Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

«!i| 9 P"

Dr* Bakos Tózsef:

„A Pokol kapujából kerültem

az egri sánc tetejére

(A Dante-fordító Gárdonyi Géza)

Egy olvasón^ azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogyan kell értelmeznünk a címben is jelzett Gárdonyi-idézetet, Igaza van-e vitapartnerének, aki azt állítja, hogy az idézett Gárdonyi-megnyilatkozásnak átvitt értelmet kell tulajdonítanunk, mert pesti életének (1891—1896) nehézségeire, a város „pokoli” lármájára kívánt ezzel is a vidéki csendre, a nyugodtabb alkotó környezetre vágyó Gárdonyi utalni? A vitatkozó társnak nincs igaza. Az idézett sor valóságos helyzetre utal. Birtokunkban van pL egy névjegykártya, Gárdonyi pesti életének idejéből.

Olvassuk csak!

kér azonban elmaradt. Mamái világosabban látjuk, hogy e „millenniumi Pokol Körkép” eleve kudarcra volt ítélve. Nemcsak azért, mert a művészi kivitelezés is elmaradt az igényesebb követelményektől (Fesztyné igaztalan túlzással „vásári művészietlenséggel” is vádolja e vállalkozást), hanem elsősorban azért, mert a hivatalos politika képviselői tudatára ébredtek annak is, hogy túlságosan is merész kontraszt a dantei Pokol borzalmait, s a rosszul politizáló közéleti férfiak, a tékozlók és fösvények pokoli bűnhődését mutogatni a millenniumi évek hamis pátoszában, a liberális-polgári illúziók világának mindent szépGÁRD0NY1 GÉZA * fából bö*kéf iGAzoatája

bctoapbst

JBrilj-ntaai toor Ȏgi*

Ez az a „Pokol” amire Gár- nek, jónak láttatni kívánó lég- dornyi utal. körében.

újságokban és folyóiratokban A Magyar Géniusz hasábjair (1896. 493.) jelent meg pl. ez t propaganda sztikus jellegű közlésük „a Dante Pokla alapján alkotott újszerkezetű” körképről: „Az emberi fantázia legnagyobb alkotása Dante PokU a városligeti fasor végép körkép alakjában látható... Soha eddig nem látott színhatások: A világnak egyetlen áttetsző színekkel és szabad alakokkal szerkesztett körképe reggel 9-től egész nap a Király utczai fasor végén, belépő 50 kr...” Molnár Árpádnak, a pesti Népszínház dekoráció festőjének a Pokol Körkép megvalósításában Gárdonyi is aktív munkatársa volt Vállalkozásuk tehát a Gárdonyi-életrajz számára is értékes adat, annál is inkább, mert a fordító Gárdonyi egyik eddig kevésbé ismert, 6 még kevésbé értékelt fordítása is ehhez a vállalkozáshoz kapcsolódik, illetőleg ettől vett Gárdonyi a fordítás elkészítéséhez indítékot GárA Pokol „vén hajósa”, Káron, csónakjába tereli „a meztelen és elgyötört sereget” az Acheron partján.

domyi ugyanis e vállalkozás segítésére fordítja le Dante Pokol című művét erősen uó- logatott, átrendezett, illetőleg összevont formában. Ez a fordítás jelent meg Pesten, 1896- bam „A Pokol, írta Dante Alighieri, fordította Gárdonyi Géza” címmel.

Ma már ez a könyv szinte könyvészeti ritkaság, s már csak azért is érdekes kiadvány, mert egyrészt a fordító Gárdonyi műhelymunkájába is betekintést nyújt, másrészt művelődéstörténeti, illetőleg művészettörténeti vonatkozása (is van, hiszen a Pokol Körkép több rajzát, tablóját is megtaláljuk benne. A magyarországi Dante-kultusz számára is érdekes dokumentum. Annak idején az olasz művészeti Akadémia „Stella d’ Italia" arany- csillagát is megkapták a szerzők. A Gárdonyi-életrajzhoz kapcsolható vonatkozás miatt is érdemesnek tartjuk a Pokol Körkép néhány rajzának fakszimilében való közlését is. Az egyiken a Pokol „vén hajósa”, Káron tereli csónakjába „a meztelen és elgyötört sereget” az Acheron partján. A másik táblán a pallossal öldöklő ördög köré sokasodnak a szörnyű gyilkolás áldozatai: „Mind hitszakító és világforgató, amíg fenn élt a napos föld színén”.

Az egykorú Írások tanúsága

riát ábrázoló kép: „Mind osa- ron vér, körülöttük zöld kígyók és viperák a homlokuk törül”. Van ennek a körképnek még egy érdekes életrajzi, s egyben egri vonatkozása is. Gárdonyi József szerint a Körkép „jövedelme” is hozzájárult az egri lakóház megvételére fordított összeghez is. Gárdonyi tehát valóban * „Pokol kávájából" került az egri sánc tetejére 1897-ben, s hozta ide azokat az érdekes 'okumentumokat, elismerő üasz kitüntetéseket is, amelyeket a Pokol Körkép ügyét 's szolgáló Dante-fordításáért kapott. Természetesen, ez * fordítás „fönségben és terje- ietben” egyaránt messze elmarad az eredeti tói és sem a Cselekményekben, sem a filológiai hűségben, sem a nyelvi formálásban nem adja a fe~ oyelmezett fordítás példáját, mégis értékes „teljesítmény". Korszerű megfogalmazásunk szerint hasznos közvetítő aa átlag magyar olvasó és Dante között. A fordítás elé írt bevezetőben maga Gárdonyi t* rre utal: „A Pókol Körképiek egy olcsón árulható Dante- i ordításra volt szüksége, * olyan könnyen folyó fordításra, amit mindenki megérthetin Hogy ez a fordítás azonban Gárdonyi nyelvművészetesBen*- pontjából sem érdektelen, aprói a legközelebb adunk majd számot.

A három fúria

A korabeli sajtó egy része „újdonságról”, „merészségről” ír e vállalkozással kapcsolatban, a nagyobbik rész azonban inkább humorizál róla. (Vö.pl.: Fővárosi Lapok, 1896. 135. sz.) Dankó Pista és Lányi Géza tréfás nótája és indulója („Pokol-nóta — Eredj a Pokolba! — induló”) is ezt tükrözi. Gárdonyi és munkatársai, Molnár Árpád és Trill Károly „színházi piktorok” (általában így titulálják őket a korabeli újságok!), aránylag ügyes és széles körű propagandát is csapnak e vállalkozás közönségsikere érdekében az akkori

Ismeretes, hogy Gárdonyi pesti tartózkodásának idejében az óriási Feszty történeti körkép titkára is volt. E körkép nagy közönségsikere is közrejátszott abban, hogy Gárdonyiban felvetődött a Pokol Körkép megvalósításának eszméje.

Az ország akkor az ezeréves ünnepségekkel kapcsolatos készülődések és rendezvények lázában égett; s e Körkép tervezői és megvalósítói — köztük Gárdonyi is — a nagy anyagi és művészi siker reményében fogtak hozzá tervük megvalósításához. A remélt teljes siFORGÁCS KAROLY:

Ujjúidból

Ujjaidból nyilazó sugarak Szórják a fényt a földre és az űrbe,

Mégis tested égő kohó marad,

S mi tőled távol van: hideg és szürke.

A források forrása ajkad,

A fény magát a szemeidbe tűzte;

Testedről szobrász ha szobrot farag:

A márványkőről is varázsod tűz le.

Járják át testemet sugaraid!

Hiszem: tUzük melegít s nem vakít És nem taszít, de vonz miként a mágnes,

Mert közeledben lenni csak jó,

Veled bárhová visz is a hajó:

A tenger és a part a boldogság lesz.

„Jlllimnfr emléke

Százötven éve született Szigligeti Ede

Cók szó esik mostanában a magyar színjátszás hőskoráról. Arról a nagy és fontos szerepről, amelyet drámaírók és színészek a múlt század első évtizedeiben vállaltak, hogy a magyar nemzeti nyelvet és műveltséget, a társadalmi előrehaladást segítsék. Nem véletlen ez a pezsdítő emlékezés, mert a mai magyar színház — természetesen korunk körülményeit és korunk lelkét kifejezve — azt akarja folytatni, amit a Katona Józsefek és Dérynék, a Szentpéteri Zsig- mondok és Egressy Gáborok elkezdtek, „a szívek és elmék csinosítását”. A Déryné Színházon és nem utolsósorban a televízión keresztül immár a legkisebb faluba is eljutott az igényes színház, igazán nem csoda hát, hogy sokat gondolunk azokra, akik — miközben százak és ezrek meghódításáért harcoltak — arról álmodoztak, hogy egyszer majd tíz- és százezrek lesznek színházszerető, szépért és jóért lelkesedő közönséggé.

