Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
Valami van... Ho7zászólás a megye művészeti életéről folytatóit vitához FJecember végén indult meg a Népújság hasábjain az a vita, amely Eiger város és a megye művészeti életének problémáival foglalkozik. Érdeklődéssel figyeltem a vitaindító cikk megállapításait az egykori magyar Athén mai, kétségtelenül meglevő irodalmi és művészeti életének gondjairól. Az eddig megjelent hozzászólásokban helyes és jó szándékú igény jelentkezik a művészeti élet jobb lehetőségeinek kialakítása érdekében. Engem is közelebbről érdekel e problémakör, nemcsak személy szerint, hanem hivatalból is, mint az egyik „illetékest”, akinek különben is „inge” (magamra is vettem) a kulturális munkának ez a területe. Megjegyzem, őrülteim volna annak, ha ezen az alapon mások is szóltak volna a felvetett kérdésekhez, mint az egyes művészeti területek vezetői, irányítói (színház, zeneművészek, képzőművészek, főiskola, stb), vagy aktív részesed. Márkusz László teszi fel a kérdést: „Beszélhetünk-e szű- kebb hazánk, Eger, vagy esetleg a megye irodalmi és művészeti életéről?” — erre pozitívan válaszol. Farkas András is beszámol arról az igényről, amely a helyi, megyei írók munkásságával szemben jelentkezik. Talán Szilágyi Elek jár legközelebb az igazsághoz, amikor azt írja: „Dolgoznak művészek, születnek kisebb-nagyobb jelentőségű művek ebben a városban, mégis igazi értékük csökkent, mert nem töltik be igazi funkciójukat, nem formálják az emberek szemléletét, világnézetét, nem nyújtanak kellő segítséget kultúr- forradalmunk végrehajtásában”. S most önként szöknek toliam alá Rajkin szinte szállóigévé vált szavai: Valami van, de nem az igazi. V/f i tehát az oka annak, ^ hogy nagyon sok jó szándékú kezdeményezés ellenére sem alakult ki eddig egy olyan eleven, pezsgő, irodalmi művészeti élet Egerben és a megyében, mint a vitában felsorolt városokban (Pécs, Szeged, Hódmezővásárhely, Debrecen, Békéscsaba, stb.), és miért nincs olyan széles körű hatása az emberekre a meglevő művészeti életnek, mint máshol? Többen a tanácsok művelődéspolitikai irányításának hiányosságaiban, segitőkészségé-1 nek elégtelenségében, az anya- . gi támogatás szűkösségében \ keresik ennek okait. Szilágyi ( Elek szerint „elsősorban az il \ letékes népművelési szervek. < amelyeknek — hivatalból is < — kötelességük lenne biztosi-? tani az itt élő művészek és a? közösség állandó kapcsolatát. ^ nem végzik körültekintően, fe- \ lelősségük tudatában munka- ? jukat.” Nem látják a művészeti nevelés jelentőségét. Ki-1 csit furcsa ez a kioktató hang- ? nem és nem is felel meg a i valóságnak Szilágyi megálla- s pítása. Farkas András az al- > kotás légkörének megteremtésében kéri segítségünket. Vitába kell szálljak a hoz-< zás zó lókkal, mert főképp Szí- ; lágyi Elek megjegyzései túl-; zóak, nem eléggé átgondoltak,1 kevéssé épülnek arra a reális , alapra, amely a művészeti ? élet jelenlegi egri helyzetére? jellemző. > Kétségtelen — a művészeti i nevelés jelentőségéről, ízlés- > és tudatformáló, világnézetet | alakító szerepéről nem kell > kioktatni bennünket, azt a ta- ) nácsot, amely milliókat áldó- £ zott egy minden igényt ki-1 elégítő, korszerű színház ki- ^ alakítására, amelyik először > adott lehetőséget és nyújtqj1 anyagi támogatást a megye’ írók körének megalakulásához és működéséhez, amelyik s irodalmi antológiát jelentetett < meg a megyei írók munkásságából, szervezte meg a Kelemen László Irodalmi Színpad és a Hatvani Művelődési Ház irodalmi