Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-25 / 71. szám

4 SíBPÜJS AO 1964. március 35., szerda cl kű iúiiíí etilhez if iül egri színpadon s valahol belül, a magunk meg­formálta alak tiltakozott a színpadon mozgó drámai hős ellen. A rendezői koncepció az egé­szen belül ezeket az egyáltalán nem elhanyagolható részlete­ket nem mérlegelte kellően. Gondolunk itt elsősorban a „szívrabló” huszártiszt, Ri- chárd alakjára, akit sok aka­rással vitt színre Garay József. Garayt nem kell bemutatni a közönségnek, az Aiaszban nyúj­tott alakítása sokáig emlékeze­tes marad. Nem ő tehet róla, hogy az alkatilag tőle idegen Jókai-hőssel nem tudott meg­birkózni. S ez bizony jelentős vesztesége az előadásnak. Ödönt, a legidősebb fiút, Hu­szár László vitte színre, lénye­gesen „közelebb” a Jókai-féle hőshöz. Ha külső eszközeit — széles gesztusok, helyenként erőltetett és harsogó szöveg­mondás — belső higgadtsággal és méltósággal vegyíti, jelen­tősen tovább fejlődhet szerepe megformálásában. Kautzky Er­vin Jenője akkor volt jobb, amikor a császárváros pálya­kezdő hivatalnokaként jelent meg a színpadon. A nagy el­határozás jelenetében — ő je­lentkezik bátyja helyett Hay- nau vésztörvényszéke előtt — már korántsem volt annyira Ilit eles: nem érett valóban fér­fivá előttünk. Pálffy György BaracDay Káz- mérja egyszerre volt megdöb­bentő és vátesszerű, gyűlöletes és sajnálatra méltó. Jellegzete­sen Jókai-figurát vitt színre. Baradlayné alakjában Kovács Mária nyújtott kitűnő alakí­tást. A drámai színésznőnek volt érzéke a nivelláláshoz: ez nem klasszikus dráma, ahol a hősnő sorsa jellemének és ko­rának összecsapásából formáló­dik, s nyomában a tragédiáig jut el. Itt Baradlayné kész jel­lem, s jelleme formálja a kort, s bár egyik fiát feláldozza, de nem bukik el, hanem ő és az eszme győzedelmeskedik. 'Nem tragikus hősnőt, hanem érzel­mekben gazdagon árnyalt, a végletekig tudatos és elszánt anyát formálta meg előttünk, s ha szükség volt rá, akkor a romantika könnyeivel is hatott. Simon György Rideghváryja nem fedi a dráma, még kevés­Lesz-e fuvarhiány 1964-ben? Napi 2004 tonna áruszállítás r LJ telephely V sokat bírált szállítás néhány problémája Az elmúlt nyári csúcsforga­lom idején, de a téli szénszál­lítás időszakában is, gyakran hangzottak el bíráló megjegy­zések a 4. sz. AKÖV gyöngyösi üzemegységével kapcsolatban. Egyrészt a meggyőződés- és a tisztánlátás érdekében kerestük fel Nagy József üzemegység­igazgatót. Másrészt, mert a ta­vasz beköszöntésével erősödik a fuvarigény is. Ám az is ér­dekelne mindenkit, hogy a fu­varkiszolgálás javul-e a tava­lyihoz képest. — Onnan kell kezdenem, hogy az évet — a kemény tél ellenére — már csúcsforgalom­mal kezdtük. Amíg a múlt év azonos időszakában 30—35 gép­kocsink állt fuvarhiány miatt, ebben az évben valamennyi üzemelt. Sőt, még több kocsit is tudnánk foglalkoztatni — mondja Nagy József. — A magánosok panaszkod­nak ... — Tudunk erről. Ám a leg­nagyobb erőfeszítéseink ellené­re is, csupán szombaton dél­utánra vállalhatunk tőlük fu­vart. Előtérbe helyezzük a vál­lalati igényeket. És fölösleges magyaráznom, hogy ennék mi­lyen mélyreható gazdasági okai vannak. — És a gépkocsipark nem gyarapodik? — Bővül, ha nem is a fu­varkereslettel párhuzamosan. Most is hozunk négy 7,5 ton­nás Skodát. Még több kelle­ne... — Próbálkoztak már vala­milyen megoldással? — Az üres járatokat igyek­szünk minimálisra csökkenteni. Például az Orosziba sódert szállító gépkocsik visszafelé kőzúzalékot hoznak. Vagy: Vi- sontáról szenet a XII-es aknai rakodóra, és visszafelé az állo­másról faanyagot és idorrikö- vet... De okulásképpen vissza kell térnem a múlt év nyará­ra is, hogy az akkori hibák még egyszer ne ismétlődjenek. Előfordult, hogy uborkát vit­tünk Sátoraljaújhelyre, de ptt egy vagy másfél napig eltoló­dott az átvétel. Álltak a ko­csik. Vagy sárgadinnyét szál­lítottunk Budapestre. Mivel ott nem fogadták, a kocsikat Kecs­kemétre irányították. Még egyet: a MÉK már idejében gondoskodjék megfelelő rako­dólétszámról, mert ennek hiá­nya is növelte a kocsik állási idejét. Február hónapban 50123 tonna árut szállítottak, ami na­pi 2004 tonnának felel meg. Az is tény, hogy a murikát sok üzem közbeni meghibásodás, alkatrészhiány akadályozta. A felújított gépkocsikba sem olyan alkatrészeket építenek be, ami műszakilag megütné a kellő mértéket. A másik a ko­csik tárolásának, illetve a kor­szerűtlen műhelyek problémá­ja. A gyöngyösi telep négy részre tagozódik és műhely­hiány miatt a gépkocsik javí­tását a szabadban végzik. — A helyzet még ebben az évben sem változik — mondja Nagy József. Biztató azonban, hogy a ter­vek szerint 1965 márciusában megkezdik egy központi telep építését a kenyérgyár mögötti területen. Megszüntetik a fő­téri javító részleget és a 80-as lakótelepi parkírozó helyet is, amely bizony eddig is sok bosszúságot és kényelmetlensé­get jelentett az ott lakóknak. — Egy intim kérdést, ami azonban minden dolgozót érde­kel: Mennyi lesz a nyereségré­szesedés? — Ez nem titok, bár a mér- legtárgyálás március 28-án lesz. Ebben az évben is meg­lesz a 13 nap. A 4-es sz. AKÖV gyöngyösi üzemegységének gazdasági ter­ve magasabb ugyan, mint a ta­valyi volt, de az erőket és a tennivalókat felmérve, teljesít­hető. Ügy gondoljuk, hogy a múlt évi tapasztalatokat leszűr, ve, feladatuknak a lehetőség­hez képes eleget tesznek. Laczik János A tárgyalóteremből bé a regény intrikus, udvaronc, sima modorú, de elszánt figu­ráját. Az a Rideghváry azon­ban, amelyet Simon formált magához és a közönség elé, mégis elismerésre méltó: Simon Györgynek volt érzéke hozzá, hogyha nem tud idomulni a szerephez, a szerepet alakítja magához. Merész, de sikeres vállalkozás volt. Egy tudatos színész vállalkozása. Paláncz Ferenc Tallérosi Zebu Ion ja a fiatal művész színészi pálya­futásának nem lebecsülendő állomása. Bővérű humorral, ugyanakkor kellő mértéktar­tással, ízes, „jókais” akcentus­sal formálta meg a gerinete- lensége miatt buta és butasága miatt gerinctelen középnemes figuráját Lenkey Edith Antodnette-je mintha a regényből lépett vol­na ki, — hiteles hozzájárulás a mese „varázsához”. Lőrinczy Éva Alfonsine-je szép volt és elhihetően üres, jellemtelen lé­lek. Hangjával azonban mér- téktartóbban kell bánnia. Pe- tőházy Miklós Pallwitz Ottót vitte színpadra a romantikus hősökhöz illő eleganciával, lel­ki felindultsággal és lovagias­sággal. Olasz Erzsébet, mint Remigia, egyszerre volt tudá­lékos fecsegő és ostobán naiv., Kopetty Lia a viszonylag vértelenül megírt szerepében üde, kedves jelenség volt, Sza­bó Máriának még erejét meg­haladó feladatot jelentett Aranka. Csapó János Pál őr­mestere kissé intellektuáli- sabbra sikerült, mégis kedves és meggyőző színfoltja volt az előadásnak. Herédy Gyula ko­mornyikja és Kovács Sándor Szalmása érdemel még emlí­tést. A maszkok Zakar István hozzáértését dicsérik, a szín­változásokat kísérő és bevezető zene Pető József munkáját. ★ Az előadás után újbői elő­vettem A kőszívű, ember fiait. Nem összehasonlítás végett, sokkal inkább azért, mert a színpad varázsa, a kollektív művészet egy kis „négyszem­közti” találkozásra inspirált. Mondom, nem tettem össze­hasonlítást, de hogy az előadás az újbóli olvasásra gyújtott bennem kedvet, — ez nemcsak Jókai, de a színház érdeme is. Gyurkő Géza Ha pihenni akarok egy esté­be hajló vasárnap délutánon, mindig és újra Jókaiért nyú­lok a könyvespolcra. Először kissé fennkölt mosollyal, a „mesén” túlnőtt felnőtt meg­értő derűjével olvasom a már ismert sorokat, aztán — nem tudom letenni: elragad a tör­ténet ma már naivnak ható ro­mantikus drámaisága, a feke­te-fehér jellemek gazdag ára­dása, a meseszövés szinte ki­apadhatatlan ereje. Gazdag életművéből is talán legkedve­sebb, s megszámlálhatatlanul olvasott regénye számomra A kőszívű ember fiai, ahol a ro­mantika, vagy, hogy inkább a realisztikus romantika minden fegyvere felsorakozik, hogy le- és meggyőzze olvasóját. Intri­ka és szerelem, fegyveres harc és bujdosó szegénylegények, az elrejtett gyermek motívu­ma és a kései .»matriarchátus” pompásan megrajzolt asszonya, az ideális férfijellem, ha há­romfelé, három gyerekre is ta­golva. Minden ... minden, ami elringat, fellelkesít, derűt fa­kaszt, vagy könnyeket. Nem ■ véletlen, hogy Földes Mihály keze nyomán éppen ez a regény került színpadra (és örvendetes, hogy végre filmre is!), még akkor is, ha a szín­padi változat inkább a lélek- rajz drámai csomópontjait ké­pes csak megragadni, ha a me­se széles epikai hömpölygésé kis folyóvá is keskenyül a színfalak zárt világában. Mind­egy. Jókai varázsa a történet „vázlata”, a csata zaja a csata helyett, a szerelem közlésszerű ténye, kibontakozásának lírai- sága nélkül is megragadja a nézőt mert ha „képregény”- vázlattá is lett az epika, de a mag: Jókai! Romantikus dráma: így hir­deti a szín lap a Gárdonyi Gé­sa Színház bemutatóját. S vál­jék dicséretére a bemutatónak* hogy amit hirdet, azt ad. Nem hamisít nem erőltet, nem kor­szerűsít hanem kellő mérték­tartással, a ma nézőjének ízlé­séhez formáltan ugyan, de ízig-vérig romantikus drámát teremt a színpadon. A szélső­séges jellemek drámáját ahol adva vannak a hősök a két pó­luson, ahol jellemükben nincs fejlődés, csak történet van kö­rülöttük, s ebben az adott szi­tuációiban cselekszenek jélle- müik és á romantikus dráma szabályai szerint. Mert nem le­het az igazi és teljes Jókait át­menteni a színpadra, — a drá­ma lényegesen távolodott tőle. A rendezés — Máriáss József munkája —, valamit visszafelé közelített a regény levegőjé­hez, s úgy vélem, ez nem kis érdem. Mesét mondott a szín­pad, még ha históriai magjá­ban igaz mesét is —, s ott fenn, előttünk, ebből a mesé­lő „doboz”-béli jelenetet kez­dő állóképeivel, amelyekben megelevenednek a figurák, mint Andersen meséjében az ólomkatona, helyenként meg­kapó, elringató és a gyengébb szivűek számára könnyeztető történet kanyarog elő. A színésüből lett rendező — aki a darab végén visszavedlik Haynau szerepében a kitűnő színésszé —, Máriáss József, amire vállalkozott azt meg­tette: Jókai-mesevilágot vará­zsolt a színpadra. Nagy segitő­je volt ebben a Jászai-díjas Csányi Árpád, akinek díszle­tei ötletességükben, finomsá­gukban és hangulatukban ép­pen annyira elválaszthatatlan tartozékai lettek a „couleur ■local”-nak, mint Greguss Ildi­kó gazdag, ízléses és a jelle­mekhez kitűnően illeszkedő jelmezei. A kőszívű ember fiai úgy­szólván megmozgatta a szín­ház egész gárdáját — harminc- nyolc szerepre megfelelő em­bert találni nem könnyű fel­adat. Ez indokolja, de nem ma­gyarázza telies egészében, hogy a kétségkívül sikeres előadá­son belül még'3 voltak olyan pontok, ahol „felébredtünk” egy pillanatra a mesevilágból, KI VOLT OSWALD?- val. Űj lakcíme: North Beckley ä Street, Mrs. Elaine RobertssnéL Hirtelen sajátos feladatot t kap: nyolcdolláros órabérért,- barna ingben, horogkeresztes í karszalaggal vesz részt a John ) Birch Társaság nagygyűlésén,- és tapsol, amikor a „karmes­ter” int. Játékkaszinóban része. i sedést kap, ha a jelenlevőket- színlelt magas összeggel ha­- zárdjátékra tudja csábítani. A 3 négertüntetés idején részt vesz t a verekedésekben. Ez a valóság Dallasban, amely csak kévéssé különbözik , azoktól a borzalmaktól, ame- . lyet Oswald esténként szobájá­- ban „elfogyaszt”: detektívregé­- nyék, olcsó ponyvák, uszító új- ságok képezik szellemi tápiáié­- kát. * * Rendszeresen kapja'az uszító folyóiratokat, a „Dan Smooth Report”-ot, amely a demokrá­cia felszámolását követeli az üSA-ban. Előfizetője a bir- csisták hetilapjának, a „Natio­nal Rewiev”-nek is. Néhány í cím ezekből az uszító folyóira­tokból: i „Kennedy amorális típus, mert az USA-ban meg akarja- valósítani a nép demokráciád- ját.” s „Kennedy hazaárulást köve­- tett éli” ^üssétek Kennedy híveit!” „A kormány gyávák és tehe­tetlenek bandája” „Kennedy a kommunista vi­lágösszeesküvőik közé tarto­zik.” Ezek a címek jelszavakká válnak, amelyek nemcsak Dal­lasban, hanem egész Texasban mérgezik a közvéleményt. Tragédia az Elm Streeten November elején elterjed a híre, hogy Kennedy elnök Dal­lasba érkezik. A zabolátlan uszítás az elnök politikája és személye éllen már a gyilkos­sággal való fenyegetés határát súrolja. Ezekben a napokban Oswaldnak ismét találkozója van Sidneyvél és Walnerral, hogy újabb együttműködésük apróbb részleteit megbeszéljék. A bárban még soli a vendég, a juke-box harsogva bömböl, a sarokban párocskák üldögél­nek. Hármuk közül egyik sem ve­szi észre azt a sötét hajú, töm­zsi férfit, aki egy fiatalember­rel beszélget, s közben egyet­len pillanatra sem veszi le te­kintetét Oswaldról. „Nem fog gyanakodni?” — kérdezte a köpcös férfi. „Mondja csak, hogy én küld­tem. Akkor minden Okay! De várjon addig, amíg a másik kettő eltűnik.” Nem kell sokáig várnia. Sid­ney és Walner hamarosan el­távoznak. A férfi odaül Os- waldhoz és jó félórát beszél­getnek. November 22-én Dallas Lőve Field nevű repülőterén leszáll az elnöki repülőgép. A túlzóan jobboldali „Moming News” az „Amerikai Vizsgálóbizottság*’ hirdetésnek álcázott cikkét hoz. za, amelyben, az elnököt azzal vádolják, hogy a négerek pol­gárjogainak támogatásával „a vörösök előőrséként ténykedik az USA-ban.” Ennek ellenére a dallasi fo­gadtatás minden, csak nem hű­vös. A texasiak ezrei állnak aa út szélén és lelkesen üdvözlik Kennedy! A City-n keresztül vezető út diadalmenet az elnök számára, de egyben meggyőzi a mellette ülő Conally texasi kor­mányzót, hogy aggodalma alap­talan volt. A gépkocsikaraván a szűk Elm Streetre kanyarodik. Lö­vések dördülnek... Fél óra múlva az egész földet bejárja a hír: meggyilkolták az USA elnökét. ­Ki küldte a távcsöves puskát: Helyi idő szerint 13,55-kor a dallasi rendőrség őrizetbe vesz egy állítólag rendkívül gyanús fiatalembert, a „Texas School­book Depositor” egyik alkal­mazottját, akit a merénylet idő­pontjában az épületben láttak, majd eltűnt. A letax-tóztatott: Lee Harvey Oswald. A házkutatás során a raktárépületben a rendőrség olasz távcsöves puskára buk­kan, s a tulajdonos a dallasi rendőrség szerint: Oswald. Ho­mály fedi, hogy a fegyvert az egyik ismert áruház kinek a megbízásából küldte Oswald címére. Az is kiderítetlen maradt, mi játszódott le a le­tartóztatás pillanatától Oswald, a rendőrség, az alvilág és n dallasi befolyásos politikai kö­rök között. (FolytatjukJ siszta szervezet tevékenyke­dik, amelyek közül számo; Hitlert tartja példaképének. A fasizmust és a bűnözés nem lehet elválasztani egy­mástól. Éppen ezért 1962-ber Dallas vezetett az USA 50< ezren felüli nagy városai-kö­zött, évi 103 gyilkossággal Ilyen környezetben Oswalc álmai a nyugodt családi élet­ről meglehetősen hamar szer tefoszlanak: Hetente legalábl egy alkalommal találkozil Siddey-vel és Walnerral. Álta­luk számos embert ismer meg együtt járnák inni, lányokról üzleti ügyekről beszélgetnék Oswald nem fojtja magába vé leményét, a többiek ösztönzé sere mind többször tart heves kommunistaellenes szónokla tot. S éppoly gátlástalant: szidja Kennedy kormányát mint a négereket. A városba költözik Egyik reggel az autóbuszbai valaki megérinti Vállát: „Hello, Mr, Oswald! Szívesei elbeszélgetnék önneL” A beszélgetésnek követkéz menyei vannak. Oswald a vá­ros szívében bérel lakást, : csak a hét végét tölti családja­6. A texasi olajmilhomosok legismertebb egyénisége, Hunt finanszírozta évekkel ez­előtt a hírhedt McCarthy sze­nátor haladóellenes mozgal­mát. Később a John Birch Társaság tiszteletbeli elnöke lett. A bircsisták vezére tulaj­donképpen Edwin A. Walker, nyugalmazott brigádtábomok, aki Nyugat-Németországban neofasiszta propagandát űzött, s ezért a Kennedy-kormányzat kénytelen volt állományon kí­vül helyezni. Akinek nem fe­lel meg a John Birch Társa­ság, az csatlakozhat más, ha­sonló jellegű szervezethez: „Nemzeti Felháborodás Kon­venciója”, „Texasiak Ameriká­ért”, stb. Dallasban székel a Ku-Kux- Klan egyik központja, itt ta­lálható a „Szabadságfórum Bi­zottsága”. Ez utóbbi kimon­dottan kommunistaellenes pro­pagandát folytat. Dallas a székhelye az USA egyik legna­gyobb kiadóvállalatának, a „Teachers Publishing Co”-nák, amely főleg antikommunista írásműveket ad ki. Ezt a listát még lehetne bő­víteni, mert az USA-ban több mint 2000 szélsőjobboldali, £a­Verekedésért — hathónapi szabadságvesztés Balogh Illés többszörösen büntetett előéletű hatvani la­kos tavaly novemberben a hat­vani Park Szálló éttermében italozott barátaival. A kötekedő természetű ember italozás köz­ben belekötött a szomszédos asztalnál helyet foglaló Lantos Ferencbe, majd verekedést provokálva Mhívta a mosdó­helyiségbe, s ott tettlegesen bántalmazta. Amikor Lantos segítségére siettek barátai, Ba­logh Illés eltávozott. Lantos barátai követték Balcvghot és szóban felelősségre vonták viselkedéséért. Ebből vita, majd verekedés ikezdődött, s időköz­ben odaérkeztek Balogh bará­tai is. Ekkor Balogh zsebkésé­vel Beme István felé szúrt, s a szűrás a védekező Bene tenye­rét érte és arsóideg-sérülést okozott, Kiss Sándort is meg­szórta, sizerencsére csak felszí­ni sérülést okozva. A hatvani járásbíróság dr. Nyíri László tanácsa bűnösnek mondatta üti Balogh Illést, egyrendbeli súlyos és egyrend- beli könnyű testi sértésért hat­hónapi végrehajtható szabad­ságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Elitta a szén árát — öthónapi javító-nevelő munka Kákái Ferenc boldogi lakos a 4. sz. AKÖV alkalmazásában állott mint rakodómunkás. Munkahelye a hatvani TÜZÉP- telep volt. Szállítás közben' is­merkedett meg Horton Cs. Fe­renccel, s ígéretet tett arra. hogy egercsehi szenet szállít, s a költségekre fel is vett 600 fo­rint előleget. Később közölte Cs. Ferenccel, hogy újabb 250 forintra van szüksége, mert csak 35 mázsás tételt tud vá­sárolni és sEállítami. Cs. Ferenc ezt az összeget is átadta, azon­ban a szenet nem szállította le Kókai, s mint a nyomozás so­rán kiderült, nem is volt szán­dékában, mert a pénzt közben elitta. A hatvani járásbíróság dr. Nyíri tanácsa Kókai Ferencet öthónapi javító-nevelő munká­ra ítélte, 15 százalékos bér­csökkenés mellett. — ez, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom