Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

A Pétervásárl Járási Pártbizottság felmérte a hegyvidé­ken gazdálkodó term elősző vetkezetek gazdasági és politikai helyzetét. E vizsgálatok tapasztalataiból adunk közre néhány kiragadott részletet. Bonyolult, hosszú ideig tartó folyamat lesz a hegyi terme I őszö vetkezetek gazdasági megszilárdítása A pétervásérd járásban 22 termelőszövetkezet gazdálko­dik, több mint 44 ezer holdnyi területen, amelyet 3066 szövet­kezeti tag művel meg. A ter­melőszövetkezetek közös va­gyona az elmúlt gazdasági év­ben 113 millió forintra szapo­rodott; s a tiszta vagyon érté» ke elérte az 58 millió forintot. A közös gazdaságok nagy ré­sze biztatóan halad a gazdasá­gi, politikai megszilárdítás út­ján, de a szövetkezetek egy ré­szénél rendkívül sok nehéz­séggel küzdöttek az elmúlt év­ben, s az idén is. Sok gép hiányzik Az anyagi és műszaki ellá­tottság növekedett ugyan a pé­tervásári járás termelőszövet­kezeteiben, s mintegy 150 erő­gép segíti az időszerű mun­kák elvégzését, de ennek elle­nére a gépesítésben még nem érte el a kívánt mértéket, s különösen tehergépkocsikból, pótkocsikból mutatkozik hiány. A talajmunkát végző gépék közül nincs elegendő lánctal­pas is univerzális traktor. A hegyvidéki talajműveléshez és növényápoláshoz szükséges speciális munkagépekből hi- , ányzanak a mélylazító, árok- nyitó ekék, disztillerek, kevés a tárcsa, kultivátor, járva síló- zö, magtisztító és aprómag- cséplőgép. Mivel a termelőszövetkeze­tek gépesítése még alacsony fokon áll, a gépállomás végzi a tál a j munka és a vetés 80 szá­zalékát, s úgy látszik, még a következő években is szükség lesz munkájukra, bár kötele­zettségeik teljesítéséi hátráltat­ja, hogy lánctalpas traktoraik elöregedtek és igen sokat áll­nak műszaki hiba miatt. Mindezek a tények eléggé mutatják, hogy a gépek, még nem tudják megfelelő módon elősegíteni a korszerű gazdál­kodás meghonosítását, és az ipar elszívó hatása következté­ben támadt munkaerőhiány megoldását. Létrejött a nagyüzemi állattenyésztés feltétele Az elmúlt években — főleg állami segítséggel — felépültek a közös gazdaságok majorjai, s létrejött a nagyüzemi állatte­nyésztés feltétele. A lehetősé­gekhez képest mennyiségben és minőségben is fejlődött az állattenyésztés, eredményes­nek mondható a sertésneve­lés, hizlalás, de egyáltalán nem klelégítöek a szarvasmarha- tartásban és — tenyésztésben elért eredmények Az egy te­hénre jutó átlagos tejhozam ugyanis csak 1538 liter, ami alatta van a megyei átlagnak. A hizlalásban is csak darab- számra és minőségre mutatko­zik javulás, míg az átadások­nál igen alacsony a szarvas­marhák átlagsúlya. A nagy kiterjedésű, s gyen­ge minőségű legelők hasznosí­tása évek óta sürgeti a juhál­lomány növelését, amelyből je- lenleg 15 ezer darab van, s máris komoly bevételi forrása a közös gazdaságoknak. Az állattenyésztésben mutat­kozó hibák felszámolásánál el­sősorban a takarmányozás ja­vítása, a tenyésztői munka tö­kélesítése, az anyagi ösztön­zők alkalmazása mutatkozik jó megoldásnak, hogy ez a fontos gazdálkodási ágazat is meghoz­za a befektetett milliókat. Szükséges a vetésszerkezet módosítása A növénytermelésben évek óta törekednek a közös gazda­ságok a vetésszerkezet ésszerű módosítására, a biztonságo­sabb állattenyésztéshez szüksé­ges takarmányszükséglet meg­termelésére. Am a pillangósok vetésterületét nem tudták a kívánt mértékben fokozni, részben a vetőmaghiány