Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

1964. március I., vasárnap NGPOJSAQ 3 Másképp szél a nóta... „Parasztságunk saját ta­pasztalata a.lapján mindjobban felismeri, hogy egyéni boldo­gulása elválaszthatatlanul egy­bekapcsolódik a közös gazda­ság erősödésével." Ezt a meg­állapítást tartalmazza az MSZMP Központi Bizottságá­nak a mezőgazdaság helyzeté­ről és fejlesztéséről szóló ha­tározata s emögött az egyetlen mondat mögött tények egész sorozata húzódik, amely bíz- zonyítja a szövetkezeti paraszt­ság gondolkodásmódjának megváltozását. Egy balatoni szövetkezeti gazdával beszélgetve őszinte megnyilatkozást hallottam ar­ról, hogy a tsz-szervezés ide­jén tapasztalt keserű kifaka- dások, konok fogadkozások mivé szelídültek az évek so­rán s a szövetkezet fejlődése kapcsán. „Akkor még nagyon másképp szólt a nóta — bi­zonygatta a balatoni gazda. — Ügy voltunk a tsz-szel, mint a diák az iskolával, azon fohász­kodtunk, hogy csak az a jó is­ten összerogy asztaná s akkor nekünk nem kellene odamen­ni többet dolgozni. De most, hallja, másképp szól a nóta mifelénk is, pedig sok baj lá­togatja a közöst. Nemrég azért mordult fel a tagság, mert az elnök valahogy nem jól szólt, de meg is adták neki; nem cselédek vagyunk mi, hogy úgy beszéljenek velünk, mint a kutyával, hanem a szövetke­zet gazdái: tulajdonosok.” S ahogy ez a balatoni szö­vetkezeti tag és társai magáé­nak érzi a fiatal, közös gaz­daságot, úgy tízezrek és tíz­ezrek tanúsítják a párthatáro­zatban leírtak igazságát, az egyéni boldogulás és a közös érdek összefonódását, azt, hogy nem tudják szó nélkül hagyni a hibákat s mintha a sajátjuk lenne a közös érték, úgy gaz­dálkodnak vele s úgy szorít­ják rá társaikat — s ha kell a vezetőséget is — a gondos, gazdaságos munkára. Mint a frissen faragott szer­számnyél idővel hozzáidomul a kézhez, a parasztemberek természete, mentalitása is úgy alakul a nagyüzemi gazdálko­dáshoz. S ha szóba hoznak egy-egy ügyet, hibát, azért te­szik, mert megoldását éppúgy akarják, mintha saját házatá- jukon intézkednének. Sok-sok ilyen őszinte vé­leményt lehet idézni bizonyítá­sul. Egy csányi fiatalember el­keseredett arca tűnik elő az utóbbi napok történeteiből, amint kucsmáját lecsapva az asztalra, kemény szavakkal kö­vetelte a fialás előtt álló anya­kocák száméra az almot. „Leg­szívesebben levágnám a hajam és azt is odaraknám a kisma­lacok alá, csak el ne pusztul­janak. De mit érek ezzel? Al­mozó kell!" — követelte újra és újra. Aztán a zárszámadások is jó alkalmak voltak a közösség iránti hűség kinyilvánítására, a felelősségérzet bizonyítására, a közösség boldogulását aka­dályozó hibák, bátor feltárásá­ra. Még előttem van id. Gye- nes György átányi szövetkezeti tag „szembefordulása” az el­nöki asztallal, amint éles sza­vakkal ostorozva a hibákat, kért magyarázatot többek kö­zött arra, miért engedték ki­peregni a sok ezer forintot érő borsót, s hallom a buszmegál­lónál a bekölceiek szenvedé­lyes vitáját arról, miként le­hetett az, hogy egyes embe­rek hanyagsága miatt a szövet­kezetét háromezer forintos büntetés érte. S felbukkanok újabbnál újabb vélemények, bírálatok hanyag munkacsapatokról, mert kapálás helyett „megka­szálták” a paradicsomot, any- nyíra