színpadának előadásában a megyei írók önálló estjeit a legjobb színművészek és műkedvelők közreműködésével, igyekezett kialakítani egy olyan kapcsolatot, a Magyar Írók Szövetségével — még annak idején Darvas József meghívásával, — amely feltétlenül segítette volna, hogy megyénk legjobb alkotói országos lapok hasábjain kapjanak publikációs lehetőséget. Támogattuk azt a kezdeményezést is, amely a Borsod és Szolnok megyei írókkal való .kapcsolat elmélyítését célozták és egy közös antológia kiadására serkentették. A Népújság szerkesztősége és a Megyei Művelődési Ház teret adott a fiatal és kezdő íróknak, a vasárnapi irodalmi mellékleten valóban egyre újabb és újabb nevek jelentkeztek, váltak közismertté, lettek a megye irodalmi életének aktív katonáivá. Kevesen tudják, hogy a megyei Művelődési Házban az irodalombarátok klubja eleven alakítója az irodalmi ízlés fejlesztésének; irodalom- történeti, esztétikai, színházkritikai viták színhelye és mintegy 30 lelkes tagja állandó látogatója a színházi bemutatóknak, a hangversenyeknek és olvasója a Népújság irodalmi mellékletének is. Úgy gondolom — elég a felsorolásbóL \7 an tehát irodalmi élet, ' megvannak az alapvető lehetőségei, fennáll és egyre követel ődzőbben jelentkezik az igény megyénk íróinak alkotásaival szemben, és ha a művek megfelelő színvonalon beszélni tudnak mai életünk problémáiról, lehetővé válik egy újabb antológia kiadása. Valóban sokan vannak, „akik már jó ideje jegyben járnak az irodalommal, művészettel” — mi szeretnénk bábáskodni abban, hogy valóban kitűnő irodalmi és művészeti alkotások szülessenek. Ehhez azonban maguknak a művészeknek is fokozottabb igényt kell támasztaniuk saját munkásságukkal szemben. Néhány éve keressük annak lehetőségét, hogy létrehozzunk Egerben egy értelmiségi klubot, ahol akár „belterjesen”, akár „külterjesen” alkalmat találnának a megye művészei és művészetét szerető dolgozói arra, hogy megbeszéljék közös gondjaikat, megvitassak alkotói módszerük problémáit, műveik kritikai értékelését, létrejöjjön közvetlen kapcsolatuk az olvasóval, a műélvezővel. Eddig is rendelkezésre állott ugyan a Megyei Művelődési Ház klubja, a TIT-klub, az új színház megnyitásával fnegalakul a színészklub, a várban a Törökkert helyre- állításakor a tervezők és képzőművészek klubja, a régi OTP helyén pedig a legmagasabb igényt is kielégítő, modem, kényelmesen berendezett, új cukrászdát alakítanak ki. Érdemes lenne azon is gondolkodni, hogy megalakítsunk-e Egerben egy Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságot, amely összefogná nemcsak az aktív írókat, hanem a kritikusokat, irodalomtörténészeket, esztétákat is. Különösen a helyi kritikai tevékenység kialakításában játszhatna ez a társaság jelentős szerepet. C zárnom kérték tőlünk azt is, hogy nem segítünk a művészek és közönségük jó kapcsolatának kialakításában. A képzőművészek joggal igénylik, hogy legyen Egerben állandó kiállító helyiség, a Képcsarnok Vállalatnak külön árusító helye, s egy művésztelep létrehozása is segítené e kapcsolatnak elmélyítését. „Hivatalból” is törekszünk már több éve mindezek megvalósítására, itt azonban érvényes az a közmondás, hogy addig nyújtózkodhatunk csupán, ameddig a takarónk ér. A beruházások megyénkben csak most öltenek nagyobb méreteket és így ezek kommunális járulékainak kialakítására ezután nyílik majd lehetőség. Pécs, Miskolc és Szeged helyzeti adottságai e tekintetben összehasonlíthatatlanul előnyösebbek a mienkével szemben. A megye vezetői szűkösebb lehetőségek