miatt, de legfőképp azért, mert nem jut elegendő terület a ta­karmány-termesztésre. A ku­korica termelésénél már kedve, zőbb a helyzet: mélyművelés- sel, hibrid vetőmaggal, műtrá­gyázással és jobb növényápo­lással sikerült a termésátlago­kat emelni. A túlsúlyban lévő női munkaerő gazdaságos fel- használására növelték a mun­kaigényes növényék területét; a cukorrépa, mák, zöldség, a burgonya és magféleségék ter­mesztését, Cukorrépából máris kimagasló termésátlagokat ér­tek el: 160-230 mázsát takarí­tottak be tavaly is holdanként, A kenyérgabona termelése az elmúlt évben nagyarányú kárt szenvedett, és egy holdon csali 4,3 mázsát tudtak termelni, s a helyes, gazdaságos vetésforgó kialakítását is nehezítette a ka­lászosok túlzott aránya. Kevés a nagyüzemi gyümölcsös A termelés szakosítást ter­vekben szerepel a gyümölcster­melés növelése is, hiszen az ed­digi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a hegyvidéki gazdaságokban jövedelmező a gyümölcstermelés. (K. E.) (Folytatjuk.) Alkonyodott. Ketten ül­ték a szobában. Ila, a szőke asszony beszélt. A nagy érzés­ről, ami rátört. A fiúról, aJki a légkülönb... Márta, a fekete hajú, zöldes szemű, ideges mozgású asz- szony — riadtan nézett el va­lahová Ila feje fölött. A múlt­ba, önmagába, ki tudná? Hall­gatott. Mintha fel sem fogta volna a szavak értelmét. Csak a szenvedélyt érezte belőle. A vibráló villamosságot, ami ott rezgeti a szoba levegőjében. A szőke a mondat közepén elhallgatott. összegömbölyö­dött a fotelban, félősen, mint aki valami ütést vér. Márta lassan felállt. Az ablakhoz ment. Kinézeti a gyorsan le­zuhanó alkonyatba. Kint a neonfény birkózott a leszálló köddel. A fekete asszony arca szür­késfehéren világított, mintha fátyol mögül nézne. Réveteken meredt maga elé. Lassan be­szélni kezdett. A hangját verte vissza a csend. —• Igen, — mondta halkan. A szerelem olyan játék, ami­ben nemcsak nyerni, hanem veszíteni is lehet... — Te, tudod, milyen életvi­dám asszony vollem. A tánc és a társaság vplt az életelemem. A férjem jó volt hozzám. Na­gyon szeretett. Remek állásom volt. Egy nagy vállalat igazga­tója mellett titkárnőnek Jen- ni... már magában is mulat­ság. Igaz? Imáütam az életet. S az élet elkényeztetett. A szerelem is úgy in­dult. Vidám, boldog hancúro­zásnak ... BALCZER ELEMEK: Csinos, nevető szemű férfi volt az igazgató gépkocsiveze­tője. S én egyre többször ne­vettem vissza rá. Aztán... Tu­dod — ahogy lenni szokott — elmentünk együtt a kocsival. Boldogság volt? „.Mámor...? Szenvedély, vagy csak a til­tott gyümölcs édessége — nem is tudom. Talán mindez együtt. És egy este .,. Nekem korán otthon kellett lennem. Vacsora vendégeink voltak. Rohannunk kellett. Egy üzlet még nyitva volt. A kocsi megállt. Sándor bement. Kis barna mackóval jött ki. Nevetett. Fésűt vett elő a zse­béből és megfésülgette a mac­kó bundáját. Megható gesztus volt. Elérzékenyültem a fiú figyelmességétől. Azt hittem, nekem hozta emléknek. A sze­relmes délutánért... — A fiamé — mondta. — Tudod, mindig viszek neki valamit. Ha valahonnan meg­jövök, kikutatja a zsebeimet... Hirtelen fölöslegesnek érez­tem magam. A maökó közénk hozta a fiát. A családját. Most már magam is minden gon­dolatommal otthon voltam. A vacsorához még vennem kell agy pár apróságot. Fürdeti am kell. At kell öltöznöm Teríte­ni... — Siessünk! Siessünk! KÖD Az autó rohant. Gyorsan sö­tétedett Elszürkült körülöt­tünk minden. Sűrű köd eresz­kedett. Csökkenteni