elgyomosodott a terüle­tük, s az elítélő vélemények sorén hallottunk azokról, akik­nek csak hangjuk van, de haj­lamuk a munkáira már kevés­bé. S nem utolsósorban hallot­tunk ezernyi ötletet, javaslatot a feltárt hibák kijavítására. Tőzsér József, a csányi Üj r Slot Termelőszövetkezet tagja, azt fejtegette társai előtt, hogy nem lehet az időjárásra kenni a tavalyi ala­csony búzatermést, hiszen már évek óta rossz a vetésforgó, bú­za után búzát vetnek, nem al­kalmazzák a vegyszeres gyom­irtást, s emiatt repceföldnek látszanak a búzatáblák. Szilá­gyi Ferenc az egri Dobó Tsz- ben a gyümölcs-, földieper-tele- pítést sürgette, oltványterme- iést javasolt, s nem különben az eddig szinte kihasználatla­nul lévő legelők juhokkal való „betelepítését”. S még hosszú sorban idézhetnénk azok véle­ményét, akik az elmúlt évi ter­mészeti csapások ellenére nem a kétségbeesés hangján szóltak, de a bajok, hibák ellenére is bízva a közösség erejében, új és új javaslatokat tettek a mun­ka megjavítására. Azt mondta a balatoni szö­vetkezeti gazda: manapság másképp szól a nóta. S ahogy hallgatjuk ezeket az új „dalo­kat”, mi tagadás, kellemeseb­bek ezek a fülnek, a szívnek, mert azt mutatják, mindjob­ban pereg lefelé a kishitűség, a közömbösség máza, s ahogy pereg lefelé, úgy nő a helyébe a felelősség a közösség iránt. .. és a ragaszkodás. És a párt, amikor a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló határozatot nyilvánosságra hoz­ta, számított erre az erkölcsi alapra, s erről az alapról kiin­dulva hiszi és reméli a cél mi­előbbi elérését Kovács Endre A szocialista címért versenyző bányászbriggádok 35 százaléka nyerte el az oklevelet* A Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete megvizsgálta, ho­gyan fejlődik a szocialista bri­gád, valamint a szocialista munka műhelye, üzeme címért indított a verseny a bányászat­ban. Megállapították hogy a számszerű fejlődés tekintélyes a szocialista címért versenyző brigádok száma az 1960. évi 1604-ről 1963-ban 2 876-ra, a brigádtagoké pedig ebben az időszakban 21 433-ról 39 834-re emelkedett A szocialista bri­gád oklevelet eddig 724, a zászlót 224 brigád nyerte el. A fejlett versenyforma munkate­rületek szerint is bővült A szénfejtési, elővájási csapatok bekapcsolódása után ma már a szállító alakulatok, iparosok, műszakiak között is mind több a szocialista címért versenyző brigád. A mozgalom hatása mind erősebben érezhető az üzemek életében. A brigádalt előljámak a teljesítménynöve­lésben, a műszaki fejlesztésben, a munka- és technológiai fe­gyelem erősítésében, a társa­dalmi tulajdon védelmében, a tanulásban. Nagy részük van a szocialista brigádoknak abban, hogy a szén-, olaj-, érc- és ás­ványbányászat termelési ered­ményei évről évre jók, és a trösztök túlteljesítik tervüket. Mind több szocialista brigád vállalja új eljárások bevezeté­sét, a kísérletezés új gépekkel, a korszerű berendezések terme­lésbe állítását. 