birtokában is törekszenek e problémák megoldására. A közönséggel való kapcsolat kialakítása a fenti lehetőségeken túl magukon a műveken keresztül lehetséges elsősorban, s ebben meghatározó szerepe van a művek minőségének. Jellemző például, hogy a Népújság és a művelődési ház közösen meghirdetett pályázatán más megyék írói szerepeltek a legjobban, a kulturális szemle évente meghirdetett irodalmi és képzőművészeti pályázatára elég gyenge művek érkeztek be. A képzőművészek évenkénti kiállításai sem tükrözik eléggé a megye színes, gazdag és változatos életét, nagyon kevés a tematikus mű, figurális kompozíciót is csak elvétve talál az ember egy-egy tárlaton, és a tájképek sokaságán túl nem látszik az alkotó ember a maga problémáival, küzdelmes életévek A hhoz, hogy a művek közvetlenebbül hassanak a közönségre, az alkotó művészeknek többet kellene foglalkozniuk a közönség nevelésével, ízlésének formálásával E tekintetben az az igény merül fel velük szemben, hogy vegyenek részt aktívabban, cselekvőbben a megye népművelési munkájában, a művészeti ismeretterjesztésben, tárlatvezetéssel, vetített-képes előadások megtartásával, képzőművészeti szakkörök, irodalmi színpadok vezetésével. Maguk formálják és alakítsák ki saját, a művészet lényegét és szépségét jobban ismerő és értő közönségüket. Ügy érzem, a társadalom jogosan állítja ezt az igényt művészeink elé. Több képzőművésznek adtunk lehetőséget arra, hogy alkotásaikkal önálló kiállítás keretében is a közönség elé lépjenek. Műveik iránt van érdeklődés, ez azonban elég szűkkörű. Jobban ki kellene használni a rendelkezésre álló adottságokat, hiszen az új városrendezési tervvel kapcsolatban sok új műalkotás elhelyezésére nyílik majd lehetőség. A munkacsoport taggyűlésén vázolta a városi tanács elnöke azt a perspektívát, amely művészeink előtt áll és kérte is elgondolásaikat, ötleteiket, javaslataikat a műalko«^Vs/XAAAAAAAAAAAAA/SAAZVVVVVVVVVVVVVNZVVVXAyVSAyVVVVVVVVVVVXAiVVVSAA^ FÖLDEÁK JANOS: cAuzűnt/f d Leiem Estétől hajnalig végtelen versekkel dicsérhetnélek, együtt élt huszonkét évünket sorjázva elő, hogy rója le nemes háláját, tárja ki titkát a lélek. Mert perlekedni a halállal még fölemelő, még nyugtató érzés, ha nincs adósságunk magunkkal szemben, s szövetségünkre az áltatás szennye sem tapad. Az elpergett két évtizedben nem éltek kívülünk szebben Európánk vérfelhős, viharos egei alatt... Asszony] kincsed Is bálványozhatnám, termékeny tested vonzó szépségét, a már huszonkét éve csodált káprázatos műhelyt s utánozhatatlan gyönyörű rendet, melynek törvényeit két fiunk élteti tovább; lehetnék szerelmes lobogású férfi, de csalárd képlet kerekednék ki, és bizalmunk csorbulna megint; minket az örök folytonosság meggyőződése is éltet, és korunk a szívek szabadítóinak tekint. Estétől hajnalig végtelen versekkel dicsérhetnélek, s büszkélkedve kiáltozhatnám: mi egyek vagyunk! Hűségünkben nemcsak a testűnk kívánó vágya a lényeg, sosem volt egyetlen mércénk a hevünk és fagyunk. Bennünket az osztály: a szolgák s szegények iszonyú sorsa igazított össze, s holtunkig a szétüldözött munkások, parasztok számára hullajtott mostoha morzsa réme is bújtogat még tiszta csókjaink között. Asszonyl kincseid foglalata a harc, a konok szándék: a népben bízni csak, és bátran, ki felel: hit-e? Ml lenne a sorsom (erre Is választ!), ha egyedül járnék? S győzhet-e Így szerte milliók Igaza, hite? A jövő elválaszthatatlan társai, s asszony és férfi közős lázadása vagyunk: a változó világ fölött már hatalom, és