kellett a sebességet A köd áthatolhatat­lan fallá vált A reflektor csak egy keskeny, füstös tölcsért vághatott beléje. A házak, a fák, maga az ég is alaktalan szürke halmaz volt — Mennünk kell! Siessünk! A lámpák fényfivisszapat­tant a nyálkás, sűrű ködfalról. Az úttest síkos lett Az autó megállt. Nem tudott utat ta­lálni a ködben. — Nekem haza kell érnem! Érted?! Minden áron! Sies­sünk! A fiú arcán keményebbek lettek a vonások. Újból gázt adott a motornak. Káromkod­va harcolt a köddel. A kocsi lassan fúrta magát előre a ned­ves, borzongató szürkeségben. A mackó ott volt az ölében. Azt hiszem, Sándor engem már régen elfelejtett. Csak megújuló könyörgéseim emlé­keztették, hogy mellette ülök: — Siessünk!.:. Hol vánszorogva, hol kissé nekiiramodva haladtunk. Fo­galmam sem volt, merre já­runk. Egy érzés zakatolt ben­nem: haza kell érnem ... időre haza kell érni... Most először Két nap az országutakon Hatvanhét feljelentés — Hová lett SOO tégla? Iiiainan az országúton — Négykerekű roncsok — Minek ez az egész cir­kusz? — hajolt ki egy ismerős gépkocsivezető a sofőrfülke ablakán. — Minek ennyi em­bert mozgósítani? — Lépten- nyomon rendőrbe, KPM-ellen- őrbe ütközik az ember ... Méltatlankodás, csendült a hangjában, pedig nála mind­három ellenőrzés rendben ta­lálta a műszaki felszerelést, s az okmányokat egyaránt. Itt válaszolok a kérdésére: azért volt hétfőn és kedden nagy­szabású ellenőrzés a közuta­kon, mert ugrásszerűen meg­nőtt a balesetek száma, s mert a fekete fuvarnak még mindig vannak bátor „lovagjai”. Hogy csak a balesetet említsük — míg 1963. májusában 33 bal­eset volt, addig ez évben, má­jus 20-ig már 24. Egyáltalá­ban nem a kíváncsiság vezette a megye útjaira azt a 100 rend­őrt, önkéntes rendőrt, AKÖV-és KPM-ellenőrt, akik ezen a két napon igazoltatták és megvizs­gálták a megye útjain áthaladó járművezetőket. Egyrészt a bal­esetek megelőzése, másrészt a balesetek okainak kiderítése volt a céL Nem utolsósorban azt is megvizsgálták, hogy a gépkocsivezetők és árukísérők hogyan szállítják az anyago­kat, rendben van-e az anyag születése és származása, ren­deltetési helye körül minden. Sajnos, nem nagyon van rendiben. Még ma sem, ami­korra már , megtanulhatták volna a gépkocsivezetők, hogy az cbfll verteit vagyon ebül Is vész el, s ha nem élőszörre, de másod­szorra csak fennakadnak az el­lenőrzés hálójában. Csak egy példát a 67 felje­lentésből, amit a KPM autófel­ügyeletének ellenőrei tették e két nap alatt: A hatvani építőipari ktsz munkahelyére Molnár István, a TEFU gépkocsivezetője, a hatvani állomásról téglát szál­lított a horti 00 vagonos mag­tár építkezéséhez, május 18-án. Az ellenőrök előbb megkérdez­ték, hogy hány darab tégla indult útnak, hiszen anyag­szállítási jegye nem is volt a gépkocsivezetőnek, — Ezer darab, Számolják meg! — volt a válasz. Megszámolták — 720 darab tégla Volt a kocsin. Csak tíz fordulót számítsunk egy napon, s máris elég szépen elcsurran- cseppen a társadalmi tulajdon.' Ez az ügy nem marad annyi­ban, alapos vizsgálat lesz a vége. Mindenesetre a ktsz is, s a többi vállalat is tanulhat valamit ebből a 67 feljelentés­ből: maguk adnak lehetőséget a gépkocsivezetőknek és az árukísérőknek a fekete fuvar­hoz, hiszen belső anyagszál­lítási jeggyel nem látják el őket. Pedig éppen elég admi­nisztrátor van a vállalatoknál, nem lenne megterhelés a köte­lező okmányok kiállítása. Aztán mást Is tapasztaltak az ellenőrök. Nagy gond a gép­kocsi, sokan panaszkodnak — különösen az építőipar —. hogy nem kapnak szállítási eszközt. S mit láttak az országúton ? Hogy 1,2 tonnás teherautót szalasztónak Debrecenbe üre­sen egy sebességváltóért, s nyolctonnás teherautó sétái Budapestre három vasalkat'- résszel. Semmiképpen sem ne­vezhető kocsi klhasználásna/, hanem felelőtlen irányításnak. Mindkét gépkocsi az egri autó- közlekedési vállalattól indult útnak. A közlekedési rendőrök két nap alatt 231 szabálysértési feljelentést tettek. Ezek főleg közlekedési szabálytalanság­ból, műszaki hibákból adódtok. Még Jogosítvány nélkül is van bátorságuk kimenni egyes em­bereiknek a közútra. S ami ta­lán ennél is veszélyesebb: >X ellenőrzés három ittas gépjár­művezetőt is feltartóztatott. Farkas János, Gyöngyös, Petőfi út 63., H Immer Sándor, Heves Hunyadi út 20. szám alatti lakos ellen ezért indul majd bűnvádi eljárás, és a harmadik, Felföldi Ferenc at­kán lakos, aki ellen ugyan­csak ittas vezetés miatt már folyamatban van egy eljárás. Nemcsak saját és utasaik éle­tét veszélyeztetik, de az ország­úton haladó társaik életét Is. Az ittas vezetők és a közúti kalózok, felelőtlenkedők elleni eljárásban semmi kímélet sem lehet, hiszen jól tudjuk, hiába vigyáz a józan életű, óvatos gépjárművezető, ha például át­lépi valaki a záróvonalat a be­láthatatlan kanyarban, s ösz- szeütközik vele, mint tette ép­pen az ellenőrzés második nap­ján, két ellenőr közötti út­szakaszon, Tóth József szajlai lakos, a 3-as számú főútvona­lon. Két nap alatt két autót tiltottak ki a közútról, mind­kettő olyan állapotban volt, hogy ránézni is életveszélyesnek tűnt. Rendszámtábláját elvet­ték. A tulajdonos hiába is ke­sereg utána, ez a két jármű már csak ócskavasnak felel meg, de nem közlekedési esz­köznek. A műszakilag ellen­őrzött gépkocsiknál sok eset­ben tapasztaltak az ellenőrök olyan hibáit, amit a helyszínen kijavíttattak. Felmerül a kér­dés: miért nem javították ki otthon, a garázsban? Több olyan teherautóval is találkoz­tak a közlekedési „ rendőrök, amelyik menetlevelén nem irta alá a gépkocsivezető, hogy megvizsgálta és műszakilag ki­fogástalannak tartotta a ko­csit, amikor a garázsmester­től átvette. S ha baleset követ­kezik be, tűékor hogyan lab­dáznak a felelősséggel? Sajnos, visszatérve az isme­rős gépkocsivezető kérdésére — meg kell mondanunk, hogy nagyon ia szükséges volt ez a nagyszabású ellenőrzés. E* a megyei , rendőrkapitányság közlekedési osztálya nem fe­nyegetésként, hanem a megelő­zés miatt tette azt az ígéretet, hogy amennyiben nem javul a közúti fegyelem, az áru- és sze­mélyszállítási szabályok körüli zűrzavar, akkor sűrűn tart el­lenőrzést, s véljék bár zakla­tásnak a gépkocsivezetők a pi­ros rendőri tárcsát — meg kell tenni minden intézkedést, ami a balesetek nagymérvű számát csökkenti, okait megelőzi, g a felelőtleneket megbünteti. Cs. Adám Éva Háromezer mezőgazdasági mérnök kellene A Földművelésügyi Minisz­térium kollégiuma a közelmúlt, ban foglalkozott a mezőgaz­daság szakember-ellátottságá­nak helyzetével. Megállapítot­ta, hogy az utóbbi években kedvezően alakult a mezőgaz­dasági üzemekben, intézmé­nyekben dolgozó vezető és be­osztott szakemberek képzettsé­ge, iskolai végzettség szerinti összetétele. • féltem a botránytól. Hogyan is lehettem ilyen könnyelmű .;. A szívem a torkomban vert. Ránéztem Sándorra. Verítékes volt a homloka. Láttam, ő is Ideges. Alig értettem a szavát. Inkább csak önmagának mor­molta: — Erre lakom .:. Most jól Jön a köd... Legalább nem szúrnak ki.:. Mintha fények, házak rém­lenének a ködmasszában ..; A fék hirtelen éleset csikordult. A kocsi nagyot zökkent. Csak egy fuldokló sikolyt hallottam. Észbontó félelem fojtogatott. — Ne állj meg! Nekem haza kell érnem! — zokogtam el­keseredetten. Most már nem a vendégekre gondoltam. A menekülésre. És a biztonságra. Derűs, mosoly­gós arcokra, a ködfantomok helyett. — Siessünk... A kocsi lassan, bizonyta­lanul továbbindult. Váratlanul, — mintha mágikus erő húzná — megállt. Kiszálltunk. Az úton ott feküdt egy alaktalan, sáros rongycsomó. S nyöször­gőit. Valami lidérces álomban láttam mellette térdelni Sán­dort. Föléborulva. Mintha bo­csánatot könyörögne. Aztán karjára emelte a nyögdécselő gyereket Becézgette, eszelő­sen csókolgatta: — Sanyi ...! Sanyikám.. ! Kiesi fiam...! Nézd, kismac- kót hoztam neked... Vigyázva beemelte a kocsiba a gyereket. A mackót odafek- tette melléje. S elindult. Rólam megfeledkezett. Ott maradtam egyedül két­ségeimmel a külváros tompa­fényű utcáján. Körülöttem kí­sérletiként futkostak a ködala­kok. Lámpások imbolyogtak. Hangok — nagyon távolról — verődtek az öntudatomig. „Hazafelé jöttünk — hallot­tam egy vékony gyerekhan­got ..Labda volt nála, az a nagy, pirospettyes, amit nem­rég kapott az apjától...” Pali kiütötte a kezéből...” Nem lát­tuk a ködben, merre gurult. Csak úgy,tapogatózva kereste a Sanyi. Az autót se láttuk .,.” Egy asszony! hang jajveszé- kelt,: „... és éppen az apja... Jaj nekem, istenem! Éppen az ap­ja...!” Nem fogtam fel a szavak ér­telmét. Még akkor Is a saját bajom fájt a legjobban. Az el­kényeztetett, önző nő- lázado­zott bennem, önmagam fél­tettem. Magamat sajnáltam. Ma sem tudom, hogyan ver­gődtem hgza... A szőke asszony fej előrebu­kott.'Riadtan nézte a másikat. Odakünn szürkén, hangtalanul szitált a köd. Ennek ellenére még mindig, minden területen igen nagy az igény a megfelelő képesítéssel és gyakorlattal rendelkező szakemberek iránt. Jelenleg mintegy 3000 mezőgazdasági mérnökre, 500-500 mezőgazda­sági gépész- és kertészmérnök­re, valamint 800 építészre, jo­gászra, közgazdászra és más szakemberre volna szükség. A termelőszövetkezetekben több mint 2800 felsőfokú képe­sítésű szakember dolgozik, csaknem tízszer annyi, mint öt, évvel ezelőtt. Egyetemi, fő­iskolai végzettségű mezőgazda- sági szakember azonban még így is csak minden második szövetkezetbe jut. A főagronó- musoknak csak 40 százaléka rendelkezik ilyen képzettség­gel, a brigádvezetők 60 száza­léka pedig szakmai tanfolya­mot sem végzett. Az állami gazdaságokban sokkal kedvezőbb a helyzet. A felsőfokú szakemberekre Itt négyszer, a középfokú képzett­ségűekre 2,5-szer kisebb terü­let jut, mint a szövetkezetek­ben. Ennek ellenére a mérnö­ki képesítést igénylő munka­körök 30-35 százalékában -ala­csonyabb végzettségűek dol­goznak. Egyes gazdaságok azonban már technikusi mun­kakörben is mérnököket fog­lalkoztatnak: a brtgádvezetők közül például 120-nak van egyetemi végzettsége. JA termelőszövetkezetek szakmai vezetésének megerő­sítését eddig elsősorban úgy ol­dották meg, hogy a mezőgaz­daság, Illetve a népgazdaság más területeiről csoportosítot­tak át szakembereket, A Föld­művelésügyi Minisztérium évente mintegy 2000 egyetemet, főiskolát és felsőfokú techni­kumot végzett fiatal szakem­ber elhelyezéséről gondosko­dik. 1964. május 22., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom