Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-13 / 61. szám

2 NÉPÜJSÁG 1064. március 13., péntek Ismét készülődnek a kubai ellenforradalmárolt Az Egyesült Államokban me­nedéket talált ellenforradal­már emigránsok ismét provo­kációkra készülnek a Kubai Köztársaság ellen. A Washington World című folyóirat szerint a provokációs tervek egyik szerzője a kubai renegát Manuel Rey most biz­tosítékot kíván az Egyesült Államok kormányától arra, hogy nem akadályoaza meg fegyverek és diverzánsok ille­gális Kubába szállítását. Tavaly májusban Rey beje­lentette, hogy új fegyveres cso­portot szervez, amely egy éven belül behatol Kubába. Algériai—jugoszláv hivatalos tárgyalások kezdődtek Brioniban Joszip Bros Tito jugoszláv köztársasági elnök és Ben Bella algériai elnök szerdán Brioni szigetén először négy- szemközti megbeszélést tartott, majd pedig ezt követte a két •ország küldöttségének hivata­los tárgyalása a jugoszláv— algériai kapcsolatokról. A két ország delegációjának körében az a vélemény alakult ki, hogy a két elnök között le­zajlott eszmecserék felettébb gyümölcsözőek voltak. A tár­gyalások — hangsúlyozzák — a teljes megértés és a kölcsö- f- nös bizalom légkörében folytai; le. A megbeszélések során megállapították a nézetek nagyfokú közelségét, illetve azonosságát mind a kétoldali kapcsolatok kérdéseit illetően, mind pedig azon nemzetközi politikai problémákat illetően, amelyekről a tanácskozások folyamán szó esett. Szerdán délután Brioni szi­getére érkezett az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front, az FLN küldöttsége is, amely országjáró körútja során meg­beszéléseket folytatott a JKSZ Központi Bizottságának delegációjával. Megkezdődött a gyilkos usztasu-terr or isták pere Bonnban Dobsa János, az MTI bonni tudósítója írja: Csütörtökön a bonni tör­vényszéken megkezdődött an­nak a 26 usztasa-terroristának pere, akik mint a „Kereszt- testvériség” nevű fasiszta ter­rorcsoport tagjai 1962. novem­ber 29-én merényletet követ­tek el a Bad Godesbergben le­vő jugoszláv kereskedelmi missziók ellen, gyújtogattak és robbantottak az épületben, meggyilkolták a kereskedelmi kirendeltség Popovics nevű beosztottját, továbbá súlyosan megsebesítettek egy másik beosztottat is. A per elsőrendű vádlottja, a terrorista szervezet alapítója és „szellemi atyja” Rafael Medics Szkoko katolikus lel-/ kész, aki a háború alatt Ante Pavelicsmek, a horvát fasiszták vezérének volt a házi káplánja és gyóntatója. A másik fővád­lott Franjo Percsics, aki a ju­goszláv misszió elleni rajta­ütést vezette, s ő lőtte le a tá­madáskor Popovicsot is, aki meg akarta akadályozni, hogy a fasiszta banditák az épület­be hatoljanak. A tárgyalás első napján a vádiratot ismertették, a vád­lottak kihallgatása hétfőn kez­dődik meg, az egész per előre­láthatólag május végéig tart. A bonni törvényszék épülete a tárgyalás megkezdése előtt valósággal ostromlott várhoz hasonlított, hatalmas rendőr­ségi készültség vonult fel, mert a Nyugat-Németország- ban még működő széles körű usztasa-szervezet az utóbbi időben azzal fenyegetőzött, hogy fel fogják robbantani a tárgyalás alatt a törvényszéki épületet. A jugoszláv misszió ellen elkövetett merénylet után az északrajna-westfáliai belügy­miniszter ugyan feloszlatta a „Kereszttestvériség” nevű ter­rorista szervezetet, de a haj­dani usztasák számos egyéb szervezettel is rendelkeznek Nyugat-Németországban, ahol az elmúlt években ismételten követtek el különböző terror­cselekményeket. Mint a Tat hangsúlyozza: egyértelműen fasiszta jellegű szervezetekről van szó és súlyos felelősség terheli a nyugatnémet hatósá­gokat, amelyek hosszú időn át megengedték e nyílt