Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
NEPÜJ8AG 1964. március 1., vasárnap Az elmúlt héten Délkelet- Ázsia vált az első számú nemzetiközi feszültség góccá a világban: megvilágosodott, milyen agresszív terveket dédelgetnek egyes amerikai vezető körök a dél-vietnami „szeny- nyes háború” esetleges kiterjesztésére. Az amerikaiak az esztelen és bűnös beavatkozásuk mentségére mindenkor szívesen hivatkoztak arra, hogy éppen ők és helyi bábjaik az .Áldozatok” Dél-Vietnamban: külföldről beszivárgó csoportok „agressziójának” tulajdonították a dél-vietnami kormánycsapatok és a húszezernél is nagyobb létszámú amerikai katonaság sorozatos vereségeit. Nem voltak hajlandók elismerni a tényt, hogy a nemzeti felszabadítás! mozgalomban valóban a déi-rvietnami nép harcol az ország függetlenségéért, az idegen hódítók kiűzéséért. Az amerikai állításokban rejlő üres vádaskodásokat a nyugati polgári sajtó is leleplezte, mint ahogyan éppen a héten a tekintélyes párizsi Le Monde is tette. Annál feltűnőbb volt, hogy Johnson amerikai elnök legutóbbi megnyilatkozásában újra felelevenítette a hitelét vesztett, régi vádat Szavai nyomában gyanús változások történtek Washingtonban: elmozdították helyéről a külügyminisztériumba a távol-keleti ügyeikkel foglalkozó Hilsman államtitkárt, új tanácsadót neveztek ki Rusk külügyminiszter mellé William Sullivan személyében, aki egyben az új munkacsoportnak is az élére állt A diplomatákból és tábornokokból álló csoport „a vietnami problémák jobb kezelését" célozza, feladatának efféle feltűnő meghatározása az amerikai sajtóban olyan híreszteléseknek adott tápot hogy az USA fontolóra veszi a háborúnak kiterjesztését északra is, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A kardcsörtető sajtókampány- nyai párhuzamosan híre járt, hogy McNamara hadügyminiszter újból Saigonba utazik, útját a tervezett amerikai had- mozdulatokkal hozták összefüggésbe. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok dél-vietnami gyarmatosító, Imperialista politikájának haszonélvezői szívesen látnák, ha Amerika minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre szánná el magát a szabadságharcosok leverésére, mi több: akár a Vietnami Demokratikus Köztársaság megtámadására is. De nyilvánvaló, hogy Johnson elnöknek kétszer is meg kell gondolnia magát, mielőtt ilyen — a világ békéjét veszélyeztető — lépésre szánná el magát. Időben hangzott el a Szovjetunió figyelmeztetése: „A szovjet emberek megadják a dél-vietnami nép igazságos nemzeti felszabadító harcához a szükséges segítséget és támogatást .. Az amerikai katonai akció esetleges kiterjesztésének el- híresztelését természetesen abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy — mindez az elnökválasztási kampány idején történik. Johnson elnöknek, mint leendő elnökjelöltnek, a jobboldali módon gondolkodó amerikai szavazók kegyeit is keresnie kell. A „kemény kéz” politikáját ígéri és egyben megpróbálkozik tényleges sikerek elérésével abban a dél-vietnami kalandban, amely mindeddig a napi másfélmillió dolláros amerikai kiadások ellenére, balul ütött ki. Franciaország, amelynek nevében De Gaulle tábornok Vietnam semlegesítését javasolta, nem áll az Egyesült Államok mellett a dél-vietnami tűzfészek kiterjesztésének veszélyes kísérletében. Sőt: ha