1500 népi ellenőr megyénkben Az alkalom szüli a tolvajt — Az ellenőrzést ntézkedés kövesse Egy híján 1500 népi ellenőr lenőrzést nem követik meg- és gazdasági vezetőinek mély­volt megyénkben az elmúlt év felelő intézkedések. re ható gazdasági elemzése, az végén. A hivatali apparátus , . adott feaUsértékelé­1 • m . ..., , . i A zavarosban sere van szükségük, hogy meg­kis létszámától eltekintve ■ felelő intézkedéseket tehesse­anyagi ellenszolgáltatás nél- halásztak nek a vezetés színvonalának kül, társadalmi feladatként , emelésére, a termelőmunka ja­végzik munkájukat. De miéri w' me?yel éS 3 jár*SÍ . . ialatnak a városi tanacs ipar- pártbizottságok egyre gyak­van ennyi népi ellenőrre szu*- műszaki osztálya hosszú ideig rabban veszik fontolóra és ség, mit és hogyan dolgoznak? eltűrte, hogy a vállalat volt hasznosítják is a népi ellen­Hiszen az állami vállalatok- igazgatója sorozatos és vissza- őrök tapasztalatait, a Heves nál szövetkezeteknél és intéz- térö szabálytalanságokat kö- megyei Népi Ellenőrzési Bi­n . szo% etkezetcKné. es intéz ve£sen el. a bizonylati rend- zottságot és a járási népi el­menyekne] állami rendelkezi- szer fogyaték ossága és a kellő lenőröket különböző vizsgála- sek biztosítják a felügyeletet ellenőrzés hiánya oda vezetett, tokkal bízzák meg. Például a Az utóbbi időben javult a ^ogy a vállalatnál ismételten tcT^rncloszö'vctJcczßti közös vcim KcUoA áo „ szabály talanságokat kö- gyón védelme című vizsgálat a belső es a felügyeleti ellenőr- vettek el_ megkárosították a megyei párt-végrehajtóbizott- zes, de koránt sem lehetünk társadalmi tulajdont. A túl- ság elé tartalmas jelentést ter- elégedettek a helyi ellenőrzés zott bizalom, a kötelező hiva- iesztett a NEB, és ezt tájékoz- által megállapított hibák és ellenőrzés elmulasztása tatás és a szükséges intézke­, , , , , tette lehetővé a vadászati fel- dések céliából megküldték a szabalytaiansagok kijavita- ügyelő sorozatos visszaélését, járási pártbizottságoknak. Ér­sával, megszüntetésével. A A népi ellenőrök vizsgálata tékes vizsgálatot és sok hasz- helyi ellenőrzések többsége nyomán az igazgatót leváltot- nos javaslatot tettek a népi el- csak pénzügyi-gazdasági jelle- ,a vadászati felügyelő el- lenőrök megyénk exportter- nőm öi v fői Ien fegyelmit indítottak és a melésének javítására es leg­gu, nem öleli fel a vállalat további vizsgálat folyik. utóbb az építőipar helyzetének egész tevékenységét és az 'el- .... és feladatainak vizsgálata __________________^ A tilosban ügyében. vad ásztak Kollektív vezetés A népi ellenőrök vizsgálata és koordináció állapította meg, hogy az Egri Gépállomáson a gépjavító Hogyan győzik a szerteágazó munkát szervezetlenül végzik, munkát? Elmélyítették a kol- a társadalmi tulajdon védei- lektív vezetés és irányítás mérői nem gondoskodtak, kel- munkáját, erősítették a járási lő irányítás és tervszerűség népi ellenőri hálózatot, szak- hiányában a nehéz anyag- és csoportokat, a községekben alkatrészellátási bajokat még népi ellenőrzési csoportokat fokozták. A Heves megyei hoztak létre és témáktól füg- Gépállomások Igazgatósága gően. szakértőket vonnak be nem adott elegendő segítséget, a vizsgálatba. Az ellenőrzést A kereskedelemben és a gyakorló szervekkel, a tané­ven déglá tói parban akadnak csókkal, a szakszervezetekkel, még kapzsi vámszedők, akik a Magyar Nemzeti Bank és a súlycsonkítással, magasabb Beruházási Bank fiókjával számlázássá! és egyéb fondor- együttműködnek. Koordinálják lattal igyekeznek becsapni a a