Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

1964. március 13., péntek NEPÜJSAO 3 A szerződési és kötbér fegyelem helyzetéről A megyei főügyészség a kö­zelmúltban több ipari vállalat­nál megvizsgálta a szerződési és kötbérfegyelem helyzetének törvényességét, és több hiá­nyosságot tártunk fel. A népgazdasági tervekre ala­pozott szerződések hatráidő- beni és hibátlan teljesítésének egyik biztosítéka többek kö­zött a kötbér. Kötbér megfize­tésére a szerződésszegő válla­latot kötelezik, a kötbér tehát a szerződési fegyelem biztosí­tásának fontos eszköze. Ta­pasztalataink, sajnos, azt mu­tatták, hogy ezt még sok vál­lalatnál nem ismerték fel. A szerződéses fegyelem kö­vetkezetes érvényesítése azt kívánná meg, hogy a szerző­désszegések, minden esetben felszínre kerüljenek. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a szerződő felek minden esetben érvényesítsék a szer­ződésszegésből származó igé­nyeiket Azoknál a vállalatoknál pe­dig, ahol kötbért fizettek ki, arra lenne szükség, hogy ki­vizsgálják a kötbérfizetés okait vagyis azt, hogy a köt­bérfizetésre a vállalat tevé­kenységi körét meghaladó ok miatt került-e sor, vagy pe­dig a vállalat valamelyik dol­gozójának mulasztása miatt örömmel kell megállapítani az utóbbi évben a késedelmi és meghiúsulási kötbérek ér­vényesítése terén jelentős ja­vulás mutatkozott. Általában el lehet mondani, hogy a gazdálkodó vállalatok ma már rendszere­sen bejelentik és érvényesítik is a kötbérigényeiket azokkal a szállító vállalatokkal szem­ben, amelyek késedelmesen szállítanak, illetve a szerző­désben foglalt szállítási köte­lezettségüknek nem tesznek eleget A minőségi kötbérek érvé­nyesítésével azonban még mindig baj van. A mulasztás oka a helyenként előforduló hanyagság és nemtörődömség mellett az a helytelen nézet hogy a minőségi kötbérek ér­vényesítése esetleg retorzióval járhat. Az ilyen mulasztásaikat a megrendelő vállalatok illeté­kes dolgozói — sok esetben az igazgató és a főkönyvelő is — változatlanul azzal a már ré­gebben tapasztalt érveléssel igyekeznek mentesíteni, hogy a minőségi kötbérigények mellőzésére termelési érdekeik késztetik őket, mert — úgy­mond — a kötbérigényük ér­vényesítésével járó anyagi elő­nyök korántsem állnak arányban azokkal a hátrá­nyokkal és retorziókkal, ame­lyeket viszonzásul kénytelenek elviselni azoktól a szállító vál­lalatoktól, amelyekre pedig az anyafobeszerzés terén rendsze­resen rá vannak utalva. Az ilyen véleményekkel természe­tesen ném lehet egyetérteni. A szerződésszegésből származó igények érvényesítésének mellőzése oda vezetett, hogy egyes szállító vállalatok rend­szeresen minőségileg hibás anyagot szállítottak. Oka a kötbérigények mellőzé­sének az is, hogy a szerződés- nyilvántartásokat nem meg­felelően vezetik, továbbá az, hogy a vállalatok igazgatói nem ellenőriztetik a vállalat belső ellenőrével, vagy más arra alkalmas dolgozóval, hogy a szerződés-nyilván tartásokat megfelelően vezetik-e, és a szerződésszegésekből eredő igényeket határidőben és kö­vetkezetesen érvényesitik-e. További hiányosságként kell felhozni a felügyeleti szervek mulasztását is, akik a doku­mentációs vizsgálataik és egyéb ellenőrzéseik során nem fordítanak kellő gondot a szerződésszegésekből eredő igé­nyek