hinni lehet az új dél-vietnami diktátornak, Khanh tábornoknak, a francia titkos szolgálat merénylettel, összeesküvéssel próbálja félreállítani az amerikaiak dél-vietnami bábjait. Ugyanekkor Couve de Mur- ville francia külügyminiszter nyíltan kijelenti: „A dél-vietnami problémát nem is lehet katonai eszközökkel megoldani. Az egyetlen kiút a tárgyalás és az ország semlegessé tétele.” A vietnami kérdés megoldásához közelebb hozhat Kambodzsa példája. A Dél-Viet- nammal szomszédos állam népe és kormánya sürgeti semlegességének és határainak nemzetközi garantálását A szovjet kormány erőteljesen támogatja Norodom Sziha- nuk kormányának erre irányuló diplomáciai kezdeményezéseit. Afrikában, ahol az elmúlt hetekben sorozatos véres események utaltak a gyarmati múltból megmaradt problémák (határviták, törzsi ellentétek, neokolonista beavatkozások) kiéleződésére, most inkább a tárgyalások módszere került előtérbe. Lagos-ban, Nigéria fővárosában, az afrikai egységszervezet külügyminisztereinek tanácsa ülésezett. Az egységtörekvések jegyében kísérelték meg kibékíteni a szembenálló országokat (például az etiópiai Szomáliái vitában) és sok szó esett egy közös afrikai katonai parancsnokság felállításáról, hogy kiküszöbölhessék az idegen haderő (franciák, angolok, belgák, stb.) beavatkozásának lehetőségét egy afrikai ország belügyeibe. A ciprusi kérdés nehezen tud elmozdulni a holtponttól — ezt bizonyították a hét eseményei, amelyek közül kiemelkedett, hogy U thant ENSZ-fő- titkár békéltető missziója is kudarcot vallott a ciprusi nemzetiségek ellenállása, az érdekelt Görög- és Törökország ellentétei, valamint a NATO és Nagy-Britannia mohósága miatt. Az Európában történtek közül a nyugati szomszédunkban, Ausztriában kirobbant kormányválság érdemel figyelmet. Ennak is különösen az a vonása, hogy a néppárt jobboldali „nagynémet” orientációjú és nagytőkés körei Josef Klaus kormányától az Európai Közös Piachoz csatlakozást és a nyugatnémet monopolkapitalistákkal való szoros szövetséget várják. A néppártban számosán adnák újra magánkézbe a korábban államosított német vállalatokat, így kerülne vissza például a Siemens-művek a nyugatnémet Siemens-konszern tulajdonába. Az egyébként is fokozódó nyugatnémet tőkebehatolás folytán valóságos „gazdasági anschluss” fenyegeti ( Ausztriát. Érthető, hogy ez el- j len összpontosítják védekezé- j süket a szocialista és kommu— nista dolgozók tömegei, akiket nem téveszt meg a kabinet — alakítás körüli huzavona. Nem csupán személyi intrikákról van szó a Lajtán túL i Bundeswehr tervei Törökországban 50 millió márka tankokra, ágyúkra, leger alatt járódra MOSZKVA: (TASZSZ): Nyikolaj Poljanov az Izvesztyija pénteld számában a nyugatnémet-török „katonai segélyről” szóló közleménnyel kapcsolatban megállapítja: ez a segély, amelyet állítólag a NATO kereteiben nyújtanak. 1964-ben 50 millió márkát tesz ki, és tankok, ágyúk, valamint tengeralattjárók szállítását irányozza elő Törökország részére. „Ha Bonn ma megpróbál fészket rakni Kis-Ázsiábán, akkor ezt nem utolsó sorban azért teszi, hogy innen befolyást gyakorolhasson az események menetére ebben az egész térségben — írja Poljanov. — Törökország határos a Szovjetunióval, kőhaj ításnylra van tőle a moszuli olaj és több más fontos közelkeleti érdekeltség”. A nyugatnémet behatolási kísérlet — állapítja meg a cikkíró — olyan időpontban zajlik, amikor a Földközi-tenger keleti térségének helyzete, amúgy is feszült a ciprusi válság miatt. Ügy látszik, a nyugatnémetek ki akarják használni az alkalmat, a zavarosban akarnak halászni. A nyugatnémet terv éles ellentétben van azokkal a kötelezettségekkel, amelyek a feltétel nélküli megadás tényéből és a második világháború győzteseinek döntéséből származnak az NDK-ra. Poljanov ugyanakkor figyelmeztet, hogy a kalandra hajamos nyugatnémet militaristák, bár ma még megtartják a NATO-val kapcsolatos szerződéses kötelezettségeiket, holnap ezt a kötőféket is ledobhatják magukról. Az események ilyen fordulata pedig — hangoztatja végül a cikk szerzője — nem lehet közömbös a Szovjetunió számára. Habsburg* Ottó szemelve ismét vihart kavar Ausztriában BÉCS: Klaus, az osztrák néppárt szélsőséges elemeit képviselő kancellárjelölt fellépése máris mélyreható ellentétekhez vezetett a szocialistákkal, a vita előterében Habsburg Ottó ausztriai visszatérésének kérdése áll, amely már tavaly csaknem a 17 éves koalíciós együttműködés felborulásához vezetett. Osztrák szocialista körökben rámutatnak: Klaus a múlt év őszén, amikor a néppárt elnökévé való megválasztása után e tisztségéről taktikai meggondolásokból le nem mondott, az európai monar- chisták tömörülésének. a CEDI-nek alelnöke volt. F szervezet örökös elnöke Habsburg Ottó és tagjai közé sorolhatja például Franco külügyminiszterét is. Piffl-Percevic, a Klaus-féle új néppárti kormányfrakció oktatásügyi minisztere a néppárt fő hangadója volt a Habsburg Ottó visszatérését célzó tavalyi akcióban. Mivel Kiaus-ék „jogi” szempontokra hivatkozva eddig nem voltak hajlandók biztosítékot adni a - Habsburg-ügyben, a szocialista párt most népszavazást javasol a kérdésben, de tervét a néppárt mereven elutasította. Hétfőre tűzték ki a koalíciós bizottság újabb tárgyalásait. A kiélesedett ellentétek miatt bécsi politikai körökben már nem számolnak azzal, hogy az új kormány a jövő hét közepére megalakulhat. A jelek szerint a válság tovább húzódik. Marokkó kitart Kuba mellett! HAVANNA (TASZSZ): Abdel Kader Iszmail, a Kubában tartózkodó marokkói ke. reskedelmi küldöttség vezetője Havannában sajtóértekezleten elítélően nyilatkozott arról a nyomásról, amelyet az Egyesült Államok gyakorol a Kubával kereskedő országokra. Marokkó — mondotta Abdel Kader Iszmail — nem bonthatja meg kereskedelmi kapcsolatait és nem változtathatja meg kereskedelmi politikáját olyan sajátos helyzettől függően, amely egy adott pillanatban alakult ki egyes omeá- gok között. Kinek használ a Kuba-ellenes bojkott? y Az Egyesült Államok — miután belátta, hogy képtelen egymagában érvényt szerezni a Kuba elleni gazdasági blokádnak — csatlósait hívja segítségül. Ezt a következtetést vonja le az angol közvélemény Bomtacourt venezuelai elnöknek a Kubával kereskedő országokhoz intézett fenyegetőzéséből. Londonban úgy vélik, hogy KALEIDOSZKÓP 4000 személy eilen emeltek vádat választási csalások miatt Olaszországban RÓMA: Több hónapos vizsgálat után az olasz parlament választási bizottsága az igazságügyi ható- ságoknak adta át a nápolyi körzet több mint félezer szavazatszedő bizottságában elkövetett csalások ügyét. A bizottság megállapította, hogy több keresztéiíydemokrata