Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-25 / 71. szám
1964, március 25., szerda NEPOJSAO s Aszódtól—Hatvanig... ...és vissza Látta azt a filmet? Valahol Európában? Olyanok, mint azok a csavargók. Móg- szöknek a közeli javító-nevelő intézetből, kicsúsznak a társadalom kezéből, amíg mi kézre nem kerítjük őket — mondja a hatvani járási rendőrkapitányság ifjúságvédelmi előadója. És kartonokat tesz elém: X Y négyszer szökött meg, mind a négyszer rendőrök fogták el. Z Y nyolcadmagával jött a közeli intézetből, éjszaka volt, mire ideért, éhesen, fáradtan. És még akkor elkövette a negyedik betöréses lopást. A X négyszer tört be a Nyersbőr- begyűjtő Vállalathoz, onnan pénzt vitt el, betört a leány- kollégiumba, ahol pénzt és élelmiszert „talált”, szamély- autót tört fel: a műemlékvédelmi felügyelőség lezárt gépkocsiját ... Z Da... P J pedig ... — Ebben a megyében Hatvan városban a legrosszabb a fiatalkorú bűnözők statisztikája, de nézze, a betöréses lopások elkövetői nagyrészt a szökött növendékekből kerülnek ki — mondja a rendőrtiszt és a városi tanács gyámügyi előadója. — Valamit tenni kellene, valahogyan meg kellene előzni a bajt: mert mi is rendszerint csak akkor tudunk beavatkozni, amikor bejelentés érkezik. Igaz, a beavatkozás nem nehéz, nagyon gyorsan elfogjuk a gyerekeket: a múltkor például az élelmiszerbolt tetteseit könnyen nyomon követhettük, csak az elszórt konzerve- ket, csokoládékat kellett figyelnünk. Nem lehet azt mondani, hogy sokan szöknek meg, inkább azt: egy-egy fiatalember többször is meglátogat bennünket. Este, vagy éjszaka jönnek a sínek mentén, mire Hatvanba érnek, fáradtak, éhesek — és cselekszenek. Ha nem jönnének: ha nem tudnának kiszökni, többé talán sose kerülnének szembe a törvénnyel — de így ... Eljönnek, és egyikük a helyijáratú busz perselyét szereli le egy alkalmas pillanatban, a másik... És a rendőrségen azt mondják: megszöktek, mert könnyű volt a szökés. A tetovált kezű, lábú gyerekek másfél hónapja is lehorgonyoztak egy hatvani boltban — és a rendőrségen. Nem mind a hatvani rendőrségen: volt, aki Sárospatakon került kézre, a másikat Csányban fogták él, a harmadikat Gyöngyöshalászon. A rendőrség „felkészülten” várja őket. De nem lehetne biztosabban, könnyebben, célravezetőbben megelőzni a bajt? Nem lehetne elérni azt, hogy azok, akiket bírósági határozattal beutaltak a javító-nevelő intézetbe, ott is maradjanak, amíg azt saját maguk és a társadalom érdeke megkívánja? (czár) A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége március 31. és április 5. napja között Budapesten tartja VIII. Világ- kongresszusát — mondotta kiküldött piunkatársunknak dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára. A kongresszus megrendezésére nagyarányú szervező munka folyik. A világ minden részéből érkeznek hazánkba jogászok. Népes küldöttséggel képviselteti magát a Szovjetunió és a többi szocialista ország is, több mint 100 küldöttet küldenek hazánkba. A perui és az ugaindai küldöttséget az igazságügy-miniszter vezeti. Régóta izgat a probléma: nem fél-e a Következményektől egy bigámista?- Nézze, uram - mondta szerényen, s hangjából az élettapasztalat bölcsessége csendült ki —, az ember tudja, hogy felelősséggel tartozik. Néha néhány hónap, néha egy-két év a felelősség, de ember felelősség nélkül nem élhet, vállalnia kell, amit a sors és a bíróság rámér. En boldoggá teszek néhány nőt, a bíróság figyelmeztet a felelősségemre és elküld elvonókúrára. Higgye el, szükség is Van rá .. . De az igazi boldogság ezután jön! Mondja, uram, várta Ont már egyszerre bt nó tárt karokkal, boldogságtól fénylő szemekkel? Nagyszerű érzés egyszerre öthöz tartozni. Nagyszerű dolog, hogy egyszerre öt asz- szony várja az embert - mondta, s a meghatottságtól apró kis könnyek gyűltek a szemébe ... — De hát azért egy, az igazi... — próbáltam érvelni. Rám nézett, végigmért, aztán felhorkant: — Egy? Uram, maga meg van őrülve I Egy asszony egyedül mindig veszélyesebb, mint öt együtt . .. Eh, ostoba fajankó, nem ért az élethez 1 — legyintett és büszkén elvónutt az elvonókúrára. (— ó) A kongresszus plenáris illésein beszámolnak a legutóbbi, a Szófiában megtartott kongresszus után eltelt időben végzett munkáról és referátum hangzik el az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok demokratikus jogászmozgalmairól. Mukabizottságokban tárgyalják meg az állami szuverenitás, az önrendelkezési jog, a be nem avatkozás politikájának kérdéseit, a békés egymás mellett ólés jogi problémáit, és a semlegesség fogalmának új jog! értelmezését. Az egyik munka- bizottságban a referátumot dr. Markoja Imre igazságügy- miniszter-hedyettes tartja. A megvitatásra kerülő témák iránt nagy az érdeklődés. Az 1960. évben megtartott jogász világkongresszus egy deklarációt fogadott el, amely hangsúlyozta, hogy a jogászok csak akkor állhatnak hivatásuk magaslatán, ha felismerik koruk követelményeit, hazájuk politikai törekvéseit, és ha minden erejüket és tudásukat a haladó társadalmi erők támogatáséra összpontosít jak. Felhívta a kongresszus a világ valamennyi jogászát, működjenek közre a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése és az általános leszerelés jog! kérdéseinek kidolgozásában, a nemzetközi törvényesség elleni támadások, a hidegháború folytatása elitélésében, munkálkodjanak a népek gazdasági és kulturális együttműködése kedvező feltételeinek megteremtésén, minden ország egyenjogúságának alapján és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartásával támogassák a svarmati népek függetlenségi harcát, minden nép korlátlan önrendelkezési jogát és a közvélemény erejével ítéljék el a politikai, gazdasági és a katonai uralom nUndcn formáját, amelyet egyik állam a másik felett gyakorol. (molnár) Nagy feladatok előtt Megjegyzések a Füzesabonyi Járási Tanács mezőgazdasági osztályéinak munka fához A hosszúra nyúló tél miatt újra nagy feladatok előtt áll a mezőgazdaság. Az évi termés döntő mértékben attól függ, milyen gyorsan, milyen szervezetten és szakszerűen végzik majd el a gazdaságok a rájuk váró feladatokat. A termelőszövetkezetek munkáját jelentősen befolyásolja a járási tanácsok szervező, irányító, ellenőrző tevékenysége, ennek hatékonysága. A tavasz küszöbén megvizsgáltuk a Füzesabon; Járási Tanács mezőgazdasági osztályának munkájai. elemeztük módszereit és választ kerestünk arra; bc- tölti-e feladatát az osztály úgy, ahogyan azt várni lehet? A füzesabonyi járási pártvégrehajtóbizottság 1964. március 11-én tárgyalta a járási tanács mezőgazdasági osztályának a termelőszövetkezeteket segítő, irányító és szei-vező munkáját. A végrehajtó bizottság értékelése és az osztály dolgozóival történt személyes beszélgetés alapján nyilvánvaló, hogy az összesen 21 főt számláló osztály — dolgozói közül 17-en végeznek szakfeladatokat — felkészültsége szakmailag is megfelelő, hiszen ha. tan végeztek egyetemet, négyen mezőgazdasági technikumot, hárman most járnak technikumba és egy dolgozójuk most szerzi meg az egyetemi képesítést. A másik megállapítás, hogy az osztályon zömében fiatalok dolgoznak, akik tele vannak ambícióval, friss elképzelésekkel. A mezőgazdasági osztály jelenleg kellő erővel, jó szakgárdával rendelkezik és képes ellátni feladtál Mi van a számok mögött ? Ha a statisztikát vizsgáljuk, feltűnik, hogy a füzesabonyi járás a múlt évben egy sor áruféleségben nem teljesítette felvásárlási tervét, a vártnál kevesebb árut termelt. Vágósertésből 93,6, vágómarhából 92,4, tojásból 93,3, tejből 97,8 a teljesítési százalék. Ezek a számok jóval alatta maradnak a megyei átlagnak, de a füzesabonyi adottságoknak megfelelő hevesi járás teljesítményeinek is és akarva, nem akarva, gondolatokat ébresztenek. Nem hisszük, hogy érdemes lenne vitatkozni azzal az elhangzott megállapítással: „...a járási tanács a termelőszövetkezetek helyett nem termelhet húst, tejet, tojást...” Minden hozzáértő ember tudja, hogy egy járásnak a termelésben kimutatható visszaeséséért, a járás szövetkezeteit segítő, gépekkel, szakemberékkel ellátó irányító szerve, a járási tanács is felelős. — Ha a nap elfárad és leszáll az égről, ott gurul el mindig Káló kovács háza előtt, a ko_ vács meg nagy fogóval fülöncsípi, üllőre teszi és kalapálja, kalapálja reggelig. Reggel aztán megszökik, felszalad az égre a nap, s Kálé kovácsnak nincs hatalma, bogy nyomába eredjen. Így mesélték az öregek, ha egy-egy gyerek arról kíváncsiskodott., miért nem süt éjszaka is a nap. Hittünk a mesének, mert Kálé kovácsnál nem ismertünk erősebb embert, aki a vasat is meghajlította volna, mint ő. Mikor verni kezdte az üllőt, pengett a vas és röppent a dühös szikra, köréje gyűlt a bámészkodó had: lestük mellén a lángok villó- zását. éljel meg óriásokról álmodtunk, akik kalapáccsal verik a napot. Kálé kovács mindig este kezdett dolgozni. Nappal a kocsmában ült. nem csendült az üllő rtiesszebanszóan: elitta az utolsó fillért is. amit esti munkáiéval megkeresett. Aztán már az esték is csenPATAKY DEZSŐ: ARANYBOT desek maradtak, Kálé kovács elitta a műhelyét, el itta a szerszámait is, többé nem vette kezébe a kalapácsot. Egyik napról a másikra megöregedett, teste a föld felé hajlott. Vöröses színű, görcsös barkócából készített görbebotjával hol itt, hol ott tűnt fel a telepen. A botjától nem vált volna meg pillanatra sem, örökösen magával cipelte. Még a kocsmába is, ahol továbbra Is ő volt a legtöbbször látott vendég. Mondják, hogy azt a botot még az ágyba is maga mellé fektette. Rebesgették, kincset őriz benne. Egy napon idegen munkások, szerelők érkeztek a teleore. Kálé kovács rögtön melléjük szegődött, mikor esténként be-betértek a kocsmába iddogálnl. Volt a kovácsnak egy furulyája, amit az orrával szólaltatott meg és senki se tudta utána csinálni, hogy egy ceruzával a fogain kopogtasson ki minden nótát. A szérelők mulattak az öreg bohóckodásain, és itatták, ahogy csak inni bírt, Zárás előtt karjánál fogva levezették a lépcsőn, nehogy még a bordáját törje. Csak vonszolni tudta magát a botra támaszkodva és a kocsmától hazáig végigordította az utat: Bakonyerdő gyász- baaa vaan ...! Másnap reggel Kálé kovács éktelen ordítására ébredt a telep. Szakadt, hosszú szárú, piszkos alsónadrágban futkosott a házak között, úgy kiabálta: — Kifosztottak!!.., Megöltek! Elterült a porban és öklével verte a földet. Este annyira részeg volt, hogy a botját is elveszítette. — Az aranyam ... Kifosztottak!!... Megöltek! Kálé kovácsot ezután nem látták a kocsmában, abbahagyta az ivást. Az ételhez sé nagyon nyúlt. — Jól van az, a vén fukarnak! — mondogatták az emberek gyűlölködve és kárör- vendően. — Dögölj meg, te szentséges állat! — mondogatta a nővére is, aki szánalomból tartotta el a kovácsot, főzött meg mosott rá. — Nekem soha egy fillért nem adtál! — Hisz neked őriztem azt az aranyat — mondta erőtlenül az öreg. — Becsületes halált se érdemelsz! Dögölj meg... Kerestette a botját, mesés jutalmakat ígért annak, aki a botot megtalálja, vagy a bot nyomára vezeti. Nem akadt senki, aki a botról valamit is tudott volna. Hanem néhány nap múlva izgalomba hozta Kálé kovács a telepieket. Megjelent az utcán, teste kiegyenesedett, s kezében botot tartott. Piros barkócából készített görbebotot, szakasztott olyat, mint amilyet elveszített. — Na, megkerült mégis? — kérdezték a kocsmában, ahová beült az öreg és italt rendelt. — Ez nem az igazi — mosolygott fáradtan. — Csak a párja... Ügy vezették ki a szabad levegőre, hogy eszét se tudta a sok italtól. Az aknatoronynál az éjszakás felső csatlósok még hallották rekedtes, vékony hangú nótázását: Bakonyerdő gyász- baaa van! Reggel találtak rá, a csurgó alatt, az árokban. A teste már meredt volt, s fejéből, amely belecsüngött a vízbe, vér szivárgott. Mellette feküdt a piros barkócabot, kettéhasítva. A bot belsejébe fúrt lyuk üresen tátongott. Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem látnánk ugyanakkor, hogy a járásban ma már nincs gyenge termelőszövetkezet, hogy a mezőgazdasági osztály viszonylag sok segítséget nyújtott a tsz-eknek, hogy a füzesabonyiak az elsők között fejezték be a zárszámadásokat, kezdték el a tavaszi munkát. Uj vezetés*» stílust A mezőgazdasági osztály jelenleg gondokkal küzd a vezetést illetően. Az osztályvezető, sajnos, már több mint negyed éve beteg, a főmezőgazdász a járás egyik termelőszövetkezetéhez került. Jelenleg a főmezőgazdászi posztot és az osztályvezető-helyettesi tisztet Nagy Sándor, a nyolcéves gyakorlattal rendelkező mezőgazdász látja el. Orosz Miklós, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese — aki különben felügyeletet gyakorol az osztály munkája felett —, rendszeresen segítséget nyújt az osztálynak, segít az osztályvezető-helyettesnek is. A dolgozókkal való beszélgetés, a helyi tapasztalatok, valamint a már említett párt-végrehajtóbizottsági ülés után nem nehéz megállapítani, hogy az osztály munkájának fogyatékosságai mindenekelőtt a vezetésben, a nem mindig megfelelő és ma már korszerűtlen irányításban keresendőik. Az osztályvezető nem végezhet minden munkát egyedül. A fiatal, egyetemet végzett szakemberek nem azért jöttek, hogy statisztikai adatokért futkossanak a szövetkezetekhez, hogy jelentéseket gyártsanak. Ma egy kicsit az itt a helyzet, hogy mindenki csinál ugyan valamit a maga területén, de ez a munka nem egy átfogó elgondolás szerves része. A Központi Bizottság 1962. február 9-i határozatának megfelelően, itt is, mint mindenütt az országban, megerősítették a mezőgazda- sági osztályt, friss erőkkel, szakemberekkel töltötték fel az apparátust. Ma a járási tanács mezőgazdasági osztályának több dolgozója van, mint a járási pártbizottságnak együttvéve. A kibővített, a szervezetében és célkitűzéseiben is új mezőgazdasági osztály régimódi irányításán változtatni kell. Nagyobb teret, önállóságot kell adni az előadóknak, az idekerült fiatal agrármérnököknek, akik a gyakorlati munkában szeretnék tudásukat gyümölcsöztet- ni. Ezek az emberek több konkrét, szakképzettségüknek megfelelő munkát szeretnének Végezni, de ugyanakkor több bizalmat is kémek a ve- zetöktől. Az apró-cseprő részletekben elvesző vezetési stílus helyett a határozott, mindent áfogó, az előadók, a dolgozók személyes felelősségére épülő vezetési módszert lenne helyes meghonosítani. Ez nemcsak az osztályvezetőre vonatkozik, aki töretlen energiával, hallatlan ambícióval dolgozik egy évtizede, de az új munkastílus megszívle- lésre vár a felügyeletet gyakorló elnökhelyettes részéről éppúgy, mint az osztályvezetőhelyettes, a főmezőgazdász, sőt, a csoportvezetők részéről is. Mást tanultunk az iskolában Így foglalja össze tapasztalatait, az egyik fiatal egyetemet végzett szakember. — Lehet-e ott szakszerű és modern takarmányozásról beszélni, ahol nincs elég ennivaló a jószágoknak, ahol szűkében áll az abrak? Lehet-e a kemizálás térhódítását hirdetni akkor, amikor egyik-másik helyen az agronómusnak lopva kell kiszóratnia a táblára a vegyszert? Vagy beszéljünk-e arról, hogy a füzesabonyi járás összes kukoricavetéséből mindössze 800 holdat vegysze- reznek és itt-ott idegenkednek még a műtrágyától is. Sok még a különbség, igaz, az elmélet és a gyakorlat között. Tény azonban, hogy a szövetkezetek évről évre több szakembert, gépet, vegyszert, műtrágyát kapnak, többet keresnek az ott dolgozó tagok is. Az idén 33,54 forint volt az egv munkaegységre eső érték a tavalyi 32,54 és a tavalyelőtti 28,57-tél szemben. — Mit várunk a fiatal, a járás mezőgazdaságát irányító szakemberektől? — Mindenekelőtt azt, hogy terjesszék és alkalmazzák bátran az újat, hirdessék azt az elméletet, amelyet az iskolában tanultak. Végezzenek és végeztessenek kísérleteket a termelőszövetkezetekben, szervezzenek tapasztalatcseréket, ahol a szövetkezeti gazdák saját szemükkel győződhetnek meg az új eredményességéről. A paraszti régimódi szemlélet, a divatjamúlt gondolkodás megváltoztatását tűzzék ki feladatul. Aktából bő termés volt Visszatérő probléma ez. — Sok az akta, rengeteg a papírmunka — panaszkodnak a legtöbb tanácsnál. A füzesabonyi járás mezőgazdasági osztályán 1963-ban bőséges aktatermés volt, szám szerint 2589. Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy ügydarabhoz 4— 5 levél, válaszadás tartozik, akkor még súlyosabb a helyzet. Haladás viszont, hogy a megyei tanács és általában a felsőbb szervek csökkentik az akták számát, viszont ennek arányában, sajnos, nő a forgalom a mezőgazdasági osztály és a termelőszövetkezetek között. Száz és száz olyan bejelentés, panasz érkezik, amelyek elintézése a községekben is megoldható lenne. Sok időt vesz még el a gyakorlati munkától a különböző jelentések és beszámolók gyártása, ezért ezt a kérdést is érdemes lenne megvizsgálni. Igazuk van a mezőgazdasági osztály dolgozóinak, amikor azt mondják! eredményes munkát tőlük csak akkor várhatnak, ha hetente legalább három-négy napot kint tölthetnek a termelőszövetkezetnél, gyakorlati munkán. Ha a járási párt-végrehajtóbizottság állásfoglalása értelmében sikerül már a közeli jövőben kialakítani a mezőgazdasági osztályon az új vezetést stílust és érvényt szereznek annak az elvnek, hogy minden szakember heti 3—4 napot a termelőszövetkezetekben gyakorlati munkán töltsön, úgy bizonyos, hogy mindez érezteti majd hatását mind a termelésben, mind a termelőszövetkezeteknek nyújtott segítségben. A szakemberek iránti nagyobb bizalom, a mélyebb felelősség- érzet megkövetelése pedig olyan erőtartalék lehet, amely a későre maradt tavaszi munkáknál már hasznosan jelentkezik. A segíteni kész szándékú javaslatokat. reméljük, gyors '-övatik majd Füzesabonyban. Szalay István Világkongresszusra készül a demokratikus jogásztársadalom