érvényesítésére, és az ez­zel kapcsolatos felelősségre vo­nás gyakorlatra, pedig az egyes minisztériumok erre szigorú utasításokat adtak ki. Vizsgálataink során arról is igyekeztünk tájékozódni, hogy a vállalatok tesznek-e intézke­déseket arra, hogy a kötbérma­rasztalás folytán a vállalatnak okozott kárt, vagy annak egy részét a mulasztásban vétkes dolgozókra áthárítsák, és fe- gyelmileg felelősségre vonják. Ott is, ahol sor kerül fegyel­mi kivizsgálásra, az a jellemző, hogy a tényleges felel ősségre- vomást mellőzik azzal, hogy a vállalatnak okozott kárért sen­kit sem terhel felelősség. A kártérítési felelősségre vo­nás eszközével, ugyan gyakrab­ban élnek a vállalatok, feltű­nő azonban, hogy a kártérítési határozatok kevés esetben érin­tenek felelős beosztású dolgo­zót, és mind a vezető állású, mind a beosztott dolgozókkal szemben hozott kártérítési ha­tározatokban a kiszabott kárté­rítés mértéke igen alacsony és meg sem közelíti a vezető be­osztásúak esetében a 6 heti munkabért, nem vezetőkkel szemben az egyhavi munkabér 15 százalékának megfelelő ösz- szeget. A kötbérekkel kapcsolatos felelőssségre vonás ellen a vál­lalatok részéről sok kifogás hangzott el. Általában hivat­koznak arra, hogy a felelősség személyre nein bontható le, hibát csak az nem követ el, aki nem dolgozik, a kötbér fi­zetése a kooperáló vállalat mu­lasztása miatt került sor, stb. Ezek az érvelések nem fogad­hatók el. Természetesen elkép­zelhető és a gyakorlatban is előfordul, hogy a döntőbizott­ság a szerződésszegésért meg­állapította ugyan a vállalat fe­lelősségét, azonban a vállalat­nál személy szerint senki nem tehető felelőssé. Az esetek többségében azon­ban nem ilyen ügyekkel állunk szemben, hanem olyanokkal, ahol a felelősség a személyre lebontható, és pontosan tisztáz­ható — természetesen megfele­lő vizsgálat során — hogy a marasztaló határozatot ldnék a mulasztása, vagy téves intéz­kedése miatt hozták meg. A felelősségre vonással kapcso­latosan több vállalatnál ala­kult ki olyan helytelen gyakor­lat, hogy a kivizsgálás helyett csupán igazoló jelentéseket kémek. Helyes az a gyakorlat, hogy az érintett dolgozótól iga­zoló jelentést kérnek, az abban foglaltakat azonban felül kell bírálni, meg kell vizsgálni, hogy elfogadhatók-e, és ettől függően kell dönteni a felelős­ségre vonás kérdésében. A kötbér tehát csak akkor lehet a szerződési fegyelem biz­tosításának fontos eszköze, ha a kötbérfizetés nem marad csupán a vállalat pénzgazdál­kodását érintő pénzügyi hát­rány, hanem a fizetés alapjául szolgáló hibák megszüntetése megtörténik és a mulasztáso­kat, szabálytalanságokat elkö­vető személyeket következete­sen állásukra való tekintet nélkül, felélősségre vonják és kártérítés megfizetésére köte­lezik. Dr. Gyulavári Endre Kemizálás a mezőgazdaságban Látogatás Sarudon, a megye legnagyobb termelőszövetkezetében az őrnagy akcentusának ma­gyarázatát. Ezek szerint tehát egy orosz kém ül mellette a kocsiban? De ha ez így van, akkor a többi kocsin is az őrnagy em­bereinek kell lenniök. Har­minc-negyven fő, ha nem több! Honnan kerültek ezek ide? A feltételezés annyira hihe­tetlennek tűnt, hogy Torp ma­ga is kételkedett benne. En­nek ellenére azonban úgy dön­tött, hogy mégis haladéktala­nul jelentést tesz Upitznak a