és szocialista képviselő javára nagyarányú választási csalások történtek az 1963. áprilisában lezajlott választásokon. A választási csalásban körülbelül 4000 ember vett részt. Tizenhatezren kérték felvételüket a Francia Kommunista Pártba PÁRIZS: li, hogy az év eleje óta 16 000Georges Marchais, a Francia ren kérték felvételüket a Kommunista Párt Politikai Francia Kommunista Pártba. artaartÄSr; párt szervezeti megerősödésé- a falvakban erősödött meg Tőd. Marchais cikkében kieme- a párt. Ä görögök megsértődtek ATHÉN: hatóságok meghallgatták A görög kormány pénteken ugyanis a BBC néhány magmegliltoíta, hogy görög rádió- nóra vett műsorát, amelynek állomások átvegyék az angol szerzői annak örve alatt, hogy BBC adásait mivel azokban a ciprusi válsággal foglalkozó BBC adasait, mnei azokban ango] iapkommentárokat. is_ többször Görögországot sértő mertetik, kirohanásokat inkijelentések hangzottak el. A téztek Görögország ellen. A munkakönyv = személyi igazolvány MOSZKVA: Az Izvesztyija kezdeményezésére érdekes vita bontakozik ki a szovjét sajtó hasábjain. Témája a munkakönyv, amely jelenleg a. vállalatok személyzeti előadóinál van lerakva, s amellyel a dolgozó ember aránylag ritkán találkozik. Az Izvesztyijában munkások, vállalatvezetők, a Trud- ban szakszervezeti aktivisták foglalnak állást amellett, hogy a munkákönyv esetleg a személyi igazolvány helyett, vagy azzal egybekapcsolva legyen személyi okmány, amely feltünteti az illető életútjának legfőbb állomásait, tükrözi azt, hogy hol, milyen eredménnyel dolgozott AMSimv: tanúm \ MW Fordította: Szathmári Gábor XXXVIII. Upitz: Be kell vallanom, én magam is foglalkoztam ezzel a gondolattal... Thedder: Akkor tehát minden rendben van. Megállapodunk, hogy így is cselekednek. Most pedig az én elutazásomról. Holnap elbúcsúzom maguktól. Más ügyek várnak rám. A rejtekhelyen őrzött archív-anyagok elszállításának az akcióját egy-két hónapon belül lebonyolítjuk. Upitz: Itt semmi bajuk sem lesz egészen a háború végéig. ön személyesen meggyőződhetett róla. hogy az iratok teljes biztonságban vannak. Thedder: Nem erről van. szó. Mi egyszerűen nem tudunk olyan hosszú ideig várni. Az itt őrzött Iratoknak hasznát akarjuk venni még jóval azelőtt, hogy a hadműveletek befejeződnek. Seifert: De ... Thedder: Nem érdemes vitatkozni, tábornok. így szól a parancs. Egyet szeretnék még megkérdezni: lehet-e remélni, hogy az iratokat semmilyen körülmények között sem mozdítják el a mostani helyről? Seifert: Igen. Természetesen, amennyiben ez rajtunk múlik. Thedder: Valamit nem eléggé világosan látok . .. Upitz: A szomszédos körzet teket meglehetősen sok bombatámadás éri. A bombázók százai röpködnek felettük. Főleg amerikaiak és angolok. Jönnek az oroszok is, de ők ritkábban. Thedder: Nem látom, milyen összefüggésben van ez? Upitz: Van összefüggés, méghozzá meglehetősen szoros. Karlslusteban több hadiüzem működik, aztán nem messze az Elba hídja. Néhányszor már bombázták ezeket. S ha így folytatódik ... Gondolom, megérti: egy egészen jelentéktelen pontatlanság... Seifert: Igen, elegendő, ha két-három bomba hull le a rejVenezuela nem a saját jószántából lóbálja a bojkott fegyverét. Anglia esetében azonban ez visszafelé sülne el, mivel Anglia évi 78 millió font áru olajat és vasércet vásárol Venezuelától, ugyanakkor Venezuela csak 18 millió font értékű angol árut importál. Az angol sajtó arra is utal, hogy az amerikaiak, ha jó üzletet szimatolnak, magák is tekhely közelében, s minden a levegőbe röpülhet. Thedder: Értem. Megígérhetem: Karlsluste és környékén ezentúl nem bombázunk. Upitz: Maradnak még az oroszok. Thedder: Ott én már nem szólhatok egy szót sem. VK Upitz: Mi magunk megteszünk minden szükséges lépést, ha valami előre nem látott dolog történik. De hogyan találunk kapcsolatot önnel? Thedder: Mór én is gondoltam erre. Kijelöltem egy embert, akin keresztül állandó kapcsolatot tarthatunk. Seifert: Itt van az illető Karlslustenben? Thedder: Itt;.: Üsse fel a jegyzettömbjét és adjon egy töltőtollat. Köszönöm. Itt az illető neve és címe. Most pedig valami jel kellene, amelynek alapján bizonyíthatják egymásnak, hogy az én embereim ... Az ördögbe! Nincs nálam semmi alkalmas dolog. Van mondjuk egv fésűje? Upitz: Tessék, itt az envám. Thedder: Nézzen ide. Én ezt kettétöröm: így ni. Ez a fele magánál marad, emezt pedig elteszem én. s átadom az emberemnek. Ha akár maga, akár Upitz úr találkozik vele. mutassák meg neki a maguk darabját. tőle pedig kérjék az övét. Utána illesszék egymáshoz a két fésűdarabot és ha a törés mentén pontosan stimmel a kettő, akkor minden rendben van. Az Illető ebben az esetben a mneiik rendelkezésére fogja bocsátani azt a műsezrt, amellyel bármikor öss^el-öttótórt tódnak velem teremteni. Értjük? Ha a mi részünkről történne valamilyen rendkívüli dolog, ő maga keresi majd fel önöket. A jel hajlandók megkerülni a blokádot. A Daily Mirror New York-i jelentése szerint egy amerikai vállalat képviselői Montrealban kubai küldöttséggel tárgyalnak 2,5 millió dollár értékű zsír szállításáról. A washingtoni külügyminisztérium — a lap szerint — már kijelentette, hogy „ez az üzlet nem ellenkezik törvényeikkel”. abban az esetben is a kettétört fésű lesz. Mindaz, amit a nevemben közöl majd, szigorú parancs. Seifert: Értem. Thedder: Előfordulhat, hogy nem olyan gyorsan tudunk majd összeköttetést teremteni egymással, mint az kívánatos lenne. Ezért számítsanak a következőre: a Genfi Nemzeti Bankban holnapután befizetünk egy bizonyos összeget Seifert úr és Upitz úr nevére. Milyen valutában kérik a pénzt? Seifert: Dollárban. Thedder: ön is? Upitz: Igen. Thedder: Rendben van. Akkor tehát kezdetnek mind a kettőjük rendelkezésére áll tizenöt-tizenötezer dollár. Utána pedig havonta rendszeresen . három-háromezer. Ha az archív-anyagok elszállításának feladatát sikeresen oldják meg, mind a kettőjük betétje további tizenötezer dollárra! emelkedik. Gondolom, ilyen... hm... honorárium kielégíti önöket; ugye? Seifert: Nem tudom, nem kerülte-e el az önök figyelmét az RSHA központi apparátusának irattára? Jóvátehetetlen követelményekkel járhatna, ha az oroszok . ^ Thedder: Ezzel az üggyel már foglalkoznak. Most pedig a vendéglátásukat fogom kérni. Nem szeretnék a városba menni, bárhogy is áll. a helyzet, mégis kockázattal jár. Seifert: Természetesen. ígérem, nem lesz panasza az ellátásra. Esetleg ebédeljünk meg együtt. Thedder: Köszönöm, de én szívesebben aludnék egyet Naevon fáradt vagyok. Seifert: Ahogy parancsolja. A hangszóróban ezután kö-' EG I íHI II a külpolitikában VWWWWW kV. >k\\\\\\\\\\\\\\\VS\V\\\\\\\\\\\^^^^