fasiszta csoportok működését. Bankrablás fényes nappal Nyugat-Beriinben Ezer márka pénzjutalmat tű­zött ki a nyugat-berlini bűn­ügyi rendőrség annak a bank­rablónak a kézrekerftésére, aki szerdán fényes nappal behatolt a kereskedelmi és ipari bank­nak a Teplitzerstrassen lévő fiókjába, ott fegyverrel sakk­ban tartotta a banktisztviselő­ket, majd mintegy 10 000 már­kás Zsákmányával egérutat nyert. A rendőrség annyit megálla­pított, hogy a tettes egy lopott Volkswagent „vett igénybe” a menekülésre. Később az autót a banktól hart kilométerre, Steglitz kerületben megtalál­lak. A rendőrség azt gyanítja, hogy ugyanaz volt a tettes, aki január 28-án kirabolt egy pos­tahivatalt, mivel a postarabló is lopott autót (szintéin Volks­wagent) használt, s később azt a kocsit is Steglitz kerületben sikerült megtalálni. „Pszichológiai ellentmondás99 a Ruby-perben Miután a védelem bejelen­tette, hogy egyelőre nem kí­ván több tanút felvonultatni, a vád szerdán valóságos „pszichológiai ellentámadást” indított a Ruby-perben. Az ügyész öt pszichológust, pszichiátert és ideggyógyászt szólított a tanúk emelvényére. Valamennyien kijelentették, hogy a védelem által végzett vizsgálatok eredményéből nem lehet arra következtetni, hogy Ruby tettének elkövetésekor beszámíthatatlan volt. Két orvos, aki nem sokkal a gyilkosság után vizsgálta meg a bártülajdonost, elmondotta, hogy Ruby jól visszaemléke­zett tettének részleteire és nem látszott zavarodottnak. A vád tanújaként szerepelt egy nyugalmazott ezredes is, aki céllövőbajnok volt. A ta­nú megmagyarázta, miért húz­ta meg Ruby középső ujjúval a pisztoly ravaszát Oswald meggyilkolásakor. (A védelem azt állította, hogy ez a pilla­natnyi elmezavar jele volt.) Az ezredes kijelentette, hogy Ruby pontosan úgy célzott, ahogy a hadseregben tanítják, „így lehet a legjobban lőni, amikor nincs elegendő idő pontos célzásra. Ilyenkor az ember mutatóujjával irányítja a pisztoly csövét a célpontra és a középső ujjal húzza meg a ravaszt” — mondotta. Mi nem hiszünk a bojkottokban Háromhónapos világértekezlet a kereskedelem szabadságéért Pályázati felhívás A Heves megyei Pártbizottság Marxizmus—leninizmus ESTI EGYETEMÉNEK 1964—1965. tanévére A Heves megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a marxista-leninista esti egyetem három éves tagozatára. Az esti egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók (mérnökök, techniku­sok, agronómusok, közgazdászok, orvosok, jogászok, pedagó­gusok), vezető propagandisták, párttagok és pártonkívüliek szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. Az esti egyetemen a tanulmányi idő három év. A hallga­tók az első évben filozófiát, a második évben politikai gaz­daságtant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkás­mozgalom történetet tanulnak. A tantárgyból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kap­nak. Ennek törvényes elismerését az 1088/1957. számú kor­mányhatározat biztosítja. Az esti egyetem hallgatóit minden tanévben 24 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egyszer — meghatározott napon — kollektív foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyen a részvétel kötelező. A tan­díj egy évre 170.— Ft. Az esti egyetemre azok kérhetik felvételüket, akik lega­lább középiskolai, vagy annál magasabb iskolai műveltséggel, illetve ennek megfelelő műveltséggel, valamint a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges marxista-leninista képzettséggel rendelkeznek. Az esti egyetemre pártonkívüliek is jelentkez­hetnek. A jelöltek felvételi vizsgát tesznek a marxizmus— leninizmus alapkérdéseiből. Azok a jelöltek, akik a marxista- leninista középfokú iskolán jó tanulmányi eredményt érnek el, a felvételi vizsga alól mentesítést kapnak. Az esti egyetem három éves tagozata Egerben, Füzesabonyban, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen és Pétervásárán működik. A felvételi pályázatot a Marxizmus-leninizmus Esti Egye­tem címére (Eger, Kossuth u. 15.) április 10-ig kell megkülde­ni. Utólagos jelentkezést nem fogadunk el. A pályázat az esti egyetemen és a járási pártbizottságokon beszerezhető jelent- kézési lap alapján történik. A jelentkezési laphoz mellékelni kell az üzemi, hivatali, vagy körzeti pártszervezet ajánlását, valamint orvosi bizonyítványt HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG AMSZltoV: zamm fÍbm lik a „ne kereskedjünk Kelet­tel” elvnek betartását, az ame­rikai sajtóban napvilágot lá­tott közlemények szerint máris fontolgatják a szocialista or­szágokba irányuló export-kon­tingensek felemelését. Az USA bojkott-politikájá­ról egyébként megvan a szö­vetségesek véleménye. Leg­utóbb a belgák háborogtak, akik Diesel-mozdonyokat akar­tak eladni Kubának s az USA azonnal tiltakozott Közben pe­dig — vágtak vissza a belgák — számos amerikai cég — közvetve — rendületlenül ke­reskedik Kubával. S hogy ne menjenek messze példáért, ka­pásból megemlítették az ame­rikai Carnation vállalatot, amely nagy mennyiségű tej- konzervet ad el Kubának bel­giumi fiókvállaiata közbeikta­tásával. Időnként elpukkant egy-két amerikai ízű tiltakozó petárdát Nyugat-Németország is, de hogy milyen szelíd erkölcsi puskaporral töltötték ezeket a „bombákat”, azt leginkább az bizonyítja, hogy máris két és félszer akkora mennyiségű árut adnak el a szocialista or­szágoknak, mint az általuk megfedett Anglia. |h' tiltakozások, úgy lát- szik, „nem hallatsza­nak a menyországba”, leg­alábbis az elmúlt hetek ese­ményei azt mutatják, hogy a bojkott-politika ósdi épületé­nek erősen málanak az alap­kövei, s hogy a szocialista or­szágok piacai leküzdhetetlen vonzerőt gyakorolnak a nyu­gati cégekre. A Leyland gyár Angliában 3,7 millió font ér­tékben autóbuszt gyárt Kubá­nak, a franciák is egyezményt kötöttek gépjárművek szállí­tására és Spanyolországban is jelentős üzleteket kötött a ku­bai kereskedelmi delegáció. Az angol kormány — dacol­va az amerikai segély elvesz­tésével — törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, hogy az exporthitel összegét egymilliárd fonttal növeljék, s hogy a Szovjetunióval keres­kedő angol cégeknek a kor­mány százmillió fontig terjed­hető exporthitelt biztosítson. A világpolitika napi esemé­nyeit vizsgálgatva is gyakorta láthatjuk jeleit a bojkott-eről­ködések reménytelenségének, sorozatos kudarcának. Giscard d’Estaing francia pénzügymi­niszter Moszkvában nemrég így nyilatkozott: „Reális lehe­tőség van a Szovjetunió és Franciaország közötti árucsere forgalomban szereplő cikkek választékának további jelentős bővítésére”. S hogy konkiét formát öltsenek ezek az elvek, tárgyalások kezdődtek egy új ötéves árucsereforgalmi egyez­mény megkötésére. A dánok "kereskedelmi szóvivője pedig ezzel búcsúzott a szovjet fő­várostól: .,1970-ben már a Szovjetunió lehet Dánia ex­portcikkeinek legfőbb átvevő­je”. IJ asonló hajlandóság rnu- tatkozik az árucsere, a kereskedelem fejlesztésére Olaszországban is, ahol hat év alatt a négyszeresére növeke­dett a Szovjetunióval lebonyo­lított kereskedelem, s az új szerződés értelmében két év alatt újabb 55 százalékos emelkedés várható az árucse­rében. De említhetnénk a Nicosiá­ban aláírt szovjet—ciprusi áruszállítási megállapodást, a magyar—belga gazdasági kap­csolatok biztató fejlődését, s az újabbnál újabb egyezménye­ket, amelyek mint jégtörők vágnak utat a kereskedelem szabad folyásának. S ez évben újabb kedvező fejlemények várhatók az ENSZ kezdeményezésére 12 hétre ter­vezett világkereskedelmi ta­nácskozáson, amelynek jelen­tőségéről U Thant így nyilat­kozott -.