történtekről, utána pedig ösz- szeköttetésbe lép az Abwehr- rel. De hogyan hajtsa mindezt végre, amikor az ellenséges felderítő, akiről számot akar adni, éppen ott ül a kocsijá­ban, s minden szót hall? Ezen­kívül, ha utoléri Upitz kocsi­ját, meg kell állítania, hogy beszélhessen a főnökkel. Akkor pedig megáll az egész kocsisor. Ez gyanúsnak tűnhet az oroszok szemében, s nincs kizárva, hogy azonnal akcióba lépnek. De még ha feltételez­zük is, hogy senki semmit nem vesz észre, akkor is hogyan beszéljen a dolog érdemi ré­széről az őrnagy, meg az Upitz kocsijában ülő másik ismeret­len személy előtt? Hiszen könnyen lehet, hogy a Grup­penführer utasa nem az, mint akinek kiadja magát!... Torp a szélvédő üvegre erő­sített visszapillantó tükörbe nézett. Halványan látszottak benne az őrnagy arcának körvonásai. Úgy tűnt, szunyó­kál a „gépkocsisor parancsnok ura” — szemét félig lehunyta, teste ernyedten oldalt dóit az ülésen. — Hallja őrnagy — szólalt meg a torKát köszörülve Torp. •— Adjon még egy cigarettát. Ribin kiegyenesedett, s elő­húzta a zsebéből a cigaretta- tárcáját. — Parancsoljon — mondta. — Látom megnyerte a tetszé­sét — Köszönöm. — Torp ki­vett egy cigarettát a szájába tette, s a már előre meggyúj- tiott gyufához hajolt vele. — Valóban nagyon jó ízű cigaret­ta. — örülök, hogy ezt hallom. Ha megadja a címét, küldök néhány dobozzal, van egy kis tartalék még odahaza. Torp feszülten figyelte úti- társának minden szavát min­den egyes hangját Könnyedén folyamatosan beszélt az őr­nagy. De kis akcentussal, ame­lyet Torp most sokkal jobban megjegyzett magának, mint akkor, az első találkozásnál. Ribin figyelmét nem kerülte el Torp hangulatának változá­sa. Óvatosan előrehajolt, ké­szenlétbe helyezkedett, hogy könnyebben előránthassa a pisztolyt, ha szükség lenne rá. Pisztolytáskájára tette a ke­zét S ez nagy hiba volt. Torp észrevette a mozdulatot. A terepjáró sebessége csök­kent, egyre messzebb maradt el a teherautók mögött. — Mi történt? — kérdezte Ribin. — A motorral van valami ... Ribin tapasztalt autós volt. Látta, hogy a motor kifogásta­lanul, teljesen szabályosan működik, csak Torp egyszerű­en gyengébben nyomja a gáz­pedált. Ribin aggodalma egyre nőtt. Miközben egymást kergették agyában a gondolatok, szóra­kozott, közömbös külsőt mí­melve a kocsi sebességmérő­jét^ kilométerszámlálóját, meg a töibbi, ezek mellett levő mechanizmust nézegette, s a rádió adó-vevő berendezés gombjain állapodott meg a te­kintete. Emlékezett rá: nem sakkal ezelőtt Torp bekapcsol­ta a készüléket, egy ideig for­gatta a kereső skáláját, aztán néhány percig fülhallgató­ján figyelte az éterből jövő hangokat Ügy látszik, elkapott valamilyen kellemetlen hírt adó sugárzást De mi lehet az? A terepjáró egyre lassabban ment. — Meg akarja állítani a ko­csit? — kérdezte Ribin. Torp mogorván bólintott. — Miért? — Már mondtam: elromlott a motor. Ribin vállat vont. — Akkor jelezni kell, hogy várjanak meg bennünket Hi­szen tudja, hogy... Nem fejezhette be. A terep­járó megállt. Torp egy hirte­len mozdulatot tett, s máris pisztoly fénylett a kezében. Ribinnek még volt annyi ide­je, hogy elkapja, s felfelé for­dítsa a Sturmführer kinyújtott karját, amelyben a fegyvert tartotta. Torp azonban a má­sik kezével a szovjet felderítő arcába sújtott. Ribin megin­gott, s a fasiszta ezt kihasz­nálta: újabb ökölcsapásokat mért a fejére. Ribin elvesztette az eszmé­letét. Torp nem akarta agyonlőni. Elhatározta: élve viszi be az Abwehrhez. Elvette a fegyve­rét, utána összekötözte a ke­zét és a lábát. Aztán visszaült a kormánykerékhez, s teljes gázra kapcsolva a gépkocsiosz­lop után iramodott. Közben bekapcsolta a rádió adó-vevőt, s fülére tette a fejhallgatót. A A Központi Bizottság 1964. február 2(M határozatából: „El kell érni, bogy 1965 végéig az egy hold szántó-, kert- és szőlőterületre jutó műtrágya mennyisége meg­közelítse a 200 kilogram­mot-” A mezőgazdasági termelés fejlesztése nem képzelhető el a kemizálás széles körű elter­jesztése, alkalmazása nélkül. Hazánk nem tartozik azon or­szágok közé, ahol szűz- és par­lagföldek oly nagy területek­ben lennének, hogy ezeken nagyobb mennyiségű terményt lehetne termelni. Így nem ma­rad más hátra, mint a belter­jes gazdálkodás" megvalósítása, ezen belül a kemizálás széles körű alkalmazása. Ellátogattunk Sarudra,, me­gyénk legnagyobb termelőszö­vetkezetébe és mégvizsgáltuk, hogy ebben a kilencezer hol­das gazdaságban hogyan al­kalmazzák a modern tudo­mány vívmányait, milyen mértékben hódít a kemizálás, hogyan használják fel a külön­böző fajtájú műtrágyákat és vegyszerekét a termelésben. Nyolcvanhárom vagon műtrágya az évi fogyasztás A kilencezer holdnál na­gyobb sarudi határban az egyéni gazdálkodás idején mindössze 2—3 vagon műtrá­gyát használtak feL E téren csak akkof történt gyökeres változás, amikor termelőszö­vetkezetbe tömörült a falu. Tavaly mintegy 70 vagon ve­gyes műtrágyát használtak fel a gazdaságban, az idén viszont már 83 vagon a terv, tehát a műtrágya-felhasználás 13 va­gonnal gyarapszik egyetlen esztendő alatt. Ez a szám csak látszólag magas, hiszen Saru­don az egy holdra jutó átlagos műtrágyamennyiség nem ha­ladja meg még igy sem a 125 kilót. Ez megköveteli, hogy az elkövetkezendő években a gazdaság fokozottabb mennyi­ségű műtrágyát használjon, hiszen a terméshozamok évről évre magasabb szintet kell, hogy elérjenek. Rosszabb a helyzet a külön­böző vegyszerek tekintetében. 1963-ban a 9000 holdnál na­gyobb gazdaságban mindössze 50 hold kukoricán és 400 hold feladat első részét tehát elvé­gezte — gondolta magában. Most akkor fel kell hívnia az Ab wehrt, utána pedig Upitzzal beszél majd, hogy cselekedje­nek, amíg nem késő!... Halk sercegés jelezte a fül­hallgatóban, hogy a lámpák bemelegedtek, a leadó műkö­désre kész. Ribin közben lassan, fokoza­tosul magához tért. A szemét elborító fátyol ritkulni kez­dett, már meg tudta különböz­tetni maga előtt a tárgyakat A feje nem zúgott már olyan kegyetlenül, mint az első per­cekben érezte. Csak valami tompa, lüktető fájdalom járta át az egész testét Aztán Torp izgatott, akadozó hangját hal­lotta, s arra fordította a fejét. A Sturmführer egyik kezével a kormánykereket fogta, a má­sikkal pedig egy mikrofont emelt a szájához. Ribin meglendítette magát. Teljes súlyával Torpra esett, aztán elkapta a fogával a mik­rofon vezetékét s megpróbál­ta kiszakítani a drótot a he­lyéből. Torp, akinek mind a két keze foglalt volt, a könyö­kével igyekezett távolabb tol­ni Ribint. — Gyorsan... — kiabálta Torp rekedten a mikrofonba. — Orosz