Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-22 / 118. szám
».Jm.z*.... *?.***<.. Vtz 4 r £ '4 wmm P ’ * 4. ■:: ■ Dósa Ferenc szerint a halászoknak fogalmuk sincs a halasaié titkaihoz. — Képesek belékotomi a bográcsba, pedig azt így kell ni... — csuklózza meg a bogrács fülét, hogy a mozdulattól a lé kering egyet, míg a s üss? „ •• r suhángok között, — különben olyan csend van itt, amilyen csak, egy halásztanyán, a csendes emberek között lehet. A szabadégi ember nem szószaporító, a juhász még csak szót vált a kutyával, de mit lehessen beszélni a hallal? Annak visszavélekszik egy-egy nagy fogásra, Pécs István a 82 kilós harcsára, Mester meg az egykilósnál ugyan nem nagyobb, de ritka „tiszai” halra: az angolnára. A kereset sem kevés, bár nehéz volna megfogalmazni, hogy mennyi is az a sok, de Mester Vince titkolódzó vállrándítással bejelentette ... — ... megvan a havi nyolcszáz forintja, jó időkben eléri annak az ötszörösét is. De ahhoz akikor kell kelni, amikor még a hold is virgonc, Mester Vincének csak 32 kilométert, de a bábolnai, Örkényi halászoknak oda-vissza, sőt még be Poroszlóra is. a halat leadni, 60—70 kilométer kerekezés. Ami még a lágysugarú májusban egyszeregyszer lehetne szórakozás, de naponta már akkor sem, hát még a csípős koratavasz, a sáros, vizes ősz, ha terheli a kilométereket. Kevés szóból, sőt gyakran szó nélkül is értik egymást, járják a vizeket, s bár nem halbiológusok, úgy ismerik a halak járatlanok számára érthetetlen, de mindenképpen láthatatlan életét, mint hálóhoz, lapáthoz szokott tenyerüket. különben a halászlé rendkívül jól sikerült. Hogy melyik? Nekem mind a kettő ízlett, már csak azért is, nehogy negyven kiló halat, pontyot, háború keveredjék a halász és harcsát, süllőt, keszeget, mikor a horgász között, mit, és mikor mit enged a vi- Csendes ember mindahány.« zek törvénye, ■ mindegyik Gyurkó Géza Jó fogás volt — mutatja megelégedetten Pécs István. És jó halászlé volt — írhatja az, aki ehette... Mikor térítik meg* liisduda György kárát? Kisduda György gyöngyösi lakos, még a múlt év októberében 1200 téglát vásárait az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat gyöngyösi gyáregységéből. A hazaszállított tégla egy része azonban egy esős nap után máladozni kezdett. Ahogy szaknyelven mondják, szétrúgta magát. Mégpedig úgy, hogy 150 használhatatlanná vált. A kárt észlelve Kisduda György azonnal jelentette panaszát a gyár illetékeseinek, akik ígéretet tették a baj orvoslására. Azóta bizony már nyolc hónap pergett le a nehézkes bürokrácia homokóráján, de a gyár hallgat. A panaszos ez év tavaszán még két sürgető levelet küldött' a mályi vállalati központba, választ azonban ezekre sem kapott. Azért kerestük tehát fel Köves Tibor gyöngyösi gyárvezetőt, hogy végi-e pontot tegyünk e hoss zad a lmasan tekergő és az ügyintézésre rossz fényt vető eset végére. — Az illető forduljon hozzánk levéllel — mondja a gyárvezető. — írja le részletesen, hogy s mint történt. Ez kell a hivatalos dokumentáláshoz. Azután kiszállunk a helyszínre, és jegyzőkönyvet veszünk fel. A 100 forinton aluli kárt itt helyben intézzük. — Több hasonló bejelentésről. hallottam már. Mi volt a rossz téglagyártás oka? A beszélgetésnél jelenlevő Antal László művezető válaszol. — A nyersanyagban levő mész- és homokkő-szennyeződés. De nyugodtan kijelenthetem. hogy az idén már nem fordult elő ilyesmi. Nem akarunk Icákén csomót keresni, d“ az esettel kapcsolatos észrevételeinket sem rejthetjük véka alá. Miért kell újabb tényleirással, illetve kárbejelentéssel terhelni Kisduda Györgyöt? Megtette ezt ő már néhányszor, de a sürgető levelek a vállalati központ aktái között porosodnak. Vagy esetleg papírkosárba kerültek? Miért tehát a további időhúzás, a fölösleges huzavona? Talán furcsának tűnik, hogy 150 tégla miatt ennyi szót vesztegetünk, hiszen az érték csupán száz forint. De Kisduda Györgynek és a vásárló kisembereknek gondot okoz a havi kereset beosztása. A gyári selejt miatt kétszeres költséget ne okozzon nekik senki. A kárt sok bosszúsággal tetézték. Ideje, hogy intézkedjék a gyöngyösi téglagyár. Laczik János Megkezdődtek a jelentkezések a dolgozók iskoláiba Megkezdődtek a jelentkezések a dolgozók általános és középiskoláiba. A felvételeket két ütemben bonyolítják le: május közepéből június végéig, majd augusztus 15-tői szeptember 1-ig. Az ipari technikumok esti és levelező tagozataira jelentkezőknek augusztus 1. és szeptember 10-e között felvételi vizsgát kell tenniök. A Művelődésügyi Minisztérium külön ismertetőt adott ki a gimnáziumok esti és le- velező tagozatával kapcsolatos fontosabb tudnivalókról. Ebből egyebek közt részletes felvilágosítást kapnak az érdeklődők a tanítás időbeosztásáról, a beszámolókról és a* iskolába járó dolgozókat megillető kedvezményekről. ... loccsan a víz és merni a varsa. Aztán a bal csak be, de ki nem... bogrács becsülettel tartja kormos ülepét a tűz felett Mester Vince szóra sem méltatja a horgász megjegyzését egykedvű nyugalommal aprózza, karikázza a szalonnát, hagymát mert ő ugyan horgászlevet meg nem eszik. A bográcsok eme csendes vitája ott nem szó kell, hanem varsa, annak az útját, járását ismerni kell — és a halásznák abból van a legtöbb, amiből a városi embernek a legkevesebb: a türelemből. S a türelem csendes jószág. Márpedig e jószág nélkül nem halász a halász. Ezek pe... amíg a halászlé készül, értő ujjak a varsát javítják. Tétlenségből nem lehet megélni... \ Brazíliai úti jegyzetek zajlott le, ahol a kis Tisza báramladiknyi szélességre szelídülve, utolsót fohászkodik, mielőtt belelöttyintené sötétzöld vizét a szőke nagy Tiszába. Az égen felhők vattáznák, apró szél kotorászik az öreg fák, s az áradás után kihajtott 4 MiPUJSÁG 1964. május 23., péntek dig itt hárman — Pócs István Tiszaörkényről, Szabó István Tiszabábolnáról és a poroszlói Mester Vince, mindhárman a poroszlói halászszövetkezet tagjai — három évtizeden is túl, hogy járják a Tisza vizeit, merítik a hálót, húzzák a varsát, forgatják a lapátot felfelé, csurgatják a ladikot lefelé és bár a halat nem lehet mágnesezni, mégis gyűlnek azok szaporán, mintha csodaháló vonná őket. Naponta kifognak hamvinc— Régem velünk vagy — mondta a főnöknő, aki egyúttal a varázsló is. — Ideje lenne, ha férjet választanál magadnak. Mi kerestünk neked egyet, a falu legszebb legényét ; . i — Rendben van — válaszolt a kutatónő, nem mert ellentmondani, mert ez ki tudja, milyen következményekkel jár, hiszen az ajánlat a törzs törvényei szerint, nagyon megtisztelő. Közben azon törte fejét, hogyan bújhatna'ki a csapdából. Tudta, hogy a falu legszebb asszonya szerelmes a fiúba. Jó, ötlete támadt, s vele szövetkezett. Este ő várta a fehér nő sátrában a legényt. Jean pedig a szabadban aludt. A két indián bizonyára nagyon megtetszett egymásnak a nászéjszakán, mert nem fedték fel titkukat Másnap este, amikor a fiatal férj hazaérkezett a munkából, nem találta helyén a hálózsákját. Nem kellett azonban sokáig keresgélnie, a törzs legszebb asszonyánál akadt rá. ö lett a nyolcadik férje. Jean viszont gyorsan elbúcsúzott a vendéglátóktól, még mielőtt kiderült a turpisság Lehet, hogy az újabb kedveskedéstől tartott? — Hát az amazonokra volt kíváncsi — mondja az öreg. — Beszéltem róluk. De most már kiszáradt a torkom. Tudja, estefelé mindig el szoktam menni a kikötőbe, kicsit inni. — Köszönjük szépen fáradozását, akkor nem tartóztatjuk tovább. — Ma is elmennék, de hát nincs pénzenv Néhány pillanat múlva már boldogan ropogtatta az ezreseket. Az előbbi célzást nem lehetett félreérteni. III; dzsungel-kapitánnyá AVATNAK ... Ismét sötétség borul a városra. Szép csillagos az ég. Enyhe szellő fújdogál a Rio Negro felől. A Sanghaj-negyed elcsendesedik. Csak néhány kricsmiből hallatszik a gitárszó és a túlbuzgó pálinka- fogyasztók delíriumos éneke. A szárazföldi klubok, kitárják kapuikat, mármint tagjaik előj,t. A Hotel Amazonas éttermében üldögélünk Renével, s várjuk a vacsorát, valamint kedves nejét, Hedyt. Amazonként száguld hozzánk az asz- szony. Liheg, — mint később bevallja, három emeletet rohant felfelé, hogy minél előbb közölhesse velünk a hírt. — Szereztem holnapra hajót —• újságolja boldogan. — Fejenként tízezer cruzeirot kér a gazda. — Óriási! — viccelődik René. — Ennyi pénzért akár tengeralattjárót is kapnál, atomrakétákkal. Persze, használtan. — Reggel hatkor vár bennünket a tulajdonos a kikötőben. Ugye elmegyünk? — néz ránk kérőén. Nem tudunk ellenállni. Bólintunk. Ez Hedyre úgy hat, mint atlétákra a starter pisztolyának dörrenése. ElviharziK a lépcsőház irányába. A pincér közben megérkezik a vacsorával. Eredeti brazil ételi, tesz az asztalra: fejoadat (fézsoádát). Ez nemzeti eledelnek számít, épp úgy, mint nálunk a paprikás, vagy a lecsó, a Szovjetunióban a borsos, Jugoszláviában a csevabcsicsa, az olaszoknál a pasta-suta. ínycsiklandozó illat lebegi körül asztalunkat, amelyen két cserépfazékban ott gőzölög a fejo- ada. Ez fekete bab disznófüllel, disznólábbal, disznófarok- kal összefőzve Farofával, azaz pirított grízfélével, vagy rizs- zsel tálalják. Sólethez hasonló az íze, mert általában füstölt húst is raknak bele. Még a legmódosabb család is ezt eszi minden szombatom. Nekem nagyon ízlik, Renének kevésbé, Hedy pedig éppen csak megkóstolja, mert miközben, megkezdtük a falatozást, már ő is visszaérkezett. — Most pedig kidolgozzuk a haditervünket — mondja az étkezés befejeztével az asszony ellentmondást nem tűrő