„szerintem az idei évhez nincs hasonló a világkereske­delemben ... Csökennie kell a korlátozásoknak, egyben len­dületet kell adni a fejlődésben lévő országok kereskedelmé­nek ... Kelet, Nyugat árucsere­forgalmának” A márciusi ün­nepélyes megnyitón 120 állam mintegy 1500 képviselőjével kezdődik a monstre háromhó­napos világértekezlet, ahol olyan szervezetet akarnak lét­rehozni, amely a kölcsönös elő­nyök, az egyenjogúság és a po­litikai megkülönböztetés nél­küli nemzetközi kereskedelmet mozdítja elő. 1/ eleten és Nyugaton egy- aránt nagy várakozással tekintenek a világméretű ke­reskedelmi tárgyalások elé, amely komoly szerepet játszi- hat a bojkott-politika döntő vereségében, ha nem hiányzik az őszinte törekvés a tárgyaló- asztalokhoz ülő küldöttségek­nél. Kovács Endre A történelem során hány­' 1 szór és hányszor han­goztatták már az államférfiak, politikusok, gazdasági vezetők: „Mi nem hiszünk a bojkottok­ban”. S mégis hányszor állták útját hajóknak, árut szállító karavánoknak, hogy erőszako­san tartsák távol őket egy-egy bojkott alá vont ország hatá­raitól. S hiába vallottak sorra kudarcot ezek a kísérletek, hi­ába akarták ily módon meg­fojtani a világ első szocialista hatalmát, később a Kínai Nép- köztársaságot, napjainkban pe­dig Kubát, a gazdasági boj­kott-politika sorra szenvedte s szenvedi csődjét. Az SZKP XXII. kongresszu­sán is nyilvánvalóvá vált, mi­lyen nagy szerepet szán az egész szocialista tábor a gazdasági együttműködés alapja kiszéle­sítésének a világkereskedelem­ben. „Az észak-atlanti, tömb­bel szemben, amely a „Fegy­verkezzünk!” jelszót hangoz­tatja, mi a „Kereskedjünk!” jelszót adjuk ki... tervünk o kereskedelmi kapcsolatok je­lentékeny kiszélesítését irá­nyozza elő mind a népi de­mokratikus országokkal, mind pedig valamennyi más állam­mal.” Ennek az elvnek a szel­leme az utóbbi hónapokban soha nem látott mértékben terjed az egész világon s olyan államok s politikusok is hívei­vé válnak, akik korábban en­gedtek a bojkott-politika nyo­másának. Lord Home angol miniszter- elnök eme szavakkal fejtette ki ezzel kapcsolatos állás­pontját a Johnson elnökkel folytatott tárgyalás után: „Ha élni akarunk, kereskednünk kell ...Mi nem hiszünk a boj­kottban.” II e vannak, akik még hisznek benne, vagy legalábbis úton-útfélen han­goztatják. Az Egyesült Álla­mok például elhatározta, hogy megvonja a segélyt azoktól az országoktól, amelyek nem ve­tik alá magukat bojkott-politi­kájuknak és Kubának árul szállítanak. Természetesen az USA-ban Is tapasztalhatók je­lei a bojkott-vitézség lanyhu­lásának s korántsem ves2ik olyan szigorúan a többi szo­cialista országgal folytatott ke. reskedelmet — mint azt a Szovjetunióba irányuló búza­szállítmányok is mutatják. S miközben fanatikusan követe­XLVIII. — Fourger? — Igen. Bizonyosan ismeri azt a híres francia céget. Fo­urger ma Franciaország leg­nagyobb borkereskedője. — Igen ... hogyne, hogyne... — válaszolta bizonytalanul Torp, aki nem akarta elárulni tájékozatlanságát. — Hallot­tam már Fourgerről. Ribin teletöltötte a lapos­üveg rumospohárszerűen ki­képzett menetes tetejét, s át­nyújtotta Torpnak. Utána ma­ga is ivott. Az itóka után rágyújtottak egy török cigarettára. Ribin erről-arról kérdezgette Torpot. A beszélgetésben észre sem vet­ték az idő múlását. Dudálás hallatszott, s Upitz kocsija hú­zott el mellettük. A Gruppen­führer mellett Aszker ült. Óvatos volt: úgy helyezkedett el, hogy Torp ne láthassa az arcát. 3. Ribin ezredes, miközben Torp Fordította: Szathmári Gábor kocsijában ült, éberen figyelte a veszedelmes kopó minden mozdulatát. Ugyanezt tette az Upitz mellett ülő Kerimov is. A helyzet úgy hozta tehát, hogy mind a két felderítő el­szakadt a társaitól. Az akció lebonyolításának vezetése ezért Percev őrnagyra és Korzsov főhadnagyra hárult, ök mind a ketten a vezérkocsiban utaz­tak. Amint kiért az autósor az or­szágúira, Percev bekapcsolta a hordozható rádióleadóját, s Li- kov tábornok állomását hívta. Likovék hamarosan jelentkez­tek is. — A jegyeket megvettük, a csomagokba pakoltuk, már négy perce úton vagyúnk — mondta Percev a készülékbe németül. — Minden rendben van, türelmetlenül várjuk a barátainkkal való találkozást. — Értjük — hangzott a vá­lasz, s Percev felismerte benne Likov tábornok hangját. — Már várják magukat. Feltétle­nül találkoznak. Percev kikapcsolta a készü­léket, s átadta Korzsovnak a tábornok szavait. A főhadnagy felnézett az égre. — Korán van még — jegyez­te meg Percev. — Igen, azt hiszem, egy ki­csit korán. Gondolom öt-hat perc múlva lesznek itt, mi? — Körülbelül. — Bár már jönnének! — Mi az, csak nem izgulsz, fiú? — nevette el magát Per- cev. — Hiába, az ember még sincs fából — tárta szét a kar­ját Korzsov. A hold már magasan járt. Kibújt a felhők mögül, s bá­gyadt. gyér fényt árasztott a környékre. Korzsov, aki ehné- lózva nézte a gépkocsisor vé­gét, hirtelen arra lett figyel­mes, hogy az idáig a teher­autók után guruló kis fekete pont előzni kezdte a teher­autókat. Rögtön szólt is Per- cevnek, aki elővette a távcsö­vét, s a szeméhez emelte. — A terepjáró. — Hová rohan az előre? — Lehetséges, hogy a főnök­séggel akar valamit beszél­ni ... — Néni, ez nem valószínű. Magam hallottam: Upitz meg­parancsolta neki, hogy semmi szín alatt sem hagyhatja el a helyét. Az ő kocsijának min­den körülmények között a sor végén kell haladnia ... Nézze csak, hogy törtet elő­re. Mi történhetett? — Megálljunk csak! — Per­cev karon ragadta Kórzsovot. — Csak nem rádió adó-vevő van Torp kocsijában? Percev gyanúja igaznak bi­zonyult. Egy olyan véletlen eset történt, amely a legtöbb esetben alaposan megváltoztat­ja a helyzetet, s komoly bo­nyodalom forrása lehet Torp is éppen akkor kap­csolta be adó-vevőjét, amikor Percev a Likov tábornokkal való beszélgetés végett üzembe helyezte a hordozható adóját. Upitz még Karlslusteban, a gépkocsioszlop haladási rend­jének kidolgozásakor utasítot­ta Torpot, hogy értesítse rádi­ón az Abwehrt a rakomány útnak indításáról, s utána tartson állandó rádiókapcsóla- tot az Abwehrrel. Így hallotta meg Torp a Percev és Likov rádióbeszélgetését. Le­hetséges, hogy ügyet sem ve­tett volna az egész dialógusra, ha nem üti meg a fülét Percev egy mondatrésze: „ ... már négy perce úton vagyunk.” Amint ezt meghallotta, Torp gépiesen, szinte észrevétlenül az órájára nézett. Két óra négy percet mutatott. A gépkocsisor pedig — ezt még meg is je­gyezte — pontosan két órakor indult el. S ebben a pillanat­ban Torp előtt megvilágoso­dott azoknak a szavaknak az igazi értelme, hogy a „csoma­gokat bepakoltuk... Türelmet­lenül várjuk a találkozást.” Torp óvatosan — anélkül, hogy a fejét arra fordította volna — a szeme sarkából vé­gigmérte útitársát. Két és fél órával ezelőtt, amikor ott az országúton találkozott ezzel az emberrel, megjegyezte, hogy alig észrevehető akcentussal beszél az őrnagy. Kissé fur­csán elnyújtja a magánhang1- zókat. Torp azonban tudta, hogy a Rajna-vidékén például, vagy Kelet-Poroszországban tájszólásban beszélnek a né­metek. Ezért aztán akkor nem is tulajdonított semmi komo­lyabbat a dolognak. Most azon­ban már egészen másban látt«

Next

/
Oldalképek
Tartalom