kémek!... Ribinnek bármi áron, az éle­te kockáztatásával is meg kel­lett akadályoznia, hogy Torp összefüggő helyzetleírást adjon az Abwehmek. Nem tétová­zott tehát. Éppen előtte volt a leadó alumínium kapcsolótáb­lája, közepén a készülék vilá­gító skálaüvegével. Ribin hát­radőlt, lendületet vett. s teljes erőből beléütötté a koponyá­ját. (Folytatjuk.) pillangósnál ' alkalmaztak vegyszert. Nem sokkal kedve­zőbb a helyzet az idén sem. A vegyszerrel kezelt területek nagysága az idén alig valami­vel haladja meg az ezer hol­dat. Hatmilliót hozott a kétmilliós befektetés Amikor a kemizálás fontos­ságáról beszélgetünk, kiderült, hogy a tagság jelentős része még ma sincs tisztában a ké­miai szerek hatásával. Sokan megdöbbentek, amikor az új tervből arról értesültek, hogy műtrágyára és vegyszerre egyetlen év alatt kétmilliónál többet költenek. (Félmillióval többet, mint tavaly). Olyanok is akadtak, akik azt mondták: felesleges pénzkidobás az egész. Később a számításokból kiderült, hogy a kétmilliós be­fektetés hatmilliós jövedelmet hozott a saradiaknak, s ezt a többletet éppen az említett be­fektetésnek, a műtrágyáknak és a vegyszereknek köszönhet­ték. A gazdaság vezetői fon­tosnak tartják a megfelelő szakpropaganda bővítését, kí­sérleti parcellák létesítését. Tavaly volt az első év, amikor a sarudiák vegyszerrel kezelt kukoricájukon maguk győ­ződhetek meg arról, hogy ka­pálás nélkül is lehet kukoricát termelni. Több a vegyszer, de nem értünk hozzá Örömmel hallattuk a sarudi agronómustól, hogy az idei tavasz az első, amikor csak­nem teljes egészében kielégí­tették a gazdaság műtrágya- és vegyszer-szükségletét. Azt is elmondták viszont, hogy ebben a nagy gazdaságban mindössze öt olyan ember van, aki ért a vegyszerezés­hez. A vegyszer pedig köztu­domásúan olyan anyag, amely­ből ha a kelleténél többet kap a növény, kipusztul, ha pedig kevesebbet, elmarad a várt hatás. Ezért a jövőben több növényvédő szakmunkásra és szakagronómusra lenne szük­ség. Sarudon jelenleg „három” növényvédő szakmunkás van, akik az elmúlt télen végeztek tanfolyamot. Az agronómus véleménye szerint helyes len­ne, ha a mezőgazdasági szak- propagandát úgy is elősegíte­nék, hogy az érkező nagyobb vegyszer- és műtrágya-szállít­mányokhoz brosúrát, vagy ké­pes használati utasítást mellé­kelnének, amely közérthetően tartalmazná e vegyi anyagok­kal kapcsolatos legfontosabb eljárásokat. 300 mázsa cukorrépa egy holdon A kemizálás széles körű al­kalmazása óriási eredménye­ket hozhat a mezőgazdaságban. Néhány példát már a sarudi gazdaságból is említhetünk. A kalászosokra kiszórt műtrágya- mennyiség tavaly — a rossz termés idején is — két és fél mázsa holdankénti termés­többletet hozott. A sarudiak cukorrépaterületük 50 százalé­kát öntözték és fokozottabban alkalmazták a műtrágyát is. Ezeken a területeken az öntö­zés és a nagyobb mennyiségű műtrágya következtében hol­danként 250—300 mázsás át­lagtermést értek el. A cukor­répa ezeken a területeken hol­danként négy mázsa műtrá­gyát kapott. Tavaly termeltek először salátamagot is, még­hozzá olyan területen, amely emberemlékezet óta nem ka­pott szerves trágyát. Itt há­rom és fél mázsa holdankénti vegyes műtrágya alkalmazásá­val négymázsás átlagtermést értek el. A műtrágya holdan- ként kettő mázsa salátamag- többletet jelentett, amely pénzben átszámítva 8 ezer fo­rint. A sarudiak az idén nagy gondot fordítottak arra, hogy a kalászosok is megkapják a szükséges műtrágyát. Ez ideig 1100,holdon fejezték be a ké­nyé rjfhbona műtrágyázását, és a tavalyi 90 kilóval szemben az idén már átlagosan 120 kiló műtrágyát szórtak ki az őszi vetésekre. A sarudi példa nem túlsá­gosan kedvező, nem is kelthet illúziókat. A 125 kilogramm holdankénti műtrágya-mennyi­ség még mindig rendkívül ala­csony, akár a Szovjetunió, akár pedig fejlett tőkés orszá­gok példáit vesszük alapul. Kétségtelen, hogy a jövő fel­adatai közé tartozik a műtrá­gyagyártás nagymértékű foko­zása, de emellett a szakember- képzés és a mezőgazdasági szakpropaganda széles körű fejlesztése is. A kemizálás ma­gasabb szaktudást, nagyobb műveltséget követel a falu né­pétől, a szövetkezeti gazdák­tól. Sz. I. Kommunista nevelők aktívaülése Egerben Tegnap délelőtt az egri já­rás kommunista nevelői, iskola­igazgatód és a csapatvezetők aktíva ülésein tanácskoztak az úttörőmozgalom legfontosabb problémáiról. A referátumban Gere István megyei úttörőtit­kár beszélt arról, hogy a peda­gógusnak az úttörőmozgalom­ban mint irányító, mint a jó munka feltételeit biztosító „felnőttként” kell a gyerek és az ifivezetők mellett állnia. Szólt arról is, hogy a fiata­lokra ma már bátran lehet tá­maszkodni. Ügy kell megszer­vezni a munkát, hogy az ifi­vezetők felelős beosztásokat kapjanak, őrs-, raj- és szak­körvezetőként működhessenek, így kettős célt oldanak meg egyszerre — a fiatalnak kedve lesz dolgozni a legkisebbek szervezetében, másrészt, az út­törők élete is romantikusabb, vonzóbb lesz, ha ott magukhoz közel álló, az úttörőmozgalmat nevelése folytán már ismerő fiatal áll. A hozzászólások azt bizo­nyították, hogy érdemes volt összehívni az aktíváülést, mert a nevelők is, az igazgatók és csapatvezetők is érzik, hogy valahol meg kell találni az egységet a szemléletben — mert a gyakorlatban rég meg­van az iskola és az úttörő kö­zösség vonalán. Elsősorban a kommunista nevelők kötelessé­ge a pontos irányítás, a fel­ügyelet, hiszen az úttörőszerve- zet a párt gyermekszervezete. Elhangzott olyan kijelentés már, hogy az úttörők ügye az az iskola ügye, s a pártszerve­zetnek nagyobb dolgok meg­oldásához kell látni. Ez az ér­tekezlet nyilvánvalóan meg­mutatta, hogy ha a pártszerve­zet nem segít, akkor az úttörő- mozgalom megmarad „iskolás mozgalomnak”, s bár a világ­nézeti nevelés tekintetében a nevelők nagyobb részt képes a marxizmus-leninizmus szelle­mében tanítani, nevelni, világ­képet adni a gyermeknek, szük­ség van arra, hogy a gyermek- szervezet erkölcsi tekintetben a párttól minden segítséget megkapjon. A kommunista nevelők, akik szakmai tudásuk mellett a marxi-lenini elmélettel fegy­verezve állnak mindennap ta­nítványaik előtt, tartsák lelkd- ismeretbeli kötelességüknek, hogv az úttörőmozgalom irá­nyító, szervező munkájában a szervezet tartalommal való megtöltésének nagyszerű fela­datában az elsők között segít­senek a csapatvezetőnek. A nagyaktíva-ülésen. felszó­lalt Himmer József, a járási pártbizottság ágit. prop, titkára és Nagy Dezső, az Egri Járási Tanács vb-elnökhelyettese is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom