ebédet adott Ahmed Ben Bella, az Algériai Nemzeti JTel- szabadítási Front párt főtitkára, Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke tiszteletére.

Az ebéd baráti, szívélyes hangulatban folyt le.

N. Sz. Hruscsov és Ahmed Ben Bella baráti hangú pohárköszöntőt mondott.

Ahmed Ben Bella algériai elnök Simferopol bői történt elutazása előtt mondott beszédében kijelentette, hogy az algériai nép mindörökre megőrzi és továbbfejleszti a legszorosabb testvéri kapcsolatokat a Szovjetunióval.

Az elnök hangoztatta, hogy az algériai küldöttség szovjetunióbeli látogatása lehetővé tette a két ország közötti baráti kapcsolatok konkretizálását. Ben Bella megállapította, hogy az elért megállapodás alapján Algéria határozottan léphet tovább a szocializmus építésének választott útján. A megegyezés lehetővé tieszi Algéria védelmét azokkal az erőkkel szemben, amelyek le akarják kényszeríteni erről az útróL Az algériai államfő a testvériség, a szolidaritás, a nagy és kis országok közötti viszony példájaként méltatta a szovjet-algériai kapcsolatokat. Példa lehet ez a kapcsolat ama országok előtt, amelyek

a függetlenség körülményei között törekednek a nemzeti fejlődésre, s amelyek szocialista társadalmat akarnak építeni.

Ezen túlmenően — folytatta az elnök — megállapodásunk példázza a társadalmi haladást és a világbékét szem előtt tartó nemzetközi együttműködést.

Ben Bella hangsúlyozta, hogy Algéria végérvényesen a szocializmus útjára lépett. Azok a tárgyalások, amelyeket a küldöttség a Szovjetunióban folytatott, megerősítik az algériaiak meggyőződését, hogy sikerül létrehozniok a szocialista társadalmat.

A Leningrádba utazó Ben Bellát búcsúztatva, Hruscsov a szimferopoli repülőtéren 'oé- szédet mondott. Megelégedéssel hangsúlyozta, hogy az algériai elnök szovjetunióbeli látogatása során „figyelemremél- tóan megnyilvánult a Szovjetunió és Algéria népeinek forró barátsága”.

— A kedden aláírt szovjet- algériai közös közlemény fontos dokumentum, amely összegezi a Szovjetunió és a fiatal független Algéria Népi és Demokratikus Köztársaság közötti baráti, testvéri kapcsolatok fejlődésének első eredményeit, kijelöli a két ország további együttműködésének módozatait.

— Az eszmecserék teljesen igazolták, hogy

mindkét fél egységesen értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és rendkívül fontos feladatnak tartja a békeharcot.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet emberek nagyra értékelik Algéria pozitív semle- gességi és el nem kötelezettségi politikáját, kormányának és elnökének állhatatos erőfeszítéseit Afrika és az egész világ békéjének megszilárdításáért, a gyarmati rendszer végleges felszámolásáért.

Fontos eseménynek minősítette a szovjet kormányfő,

Kpuraey azt hitte, hogy Eich ina un csak blöfföl!?

BONN (MTI): „Semmiről sem tudtunk” — „ártatlanok vagyunk” — hangoztatta a frankfurti esküdtszék előtt Hermann Krumey és Otto Hunsche, Eichmann két fő cinkosa, amikor a bíróság elnöke megkezdte kihallgatásukat a magyarországi deportálásokat tárgyaló perben.

„Egyáltalán nem érzem magam bűnösnek, soha nem vettem részt zsidók deportálásában, soha nem adtam semmiféle utasítást” — e szavakkal kezdte meg Krumey védekezését, s hangoztatta: meg se fordult a fejében az a gondolat, hogy a deportáltakat gázkamrákba küldik.

Otto Hunsche azt állította: „Hitler azért küldött csapatokat Magyarországra, hogy szétzúzza ott az áruló klikket. A

—i-----------------------------------------------------cél az volt, hogy kikapcsolják a zsidóknak a magyar kormányra gyakorolt befolyását Ezért kellett a zsidókat eltávolítani az országból.”

„Meg voltam róla győződve — folytatta —, hogy a zsidók dolgozni fognak Auschwitzban. Eichmanmtól egyszer meg is kérdeztem, hogyan lehet olyan sok embert elhelyezni Auschwitzban, mire Eichmann kijelentette: Auschwitz a birodalom legnagyobb fegyverkezési központja és megszámlálhatatlan embernek van ott helye”.