Szigligeti Ede, aki — Szath- máry József néven — éppen másfél évszázada született egy

Nagyvárad melletti faluban,

tulajdonképpen már a „hőskorszak” végén, a XIX. század negyvenes éveiben elején kapcsolódott be a magyar színházi életbe. De a nemesi származású fiatalembert, akit családja különböző, alkatától távoli foglalkozásokba kény- szerített, hogy e foglalkozásokat végül is feladja és színészként, rendezőként, drámaíróként keressen „tövises babért” magának, a hőskor szelleme, lendülete, nemes romantikája hatotta át. Jókai „Szegény gazdagok”-jában — és más regényeiben is — olvashattunk olyan kalandosan bátor és valóságosan tehetséges ifjakrót, akik többre becsülték a szegénységgel él- jegyzett színészpályát a családi jómód zsíros kényelménél. De minek is Jókaihoz folyamodni, amikor Szigligeti — ha stilizált, ha mulattatóra poentírozott formában is —de a saját ifjúságát írta meg ma is népszerű „Liliomfi”-jában. A darabban Szilvái Gyula, a nemes úrfi választja a színészi pályát — és a Liliomii álnevet — az életben Szathmá- ry József lett Szigligetivé és

színésszé. A krónikák szerint nem volt valami jó színész, csak éppen — ahogy Lendvay Márton jegyzi fel róla — „lelkes és kötelességét tudó”. De mint színműíró, rögtön első darabjával, az 1843-ban megalkotott „Szökött katona” című népszínművével sikert aratott.

Szigligeti „Szökött kato^ ná”-ja és „Csikós”-a azonban az idegenbe hurcolt magyar parasztkatonák honvágyát, a földesurak zsarnokságát, a puszták fiainak szenvedélyes szabadságszereteiét és józan okosságát szólaltatta meg. Nemcsak a népről, a néphez is szóltak ezek a müvek, amelyek szerkezetét, stílusát ki-kikezdte már az idő, de mondanivalójuk, lírájuk és a keserűségből felbuggvanó humoruk ma is friss. A „II. Rákóczi Ferenc fogsága” című dráma — amelyet néhány évvel ezelőtt sikerrel újított fel egy budapesti színház —, cselekményében nem elég fordulatos ugyan, de kitűnő, nyugodtan mondhatni, modem jellemábrázolással állítja a néző elé a fiatal Rákóczit, akinek lelkét a jezsuiták meg akarták gyilkolni,

de akinek volt esze és energiája, hogy megőrizze magát és tehetségét a jövendő, a haza, a harc számára. A „Fenn az ernyő, nincsen kas” című társadalmi szatíra úttörője volt azoknak a „jellemkomé- diák”-nak, amelyeket aztán Csiky Gergely fejlesztett ki éa teljesített be legjobb műveiben, elsősorban a „Proletá- rok”-ban. És amely a kritikai realizmus olyan késői mesterét is megihlette, mint Bródy Sándor.

Szigligeti Ede azért tudott

^ olyan sikeres és a magyar dráma ügyét továbblendítő műveket alkotni, mert nemcsak író volt, hanem színházi ember is. Mint dramaturg, mint rendező és mint a Nemzeti Színház igazgatója is sokat tett azért, hogy a színház és a társadalmi élet egymást kiegészítsék. Megalapozója, közvetlen elődje volt a Nemzeti Színház egyik legra- gyogóbb korszakának, a Pau- lay Ede nevéhez fűződő „Pau- lai-korsz»k”-nak. Felfedezője volt — többek között — Jászai Mari páratlan művészetéinek. Könnyed, szellemes és lelkes volt, mint hőse, az ifjú Mariskákat és öregedő -Kamillákat egvként meghódító Liliomfi. De ő legszebb és legmaradandóbb hódításait tollával tette... A. G.

A pallossal öldöklő ördög köré sokasodnak a szörnyű gyilkolás áldozatai.

szerint különösen hatással volt a közönségre a három fű-