hangon ... Másnap reggel fél hatkor már a szálloda halijában állunk. Túl a reggelin és a várható izgalmak előtt. Hamarosan megérkezik a hajótulajdonos, Manuel Berros. Szimpatikus, fekete fiatalember. Széles váUizmai kiduzzadnak inge alóL Jól beszél angolul, töri a németet és a spanyolt. Éjjel a szállodában dolgozik. Nappal, ha talál pacienseket, kihajózik a nagy folyóra, bemutatja a kiváncsiaknak a környező őserdő egy részét. A szálloda és á kikötő közötti út mindössze öt perc — gyalog. — Nézzék, — mutat előre Manuel — ott ring a hajóm. Takaros, nyolcszemélyes motorosbárka tűnik szemünk élé, a móló mellett. A hajón idősebb bajszos férfi ül, és egy tíz év körüli, gyerek szorgoskodik. — Az idősebb a bátyám, Raimundo, a gyerek a fia, Ariomer. Becenevén Aris. Alig lépünk a Szent Anna fedélzetére, féldübörög a motor, kigyúl a reflektor, s elindulunk. Reggel hatkor még sötét az égbolt, de negyed hétre minden átmenet nélkül kivilágosodik. Héíkor, mire kikeveredünk a cölöpökre épített házak közül, már a nap is fel- kél. Közben ismerkedünk a hajócska motorjával, a személyzettel; azaz Arissal. Ezen a bárkán csak ő a személyzeti... ha jóinas, motor kezelő, matróz, szóval minden együttvéve. Gyorsjáratú a Szent Anna, für. ge, jól lehet vele manőverezni. — Bízza rám a kormányzást, — kérem Maiméit. — Magára bízom, ha vállalja az avatási szertartást is. Nem sejtem, milyen ceremónia lehet az avatás, de beleegyezem. Ettől kezdve én kormányozom a hajót Nem követek ed nagyobb hibákat, jól állok rá a hullámzásokra, áramlásokra. A Rio Negro szeszélyes folyó. Mély és rengeteg ágra szakadozik. Mamiéi egy szót sem szól, de arról észreve. szem, veszélyes szakasz következik, hogy megszakítja a beszélgetést Hedyvél és Renével. Ilyenkar érzem, hogy árgus szemekkel figyel, nem kell-e közbeavatkoznia. Alig tűnik él Manaus a láthatáron, megkezdődik a folyót övező őserdő végtelen és számunkra ismeretlen világa. Az erdő tövében útón-útfélen apró úszó házacskákat találunk. A legtöbbje halásztanya. Innen indulnak távoli útjaikra a folyók szerencsélovagjai, s amíg ők messzi vidéken dolgoznak, családjuk ezekben az úszó „lakosztályokban” várakozik. A parttól, a bozótoktól távol, a vízen áll az úszó ház. A nagyobb veszedelem ugyanis a szárazföld felől fenyegeti az embereket. A víz békésebb. A Rio Negro ban csak elvétve találni piranhát, ezt az apró fogú. kis növésű, de az egyik legvérengzőbb halfaj tát, a kajmánok pedig csali ritkán támadnak az emberre. Az elővigyázatosság ellenére is előfordul, hogy a kis házakba a rög- zítőgerendákan, köteleken át váratlan vendég érkezik, be- szemtelenkedik egy-egy kígyó, vagy egy játékos kedvű majom. Az itt élő emberek veleszületett tulajdonsága, hogy még álmában is éber, akár a nyúl; a leghalkabb sustorgást, zuhanást, sziszegést is észreveszik. A kígyó láttára sem esnek pánikba, mert ezen a vidéken jóformán mindenki ért még a mérges hüllők ártalmatlanná tételéhez is. A nagyobb vadállatok, a vékony farönkökön, köteleken nem tudnok bemászni az úszó házba. Az egyik ilyen lráz tövében vár bennünket Senhor Antonio Matos. Manuel kiadja a parancsot a megállásra, (Folytatjuk,)