Krumey viszont vallomásában beismerte: Eichmann egy ízben célzott arra, hogy a deportáltakat meg fogják semmisíteni Auschwitzban. „Azt hittem azonban, hogy Eichmann csak blöfföl” — tette hozzá a vádlott.

hogy létrejöttek a kapcsolatok a Szovjetunió Kommunista Pártja és az Algériai Nemzeti Felszabadítás! Front (FLN) között. Mint a megbeszélések mutatták, a két párt egységes abban, hogy

minden erőt, tapasztalatot és forradalmi energiát a gyarmati rendszer végleges megszüntetéséért folyó

harcra, a szocializmus ügyének diadalra juttatására kell fordítani.

Hruscsov köszönetét mondott Ben Bellának azért, hogy meghívta Algériába. „Az első adandó alkalommal eleget teszek ma-d a kedves meghívásnak és nagy örömmel utazom majd az ön hazájába” — mondotta a szovjet kormányfő.

r

...Es a Vnki nagySiarang

Az United Press International (UPI) amerikai hírügynökség május elsejei, nyugat-berlini fotója — pittoreszk látvány. A derék amerikai fotóriporter lencsevégre kapta Er- hardot és Willy Brandtót, amint a felvonuló nyugatberli- ni munkásoknak integetnek. Brandt az üres tenyerét mutatja, ami rendben van. Erhard

Íme — vissza-visszatér a bukott politikusok politikai kriptájából. Willy Brandt, természetesen, nem túlságosan akart lemaradni sem az Ígérgetésekben, sem az ócsároleatésokban. Nem szabad elfeledni: Németországban is választásokra készülnek, fontos megnyerni a szavazók kegyeit.

De ami ezt a nyugatbérlini

vastag szivarral a kezében, behúzott nyakkal, mosolytalan rideg képpel — figyel. All right

Ezt láttatja velünk az amerikai fényképész.

Erhard ezután elmondott egy szabályos hidegháborús beszédet. Szólt az önrendelkezésről, a kizsákmányolásról, a népek szolidaritásáról, saját békésze- retetéről, a Bundeswehr szerepléséről, a NATO-ban és más hasonló jókról. Közben minősíthetetlen hangon aposztrofálta a Szovjetuniót és az NDK funkcionáriusait. Ezt adta, s mindez megfelel Adenauer szellemének, amely —

„szabad” május elsejét illeti, ezt aztán végleg „szabaddá” tette az a ..Szabadságharang”, amelyet jobboldali és szélső- jobboldali amerikai szervezetek öntettek a „derék németek” számára. Ez a jenki „Szabadságharang” — csengve-bongva- csilingelve — festette alá a hivatalos szónokok szólamait. De aki csak egy kicsit is odafigyelt, az jól kihallhatta a jenki „Szabadságharangból” az amerikai négerek igazi sza- badságköveteléseit is.

És a tanulság? Zengett a szép szó Nyugat-Berlinben — és a jenki nagyharang..,

Fejvesztett kapkodás Londonban a „lefejezett katonák" rémhistóriája körül

LONDON (MTI): Angol kormánykörök fejvesztetten kutatnak mentőformula után, amely mögött visszavonulhatnának, mielőtt a „lefejezett katonák” rémtörténete az évtized hazugság-bombájaként ország-világ előtt arcukba pukkanna. Hétfőn délután az angol alsóházban sir Alec Doug- las-Home miniszterelnök már óvatosan úgy nyilatkozott,' hogy „egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja” a brit közép-keleti főparancsnok állítását, amely szerjnt „arab lázadók” levágták volna két, fegyveres összetűzésben elesett angol katona fe.iét és közszemlére tették ki Taizban.

Hétfőn az esti órákban Londonba érkezett az Egyesült

2 mtPBJSto

1964. május 6., szerda

Államok jemeni nagykövetségének jelentése a brit kormány felkérésére folytatott vizsgálatairól. (Anglia mind a mai napig nem ismerte el a Jemeni Köztársaságot és az Egyesült Államok képviseli az angol érdekeket Jemenben.) A Taizban székelő amerikai nagy- követség jelentése így hangzik: „A legcsekélyebb alapja sincs azoknak a híreszteléseknek, hogy itt, Taiz városában, közszemlére állították volna két angol katona levágott fejét.”

Az alsóház hétfő délutáni ülésén egyébként teljesen nyilvánvalóvá vált, milyen célt szolgált a vezérőrnagy nyilatkozata. A kormányhoz közel álló Daily Telegraph megjegyzi: „Sir Alec DouglasHome alsóházi nyilatkozatának visszhangia félreérthetetlenül megmutatta, ha a katonák lefejezésének története valóban megerősítést nyerne, akkor a

Ház, pártkülönbségre való tekintet nélkül, támogatná a kormány határozott katonai fellépését Dél-Arábiában, amit a munkáspárti ellenzék mindeddig erősen bírált.” A feltü- eddig erősen bírált.” „Vajon nem lett volna-e bölcsebb a lefejezési történetet ellenőrizni, mielőtt a vezérőrnagy világgá kürtölte volna."

Nemcsak a „levágott fejekkel” űzött rterlamenti közjáték, hanem a jemeni határvidéken kialakuló katonai helyzet is arra mutat, hogy a felülről irányitott gyűlölethadjárat az angol közvéleménnyel kívánja elfogadtatni „az arab lázadókkal való katonai leszámolás” politikáját.

Aden ben — a legutóbbi három nap folyamán ‘Angliából átdobott csapaterősitések bevonásával — előkészületek folynak az általános hadjárat megindítására, hogy „megtisztítsák a lázadó törzsektől” az Adenből

Jemen felé vezető útvonalak környékét.

A tervezett katonai akcióval kapcsolatban Londont erősen aggasztja, hogy az amerikai kormány egyáltalán nem lelkesedik az arab világ viszonylagos nyugalmának megzavarásáért. Az ultrakonzervatív Daily Sketch heves szemrehányásokat tesz az Egyesült Államoknak „szövetségeshez nem méltó magatartásáért”.

A Daily Worker keddi vezércikkében rámutat: „az angol lapok anélkül, hogy megvárták volna a vizsgálat eredményét, csaknem kivétel nélkül arra használták a lefejezett katonák történetét, hogy felkorbácsolják a gyűlöletet és háborús hangulatot szítsanak az arab nép ellen. A történetet megcáfolták ugyan, s a kormány tudta, hogy ellenőrizhetetlen híresztelésről van szó mégsem adott ki ilyen értelmű nyilatkozatot

U—2 árnyékok Kuba felelt

A világ nagyvárosaiban ezekben a napokban nem tartják kedvezőtlennek a nemzetközi helyzetet, s a légkör meglehetősen enyhült. A világpolitika bonyolultságához azonban hozzátartózik' hogy az enyhülés általános irányzata nem zárja ki a veszedelmes, vésztjósló árnyékok felbukkanását a világ valamelyik sarkában. Ilyen árnyék jelent meg néhány nappal ezelőtt a nemzetközi életben. Az árnyék formája nagyon is jól ismert. Repülőgép alakja van. Méghozzá nem is akármilyen, hanem különleges, nyújtott testű, hosszú szárnyú repülőgépé ez az árnyék, amelynek nevét is nagyon jól ismeri a világ közvéleménye. U—2-nek hívják ezt a repülőgépet, s az amerikai titkosszolgálat felderítő szerveinek talán legfontosabb légieszköze. A nemzetközi közvélemény valószínűleg sokáig nem fogja még elfelejteni a nagy „U—2 válságot”i amely Eisenhower elnökségének utolsó szakaszában romba- döntött egy készülő csúcsértekezletet, s a feszültség egy viszonylag rövid, de veszedelmes fellángolását eredményezte. Akkor az V—2 repülőgépek a Szovjetunió légiterét sértették meg, s a botrány az amerikai agresszív politika fájdalmas vereségéhez vezetett. Washington — miután kétszer is hazugságban maradt —, kénytelen volt hivatalos elnöki ígérettel megtiltani a szovjet terület felett végzett U—2 repüléseket. (Nem is beszélve arról, hogy a szovjet légelhárítás e drámai konfliktus során bebizonyította, hogy a mesék világába tartozik az amerikai U—2 gépek sebezhetetlensége..

Az U—2-ügy után következő legsúlyosabb nemzetközi konfliktus az emlékezetes kubai válság volt. Ennek feloldódása vezette be a nemzetközi enyhülés ma is tartó szakaszát. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kubai válságának megvoltak a maga agresszív „utórezgései” az amerikai politikában. Ezek közé az „utórezgések” közé tartozott és tartozik az, hogy Washington minden titkolózás nélkül, nyíltan és rendszeresen folytat V—2-repülésekét Kuba területe felett, megsértve ezzel a forradalmi sziget légiterének szuverenitását. Fidel Castro tiéháitiy nappal ezelőtt bejelentette, hogy kormánya nem tűrheti tovább az ország jogainak ezt a nyílt és durva megsértését.

Hruscsov egy nappal később már az egész probléma mély elvi jelentőségére is felhívta a figyelmet. Arra intette Washingtont. hogy a békés egymás mellett élés elve nemcsak a nagyhatalmak egymás közötti, belső ügye, hanem a nagyhatalmak és a kis országok viszonyára is vonatkozik. Valóban: egy politika mély erkölcstelenségére ■ és opportunizmusára mutat, ha azt a törvénytelen módszert, amelyet egy másik nagyhatalommal szemben már nem mer alkalmazni — gátlástalanul alkalmazza „veszélytelenebbnek” hitt területen, kis országgal szemben. Az akció emellett nemcsak elvileg és erkölcsileg tarthatatlan, hanem rendkívül veszedelmes is. Veszedelmes általában azért, mert az atomkorszakban helyi konfliktusok is gyorsan terjedhetnek, tehát egy ilyen provokáció katasztrofális eredményekkel járhat és rendkívüli felelőtlenségre mutat. Veszedelmes emellett különösen azért, mert éppen Kubáról van szó, amely változatlanul a választások előtt álló amerikai politika legneuralgikusabb góca. Már a Kennedy idejében kitört kubai válság is jelezte, hogy az amerikai ultrák, a republikánus párt szélsőjobboldala a közvélemény mesterségesen keltett hisztéria-hangulatát kihasználva, ezen a ponton akarja jóvátehetetlen akciókba provokálni a józanság jeleit mutató kormánypolitikát. Most ismét az a helyzet, hogy a Johnson-kormány ellen megindult republikánus támadások (mint a köztársasági párt tanácsának néhány nappal ezelőtt kiadott közleménye) elsősorban a kormány kubai politikáját bírálják. A szélsőjobb túlságosan „enyhének” tartja ezt a politikát, s a tanács ismét állást foglalt a Kuba elleni katonai agresszió politikája mellett.

Az első kubai válság idején megmutatkozott: milyen rendkívüli veszélyekkel jár, ha a washingtoni kormány „jobbra menekül" saját szélsőjobboldali ellenfeleinek nyomása elől. Sajnálatos, hogy e „jobbra menekülés” jelei ezúttal is felbukkantak: Johnson elnök a támadások pergőtüzében megpróbálta „megvédeni” és „jogosnak” nyílvánítani a kuba felett végzett U—2-es repüléseket...

Minden jel arra mutat, hogy az amerikai választási harc hevesebbé válásával a kormány kubai politikája kerül a szélsőjobboldal agresszív hadjáratának tengelyébe. Az amerikai választásokért azonban a világ nem fizethet a hidegháború kiújulásával, s végső soron az amerikai népnek, sőt, a kormányzó demokrata párt politikájának is alapvető érdeke, hogy ne meneküljön, — hanem álljon helyt e támadásokkal szemben. Egy ilyen helytállás első és legközvetlenebb lépése pedig— mondhatnánk próbaköve —, feltétlenül a Kuba feletti törvénytelen U—2 repülések beszüntetése.

Johnson

a munkanélküliségről

WASHINGTON (TASZSZ): Johnson elnök az amerikai szakszervezeti vezetők tiszteletére a Fehér Házban adott ebéden kijelentette, hogy az Egyesült Államokban igen nagy a munkanélküliség és a bőség mellett túl nagy még a nyomor.

— A serleg színültig tele van — mondotta az amerikai elnök —, de több mint harminc millió amerikai nem ízlelte

még tartalmát. Sokat beszélünk arról, hogy Amerikában teljes a foglalkoztatottság — folytatta Johnson — de keveset tettünk azért, hogy ez így is legyen. Emiatt 4—5 millió embernek nincs munkája. Más nyugati országokiban — hangsúlyozta az amerikai elnök — már régóta nem ismerik a munkanélküliség ilyen magas szintjét.

Már régóta nem vár semmit az amerikaiaktól Szihanuk

NEW YORK (AP):

Norodom Szihanuk herceg kambodzsai államfő levelet intézett a Time című amerikai hetilap szerkesztőségéhez és ebben válaszol a lapban róla megjelent cikkre.

„Mát régóta nem várok semmit az amerikaiaktól. Volt alkalmam tapasztalni azt a makacs gyűlöletet, amelyet irányomban- táplálnak, mert nem vagyok hajlandó beállni ázsiai „bábjaik” sorába — írja a herceg. — Önök cikkükben azt sejtetik, hogy én örült vagyok. Ügy érzem, nyugodtan viszonozhatom, a . bókot. Az amerikaiak ázsiai politikájára igazán illik az a jellemzés, hogy nem egészséges és nyugtalanítja még az önök legmegbízhatóbb szövetségeseit is. Bárhol ^ jelennek meg önök, háborút, forrongást és nyomort támasztanak”.

„Tulajdonképpen mit vetnek a szememre önök — kérdezi levelében Szihanuk herceg —, azt, hogy nem aláztam meg magam a dollár előtt? Hogv sikerem volt ebben a viharos körzetben, ahol annyian mások kudarcot vallottak? Azt, hogy „rossz példát mutatok” a hazafiasságommal és függetlenségemmel, büszkeségemmel, leigázott.ázsiai testvéreimnek? Vagy talán azt — fejeződik be a levél —. hogy országom érdekeit elé helyezem Washing ton érdekeinek?”

i