aki előlünk dacból sem tér ld, tűrje: szaporodnak vele a sors-tragédiák.., Estétől hajnalig végtelen versekkel dicsérhetnélek, hogy töretlen állunk a holnap gondjai előtt, hogy az emberért és egymásért számvetést ha tart a lélek, nem kell szégyclniink a mögöttünk nyújtózó időt. Nincsen alázó adósságunk a néppel s magunkkal szemben. Ha hibáztunk olykor, az se gúnyolható kaland. Szerelemmel, harccal éltünk, s nem hiába hitünk szebben vén Földünk napkeltő, tisztúló egei alatt.,. cAz an na tások elhelyezésével kapcsolatban. Megadtuk a lehetőséget arra is, hogy képzőművészetük a város és a megye üzemeit, termelőszövetkezeteit látogassák, itt élményeket szerezzenek. Sokan éltek is ezzel a lehetőséggel és alkotásaikban megtermékenyítőem jelentkezett az élet eleven áramával való közvetlen kapcsolat Csak helyeselni tudjuk Szilágyi Eleknek és Csapó Jánosnak azt az elhatározását hogy egyik egri üzemünk szocialista brigádjainak tagjai lettek. Így munkájukat alkotásaikat közelebbről is megismerik az üzemek dolgozói. VI ás városok példájára nekünk is meg kell ragadni minden olyan lehetőséget, amellyel a művet eljuttatjuk a közönséghez. A különféle vendéglátóipari : üzemegységek, földmű vesszö- ; vetkezeti vendéglők, cukrász- : dák és borkóstolók falára kerüljenek eredeti és művészi műalkotások a ma is ott virító . giccsek helyett Szorítsuk ki a ; képkeretezők kirakatából azt a giccset, amely napról napra rontja az emberek ízlését. Adjon a MÉSZÖV, a vendéglátó- ; ipar megbízásokat jó művek : alkotására, mert eredeti, iga- ; zán művészi, jó alkotások bemutatásával és megismertetésével harcolhatunk legjobban a giccs ellen. Javaslom, hogy adjon a Képzőművészeti Munkacsoport I szélesebb körű lehetőséget a részletvásárlásokra, hiszen je- ' lentkezik igény erre. Az elmúlt hónapokban nagyon sok pedagógus vásárolt több ezer forint értékű képzőművészeti alkotást a Műcsarnok ügynökeitől. Kár, hogy nem a mi művészeink alkotásait vásárolhatták meg. Talán azért, mert nem is ismerik eléggé ezeket. Ezekben látom a megye művészeti életének legfontosabb problémáit Bármennyire is igyekszik a vita csak a hivatásos művészek problémáival foglalkozni, mégsem szakítható el ez a kérdés az általános népművelési munka főbb feladataitól, a művészeti nevelés kérdéseitől, attól a társadalmi bázistól, amelyre épül ez a tevékenység, s amelynek érdekében össze kell fogniuk népművelőknek, íróknak, művészeknek, a műkedvelő művészeti mozgalom tagjainak egyaránt. E munka hatékonyságának, színvonalának, hatókörének problematikája szabja meg a művelődéspolitikai irányítás fő feladatait. rF elöntve, hogy művészeti 1 életünk további fejlesztése, lehetőségeinek bővítése, színvonalának emelése társadalmi üggyé vált, érdemes lenne közös vitára meghívni mindazokat, akiket közvetlenebbül érdekéinek a fenti problémák, élénk vitában realizálódnának a jelentkező igények és szükségletek, közös gondunkká válnának azok a feladatok, amelyeket a művészeti élet további fejlesztése érdekében közösen kell megvalósítanunk. Dienes Tibor . Ezt a festményt nekik szenteltem, az anyáknak, a katonák édesanyjának. Borisz Nycmenszkij, festőművész AAAAA^AAAíVSA^AAAAAAAAAA^AAAAAA/WVWWVWWWWWSAAAAAA^VSAA KÜRT KLINGER: EPIGRAMMA Fénylő gyümölcsök Es tompa mélabú. Szerelmesen szállók A bolondul Kirajzó méhekkel Szerelmesen — Az ellenség kezébe. Fordítottá: Bán Ervin... Kiinger érdekes, modern költő-egyéniség. Ez a verse a legtekintélyesebb osztrák irodalmi folyóiratban, a Wort in def Zeitben jelent meg.