munkát, kölcsönösen kicsé- vevőt és a fogyasztót. A népi rélik tapasztalataikat és mind- ellenőrzés széles . társadalmi egyik szerv saját hatásköré- rétegre kiterjedő hálózata ál- ben, sajátos eszközeivel jgyek- landóan szemmel tartja őket, szik orvosolni a bajokat, jó párat leleplezett már és so- Az ellenőrök tudják, hogy cfat14GólZatartanak a lopastoL alkalom szüli a tolvajt, tehát «közösen, a társadalom össze- A termelés méretei megnőt- fogásával kell küzdeni minden tek, egyre nagyobb üzemek- lazaság, közömbösség és mű­ben, egyre bonyolultabb vi- lasztás ellen. A népi ellen- szonyok között, gyors ütem- őrök mindnyájunk közös ügyét ben fejlődő technikával és fo- szolgálják, ezért segítséget és kozott minőségi igényekkel dicséretet érdemelnek, dolgozunk. Megyénk politikai F. U. A fehér Köpenyes munKátnő Az új üzem legrégebbi dol­gozója Pelle Lászlóné. Az első csoporttal Pesten végezte el a tanfolyamot és 1962 június óta az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységében, a dióda-üzem­ben dolgozik. Jelenlegi beosz­tása: csoportvezető; feladata: tanítja a kezdólcet és ügyel a minőségre. Neveljük igényessé as embereket egészségügyi területen is Megyei Vöröskeresztes konferencia Egerben högés, mozgolódás, az arrébb tolt székek zöreje, lépések hal­latszottak. Aztán csend lett Aszker arra gondolt, hogy vé­ge a hangfelvételnek, más nincs a hangszalagon. De vagy tíz perc múlva ismét megszó­lalt a hangszóró. Upitz: ön magánál akarja tartani? Seifert: Természetesen. Csak nem csodálkozik ezen? Upitz: Nem, egyáltalán nem lep meg. Csupán azt gondol­tam ... Seifert: Most az szükséges, hogy fenntartás nélkül meg­bízzunk egymásban, ne kétel­kedjünk egymás szavaiban. Odaadjam magának a feljegy­zés másolatát? Upitz: Ez semmit sem old meg. Hiszen a fésű kópiáját nem tudja ideadni! Seifert: Ami igaz. az igaz... Nos, nincs más hátra, mint megbékélni azzal a gondolat­tal, hogy én becsületesen ját­szom végig ezt a játszmát. Upitz: Őszintén megvallva, ez nem megy olyan könnyen. Seifert: Tudom, Upitz, tu­dom. Ami megtörtént, az meg­történt. Az már a múlté. Itt a kezem: nézzünk a jövőbe. Hol­napután én visszamegyek Ber­linbe. És maga? Upitz: Én is. Seifert: Akkor menjünk együtt .. Igaz is, hány láda van összesen? Upitz: Majdnem háromszáz. Negyed tonnát nyom mind­egyik, vagy legalábbis e körül vannak. Seifert: igen... Ellenben azt hiszem, ideje, hogy megebé­deljünk, mi? Upitz: Nem vagyok ellene. Seifert: Itt kitűnő pince van, Upitz. Upitz: Akkor igyekezzünk. A hangfelvétel ezeknél a szavaknál befejeződött. 2. Csendes, langyos éjszaka ereszkedett Karlslustera. A te­lihold magasan úszott a sötét égbolton, s lágy fényével va­lósággal beezüstözte a magá­nyosan álló ódon kastély tor­nyait, csipkés falait. Minden mozdulatlan volt körös-körül: a kastély falát az őrt álló ka­tonák módjára körülövező to­polyafák, a bokrok, a domb lábánál meghúzódó kis tavacs­ka, minden, minden nyugal­mat lehelt. A fa körül húzódó árkot egy bogárhátú, nehézkes híd szel­te át a főbejárat előtt. A hi­dat és a kastély falát jókora vaslánc kötötte össze. Valami­kor — még a lovagok, min- nesángerek és a henoldok vi­lágában — a sötétség beálltá­val mindennap megcsikordul- tak ezek a láncok, s felhúzták a súlyos hidat. A híd emelő- szerkezete ma már azonban csak agyonrozsdásodott dobok és fogaskerekek halmaza, a két oldalán függő lánc megeresz­kedett, kusza borostyánindák fonták keresztbe-kasul. Az ár­kot, amelyen az idő vasfogá­tól végérvényesen mozdulat­lanságra kárhoztatott híd ívelt át, csalán, fflzbokrok és min­denféle gaznövény nőtte be. Éjjel két óra körül járt az idő, amikor három mozgó árny jelent meg a bogárhátú hídnál. Áthaladtak az árkon, s a kas­tély falához közeledtek. Aztán hirtelen lebújtak a földre, s mozdulatlanná meredtek. Nesz hallatszott. Mintha ág pattant volna, majd — a farkát hegye­sen felfelé tartva — egy kis állatka futott el mellettük. — Vadnyúl! — suttogta Per- cev őrnagy. — Az anyádat!... Aszker leeresztette a kezé­ben lövésre készen tartott, csőre töltött pisztolyát. A há­rom felderítő önkéntelenül is elmosolyodott, amikor a hold- fényben látták, hogyan vágtat lefelé a dombról a megijedt tapsifüles. Aszker Ljulko századoshoz fordult. — Nézze meg a kaput. Ljulko bólintott, s eltűnt a fal sarka mögött. Néhány perc múlva ismét megjelenti. — Zárva van. Nincs más hátra, mint a falon ét. Tudok egy helyet, ahol a legalkalma­sabb. — Vezessen. Ljulko előre ment. A többi­ek utána indultak. — Itt — szólalt meg Ljuliko, amikor a csoport egy öreg fe­nyőhöz ért A fa magas volt, felső ágai a csipkés fal tete­jét súrolták, s behajaltak a kastély parkjába. Mind a hár­man egymás után felmásztak a fára, az egyik vastag ágba kapaszkodva a fal tetejéig kúsztak. Onnan mér könnyű­szerrel le tudtak ereszkedni a parkba: — Ljulkónál volt kö- lélhágcsó. A gazos, elhanyagolt, buján nőtt park belsejébe egy kis sé­tány vezetett. Aszker és társai, a fék sötét árnyékába rejtőzve, óvatos léptekkel indultak el ezen a sétányon. Időnkint meg­álltak és hallgatóztak. Valahol őrnek kellett lennie a parkban. Ljulko százados, amikor a kas­télyban tett második látogatá­sáról jött visszafelé, egy kis személyszállító teherkocsival találkozott útközben. Az autó hat katonát vitt a kastély felé. Este történt a dolog, s ebből feltételezni lehetett, hogy az SS-tébornok éjszakai őrzésére mentek a katonák. Az út felénél járhattak, ami­kor észrevették az őröket. Asz- kerék — a -bokrok mögé rej­tőzve -— lélegzetvisszafojtva követték tekintetükkel a sétá­nyon kimért léptekkel haladó két géppisztolyos katonát Olyan közel haladtak el mel­lettük az őrök, hogy akár kéz­zel is megérinthették volna őket Aszker és két társa kivárta, amíg veszélytelen lesz a hely­zet, aztán folytatta az utat A sétány végére értek. Egy tisz­tást láttak maguk előtt A tisz­tás közepén állt a kastély fő­épülete. Alacsony sövény övez­te a kastélyt Az ódon épület egyetlen ab­laka sem világított. Mozdulat- lannák látszott minden. Csak a bejárat előtt fel-alá járó Őr léptei alatt recsegő homok alig hallható zaja törte meg a csen­det, Hamarosan megjelent még egy katona, amely az épület kö­rül járt körbe-körbe. — A negyedik — szólalt meg Ljuliko. — Azt hiszem, ennyi az egész őrség. — De hiszen hatan voltak — vetette közbe Percev. — Kettő minden valószínű­ség szerint pihenőben vap. Majd váltják őket. — Ez csak feltételezés — kapcsolódott a beszélgetésbe Aszker is. — Hányadik ablak? — Hetedik a bejárattól, balra. Az épületet körbe járó ka­tona ismét megjelent. — Egy perc — mondta Per­cev, aki azt figyelte, mennyi idő alatt járja körbe a kas­télyt az őr. (Folytatjuk) Tegnap délelőtt a Fegyveres Erők klubjában a Magyar Vö­röskereszt megyei vezetősége konferenciára hívta össze a vö­röskeresztes aktívákat és azo­kat a párt-, tanács- és tömeg­szervezeti vezetőket, akik az eddigi munkájában segítették, a továbbiakban még jobb ered­mények eléréséhez segítik hoz­zá ezt a széles társadalmi ré­tegeket magába ölelő egészség­ügy! szervezetet. Az elnökségben helyet fog­lalt dr. Doleschall Frigyes egészségügyiminiszter, Biró Jó­zsef, a Heves megyei párt- bizottság első titkára, Csuhaj Ferenc, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, dr. Lévay Károly, az Országos Vö­röskereszt főtitkár-helyettese, Papp Sándomé, a njegyei ta­nács vb elnökhelyettese, Csok- ros Stefánia, a Vöröskereszt megyei titkára, Dorka József, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetője, Mudriczki János, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának titkára, dr. Szabó Ferenc, a megyei tanács egészségügyi osztályának veze­tője. Papp Sándomé elnöki meg­nyitója után Csokros Stefánia megyetitkár számolt be az ed­dig végzett munkáról, majd a vita során kiegészítések, javas­latok hangzottak el a széles körű beszámolóval kapcsolat­ban. Bíró József, az MSZMP me­gyei bizottságának első titkára a pártbizottság, a megyei ta­nács és a tömegszervezetek ne­vében köszöntötte a konferen­ciát és utalt azokra az erőfe­szítésekre, melyet a mezőgaz­daság fejlesztésével párhuza­mosan az emberek egészsé­géért, biztonságáért valósított meg az egészségügy. Hangsúlyozta, hogy bár or­szágunkban sokat fejlődött as egészségügy. különösen a meg­előző munka, még sincs mini­den rendben. Éppen a szorgal­mas, dolgos emberek hanya­golják el betegségüket Két döntő feladaton: o termelés és az ideológiai nevelőmunka jó megoldásán múlik az, hogy emelkedjen életszínvonalunk és ebben nagy szerepe van az orvosoknak, az egészségügyi munkának, ezen belül a Vö­röskereszt tevékenységének. Hozzáfűzte, hogy a vöröske­reszt munkáját csak úgy tudja eredményesen elvégezni, ha minden párt, tanácsi és tö­megszervezet több segítséget nyújt számára. Dr. Doleschall Frigyes egész­ségügyi miniszter hangsúlyo­zottan foglalkozott azzal a ténnyel, hogy a mezőgazdasá­gi munka nagyarányú gépesí­tése fokozta a baleseti ve­szélyt és ezért szükség van ar­ra. hogy a vöröskeresztes ak­tívák felvilágosító munkájuk­ban. de gyakorlati tevékenysé­gükben is többet foglalkozza­nak a mezőgazdasági munká­sok egészségvédelmével. Hozzászólások után megvá­lasztották a megyei vezetősé­get és a kongresszusi küldötte­ket, majd dr. Doleschall Fri­gyes az egészségügy kiváló dolgozója kitüntető jelvényt adta ét Csokros Stefániának, a Megyei Vöröskereszt • titkárá­nak. majd az Országos Vörös- kereszt Elnöksége nevében a Magyar Vöröskereszt kiváló dolgozója kitüntetést 16 egész­ségügyi dolgozónak és vörös­keresztes aktívának. A Vöröskereszt Heves me­gyei küldött konferenciája Papp Sándornénak, a megyei tanács vb-elnökhelyettesénefc zárszavával ért véget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom